2015. április 7., kedd

Csapatokra vonatkozó fizetési limitek az észak-amerikai sportligákban 4. rész - Az MLS

Nem érhet az NFL, MLB, NBA és NHL nyomába egyelőre az Észak-Amerikában található labdarúgó liga, az MLS, azonban a jelentős külföldi igazolások révén fokozatosan növekszik népszerűsége. Bár évente még mindig 75 millió dolláros mínusszal zár a liga, ez elsősorban annak tudható be, hogy mennyit tesznek beruházások révén a sport elterjesztéséért Amerikában. Az MLS éves bevétele 700 millió dollár környékén van egy szezonban, ami a nagy négyes számaihoz képest még mindig elhanyagolható érték. A liga március elején fogadta el új kollektív szerződését, amely nagy vita után született meg. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy képet adjon a ligában alkalmazott fizetési limitekről, azonban előtte mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet két NFL kapcsolódásra. Az egyik Don Garber személye, a másik pedig az MLS által alkalmazott tulajdonosi struktúra.

Don Garber: 1999-ben a liga második komisszárját nevezte ki, aki nem lett más, mint Don Garber, aki azóta három kollektív szerződés tárgyalását vitte végig a játékos-szakszervezettel. Garber kinevezése előtt 16 éven át az NFL-nél tevékenykedett. Pályáját az NFL Enterprisesnál kezdte 1984-ben, majd 1988-tól átvette a liga marketing részletének vezetését. 1992-ben került az NFL nemzetközi terjeszkedését elősegítő NFL International élére, amely tevékenység során ő volt a fő letéteményese az NFL Europe kialakításának és működtetésének. Garberrel jelenleg nagyon kevesen elégedettek. Eleinte a "tulajdonosok" fordultak ellene, akik nehezményezték az éves veszteségeket ligaszinten. A 2015-ös CBA tárgyalások nehézkes előremenetele és a fő pontokban való engedési kényszer viszont már a játékosok részéről váltott ki negatív visszhangot. Azonban mindezek mellett előrébb jutott a liga Garber vezetésével, akinek nagy szerepe van abban, hogy megállította a 2000-es évek elejének mélyrepülését, megnyitotta a ligát 2007-től a neves sztárok előtt, és mind népszerűséget, mind bevételt tekintve jelentős növekedést tudott kiharcolni az évek során.

A tulajdonosi struktúra: Amikor az MLS tulajdonosi struktúrája szóba kerül, nagyon fontos ponton járunk az NFL szempontjából is. Nem egyszer merült fel ugyanis a bíróságokon, hogy tekinthető-e egy entitásnak az NFL, vagy sem. Ha az MLS-szel összevetjük, nem sok kérdésünk marad ezen a téren. Az MLS, 1995-ös létrejötte óta egyetlen társaság, a Major League Soccer LLC. neve alatt működik. A cég minden, égisze alatt működő csapat tényleges tulajdonosa, ezért is írtam az előző bekezdésben idézőjelben a tulajdonos szót. Az MLS esetében minden csapat élén valójában egy olyan ember vagy cég áll, amely üzletrésszel rendelkezik az MLS LLC-ben, és lényegében feladata csak abban merül ki, hogy a csapatok mindennapi működését felügyelje. Amerikai szemmel nézve tehát nem team ownerekről, hanem team COO-król beszélünk, amely nagy különbség. Igaz ez akkor is, ha ez az ún. team COO lényegében tulajdonosa a ligának, vagyis league shareholder is egyben. Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, fontos kiemelni, hogy a liga maga mennyire számít mindenhatónak az MLS működése szempontjából. Amikor egy játékos megköti szerződését, nem az egyes csapatokkal, hanem az MLS-szel szerződik le, sőt, közvetlenül a ligával is tárgyal előtte. Az MLS rendelkezik minden kiemelkedőnek tekintett joggal, megtárgyalja a TV-s és a csapatok felszerelésével kapcsolatos szerződéseket, rendelkezik minden intellektuális jog felett, a liga bocsátja ki a mérkőzésekre szóló jegyeket és még a stadionbérleti szerződéseket is ők tárgyalják a csapatoknak. A ligával leszerződő játékosokat, edzőket, GM-eket, alkalmazottakat maga a liga osztja el a csapatok között. Minden számla konkrétan az MLS-nél fut össze. Bár vannak csapatszintű kalkulációk is, a bevételeket és kiadásokat az MLS LLC. esetében értékelik, és az esetleges nyereséget ezután a részesedésnek megfelelő mértékben osztják szét a tagok (a csapat üzemeltetők) között. Ilyen szintű, liga részéről kiterjedő kontrollal az NFL-ben nem találkozhatunk. Az évek során aztán kicsit lazultak ezek a merev szabályozások az MLS esetében is. A csapatok ugyanis jogot kaptak a saját maguk által nevelt fiatal játékosokkal való rendelkezésre, valamint 2015-től limitált licitre a lejárt szerződésű játékosok egy csoportjának vonatkozásában, de továbbra is a ligával szerződnek ezek a labdarúgók. Ezek a módosítások mind kismértékben negatívan hatottak a liga egy entitásként való megítélésére, de sokkal tisztábban érezhetjük így is azt, hogy az MLS-nél jobban érvényesül a pályán küzdünk-gazdaságilag együtt létezünk elv, mint az NFL esetében.

A fizetési sapka és a kijelölt játékosok szabálya: Az MLS a liga beindítása óta hard capet használ, vagyis olyan sapkát, amelynek összegét a csapatoknak tilos átlépniük. Érdekes a sapka szempontjából, hogy abba a tényleges kereseteket könyvelik, kivéve két esetet. Az allokációs pénz felhasználható a sapkában foglalt hely csökkentésére egy játékos esetében, valamint az egy, speciális felfedezett játékos esetében könyvelhető a sapkába minden, a szerződés által lefedett évben az éves átlagkereset. Ezeken kívül nincs lehetőség arra, hogy az NFL, vagy NHL hard capje esetében tapasztalt könyvelési szabályokat kövessenek a csapatok. Az allokációs pénzről és a speciális felfedezett játékos szabályáról később írok. 
2014-ben a fizetési sapka 3,1 millió dollár volt, 2015-ben, az új kollektív szerződés keretében az érték már 3,74 millió dollár, és az éves emelkedés 2019-ig minden évben 7 %-os. A sapkába az MLS csapatok maximum 28 fős (2014-ig maximum 30 fős) keretének esetében az első 20 legjobban fizetett játékosának adott évi keresete számít be. 2014-ben az egy játékosra jutó elszámolt költség maximum 387.500 dollár lehetett, 2015-re ez az érték 400.000 dollárra emelkedett. 2014-ben a csapatok keretének első 24 legjobban fizetett játékosa minimum 48.500 dollárt kellett keressen, a többiek pedig a minimálbért, 36.500 dollárt. 2015-től a minimálbér 50.000 dollárra nő, és 2019-re az érték eléri a 60.000 dollárt. A 24 fős limit minimuma 2015-ben 60.000 dollár lesz, és 2019-re fokozatosan 70.000 dollárra emelkedik. Jól látható ebből az, hogy igazán jól az új CBA-val az alacsony bért kereső játékosok jártak. 
Fontos még megemlíteni azt, hogy 2007 óta létezik az úgynevezett kijelölt játékosok szabálya. Ez kimondja, hogy mára már három játékos esetében lehetséges az, hogy a kereset az egy játékosra elszámolható maximális érték (a korábban említett 387.500 dollár 2014-ben és 400.000 dollár 2015-ben) felé menjen. Ebben az esetben viszont a csapatot üzemeltető "tulajdonos" köteles arra, hogy a valós bér és a sapka érték különbözetét a játékosnak kifizesse. Robbie Keane, a Los Angeles Galaxy játékosa például 2014-ben 4,5 millió dollárt keresett, tehát többet, mint a 3,1 millió dolláros fizetési sapka egésze. A sapkában mégis a maximális értéken, 387.500 dollárért kellett számon tartani, az LA Galaxy "tulajdonosa" pedig 4.112.500 dollárt fizetett neki. A kijelölt játékosok szabálya jelentősen megtöri a sapka hatékonyságát ebből következően, de mivel a szabály alapján limitálva van a játékosok száma és továbbra is a liga szerződik, így nem teremt a csapatok között lehetőséget a nem fair gyakorlatra. A lehetőségek viszont már valójában a "tulajdonosok" pénztárcájához kötöttek. 2014-ben az MLS-ben 46 kijelölt játékos szerepelt, 2015-ben pedig 47 léphet majd pályára.

Az allokáció és a szabadügynök-piac: Az allokáció az a folyamat, amelynek révén az egyes csapatok megkapják játékosaikat. 
1. Kiemelendő, hogy külön szabályozás vonatkozik a külföldi játékosokra. Minden csapat az idényeket úgy kezdi, hogy nyolc nem amerikai (kanadai csapatok esetén nem kanadai és nem amerikai) játékos keretben tartására van joga. A csapatok ezeket a helyeket elcserélhetik másik együttessel, így egy ilyen cserét követően az átadó csapatnak 7, az átvevőnek pedig 9 nemzetközi helye lesz. 
2. Létezik allokációs rangsor is, amely a külföldről hazatérő amerikai válogatott, vagy korábbi MLS játékosokra vonatkozik. Ennek a rendszernek a keretében a csapatok az előző évi végső helyezés fordítottjának megfelelő sorrendben kezdik az idényt. Amennyiben több csapat ad be egy, az MLS-szel már leszerződött játékosra igényt, akkor a rangsorban előrébb szereplő csapathoz kerül a játékos játékjoga. Amint egy gárda elnyert egy ilyen játékost, a rangsor végére kerül. A rangsorban található helyek más rangsor helyért cserélhetőek. Fontos kitétel, hogy a kijelölt játékosok közé tartozó focistákra nem vonatkozik ez az allokációs rangsor. 
3. Az allokációs pénz a csapatok számára elérhetővé tett, fizetési sapkán kívüli tétel, amelyet bónuszként kaphatnak akkor, ha a csapat nem jutott be a playoffba, a hozzájuk allokált játékost az MLS külföldre értékesítette, új csapatként kerültek a ligába, bejutottak a CONCACAF Bajnokok Ligájába, vagy nem éltek a három kijelölt játékos hely valamelyikével. Ezt az allokációs pénzt a csapatok arra használhatják, hogy egy MLS-ben új játékosként megjelenő labdarúgóra lecsapjanak, egy lejáró szerződésű játékos szerződéshosszabbítását kezdeményezzék a liga által, vagy csökkentsék egy játékos fizetési sapkában foglalt helyét (ebben az esetben az érték nem lehet kevesebb a csökkentés után, mint 150.000 dollár).
4. A négy körös SuperDrafton a csapatok a végzős egyetemistákból, az MLS és adidas együttműködésében megvalósuló Generation adidas programból kikerült játékosokból és a nem egyetemista és nem amerikai játékosok egy szűk köréből válogathatnak. A draftsorrend az előző idényben szerzett pontok fordítottja, úgy, hogy a playoffban is szereplő csapatok esetén figyelembe veszik a kiesés körét. A játékosok itt is a ligával szerződnek, és utána kerülnek a korábban őket kiválasztó együttesekhez. Ha egy játékos draftolása után nem ír alá a ligához két éven belül, akkor a draftoló csapat elveszíti jogát.
5. Sorsolást abban az esetben tartanak egy játékosról, ha a draft után kerül ki a Generation adidas programból, vagy drafton részvételre jogosult lett volna, de nem választották és a ligával sem szerződött le. A sorsolás során súlyozást alkalmaznak, annak a csapatnak van a legtöbb esélye egy játékosra, amely az előző 34 alapszakaszbeli mérkőzésén a legkevesebb pontot gyűjtötte. Az esély a szerzett pontok növekedésével fokozatosan csökken.
6. Lehetőség van játékosok, draft választási jogok, allokációs pénz, allokációs rangsor hely és nemzetközi játékos helyek cserélésére, egyedül a három kijelölt játékos hely nem cserélhető el.
7. Minden csapatnak joga van arra, hogy összesen hat felfedezett játékosból álló listát tegyen közzé a liga számára. Ezek a játékosok még nem állnak szerződésben a ligával, de aláírásuk esetén az adott csapathoz kerülhetnek. A lista egyik tagja a speciális felfedezett játékos, akinek esetében a csapat a leendő szerződés minden évére az átlagkeresetet könyveli a sapkába a szerződés megkötése esetén.
8. Ha egy játékos a csapat utánpótlás nevelő akadémiájáról került ki úgy, hogy ott legalább egy évet eltöltött, és legalább 80 napon át részt vett foglalkozásokon, szerződése aláírása után a nevelőegyesület tagja lesz.
9. Súlyos nehézség esetén egy csapat jogot kap arra, hogy bármely, még nem allokált játékos hozzájuk való kihelyezését kérje a ligától. Súlyos nehézségnek minősül a csapat keretének 15 fő alá csökkenése, és az az eset, amikor bár a gárda keretének tagja három kapus, csak egy bevethető.
10. A rövid távú sérültlistára helyezett játékosok helyére új játékos kérvényezhető. Ilyen esetben mindkét játékos bére kifizetendő és mindkettejük bére beszámít a sapkába is. Az egész szezonra vonatkozó sérültlistára helyezett játékos helyére szintén kérhető új játékos, és a kereset, valamint a sapka az előzőeknek megfelelően alakul. A fő különbség, hogy rövid távú listán szereplő játékos hat hét után térhet vissza, a másik listán szereplő játékos pedig az idényben többet nem játszhat.
11. Amennyiben egy játékosra csapata nem tart igényt, waiver listára helyezheti az NFL gyakorlatnak megfelelően, rá bármely együttes benyújthatja igényét. A waiver lista sorszám adja meg, mely csapathoz kerül a játékos.
12. És végül a legfontosabb allokációs szabály a fizetési limitek szempontjából, a lejáró szerződésű játékosok allokációja, akikre 2014-gyel bezárólag egyöntetűen a Re-entry draft szabályok vonatkoztak. A csapatok az előző idény fordított sorrendjében választhattak a játékosok közül, amennyiben eredeti csapatuk nem jelezte a liga felé, hogy újra akarja őket igazolni az előző évi bérük értékén. A háromnál kevesebb év rutinnal rendelkező, minimum 23 éves játékosok draftolása esetén leendő klubjuk az előző klub által le nem hívott opció értékén szerezheti meg a játékost. A négy-hét év rutinnal rendelkező, minimum 24 éves játékosok az előző évi fizetés értékén, a nyolc, vagy annál több év rutinnal rendelkező, minimum 28 éves játékosok az előző év bérének 105 %-án szerezhetőek meg draftolás esetén. A Re-entry draft rendszer nem tette lehetővé azt, hogy a játékosok szolgálataiért a piacon alakulhasson ki valós verseny. A 2015-ös CBA kivonja a Re-entry draft alól azokat a játékosokat, akik az utolsó csoportba tartoznak, minimum 28 évesek és legalább nyolc szezont töltöttek a ligában. Rájuk licitálhatnak a csapatok, de csak úgy, hogy a már korábban 200.000 dollár felett kereső játékosok bére maximum 15, a 100.000 dollár és 200.000 dollár között kereső játékosok bére maximum 20, míg a 100.000 dollár alatt keresők bére maximum 25 %-kal emelkedhet. Ezek a limitek még mindig jelzik, nincs tényleges szabad licit, csak licit teljesen kontrollált környezetben. A liga a nyertes licit értékén köt szerződést a játékossal, és azután allokálja csapatához. Ez a lépés a valós szabadügynök-piac felé még mindig csak kis csorbulást eredményez az MLS egy entitás "politikáján", sokkal érdekesebb ilyen szempontból a korábban említett kijelölt játékosok szabálya.

Az alkalmazott eszközök hatékonysága

Az alkalmazott hard cap a csapatok keretének esetében kontrollálja azt, hogy a keresetek ne szálljanak el. Átléphetetlen a limit, így valós kockázatot nem hordoz a csapatok és a liga működésének szempontjából. Sokkal érdekesebb a három kijelölt játékos esete. Náluk egyértelmű, hogy a kifizetett pénzmennyiség sapka limit feletti részéért a csapat üzemeltetője felel, így a kockázatot a liga áthárítja a benne részesedéssel rendelkező üzletemberre. Mivel az MLS legnagyobb sztárjai, húzónevei mind a hármas lista tagjai, így a liga bővülése nagy részben függ az említett emberek gazdasági lehetőségeitől, a "tulajdonosok" vagyonától és elkötelezettségétől. A Re-entry draft szabályok és az új, limitált szabadügynök-piac jelentős gátat szabnak a játékosoldali költségek elszabadulásának, nagyon hatékony eszközt teremtve a lejárt szerződésű játékosok bérkontrollja terén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése