2016. július 14., csütörtök

A fizetési sapka és a júliusi tag határidő

A július 15-ei tag határidő jó alkalmat kínál arra, hogy kicsit kitekintsünk az idei fizetési sapkára. Mint ismert, a tagek értékeinek megállapítása összefüggésben áll a fizetési sapkával a 2011-es kollektív szerződés aláírása óta. A fizetési sapka egy könyvelési limitet jelent, vagyis jelen esetben azt, hogy az egyes csapatok maximum milyen összeget könyvelhetnek le kimutatásaikba 2016-ban a játékosok bérköltségéhez kötődően. Fontos, hogy érezzük, a könyvelési limit nem azt jelenti, hogy egy csapat mennyit költ, a valóságban ugyanis, ahogy azt a múltban többször bemutattam, a valós kifizetések jelentősen elválnak a könyvelt tételektől. 

Február végén az NFL nyilvánosságra hozta, hogy a ligára vonatkozó fizetési sapka érték 155,27 millió dollár lesz. Ahogy a lenti táblázaton láthatjuk, minden idők legmagasabb fizetési sapkájával számolhattak a csapatok, sőt, immár sorozatban harmadszor emelkedett jelentőset a salary cap értéke.


A liga szintjén megállapított fizetési sapka azonban nem határozza meg, hogy az egyes NFL csapatokra milyen limitek alkalmazandóak. A 155,27 millió dolláros érték a kiinduló szám, azonban ezt növeli a 2015-ből áthozni szándékozott, megmaradt cap mennyiség, és számolni kell opciók, valamint teljesítményfüggő tételek miatti korrekciókra is. Ennek eredményeként az egyes csapatokra vonatkozó limitek a következőképpen alakulnak 2016-ban (kattintással nagyítható):


A fizetési sapka 155,27 millió dolláros értékét használják fel az úgynevezett franchise és transition tag szerződések értékeinek megállapításánál. Az ilyen szerződések célja, hogy a csapatok egy lejáró szerződésű játékosukat részben vagy teljesen kivonják a szabadügynök-piaci licitek világából. A franchise és transition tag értékek megállapításánál az elmúlt öt évre vonatkozó számokkal dolgoznak. Az idei évben tehát a 2011 és 2015 közötti évekre generáltak adatokat. Kiszámolták minden évre a különböző poszton szereplő öt (franchise), illetve tíz (transition) legjobban kereső játékos átlagbérét, majd ezt elosztották az adott évekre vonatkozó sapka értékkel. Az egyes évekre kapott értékeket összeadták, és a kapott számot megszorozták a 2016-os salary cap értékkel, vagyis a 155,27 millió dollárral. Így megkapták a nem exkluzív franchise és transition szerződések értékét pozíciónként, amelyek a következőek:



A kalkulált keresetek abban az esetben emelkedhetnek ezen értékek fölé, ha a vonatkozó játékos esetében az előző évben keresett érték 120 %-a meghaladja a jelzett számokat. 

A nem exkluzív franchise tag és a transition tag a piacról való korlátozott kivonást jelent. Az ezzel ellátott játékosokra nincs szabad licit, csakis a más csapat által a játékosnak nyújtott, és általa elfogadott szerződésajánlat (offer sheet) esetén van lehetőség csapatváltásra. Ehhez az kell, hogy az eredeti csapat ne vállalja a szerződésben szereplővel egyező feltételeket. Amennyiben nem vállalja, nem exkluzív franchise tag esetén a csapatot a másik együttestől kompenzáció illeti meg, transition tag esetén azonban nincs kompenzáció. Ahhoz, hogy a játékost teljesen kivonja egy csapat a piacról, egy harmadik típust, az exkluzív franchise taget kell alkalmazni. Ebben az esetben a játékos érinthetetlen, vagy annál a csapatnál játszik tovább, ahol lejárt a szerződése, vagy sehol. Mivel ezzel a játékost kár érheti, ezért kvázi kompenzációra is sor kerülhet. Ez úgy történik, hogy egy újabb kalkulációra kerül sor. Ekkor nem az előző évi, hanem a fő szabadügynök-piaci mozgások utáni top 5 és top 10 keresetet veszik figyelembe a számításnál. Az így kalkulált érték egészséges piac mellett magasabb lesz, mint az előző év végi adat. Ha ez valamilyen módon mégis alacsonyabb lenne a nem exkluzív értéknél, akkor sem éri kár a játékost, mert ebben az esetben a nem exkluzív értéket kell alkalmazni, tehát csak a kompenzáció marad el. 

2016-ban a március 1-jei határidőig összesen tíz játékos kapott ilyen tag szerződés ajánlatot. Egy játékos kapott exkluzív franchise taget, nyolc nem exkluzív franchise taget és egy játékos transition taget.



Az idei évben nem kellett alkalmazni a 120 %-os szabályt, amelyet korábban említettem. Az egyetlen, korábbi kalkulációktól eltérő érték Von Miller esetében merült fel, ugyanis a Super Bowl MVP-je exkluzív franchise taget kapott a Denver Broncostól. Az ő tag alapján járó bére nem volt ismert április végéig, amikor elkészítették az exkluzív kalkulációt. Ennek eredményeként Miller, amennyiben az egyéves szerződés alatt játszana 131.000 dollárral kereshet többet, mintha nem exkluzív franchise taget kapott volna. 

Kivételes volt ez az év abból a szempontból, hogy a tíz játékosból kettő esetében csapataik meggondolták magukat. A Miami Dolphins március 9-én, a piacnyitás előtt a transition tag levételével kiengedte a piacra Olivier Vernont, akiért őrült aukció kezdődött. A csatából a New York Giants került ki győztesen, akik 5 évre 85 millió dollár kifizetését vállalták Vernonnak, 52,5 milliós garantált tartalom mellett. Vegyük egy kicsit szemügyre ezt a szerződést (kattintással nagyítható).


Vernon 52,5 millió dolláros garantált kifizetése a 20 millió dolláros aláírási bónuszból (könyvelése évente 4 millió dollár), a 2016-os 1,75 milliós alapfizetésből és 7 milliós roster bónuszból, a 2017-es 11,75 milliós alapfizetésből, valamint a 2018-as 12,75 milliós fizetés 12 milliós részletéből áll. A már aláíráskor garantált érték 40,5 millió dollár, mivel az utolsóként említett 12 milliós tétel csak a 2018-as szezon harmadik napján válik teljes garantált értékké. Jelenleg csak arra az esetre garantált, ha Vernon karrierjének pályán elszenvedett sérülés vetne véget addig az időpontig. A játékost minden évben megilleti még 250.000 dollár workout bónusz.
Vernon első évben megkapja az alapfizetést, a roster és workout bónuszokat, valamint az aláírási bónusz felét, így jut 19 millió dollárhoz. A második évben jár az alapfizetés mellett a workout bónusz, és az aláírási bónusz második fele. Innentől kezdve évente az alapfizetés és a workout bónusz összege jár. A DE elküldése a Giantsnek 2019-ben és 2020-ban már viszonylag könnyű, hiszen a fizetési sapkát terhelő költség 2019-ben 8 millió dollár, míg a felszabadult összeg 11,5 millió. 2002-ban még kedvezőbb a helyzet, hiszen ha elbocsátják, a költség csak 4 millió dollár, és 15,5 millió dollár szabadon elkölthető tétel keletkezik.

A Dolphins lépése után április 20-án a Carolina Panthers még meglepőbbet lépett. Visszavonták az előző évben klasszisként teljesítő Josh Norman franchise tagjét. A kiváló CB így szabad licit tárgya lett a piacra kerülve és végül a Washington Redskinsnél kötött ki 5 évre 75 millió dollárért, amiből 50 millió dollár garantált. 



Norman esetében a garantált tételt a 15 milliós aláírási bónusz, valamint 2016, 2017 és 2018 összesen 35 milliós alapfizetése adja. Az aláíráskor teljesen garantált érték 36,5 millió dollár, a 2018-as alapfizetés 13,5 milliós összege az adott szezon harmadik napjáig csak sérülés esetére garantált. A cornerback esetében nincs halasztott kifizetés, ő az első évben megkapja az alapfizetése mellett a teljes aláírási bónuszt. A következő években az alapfizetés mellett mérkőzésenkénti roster bónusz illeti meg, amely egy mérkőzésen való részvételért 31.250 dollár díjazást eredményez, 16 mérkőzésre így összességében 500.000 dollárt. A játékos elküldése már akár 2018-ban is racionális a szezon első vagy második napján. Akkor 9 millió dollár büntetés keletkezik, 8 millió sapka hely szabadul fel, amennyiben Normant nem sérülés miatt küldik el. Azonban a helyzet a harmadik naptól már irracionálissá változik, onnantól 22,5 millió dollár a költség, a játékos cap száma viszont csak 17 millió dollár, így nincs felszabaduló tétel. 2019-ben az elbocsátás már ismét kivitelezhető, 6 millió a cap hit és 8,5 millió hely szabadul fel. Szinte fájdalommentes a helyzet 2020-ban, amikor a büntetés 3 millió dollár, az elkölthető pénzmennyiség pedig 12,5 millió dollár.
Az aláírás pillanatában mind Vernon, mind Norman az NFL legjobban fizetett játékosa lett posztján. 

Így maradt nyolc olyan játékos, akiknek tag szerződéstervezetük van, és emellett lehetőségük, hogy egy évig a korábban feltüntetett összeget keresve játsszanak. Azonban ezt a szerződést július 15-ig felválthatják hosszútávú megállapodással a felek. Abban az esetben azonban, ha ilyen nem születik a határidőig, akkor a játékos már csak az egyéves megállapodást írhatja alá, vagy dönthet úgy, hogy nem írja alá az egyéves kontraktust, így 2016-ban nem lép pályára, de akkor bért sem kap. A nyolc játékos közül egynek már sikerült megegyeznie munkaadójával. A Bills 5 évre, 60 millió dollárért szerződtette LT-jét, Cordy Glennt, akinek ebből 36 millió dollár garantáltan jár, illetve az összértéken felül megilletheti még 5 millió dollár teljesítményétől függő kifizetés is.



Hasonlít a struktúra az előző két szerződésre. Itt a garantált tételeket a 16 milliós aláírási bónusz, a 2016-os 3 milliós és 2017-es 9 milliós alapfizetés, valamint a 2018-as alapfizetés 8 milliós részlete adja. A 8 milliós tétel a 2018-as év harmadik napjáig csak sérülés esetére garantált, így aláíráskor a 36 milliós garantált értékből 28 millió dollár kifizetése volt biztos a játékosnak. Glenn esetében a Bills az első évben kifizeti a 3 milliós alapfizetést, valamint a 16 millió dollár értékű aláírási bónuszból 12-t. A fennmaradó 4 millió 2017-ben jár az alapfizetés és roster bónusz mellé. 2018-tól 2020-ig minden évben az alapfizetés és a roster bónusz jár. 
Glennél 2019-ben és 2020-ban kerülhet szóba az elbocsátás. Első esetben 6,4 millió dollár büntetés jár, de 6,05 millió dollár hely felszabadul. 2020-ban a cap hit 3,2 millió dollár, a felszabaduló pénzmennyiség pedig 9,5 millió dollár.
Hogy miért érte meg a feleknek ez a hosszabbítás? Glennek azért, mert hosszú távon biztosított a jövője. Amennyiben marad az egyéves szerződés, és 2016-ban karrierjének véget vető sérülést szenved, akkor 13,706 millió dollárt keres, viszont ha ez megtörténik a mostani megállapodás mellett, rögtön 36 millió illeti meg. A Billsnek pedig azért jó, mert nagy értéknek tartott játékosának képviseletével nem kell jövőre is ádáz egyeztetéseket folytatnia, valamint lecsökkent az a hely, amit Glenn foglalt a könyvekben 2016-ban. A Buffalo Bills idei, közel 157,5 milliós keretéből Glenn a tag szerződéssel 13,706 milliót foglalna el, az új hosszútávú szerződéssel viszont csak 6,2 milliót.

A fennmaradó hét játékosnak már csak egy napja maradt arra, hogy kiváltsa az egyéves szerződését egy többéves megállapodással. A legnehezebb talán Kirk Cousins esete. A Washington irányítója ugyanis még keveset bizonyított ahhoz, hogy elit QB-nak járó szerződést kapjon csapatától. A Redskins vezetése valószínűleg úgy gondolkodik, hogy még megvárják ezt az évet és utána már lesz értelme hosszútávú egyezségről tárgyalni. Szintén nehéz Eric Berry helyzete, aki ugyan klasszisként tért vissza, de korábban Hodgkins-limfómával diagnosztizálták, leküzdte a kórt, de az egészségi kockázatok így is magasak esetében. Azonban a Chiefs rossz sapka helyzetét segítené egy vele kötött megállapodás. Trumaine Johnson esetében a Los Angeles Rams valószínűleg túlzónak találná a Josh Norman szerződéséhez hasonló igényeket. Alshon Jefferyvel pedig akadoznak a Bears, Mo Wilkersonnal pedig a Jets tárgyalásai. Talán a legracionálisabb Justin Tucker szerződéshosszabbítása lehetne, ahol a mérce Stephen Gostkowski tavalyi kontraktusa lehet. Kimaradt a sorból Von Miller, aki már a fő számokat tekintve megegyezett a Broncos-szal (6 év, 114,5 millió dollár), azonban a legfontosabb kérdésben, a garantált pénzmennyiségben még nem jutottak egyezségre. 
Mindezek ellenére bármely fronton lehet áttörés, a következő egy napban sok minden változhat a játékosok és a csapatok között. Ne feledjük, a határidők mindig meggyorsítják az alkufolyamatokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése