2014. április 20., vasárnap

Az NFL GM rangsor - 2. rész

Folytatom az NFL GM-eket rangsoroló sorozatomat, a második részben azok kerülnek terítékre, akik már bizonyítottak az NFL világában, megbízható döntéshozónak számítanak. Döntéseikkel általában jó irányba terelik franchise-uk szekerét. Tíz ilyen GM-et tartalmaz listám.

A bizonyítottak

1. Trent Baalke (San Francisco 49ers, 2010)
Baalke 2010-ben kezdte el a mai 49erst formálni, bár a GM pozíciót csak 2011-ben szerezte meg. Ha tavaly készítem el ezt a listát, valószínűleg az elitbe soroltam volna, és így is csak hajszállal marad el attól a szinttől. Az elmúlt három évben NFC Champhionship Game-ig jutott a San Francisco, nem kis részben Baalke teljesítményének köszönhetően. A 2010-es és 2011-es draftja remekül sikerült, és a megfelelő HC-t találta meg Jim Harbaugh személyében is. A piacra kilépve is remek döntéseket hozott, tradejei közül mindenképpen kiemelhető Anquan Boldin olcsó megszerzése. A kérdéses lépések között ott szerepel a 2012-es draft, amelyet talán nem lehetett volna jobban elszúrni. Ennél is aggasztóbb az, hogy Harbaughval való viszonya a hírek szerint katasztrofálissá vált, márpedig így nem nagyon lehet produktívan együtt dolgozni. Az, hogy 9ers majdnem elcserélte vezetőedzőjét a Brownshoz idén, majd ezt letagadták a Cleveland tulajdonosának megerősítő nyilatkozata ellenére, szintén kérdésessé teszi a belső működés hatékonyságát. És akkor még itt vannak az ügyek, amelyek folyamatosan felmerülnek a Baalke által választott játékosokkal kapcsolatban. Az idei offseasonben különösen aggasztó eddig, hogy Aldon Smith, Colin Kaepernick és Chris Culliver is rendőrségi ügyekbe keveredett.

2. John Elway (Denver Broncos, 2011)
Elway csupán 2014-től tölti be hivatalosan a Broncos GM pozícióját, de 2011-től felelős a személyi döntésekért. Jobban bejött az NFL csapat irányítása eddig a korábbi klasszis QB-nek, mint az üzleti életben tett próbálkozásai, amelyek kiforgatták vagyonának jelentős részéből. Elway eddigi munkásságának csúcspontja természetesen Peyton Manning megszerzése volt. Enélkül ma nem tartana ott a Denver, ahol, és Elway sem lenne ennyire előre rangsorolt GM. John Elway a remek húzás mellett több lépésben erősítette meg a Broncos védelmét, 2011-ben és 2012-ben is jól működött a csapat védelme. 2013-ban az offense jutott kimagasló szintre, köszönhetően Peyton remek játékának, valamint a McDaniels-éra pár minőségi draftpickje által nyújtott teljesítménynek. Időközben azonban a védelem elkezdett gyengélkedni, és ez a playoffban már érezhetően hátráltatta a csapatot, a védelem további építésére lett volna szükség már a 2012-es szezont követően. Elway Peyton megszerzése óta maximalizálni próbálja a csapat lehetőségeit, és ezen a téren jó munkát végez. Az Elvis Dumervil fiaskó amatörizmusát azért nagyon nehéz elfelejteni.

3. Phil Emery (Chicago Bears, 2012)
Az elmúlt két évben Phil Emery személyében egy olyan embert ismertünk meg, akivel makacsságban, önfejűségben nem sokan tudnak vetekedni az NFL-ben. Nem egy olyan lépése volt, ami után azt mondták rá, hogy óriási hibát követ el, de eddig nem nagyon volt olyan köztük, amelyre visszatekintve azt mondanánk, nem neki volt igaza. Ki tradelt volna Brandon Marshallért? Ki küldött volna el egy 10-6-os szezon után egy HC-t? Ki zárta volna le egy ajánlattal, valamint egyetlen mondattal a Brian Urlacher érát? Valószínűleg senki. Ő megtette, és igaza volt. A Kanadából, Lovie Smith helyére hozott főedző, Marc Trestman egyelőre nem eredményesebb, mint elődje, de első szezonjában láthattunk pozitívumokat. Emery esetében negatívum egyelőre, hogy a draftokon volt azért pár mellényúlása a jó pickek mellett, és az offense rendbetétele mellett bizony a védelem kiöregedésével, a játékosállomány minőségi megújításával egyelőre nem tudott kellően produktívan megküzdeni. 

4. Howie Roseman (Philadelphia Eagles, 2012)
Roseman Andy Reid mellett nem sok mindenbe tudott beleszólni, így nem meglepő, hogy akkoriban fő tevékenysége annyiban merült ki, hogy a szerződéseket megtárgyalta azokkal az emberekkel, akiket Reid kiválasztott a csapatnak. Így a 2011-es nagy pénzszórás, és a brutálisan gyenge draft (Jason Kelcet leszámítva) esetében maximum tettestársnak minősül, nem fő elkövetőnek, mint azt más csapatok esetében megszokhattuk, ahol a GM-nek több hatalma van. Roseman legnagyobb tette eddig az, hogy sikerült kineveznie Chip Kellyt, aki korszakos NFL HC lehet. Kelly is jelentősen beleszól a személyi ügyekbe, de közel sem degradálja le annyira Roseman szerepkörét, mint elődje. Az együttműködés eddig gyümölcsöző, kettejük tevékenységének együttes eredménye, hogy jelen állás szerint az Eagles áll csapatépítés terén a legjobban az NFC Eastben. A legnagyobb sikernek a játékosmozgások terén Nick Foles 2012-es harmadik körös megszerzése számít. 

5. Mickey Loomis (New Orleans Saints, 2002)
Loomis magas helyezésének hátterében ott áll az a 2006-os idény, amelyhez fogható sikerűt nem igazán láthattunk még NFL szinten. Talált egy zseniális edzőt Sean Payton személyében, egy klasszis QB-t (Drew Brees) és volt egy igen jól sikerült draftja. Ez a három tényező alapvetően felelős azért, hogy a Saints folyamatosan kompetitív divíziójában és az egykori lesajnált franchise ma már Super Bowl győzelemmel is rendelkezik. Azóta folyamatosan nagy gondjai voltak a GM-nek a védelem megfelelő embereinek megtalálásával, és meg kellett küzdenie a Bounty üggyel is. Loomis remekül menedzselte a krízist, bár erre ráment a 2012-es szezon. 2013-ban azonban ismét kompetitív lett a csapat. Loomis esetében a konstans jó döntéshozás hiánya azonban problémát okoz. 2007 és 2012 között évente egy-egy olyan játékost választott csak a draftokon, akik meghatározó játékosok lettek, a csalódást keltő kezdők és az NFL-ben semmire nem jutó játékosok kiválasztásában "remekelt". A 2013-as class megítélése viszont évek múlva visszanézve nagy valószínűséggel jobb lesz.

6. Mike Brown (Cincinnati Bengals, 1991)
Az első tulajdonos a listán Mike Brown, aki a Bengals keretét menedzseli. Éveken át óriási problémát jelentett, hogy Brown nem volt hajlandó megfizetni játékosait, de ezzel a gyakorlattal Geno Atkins és Carlos Dunlap esetében szakított. Bár az idei szabadügynök-piacon is a Bengals költötte a legkevesebbet, de értékeiket várhatóan a jövőben is meg fogják tartani. Márpedig van mit, hiszen a Cincinnati az utóbbi pár évben a legjobban draftoló csapatok közé emelkedett. Az elmúlt három év remeklése és Brown előretörése mögött is ezt tekinthetjük fő tényezőnek. Természetesen nehéz lesz fenntartani a jó draftolást, de úgy tűnik, a csapat igen körültekintő tehetségkutató munkát végez. Nem mellesleg, a pályán nyújtott jó teljesítmény mellett, a fiatalokkal a pályán kívül sincs annyi probléma, mint azt az elmúlt évtizedben megszokhattunk a Bengals táján. Az egyetlen kérdés az, hogy Marvin Lewis-szal képes lesz-e ez a csapat még többre jutni, vagy ideje lenne már Brownnak megválnia a HC-től, aki 11 év alatt nem tudott playoff meccset nyerni, pedig öt alkalma volt rá.

7. Thomas Dimitroff (Atlanta Falcons, 2008)
Dimitroff remekül tartotta karban a Falcons keretét 2013-ig, évről évre playoff esélyes volt a csapat. Az NFL legjobb GM-jei között tartották számon, és legjellegzetesebb megmozdulására, a Julio Jones trade említésére csak elismerően bólogattak liga szerte. Éveken át csak amiatt érhette kritika, hogy a Falcons a playoffban gyengélkedett, emiatt sokan vélték úgy, többre jutna az együttes, ha Mike Smitht elbocsátanák. Erre nem került sor, és a jövőben sem várható ez a lépés. Nem Smith azonban az, aki a 2013-as gyengélkedésért felelősséggel tartozik, hanem Dimitroff, aki kissé túlságosan beleszeretve a skill pozíciókba, engedte, hogy a csapat támadófala és védőfala jelentősen meggyengüljön. Természetesen ennek realizálása későn történt meg, és kellett hozzá a sok sérülés is. Ez az év azonban úgy gondolom, hogy egy anomália, és ahogy azt az idei offseason mozgásai is mutatják, Dimitroff mindent megtesz és megtett azért, hogy rövid idő alatt orvosolja hibáját. 2014-ben a Falcons ismét versenyképes csapat lesz.

8. Ryan Grigson (Indianapolis Colts, 2012)
Grigson nem hiába lett 2012 legjobb döntéshozója. A Colts 2-14-es szezonja után szinte a nulláról kellett újjáépíteni az Indy keretét, és fenomenális munkát végzett. A tíz választásából a drafton hét kiválónak bizonyult, az élen természetesen Andrew Luckkal, de TY Hilton, Fleener, Allen és Ballard is bizonyított már. Emellett olcsón tartotta meg Reggie Waynet, aki sokat segített Luck fejlődésében. A probléma azonban már akkor is az volt, hogy a szabadügynök-piacon mindenkit túlfizetett, ami 2013-ban és 2014-ben is jellemző volt. Ez azonban természetesen akkor nem probléma, hogyha a játékosok teljesítményére nincs panasz. 2013-ban megfordult Grigson szerencséje, a túlfizetések mellett egy eléggé gyenge draft, és a Trent Richardson trade is tragikus lépés volt. Talán csak a Vontae Davis trade volt olyan lépés, amely ténylegesen előre vitte a csapatot. A kérdés az, melyik az igazi Grigson, a 2012-es, vagy a 2013-as. Jelenleg úgy gondolom, előbbi, ezért sorolom ebbe a csoportba. 2013-ban szerintem az okozta a legnagyobb problémát, hogy a kezdeti sikerei hatására túlzott magabiztossággal, sikereiben kicsit megrészegedve hozta meg döntéseit.

9. Jerry Reese (New York Giants, 2007)
Jerry Reese nem is olyan régen még az elit tagja lehetett volna, két Super Bowl győztes keretet hozott össze Ernie Accorsi jelentős hozzájárulásával. A Giants GM-jeként mindig megoldást talált a problémákra, akár támadó-, akár védőoldalon jelentkeztek azok, a New York-i csapatból kompetitív együttest varázsolt. 2013 kivételt jelentett, hiszen a Giants borzasztóan teljesített egész évben, különösen támadóoldalon, ahol mind a fal, mind a futójáték jelentős "felújítás" szükségességét mutatta, és a franchise QB is gyengélkedett. Szintén ez mondható el a pass rushról, amely jelentősen visszaesett. Az ok elsősorban nem a rossz szerződésekben keresendő, hanem a sok sérülésben és a tehetség hiányában. Utóbbiért Reese elmúlt három évben mutatott gyenge draftolása felelős, amelyen jelentősen javítania kell, ha vissza akarja szerezni elit státuszát. A múlt azonban azt jelzi előre, hogy Reese meg fog tudni küzdeni a kihívásokkal.

10. Kevin Colbert (Pittsburgh Steelers, 2000)
Reese mellett Kevin Colbert is az elit tagja lehetett volna, egészen 2000-től 2011-ig, amikor remekül tartotta karban a Steelers keretét, állandó playoff és Super Bowl esélyes gárdát építve. Jól draftolt, és kiváló keretét folyamatos átstrukturálásokkal tartotta egyben. Azonban a sztárok kiöregedése, az ikonoktól való megválás nehézséget jelent a GM számára, részben ez okozta Colbert zuhanását. Az, hogy továbbra is az átstrukturálásokkal keresi a megoldást, egészen addig nem lesz hatékony, amíg ismét el nem kezd jól draftolni. 2011 óta a tehetségek Pittsburghbe áramlásának hiánya, a rossz draftok is gondot jelentenek. A csapat azonban még így is képes 8-8-as szezonokra, ami kisebb csodának számít. Colbertnek rövid időn belül javítania kell ezen a kereten, mert különben még lentebb csúszik, a kérdőjelesek kategóriájába. A Steelers szurkolói abban bízhatnak, hogy Colbertnek megvannak az alapvető képességei arra, hogy ismét állandó playoff résztvevőt faragjon a csapatból.

A sorozatból egy rész van még hátra, amelyben a kérdőjeles teljesítményt nyújtó GM-ek következnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése