2013. március 30., szombat

Problémák Dallasban és a Romo hosszabbítás

Nem könnyű manapság a Dallas Cowboys élete. Jerry Jones olyan fizetési sapka problémákat hozott ugyanis össze a csapat környékén, amely közel ellehetetleníti azt, hogy a Boys a jelenben és a közeljövőben aktív részese lehessen a szabadügynök-piac eseményeinek. A Cowboysnak március 26-án reggel 51.000 dollár cap helye volt. Kyle Orton gyors átstrukturálása és Anthony Armstrong elbocsátása után sikerült Will Allent a minimálbéres szerződésével, valamint Justin Durantot (2 év, 2,365 millió $) beilleszteni valahogy a cap alá, de ennek köszönhetően a Dallas a pénteki napot ismét lehetetlen helyzetben, 26.000 dollár cap hellyel kezdte. Ekkor jött Tony Romo gigantikus szerződéshosszabbítása, ami 5 millió dollár cap helyet hozott a konyhára 2013-ra.

Nézzük azonban meg, hogyan alakult ki ez a hihetetlenül nehéz helyzet, amit a Dallas Cowboys jelenleg megél. Természetesen mindennek köze van a nagy szerződésekhez. Addig nincs általában gond, amíg a nagy szerződéssel jutalmazott játékosok annak megfelelően teljesítenek, ahogy fizetve vannak, de ez az esetek többségében nem így van. Ugyanez volt a helyzet a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején, amikor a három Super Bowlt nyerő gárda emberei elkezdtek kiöregedni, a fizetéseik pedig továbbra is az egekben jártak. Jerry akkor is átstrukturálásokkal próbálta foltozgatni évről évre a capet. Ez a módszer akkor használatos általában, ha egy csapat éppen nyerni képes kerettel rendelkezik, és tudja, hogy máshogy nem lesz képes szabadügynökké váló játékosait megtartani, csak ha áldozatokat hoz. Rendszeresen látjuk ezt a Pittsburgh Steelerstől, bár idén már őket is utolérte a fizetési sapkával űzött játékok szelleme. A Steelers azért az elmúlt tíz évben általában playoff csapat volt, Super Bowl esélyes, tőlük, és a játékoskeretük alapján ez elfogadható stratégia, azonban a Dallasnál, amely 1996 óta egyetlen playoff meccset nyert, nem az. A csapat ugyanis nem halad előre semmit, helyben toporog, miközben egyre közelebb kerülnek a fizetési sapka akkora káoszához, amelyet már nagyon nehéz menedzselni.

Mielőtt továbblépnénk, érdemes tisztáznunk, hogy mi is az az átstrukturálás, mert sokan a mai napig téveszmékben élnek. Az átstrukturálás nem jelent feltétlenül fizetéscsökkentést. Sőt, az esetek 99 %-ában a játékos összkeresete nem változik, és egyes tételeket még hamarabb kap kézhez, mint egyébként tenné. Tegyük fel, hogy március van, az idei cap száma egy játékosnak 14 millió dollár, ami 12 millió dollár alapfizetésből és 2 millió dollár évre könyvelt aláírási bónusz részletből áll. Az aláírási bónuszt már kézhez kapta, amikor szignálta a kontraktus, a 12 millió dollárt pedig majd meccsenként veszi fel részletekben, így szeptemberig nem kapna pénzt. Csapata le akarja csökkenteni ezt a 14 milliós cap számot és erről megegyezik a játékossal. Ennek keretében a 12 milliós alapfizetésből 10 millió dollárt aláírási bónusszá változtatnak, és azt évi 2 millió dolláros részletekben könyvelik be a capbe a következő öt évben a könyvelési szabályok szerint. Mivel aláírási bónusz, a játékos a 10 milliós tételt az átstrukturáláskor, márciusban kézhez kapja, a fennmaradó 2 milliós alapbért pedig majd a szezonban. Az átstrukturálás eredménye, hogy a játékos cap száma 2013-ra 14 millió dollárról 6 millió dollárra csökken (2 millióra csökken az alapfizetés, 2 millió az új aláírási bónusz részlet, és 2 millió a korábbi aláírási bónusz részlet). Tehát a csapat 2013-ra 8 millió dollár cap helyet nyert ezzel a lépéssel. Viszont, és itt jön a lényeg, a következő négy évben, minden évben 2 millió dollárral nő az adott játékos capben elfoglalt helye, hiszen a 10 milliós új aláírási bónuszból még 8 milliót le kell könyvelni évi 2 milliós tételekként. Ezért szokták mondani azt, hogy az átstrukturálás rövid távon hatékony, hosszú távon viszont csak bajt eredményez. Főleg akkor, ha egy csapat évente alkalmazza ezt egy tucat játékosánál... Ha ezt még irracionális szerződések is kiegészítik, lásd Oakland, akkor pedig szinte kilátástalan helyzet is kialakulhat.

2011-ben, a lockout végén a Cowboys 18 millió dollárral volt a cap felett. Gyorsan rendet kellett csinálni, amit akkor elsősorban elbocsátásokkal oldottak meg (Roy Williams, Marion Barber, Leonard Davis többek között), és átstrukturálták Ware és Romo szerződéseit. Corry Joel adatai szerint a Cowboys 2012-ben, a további elbocsátások hatására még mindig közel 30 millió dollár cap hitet cipelt magával, és ebből Roy Williams 8,75 millióért volt felelős. Jól sült el az a híres trade is a Lions korábbi Pro Bowler elkapójáért...
Aztán ott van a 10 millió dolláros cap büntetés, amelyet Miles Austin szerződése miatt kapott a Cowboys. Ez idén szűnik meg, a büntetés jelenleg 5 milliót foglal a 2013-as capből, 2012-höz hasonlóan.

Ahhoz, hogy idén március 12-én a Dallas Cowboys a cap alatt legyen, a csapatnak nyolc játékos szerződését kellett átstrukturálnia. Joel számai szerint 28.772.681 millió dollárt nyertek ezekkel a lépésekkel, de ezt a tételt a következő évek capjeibe tolták át. A 2014-es cap száma az értintett játékosoknak egyenesen összesen 7.404.316 dollárral emelkedett, és a csapat kerete maradt ugyanolyan... Sensabaugh, Spears és Connor elbocsátása még 4 millió dollár cap helyet sem eredményezett. És ekkor jött az őrület. Jerry tagelte Anthony Spencert, a csapat 3-4-es OLB-jét 10,67 milliós cap értékkel... Attól most tekintsünk el, hogy a Dallas elméletben 4-3-ra vált, és nem garantált, hogy ott Spencer effektív lesz. Lényeg, hogy a piacon a top 3-4-es pass rusher, Paul Kruger csak évi 8,1 millió kapott, később a 3-4-be visszatérő Elvis Dumervil még kevesebbet, évi 5,2 milliót. A 4-3-as endek közül Umenyiora évi 4,25 milliót, Freeney és Abraham pedig még kevesebbet fog feltehetőleg... Ergo, ha Spencer a piacon van, a Cowboys szinte biztos olcsóbban tudja visszavinni.

Térjünk át a Tony Romo szerződésre, mert az is egy eléggé kacifántos történet. Romo 2011-ben átstrukturálta a szerződését, amelynek értelmében keresete nem csökkent, sőt, az alkunak további drasztikus következményei lettek a Dallas Cowboysra nézve. Azért, hogy további éveket adhassanak a szerződéshez (oda tudták bekönyvelni az új aláírási bónusz évre elosztott részeit), Romo megkapta a lehetőséget, hogy a 2013-as szezon után kiléphessen szerződéséből. Ha ezzel él, szabadügynök lesz piacnyitáskor (ne feledjük, 2013-ra még így is szerződése van, jövő márciusig a csapat tagja), és a Dallas Cowboys azonnal 8.818.835 dollár cap hitet realizál 2014-re. Nyilván ez hihetetlenül megerősítette Romo alkupozícióját. A másik dolog, hogy a Dallas Cowboys nem tudta volna franchise taggel ellátni és ennek az oka nem az, hogy Romo cap száma 2013-ban 16.818.835 dollár lett volna (és ennek megfelelően a 120 %-os szabály szerint 20.216.240 dollárért tagelhető 2014-re), hanem mert a szerződés a tag kiosztási periódus után mondható fel. Tehát a Dallasnak mindenképpen lépnie kellett, és nem voltak jó alkupozícióban. Ők adták Romo kezébe az adukat, és meg is fizettek érte a tárgyalások folyamán.

A QB új szerződése 2014-től 2019-ig szól, tehát a 2013-as évhez még hat évet adtak hozzá. Az összesen hét év alatt Romo 119,5 millió dollárt kereshet, amelyből 40 millió dollár garantált. A szerződés új kifizetés tartalma 108 millió dollár. Az első hírek még 55 milliós garantált tételről szóltak, azóta azonban ez tévesnek bizonyult. A szerződés 25 millió dollár aláírási bónuszt tartalmaz (könyvelést tekintve évi 5 millió dollár öt éven át), emellett a garantált tartalomhoz tartozik az első év 1,5 millió dolláros, és a második év 13,5 millió dolláros alapfizetése. A szerződés strukturája és a 2013-ra spórolt cap mennyiség:



A spórolt cap hely értelmezése valószínűleg nem okoz gondot. Ellenben felmerülhetnek kérdések a szerződéssel kapcsolatban, nézzük ezeket:

-Miért nem egyenletes a korábbi aláírási bónuszok évre könyvelt részének üteme, miért szerepelnek különböző értékek? 

Romo szerződését háromszor strukturálták át a 2007-es aláírás óta újabb és újabb tételeket aláírási bónusszá változtatva. Azok újabb és újabb öt évre való könyvelése az átstrukturálás időpontjától kezdve eredményezte azt, hogy ezek a tételek különbözőek, és hogy az alapvetően 2013-ig élő szerződés 2016-ig meghosszabbodott, és tartalmazott könyvelési tételeket.

-Beszéltünk 119.500.000 dollárról, illetve 108.000.000 új tartalomról, erre a könyvelés szerint 132.999.835 dollár az érték. Miért, mi a magyarázat a különböző számokra? 

Ha összesítjük a korábbi aláírási bónuszok évre könyvelt részét 2013 és 2016 között (5.318.835+3.273.000+3.273.000+1.635.000), akkor 13.499.835 dollárt kapunk, amelyet Tony Romo már korábban kézhez kapott aláírási bónusz formájában, nem a mostani szerződés keretében. Ha ezt a tételt levonjuk a 132.999.835 dollár könyvelési értékből, akkor megkapjuk jelen szerződés összértékét, amely így 119.500.000 dollár 2013 és 2019 között. Ha a 119.500.000 dollárból levonjuk azt a 11.500.000 dollárt, amit Romo 2013-ban keresett volna alapfizetés formájában (lásd a 2013-as évek összevetését régi szerződés és új szerződés esetében), úgy a szerződés új kifizetését kapjuk meg, vagyis a 108.000.000 dollárt.

Visszatérve a Dallas cap helyzetére, felmerülhet a kérdés, hogy mire lesz elég az a pénz, amit most Romón spóroltak, ez az 5 millió dollár. Körülbelül arra, hogy a drafton választott játékosaikat szerződtessék, és egy-két játékost minimálbéren igazoljanak. Természetesen mindezt akkor, ha nem nyúlnak további átstrukturálásokhoz. Valószínűsíthető, hogy a szabadügynök-piac még évekig tabu lesz Dallasban, már ami a nagy igazolásokat illeti. Ráadásul, hamarosan olyan szerződéshosszabbításokkal kell megbirkózni, mint Sean Lee-é, vagy Dez Bryanté, ami nem lesz olcsó mulatság... Bízhatnak a szurkolók a draftban, bár a csapat nem áll jó draftoló hírében, Jerry Jones azon a téren sem kiemelkedő. Hogy mást ne mondjunk, a 2009-es draft classból, amely 12 játékosból állt, már egy sincs a Cowboys keretében, az utolsó remény arra, hogy legyen, elszállt, amikor Victor Butler a napokban aláírt a Sainthez...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése