2014. november 2., vasárnap

Csapatokra vonatkozó fizetési limitek az észak-amerikai sportligákban 3. rész - Az NHL

Az NFL, az MLB és az NBA után végre elérkeztünk a major ligákat taglaló sorozat záró epizódjához. Ezúttal az amerikai jégkorong-bajnokság (NHL) csapatokra vonatkozó fizetési limitjeiről lesz szó.

Az NHL az NFL mintájára alakította át gazdasági modelljét a 2000-es évek elején. Az új kollektív szerződésért folyó harc lockouthoz vezetett, és emiatt elmaradt a 2004-2005-ös idény. Az NHL az a major liga, amelynek esetében a játékosok és tulajdonosok közötti küzdelem legutoljára elvesztett szezont eredményezett. Nem akármi volt ekkor a tét, hiszen nem történt más, minthogy az NHL történetében először megjelent a fizetési sapka rendszere a gyakorlatban. NFL mintára hard capet vezetett be a liga, amely olyan limitet képvisel, amelyet átlépni nem szabad a csapatoknak (pár kivételtől eltekintve, erről később). Teljesen új modell keletkezett, amelynek keretében sok játékos pénzt veszített és a csapatok az első években jelentős küzdelmet folytattak azzal, hogy a játékosokkal kapcsolatos mozgásaikat a sapkának megfelelően hajtsák végre, tekintettel a limitekre. A megállapodás lejárt 2012-ben, és az újabb lockout miatt a 2012-2013-as alapszakasz a szokásos csapatonkénti 82 mérkőzés helyett csak 48 találkozóig tartott. Újabb áldozatokra kérték a játékosokat a tulajdonosok, mert egyértelmű volt, a 2004-es változtatások még nem minősültek elegendőnek a liga tartós, gazdaságos működéséhez. Az ekkor elfogadott új kollektív szerződés az NFL mintájára tíz évre szól, 2012. szeptember 16-án lépett érvénybe, és 2022. szeptember 15-én jár le. 

Mint minden ligában, amely fizetési sapkát használ, itt is egy adott bevételkategóriát használnak fel a sapka megállapításához. Az NHL a Hockey Related Revenue (HRR) kategóriát teremtette meg erre a célra. A HRR része minden működés során felmerülő bevétel, amely jégkorong mérkőzésekhez, NHL által szervezett eseményekhez, játékosok részvételével megrendezett rendezvényekhez, és olyan rendezvényekhez kapcsolódik, ahol a játékosok, a csapatok, vagy a liga nevét, jelképeit, logóit, stb. felhasználják. A HRR részei többek között különösen: jegybevételek, előszezon mérkőzések bevételei, egyéb mérkőzések bevételei, helyi, országos és nemzetközi TV bevételek, digitális szolgáltatások bevétele, a kanadai és amerikai NHL Network bevételei, rádióműsorokból származó bevételek, csapatok internetes bevételei, kiadványok, arénán belüli és azon kívüli merchandising és hirdetési bevételek, koncessziós szolgáltatások bevételei, luxusrészlegek, kiemelt ülőhelyek bevételei, névadói bevételek, stadionokban kifüggesztett hirdetések bevételei, parkolási bevételek, nemzetközi mérkőzések bevételei, és még sorolhatnánk. Bizonyos esetekben engedélyezett, hogy a csapatok a bevételt csökkentsék a közvetlenül felmerülő költségek mértékével, vagy ezeknek a költségeknek egy részével. A nem HRR részének tekinthető tételek listája lényegesen rövidebb, mint az NFL, vagy az NBA esetében, így kijelenthető, hogy az NHL megosztásra/fizetési sapka kalkulációra használt bevétel kategóriája még mindig a legteljesebb körű a sapkát alkalmazó ligákhoz viszonyítva. 

A HRR-nek az 50 %-a teszi ki minden évben a játékosokra költendő pénzmennyiséget ligaszinten, de ebben benne vannak a játékosok bérjellegű juttatásain túl az egyéb juttatások (Benefits) is. A játékosok szerződés szerint járó pénzéből a szezon során három alkalommal alkalmazott korrekció keretében a liga visszatarthat egy meghatározott %-os részt, amelyet minden egyes játékos Escrow Accountjába helyeznek, és korrekcióra használnak fel, ha valamilyen gond lenne az 50 %-os részesedés biztosításával. Ha év végén kevesebb lenne a játékosok részesedése 50 %-nál, akkor jogosultak az elmaradás teljes összegére. Annyit kell visszajuttatni az Escrowból, amennyi fedezi az adott összeget, vagy ha az elmaradás egy részére elég csak az Escrow összeg, akkor a csapatoknak egyenként kell kártalanítaniuk játékosaikat. Ha több lenne a játékosok részesedése 50 %-nál, akkor az Escrowból a ligához kerül az összeg, akik szétosztják a csapatok között egyenlő arányban. Amennyiben van fennmaradó összeg az Escrowban, azt visszaosztják a játékosoknak. Ha az Escrow nem elég ahhoz, hogy az 50-50 %-os arány helyreálljon, akkor a következő évben a játékosok részét az adott összeggel csökkentik. A kollektív szerződés utolsó évében pedig a játékosoktól közvetlenül szedik vissza a pénzt.

Az NHL annyiban lép túl az NFL szabályozásain a hard cappel kapcsolatban, hogy ők nemcsak felső határt állapítanak meg a sapka esetében, hanem alsót is. A csapat összes játékosra költött költségének ebben a tartományban kell szerepelnie az év folyamán. 

A limetek meghatározása 
1. Az előző év HRR-jét megszorozzák 50 %-kal, így megkapják a játékosokra jutó részt. 
2. Ebből levonják az egyéb juttatásokat.
3. A különbséget elosztják az NHL csapatok aktuális számával (jelenleg 30) és így megkapják a bérköltség középértékét.
4. A középértéket megnövelik 5 %-kal, amely az adott évre várható növekedési ütemet szimbolizálja, így megkapják a módosított középértéket. Az 5 %-os ütem az elvárt növekedés, de az NHL és az NHLPA meghatározhat ennél alacsonyabb (akár negatív), vagy jóval magasabb százalékot is, de ebben meg kell egyezniük.
5. A módosított középérték 85 %-a lesz a sapka alsó határa, az érték 115 %-a pedig a sapka felső határa. A két érték közötti különbség sohasem lehet kevesebb 15 millió dollárnál, és nem lehet több 28 milliónál. A felső érték 2013-2014-től nem csökkenhet 64,3 millió dollár alá.


Amikor a csapat sapka helyzetét vizsgáljuk, fontos tudni, hogy az alsó és felső limithez az átlagos csapat fizetést mérik. Ez azt jelenti, hogy nem az adott éves kereset kerül összegzésre minden játékos esetében, hanem minden játékos esetében a szerződés átlagos kifizetése kerül figyelembevételre. Ebben az esetben átlagolják a teljes fizetést, az aláírási bónuszt, a roster és megjelenési bónuszt is, attól függetlenül, mikor jár. A teljesítményfüggő bónuszokat arra az évre be kell könyvelni, amikor lehívhatóak lennének, de azonnal törölni kell a könyvekből, amikor lehívhatatlanná válnak az év folyamán. A sapka esetében figyelembe kell venni minden játékos keresetét, azt is, aki sérült listán van (IR), nincs a keretben, vagy nincs játékra képes egészségügyi állapotban. A teljesítményfüggő bónuszokat nem kell akkor figyelembe venni, amikor a csapatokat annak megfelelően vizsgálják, hogy az alsó limitet elérték-e. A felső limitet az offseasonben, az edzőtábor végéig 10 %-kal megemelik, de az edzőtábor zárása után az visszaáll az eredeti értékre. Hasonló hatású ez az emelés, mint az NFL-ben alkalmazott top 51-es szabály (offseasonben csak az 51 legmagasabb cap számmal rendelkező játékos számít a sapkába, alapszakaszban már mindenki). A felső limit alapvetően nem léphető át, de találunk három kivételt:
1. A teljesítményfüggő bónuszok összegével egy csapat túllépheti a felső limitet, de csakis a felső limit összegének 7,5 %-áig. Ha a túllépésre sor kerülne, akkor a következő év felső limitje a túllépés összegével csökkenni fog az adott csapatnál.
2. Ha a csapat egy játékosa nem bevethető legalább 24 napon és 10 NHL mérkőzésen keresztül, akkor az egyesület LTIR-t (Long-Term Injured Reserve/Exception) vehet igénybe. Ennek keretében a játékos helyére annak szerződés szerint járó összegéig másik játékost szerződtethet, és ilyen esetben átlépheti a felső limitet. 
Példa: A sérült játékos legalább 24 napon és 10 NHL mérkőzésen keresztül nem játszhat. Évre jutó keresete 1,5 millió dollár. Ebben az esetben a helyére szerződtethető játékos 1,5 millió dollár értékben. Ha a csapat 69 millió dollárral áll ekkor, és a felső limit 70 millió dollár (a sérült játékos is a sapkába számít), így a játékos szerződtetésével a csapat 0,5 millió dollárral túllépi a felső limitet (70,5 millió dollár), ez azonban megengedett túllépés a szabályból adódóan.
3. Egy csapat keretében 18 mezőnyjátékos, és 2 kapus található. Ha a játékosok közül egy megsérül, nem lesz bevethető, helyére a fiókcsapatokból nem hívható fel játékos és a csapat az aktuális minimálbér + 100.000 dollár értéknél kevesebbel áll a sapka alatt, akkor Roster Emergency Exceptiont vehet igénybe. Ebben az esetben a csapat a minimálbérrel + 100.000 dollárral a felső limit felé mehet, hogy keretét teljessé tegye.

Amennyiben egy csapat az említett három esetet leszámítva a sapka felső limitje felé megy, a következő büntetések egy részével, vagy egészével sújtható:
- 5 millió dollárig terjedő pénzbüntetés, ugyanilyen értékű sapka hely megvonás,
- draftpickek megvonása,
- minden mérkőzés vesztessé nyilvánítása, amelyet az adott szabálysértési időszakban játszottak,
- a sémában közreműködő csapatnál dolgozó alkalmazottak eltiltása.

Egyéb érdekességek a keresetek limitálásával kapcsolatban

Szerződésekkel kapcsolatos bérjellegű szabályozások: Egy szerződés két bérjellegű tételt tartalmazhat, a megállapodás első paragrafusában említett fizetést (salary) és a bónuszokat. A fizetés járhat az adott szezonban, vagy adott szezonra vonatkozóan, de később kifizetve, halasztott járandóságként. Ebben az esetben az összeget abban az évben kell a sapkába könyvelni jelenértéken, amikor eredetileg járt volna a halasztás nélkül. A harmadik fizetés kategória a játékosok szerződésből való kivásárlása esetén járó összeg (26 éves kor alatt a hátralevő bér harmada, 26 év felett a kétharmada), ami az NFL-ben nem létező gyakorlat, az NBA-ben viszont annál inkább használatos. Az NHL négyféle bónuszt engedélyez a szerződések részeként, aláírási -, teljesítményfüggő -, roster -, és megjelenési bónuszokat. A teljesítményfüggő bónuszok szintje messze elmarad az NFL-ben tapasztaltaktól, csak az újoncok szerződésében, a 35 évnél idősebb, és egyéves megállapodást aláírók szerződésében, illetve a legalább 400 mérkőzésen részt vett, előző évben több mint 100 napot a sérült listán (IR) töltő, és egyéves szerződést aláírók esetében kerülhet alkalmazásra.

Szerződésekkel kapcsolatos strukturális szabály: Bármilyen opciós év, vagy önmagát feltételekkel megszüntető (voidable) év alkalmazása tilos. Az NFL-ben ezekkel elég sűrűn élnek a csapatok.

A maximum kereset szabálya: Egy játékos keresete (fizetés+bónuszok) bármely évben maximum a felső limit 20 %-át érheti el. 

Front-load: Az olyan szerződéseknél, amelyekre front-load jellemző (a szerződés első felének átlagos kifizetése meghaladja a szerződés teljes hosszában járó kifizetések átlagát), egyik egymást követő évben sem lehet magasabb a járó kereset (fizetés+bónuszok), mint az első év keresetének 35 %-a. Egyik év fizetése sem lehet ezzel párhuzamosan kevesebb, mint a legmagasabb keresetű év 50 %-a. 
Példa: 1. év keresete: 1.000.000 dollár, 2. év 800.000 dollár, 3. év 500.000 dollár, 4. év 500.000 dollár
Ez egy front-loaded szerződés, mert az első felére jutó átlag 900.000 dollár (1.800.000 dollár / 2 év), a teljes szerződésre jutó pedig 700.000 dollár (2.800.000 dollár / 4 év). A maximális csökkenés egyik évről másikra az első év 35 %-a, vagyis 350.000 dollár. A csökkenések: 2. évre 200.000 dollár, 3. évre 300.000 dollár, 4. évre 0 dollár. Egyik év fizetése sem lehet kevesebb, mint az 1.000.000 dollár 50 %-a, vagyis 500.000 dollár. Ennek a feltételnek is megfelel a szerződés.

A 100 %-os szabály: Bármely nem front loaded szerződésnél az első két évben járó kereset közül kiválasztjuk az alacsonyabbat. 
1. Ennél az értéknél nem lehet a szerződésnek alacsonyabb keresetű éve. 
2. Ennél az értéknél többel egyik évről a másikra sem emelkedhet a szerződés kifizetése. 
3. Egyik évben sem csökkenhet a szerződés kifizetése ennek az értéknek a felénél többel. 
4. Valamint az első két év együttes kereseténél nem lehet magasabb egyik év kifizetése sem.
Példa: Adott egy szerződés, amelynek 1. évében a kereset 2 millió dollár, a másodikban 3 millió dollár. A két év közül a kisebb kereset a 2 millió dollár. 
1. Ebből adódóan a szerződés többi éve sem fizethet 2 millió dollárnál kevesebbet.
2. Egyik évről a másikra nem növekedhet a kifizetés 2 millió dollárnál többel.
3. Egyik évről a másikra sem csökkenhet a kifizetés 1 millió dollárnál kevesebbel.
4. Egyik év keresete sem lehet magasabb, mint 5 millió dollár.
(Legjobb védekezés a kisebb káosz jellegű szabály ellen: Minden évben ugyanakkora kereset.)

Az újoncok szabálya: Az úgynevezett Group 1 játékosok esetében az első szerződés maximum évi 925.000 dollárt fizethet (a minimálbérnél magasabb összeg) és ennek 10 %-át teheti ki az aláírási bónusz tartalom. A 18-21 évesek szerződése 3 évre szól, a 22-23 éveseké 2 évre, a 24 éveseké 1 évre, a 25 éves vagy annál idősebb játékosokra nincs limit, kivéve az Európából érkezőkre, akik 25-27 éves kor esetén is csak 1 évre szóló megállapodást köthetnek. Az újoncok szerződésébe teljesítményösztönző bónuszok építhetőek, amelyek járhatnak 5 mérkőzésen (maximum 25.000 dollár, kapus esetén 50.000 dollár), 10 mérkőzésen (maximum nincs), és 10 mérkőzésen többért (maximum nincs) való szereplésért. A minor league kereset vagy 35.000 dollár, vagy a minor liga által szabályozott összeg, de maximum 70.000 dollár minden játékos esetében.

Minimálbér mértéke 2012-2013 és 2021-2022 között:


Lejáró szerződésű játékosok szerződésének maximális hossza: 7 év, saját játékos esetén 8 év.

A szabadügynök-piac: Az NFL-nél is hatékonyabban idézi elő az NHL szabályozása a játékosok piacra jutásának halasztását. remekül vegyítik a korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA, bárki szabadon licitálhat rá és ellenszolgáltatás nélkül megszerezhető) státusz korlátozását és a baseballból átvett arbitráció lehetőségét.
Az NHL-ben korlátozott státuszú (RFA, bárki szabadon licitálhat rá, de kompenzációval megszerezhető) lesz minden játékos, akinek lejár a szerződése, kivéve:
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a 25. életévét már betöltött játékos, aki 3 évet már játszott a ligában, de eddig összesen nem játszott 80 mérkőzést (megj.: egy teljes szezon 82 mérkőzés), vagy kapusok esetében 28 mérkőzést (Group 6);
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a játékos, aki a ligában már 7. szezonját zárta, vagy betöltötte a 27. életévét (Group 3);
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lehet karrierje során egy alkalommal az a játékos, aki legalább tíz éve NHL játékos a szerződése lejártakor (Group 5);
- és végül szintén korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a játékos, amely nem NHL csapattal áll/állt szerződésben, a másik ligát elhagyta és az NHL-ben szeretne szerepelni (Group 4).

Korlátozott státuszú (RFA, Group 2) mindenki más. A lejáró szerződésű RFA játékosok feljogosító ajánlatot kapnak az NFL-hez hasonlóan (ha a kereset az előző évben 600.000 dollár alatti, annak 110 %-a, ha 600.000 dollár és 1 millió dollár közötti, annak 105 %-a, ha 1 millió dollár feletti, annak 100 %-a jár a következő évre), de itt azon kívül, hogy offer sheetet kaphatnak az RFA-k más csapatoktól, igénybe vehetik az arbitrációt is, amit kezdeményezhet a játékos, vagy akár a csapat is. Az arbitráció folyamán az MLB-hez hasonlóan mindkét fél képviselete benyújt egy fizetési javaslatot, és az arbitrátor az egyik félnek igazat ad. Ha offer sheet esetén a játékost más csapat vinné el, mert az eredeti csapat nem matchel, akkor kompenzáció illeti meg az eredeti egyesületet, amelynek mértéke: 
- 1.110.249 dollár érték alatt: nincs kompenzáció,
- 1.110.249 dollár - 1.682.194 dollár: egy 3. körös draftpick,
- 1.682.194 dollár - 3.364.391 dollár: egy 2. körös draftpick,
- 3.364.391 dollár - 5.046.585 dollár: egy 1. és egy 3. körös draftpick,
- 5.046.585 dollár - 6.728.781 dollár: egy 1., egy 2. és egy 3. körös draftpick, 
- 6.728.781 dollár - 8.410.976 dollár: két  1., egy 2. és egy 3. körös draftpick
- 8.410.976 dollár felett: négy  1. körös draftpick.

Az alkalmazott eszközök hatékonysága

Összességében elmondható, hogy az NHL a fizetési limitek megalkotása során remekül összeválogatta azokat az elemeket, amelyeket más ligák, az MLB, az NBA és legfőképp az NFL esetében már megismerhettünk. Jelenleg a jégkorong-liga szabályozása számít a legszigorúbbnak a négy major liga fizetési limitjei közül és elemeit tekintve a leghatékonyabbnak is nevezhető a 2012-es módosításokat követően. Az első, 2004-től jelentkező eredmények még nem voltak kimagaslóak, de azzal, hogy 2012-től a játékosok részesedése a korábbi maximum 57 %-ról 50-re csökkent, és jó üzleti döntéseket hoztak, a jövő ismét biztató képet fest elénk. A jelenlegi szabályozás már képes lesz kordában tartani a fizetéseket, segíti a csapatok gazdálkodását és megadja az alapokat arra, hogy a hosszútávú növekedés eredményeit mind a tulajdonosok, mind a játékosok élvezhessék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése