2014. október 31., péntek

NFL stadion játszmák - az utolsó nagy bővítés

Az NFL jelenleg jelentős médiavisszhang mellett tervezi a Los Angelesbe való visszatérést és szóba került egy későbbre tervezett londoni csapat indítása is, amely az LA-i projekthez hasonlóan történhet létszámbővítéssel, vagy csapatok költözésével. Mennyire reálisak ezek a projektek? Valójában mennyire foglalkoznak ezekkel a stratégiai tervezés során? Lesz-e ebből valaha valami? Költözik-e a csapatom? Ezek a fő kérdések, amik a szurkolókat leginkább megmozgatják. Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük az NFL stadion játszmáit, érdemes visszatekinteni az utolsó nagy bővítési hullámra, ami az 1990-es években zajlott.

Az NFL kétcsapatos bővítést tervezett az évtized elején. Az utolsó hat város, amely versenyben volt egy-egy NFL franchise-ért Baltimore, Charlotte, Jacksonville, Memphis, Oakland és St. Louis voltak. Hiába veszített csapatot korábban Baltimore (Colts), Oakland (Raiders) és St. Louis (Cardinals), nem ők lettek a kedvezményezettek. Végül a két befutó Charlotte és Jacksonville lett, ezekben a városokban megszületett az 1995-ös szezontól két új csapat, a Carolina Panthers és a Jacksonville Jaguars. Nagyon sokan meglepődtek a dolgon, de már ekkor meg lehetett érteni, hogy nem szakmai, hanem gazdasági alapon hoz meg az NFL minden hasonló döntést. A Pantherst azért választották ki, mert a tervezett stadion modellje egyszerűen lehengerelte az NFL vezetését és a tulajdonosokat. 158 millió dollár PSL bevételével a stadion ekkor az NFL legmagasabb PSL bevételét hozta. 158 luxusrészleg mellett 11 300 kiemelt kategóriás ülőhelyet is biztosítottak a stadionban. Eközben a Jaguars nem tett mást, minthogy előre eladott 10 000 kiemelt kategóriás ülőhelyet és ezzel 75 millió dollárt halmozott fel. És a két csapat által egyenként kifizetett 140-140 millió dolláros expansion fee (5 millió dollár/csapat/belépő) sem volt jelentéktelen. Az NFL vezetését már ekkor is jobban érdekelte a dollárban mérhető elkötelezettség, mint a múlt, a tradíció, a hozzáértés, vagy éppen maga az igény. Természetesen utóbbival vitatkozni is lehet, hiszen ilyen esetben az előre eladott jegyek az igényt reprezentálják, de abban biztosak lehetünk, hogy a csapat nélküli tradicionális NFL városok szurkolóit ez nem hatotta meg. 

Eddig a játszma meglehetősen tiszta, a hat jelöltből az a kettő nyert, aki a legtöbbet letette az asztalra. A kimaradó négy város viszont azonnal minden NFL csapat céltáblája lett. Egyszerűen azért, mert az alulmaradt városok vezetései próbálták menteni a menthetőt, és betartani a választóknak tett ígéreteket... 

Los Angelesnek ekkor még két csapata volt, a Rams és a Raiders. Oaklandben természetesen nem lehetett más a cél, minthogy visszahozzák a Raiderst, és erre Al Davis is nyitott volt, annál inkább, minél jobb ígéretet kapott a várostól. Davis tárgyalt Oaklandben, tárgyalt Los Angelesben, aminek a vége az lett, hogy az ár egyre feljebb ment. Végül azzal állt az LA-i döntéshozók elé, hogy megkapta Oakland utolsó ajánlatát, akik az adófizetők pénzéből (100 %-os állami finanszírozás!) teljesen felújítják neki az Oakland Alameda County Coliseumot. Los Angeles nem volt hajlandó javítani a Raiders LA-i infrastruktúráján, pláne nem ilyen mértékű finanszírozással, így a Raiders elköltözött. Mi több, a 68 millió dollár értékű PSL csomagból, ami a város által létrehozott üzemeltetőhöz folyt be, a Raiders kapott 54 millió dollárnyi vissza nem térítendő kölcsönt és egy 10 millió dollár értékű edzőközpontot. A PSL-en a város keresett egész 4 millió dollárt, miközben 128 millió dollárt kifizetett a felújításért és 64 milliót a PSL-ekből. A Raidersnek végül nem kellett relocation feet fizetnie a ligának a Raiders-NFL pereskedés lezárása ürügyén.

Hogy LA dolga ne legyen könnyű, a létesítményeivel elégedetlen Los Angeles Rams is tárgyalásokba bocsátkozott más városokkal. St. Louis és Baltimore volt a leglelkesebb jelentkező. Ha a Raiders esetében egy felújítás kiharcolására sem volt jó az LA-i vezetés, akkor a már épülő (!) Edward Jones Dome tervére semmit nem léphettek. Erre még Baltimore sem tudott mit reagálni. Az alkudozás természetesen itt is végig zajlott, így lett végül az egész folyamatból az, hogy St. Louis eljutott addig, hogy 100 %-ban finanszírozza az adófizetők pénzéből a stadion felépítését, amely 299 millió dolláros költséget jelentett, és emellett még a 80 millió dolláros PSL csomag is a csapat kezében landolt. A 80 millióból kifizették a 29 millió dolláros relocation fee 20 milliós részletét, 28 milliót az anaheimi stadion bérleti szerződésének felmondására, 15 milliót edzőközpontra és a fennmaradó 17-et nem publikus célokra. Ergo 9 millió dolláros relocation fee költségért mindent megkaptak, amit lehet. Ma, amikor a PSL-t a stadionok finanszírozására használják, furcsa, hogy ezek a meglehetősen nagy összegek a csapatok zsebében landoltak. Az NFL csapatok többsége tiltakozott a Rams költözése ellen, mert ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy elveszítik az ország második legnagyobb piacát, és az NFL már akkor is komplexen vizsgálta a gazdálkodást, nem egyéni szinten. Paul Tagliabue végül, a tulajdonosokat csitítgatva, és a Rams által az NFL ellen indított per eredményeként csak jóváhagyta a csapat költözését.

Így veszítette el két csapatát Los Angeles 1994-ben, és lett ismét NFL gárda Oaklandben és St. Louisban, a csapatért versengő városok és adófizetőik kihasználásával. És a folyamat itt még nem állt meg. 

Baltimore nem hátrált meg azok után, hogy a Ramsnél sikertelenül járt. Látva azt, hogy Art Modell számára gazdaságilag már nem igazán működőképes a Browns Clevelandben tartása, felajánlottak neki egy új stadiont Baltimoreban. Modell kapott az alkalmon, az 1995-ös szezon közepén bejelentette, hogy 1996-ban a csapat már máshol játszik. Egy nappal a bejelentés után Cleveland városa pert indított Modell és a Browns ellen, mert 1998-ig szólt a bérleti szerződésük, illetve az NFL ellen, mert engedélyezte, hogy a clevelandi csapatot csak úgy elköltöztessék. Két nap múlva Cleveland városa elfogadott egy csomagot, amely ismét kellő profit szintet eredményezett volna Modellnek, de ekkor már késő volt. A tulajdonos már nem akart visszavonulót fújni. Ráadásul Baltimoretól kapott egy új stadiont, 87,3 %-os közpénz finanszírozással, 229 millió dollár értékben, valamint 67 millió dollárnyi PSL bevételt. A PSL bevételből 29 millió dollár lett a relocation fee, a fennmaradó 38 milliót pedig Cleveland kártalanítására költötték (22 millió a bérleti szerződés előzetes felmondásáért, 16 millió kártérítésként). 1996 tavaszán véget ért a per az NFL és Cleveland között. A liga ígéretet tett, hogy 1999-re valamilyen formában életre kelti a Brownst, vagy új csapat jön létre, vagy odaköltöztetnek egyet. Egyúttal a csapat neve és védett márkajelei a város tulajdonában maradtak, és Baltimoreban új franchise jön létre a Browns elhozott játékosaival Ravens néven. 

Tennessee állam sem volt rest, bár nem az eredetileg pályázó Memphis, hanem Nashville lett a befutó. Ők egy 80 %-ban közpénzből finanszírozott, 292 milliós stadion ötletével győzték meg Bud Adamst, a Houston Oilers tulajdonosát. Az Oilers 1997-re költözött el, de először nem Nashvillebe, hanem Memphisbe, amíg nem volt kész az új stadion. Ekkor Tennessee Oilers néven szerepeltek két évig. 1999-től Nashvilleben, az új, ami nevén LP Fielden játszhattak Tennessee Titans néven. A Titans PSL bevétele 71 millió dollár lett, amiből 29 millió volt a relocation fee, 42 millió dollárral pedig a Titans stadion önerejét csökkenthették.

1997-ben a San Diego Chargers úgy vívta ki a Qualcomm stadion felújításának 77 %-os állami átvállalását (78 millió dollárból 60 millió közpénz), hogy a Los Angelesbe, vagy Clevelandbe költözéssel fenyegetett. Mindkét várost remekül használta fel az alkupozíciója javításában a Buccaneers és a Bengals is, akik új stadiont építettek. A Tampa új stadionja 169 millió dollárból épült, amiből közpénz volt 154 millió dollár, tehát csak a projekt 9 %-a volt önerő. A Cincy pedig a 458 milliós összköltségből csak 44 milliót finanszírozott. Amint ebben a három projektben megtörtént a szerződéskötés, az NFL bejelentette, hogy a Browns lesz a liga 31. csapata, tehát új együttes jön létre. Az új csapat új stadiont is kapott 318 millió dollár értékben, aminek 75 %-át állták az adófizetők dollárjai, annak ellenére, hogy már nem volt több alkupozíció javító trükk, jogilag kötelezett lett az NFL a csapat létrehozására. Al Lerner, a csapat új tulajdonosa 530 millió dollárt fizetett a Brownsért, amiből 476 millió dollár az NFL tulajdonosainak zsebébe kúszott expansion fee címén, csapatonként 15,86 millió dollár bevételt hozva, 54 millió dollár pedig a liga számlájára vándorolt.

1999-ben újabb bővítésről döntöttek, a kérdés papíron az volt, hogy Los Angelesbe, vagy Houstonba térjen-e vissza az NFL. A kérdés valójában úgy szólt, hogy melyik pályázó hajlandó többet adni az NFL többi csapatának. Az LA-i kezdeményezések kidolgozatlansága, állandó egymás elleni sárdobálása és Bob McNair 700 milliós expansion feeje (22,58 millió dollár/csapat) meggyőzte a tulajdonosokat a Houston Texans felállításáról 2002-vel. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Los Angelesben indított projektötletek gazdái valós tárgyalásokat folytattak az NFL-lel a 2012-2014-es időszakig.

1995 és 2002 között az NFL csapatok 3,34 milliárd dollár értékben végeztek stadionokkal kapcsolatos beruházásokat, amiből mindössze 890 millió dollárt finanszíroztak, a teljes összeg 73,5 %-át tehát az adófizetők dollárjai fedezték.

1999-től létrehozták a G-3 hitelprogramot, amit 2011-gyel a G-4 program váltott fel. De ezek a források sem szabtak határt az NFL csapatoknak, akik a városok közötti versenyt továbbra is rendszerint a közpénzből történő finanszírozás kizsarolására használták. Ezzel az eszközzel élt a New England Patriots, amikor Hartfordba költözéssel fenyegetett 1999-ben, 2002-re fel is épült az új stadionjuk a 412 millió dollárból 72 milliós "adózói támogatással". Los Angelest használta fel többek között a New Orleans Saints (2001, 186,5 millió dollár átcsoportosítása a stadion üzemeltetéstől a csapathoz 10 év alatt, beruházás nélkül...), az Arizona Cardinals (2006, 455 milliós stadion 308 milliós adófizetői résszel), az Indianapolis Colts (2006, 675 millió dollárból 575 millió adózóktól) és a Minnesota Vikings (2013, jelen állás szerint 1024 millió dollárból 498 milliós közpénz résszel). A G-3 program kezdete óta 9,56 milliárd dollárt költöttek NFL stadionokra, amelyeknek a csapatok 62,2 %-át fizették meg önerőként, vagy pedig biztosították maguk által felvett hitelből. Látható tehát egy kisebb fordulat, de a pár felsorolt példa azt mutatja, hogy még mindig ki lehet vívni azt, hogy a városok adóbevételeiket stadionépítésre szánják.

Los Angeles most valós opciókkal jelentkezik 1999 óta először, az bizonyos. Kidolgozott projektek versenyeznek egymással az NFL kegyeiért. Azonban az is garantált, hogy a szezon után akár költözni képes Raiders, Rams, Chargers trió mindent meg fog tenni azért, hogy a lehető legjobb alkupozíciót kialakítva, a lehető legjobb szerződést kösse. Arra, hogy adott esetben otthon maradhassanak, csak jóval jobb feltételekkel, az adófizetők pénzét felhasználva, tökéletes fegyver LA fenyegetése. A londoni csapatindítás viszont egyelőre valóban csak egy tömör ígéretalapon nyugvó légvárat testesít meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése