2015. december 26., szombat

A negatív események és hatásaik az NFL-re

Vajon van-e olyan dolog, esemény, történés, amely hosszú távon veszélyt jelenthet az NFL-re? Amely megállíthatja a fantasztikusan működő gazdasági gépezetet, a világ legsikeresebb sportligáját? Ezek a kérdések lebegnek az ember szemei előtt, amikor végiggondolja az elmúlt két év történéseit. Az agyrázkódásokkal kapcsolatos pereket, a botrányokat, amelyek az újságok címlapjait és az internetes oldalak főoldalait "díszítették". Bevallom, ez a téma elsősorban azért merült fel most bennem, mert tegnap este sikerült megnéznem az Egyesült Államokban karácsonykor bemutatott Concussion című filmet. Mindenki vegyes érzésekkel tekint meg egy ilyen filmet, hiszen egyrészt szereti a sportot, másrészt szembe kell néznie az amerikai futball valóságával, azzal a valósággal, amit az NFL évtizedeken át próbált a szőnyeg alá söpörni. 
A történet 2002-ben kezdődik, amikor Dr. Bennet Omalu, a Nigériából betelepült patológus először mutatja ki a CTE-t (Chronic traumatic encephalopathy) Mike Webster Hall of Famer center agyát vizsgálva. A CTE az a betegség, amely annak következtében alakul ki, hogy a fejet sorozatos ütések érik, és ez sorozatos agyrázkódásokhoz vezet. A film jól visszaadja azt a hatást, amit a CTE okozhat a megváltozó viselkedést, a környezet irányába kimutatott agressziót, a feledékenységet, a hallucinációkat, a depressziót és az öngyilkossági szándékokat tekintve. Alapvetően ott csorbul csak egy kicsit az éle, hogy ezeknek az eseteknek a bemutatása viszonylag háttérbe szorul Omalu nagy küzdelmével szemben, amit az NFL-lel folytat a probléma elismeréséért. Így alakul át a film a végére egy kicsit Omalu önéletrajzi filmjévé ahelyett, hogy valóban teljes sokkot váltana ki a problémát még nem ismerő közönségből. Azonban így is ajánlom megtekintésre a filmet.


Örültem annak, hogy az NFL részéről ezúttal már nem próbálták meg a filmet teljesen kiforgatni, csitítani a hatást, áltudományokkal megcáfolni, mint azt tették 2011 előtt oly sokszor. Mára az NFL már eljutott addig, hogy legalább megpróbál valamit tenni a fejsérülések hatására egész életen át szenvedő volt játékosaiért. Természetesen ez sem egy egyszerű folyamat, hiszen bírósági csatározás kellett ehhez is. Emlékezhetünk, hogy a bírósági kiegyezés keretében 765 millió dollárt különítettek el a demenciában szenvedők számára, de sajnos a folyamat még mindig messze van a lezárástól. Az eredetileg az egyezséget tető alá hozó felek csupán 26 hónap után tudták írásba foglalni e hónap elején a végleges egyezséget, amit a bíróság is jóváhagyott. Természetesen ezt is azonnal megtámadták, így még évekig várhatunk arra, hogy valóban pont kerüljön az ügyre. Felmerülhet a kérdés, hogy miért támadják meg az egyezséget a bíróságon? Egyrészt, alapvetően a CTE problémáival küzdők kimaradtak az eredeti egyezségből, csak más demenciák kerültek említésre, másrészt sokaknak fáj az, hogy az alku részeként az NFL nem kötelezett arra, hogy elismerje a felelősségét a betegségek kialakulásában, míg mások egyszerűen az összeg nagyságát kicsinylik. 

Amikor lezárul az agyrázkódásokkal kapcsolatos pereskedés, az NFL megszabadul attól a fenyegetéstől, amely leginkább hatással lehet gazdasági erejére, bevételei nagyságára. Azonban számolni kell a közvetlen anyagi következményeken kívül más hatásokkal is. Az agyrázkódások krízise vezethet a népszerűség csökkenéséhez és egyúttal ahhoz, hogy a szülők jobban óvják gyermekeiket a sporttól. Eddig az esetek kitudódása nem okozott semmilyen hatást a mérkőzések nézettségére, ugyanúgy dominálja az amerikai futball a TV statisztikákat, mint eddig. Nincs számottevő elriasztó ereje jelenleg a krízisnek. Hosszabb távon talán meglátjuk majd a hatásokat, hiszen a profi ökölvívás és a baseball népszerűsége is szépen lassan visszaesett a sporttal kapcsolatban jelentkező negatívumok árnyékában.
Sokkal érdekesebb a másik tényező. Azok a szülők, akik jobb helyzetben vannak, feltehetőleg óvni fogják gyermekeiket a sporttól. LeBron James NBA sztár fogalmazta meg a helyzetet a legjobban, amikor jelezte, ő nem fogja engedni a gyermekeinek, hogy amerikai focizzanak. Azt mondta, az ok egyszerű. Ő anno rászorult arra, hogy minden népszerű sportot kipróbáljon. Nem volt a családnak semmije, ezen a téren volt esélye kitörni a teljes szegénységből. Gyermekei azonban erre nem szorulnak rá, nem kell az életüket veszélyeztetniük ezzel az agresszív kontaktusra épülő sporttal. Nagy igazság ez. Azonban mindig lesznek olyanok, akiknek ez a sport jelentheti a nagy lehetőséget, és őket a veszélyek nem fogják érdekelni. Nem lesz mindenki jó anyagi háttérrel rendelkező játékos, mint a 49ersből 24 évesen visszavonuló Chris Borland, akinek másban is lesz lehetősége kitörni, érvényesülni. A tudományos érvek megvannak már, Dr. Bennet Omalu egyenesen arról írt a New York Timesban megjelent véleményében, hogy a gyermekeket nem szabad engedni játszani. Mi történik akkor, ha a középiskolák is azt mondják, beszüntetjük a futballt? Elképzelhető, hogy ez megtörténhet. Egyetemi szinten azonban már nagy üzlet a sport, ott maximum külső nyomásra kerülhet sor ilyenre. Amennyiben a középiskolák nemet mondanak, ha a szülők nemet mondanak, és ha a fiatalok a veszélytelenebb sportok felé áramlanak, akkor valóban jelentős csökkenés várható az NFL által elérhető játékosok állományában. Azonban ne feledjük, ma évente több mint 1 millióan játszanak középiskolában, nekik csak 6,5 %-uk folytathatja egyetemen, az évente focit játszó közel 16000 egyetemi végzősnek pedig évente csak 1,7 %-a kerül be az NFL-be. Jelenleg elképesztő a túlkínálat ezen a téren. Hatalmas változásnak kellene történnie, hogy itt valóban munkaerőhiánnyal kelljen az NFL-nek szembenéznie. Jelen állás szerint ez elképzelhetetlennek tűnik, még akkor is, ha a középiskolák futball programjai megszűnnének.

Térjünk át más vizekre. Az amerikai média által szajkózott NFL imázs probléma a következő fenyegetés a sorban. A legtöbb racionális ember tudja, hogy a sportolók világa teljesen más, mint azt az össznépi társadalom elképzeli. Más az a normarendszer, ami a hétköznapi kisember és egy olyan sportoló esetében érvényesül, akit középiskola óta sztárként kezelnek. A családon belüli erőszak, a bűnözés igenis jelen van ebben a világban is, sőt, a statisztikák szép számai ellenére elég jelentős mértékben. Ideje leszámolni azzal az embereknek, amit az idealizált sportolókról gondolnak, ők is hibáznak, ők is hoznak rossz döntéseket, de még milyen rosszakat... Az NFL a sok erőszakos esettel kapcsolatos botrány miatt kénytelen volt szigorítani pályán kívüli ügyekkel kapcsolatos szabályozásait. A liga tehát megtette, ami tőle tellett, viszont az igazi probléma nem került kezelésre. Az igazi probléma az az amerikai jogi rendszerben leledzik. Elképesztő, hogy milyen ügyeket szüntetnek meg, és milyen kis büntetéseket kapnak bűncselekményekért a játékosok. Nem egyszer érezzük azt, hogy bárki másról lenne szó, sokkal komolyabb lenne a szankció. Ha a bíróságok megfelelően járnának el az ügyekben, az NFL-nek semmi dolga nem lenne ezen a területen, de sajnos nem ez a valóság. Zavaró, hogy a bíróságok döntéseivel nagyon keveset foglalkoztak ebben a folyamatban, az ördögűzés, a felháborodás mindig csak az NFL-re irányult az ügyekben. 

Az NFL kevés dologtól retteg jobban, mint a PR katasztrófáktól. Ezek az esetek tesztelték Roger Goodellt és a ligát. De valóban valós veszély-e ez a ligára nézve? Lehet-e a társadalmi felháborodásnak hatása az NFL népszerűségére, és közvetve eredményére? Kis, elhanyagolható fenyegetésről beszélünk csak. Megvizsgálva a felháborodást, körülményeit, elmondható, hogy amilyen gyorsan és erővel csapott le az NFL-re néhány családi erőszakkal kapcsolatos krízis, olyan hamar is halt el az ügy a szankciók után. Elenyésző azoknak a száma, akik ma, az NFL felmerülésekor csakis Michael Vick, Ray Rice, Adrian Peterson vagy Greg Hardy tetteire asszociálnának. A közvélemény hamar felejt. Másrészt társadalmunk kritikája az is, hogy jobban élvezzük a botrányt, mint a nyugalmat. Tökéletes példa erre a Spygate, a Bountygate, a Bullying gate vagy a Deflategate cirkusz is. Míg az NFL-en belül egyiket sem fújták fel, a közvélemény körében akkora felzúdulást keltettek, hogy hetekig nem csillapodott a felháborodás. Az NFL lassan megtanulja, hogy a PR katasztrófák nem igényelnek valójában akkora tűzoltást, mint azt korábban gondolták. Kell egy lépés, és pont, pár hónapon belül senki sem beszél majd róla. Az egyik kedvenc megjegyzésem a témában Andrew Brandthez kötődik, aki egyenesen marketing plannek nevezte a Tom Brady körül kitört Deflategate botrányt. Tény, a New England Patriots és a QB népszerűsége nem esett vissza, mi több, idén az NFL-ben a legtöbb mezt Tom Brady nevével és számával értékesítették. A közvélemény furcsa, képes hatalmas felháborodásra, de a szankciók után megbocsájtóbb is, ezért nem lesz szignifikáns hatása az ilyen botrányoknak az NFL-re. 
Szintén beleillik a botrányok vonulatába az az epizód, ami a Washington Redskins neve körül zajlik. Volt pár kisebb-nagyobb tüntetés, pár médium elhagyta az őslakos indiánokra sértő Redskins név használatát, de a probléma, ami körülveszi az ügyet meglehetősen kis léptékű. Néha-néha nekiállnak emiatt a tulajdonos Dan Snydernek, de el is hal a történet, mert nem helyezik tartós nyomás alá a milliárdost. Bármennyire sértő ez a dolog, a Redskins márkanév virágzik, a Washington évről évre jelentős pluszt mutat fel.

Az agyrázkódások mellett a legnagyobb veszélyt az NFL stabilitására, és folyamatos növekedésére 2011-ben meg is érezhettük. Nem más ez, mint a tulajdonosi kör és a játékos-szakszervezet vitája, és az ezáltal előidézett bizonytalanság. Akkor rövid időre kérdésessé vált, lesz-e egyáltalán szezon. Sok sport esetében láttuk azt, hogy amennyiben elmaradt egy-egy szezon a kollektív szerződéssel kapcsolatos vita miatt, rövid távú népszerűség csökkenés, és ezáltal bevétel visszaesés lett a következmény. Ez a jelenség azonban nem feltétlenül marad meg hosszabb távon, láthatjuk például, hogy a korábban hasonló cipőbe lépő NHL tíz évvel az elmaradt szezon után virágzik. Ráadásul az NFL-nek a kollektív szerződéssel kapcsolatos problémával nem kell szembenéznie egészen 2020-ig, addig ugyanis él a jelenleg futó egyezség, amelyből kilépni sem lehet. Természetesen az új tárgyalásokat nem akkor fogják elkezdeni, hanem korábban, de hatása az NFL-re ennek a folyamatnak maximum 2020-ban, vagy azt követően lehet legközelebb.

Az enyhe, sőt inkább elhanyagolható veszélyek között olyan dolgokat találunk, mint a játék színvonalának romlása, amiről az edzők az idei évben igen sűrűn beszélnek, vagy a játékvezetéssel kapcsolatos dilemmák. Ezek azonban szinte minden sportban felmerülnek időről időre, olyan problémák, amelyek tartós kezelésére még a megfelelő módszert nem találták meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése