2014. november 12., szerda

A Los Angeles projekt

Többször jelentette már be azt az NFL, hogy célja a Los Angelesbe való visszatérés, azonban komolyabb előrelépés ezen a téren nem történt. Azt biztosnak tekinthetjük, hogy új csapat nem fog indulni a városban, ha LA NFL gárdát akar, akkor meg kell győznie egy jelenlegi franchiset a költözésről. A folyamatot segíti az, hogy az idei szezont követően már három csapat, a St. Louis Rams, az Oakland Raiders és a San Diego Chargers is elköltöztethető, hiszen mindhárman évről évre dönthetnek arról, visszatérnek-e egy újabb szezonra jelenlegi otthonukba. Arra, hogy az NFL-t értesítse egy csapat esetleges költözéséről, minden évben január 1. és február 15. között van lehetőség, de jelenleg szeretné a liga ezt az időszakot a Super Bowl és február közepe közötti időszakra csökkenteni. Egy csapat költözéséhez a tulajdonosok háromnegyedének (32-ből 24 fő) hozzájárulása szükséges. Az októberi tulajdonosi találkozón szóba került több olyan stadion, amely átmeneti otthonul szolgálhatna NFL csapatoknak, főként a Rose Bowl, az LA Coliseum, valamint a Dodgers Stadium merült fel ezeken a megbeszéléseken. Természetesen a terv minden potenciális költöző számára a saját stadion építése hosszabb távon, ezen a téren találkoztunk már több kezdeményezéssel, nézzük ezek hogyan állnak.

Az AEG projekt: Az AEG hiába kötötte meg a 30 évre szóló 700 millió dolláros névadó szponzori szerződést a Farmers's Insurance-szel még 2011-ben egy még nem létező stadionra, a projekt sehová sem haladt. Az NFL-nek nem tetszett az, hogy a projektet az AEG úgy akarja megvalósítani, hogy az ő birtokukban vannak a létesítmények és főként nem a városba hozandó NFL csapat részesül annak bevételeiből. A probléma tehát a terv struktúrája volt. A projektet a város képviselő-testülete 2012-ben támogatásáról biztosította, egy esetleges stadion építési beruházás engedélyt kapott, de valós előrehaladásra nem került sor. A két évre szóló határidő, amit a cégnek megszabtak egy NFL csapat LA-be hozására, lejárt volna október közepén. Az AEG kérte, hogy kapjanak még hat hónapot arra, hogy NFL csapatot szerezzenek a projekthez, ehhez azonban áldozatot kellett hozniuk. A képviselő-testület úgy egyezett bele csupán a hosszabbításba, hogy az AEG vállalta, 750.000 dolláros fejlesztést hajt végre a projekt részét képező LA Convetion Centeren abban az esetben is, ha az NFL beruházás nem valósul meg.

Az Industry projekt: Ed Roski 2008 óta próbálja eredménytelenül az általa megszerzett területre csábítani az NFL csapatokat. stadiont egyelőre nem épített, de a várossal megkötött szerződése alapján idén januárban megindult egy 172 millió dolláros beruházás a terület előkészítésére a város finanszírozásában. Egyéb előrelépések egyelőre nincsenek.

A két projekt leginkább akkor lenne megfelelő megoldás, ha az NFL új csapatot hozna létre, méghozzá a projektet lebonyolítók tulajdonlása mellett. Úgy azonban, hogy jelen állás szerint a bővítés nem merült fel, ezek a tervek meglehetősen életképtelenek. Az NFL nem fogja ugyanis hagyni, hogy egy külső befektető tegyen szert jelentős haszonra egy NFL csapatból, és ezzel fontos összegek kerüljenek ki a bevételek közül. A fő irányvonal így az lehet, hogyha a költözni vágyó csapatok tulajdonosai maguk vásárolnak fel területeket a városban, vagy pedig közvetlenül a képviselő-testülettel egyezkednek. Előbbi téren szóba került a Hollywood Park esetleges megszerzése. A Rams és a Raiders is érdeklődik állítólag a 300 hold méretű területtel kapcsolatban, amely korábban egy ügetőpálya otthona volt. A területet Terry Fancher cége 2005-ben 260 millió dollárért vásárolta meg, és attól közel 600 millióért szabadulna csak meg. Amely csapat komolyan gondolja ezt az ötletet, annak közel 2,6 milliárd dollárjába kerülne a projekt (600 millió a területért, kb. 1,5 milliárd dollár az építendő stadionért, 500 millió dollár a költözés költsége (relocation fee, amit a többi NFL csapat kap meg)), ez lehet a jelentős visszatartó erő. Más területen történő esetleges beruházásról egyelőre nem esett szó LA-ben.

A továbbiakban tekintsük át egyesével, hogy azok a csapatok, amelyeknek szóba kerülhet a Los Angelesbe költözése, jelenleg hogyan állnak stadion ügyekben.

A St. Louis Rams

A Ramsnek 1995-ben átadott Edward Jones Dome esetében 30 éves bérleti szerződést írtak alá. Ez azt jelenti, hogy a csapatnak elméletileg 2025-is biztosított lett volna a St. Louisban maradása. Azonban a szerződésben szerepelt egy kikötés, amelynek értelmében a stadiont üzemeltető CVC-nek folyamatosan a legjobb stadionok között kellett volna tartania minőséget tekintve a Dome-ot. 2015-re külön feltétel vonatkozott. Ha 2015-ben a Rams stadionja nincs a 8 legjobb NFL stadion között, akkor a Rams szabadon elköltözhet bármely évben, és a hátralevő tíz év évente megújítandóvá alakul. Ez azt jelenti, hogy a Rams minden év elején dönthet arról, szeretne-e még egy évet maradni a Domeban. Ahhoz, hogy a top 8 stadionos szabálynak a Rams megfeleljen, a CVC-nek jelentős felújításokba kellett volna kezdenie a közelmúltban. A projektre 2012 elején 48, majd 2012 közepén további 124 millió dollárt gyűjtöttek össze. A Rams kalkulációi szerint azonban a feltételeknek megfeleléshez egy 700 millió dolláros beruházásra lett volna szükség. Az arbitrátor a Rams mellett foglalt állást, de a CVC és St. Louis város vezetése nem volt hajlandó ekkora beruházásra. Emiatt lett a Rams "szabad" az idei szezont követően. Tavaly nyáron úgy döntött a városvezetés, hogy inkább egy új stadion építésére fókuszálnak, amely szintén az előbb említett összegű, vagy még ennél is nagyobb mértékű beruházást követelne meg. Sokáig azonban valós lépésekre nem került sor az ügyben.
A helyzetet nem könnyítette meg, hogy Stanley Kroenke, a Rams tulajdonosa januárban megvásárolt Los Angelesben egy korábban parkolóként használt területet (60 hold 90 millió dollárért), illetve újabb területek felvásárlására törekszik a korábban említett Hollywood Park környékén. Az esetleges LA-i költözés burkolt fenyegetésére már hajlandó volt lépni a város vezetése, sőt, Jay Nixon, Missouri állam kormányzója is bekapcsolódott az eseményekbe. Nixon a kezdeti kétoldalú egyeztetéseket követően a hónap elején felkérte az Anheusen-Busch volt CEO-ját, Dave Peacockot és az NFL körökben ismert ügyvédet, Robert Blitzet annak érdekében, hogy 60 nap alatt dolgozzanak ki terveket arra, hogyan lehetne a csapatot St. Louisban tartani. A Ramsnek 2015. január 28-ig kell arról döntenie, hogy 2015-ben marad-e az Edward Jones Domeban, ez a pontos határideje a tervek kidolgozásának, a valós alternatívákkal történő jelentkezésnek. Azt azonban mindenképpen figyelembe kell venni egy esetleges új stadion építése kapcsán, hogy St. Louisban minden jelentős stadionnal kapcsolatos beruházás ügyében népszavazást kell tartani. Bár a kitűzött határidőt még nem értük el, annak közelsége miatt sokan úgy érezhetik, a város nem igyekszik eléggé. Kroenke beruházásait pedig még ennél is többen gondolják biztos jelnek a költözést illetően.

Az Oakland Raiders

A Raiders mára az egyetlen NFL csapat, amely egy MLB gárdával, az Oakland Athletics-szel osztozik egy stadionon. 2011 óta mindkét csapat nagyon igyekszik annak érdekében, hogy saját stadiont építhessen Oakland városában. Kezdetben a felek a városvezetéssel hadakoztak, aztán egymással a limitált elérhető forrásokért. A 2013-as tervek alapján a városban megépült volna az A's és a Raiders létesítménye is. A Raiders egy 800 milliós beruházást tervezett a Coliseum mellett, amelyből 300 milliót fedezett volna Mark Davis és a tulajdonosi kör, 200 milliót a G-4 program és 300 milliót kellett volna közpénzből biztosítani. A város részéről már évek óta köztudatban volt a Coliseum City projekt, amely új stadionokat eredményezhetett volna az A's és a Raiders mellett a Golden State Warriorsnak is. A tervek azonban megakadtak. 2013-ban a tervekből nem lett realitás, és ez lépésekre késztette a Raiderst. Októberben Davis Concord városában megtekintette a Concord Naval Weapons Station területét, amelyet esetleges stadion otthonként tudott volna elképzelni. A látogatás nem volt több egyszerű érdeklődésnél. 
2014-ben aztán felgyorsultak az események. Először az A's lépett, július 22-én 10 évre szóló bérleti szerződést írtak alá a Coliseumban maradásra. Lewis Wolff, az A's tulajdonosa ezután mégis elkezdte egy új beruházás tervezését, méghozzá a Coliseum területén, augusztusban már kivitelezőkkel is egyeztetett. Wolff korábban jelezte, ha területet kap, ő szívesen épít stadiont saját forrásaiból. 
A Raiders helyzetét ez a döntés és Wolff elhatározása nehézzé tette, hiszen Davis jelezte, ő még a korábban jelzett 300 milliót sem tudja biztosítani egy esetleges stadionra, csak 200 milliót hajlandó befektetni. Nyár végén a Raiders elsődleges jogot kapott a Coliseum területének fejlesztésére, és amennyiben egyezségre jut a város és a Raiders, akkor az A's megkapná a jogot arra, hogy kihátráljon a 10 évre szóló bérleti szerződéséből és akár el is hagyja a várost. Jean Quan polgármester-asszony aztán szeptemberben előállt egy újabb ötlettel, amelynek értelmében körülbelül 670 millió dollárt biztosítana a város arra, hogy a Coliseum területén felújításokat, fejlesztéseket hajtsanak végre, valamint kifizessék a stadion még hátralevő adósságait. Az egyetlen feltétel az volt, hogy Davis saját forrásból építse meg a Raiders új stadionját, ami természetesen nem tetszett Daviséknek, de ennek ellenére aláírták a megállapodást. Október végén aztán kicsit felgyorsultak az események, a Raiders először is szerzett egy befektetőt, aki szívesen beszállt volna a stadion projektbe, de az exkluzív jogaikkal egyelőre nem tudtak élni, a tervek nincsenek készen a továbblépésre. A képviselő-testület 90 napot adott a Raidersnek arra, hogy kidolgozza a terveket, újabb befektetőket szerezzen, kivitelezőt találjon, megállapodjon az A's-szel és a Warriors-szal, meggyőzze a közvéleményt, valamint elkészítse a szükséges dokumentációkat. A terv jelen állás szerint irracionális és kivitelezhetetlen. Nehezíti az egész folyamatot az is, hogy az oaklandi tervek központi figurája, Jean Quan polgármester-asszony elveszítette november elején a választást. Ráadásul Davis sem az oaklandi maradáson dolgozik főként, júliusban és november elején is San Antonióban járt, és a helyi döntéshozókkal egyeztetett egy esetleges költözésről, valamint tárgyalásban áll az LA-i projektek közül többel. Az út vége egyelőre nagyon homályosnak tűnik. 

A San Diego Chargers

A Chargers bérleti szerződése évek óta kimondja azt, hogy a csapat kiléphet belőle, ha adott év február 1. és május 1. között erről nyilatkozatot tesznek. Az 1968-ban épült Qualcomm Stadiummal elégedetlen Spanos család azonban eddig mindig úgy döntött, nem élnek az opcióval, és maradnak San Diegóban. A maradáshoz szükségesnek tartott új stadion ötletén Mark Fabiani évek óta dolgozik a városvezetéssel együttműködve, de jelentősebb előrelépések nélkül. 2013 októberében volt a legnagyobb esély arra, hogy a Chargers kiharcolja az új stadiont, de akkor a városvezetés a Convention Center felújítási projektjének keretében nem volt hajlandó jelentősebb összeget elkülöníteni a stadionépítésre. 2014 februárjában Fabiani egy olyan ötlettel állt elő, amely alapján az új stadiont a Padres MLB csapat stadionjától keletre építenék fel, 62.000 férőhellyel és 800-900 millió dollárból. A Spanos család és a G-4 program forrásain túl a Qualcomm Stadionnak, valamint a San Diego Sports Arénának otthont adó terület részleges értékesítésének önkormányzat által átengedett része lenne biztosított a projekthez. A Chargers hozzájárulása 50 és 100 millió dollár közötti összeg lenne, 200 millió dollár érkezne a G-4 programból, a területek értékesítéséből befolyó pénz az önkormányzaton múlna. Fabiani szerint utóbbiból biztosítani lehetne a 600-650 millió dolláros forrást, nem kellene adókat kivetni, és egyéb közpénzeket felhasználni. Kevin Faulconer polgármesterrel Fabiani csak informális egyeztetéseket folytatott, és egyelőre semmilyen előrelépés nem várható az ügyben. Fabiani az új stadion finanszírozását mindenképpen népszavazásra bocsátaná, méghozzá 2016 novemberében, hátha addigra meglesznek a források is... Mivel a Chargers maradását támogató Faulconer alatt sem lépett előre a csapat a projekttel, így nem igazán lehet tudni, hogy mikor készül el az új stadion, ha egyáltalán elkészül valaha. San Diego túlságosan nyugodt, a csapat ugyanis nem nagyon használja fel sem Los Angelest, sem a más városokba való költözés fegyverét a tárgyalások folyamán alkupozíció javításra. A becsülendő, de nem hatékony magatartás nagymértékben hozzájárul az eredménytelenséghez. Többek között emiatt is a Chargers Los Angelesbe költözésére van a legkisebb esély. A Chargers ráadásul felhívta a figyelmet arra, hogy nemet fog szavazni abban az esetben, ha NFL csapatot akarnának költöztetni Los Angelesbe. Ennek oka, hogy becslésük szerint a csapat bevételeinek 30 %-a az LA-i piachoz köthető, és nem akarnak potenciális riválisokat. 

2014. november 2., vasárnap

Csapatokra vonatkozó fizetési limitek az észak-amerikai sportligákban 3. rész - Az NHL

Az NFL, az MLB és az NBA után végre elérkeztünk a major ligákat taglaló sorozat záró epizódjához. Ezúttal az amerikai jégkorong-bajnokság (NHL) csapatokra vonatkozó fizetési limitjeiről lesz szó.

Az NHL az NFL mintájára alakította át gazdasági modelljét a 2000-es évek elején. Az új kollektív szerződésért folyó harc lockouthoz vezetett, és emiatt elmaradt a 2004-2005-ös idény. Az NHL az a major liga, amelynek esetében a játékosok és tulajdonosok közötti küzdelem legutoljára elvesztett szezont eredményezett. Nem akármi volt ekkor a tét, hiszen nem történt más, minthogy az NHL történetében először megjelent a fizetési sapka rendszere a gyakorlatban. NFL mintára hard capet vezetett be a liga, amely olyan limitet képvisel, amelyet átlépni nem szabad a csapatoknak (pár kivételtől eltekintve, erről később). Teljesen új modell keletkezett, amelynek keretében sok játékos pénzt veszített és a csapatok az első években jelentős küzdelmet folytattak azzal, hogy a játékosokkal kapcsolatos mozgásaikat a sapkának megfelelően hajtsák végre, tekintettel a limitekre. A megállapodás lejárt 2012-ben, és az újabb lockout miatt a 2012-2013-as alapszakasz a szokásos csapatonkénti 82 mérkőzés helyett csak 48 találkozóig tartott. Újabb áldozatokra kérték a játékosokat a tulajdonosok, mert egyértelmű volt, a 2004-es változtatások még nem minősültek elegendőnek a liga tartós, gazdaságos működéséhez. Az ekkor elfogadott új kollektív szerződés az NFL mintájára tíz évre szól, 2012. szeptember 16-án lépett érvénybe, és 2022. szeptember 15-én jár le. 

Mint minden ligában, amely fizetési sapkát használ, itt is egy adott bevételkategóriát használnak fel a sapka megállapításához. Az NHL a Hockey Related Revenue (HRR) kategóriát teremtette meg erre a célra. A HRR része minden működés során felmerülő bevétel, amely jégkorong mérkőzésekhez, NHL által szervezett eseményekhez, játékosok részvételével megrendezett rendezvényekhez, és olyan rendezvényekhez kapcsolódik, ahol a játékosok, a csapatok, vagy a liga nevét, jelképeit, logóit, stb. felhasználják. A HRR részei többek között különösen: jegybevételek, előszezon mérkőzések bevételei, egyéb mérkőzések bevételei, helyi, országos és nemzetközi TV bevételek, digitális szolgáltatások bevétele, a kanadai és amerikai NHL Network bevételei, rádióműsorokból származó bevételek, csapatok internetes bevételei, kiadványok, arénán belüli és azon kívüli merchandising és hirdetési bevételek, koncessziós szolgáltatások bevételei, luxusrészlegek, kiemelt ülőhelyek bevételei, névadói bevételek, stadionokban kifüggesztett hirdetések bevételei, parkolási bevételek, nemzetközi mérkőzések bevételei, és még sorolhatnánk. Bizonyos esetekben engedélyezett, hogy a csapatok a bevételt csökkentsék a közvetlenül felmerülő költségek mértékével, vagy ezeknek a költségeknek egy részével. A nem HRR részének tekinthető tételek listája lényegesen rövidebb, mint az NFL, vagy az NBA esetében, így kijelenthető, hogy az NHL megosztásra/fizetési sapka kalkulációra használt bevétel kategóriája még mindig a legteljesebb körű a sapkát alkalmazó ligákhoz viszonyítva. 

A HRR-nek az 50 %-a teszi ki minden évben a játékosokra költendő pénzmennyiséget ligaszinten, de ebben benne vannak a játékosok bérjellegű juttatásain túl az egyéb juttatások (Benefits) is. A játékosok szerződés szerint járó pénzéből a szezon során három alkalommal alkalmazott korrekció keretében a liga visszatarthat egy meghatározott %-os részt, amelyet minden egyes játékos Escrow Accountjába helyeznek, és korrekcióra használnak fel, ha valamilyen gond lenne az 50 %-os részesedés biztosításával. Ha év végén kevesebb lenne a játékosok részesedése 50 %-nál, akkor jogosultak az elmaradás teljes összegére. Annyit kell visszajuttatni az Escrowból, amennyi fedezi az adott összeget, vagy ha az elmaradás egy részére elég csak az Escrow összeg, akkor a csapatoknak egyenként kell kártalanítaniuk játékosaikat. Ha több lenne a játékosok részesedése 50 %-nál, akkor az Escrowból a ligához kerül az összeg, akik szétosztják a csapatok között egyenlő arányban. Amennyiben van fennmaradó összeg az Escrowban, azt visszaosztják a játékosoknak. Ha az Escrow nem elég ahhoz, hogy az 50-50 %-os arány helyreálljon, akkor a következő évben a játékosok részét az adott összeggel csökkentik. A kollektív szerződés utolsó évében pedig a játékosoktól közvetlenül szedik vissza a pénzt.

Az NHL annyiban lép túl az NFL szabályozásain a hard cappel kapcsolatban, hogy ők nemcsak felső határt állapítanak meg a sapka esetében, hanem alsót is. A csapat összes játékosra költött költségének ebben a tartományban kell szerepelnie az év folyamán. 

A limetek meghatározása 
1. Az előző év HRR-jét megszorozzák 50 %-kal, így megkapják a játékosokra jutó részt. 
2. Ebből levonják az egyéb juttatásokat.
3. A különbséget elosztják az NHL csapatok aktuális számával (jelenleg 30) és így megkapják a bérköltség középértékét.
4. A középértéket megnövelik 5 %-kal, amely az adott évre várható növekedési ütemet szimbolizálja, így megkapják a módosított középértéket. Az 5 %-os ütem az elvárt növekedés, de az NHL és az NHLPA meghatározhat ennél alacsonyabb (akár negatív), vagy jóval magasabb százalékot is, de ebben meg kell egyezniük.
5. A módosított középérték 85 %-a lesz a sapka alsó határa, az érték 115 %-a pedig a sapka felső határa. A két érték közötti különbség sohasem lehet kevesebb 15 millió dollárnál, és nem lehet több 28 milliónál. A felső érték 2013-2014-től nem csökkenhet 64,3 millió dollár alá.


Amikor a csapat sapka helyzetét vizsgáljuk, fontos tudni, hogy az alsó és felső limithez az átlagos csapat fizetést mérik. Ez azt jelenti, hogy nem az adott éves kereset kerül összegzésre minden játékos esetében, hanem minden játékos esetében a szerződés átlagos kifizetése kerül figyelembevételre. Ebben az esetben átlagolják a teljes fizetést, az aláírási bónuszt, a roster és megjelenési bónuszt is, attól függetlenül, mikor jár. A teljesítményfüggő bónuszokat arra az évre be kell könyvelni, amikor lehívhatóak lennének, de azonnal törölni kell a könyvekből, amikor lehívhatatlanná válnak az év folyamán. A sapka esetében figyelembe kell venni minden játékos keresetét, azt is, aki sérült listán van (IR), nincs a keretben, vagy nincs játékra képes egészségügyi állapotban. A teljesítményfüggő bónuszokat nem kell akkor figyelembe venni, amikor a csapatokat annak megfelelően vizsgálják, hogy az alsó limitet elérték-e. A felső limitet az offseasonben, az edzőtábor végéig 10 %-kal megemelik, de az edzőtábor zárása után az visszaáll az eredeti értékre. Hasonló hatású ez az emelés, mint az NFL-ben alkalmazott top 51-es szabály (offseasonben csak az 51 legmagasabb cap számmal rendelkező játékos számít a sapkába, alapszakaszban már mindenki). A felső limit alapvetően nem léphető át, de találunk három kivételt:
1. A teljesítményfüggő bónuszok összegével egy csapat túllépheti a felső limitet, de csakis a felső limit összegének 7,5 %-áig. Ha a túllépésre sor kerülne, akkor a következő év felső limitje a túllépés összegével csökkenni fog az adott csapatnál.
2. Ha a csapat egy játékosa nem bevethető legalább 24 napon és 10 NHL mérkőzésen keresztül, akkor az egyesület LTIR-t (Long-Term Injured Reserve/Exception) vehet igénybe. Ennek keretében a játékos helyére annak szerződés szerint járó összegéig másik játékost szerződtethet, és ilyen esetben átlépheti a felső limitet. 
Példa: A sérült játékos legalább 24 napon és 10 NHL mérkőzésen keresztül nem játszhat. Évre jutó keresete 1,5 millió dollár. Ebben az esetben a helyére szerződtethető játékos 1,5 millió dollár értékben. Ha a csapat 69 millió dollárral áll ekkor, és a felső limit 70 millió dollár (a sérült játékos is a sapkába számít), így a játékos szerződtetésével a csapat 0,5 millió dollárral túllépi a felső limitet (70,5 millió dollár), ez azonban megengedett túllépés a szabályból adódóan.
3. Egy csapat keretében 18 mezőnyjátékos, és 2 kapus található. Ha a játékosok közül egy megsérül, nem lesz bevethető, helyére a fiókcsapatokból nem hívható fel játékos és a csapat az aktuális minimálbér + 100.000 dollár értéknél kevesebbel áll a sapka alatt, akkor Roster Emergency Exceptiont vehet igénybe. Ebben az esetben a csapat a minimálbérrel + 100.000 dollárral a felső limit felé mehet, hogy keretét teljessé tegye.

Amennyiben egy csapat az említett három esetet leszámítva a sapka felső limitje felé megy, a következő büntetések egy részével, vagy egészével sújtható:
- 5 millió dollárig terjedő pénzbüntetés, ugyanilyen értékű sapka hely megvonás,
- draftpickek megvonása,
- minden mérkőzés vesztessé nyilvánítása, amelyet az adott szabálysértési időszakban játszottak,
- a sémában közreműködő csapatnál dolgozó alkalmazottak eltiltása.

Egyéb érdekességek a keresetek limitálásával kapcsolatban

Szerződésekkel kapcsolatos bérjellegű szabályozások: Egy szerződés két bérjellegű tételt tartalmazhat, a megállapodás első paragrafusában említett fizetést (salary) és a bónuszokat. A fizetés járhat az adott szezonban, vagy adott szezonra vonatkozóan, de később kifizetve, halasztott járandóságként. Ebben az esetben az összeget abban az évben kell a sapkába könyvelni jelenértéken, amikor eredetileg járt volna a halasztás nélkül. A harmadik fizetés kategória a játékosok szerződésből való kivásárlása esetén járó összeg (26 éves kor alatt a hátralevő bér harmada, 26 év felett a kétharmada), ami az NFL-ben nem létező gyakorlat, az NBA-ben viszont annál inkább használatos. Az NHL négyféle bónuszt engedélyez a szerződések részeként, aláírási -, teljesítményfüggő -, roster -, és megjelenési bónuszokat. A teljesítményfüggő bónuszok szintje messze elmarad az NFL-ben tapasztaltaktól, csak az újoncok szerződésében, a 35 évnél idősebb, és egyéves megállapodást aláírók szerződésében, illetve a legalább 400 mérkőzésen részt vett, előző évben több mint 100 napot a sérült listán (IR) töltő, és egyéves szerződést aláírók esetében kerülhet alkalmazásra.

Szerződésekkel kapcsolatos strukturális szabály: Bármilyen opciós év, vagy önmagát feltételekkel megszüntető (voidable) év alkalmazása tilos. Az NFL-ben ezekkel elég sűrűn élnek a csapatok.

A maximum kereset szabálya: Egy játékos keresete (fizetés+bónuszok) bármely évben maximum a felső limit 20 %-át érheti el. 

Front-load: Az olyan szerződéseknél, amelyekre front-load jellemző (a szerződés első felének átlagos kifizetése meghaladja a szerződés teljes hosszában járó kifizetések átlagát), egyik egymást követő évben sem lehet magasabb a járó kereset (fizetés+bónuszok), mint az első év keresetének 35 %-a. Egyik év fizetése sem lehet ezzel párhuzamosan kevesebb, mint a legmagasabb keresetű év 50 %-a. 
Példa: 1. év keresete: 1.000.000 dollár, 2. év 800.000 dollár, 3. év 500.000 dollár, 4. év 500.000 dollár
Ez egy front-loaded szerződés, mert az első felére jutó átlag 900.000 dollár (1.800.000 dollár / 2 év), a teljes szerződésre jutó pedig 700.000 dollár (2.800.000 dollár / 4 év). A maximális csökkenés egyik évről másikra az első év 35 %-a, vagyis 350.000 dollár. A csökkenések: 2. évre 200.000 dollár, 3. évre 300.000 dollár, 4. évre 0 dollár. Egyik év fizetése sem lehet kevesebb, mint az 1.000.000 dollár 50 %-a, vagyis 500.000 dollár. Ennek a feltételnek is megfelel a szerződés.

A 100 %-os szabály: Bármely nem front loaded szerződésnél az első két évben járó kereset közül kiválasztjuk az alacsonyabbat. 
1. Ennél az értéknél nem lehet a szerződésnek alacsonyabb keresetű éve. 
2. Ennél az értéknél többel egyik évről a másikra sem emelkedhet a szerződés kifizetése. 
3. Egyik évben sem csökkenhet a szerződés kifizetése ennek az értéknek a felénél többel. 
4. Valamint az első két év együttes kereseténél nem lehet magasabb egyik év kifizetése sem.
Példa: Adott egy szerződés, amelynek 1. évében a kereset 2 millió dollár, a másodikban 3 millió dollár. A két év közül a kisebb kereset a 2 millió dollár. 
1. Ebből adódóan a szerződés többi éve sem fizethet 2 millió dollárnál kevesebbet.
2. Egyik évről a másikra nem növekedhet a kifizetés 2 millió dollárnál többel.
3. Egyik évről a másikra sem csökkenhet a kifizetés 1 millió dollárnál kevesebbel.
4. Egyik év keresete sem lehet magasabb, mint 5 millió dollár.
(Legjobb védekezés a kisebb káosz jellegű szabály ellen: Minden évben ugyanakkora kereset.)

Az újoncok szabálya: Az úgynevezett Group 1 játékosok esetében az első szerződés maximum évi 925.000 dollárt fizethet (a minimálbérnél magasabb összeg) és ennek 10 %-át teheti ki az aláírási bónusz tartalom. A 18-21 évesek szerződése 3 évre szól, a 22-23 éveseké 2 évre, a 24 éveseké 1 évre, a 25 éves vagy annál idősebb játékosokra nincs limit, kivéve az Európából érkezőkre, akik 25-27 éves kor esetén is csak 1 évre szóló megállapodást köthetnek. Az újoncok szerződésébe teljesítményösztönző bónuszok építhetőek, amelyek járhatnak 5 mérkőzésen (maximum 25.000 dollár, kapus esetén 50.000 dollár), 10 mérkőzésen (maximum nincs), és 10 mérkőzésen többért (maximum nincs) való szereplésért. A minor league kereset vagy 35.000 dollár, vagy a minor liga által szabályozott összeg, de maximum 70.000 dollár minden játékos esetében.

Minimálbér mértéke 2012-2013 és 2021-2022 között:


Lejáró szerződésű játékosok szerződésének maximális hossza: 7 év, saját játékos esetén 8 év.

A szabadügynök-piac: Az NFL-nél is hatékonyabban idézi elő az NHL szabályozása a játékosok piacra jutásának halasztását. remekül vegyítik a korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA, bárki szabadon licitálhat rá és ellenszolgáltatás nélkül megszerezhető) státusz korlátozását és a baseballból átvett arbitráció lehetőségét.
Az NHL-ben korlátozott státuszú (RFA, bárki szabadon licitálhat rá, de kompenzációval megszerezhető) lesz minden játékos, akinek lejár a szerződése, kivéve:
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a 25. életévét már betöltött játékos, aki 3 évet már játszott a ligában, de eddig összesen nem játszott 80 mérkőzést (megj.: egy teljes szezon 82 mérkőzés), vagy kapusok esetében 28 mérkőzést (Group 6);
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a játékos, aki a ligában már 7. szezonját zárta, vagy betöltötte a 27. életévét (Group 3);
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lehet karrierje során egy alkalommal az a játékos, aki legalább tíz éve NHL játékos a szerződése lejártakor (Group 5);
- és végül szintén korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a játékos, amely nem NHL csapattal áll/állt szerződésben, a másik ligát elhagyta és az NHL-ben szeretne szerepelni (Group 4).

Korlátozott státuszú (RFA, Group 2) mindenki más. A lejáró szerződésű RFA játékosok feljogosító ajánlatot kapnak az NFL-hez hasonlóan (ha a kereset az előző évben 600.000 dollár alatti, annak 110 %-a, ha 600.000 dollár és 1 millió dollár közötti, annak 105 %-a, ha 1 millió dollár feletti, annak 100 %-a jár a következő évre), de itt azon kívül, hogy offer sheetet kaphatnak az RFA-k más csapatoktól, igénybe vehetik az arbitrációt is, amit kezdeményezhet a játékos, vagy akár a csapat is. Az arbitráció folyamán az MLB-hez hasonlóan mindkét fél képviselete benyújt egy fizetési javaslatot, és az arbitrátor az egyik félnek igazat ad. Ha offer sheet esetén a játékost más csapat vinné el, mert az eredeti csapat nem matchel, akkor kompenzáció illeti meg az eredeti egyesületet, amelynek mértéke: 
- 1.110.249 dollár érték alatt: nincs kompenzáció,
- 1.110.249 dollár - 1.682.194 dollár: egy 3. körös draftpick,
- 1.682.194 dollár - 3.364.391 dollár: egy 2. körös draftpick,
- 3.364.391 dollár - 5.046.585 dollár: egy 1. és egy 3. körös draftpick,
- 5.046.585 dollár - 6.728.781 dollár: egy 1., egy 2. és egy 3. körös draftpick, 
- 6.728.781 dollár - 8.410.976 dollár: két  1., egy 2. és egy 3. körös draftpick
- 8.410.976 dollár felett: négy  1. körös draftpick.

Az alkalmazott eszközök hatékonysága

Összességében elmondható, hogy az NHL a fizetési limitek megalkotása során remekül összeválogatta azokat az elemeket, amelyeket más ligák, az MLB, az NBA és legfőképp az NFL esetében már megismerhettünk. Jelenleg a jégkorong-liga szabályozása számít a legszigorúbbnak a négy major liga fizetési limitjei közül és elemeit tekintve a leghatékonyabbnak is nevezhető a 2012-es módosításokat követően. Az első, 2004-től jelentkező eredmények még nem voltak kimagaslóak, de azzal, hogy 2012-től a játékosok részesedése a korábbi maximum 57 %-ról 50-re csökkent, és jó üzleti döntéseket hoztak, a jövő ismét biztató képet fest elénk. A jelenlegi szabályozás már képes lesz kordában tartani a fizetéseket, segíti a csapatok gazdálkodását és megadja az alapokat arra, hogy a hosszútávú növekedés eredményeit mind a tulajdonosok, mind a játékosok élvezhessék.