2014. december 29., hétfő

Black Monday összefoglaló 2014

Az alapszakasz vége után idén is több csapatnál döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy eddigi főedzőiknek megköszönik a munkát, velük együtt távozott több döntéshozó is. A Black Monday eddig öt HC és két GM áldozatot követelt. 

Az elküldött főedzők

Jim Harbaugh (San Francisco 49ers)
Harbaugh közös megegyezéssel távozott a 49ers éléről azok után, hogy négy szezonjából kettőben NFC Championship Game-ig, egyben Super Bowl részvételig vezette a 49ers. Idén csak 8-8-ra futotta a csapat erejéből és elmaradt a playoff. A távozás oka a csapatvezetéssel megromlott viszony, amelynek tetőpontja a tavalyi Browns trade próbálkozás volt Harbaugh szolgálataiért, amelyet a 49ers nem utasított el azonnal. A HC 44-19-1-es mérleget ért el friscoi négy éve alatt, amely a harmadik legjobb mérleg az NFL történetében kezdő HC-tól hasonló időszakban. Jim Harbaugh a jövőben a Michigan egyetem főedzője lesz.

Rex Ryan (New York Jets)
Ryan, amennyire zseniális defenzív koordinátor, pontosan annyira nem jött be főedzőnek elsőre. 46-50-es mérlege (playoffban 4-2) nem tanúskodik igazán jól az egész időszakról, amikor a Jets élén állt. A kezdeti sikerek két AFC Championship Game részvételt eredményeztek, de az offense fejlesztése terén megjelenő kudarcok véget vetettek ennek az időszaknak. A megfelelő irányító megtalálása nem ment Ryannek és a mellette álló döntéshozóknak. Ha lett volna Ryannek egy közepes, vagy közepesnél kicsivel jobb szintű támadósora, nem jutott volna ide. Ryan továbbra is az NFL egyik legjobb védő edzője, munkássága során a Jets védelme sorrendben 1., 3., 5., 8., 11. és 6. volt az ligában.

Mike Smith (Atlanta Falcons)
Smith úgy kezdett neki ennek az évnek, hogy az állásáért küzd. A remek kezdeti években - öt szezon alatt négy playoff részvétel - csupán a playoff fiaskók és pár playhívás miatt érhette kritika az edzőt. Az utóbbi két évben azonban fordult a kocka. Tavaly a sok sérülés miatt mindenki mentegette, de idén már nem menekülhetett a 6-10-es év után. Ez a csapat sokkal többre lehetett volna képes a játékosállománya alapján, és ezt Smith is tudja. Arthur Blank tulajdonos az utóbbi három évben egyre csalódottabb lett a csapat pályán nyújtott játéka miatt. Smith 66-46-os mérleggel távozott a csapattól, playoffban 1-4-es mutatót produkált.

Marc Trestman (Chicago Bears)
Trestman csak két évet élt meg a Bears élén. 2013-ban remek kezdeti eredményei miatt teljesen meglepő volt a 2014-es fordulat. A kiváló offenzív stratéga hírében álló Trestman alatt az első év pozitívmai után darabokra hullott a csapat. Az offenzív koordinátor a sajtóban kritizálta névtelenül a kezdő QB-t, a játékosok panaszkodtak, nem volt fegyelem. A tapasztalt káosz mellett nem volt más megoldás, az 5-11-es szezon után új irányt kellett vennie a Bearsnek.

A lejárt megbízatás

Tony Sparano (Oakland Raiders)
Dennis Allent négy vereség után elküldte a Raiders, helyét ideiglenesen Tony Sparano vette át, aki alatt a csapat sokkal jobb teljesítményt produkált. Sparano irányításával 3-9-es mérleget értek el, az edző játékosok körében való népszerűsége és kivívott tisztelete miatt jelölt lehet arra, hogy a jövőben megkapja az állandó megbízatást is, de várhatóan más irányt választanak Mark Davisék.

Az elküldött GM-ek

John Idzik (New York Jets)
A Jets építése terén kudarcot vallott Idzik, a támadóoldalon kézzelfogható problémák orvoslásának érdekében nem tett eleget. Lépéseinek elmaradása azt mutatja, hogy túlértékelte a Jets keretének erejét. A Rex Ryannel fennálló konfliktusa folyamatosan rontotta a csapatépítés hatékonyságát. Woody Johnson nagy hibát követett el akkor, amikor egy meglevő edző fölé akart GM-et kinevezni. Bebizonyosodott, ez így nem működik.

Phil Emery (Chicago Bears)
Az elküldés középpontjában egy idei év alapján rossznak bizonyuló edzőválasztás és a gigantikus bukásnak számító Jay Cutler szerződés áll. Emerytől több előrelépést és víziót láthattunk, mint elődjétől, Jerry Angelótól hosszú évek alatt, de ez kevés volt arra, hogy megmentse.

A megüresedett főedzői álláshelyek sorrendje a legkedvezőbb szituációtól a legrosszabbig
1. San Francisco 49ers
2. Atlanta Falcons
3. Chicago Bears
4. New York Jets
5. Oakland Raiders

HC jelöltjeim
1. Todd Bowles (DC, ARI)
2. Adam Gase (OC, DEN)
3. Dan Quinn (DC, SEA)
4. Rex Ryan (-)
5. Mike Shanahan (-)
6. Jack Del Rio (DC, DEN)
7. Ben McAdoo (OC, NYG)
8. Vic Fangio (DC, SF)
9. Kyle Shanahan (OC, CLE)
10. Teryl Austin (DC, DET)
11. Hue Jackson (OC, CIN)
12. Jim Schwartz (DC, BUF)

GM jelöltjeim
1. Tom Gamble (vice president of player personnel, PHI)
2. Eric DeCosta (assistant GM, BAL)
3. Ryan Pace (director of player personnel, NO)
4. Chris Ballard (director of player personnel, KC)
5. Terry McDonough (vice president of player personnel, ARI)
6. Brian Gaine (director of pro personnel, HOU)
7. Duke Tobin (director of player personnel, CIN)
8. Mark Dominik (-)
9. Lionel Vital (director of player personnel, ATL)
10. Eliot Wolf (director of pro personnel, GB)

Playoff játék 2014

Véget ért az NFL 2014-es alapszakasza, és ígéretemhez híven ezúttal, először, játékot hirdetek a playoffal kapcsolatban is. A játék 30 kérdésből áll, amelyek megválaszolásával a résztvevők harcba szállhatnak a győztest megillető könyvjutalomért.

A nyeremény
Az első helyezett jutalma Bill Polian: The Game Plan - The art of building a winning football team című könyve. A könyv feldolgozza Polian csapatépítési elveit és munkásságát, amelynek során zseniális alakulatokat alkotott. Ő hozta meg a 90-es évek elején négy Super Bowlt megjáró Buffalo Bills, az induló csapatból hamar playoff várományossá kinövő Carolina Panthers és a Peyton Manning vezette Indianapolis Colts legfontosabb személyi döntéseit. A könyv előszavát Peyton Manning írta.
A nyeremény eljuttatására postai úton kerül sor, a postacím egyeztetése csak a nyertessel történik meg a későbbiek folyamán.

A tippsor kitöltésére rendelkezésre álló időszak: 2014.12.29. 05:35-2015.01.03. 22:35
A tippek leadási helye: Facebook, a blognak küldött üzenetben, a helyes válaszok megjelölésével. A beérkezett kérdéssorok után mindenki visszaigazolást kap annak beérkezéséről és nyilvántartásba vételéről.
A tippsor értékelése: 2015.02.02-t követően.

A kérdéssor felépítése
- 20 kérdés vonatkozik a playoffal kapcsolatos előrejelzésekre, tippekre
- 10 kérdés elméleti jellegű, amelyekre a pénzügyi kötődésű válaszok megtalálhatóak a blogban (minden kérdés válasza megtalálható a főoldalon kiemelt linkek felhasználásával), egyebek pedig az NFL vagy a Super Bowl honlapján

A pontozás
Minden egyes kérdés után zárójelben szerepel a helyes válasz esetén szerezhető pontszám, vagy pedig az egyes eltérések esetén szerezhető pontszám. A tippekkel összesen 65 pont érhető el, az elméleti kérdésekkel pedig 15 pont. Összesen tehát 80 pont szerezhető. Amennyiben az első helyen többen végeznének holtversenyben, akkor közülük az lesz a győztes, aki leghamarabb adta le tippsorát.

A kérdéssor - playoff játék 2014

1. Melyik csapat nyeri a Pittsburgh Steelers - Baltimore Ravens Wild Card mérkőzést? (1)
2. Melyik csapat nyeri az Indianapolis Colts - Cincinnati Bengals Wild Card mérkőzést? (1)
3. Melyik csapat nyeri a Dallas Cowboys - Detroit Lions Wild Card mérkőzést? (1)
4. Melyik csapat nyeri a Carolina Panthers - Arizona Cardinals Wild Card mérkőzést? (1)
5. Meddig jut az AFC 1. kiemeltje, a New England Patriots? (3) (Jelölhető válaszok: Divisional Playoff részvétel, AFC Championship Game részvétel, Super Bowl részvétel, Super Bowl győzelem)
6. Meddig jut az NFC 1. kiemeltje, a Seattle Seahawks? (3) (Jelölhető válaszok: Divisional Playoff részvétel, NFC Championship Game részvétel, Super Bowl részvétel, Super Bowl győzelem)
7. Bejut-e a 6. kiemelt a legjobb 4 közé az AFC-ben vagy az NFC-ben? (1)
8. Melyik két csapat játssza az AFC Championship Game-et? (2-2)
9. Melyik két csapat játssza az NFC Championship Game-et? (2-2)
10. Melyik csapat nyeri a Super Bowlt? (10)
11. Melyik divíziókból kerül ki a Super Bowl két résztvevője? (3-3)
12. Melyik poszton játszik a Super Bowl MVP-je? (2)
13. Hány 100 yard feletti futóteljesítményre kerül sor a playoff 11 mérkőzésén? (8: telitalálat, 6: 1-2-vel való eltérés, 4: 3-5-tel való eltérés, 2: 6-8-cal való eltérés) (Megjegyzés: játékos esetében)
14. Hány 300 yard feletti passzteljesítményre kerül sor a playoff 11 mérkőzésén? (8: telitalálat, 6: 1-2-vel való eltérés, 4: 3-4-gyel való eltérés, 2: 5-6-tal való eltérés) (Megjegyzés: játékos esetében)
15. Lesz-e valamelyik mérkőzésen 200 yard feletti elkapó teljesítmény? (1) (Megjegyzés: játékos esetében)
16. Lesz-e olyan irányító a playoffban, aki összesen legalább 12 TD passzt ad? (1)
17. Hány mérkőzésen születik legalább 60 pont a playoffban? (3: telitalálat, 2: 1-gyel való eltérés, 1: 2-vel való eltérés)
18. Hány mérkőzésen születik kevesebb, mint 30 pont a playoffban? (3: telitalálat, 2: 1-gyel való eltérés, 1: 2-vel való eltérés)
19. Hány mérkőzésen lesz kevesebb a mérkőzés végén a különbség a két csapat között, mint 7 pont? (3: telitalálat, 2: 1-gyel való eltérés, 1: 2-vel való eltérés)
20. Sor kerül-e legalább két hosszabbításra a 11 playoff mérkőzésen? (1)
21. Hány olyan játékos szerepel a playoff csapatok keretében, akik jelenlegi szerződésének értéke eléri a 100 millió dollárt? (1)
22. Ki fizeti a playoffban a játékosoknak jutó fizetést? (1)
23. Hány dollárt kap annak a csapatnak a játékosa az idei szezonban az adott mérkőzésért, aki nem csoportgyőztesként lép pályára a Wild Card mérkőzéseken? (1)
24. Hány dollárt kap annak a csapatnak a játékosa az idei szezonban az adott mérkőzésért, aki pályára lép az AFC vagy NFC Championship mérkőzéseken? (1)
25. Hány dollárt kap annak a csapatnak a játékosa a Super Bowlért az idei szezonban, aki a győztes csapat tagja? (1)
26. Hány dollárt kap az a játékos összességében playoff teljesítményéért, aki 6. kiemelt csapat tagjaként az AFC, vagy NFC Championship mérkőzésen esik ki? (3)
27. Hány dollárt kap az a játékos összességében playoff teljesítményéért, aki 1. kiemelt csapat tagjaként Super Bowlt nyer? (3)
28. Hány dollárt kap az a játékos, aki a Pro Bowlon a győztes, illetve a vesztes csapat tagja az idei szezonban? (1-1)
29. Melyik városban rendezik a Super Bowlt ebben a szezonban? (1)
30. Ki lép fel a Super Bowl szünetében? (1)

2014. december 27., szombat

Díjazottak 2014

Az év döntéshozója

1. Jerry Jones (Dallas Cowboys)
Kicsit megleptem saját magamat is azzal, hogy végül sem John Schneider (SEA), sem Steve Keim (ARI) nem fért fel a dobogómra az idei évben, pedig 2014-ben is jó teljesítményt nyújtottak. A két kimaradónál is sokkolóbb azonban az első helyen szereplő döntéshozó neve. Őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy valaha sor kerül arra, hogy akárhol, akármilyen körülmények között képes legyek pozitívumokat írni Jerry Jonesról, a döntéshozóról. Üzletemberi képességeit senki sem vitatja, de GM-ként eddig elképesztően gyenge munkássága (különösen Jimmy Johnson elküldése óta). 2014-ben azonban nem sok olyan dolog történt a Cowboys körül csapatépítés terén, amit nem lehetett volna elismerni. A cap helyzet remek rendezése, a Zach Martin pick (Stephen Jones segítségével), a Rolando McClain trade és az edzői stábbal kapcsolatos döntések is jónak bizonyultak. A gárda nem érezte meg a sapka áldozattá váló DeMarcus Ware elküldését sem. A Cowboys jelentős előrelépést produkált 2014-ben. 

2. John Elway (Denver Broncos)
Denverben Elway sokat tett azért, hogy tovább erősítse a Broncos keretét. A főleg védelem terén tett lépések bejöttek az alapszakaszban, a futójáték is hatékonyabb lett a korábbinál és a passzjátékhoz is sokat tett hozzá Emmanuel Sanders, aki az idény egyik legjobb igazolása volt. Mindezen lépések révén csökkent a csapat Peyton Manningnek való kitettsége.

3. Bill Belichick (New England Patriots)
A Patriots tovább folytatta diadalútját, a védelem jelentősen megerősödött Belichick igazolásai révén, végül a kezdetben sokat kritizált LaFell is egészen jó szezont zárt, és a kezdeti támadóoldali problémákat is sikerült orvosolni. Az RB sérülés krízis megoldására a csapat olyan játékosokból tudott kiváló teljesítményt kihozni, akiket máshol nem tartottak túl sokra.

Korábbi helyezettek:
2011: 1. Trent Baalke (SF), 2. Ted Thompson (GB), 3. Rick Smith (HOU)
2012: 1. Ryan Grigson (IND), 2. John Schneider (SEA), 3. John Elway (DEN)
2013: 1. Steve Keim (ARI), 2. John Schneider (SEA), 3. Howie Roseman (PHI)

A legjobb szabadügynök-piaci igazolás

1. Emmanuel Sanders (WR, Denver Broncos) 3 év, 15 millió dollár, 6 millió dollár garantált + 3 millió dollár teljesítményösztönző
Amikor 2013-ban a Patriots offer sheetet adott Emmanuel Sandersnek, mindenki csodálkozott, mert nem tartották annyira kiemelkedő játékosnak a WR-t, aki eltűnt a Steelersnél Mike Wallace és Antonio Brown mögött. Ma már senki sem csodálkozik. Sanders domináns szezont produkált a Broncos-szal 2014-ben, és ilyen árért kimagasló igazolásnak bizonyult.

2. Justin Forsett (RB, Baltimore Ravens) 1 év, 730.000 dollár, garantált tartalom nélkül
Vannak szerencsés emberek, és van Justin Forsett. Egyrészt mennyi az esély arra, hogy hetedik évedben, a negyedik csapatot megjárva robbansz be igazán, különösen RB poszton. Másrészt, mennyi esély van rá, hogy a csapatod elbocsátja az elsőszámú RB-t (Ray Rice), a második számúnál teljesítménybeli gondok és sérülések jelentkeznek (Bernard Pierce), az újonc futójátékos pedig még nem igazán élvezi a vezetőség teljes bizalmát (Lorenzo Taliaferro). Forsett negyedik számú RB-ből lett hirtelen nemhogy kezdő RB, de 1000 yardos futó. 29 éves kora ellene dolgozik, és az idény vége felé közeledve már jelentősen romlott teljesítménye is, de nem várt remek szezonja és az alacsony befektetett pénzmennyiség miatt mindenképpen a legjobb igazolások között a helye.

3. Golden Tate (WR, Detroit Lions) 5 év, 31,5 millió dollár, 13,25 millió garantált
A remek WR szerződtetésekben bővelkedő offseason egyik legjobb akvizíciója volt ez az igazolás. Tatetől azt láttuk 2014-ben, amit még senki sem tudott megoldani a Lionsnél, mióta a 81-es és Stafford a keret tagja. Soha senki nem tudta még helyettesíteni Calvin Johnsont. Golden Tatenek ez sikerült, mi több, statisztikailag jobb idényt zár, mint korunk legtehetségesebb elkapója. Nélküle nem lenne a playoffban a Lions.

4. Darrelle Revis (CB, New England Patriots) 2 év, 32 millió dollár, 12 millió garantált
Könnyű kiemelni egy olyan játékost, aki szupersztár és évek óta a legnagyobb tisztelet veszi körül liga szerte. Azonban Revis története az utóbbi két évben nem éppen az elitségről szólt. Sőt, Patriotsnál töltött első hónapja sem éppen a zseniális CB munkássága, tetszik-nem tetszik, emberként kezdte az ottani tevékenységét. Aztán a szezon előrehaladtával vissza-visszatért a Revis Island, és a domináns cornerback, akinek nincs párja az NFL-ben. A befektetés jelentős volt, a hatás viszont kimagasló a csapat teljesítményére, és arra, hogy a Patriots megszerezte az első helyet az AFC-ben. 

5. Willie Young (DE) 3 év, 9 millió dollár, 3,95 millió garantált + 1,85 millió dollár teljesítményösztönző
A Chicago Bears ebben az idényben önmegsemmisítő üzemmódba kapcsolat, aminek meglesznek a következményei az offseasonben. Számomra az egyik legpozitívabb teljesítmény a csapat körül Willie Youngé volt. Nem elég, hogy magasan produktívabb volt pass rushban, mint a posztján magasabb összegért megszerzett LaMarr Houston és Jared Allen, de futás ellen is elhomályosította a két nagyobb nevű társát. És mindezt egy meglehetősen alacsony összegű befektetés mellett. Azonban sajnos Youngot is utolérte a Bears idei átka, a 16. héten Achilles szakadást szenvedett, így 2015-ben várhatóan nem látjuk a pályán.

Korábbi győztesek:
2011: Evan Mathis (OG, PHI) 1 év, 735.000 dollár, nincs garantált tartalom
2012: Peyton Manning (QB, DEN) 5 év, 96 millió dollár, 18 millió garantált
2013: Karlos Dansby (LB, ARI) 1 év, 2,25 millió dollár, 1 millió garantált

A legrosszabb szabadügynök-piaci igazolás

1. Phil Costa (C, Indianapolis Colts) 2 év, 2,7 millió dollár, 450.000 dollár garantált
Amit Costa produkált a Colts-szal, az meglehetősen érdekes. Az Indy GM-je, Ryan Grigson úgy gondolta március 13-án, amikor Costa aláírt, hogy a Colts évek óta meglevő center gondjaira végre talált egy elég jó alternatívát a Cowboys volt, 26 éves feltörekvő, de sérülékeny centere személyében, akit egy időben hatalmas tehetségnek tartottak. Az élet azonban más forgatókönyvet írt. Costa április 21-én bejelentette a visszavonulását, anélkül, hogy valaha pályára lépett volna a csapat színeiben, vagy akár csak egy edzésen is részt vett volna. Az együttes cserbenhagyása csak azért nem volt teljesen elítélendő, mert Costa még a draft előtt közölte a szándékát, lehetőséget adva arra, hogy az Indy esetlegesen módosítsa terveit, illetve visszajuttatta az aláírási bónuszt a gárdának.

2. Ben Tate (RB, Cleveland Browns) 2 év, 6,2 millió dollár, 2,5 millió garantált + 1,5 millió dollár teljesítményösztönző
Furcsa volt már az is, hogy az Arian Foster cseréjeként még körülrajongott Tate alig kapott ajánlatokat az offseasonben, pedig szinte mindenki RB listájának ő volt az élén. Mire véget ért a preseason, azonban már érezhettük a jeleket, sokan sejtették már, hogy Tate nem a legjobb RB a Browns keretében, hanem az UDFA-ként érkező Isaiah Crowell az. Az RB teljesítménye fokozatosan romlott, aminek az lett a következménye, hogy egy hatmeccses sorozat után, amikor labdacipelésenként 2,15 yardot szerzett átlagosan, elbocsátották. A Vikings csapott le rá, de karácsony előtt ők is feladták a projektet. Tate arra sem volt elég jó idén, hogy az Adrian Petersont nélkülöző Vikings második RB szerepkörét ellássa.

3. Toby Gerhart (RB, Jacksonville Jaguars) 3 év, 10,5 millió dollár, 4,5 millió garantált
Tate mellett Gerhartot is kezdő RB-nek szerződtették. Azonban azzal nem számolt senki, hogy szinte nulla produkciót tudnak majd kisajtolni a Stanford egyetemen remekelő, és Adrian Peterson cseréjeként is elfogadható teljesítményt nyújtó játékosból. Hol ő volt gyenge, hol a fal játszott pocsékul, hol sérült volt, hol pedig ezek kombinációja érvényesült. A Jaguars szerencséje az volt, hogy megtalálták az idény végére lesérülő Denard Robinsont, aki akár hosszabb távon is megoldás lehet az RB gondokra. Gerhart jelen állás szerint még bizonyíthat, helyzete nem teljesen reménytelen, ez sorolja Costa és Tate mögé.

4. Anthony Collins (OT, Tampa Bay Buccaneers) 5 év, 30 millió dollár, 9 millió garantált
Anthony Collins volt az egyik legtöbbre taksált LT a piacon az idei offseasonben. Így nem meglepő, hogy a Tampa jelentős befektetésre kényszerült megszerzése érdekében. Azonban Collins, a Packerstől megszerzett centerrel, Evan Dietrich-Smith-szel egyetemben a liga talán legrosszabb falának tagja volt. Collinst decemberre a padra száműzték, majd már a keretbe sem nevezték egészségesen, ennél nagyobb kritika tényleg nem érhet egy vakoldali tacklet.

5. LaMarr Houston (DE, Chicago Bears) 5 év, 34,75 millió dollár, 14,9 millió garantált
A Bears legjobb DE szerzeményéről már írtam, most írok a legrosszabbról is. Jelentős anyagi áldozatokra volt szükség annak érdekében, hogy a piac első napján megszerezzék a futás ellen remek, QB siettetésben elfogadható kezdő teljesítményt nyújtó Houstont. Azonban, amikor egy ilyen összegért megszerzett, sokra tartott játékos a szezon feléhez érve éri el első sackjét, akkor már kérdőjelek merülnek fel. Pláne akkor, amikor 25 pontos hátrányban kerül sor a sackre és az ünneplés közben a DE elszakítja az ACL-jét... 

Korábbi győztesek:
2011: Stewart Bradley (LB, ARI) 5 év, 25 millió dollár, 10 millió garantált
2012: Matt Flynn (QB, SEA) 3 év, 19,5 millió dollár, 10 millió garantált
2013: Ed Reed (S, HOU) 3 év, 15 millió dollár, 5 millió garantált

A legtöbb elkötelezettséget vállaló csapat a szabadügynök-piacon

Tampa Bay Buccaneers 150.460.000 dollár (4. NFC South 2-14, playoff nélkül)
Mióta elkezdtem ezt a blogot írni, az offseason nagy pénzköltői meglehetősen gyengén szerepelnek. Azonban, szerintem, ha a tendencia folytatódik, akkor is jelentős időnek kell eltelnie addig, amíg valaki alul fogja múlni azt, amit ez az idei Bucs művel a szabadügynök-piac legnagyobb kötelezettség halmozójaként. Mindent megtettek annak érdekében, hogy az új stábnak megfelelő játékosokkal töltsék fel a keretet, de igazán egy játékos sem lett kimagasló azok közül, akikre a több mint 150 millió dollárt elköltötték. A Bucsnak sikerült mindezek mellett olyan rosszul szerepelnie, hogy övék lett a 2015-ös NFL draft első pickje...

Korábbi győztesek:
2011: Philadelphia Eagles 227.564.000 dollár (2. NFC East 8-8, playoff nélkül)
2012: Tampa Bay Buccaneers 165.905.555 dollár (4. NFC South 7-9, playoff nélkül)
2013: Miami Dolphins 193.980.000 dollár (3. AFC East 8-8, playoff nélkül)

Szezonnal kapcsolatos díjazottak

Legértékesebb játékos: JJ Watt (DE, Houston Texans)
Szinte minden lehetséges dolog Watt ellen dolgozik ebben a kategóriában, leszámítva a kimagaslóan domináns és egyedi teljesítményét védőoldalon, amit senki sem tud vitatni. Korunk messze legjobb védőjátékosáról beszélünk, aki domináns teljesítményt nyújt hétről hétre. 
Először is ellene szól az, hogy meglehetősen ritkán díjaznak védőjátékost, amikor az MVP címről van szó, másrészt amennyiben nem vezeti csapatát playoffba egy játékos, akkor szinte reménytelen a helyzete. Mégis mellette teszem le a voksomat, mert 2014-ben nem volt nála jobb játékos a profi futballpályákon.

Az év támadójátékosa: DeMarco Murray (RB, Dallas Cowboys)
Murray volt ennek az évnek a legdominánsabb futójátékosa. Volt sok remek QB és WR teljesítmény is mellette, de a Cowboys futója az, aki leginkább kimagasodik a tömegből. Fontos figyelembe vennünk azt is, hogy mennyire sokat köszönhet neki csapata. A Dallas Cowboys idén nem zárt volna ennyire remek évet nélküle. Sokat köszönhet a rekordokat ostromló és megdöntő Murray a támadófalnak, amely szintén nagyon jó évet zárt.

Az év védőjátékosa: JJ Watt (DE, Houston Texans)
Az MVP cím esetében még vitathatjuk Watt győzelmét, de nem hiszem, hogy akárki is megkérdőjelezné a győzelmét ezen a téren, kimagaslóan ő volt a legjobb védő idén.

Az év támadó újonca: Odell Beckham Jr. (WR, New York Giants)
A szezon elején sérüléssel bajlódó elkapó hamar berobbant a köztudatba. Gyorsasága, route futó képessége és kezeinek megbízhatósága azonnal a WR-ek elitjébe emelték a szezon második felében. Berobbanása következtében várhatóan növekszik a rá jutó figyelem a következő évtől, de megvannak a képességei arra, hogy ezzel is megküzdjön. Odell Beckham Jr. korszakos egyéniséggé válhat az NFL-ben,

Az év védő újonca: Aaron Donald (DT, St. Louis Rams)
Donald első évében bebizonyította, hogy nem hiába voltak tőle elájulva a tehetségkutatók, teljesítménye kimagasló volt a játék minden elemében. Gyorsasága, technikája miatt akár a következő 10 év legdominánsabb 4-3-as 3-technique DT-je válhat belőle.

Az év edzője: Bruce Arians (Arizona Cardinals)
A Cardinalsnak úgy tűnik, újabban mindig az a fő feladata, hogy a lehetetlennel küzdjön meg. Steve Keim remekül építi a csapatot az elmúlt két évben, de olyan mély keretet egyszerűen nem lehet építeni, ami a Cardinalst sújtó katasztrófákra elég. Ahhoz, hogy egy csapat playoff résztvevő tudjon lenni úgy, hogy a sztár CB-je a szezon felében kritikán alul teljesít, az irányítók, futók, elkapók egymás után sérülnek meg, elengedhetetlen egy kitűnő edző, aki képes rendet tenni a fejekben. A Cardinals lehet, hogy hamar búcsúzik a playoffban a küzdelmektől, hiszen sok sérültjük van kritikus posztokon, de hogy idáig eljutottak, abban nagyon fontos szerepe van az idén is remek teljesítményt nyújtó főedzőnek, Bruce Ariansnak.

2014. november 12., szerda

A Los Angeles projekt

Többször jelentette már be azt az NFL, hogy célja a Los Angelesbe való visszatérés, azonban komolyabb előrelépés ezen a téren nem történt. Azt biztosnak tekinthetjük, hogy új csapat nem fog indulni a városban, ha LA NFL gárdát akar, akkor meg kell győznie egy jelenlegi franchiset a költözésről. A folyamatot segíti az, hogy az idei szezont követően már három csapat, a St. Louis Rams, az Oakland Raiders és a San Diego Chargers is elköltöztethető, hiszen mindhárman évről évre dönthetnek arról, visszatérnek-e egy újabb szezonra jelenlegi otthonukba. Arra, hogy az NFL-t értesítse egy csapat esetleges költözéséről, minden évben január 1. és február 15. között van lehetőség, de jelenleg szeretné a liga ezt az időszakot a Super Bowl és február közepe közötti időszakra csökkenteni. Egy csapat költözéséhez a tulajdonosok háromnegyedének (32-ből 24 fő) hozzájárulása szükséges. Az októberi tulajdonosi találkozón szóba került több olyan stadion, amely átmeneti otthonul szolgálhatna NFL csapatoknak, főként a Rose Bowl, az LA Coliseum, valamint a Dodgers Stadium merült fel ezeken a megbeszéléseken. Természetesen a terv minden potenciális költöző számára a saját stadion építése hosszabb távon, ezen a téren találkoztunk már több kezdeményezéssel, nézzük ezek hogyan állnak.

Az AEG projekt: Az AEG hiába kötötte meg a 30 évre szóló 700 millió dolláros névadó szponzori szerződést a Farmers's Insurance-szel még 2011-ben egy még nem létező stadionra, a projekt sehová sem haladt. Az NFL-nek nem tetszett az, hogy a projektet az AEG úgy akarja megvalósítani, hogy az ő birtokukban vannak a létesítmények és főként nem a városba hozandó NFL csapat részesül annak bevételeiből. A probléma tehát a terv struktúrája volt. A projektet a város képviselő-testülete 2012-ben támogatásáról biztosította, egy esetleges stadion építési beruházás engedélyt kapott, de valós előrehaladásra nem került sor. A két évre szóló határidő, amit a cégnek megszabtak egy NFL csapat LA-be hozására, lejárt volna október közepén. Az AEG kérte, hogy kapjanak még hat hónapot arra, hogy NFL csapatot szerezzenek a projekthez, ehhez azonban áldozatot kellett hozniuk. A képviselő-testület úgy egyezett bele csupán a hosszabbításba, hogy az AEG vállalta, 750.000 dolláros fejlesztést hajt végre a projekt részét képező LA Convetion Centeren abban az esetben is, ha az NFL beruházás nem valósul meg.

Az Industry projekt: Ed Roski 2008 óta próbálja eredménytelenül az általa megszerzett területre csábítani az NFL csapatokat. stadiont egyelőre nem épített, de a várossal megkötött szerződése alapján idén januárban megindult egy 172 millió dolláros beruházás a terület előkészítésére a város finanszírozásában. Egyéb előrelépések egyelőre nincsenek.

A két projekt leginkább akkor lenne megfelelő megoldás, ha az NFL új csapatot hozna létre, méghozzá a projektet lebonyolítók tulajdonlása mellett. Úgy azonban, hogy jelen állás szerint a bővítés nem merült fel, ezek a tervek meglehetősen életképtelenek. Az NFL nem fogja ugyanis hagyni, hogy egy külső befektető tegyen szert jelentős haszonra egy NFL csapatból, és ezzel fontos összegek kerüljenek ki a bevételek közül. A fő irányvonal így az lehet, hogyha a költözni vágyó csapatok tulajdonosai maguk vásárolnak fel területeket a városban, vagy pedig közvetlenül a képviselő-testülettel egyezkednek. Előbbi téren szóba került a Hollywood Park esetleges megszerzése. A Rams és a Raiders is érdeklődik állítólag a 300 hold méretű területtel kapcsolatban, amely korábban egy ügetőpálya otthona volt. A területet Terry Fancher cége 2005-ben 260 millió dollárért vásárolta meg, és attól közel 600 millióért szabadulna csak meg. Amely csapat komolyan gondolja ezt az ötletet, annak közel 2,6 milliárd dollárjába kerülne a projekt (600 millió a területért, kb. 1,5 milliárd dollár az építendő stadionért, 500 millió dollár a költözés költsége (relocation fee, amit a többi NFL csapat kap meg)), ez lehet a jelentős visszatartó erő. Más területen történő esetleges beruházásról egyelőre nem esett szó LA-ben.

A továbbiakban tekintsük át egyesével, hogy azok a csapatok, amelyeknek szóba kerülhet a Los Angelesbe költözése, jelenleg hogyan állnak stadion ügyekben.

A St. Louis Rams

A Ramsnek 1995-ben átadott Edward Jones Dome esetében 30 éves bérleti szerződést írtak alá. Ez azt jelenti, hogy a csapatnak elméletileg 2025-is biztosított lett volna a St. Louisban maradása. Azonban a szerződésben szerepelt egy kikötés, amelynek értelmében a stadiont üzemeltető CVC-nek folyamatosan a legjobb stadionok között kellett volna tartania minőséget tekintve a Dome-ot. 2015-re külön feltétel vonatkozott. Ha 2015-ben a Rams stadionja nincs a 8 legjobb NFL stadion között, akkor a Rams szabadon elköltözhet bármely évben, és a hátralevő tíz év évente megújítandóvá alakul. Ez azt jelenti, hogy a Rams minden év elején dönthet arról, szeretne-e még egy évet maradni a Domeban. Ahhoz, hogy a top 8 stadionos szabálynak a Rams megfeleljen, a CVC-nek jelentős felújításokba kellett volna kezdenie a közelmúltban. A projektre 2012 elején 48, majd 2012 közepén további 124 millió dollárt gyűjtöttek össze. A Rams kalkulációi szerint azonban a feltételeknek megfeleléshez egy 700 millió dolláros beruházásra lett volna szükség. Az arbitrátor a Rams mellett foglalt állást, de a CVC és St. Louis város vezetése nem volt hajlandó ekkora beruházásra. Emiatt lett a Rams "szabad" az idei szezont követően. Tavaly nyáron úgy döntött a városvezetés, hogy inkább egy új stadion építésére fókuszálnak, amely szintén az előbb említett összegű, vagy még ennél is nagyobb mértékű beruházást követelne meg. Sokáig azonban valós lépésekre nem került sor az ügyben.
A helyzetet nem könnyítette meg, hogy Stanley Kroenke, a Rams tulajdonosa januárban megvásárolt Los Angelesben egy korábban parkolóként használt területet (60 hold 90 millió dollárért), illetve újabb területek felvásárlására törekszik a korábban említett Hollywood Park környékén. Az esetleges LA-i költözés burkolt fenyegetésére már hajlandó volt lépni a város vezetése, sőt, Jay Nixon, Missouri állam kormányzója is bekapcsolódott az eseményekbe. Nixon a kezdeti kétoldalú egyeztetéseket követően a hónap elején felkérte az Anheusen-Busch volt CEO-ját, Dave Peacockot és az NFL körökben ismert ügyvédet, Robert Blitzet annak érdekében, hogy 60 nap alatt dolgozzanak ki terveket arra, hogyan lehetne a csapatot St. Louisban tartani. A Ramsnek 2015. január 28-ig kell arról döntenie, hogy 2015-ben marad-e az Edward Jones Domeban, ez a pontos határideje a tervek kidolgozásának, a valós alternatívákkal történő jelentkezésnek. Azt azonban mindenképpen figyelembe kell venni egy esetleges új stadion építése kapcsán, hogy St. Louisban minden jelentős stadionnal kapcsolatos beruházás ügyében népszavazást kell tartani. Bár a kitűzött határidőt még nem értük el, annak közelsége miatt sokan úgy érezhetik, a város nem igyekszik eléggé. Kroenke beruházásait pedig még ennél is többen gondolják biztos jelnek a költözést illetően.

Az Oakland Raiders

A Raiders mára az egyetlen NFL csapat, amely egy MLB gárdával, az Oakland Athletics-szel osztozik egy stadionon. 2011 óta mindkét csapat nagyon igyekszik annak érdekében, hogy saját stadiont építhessen Oakland városában. Kezdetben a felek a városvezetéssel hadakoztak, aztán egymással a limitált elérhető forrásokért. A 2013-as tervek alapján a városban megépült volna az A's és a Raiders létesítménye is. A Raiders egy 800 milliós beruházást tervezett a Coliseum mellett, amelyből 300 milliót fedezett volna Mark Davis és a tulajdonosi kör, 200 milliót a G-4 program és 300 milliót kellett volna közpénzből biztosítani. A város részéről már évek óta köztudatban volt a Coliseum City projekt, amely új stadionokat eredményezhetett volna az A's és a Raiders mellett a Golden State Warriorsnak is. A tervek azonban megakadtak. 2013-ban a tervekből nem lett realitás, és ez lépésekre késztette a Raiderst. Októberben Davis Concord városában megtekintette a Concord Naval Weapons Station területét, amelyet esetleges stadion otthonként tudott volna elképzelni. A látogatás nem volt több egyszerű érdeklődésnél. 
2014-ben aztán felgyorsultak az események. Először az A's lépett, július 22-én 10 évre szóló bérleti szerződést írtak alá a Coliseumban maradásra. Lewis Wolff, az A's tulajdonosa ezután mégis elkezdte egy új beruházás tervezését, méghozzá a Coliseum területén, augusztusban már kivitelezőkkel is egyeztetett. Wolff korábban jelezte, ha területet kap, ő szívesen épít stadiont saját forrásaiból. 
A Raiders helyzetét ez a döntés és Wolff elhatározása nehézzé tette, hiszen Davis jelezte, ő még a korábban jelzett 300 milliót sem tudja biztosítani egy esetleges stadionra, csak 200 milliót hajlandó befektetni. Nyár végén a Raiders elsődleges jogot kapott a Coliseum területének fejlesztésére, és amennyiben egyezségre jut a város és a Raiders, akkor az A's megkapná a jogot arra, hogy kihátráljon a 10 évre szóló bérleti szerződéséből és akár el is hagyja a várost. Jean Quan polgármester-asszony aztán szeptemberben előállt egy újabb ötlettel, amelynek értelmében körülbelül 670 millió dollárt biztosítana a város arra, hogy a Coliseum területén felújításokat, fejlesztéseket hajtsanak végre, valamint kifizessék a stadion még hátralevő adósságait. Az egyetlen feltétel az volt, hogy Davis saját forrásból építse meg a Raiders új stadionját, ami természetesen nem tetszett Daviséknek, de ennek ellenére aláírták a megállapodást. Október végén aztán kicsit felgyorsultak az események, a Raiders először is szerzett egy befektetőt, aki szívesen beszállt volna a stadion projektbe, de az exkluzív jogaikkal egyelőre nem tudtak élni, a tervek nincsenek készen a továbblépésre. A képviselő-testület 90 napot adott a Raidersnek arra, hogy kidolgozza a terveket, újabb befektetőket szerezzen, kivitelezőt találjon, megállapodjon az A's-szel és a Warriors-szal, meggyőzze a közvéleményt, valamint elkészítse a szükséges dokumentációkat. A terv jelen állás szerint irracionális és kivitelezhetetlen. Nehezíti az egész folyamatot az is, hogy az oaklandi tervek központi figurája, Jean Quan polgármester-asszony elveszítette november elején a választást. Ráadásul Davis sem az oaklandi maradáson dolgozik főként, júliusban és november elején is San Antonióban járt, és a helyi döntéshozókkal egyeztetett egy esetleges költözésről, valamint tárgyalásban áll az LA-i projektek közül többel. Az út vége egyelőre nagyon homályosnak tűnik. 

A San Diego Chargers

A Chargers bérleti szerződése évek óta kimondja azt, hogy a csapat kiléphet belőle, ha adott év február 1. és május 1. között erről nyilatkozatot tesznek. Az 1968-ban épült Qualcomm Stadiummal elégedetlen Spanos család azonban eddig mindig úgy döntött, nem élnek az opcióval, és maradnak San Diegóban. A maradáshoz szükségesnek tartott új stadion ötletén Mark Fabiani évek óta dolgozik a városvezetéssel együttműködve, de jelentősebb előrelépések nélkül. 2013 októberében volt a legnagyobb esély arra, hogy a Chargers kiharcolja az új stadiont, de akkor a városvezetés a Convention Center felújítási projektjének keretében nem volt hajlandó jelentősebb összeget elkülöníteni a stadionépítésre. 2014 februárjában Fabiani egy olyan ötlettel állt elő, amely alapján az új stadiont a Padres MLB csapat stadionjától keletre építenék fel, 62.000 férőhellyel és 800-900 millió dollárból. A Spanos család és a G-4 program forrásain túl a Qualcomm Stadionnak, valamint a San Diego Sports Arénának otthont adó terület részleges értékesítésének önkormányzat által átengedett része lenne biztosított a projekthez. A Chargers hozzájárulása 50 és 100 millió dollár közötti összeg lenne, 200 millió dollár érkezne a G-4 programból, a területek értékesítéséből befolyó pénz az önkormányzaton múlna. Fabiani szerint utóbbiból biztosítani lehetne a 600-650 millió dolláros forrást, nem kellene adókat kivetni, és egyéb közpénzeket felhasználni. Kevin Faulconer polgármesterrel Fabiani csak informális egyeztetéseket folytatott, és egyelőre semmilyen előrelépés nem várható az ügyben. Fabiani az új stadion finanszírozását mindenképpen népszavazásra bocsátaná, méghozzá 2016 novemberében, hátha addigra meglesznek a források is... Mivel a Chargers maradását támogató Faulconer alatt sem lépett előre a csapat a projekttel, így nem igazán lehet tudni, hogy mikor készül el az új stadion, ha egyáltalán elkészül valaha. San Diego túlságosan nyugodt, a csapat ugyanis nem nagyon használja fel sem Los Angelest, sem a más városokba való költözés fegyverét a tárgyalások folyamán alkupozíció javításra. A becsülendő, de nem hatékony magatartás nagymértékben hozzájárul az eredménytelenséghez. Többek között emiatt is a Chargers Los Angelesbe költözésére van a legkisebb esély. A Chargers ráadásul felhívta a figyelmet arra, hogy nemet fog szavazni abban az esetben, ha NFL csapatot akarnának költöztetni Los Angelesbe. Ennek oka, hogy becslésük szerint a csapat bevételeinek 30 %-a az LA-i piachoz köthető, és nem akarnak potenciális riválisokat. 

2014. november 2., vasárnap

Csapatokra vonatkozó fizetési limitek az észak-amerikai sportligákban 3. rész - Az NHL

Az NFL, az MLB és az NBA után végre elérkeztünk a major ligákat taglaló sorozat záró epizódjához. Ezúttal az amerikai jégkorong-bajnokság (NHL) csapatokra vonatkozó fizetési limitjeiről lesz szó.

Az NHL az NFL mintájára alakította át gazdasági modelljét a 2000-es évek elején. Az új kollektív szerződésért folyó harc lockouthoz vezetett, és emiatt elmaradt a 2004-2005-ös idény. Az NHL az a major liga, amelynek esetében a játékosok és tulajdonosok közötti küzdelem legutoljára elvesztett szezont eredményezett. Nem akármi volt ekkor a tét, hiszen nem történt más, minthogy az NHL történetében először megjelent a fizetési sapka rendszere a gyakorlatban. NFL mintára hard capet vezetett be a liga, amely olyan limitet képvisel, amelyet átlépni nem szabad a csapatoknak (pár kivételtől eltekintve, erről később). Teljesen új modell keletkezett, amelynek keretében sok játékos pénzt veszített és a csapatok az első években jelentős küzdelmet folytattak azzal, hogy a játékosokkal kapcsolatos mozgásaikat a sapkának megfelelően hajtsák végre, tekintettel a limitekre. A megállapodás lejárt 2012-ben, és az újabb lockout miatt a 2012-2013-as alapszakasz a szokásos csapatonkénti 82 mérkőzés helyett csak 48 találkozóig tartott. Újabb áldozatokra kérték a játékosokat a tulajdonosok, mert egyértelmű volt, a 2004-es változtatások még nem minősültek elegendőnek a liga tartós, gazdaságos működéséhez. Az ekkor elfogadott új kollektív szerződés az NFL mintájára tíz évre szól, 2012. szeptember 16-án lépett érvénybe, és 2022. szeptember 15-én jár le. 

Mint minden ligában, amely fizetési sapkát használ, itt is egy adott bevételkategóriát használnak fel a sapka megállapításához. Az NHL a Hockey Related Revenue (HRR) kategóriát teremtette meg erre a célra. A HRR része minden működés során felmerülő bevétel, amely jégkorong mérkőzésekhez, NHL által szervezett eseményekhez, játékosok részvételével megrendezett rendezvényekhez, és olyan rendezvényekhez kapcsolódik, ahol a játékosok, a csapatok, vagy a liga nevét, jelképeit, logóit, stb. felhasználják. A HRR részei többek között különösen: jegybevételek, előszezon mérkőzések bevételei, egyéb mérkőzések bevételei, helyi, országos és nemzetközi TV bevételek, digitális szolgáltatások bevétele, a kanadai és amerikai NHL Network bevételei, rádióműsorokból származó bevételek, csapatok internetes bevételei, kiadványok, arénán belüli és azon kívüli merchandising és hirdetési bevételek, koncessziós szolgáltatások bevételei, luxusrészlegek, kiemelt ülőhelyek bevételei, névadói bevételek, stadionokban kifüggesztett hirdetések bevételei, parkolási bevételek, nemzetközi mérkőzések bevételei, és még sorolhatnánk. Bizonyos esetekben engedélyezett, hogy a csapatok a bevételt csökkentsék a közvetlenül felmerülő költségek mértékével, vagy ezeknek a költségeknek egy részével. A nem HRR részének tekinthető tételek listája lényegesen rövidebb, mint az NFL, vagy az NBA esetében, így kijelenthető, hogy az NHL megosztásra/fizetési sapka kalkulációra használt bevétel kategóriája még mindig a legteljesebb körű a sapkát alkalmazó ligákhoz viszonyítva. 

A HRR-nek az 50 %-a teszi ki minden évben a játékosokra költendő pénzmennyiséget ligaszinten, de ebben benne vannak a játékosok bérjellegű juttatásain túl az egyéb juttatások (Benefits) is. A játékosok szerződés szerint járó pénzéből a szezon során három alkalommal alkalmazott korrekció keretében a liga visszatarthat egy meghatározott %-os részt, amelyet minden egyes játékos Escrow Accountjába helyeznek, és korrekcióra használnak fel, ha valamilyen gond lenne az 50 %-os részesedés biztosításával. Ha év végén kevesebb lenne a játékosok részesedése 50 %-nál, akkor jogosultak az elmaradás teljes összegére. Annyit kell visszajuttatni az Escrowból, amennyi fedezi az adott összeget, vagy ha az elmaradás egy részére elég csak az Escrow összeg, akkor a csapatoknak egyenként kell kártalanítaniuk játékosaikat. Ha több lenne a játékosok részesedése 50 %-nál, akkor az Escrowból a ligához kerül az összeg, akik szétosztják a csapatok között egyenlő arányban. Amennyiben van fennmaradó összeg az Escrowban, azt visszaosztják a játékosoknak. Ha az Escrow nem elég ahhoz, hogy az 50-50 %-os arány helyreálljon, akkor a következő évben a játékosok részét az adott összeggel csökkentik. A kollektív szerződés utolsó évében pedig a játékosoktól közvetlenül szedik vissza a pénzt.

Az NHL annyiban lép túl az NFL szabályozásain a hard cappel kapcsolatban, hogy ők nemcsak felső határt állapítanak meg a sapka esetében, hanem alsót is. A csapat összes játékosra költött költségének ebben a tartományban kell szerepelnie az év folyamán. 

A limetek meghatározása 
1. Az előző év HRR-jét megszorozzák 50 %-kal, így megkapják a játékosokra jutó részt. 
2. Ebből levonják az egyéb juttatásokat.
3. A különbséget elosztják az NHL csapatok aktuális számával (jelenleg 30) és így megkapják a bérköltség középértékét.
4. A középértéket megnövelik 5 %-kal, amely az adott évre várható növekedési ütemet szimbolizálja, így megkapják a módosított középértéket. Az 5 %-os ütem az elvárt növekedés, de az NHL és az NHLPA meghatározhat ennél alacsonyabb (akár negatív), vagy jóval magasabb százalékot is, de ebben meg kell egyezniük.
5. A módosított középérték 85 %-a lesz a sapka alsó határa, az érték 115 %-a pedig a sapka felső határa. A két érték közötti különbség sohasem lehet kevesebb 15 millió dollárnál, és nem lehet több 28 milliónál. A felső érték 2013-2014-től nem csökkenhet 64,3 millió dollár alá.


Amikor a csapat sapka helyzetét vizsgáljuk, fontos tudni, hogy az alsó és felső limithez az átlagos csapat fizetést mérik. Ez azt jelenti, hogy nem az adott éves kereset kerül összegzésre minden játékos esetében, hanem minden játékos esetében a szerződés átlagos kifizetése kerül figyelembevételre. Ebben az esetben átlagolják a teljes fizetést, az aláírási bónuszt, a roster és megjelenési bónuszt is, attól függetlenül, mikor jár. A teljesítményfüggő bónuszokat arra az évre be kell könyvelni, amikor lehívhatóak lennének, de azonnal törölni kell a könyvekből, amikor lehívhatatlanná válnak az év folyamán. A sapka esetében figyelembe kell venni minden játékos keresetét, azt is, aki sérült listán van (IR), nincs a keretben, vagy nincs játékra képes egészségügyi állapotban. A teljesítményfüggő bónuszokat nem kell akkor figyelembe venni, amikor a csapatokat annak megfelelően vizsgálják, hogy az alsó limitet elérték-e. A felső limitet az offseasonben, az edzőtábor végéig 10 %-kal megemelik, de az edzőtábor zárása után az visszaáll az eredeti értékre. Hasonló hatású ez az emelés, mint az NFL-ben alkalmazott top 51-es szabály (offseasonben csak az 51 legmagasabb cap számmal rendelkező játékos számít a sapkába, alapszakaszban már mindenki). A felső limit alapvetően nem léphető át, de találunk három kivételt:
1. A teljesítményfüggő bónuszok összegével egy csapat túllépheti a felső limitet, de csakis a felső limit összegének 7,5 %-áig. Ha a túllépésre sor kerülne, akkor a következő év felső limitje a túllépés összegével csökkenni fog az adott csapatnál.
2. Ha a csapat egy játékosa nem bevethető legalább 24 napon és 10 NHL mérkőzésen keresztül, akkor az egyesület LTIR-t (Long-Term Injured Reserve/Exception) vehet igénybe. Ennek keretében a játékos helyére annak szerződés szerint járó összegéig másik játékost szerződtethet, és ilyen esetben átlépheti a felső limitet. 
Példa: A sérült játékos legalább 24 napon és 10 NHL mérkőzésen keresztül nem játszhat. Évre jutó keresete 1,5 millió dollár. Ebben az esetben a helyére szerződtethető játékos 1,5 millió dollár értékben. Ha a csapat 69 millió dollárral áll ekkor, és a felső limit 70 millió dollár (a sérült játékos is a sapkába számít), így a játékos szerződtetésével a csapat 0,5 millió dollárral túllépi a felső limitet (70,5 millió dollár), ez azonban megengedett túllépés a szabályból adódóan.
3. Egy csapat keretében 18 mezőnyjátékos, és 2 kapus található. Ha a játékosok közül egy megsérül, nem lesz bevethető, helyére a fiókcsapatokból nem hívható fel játékos és a csapat az aktuális minimálbér + 100.000 dollár értéknél kevesebbel áll a sapka alatt, akkor Roster Emergency Exceptiont vehet igénybe. Ebben az esetben a csapat a minimálbérrel + 100.000 dollárral a felső limit felé mehet, hogy keretét teljessé tegye.

Amennyiben egy csapat az említett három esetet leszámítva a sapka felső limitje felé megy, a következő büntetések egy részével, vagy egészével sújtható:
- 5 millió dollárig terjedő pénzbüntetés, ugyanilyen értékű sapka hely megvonás,
- draftpickek megvonása,
- minden mérkőzés vesztessé nyilvánítása, amelyet az adott szabálysértési időszakban játszottak,
- a sémában közreműködő csapatnál dolgozó alkalmazottak eltiltása.

Egyéb érdekességek a keresetek limitálásával kapcsolatban

Szerződésekkel kapcsolatos bérjellegű szabályozások: Egy szerződés két bérjellegű tételt tartalmazhat, a megállapodás első paragrafusában említett fizetést (salary) és a bónuszokat. A fizetés járhat az adott szezonban, vagy adott szezonra vonatkozóan, de később kifizetve, halasztott járandóságként. Ebben az esetben az összeget abban az évben kell a sapkába könyvelni jelenértéken, amikor eredetileg járt volna a halasztás nélkül. A harmadik fizetés kategória a játékosok szerződésből való kivásárlása esetén járó összeg (26 éves kor alatt a hátralevő bér harmada, 26 év felett a kétharmada), ami az NFL-ben nem létező gyakorlat, az NBA-ben viszont annál inkább használatos. Az NHL négyféle bónuszt engedélyez a szerződések részeként, aláírási -, teljesítményfüggő -, roster -, és megjelenési bónuszokat. A teljesítményfüggő bónuszok szintje messze elmarad az NFL-ben tapasztaltaktól, csak az újoncok szerződésében, a 35 évnél idősebb, és egyéves megállapodást aláírók szerződésében, illetve a legalább 400 mérkőzésen részt vett, előző évben több mint 100 napot a sérült listán (IR) töltő, és egyéves szerződést aláírók esetében kerülhet alkalmazásra.

Szerződésekkel kapcsolatos strukturális szabály: Bármilyen opciós év, vagy önmagát feltételekkel megszüntető (voidable) év alkalmazása tilos. Az NFL-ben ezekkel elég sűrűn élnek a csapatok.

A maximum kereset szabálya: Egy játékos keresete (fizetés+bónuszok) bármely évben maximum a felső limit 20 %-át érheti el. 

Front-load: Az olyan szerződéseknél, amelyekre front-load jellemző (a szerződés első felének átlagos kifizetése meghaladja a szerződés teljes hosszában járó kifizetések átlagát), egyik egymást követő évben sem lehet magasabb a járó kereset (fizetés+bónuszok), mint az első év keresetének 35 %-a. Egyik év fizetése sem lehet ezzel párhuzamosan kevesebb, mint a legmagasabb keresetű év 50 %-a. 
Példa: 1. év keresete: 1.000.000 dollár, 2. év 800.000 dollár, 3. év 500.000 dollár, 4. év 500.000 dollár
Ez egy front-loaded szerződés, mert az első felére jutó átlag 900.000 dollár (1.800.000 dollár / 2 év), a teljes szerződésre jutó pedig 700.000 dollár (2.800.000 dollár / 4 év). A maximális csökkenés egyik évről másikra az első év 35 %-a, vagyis 350.000 dollár. A csökkenések: 2. évre 200.000 dollár, 3. évre 300.000 dollár, 4. évre 0 dollár. Egyik év fizetése sem lehet kevesebb, mint az 1.000.000 dollár 50 %-a, vagyis 500.000 dollár. Ennek a feltételnek is megfelel a szerződés.

A 100 %-os szabály: Bármely nem front loaded szerződésnél az első két évben járó kereset közül kiválasztjuk az alacsonyabbat. 
1. Ennél az értéknél nem lehet a szerződésnek alacsonyabb keresetű éve. 
2. Ennél az értéknél többel egyik évről a másikra sem emelkedhet a szerződés kifizetése. 
3. Egyik évben sem csökkenhet a szerződés kifizetése ennek az értéknek a felénél többel. 
4. Valamint az első két év együttes kereseténél nem lehet magasabb egyik év kifizetése sem.
Példa: Adott egy szerződés, amelynek 1. évében a kereset 2 millió dollár, a másodikban 3 millió dollár. A két év közül a kisebb kereset a 2 millió dollár. 
1. Ebből adódóan a szerződés többi éve sem fizethet 2 millió dollárnál kevesebbet.
2. Egyik évről a másikra nem növekedhet a kifizetés 2 millió dollárnál többel.
3. Egyik évről a másikra sem csökkenhet a kifizetés 1 millió dollárnál kevesebbel.
4. Egyik év keresete sem lehet magasabb, mint 5 millió dollár.
(Legjobb védekezés a kisebb káosz jellegű szabály ellen: Minden évben ugyanakkora kereset.)

Az újoncok szabálya: Az úgynevezett Group 1 játékosok esetében az első szerződés maximum évi 925.000 dollárt fizethet (a minimálbérnél magasabb összeg) és ennek 10 %-át teheti ki az aláírási bónusz tartalom. A 18-21 évesek szerződése 3 évre szól, a 22-23 éveseké 2 évre, a 24 éveseké 1 évre, a 25 éves vagy annál idősebb játékosokra nincs limit, kivéve az Európából érkezőkre, akik 25-27 éves kor esetén is csak 1 évre szóló megállapodást köthetnek. Az újoncok szerződésébe teljesítményösztönző bónuszok építhetőek, amelyek járhatnak 5 mérkőzésen (maximum 25.000 dollár, kapus esetén 50.000 dollár), 10 mérkőzésen (maximum nincs), és 10 mérkőzésen többért (maximum nincs) való szereplésért. A minor league kereset vagy 35.000 dollár, vagy a minor liga által szabályozott összeg, de maximum 70.000 dollár minden játékos esetében.

Minimálbér mértéke 2012-2013 és 2021-2022 között:


Lejáró szerződésű játékosok szerződésének maximális hossza: 7 év, saját játékos esetén 8 év.

A szabadügynök-piac: Az NFL-nél is hatékonyabban idézi elő az NHL szabályozása a játékosok piacra jutásának halasztását. remekül vegyítik a korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA, bárki szabadon licitálhat rá és ellenszolgáltatás nélkül megszerezhető) státusz korlátozását és a baseballból átvett arbitráció lehetőségét.
Az NHL-ben korlátozott státuszú (RFA, bárki szabadon licitálhat rá, de kompenzációval megszerezhető) lesz minden játékos, akinek lejár a szerződése, kivéve:
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a 25. életévét már betöltött játékos, aki 3 évet már játszott a ligában, de eddig összesen nem játszott 80 mérkőzést (megj.: egy teljes szezon 82 mérkőzés), vagy kapusok esetében 28 mérkőzést (Group 6);
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a játékos, aki a ligában már 7. szezonját zárta, vagy betöltötte a 27. életévét (Group 3);
- korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lehet karrierje során egy alkalommal az a játékos, aki legalább tíz éve NHL játékos a szerződése lejártakor (Group 5);
- és végül szintén korlátozatlan státuszú szabadügynök (UFA) lesz az a játékos, amely nem NHL csapattal áll/állt szerződésben, a másik ligát elhagyta és az NHL-ben szeretne szerepelni (Group 4).

Korlátozott státuszú (RFA, Group 2) mindenki más. A lejáró szerződésű RFA játékosok feljogosító ajánlatot kapnak az NFL-hez hasonlóan (ha a kereset az előző évben 600.000 dollár alatti, annak 110 %-a, ha 600.000 dollár és 1 millió dollár közötti, annak 105 %-a, ha 1 millió dollár feletti, annak 100 %-a jár a következő évre), de itt azon kívül, hogy offer sheetet kaphatnak az RFA-k más csapatoktól, igénybe vehetik az arbitrációt is, amit kezdeményezhet a játékos, vagy akár a csapat is. Az arbitráció folyamán az MLB-hez hasonlóan mindkét fél képviselete benyújt egy fizetési javaslatot, és az arbitrátor az egyik félnek igazat ad. Ha offer sheet esetén a játékost más csapat vinné el, mert az eredeti csapat nem matchel, akkor kompenzáció illeti meg az eredeti egyesületet, amelynek mértéke: 
- 1.110.249 dollár érték alatt: nincs kompenzáció,
- 1.110.249 dollár - 1.682.194 dollár: egy 3. körös draftpick,
- 1.682.194 dollár - 3.364.391 dollár: egy 2. körös draftpick,
- 3.364.391 dollár - 5.046.585 dollár: egy 1. és egy 3. körös draftpick,
- 5.046.585 dollár - 6.728.781 dollár: egy 1., egy 2. és egy 3. körös draftpick, 
- 6.728.781 dollár - 8.410.976 dollár: két  1., egy 2. és egy 3. körös draftpick
- 8.410.976 dollár felett: négy  1. körös draftpick.

Az alkalmazott eszközök hatékonysága

Összességében elmondható, hogy az NHL a fizetési limitek megalkotása során remekül összeválogatta azokat az elemeket, amelyeket más ligák, az MLB, az NBA és legfőképp az NFL esetében már megismerhettünk. Jelenleg a jégkorong-liga szabályozása számít a legszigorúbbnak a négy major liga fizetési limitjei közül és elemeit tekintve a leghatékonyabbnak is nevezhető a 2012-es módosításokat követően. Az első, 2004-től jelentkező eredmények még nem voltak kimagaslóak, de azzal, hogy 2012-től a játékosok részesedése a korábbi maximum 57 %-ról 50-re csökkent, és jó üzleti döntéseket hoztak, a jövő ismét biztató képet fest elénk. A jelenlegi szabályozás már képes lesz kordában tartani a fizetéseket, segíti a csapatok gazdálkodását és megadja az alapokat arra, hogy a hosszútávú növekedés eredményeit mind a tulajdonosok, mind a játékosok élvezhessék.

2014. október 31., péntek

NFL stadion játszmák - az utolsó nagy bővítés

Az NFL jelenleg jelentős médiavisszhang mellett tervezi a Los Angelesbe való visszatérést és szóba került egy későbbre tervezett londoni csapat indítása is, amely az LA-i projekthez hasonlóan történhet létszámbővítéssel, vagy csapatok költözésével. Mennyire reálisak ezek a projektek? Valójában mennyire foglalkoznak ezekkel a stratégiai tervezés során? Lesz-e ebből valaha valami? Költözik-e a csapatom? Ezek a fő kérdések, amik a szurkolókat leginkább megmozgatják. Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük az NFL stadion játszmáit, érdemes visszatekinteni az utolsó nagy bővítési hullámra, ami az 1990-es években zajlott.

Az NFL kétcsapatos bővítést tervezett az évtized elején. Az utolsó hat város, amely versenyben volt egy-egy NFL franchise-ért Baltimore, Charlotte, Jacksonville, Memphis, Oakland és St. Louis voltak. Hiába veszített csapatot korábban Baltimore (Colts), Oakland (Raiders) és St. Louis (Cardinals), nem ők lettek a kedvezményezettek. Végül a két befutó Charlotte és Jacksonville lett, ezekben a városokban megszületett az 1995-ös szezontól két új csapat, a Carolina Panthers és a Jacksonville Jaguars. Nagyon sokan meglepődtek a dolgon, de már ekkor meg lehetett érteni, hogy nem szakmai, hanem gazdasági alapon hoz meg az NFL minden hasonló döntést. A Pantherst azért választották ki, mert a tervezett stadion modellje egyszerűen lehengerelte az NFL vezetését és a tulajdonosokat. 158 millió dollár PSL bevételével a stadion ekkor az NFL legmagasabb PSL bevételét hozta. 158 luxusrészleg mellett 11 300 kiemelt kategóriás ülőhelyet is biztosítottak a stadionban. Eközben a Jaguars nem tett mást, minthogy előre eladott 10 000 kiemelt kategóriás ülőhelyet és ezzel 75 millió dollárt halmozott fel. És a két csapat által egyenként kifizetett 140-140 millió dolláros expansion fee (5 millió dollár/csapat/belépő) sem volt jelentéktelen. Az NFL vezetését már ekkor is jobban érdekelte a dollárban mérhető elkötelezettség, mint a múlt, a tradíció, a hozzáértés, vagy éppen maga az igény. Természetesen utóbbival vitatkozni is lehet, hiszen ilyen esetben az előre eladott jegyek az igényt reprezentálják, de abban biztosak lehetünk, hogy a csapat nélküli tradicionális NFL városok szurkolóit ez nem hatotta meg. 

Eddig a játszma meglehetősen tiszta, a hat jelöltből az a kettő nyert, aki a legtöbbet letette az asztalra. A kimaradó négy város viszont azonnal minden NFL csapat céltáblája lett. Egyszerűen azért, mert az alulmaradt városok vezetései próbálták menteni a menthetőt, és betartani a választóknak tett ígéreteket... 

Los Angelesnek ekkor még két csapata volt, a Rams és a Raiders. Oaklandben természetesen nem lehetett más a cél, minthogy visszahozzák a Raiderst, és erre Al Davis is nyitott volt, annál inkább, minél jobb ígéretet kapott a várostól. Davis tárgyalt Oaklandben, tárgyalt Los Angelesben, aminek a vége az lett, hogy az ár egyre feljebb ment. Végül azzal állt az LA-i döntéshozók elé, hogy megkapta Oakland utolsó ajánlatát, akik az adófizetők pénzéből (100 %-os állami finanszírozás!) teljesen felújítják neki az Oakland Alameda County Coliseumot. Los Angeles nem volt hajlandó javítani a Raiders LA-i infrastruktúráján, pláne nem ilyen mértékű finanszírozással, így a Raiders elköltözött. Mi több, a 68 millió dollár értékű PSL csomagból, ami a város által létrehozott üzemeltetőhöz folyt be, a Raiders kapott 54 millió dollárnyi vissza nem térítendő kölcsönt és egy 10 millió dollár értékű edzőközpontot. A PSL-en a város keresett egész 4 millió dollárt, miközben 128 millió dollárt kifizetett a felújításért és 64 milliót a PSL-ekből. A Raidersnek végül nem kellett relocation feet fizetnie a ligának a Raiders-NFL pereskedés lezárása ürügyén.

Hogy LA dolga ne legyen könnyű, a létesítményeivel elégedetlen Los Angeles Rams is tárgyalásokba bocsátkozott más városokkal. St. Louis és Baltimore volt a leglelkesebb jelentkező. Ha a Raiders esetében egy felújítás kiharcolására sem volt jó az LA-i vezetés, akkor a már épülő (!) Edward Jones Dome tervére semmit nem léphettek. Erre még Baltimore sem tudott mit reagálni. Az alkudozás természetesen itt is végig zajlott, így lett végül az egész folyamatból az, hogy St. Louis eljutott addig, hogy 100 %-ban finanszírozza az adófizetők pénzéből a stadion felépítését, amely 299 millió dolláros költséget jelentett, és emellett még a 80 millió dolláros PSL csomag is a csapat kezében landolt. A 80 millióból kifizették a 29 millió dolláros relocation fee 20 milliós részletét, 28 milliót az anaheimi stadion bérleti szerződésének felmondására, 15 milliót edzőközpontra és a fennmaradó 17-et nem publikus célokra. Ergo 9 millió dolláros relocation fee költségért mindent megkaptak, amit lehet. Ma, amikor a PSL-t a stadionok finanszírozására használják, furcsa, hogy ezek a meglehetősen nagy összegek a csapatok zsebében landoltak. Az NFL csapatok többsége tiltakozott a Rams költözése ellen, mert ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy elveszítik az ország második legnagyobb piacát, és az NFL már akkor is komplexen vizsgálta a gazdálkodást, nem egyéni szinten. Paul Tagliabue végül, a tulajdonosokat csitítgatva, és a Rams által az NFL ellen indított per eredményeként csak jóváhagyta a csapat költözését.

Így veszítette el két csapatát Los Angeles 1994-ben, és lett ismét NFL gárda Oaklandben és St. Louisban, a csapatért versengő városok és adófizetőik kihasználásával. És a folyamat itt még nem állt meg. 

Baltimore nem hátrált meg azok után, hogy a Ramsnél sikertelenül járt. Látva azt, hogy Art Modell számára gazdaságilag már nem igazán működőképes a Browns Clevelandben tartása, felajánlottak neki egy új stadiont Baltimoreban. Modell kapott az alkalmon, az 1995-ös szezon közepén bejelentette, hogy 1996-ban a csapat már máshol játszik. Egy nappal a bejelentés után Cleveland városa pert indított Modell és a Browns ellen, mert 1998-ig szólt a bérleti szerződésük, illetve az NFL ellen, mert engedélyezte, hogy a clevelandi csapatot csak úgy elköltöztessék. Két nap múlva Cleveland városa elfogadott egy csomagot, amely ismét kellő profit szintet eredményezett volna Modellnek, de ekkor már késő volt. A tulajdonos már nem akart visszavonulót fújni. Ráadásul Baltimoretól kapott egy új stadiont, 87,3 %-os közpénz finanszírozással, 229 millió dollár értékben, valamint 67 millió dollárnyi PSL bevételt. A PSL bevételből 29 millió dollár lett a relocation fee, a fennmaradó 38 milliót pedig Cleveland kártalanítására költötték (22 millió a bérleti szerződés előzetes felmondásáért, 16 millió kártérítésként). 1996 tavaszán véget ért a per az NFL és Cleveland között. A liga ígéretet tett, hogy 1999-re valamilyen formában életre kelti a Brownst, vagy új csapat jön létre, vagy odaköltöztetnek egyet. Egyúttal a csapat neve és védett márkajelei a város tulajdonában maradtak, és Baltimoreban új franchise jön létre a Browns elhozott játékosaival Ravens néven. 

Tennessee állam sem volt rest, bár nem az eredetileg pályázó Memphis, hanem Nashville lett a befutó. Ők egy 80 %-ban közpénzből finanszírozott, 292 milliós stadion ötletével győzték meg Bud Adamst, a Houston Oilers tulajdonosát. Az Oilers 1997-re költözött el, de először nem Nashvillebe, hanem Memphisbe, amíg nem volt kész az új stadion. Ekkor Tennessee Oilers néven szerepeltek két évig. 1999-től Nashvilleben, az új, ami nevén LP Fielden játszhattak Tennessee Titans néven. A Titans PSL bevétele 71 millió dollár lett, amiből 29 millió volt a relocation fee, 42 millió dollárral pedig a Titans stadion önerejét csökkenthették.

1997-ben a San Diego Chargers úgy vívta ki a Qualcomm stadion felújításának 77 %-os állami átvállalását (78 millió dollárból 60 millió közpénz), hogy a Los Angelesbe, vagy Clevelandbe költözéssel fenyegetett. Mindkét várost remekül használta fel az alkupozíciója javításában a Buccaneers és a Bengals is, akik új stadiont építettek. A Tampa új stadionja 169 millió dollárból épült, amiből közpénz volt 154 millió dollár, tehát csak a projekt 9 %-a volt önerő. A Cincy pedig a 458 milliós összköltségből csak 44 milliót finanszírozott. Amint ebben a három projektben megtörtént a szerződéskötés, az NFL bejelentette, hogy a Browns lesz a liga 31. csapata, tehát új együttes jön létre. Az új csapat új stadiont is kapott 318 millió dollár értékben, aminek 75 %-át állták az adófizetők dollárjai, annak ellenére, hogy már nem volt több alkupozíció javító trükk, jogilag kötelezett lett az NFL a csapat létrehozására. Al Lerner, a csapat új tulajdonosa 530 millió dollárt fizetett a Brownsért, amiből 476 millió dollár az NFL tulajdonosainak zsebébe kúszott expansion fee címén, csapatonként 15,86 millió dollár bevételt hozva, 54 millió dollár pedig a liga számlájára vándorolt.

1999-ben újabb bővítésről döntöttek, a kérdés papíron az volt, hogy Los Angelesbe, vagy Houstonba térjen-e vissza az NFL. A kérdés valójában úgy szólt, hogy melyik pályázó hajlandó többet adni az NFL többi csapatának. Az LA-i kezdeményezések kidolgozatlansága, állandó egymás elleni sárdobálása és Bob McNair 700 milliós expansion feeje (22,58 millió dollár/csapat) meggyőzte a tulajdonosokat a Houston Texans felállításáról 2002-vel. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Los Angelesben indított projektötletek gazdái valós tárgyalásokat folytattak az NFL-lel a 2012-2014-es időszakig.

1995 és 2002 között az NFL csapatok 3,34 milliárd dollár értékben végeztek stadionokkal kapcsolatos beruházásokat, amiből mindössze 890 millió dollárt finanszíroztak, a teljes összeg 73,5 %-át tehát az adófizetők dollárjai fedezték.

1999-től létrehozták a G-3 hitelprogramot, amit 2011-gyel a G-4 program váltott fel. De ezek a források sem szabtak határt az NFL csapatoknak, akik a városok közötti versenyt továbbra is rendszerint a közpénzből történő finanszírozás kizsarolására használták. Ezzel az eszközzel élt a New England Patriots, amikor Hartfordba költözéssel fenyegetett 1999-ben, 2002-re fel is épült az új stadionjuk a 412 millió dollárból 72 milliós "adózói támogatással". Los Angelest használta fel többek között a New Orleans Saints (2001, 186,5 millió dollár átcsoportosítása a stadion üzemeltetéstől a csapathoz 10 év alatt, beruházás nélkül...), az Arizona Cardinals (2006, 455 milliós stadion 308 milliós adófizetői résszel), az Indianapolis Colts (2006, 675 millió dollárból 575 millió adózóktól) és a Minnesota Vikings (2013, jelen állás szerint 1024 millió dollárból 498 milliós közpénz résszel). A G-3 program kezdete óta 9,56 milliárd dollárt költöttek NFL stadionokra, amelyeknek a csapatok 62,2 %-át fizették meg önerőként, vagy pedig biztosították maguk által felvett hitelből. Látható tehát egy kisebb fordulat, de a pár felsorolt példa azt mutatja, hogy még mindig ki lehet vívni azt, hogy a városok adóbevételeiket stadionépítésre szánják.

Los Angeles most valós opciókkal jelentkezik 1999 óta először, az bizonyos. Kidolgozott projektek versenyeznek egymással az NFL kegyeiért. Azonban az is garantált, hogy a szezon után akár költözni képes Raiders, Rams, Chargers trió mindent meg fog tenni azért, hogy a lehető legjobb alkupozíciót kialakítva, a lehető legjobb szerződést kösse. Arra, hogy adott esetben otthon maradhassanak, csak jóval jobb feltételekkel, az adófizetők pénzét felhasználva, tökéletes fegyver LA fenyegetése. A londoni csapatindítás viszont egyelőre valóban csak egy tömör ígéretalapon nyugvó légvárat testesít meg.