2013. december 24., kedd

Az elmúlt tíz év legmegkérdőjelezhetőbb döntései

Nincs olyan csapat az NFL-ben, amelynek menedzsmentje ne követne el hibákat. A GM-ek, az edzők, és egyéb csapatvezetők sorra hoznak meg rossz döntéseket a draftok során és a szabadügynök-piacon végzett mozgásaik alkalmával. Sőt, sokszor a szerződéshosszabbítások is rosszul sülnek el, pedig azokat a játékosokat legalább ismerik a mindennapi közös munka révén. Az edzők a gyakorlócsapatban tartanak olyan játékosokat, akik más csapat színeiben később klasszis játékossá válnak, nem draftolt játékosok lesznek világklasszisok, vagy tűnnek el örökre olyanok, akik sokra vihetnék, de senkitől sem kapnak lehetőséget. A tehetségek értékelése nem egzakt tudomány, emiatt születnek meg olyan jó, vagy rossz döntések, amelyek egy-egy csapat jövőjét szignifikánsan befolyásolják. Ebben a bejegyzésben öt olyan döntésről/döntéssorozatról írok, amely számomra a legmegkérdőjelezhetőbbnek tűnik az elmúlt tíz évben az utólagos fejlemények következtében. Természetesen ezúttal nem csupán maguk a döntések, és azok következményei, hanem az anyagi vonzatok is fontosak lesznek.

1. A Drew Brees hiba - San Diego Chargers és Miami Dolphins
A 2005-ös szezon után Drew Brees, a San Diego Chargers kezdő irányítója szabadügynökké vált. A QB súlyos, sokak szerint karrierveszélyeztető sérüléséből lábadozott éppen. Hiába volt Brees szándéka az, hogy maradjon a Chargersnél, a csapat akkori GM-je, A.J. Smith már draftolta utódját, Philip Riverst. A QB-ra való licitálásba a Chargers mellett a Miami Dolphins és a New Orleans Saints kapcsolódott be. Smith Riverst favorizálta, ennek ellenére utolsó ajánlata egy 5 évre szóló, maximum 50 millió dollárt fizető kontraktus volt (ennek jelentős része teljesítményösztönzők révén lett volna elérhető). Randy Mueller, a Dolphins GM-je a csapat orvosait küldte el Breeshez, és végül az orvosi tanácsnak is köszönhetően egy másik QB felé fordította figyelmét. Daunte Culpepperért tradelt a Miami, aki borzalmas húzásnak bizonyult, sérülések és a képességeinek romlása vezettek ahhoz, hogy hamarosan a ligából is kikerült. Nem lett belőle a csapat vágyott franchise QB-je. A Chargers valamivel jobban járt, Philip Rivers személyében egy tehetséges, de az elit szintet eddig el nem érő, playoffban nem bizonyító QB lett belőle. A legjobban a licitet nyerő, 6 év alatt 60 milliót fizető, de abból csak 10 milliót garantáló Saints járt, amely az NFL történelem egyik legjobb irányítóját lelte meg a sérüléséből felépülő, és hamarosan évente az 5000 passzolt yardot ostromló QB-ban. A Chargers, és különösen a Miami Dolphins pedig a mai napig sajnálhatja döntését. Ahogy azok a csapatok is, amelyek franchise QB hiányában még a licitig sem jutottak el. 
(Breeséhez fogható lenne még Peyton Manning piacra való kerülése, és a róla lemaradó csapatok helyzete, azonban egyrészt magasabb volt a kockázata a sérülésének, másrészt nem anyagi kérdés volt, hogy hol fog játszani. Ne feledjük, a QB évi 25 milliót fizető kontraktusra mondott nemet a Titansnél, és aláírt évi 19,2 millióért a Broncoshoz. Nem mondható tehát, hogy igazán nyílt volt a licit, mint Brees esetében.)

2. Al világa - az Oakland Raiders 2007 és 2011 között
Al Davis kiemelkedő jelentőségű ember volt az NFL történetében, érdemeit nem lehet elvitatni. Azonban, 2007 és 2011 között kevés olyan döntése volt, ami jónak bizonyult, és különösen igaz ez a nagyobb összegű szerződésekre. Három kategóriába lehet sorolni ezeket a szerződéseket, voltak a magasan választott elsőkörös tehetségeknek adott tízmilliók, a szabadügynököknek és saját játékosoknak biztosított hatalmas vagyon, és végül, de nem utolsó sorban volt Nnamdi Asomugha. Az akkor karrierje csúcsán levő szupersztár CB-vel kötött 2009-es szerződés mai napig az egyik kedvenc kontraktusom. Két év alatt 28,5 millió dollárt fizetett Davis neki, mindet garantálva, ez irányítónak járó kereset volt akkoriban. Túlfizetés volt ez is, de becsülendő kontraktus volt egy egyedi tehetség számára. A drafton ebben az időszakban négy első körben választott pickje volt a csapatnak, mindegyikük hatalmas csalódást keltett az elvárásokhoz képest. JaMarcus Russellt (QB, 2007, 6 év, 61 millió dollár, 32 millió garantált), Darrius Heyward-Beyt (WR, 2009, 5 év, 38,25 millió dollár, 23,5 millió garantált) és Rolando McClaint (LB, 2010, 5 év, 40 millió dollár, 23 millió garantált) idő előtt elbocsátották, annyira rosszul teljesítettek. Egyedül Darren McFadden (RB, 2008, 6 év, 60 millió dollár, 26 millió garantált) töltötte ki szerződését, de ő sem lett klasszis futó. Négy év, négy rossz választás. Ami azonban ennél is elkeserítőbb, az Davis free agencyben mutatott teljesítménye, illetve ide tartoznak még a csapat saját játékosaival kapcsolatos hosszabbítások is. Utóbbi körből mindenképpen érdemes kiemelni, hogy 2009-ben Shane Lechler (P, 4 év, 16 millió dollár, 9 millió garantált), 2010-ben pedig Sebastian Janikowski (K, 4 év, 16 millió dollár, 9 millió garantált) kapta meg posztján a liga történetének legjobb szerződését. Ezzel volt azonban a legkisebb baj. A 2008-ban leigazolt DeAngelo Hall (CB, 7 év, 70 millió dollár, 24,5 millió garantált), Javon Walker (WR, 6 év, 55 millió dollár, 16 millió garantált) és Gibril Wilson (S, 6 év, 39 millió dollár, 16 millió garantált) vitte a prímet, mindegyikük hatalmas bust lett. 2008 nagy szerződéseiből még talán egyedül Tommy Kelly (DT, 7 év, 50,5 millió dollár, 18,1 millió garantált) jött be valamennyire. A periódus utolsó évében, 2011-ben megint érkeztek a kérdőjeles kontraktusok. Stanford Routt (CB, 3 év, 31,5 millió dollár, 20 millió garantált) és Kamerion Wimbley (DE/OLB, 5 év, 48 millió dollár, 29 millió garantált) óriási csalódást okozott, és Richard Seymour (DE/DT) sem érte meg a rá költött pénzmennyiséget (2 év, 30 millió dollár, 22,5 millió garantált) jó időszakai ellenére sem. Bár több csapatnak voltak rossz döntései, több rossz szerződése, de ilyen sorozata egy csapatnak sem, mint az Oakland Raidersnek.

3. Albert Haynesworth 100 millió dolláros szerződése - Washington Redskins
Dan Snyder, a Redskins tulajdonosa mindig is híres volt arról, hogy a szabadügynök-piacon nem tétlenkedett. Sőt, a pénzt sem sajnálta, nem volt olyan offseason abban az időszakban, amikor Vinny Cerrato volt felelős a csapat keretének kialakításáért, hogy a Washington ne adjon megaszerződést legalább egy játékosnak. És ezek többnyire hatalmas bukásokkal jártak. Soha nem bukott azonban akkorát a Redskins, mint Albert Haynesworth-szel, aki az NFL történelem első, védőjátékosnak adott 100 millió dolláros szerződését kapta, amely hét évre szólt, 41 milliós garantált tartalommal. Haynesworth 2008-ban úgy játszott, mint aki a következő 5 év domináns defensive tackleje lesz, ezért lépett a Washington 2009. február 27-én. Azonban sokan óvták a csapatokat attól, hogy hosszútávon elkötelezzék magukat a hihetetlenül tehetséges, de emellett önfejű, lusta, motivációs problémákkal küzdő és mérkőzéseken playeket mulasztó játékos mellett. A Titansnél igazán csak akkor talált magára Haynesworth, amikor új szerződéséért kellett játszania. Később, Snyder nagy bánatára a félelmek be is bizonyosodtak, a DT-t a pénz érdekelte, nem a játék és a pályán elérhető sikerek. Haynesworth a Redskins történetének legnagyobb FA bustjaként távozott a csapattól 2011 nyarán.

4. Mark Sanchez szerződéshosszabbítása - New York Jets
Vannak meggondolatlan döntések, buta döntések, de az, amit Jeff Tannenbaum 2012. március 10-én tett már olyan kategória, amit egyszerűen szavakkal illetni sem lehet. A Jets a 2011-es szezon folyamán bár látott viszonylagos javulást Mark Sancheztől, de nyilvánvalóan elégedetlenek voltak a QB fejlődésével. Két év volt még Sanchez újonc kontraktusából hátra, garantált tartalom nélkül. Nyugodtan várhattak volna még, ha annyira kételkedtek az irányító képességeiben. Tannenbaum azonban lépett, 40,5 millió dollárnyi új tartalmat adott a QB szerződéséhez és további három évet, amiből ráadásul 19,5 millió garantált is volt. Sanchez 2012-ben totálisan leszerepelt, 2013-ban pedig sérülés miatt nem játszott, de egyébként is draftolta a csapat az utódjának szánt (eddig semmivel sem jobban teljesítő) Geno Smitht. A QB-t 2013-ban nem volt értelme elbocsátani, túl nagy költsége lett volna ennek a csapat számára, jövőre azonban már meg fogják lépni, tíz nappal a szezonkezdet után ugyanis 2 millió dollár értékű roster bónusz járna a QB-nek, ezt már nem fogják kifizetni. Azonban a Jets így is 19,5 millióval többet költött egy játékosra, mint kellett volna, Tannenbaum húzásának köszönhetően.

5. Michael Vick a 2*100 millió dolláros klub első tagja - Philadelphia Eagles
Ki gondolta volna, hogy a mobilis QB lesz az NFL történetében az első játékos, aki két 100 millió dollár összértéket elérő szerződést kap. Ehhez persze elengedhetetlen volt az, hogy az első, még Falcons-szal kötött szerződés (2004, 10 év, 130 millió dollár, 37 millió garantált) megszakadjon Vick bebörtönzése miatt. A szabaduló játékos az Eaglestől kapott lehetőséget a bizonyításra, kétéves, 2009-ben kötött szerződése révén 8,775 millió dollárt keresett. Az NFL nem volt felkészülve Vickre, aki 2010-ben robbantott, és 12 mérkőzésen szerepelve kimagasló teljesítményt nyújtott. Ezután döntöttek úgy Howie Rosemanék, hogy Vick kapjon franchise taget, majd hosszútávú új szerződést (6 év, 100 millió dollár, 35,5 millió dollár garantált). Az Eagles ebből a tranzakcióból megtanulta, hogy sokkal, de sokkal nagyobb minta kell ahhoz, hogy egy játékost meg lehessen ítélni, mint 12 mérkőzés. A szerződés aláírása után Vick teljesen visszaesett, kiismerhetőbb lett a játéka, és két éven belül a kezdő szerepköre is kérdésessé vált. A QB még ma is a Phily keretének tagja - természetesen a szerződés összegének töredékéért - , de ezt annak köszönheti, hogy hajlandó volt a szerződése keretében járó összeget jelentősen csökkenteni, és az alacsony aláírási bónusz összeg lehetőséget teremtett a szerződésből való viszonylag fájdalommentes kihátrálásra. Azonban a csapat így is kifizetett 35,5 millió dollárt Vicknek a több mint felejthető teljesítményéért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése