2014. április 8., kedd

Az NFL GM rangsor - 1. rész

Új sorozatba kezdek, amelyben megpróbálom rangsorolni az NFL fő döntéshozóit munkásságuk alapján. Terveim szerint erre minden évben sor kerül majd, akkor már az éves teljesítménynek nagyobb szerepet tulajdonítok majd. A sorozat nyitó részében a legjobban tevékenykedő GM-ek kerülnek terítékre.

Az elit

1. John Schneider (Seattle Seahawks, 2010)
Nem nagyon tudunk azzal vitatkozni, amit 2010 óta a Schneider-Carroll páros alkotott Seattleben. Nincs hibátlan GM, de amit az elmúlt négy évben Schneider összehozott az egészen közel helyezi ehhez a szinthez. Jó draftok - amelyeken a hátsó körökben legalább olyan sikeres volt, mint a körök elején - kiváló tradek és produktív UDFA igazolások jellemzik eddigi munkásságát. A szabadügynök-piacon is jól tevékenykedik, sok kiváló játékost szerzett meg olcsón. A felróható hibák közül mindenképpen a Matt Flynn igazolás magasodik ki. Ezt azonban orvosolta Russell Wilson draftolásával, illetve azzal, hogy valódi versenyhelyzet után a harmadik körös QB-t favorizálta a drágább befektetéssel szemben. Nem igazán jött be Sidney Rice igazolása sem, sőt, eddig a Percy Harvin trade eredményei is elmaradnak, köszönhetően a sérülékenységnek. A Super Bowl győztes csapat keretében viszont mindössze négy olyan játékos volt, aki a Seahawks keretének tagja volt Schneider érkezése előtt.

2. Ozzie Newsome (Baltimore Ravens, 2002)
Newsome csak 2002-től minősül hivatalosan GM-nek, de a Ravens 1996-os indulása óta nagyon sok köze van a csapat döntéseihez. A GM esetében az a leginkább kiemelkedő, hogy a Ravenst évről évre playoff esélyes csapattá tette annak ellenére, hogy sohasem volt igazán kimagasló QB-je. A franchise QB megtalálásának gondja megoldódni látszott Joe Flaccoval, meg is kapta ezért történelmi szerződését a csapattól. Azonban utána jelentősen visszaesett, nem maradt a 2013-as playoffbeli Flacco szintjén. Newsome talán legnagyobb hibájának ezt a 120,6 milliós szerződést tartják, mert ha szezon előtt köti meg a megállapodást, és nem vár a playoff menetelésig, sokkal olcsóbban hozhatta volna vissza az irányítót. A másik közelmúltbeli kérdéses lépése Anquan Boldin elengedése volt egy hatodik körös pickért. Ozzie remekel a távozó, jól teljesítő, vagy a Ravensben sztárrá váló játékosok helyettesítésében, általában jól érzi, hogy melyik az a játékos, aki valóban megéri a pénzét, és ki az, akit érdemes inkább távozni hagyni. Szintén jól érezte meg azt, hogy mikor kell végleg pontot tenni a Ray Lewis-Ed Reed érára.

3. Ted Thompson (Green Bay Packers, 2005)
Thompson megítélése sokszor még a Packers szurkolóinak köreiben is kérdéses. Ő az a GM, akinek a módszereit vagy szeretik, vagy utálják az emberek. A fő problémát az jelenti, hogy bár sokakat rabul ejt a draftra építünk stratégia, a szurkolók frusztráltak akkor, amikor Thompson úgy dönt, hogy a szabadügynök-piactól távol marad akkor is, amikor a csapatnak egyértelmű szükségletei vannak adott posztokon (elsősorban a védelemben). Felvetik azt is, hogy valójában csak Aaron Rodgerst kellett megtalálnia, és emellett munkássága nem annyira kimagasló, ami messze nem igaz. Problémát jelent az is sokak szemében, hogy több mellényúlása volt a GM-nek az első körben, ahol a legbiztosabb játékosokat kellene kifogni. Ezt kompenzálta impresszív teljesítménye a későbbi körösök közötti sztárjátékosok megtalálásával, és azok általában olcsó megtartásával, valamint tartósan remekel az UDFA piacon is. Számomra a GM munkásságában mindenképpen az tetszetős, hogy a Packers folyamatosan kompetitív tud maradni az általa alkalmazott "draftolj-nevelj-tartsd meg az értékeidet" modellel.

4. Bill Belichick (New England Patriots, 2000)
Belichick az egyetlen olyan szereplő a listán, aki főedzőként tartja karban csapata keretét. Korábban Scott Pioli, 2008 óta pedig Nick Caserio dolgozik mellette, segíti munkáját, de az érdemi rész Belichické. Az elitbe helyezés oka nem más, minthogy a Patriotsot úgy sikerül irányítania a HC-nak, hogy immár lassan másfél évtizede szinte állandó playoff résztvevő, és gyakran Super Bowl esélyes is a csapat. Ez a történet pedig nem csupán Tom Bradyről szól, mint azt olyan sokan felvetik. A Belichick éra elején egy domináns védelem mellett futócsapat volt a Pats, a passzjáték game manager szintre süllyedt a fiatal QB első éveiben. Később a trendek változtak, Brady szerepe nőtt, a futás háttérbe szorult, a védelem meg sokszor csak önmagát kereste. A Pats mégis évről évre olyan keretet rak össze, amely egészében képes arra, hogy legalább az AFC trónjáért küzdjön, ehhez pedig igenis komoly képességek kellenek. Belichickkel szemben a legnagyobb kritika a 2006 és 2008 közötti katasztrofális draftolás és a védelem rendbetételére tett több korábbi kudarca lehet.

A második részben azok a GM-ek következnek majd, akik alkalmazásuk során már bizonyították rátermettségüket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése