2013. december 31., kedd

Black Monday összefoglaló 2013

Az alapszakasz vége után idén is meglehetősen sok csapatnál döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy eddigi főedzőiknek megköszönik a munkát. Az idei évben a döntéshozóknál nem volt akkora cserélődés, mint a tavalyi évben.

Az elküldött főedzők
Rob Chudzinski - Cleveland Browns
Leslie Frazier - Minnesota Vikings
Mike Shanahan - Washington Redskins
Greg Schiano - Tampa Bay Buccaneers
Jim Schwartz - Detroit Lions

Az öt elbocsátással jelenleg hat üres álláshely van az NFL-ben, köszönhetően annak, hogy Gary Kubiakot a Houston Texans már december elején elküldte. 
A legmeglepőbb döntés Rob Chudzinski elküldése volt, aki egy évet sem kapott Jimmy Haslam tulajdonostól, 352 napot töltött el a Brownsnál, és 2013-ban 4-12-vel végzett a ligában. Sokkoló statisztika, hogy az AFC Northban a legutóbbi négy edzőváltás a Cleveland Brownshoz kötődik. Mivel minden HC szerződés garantált, így a béreket ki kell fizetni az elbocsátások után is, a Brownsnak Eric Mangini, Romeo Crennel, Pat Shurmur és Rob Chudzinski felé összesen, az elküldések után több mint 30 millió dollárnyi kötelezettsége keletkezett. 
Várható volt Leslie Frazier elbocsátása, aki nagymértékben köszönheti annak a kirúgását, hogy nem tudta a csapat passzjátékát rendbe hozni, hiába igazoltak klasszis elkapót, hiába lehetett három QB-ból választani... Frazier négy évet töltött a csapatnál, ezalatt a Vikings 21 mérkőzést nyert meg, 32-t elveszített, valamint játszott egy döntetlent (40,9 %-os mérleg), és egyszer jutott a playoffba.
Mike Shanahan elküldése is biztosra vehető volt, hiszen a december konkrétan arról szólt a médiában, hogy milyen ellentétek alakultak ki az főedző és a csapat tulajdonosa, Dan Snyder között. A Redskins fokozatosan darabokra hullott, Shanahan elvesztette csapatát. A kétszeres Super Bowl győztes HC John Elway 1999-es visszavonulása óta 115 győzelemmel és 109 vereséggel áll az NFL-ben, playoff mérlege 1 győzelem, 5 vereség. Shanahan Washingtonban négy év alatt 24 győzelmet és 40 vereséget tudott felmutatni (37,5 %-os mérleg), és egyszer jutott a playoffba.
Greg Schiano elbocsátását nem lehet meglepetésnek nevezni, hiszen a szezon elején a Bucs 8 vereséggel indított, és a jelek azt mutatták, a HC elvesztette az öltözőt. Ez azonban korai kijelentés volt, hiszen a szezon második felét 4-4-gyel zárta a Bucs, jobb is lett a hangulat a csapat körül. Schiano mindössze két szezont kapott a Glazerektől, akik jelentős összeget invesztáltak a csapatba a 2012-es free agencyben, amikor 165.905.555 dollár elköltésére vállaltak kötelezettséget a megkötött szerződések révén. A csapat azonban 2012-ben és 2013-ban is az NFC South végén kullogott. Schiano két éve alatt 11 mérkőzést nyert meg a Bucs és 21-et veszített el (34,4 %-os mérleg).
Utolsónak Jim Schwartztól váltak meg Detroitban, amely szintén nem volt túl nagy meglepetés a Lions összeomlása után. A csapatnak meg kellett volna nyernie az NFC Northot, hiszen a csoport élén álltak a 13. hetet követően 7-5-ös mérleggel, aztán négy vereséggel zártak. Schwartz az NFL történelem egyik legrosszabb mérleggel rendelkező HC-ja (29-51, 36,3 %) azon edzők közül, akik legalább öt évet eltöltöttek egy csapatnál.

Akik megmenekültek
Rex Ryan - New York Jets
Jason Garrett - Dallas Cowboys
Tom Coughlin - New York Giants

Woody Johnson, a Jets tulajdonosa már rögtön a vasárnapi mérkőzést követően jelezte, hogy a 8-8-as mérleggel záró csapata 2014-ben is igényt tart Rex Ryan szolgálataira. A HC szerződése utolsó évébe lép, de Johnson közölte, a kontraktust csakis egy évvel hajlandó jelenleg meghosszabbítani, arra nem fog sor kerülni, hogy Ryannel hosszabb távra szerződjön.
Dallasban Jerry Jones természetesen csalódott, hiszen az utóbbi három évben 8-8-cal zárt a Cowboys, és mindig a szezon utolsó hetében bukták el a playoff szereplést. Ennek ellenére a bizalmat továbbra is élvezi Jason Garrett.
A Giantsnél John Mara bejelentette, hogy szeretné, ha 2014-ben is Tom Coughlin lenne a Giants főedzője, annak ellenére, hogy idén kritikán alul teljesített a gárda. Jelezte, azt várja Coughlintól, hogy tegye rendbe az idén jelentősen elvárások alatt teljesítő támadójátékot.

Az elküldött GM-ek
Mark Dominik - Tampa Bay Buccaneers

Dominik 19 évet töltött a Bucs alkalmazásában különböző posztokon, ezért lehet számára igazán fájó az elbocsátás. Távozásával új éra kezdődhet Tampában, és valószínűleg búcsút mondhatunk a csapatra jellemző taktikának, az aláírási bónusz nélküli szerződéseknek.

Ahol még nincs döntés, de lehet változás
 -Oakland Raiders: Mark Davis még nem ült le megbeszélni Dennis Allennel azt, hogy igényt tart-e rá 2014-ben is, a GM, Reggie McKenzie helye biztosnak tűnik. (Allen maradt a helyén Oaklandben.)
-Tennessee Titans: Tommy Smith, a csapat döntéshozó szerepét az elhunyt Bud Adamstől átvevő elnök és CEO csak a hét második felében beszélget majd el Mike Munchak főedzővel és Ruston Webster GM-mel a sorsukról. (2014.01.04: A Titans elbocsátotta főedzőjét, Mike Munchakot.)
-Miami Dolphins: Egyelőre nagy a csend Miamiban, annak ellenére, hogy a szabadügynök-piacon 193.980.000 dolláros kötelezettségvállalással megerősített gárda lélektelen játéka, és döntő mérkőzéseken bemutatott offenzív gyengélkedése miatt nem jutott playoffba. Joe Philbin főedző és Jeff Ireland GM jövőjét csak később ismerjük majd meg. (2014.01.07: A Dolphins elbocsátotta GM-jét, Jeff Irelandet.)

A megüresedett álláshelyek sorrendje a legkedvezőbb szituációtól a legrosszabbig
1. Detroit Lions
2. Houston Texans
3. Tampa Bay Buccaneers
4. Washington Redskins
5. Cleveland Browns
6. Minnesota Vikings

A legtöbbször emlegetett HC jelöltek
Lovie Smith (-)
Mike Zimmer (DC, CIN)
Todd Bowles (DC, ARI)
Ray Horton (DC, CLE)
Dan Quinn (DC, SEA)
Ken Whisenhunt (OC, SD)
Greg Roman (OC, SF)
Adam Gase (OC, DEN)
Jay Gruden (OC, CIN)
Josh McDaniels (OC, NE)
Darrell Bevell (OC, SEA)
Bill O’Brien (HC, Penn State)
James Franklin (HC, Vanderbilt)
Art Briles (HC, Baylor)
Brian Kelly (HC, Notre Dame)

2013. december 30., hétfő

2013 legjobb és legrosszabb szabadügynök-piaci igazolásai

A szezon lezárultával ismét jelentkezem a szabadügynök-piacon kötött szerződésekkel kapcsolatos írásommal. Nézzük, melyek voltak az év legjobb és legrosszabb szerződései az FA piacon.

2013 legjobb FA szerződései

1. Karlos Dansby (LB, ARI) 1 év, 2,25 millió dollár, 1 millió garantált
A Miami Dolphins könnyedén megvált Dansbytől Dannell Ellerbe leigazolása után. Az LB visszatért előző állomáshelyére egy egyéves szerződés keretében. Meghálálta a bizalmat régi munkaadóinak, a remeklő Cards defense motorjaként komplett LB teljesítményt nyújtott. 122 szereléséből idén 114 egyéni szerelés volt, coverageben 19 kivédekezett passz és 4 interception fűződött a nevéhez, és a QB-t is sikerrel támadta, 6,5 sackkel zárt. Steve Keim nagy hűzása volt Dansby ilyen olcsón való megszerzése, de abban biztosak lehetünk, hogy megtartásához már jobban a zsebébe kell majd nyúlnia a csapatvezetésnek.

2. Julian Edelman (WR, NE) 1 év, 765.000 dollár, nincs garantált tartalom (+250.000 dollár teljesítményösztönző)
Edelman sérülékenysége és kevés játékideje miatt nem volt túl kapós a piacon, pedig évek óta Wes Welker utódját látták benne az emberek. Amikor a Patriots nagyobb pénzmennyiség befektetésével szerződtette Danny Amendolát, ezek a hangok csillapodtak. Edelman azonban idén robbantott, és Welker számait hozva a Pats offenseben, a csapat legmegbízhatóbb elkapójává vált. 105 elkapás 1056 yard és 6 TD fűződött a nevéhez 2013-ban, ezt pedig mindössze 1,015 millió dollárért kapta meg tőle a Pats (elkapásszámhoz kötött két, összesen 250.000 dolláros teljesítményösztönzőjét teljes egészében lehívhatta a WR alapfizetése felett). Megtartásához a Patsnek viszont sokkal jobban a zsebébe kell majd nyúlnia.

3. Daryl Smith (LB, BAL) 1 év, 1,125 millió dollár, 285.000 dollár garantált (+1 millió dollár teljesítményösztönző)
Smith sokáig a szabadügynök-piac rejtélye volt, sehol nem jelent meg a neve, senki sem kereste. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy 2012 év elején elszenvedett sérülése még nem jött rendbe. Aztán váratlanul aláírt június elején a Ravenshez, amely több belső LB-vel megpróbálkozott a Ray Lewis utáni éra nyitányán. Bár a Ravens D közel sem volt a régi önmaga, Smith személyében megtalálták azt az embert, aki akár hosszabb távon is megoldást jelenthet a csapat számára. Az LB idén 123 szereléssel, 5 sackkel, 19 kivédekezett passzal és 3 interceptionnel zárta az évet, olyan statisztikákkal, amiket sosem láttunk korábban tőle. Újraigazolása nem lesz egyszerű feladat, de a Ravens jobban jár, ha megpróbálkozik egy hosszútávú szerződés kidolgozásával.

4. Louis Vasquez (OG, DEN) 4 év, 23,5 millió dollár, 13 millió garantált
Vasquezt a rivális San Diegóból sikerült elcsábítania John Elwayéknek, és hihetetlenül jó üzletet csináltak az igazolással. Ugyan Vasquez elé a liga tizedik legjobb guard kontraktusát tették le, de eddig minden centjét megérte a befektetés. A guard a Denver falának legjobb tagja volt, jelentős érdemei vannak futásblokkolásban abban, hogy Knowshon Moreno életében először 1000 yard fölött zárt az NFL-ben, és hogy a csapat támadósora rekordokat döntött. Passzblokkban is kiválóan látta el feladatát, nem értek róla el sacket a szezonban.

5. John Abraham (LB, ARI) 2 év, 4,6 millió dollár, 1 millió garantált (+1,4 millió dollár teljesítményösztönző)
Egy újabb remekül sikerült Steve Keim igazolás John Abrahamé. Nagyon sokáig nem találtak gazdára a már túlkorosnak aposztrofált pass rusher-ök a piacon, gondolok itt elsősorban Freeneyre vagy Abrahamre. Aztán, csak találtak maguknak munkát, és a 35 éves veterán meg is mutatta, hogy még mindig a kiváló QB siettetők között kell számon tartanunk. 11,5 sacket ért el idén, és nem mellesleg az NFL történelemben immár a top 10-ben jegyzik a legtöbb sacket elérő játékosok listáján. A szerződés kiváló volt, hiszen az alacsony garantált tartalom, és a teljesítményösztönző kombinációja biztosította, akármi is történjen, a Cardinals nem jöhet ki rosszul a dologból.

Korábbi győztesek:
2011 - Evan Mathis (OG, PHI) 1 év, 735.000 dollár, nincs garantált tartalom
2012 - Peyton Manning (QB, DEN) 5 év, 96 millió dollár, 18 millió garantált

2013 legrosszabb FA szerződései

1. Ed Reed (S, HOU) 3 év, 15 millió dollár, 5 millió garantált
Tudtuk azt, hogy a leendő Hall of Famer safety vesztett gyorsaságából, a ligában töltött évek megviselték szervezetét, és azt is, hogy a Ravens nem igazán tett lépéseket azért, hogy visszavigye a legendát. Azonban ennek ellenére is pozitívan tekintettünk arra, amikor a Texans megszerezte a játékost. Aztán ahogy a Houston szezonja, Ed Reed története is nagyon gyorsan negatívvá változott. Előbb a sérülései miatt nem tudott játszani, később a padra száműzték, messze volt teljesítménye attól, amit egy kezdő FS-től elvárnak. Hét mérkőzés alatt nem jegyzett kivédekezett passzt, ami egy Reed kaliberű játékostól régebben elképzelhetetlen lett volna. Hamarosan el is bocsátották, de a Texans így is vesztett 5 millió dollárt egy értékelhetetlen teljesítményért. Reed a szezon második felében a New York Jetsnél, korábbi edzője, Rex Ryan alatt már valamivel jobban teljesített, de ez már a Houstont nem érdekli, ahogy a szerződés megítélése szempontjából sem releváns.

2. Paul Kruger (LB, CLE) 5 év, 40,5 millió dollár, 20 millió garantált
Egy másik, korábbi Ravens játékos foglalja el a dobogó második helyét is. Már az igazoláskor megvoltak az aggodalmak Krugerrel kapcsolatban, és eddig azok be is bizonyosodtak. A kevés kezdő rutinnal rendelkező, de a szerződéssel az NFL tizedik legjobban fizetett LB-jévé előlépő játékos mindössze 4,5 sackig jutott a szezonban, pedig elsősorban azért igazolták le, hogy a pass rusht segítse. Túl sok olyan mérkőzés volt, ahol passzív volt, eltűnt, vagy gyengén teljesített. Eddigi produktuma alapján nagyon túlfizette a Browns.

3. Steven Jackson (RB, ATL) 3 év, 12 millió dollár, 4 millió garantált
A Michael Turner érától búcsúzó Falcons egy másik idősödő játékossal töltötte fel a kezdő RB pozíciót. Jackson remek játékos volt, de az idei évben hol sérülések, hol a fal brutálisan gyenge munkája, hol pedig saját elhasználódása álltak annak útjában, hogy a Ramsnél látott játékost lássuk a pályán. A nyolc éven át egy gyenge, főként rá építő csapatban 1000 yard fölött záró futó a Falconsban a 600 yardot sem érte el, és ennél is elkeserítőbb 3,5 yardos futásonkénti átlaga. A kifizetett pénz, és a nyújtott produkció nem áll egymással arányban.

4. Greg Jennings (WR, MIN) 5 év, 45 millió dollár, 17,8 millió garantált
Jenningst a Vikings az NFL 11. legjobban fizetett elkapójává tette éves átlagot tekintve, és a free agency második legnagyobb befektetésévé. A WR-nek ennek alapján 1200-1500 yardos szezonokat kellene produkálnia, első szezonjában viszont csak 804 yardig jutott. Ehhez jelentősen hozzájárul a QB játék is, de az is, hogy a Vikingsban szereplő Greg Jennings már nem az a játékos, aki domináns éveiben volt a Packers színeiben. A legfontosabb az, hogy a nagy befektetéssel arányos jelentős előrelépés a passzjáték terén teljesen elmaradt Minnesotában.

5. Mike Goodson (RB, NYJ) 3 év, 6,9 millió dollár, 1,925 millió garantált
A Jets kezdő futónak szerződtette Goodsont, de hamarosan rá kellett jönniük, hogy nem túl jó befektetést csináltak a játékossal. Előbb letartóztatták (drogok, fegyverek, lőszerek), majd kihagyta a felkészülés jelentős részét, előbb jelzés nélkül, majd személyes indokra hivatkozva. Az edzőtáborban is csak augusztus végén jelent meg, elsősorban azért, hogy a Jets lépni tudjon, mert addigra megbukott a doppingvizsgálaton, és eltiltották a szezon első négy mérkőzésére. Goodson aktiválását követően, két mérkőzésen 61 futott yardig jutott, majd elszakította az ACL-jét. Novemberben vád alá helyezték, NFL-beli jövője jelen állás szerint kérdéses.

Korábbi győztesek:
2011 - Stewart Bradley (LB, ARI) 5 év, 25 millió dollár, 10 millió garantált
2012 - Matt Flynn (QB, SEA) 3 év, 19,5 millió dollár, 10 millió garantált

2013. december 27., péntek

Csapatokra vonatkozó fizetési limitek az észak-amerikai sportligákban 1. rész - Az MLB

Az NFL fizetési sapkáját bemutató sorozat után új, érdekes vállalkozásba kezdek. Alapjaiban igyekszem bemutatni azt, hogy az egyes major ligák milyen limiteket alkalmaznak az egyes csapatok által kifizetett fizetések szabályozására. Az NFL esetében láthattuk, hogy a fizetési sapka tranzakciók révén átléphetetlen (pár kivétel a sapka fölé lökheti a csapatokat, emlékezzünk csak az nLTBE-k esetére, de ez következő éves kedvezményt idéz elő) könyvelési limitet jelent, amely meg van támogatva egy olyan mechanizmussal is, amely az aktuális kollektív szerződés első éveitől ligaszinten, később pedig csapatszinten is szabályozza az elköltendő pénzmennyiség mértékét. Viszonylagosan merev limit (hard cap), de az átstrukturálások, a sapka alapvető könyvelési limit volta miatt van lehetőség arra, hogy egy csapat helyet teremtsen maga számára a sapka alatt. Akik még nem tájékozódtak erről, azoknak mindenképpen érdemes végigolvasni az NFL fizetési sapka mechanizmusát tárgyaló sorozatomat.

A major ligák közül az NFL jelenti jelenleg a mintát, hiszen a liga népszerűsége és bevételei folyamatosan nőnek, az embereket pedig vonzza az, hogy a liga mindent megpróbál annak érdekében, hogy szabályozásaival hozzájáruljon az egyenlő esélyek biztosításához. Ennek a mechanizmusnak az eleme a fizetési sapka, a csapatok közötti bevételmegosztás, a draftsorrend kialakítása, sőt, a sorsolás kialakítása során is építenek az előző évi szereplésre. Az NFL-t (9,5 milliárd dollár) bevétel szempontjából a 2012-es évben (egyes esetekben a 2011-2012-es szezonban) az MLB (7,5 milliárd dollár), az NBA (5 milliárd dollár) és az NHL (3,3 milliárd dollár) követte. Érdekes módon az NFL-en kívül említett három liga esetében ilyen sorrendet is találunk a vizsgált szabályozások terén, csak éppen fordítva. Az MLB szabályozása a leglazább, az NBA átmeneti szintet képvisel, az NFL-éhez pedig legközelebb, sőt, hajszállal azt is túlhaladva az NHL szerepel. Az új sorozat első részében a baseball ligával foglalkozom.

Amikor a baseballra gondolunk, bizony meglepő, amit látunk. Magas bevétel, a legnagyobb szerződések a major sportokban, ez valahogy teljesen ellentétes azzal, amit a jelen tendenciái mutatnak. A tendenciák ugyanis a baseball amerikai népszerűségének eséséről, üres stadionokról, a kisebb és nagyobb csapatok közötti éles pénzügyi különbségről szólnak. A vészmadarak szerint a sport léte is kérdéses lehet hosszabb távon. Valamit tehát mégiscsak jól tudnak azok az emberek, akik az MLB-t irányítják, hiszen a pénzügyeiken ligaszinten ezek a folyamatok meg sem látszanak, legalábbis addig, amíg nagyító alá nem helyezzük az egyes csapatokat és működésüket. 

A legfontosabb, amit tudnunk kell a Major League Baseball csapatszintű fizetési limit szabályozásáról, az az, hogy egyáltalán nem alkalmazzák a fizetési sapka egyetlen válfaját sem. A pénzköltésnek egyetlen dolog szabhat gátat, mégpedig az alkalmazott luxusadó, amelyet Competitive Balance Tax névvel illettek.
Az adóról a felek először az 1994-1995-ös, 232 napos sztrájkot követően állapodtak meg. A tulajdonosok célja az volt, hogy megjelenjen a baseballban a fizetési sapka, de összegéről és rendszeréről nem tudtak megállapodni, így 1997 és 1999 között bevezették az MLB első, csapatok között pénzköltés terén esélyegyenlőség kialakítását célzó kezdeményezést, a Competitive Balance Taxet. Az első érában elsőként egy limitértéket állapítottak meg. Ennek első lépéseként kiszámolták, hogy az egyes csapatok mennyit költöttek az adott idényben játékosaikra, majd átlagolták a ligában a játékosokra legtöbbet költő ötödik és hatodik csapat értékét. Amely csapatoknak efölött az érték fölött szerepelt a játékosokra költött költsége, azoknak a limittúllépés 34 %-ának megfelelő összeget kellett befizetniük az MLB kasszájába. Az adó első érájában történt befizetések:


A luxusadó a 2002-es kollektív szerződéssel került ismét alkalmazásra. A második érában jelentős változást jelentett, hogy a CBA-ban rögzített limitérték került meghatározásra, amelynek túllépése esetén kellett fizetni, időszakonként változó mértékű adót. Minden évben december 2-án kerül meghatározásra, hogy mely csapatoknak kell fizetniük, s a befizetésekre január 21-ig sort is kell keríteni a csapatok tulajdonosainak. A jelenleg érvényes CBA keretében 2013-ra 178 millió dollár, 2014-re, 2015-re és 2016-ra pedig 189 millió dollár ez a limitérték. Az adó mértéke annak megfelelően változik, hogy egy csapat hanyadik alkalommal kerül a limitérték felé. Az első alkalommal a limitet átlépő csapat a kollektív szerződés 2016-os lejártáig a túllépés különbözetére 17,5 %-os adót fizet. Második alkalommal 30 %, harmadik alkalommal 40 %, negyedik és minden további alkalommal 50 % az adó mértéke. Amikor egy csapat adó szempontjából alkalmazandó éves csapatszintű bérértékét megállapítják, az eltér a valós, adott szezonra vonatkozó bérértéktől, hiszen az adott szezonra való bérértéket megnövelik az egyéb, játékosokat megillető juttatások csapatra eső költségével (ez 2013-ra 10.799.590 dollár csapatonként), valamint csökkentik különböző levonásokkal (pl. opciós kivásárlások miatti kedvezmény). Emellett fontos azt is kiemelni, hogy itt is torzul a valós kifizetés annyiban, hogy a hosszabb távú garantált szerződéseket évente átlagértéken számítják be, és itt is számolnunk kell az aláírási bónuszok szerződés hosszában, évente egyenlő mértékben való beszámításával.

A második Competitive Balance Tax keretében eddig befizetett, és 2013 esetében befizetendő összegek (kattintással nagyítható):


A befolyó tételeket 2012-től kezdve a következőképpen használják fel:
-az első 2.375.400 dollár az egyéb, játékosokat megillető juttatások (Benefits) közé kerül beszámításra,
-a fennmaradó rész 50 %-a szintén az egyéb, játékosokat megillető juttatások (Benefits) alapját gazdagítja,
-a fennmaradó rész további 25 %- az Industry Growth Fund alapjába kerül elkülönítésre, amelyet a baseball népszerűsítésére használnak fel,
-a fennmaradó rész utolsó 25 %-a pedig azt az összeget csökkenti arányosan, amelyet a csapatoknak az egyéb, játékosokat megillető juttatásokra (Benefits) kellene költenie.

Az alkalmazott eszköz hatékonysága

A Competitive Balance Tax jelenlegi formájában nem szab gátat a fizetések határtalan elszállásának, ezáltal nem hatékony eszköze a fizetések szabályozásának. A korábbi táblázatokból látható, hogy a legnagyobb befizetőt, a New York Yankeest egyáltalán nem motiválta az adó arra, hogy játékosokkal kapcsolatos költségeit csökkentse. A csapat menedzsmentje ugyan újabban hangoztatja, hogy az lenne a cél, hogy az adó limitje alá kerüljenek, de ez a mostani igazolásokat látva 2014-ben sem fog sikerülni a Yankeesnek, sőt, ilyen irányvonal mellett idén történetük második legnagyobb mértékű adóját vetették ki rájuk. 
Ennél is nagyobb probléma az, hogy a hatékony szabályozás hiányában kibontakoznak a nagyobb és kisebb csapatok közötti különbségek pénzügyi lehetőségek terén. Elég csak azt megnézni, hogy mennyi pénzt költöttek játékosokra az MLB csapatai 2013-ban:


A pénzügyi különbségek sokszor nem jelentenek automatikus sikert a baseballban, ennyi az MLB szerencséje. Akik olvasták a Moneyball című könyvet, vagy látták annak filmváltozatát, tudják, lehet sikeres csapatot építeni olcsón is. Azonban arra az esély sokkal nagyobb, hogy az olcsón összerakott együttes nem lesz versenyképes a "nagyokkal", vagy ha mégis, ez hosszabb távon nem lesz tartható. Az előző táblázatban kékkel azokat a csapatokat jelöltem meg, amelyek playoff résztvevők lettek 2013-ban az MLB-ben. Jól látható, hogy a játékosokra 237 millió dollárt költő Yankees nem jutott rájátszásba, csoportjukban éppen a 64,6 milliós Tampa Bay Rays csípte el a Wildcard helyet. A Houston Astros pedig a nyolcadát költötte a játékosokra, mint az első számú New York-i csapat. Segíti a kisebb csapatokat az, hogy az MLB kiterjedt utánpótlás liga rendszerrel, úgynevezett minor ligákkal rendelkezik. Így van lehetőség a tehetségek felkutatására, majd képességeik kibontakozása esetén az MLB-ben való bemutatkozásukra. Az ilyen játékosok nyilván egy darabig olcsón állhatnak a csapatok rendelkezésére. Azonban elérkezik az arbitrációs időszak (amely közelítőleg a valós piaci érték közelébe árazza be a játékosokat), majd a játékosok szabadügynök-piacra kerülnek, és onnantól a kicsik lehetőségei limitáltak megtartásukra.
Fontos azonban még azt is megjegyeznünk a kicsik és nagyok viszonyáról, hogyha nem lenne az MLB-ben egy, a többi ligához képest jól bejáratott bevételmegosztási rendszer, amelyet fokozatosan igyekeznek még jobbá tenni, akkor nem tudna 30 csapat működni a baseball ligában. Ennyi csapat működése, a szemléltetett anyagi különbségeket figyelembe véve egyébként is kérdéses, de a bevételmegosztás segít abban, hogy lehetőleg ne realizáljanak veszteséget a kicsik sem.

A jelenleg a fizetések limitálására alkalmazott eszköz esetében a hatékonyság teljes hiányát szerencsére már az MLB is belátta, a 2016-ig tartó kollektív szerződés része egy olyan szakasz, amely kimondja, hogy 2016-ot követően a Competitive Balance Tax megszűnik létezni. Hogy mi lép a helyére, az jelenleg még kérdéses. Itt lenne az idő, hogy az MLB is lépéseket tegyen az NFL vagy az NHL jól működő mechanizmusa felé, de a szignifikáns pénzügyi különbségek miatt nagyon nehéz lesz egy minden csapat számára elfogadható rendszert kidolgozni, különösen, ha az a szándék, hogy az tartalmazzon megkötést a minimális, éves szinten bérekre szánt összeg mértékére is.

2013. december 24., kedd

Az elmúlt tíz év legmegkérdőjelezhetőbb döntései

Nincs olyan csapat az NFL-ben, amelynek menedzsmentje ne követne el hibákat. A GM-ek, az edzők, és egyéb csapatvezetők sorra hoznak meg rossz döntéseket a draftok során és a szabadügynök-piacon végzett mozgásaik alkalmával. Sőt, sokszor a szerződéshosszabbítások is rosszul sülnek el, pedig azokat a játékosokat legalább ismerik a mindennapi közös munka révén. Az edzők a gyakorlócsapatban tartanak olyan játékosokat, akik más csapat színeiben később klasszis játékossá válnak, nem draftolt játékosok lesznek világklasszisok, vagy tűnnek el örökre olyanok, akik sokra vihetnék, de senkitől sem kapnak lehetőséget. A tehetségek értékelése nem egzakt tudomány, emiatt születnek meg olyan jó, vagy rossz döntések, amelyek egy-egy csapat jövőjét szignifikánsan befolyásolják. Ebben a bejegyzésben öt olyan döntésről/döntéssorozatról írok, amely számomra a legmegkérdőjelezhetőbbnek tűnik az elmúlt tíz évben az utólagos fejlemények következtében. Természetesen ezúttal nem csupán maguk a döntések, és azok következményei, hanem az anyagi vonzatok is fontosak lesznek.

1. A Drew Brees hiba - San Diego Chargers és Miami Dolphins
A 2005-ös szezon után Drew Brees, a San Diego Chargers kezdő irányítója szabadügynökké vált. A QB súlyos, sokak szerint karrierveszélyeztető sérüléséből lábadozott éppen. Hiába volt Brees szándéka az, hogy maradjon a Chargersnél, a csapat akkori GM-je, A.J. Smith már draftolta utódját, Philip Riverst. A QB-ra való licitálásba a Chargers mellett a Miami Dolphins és a New Orleans Saints kapcsolódott be. Smith Riverst favorizálta, ennek ellenére utolsó ajánlata egy 5 évre szóló, maximum 50 millió dollárt fizető kontraktus volt (ennek jelentős része teljesítményösztönzők révén lett volna elérhető). Randy Mueller, a Dolphins GM-je a csapat orvosait küldte el Breeshez, és végül az orvosi tanácsnak is köszönhetően egy másik QB felé fordította figyelmét. Daunte Culpepperért tradelt a Miami, aki borzalmas húzásnak bizonyult, sérülések és a képességeinek romlása vezettek ahhoz, hogy hamarosan a ligából is kikerült. Nem lett belőle a csapat vágyott franchise QB-je. A Chargers valamivel jobban járt, Philip Rivers személyében egy tehetséges, de az elit szintet eddig el nem érő, playoffban nem bizonyító QB lett belőle. A legjobban a licitet nyerő, 6 év alatt 60 milliót fizető, de abból csak 10 milliót garantáló Saints járt, amely az NFL történelem egyik legjobb irányítóját lelte meg a sérüléséből felépülő, és hamarosan évente az 5000 passzolt yardot ostromló QB-ban. A Chargers, és különösen a Miami Dolphins pedig a mai napig sajnálhatja döntését. Ahogy azok a csapatok is, amelyek franchise QB hiányában még a licitig sem jutottak el. 
(Breeséhez fogható lenne még Peyton Manning piacra való kerülése, és a róla lemaradó csapatok helyzete, azonban egyrészt magasabb volt a kockázata a sérülésének, másrészt nem anyagi kérdés volt, hogy hol fog játszani. Ne feledjük, a QB évi 25 milliót fizető kontraktusra mondott nemet a Titansnél, és aláírt évi 19,2 millióért a Broncoshoz. Nem mondható tehát, hogy igazán nyílt volt a licit, mint Brees esetében.)

2. Al világa - az Oakland Raiders 2007 és 2011 között
Al Davis kiemelkedő jelentőségű ember volt az NFL történetében, érdemeit nem lehet elvitatni. Azonban, 2007 és 2011 között kevés olyan döntése volt, ami jónak bizonyult, és különösen igaz ez a nagyobb összegű szerződésekre. Három kategóriába lehet sorolni ezeket a szerződéseket, voltak a magasan választott elsőkörös tehetségeknek adott tízmilliók, a szabadügynököknek és saját játékosoknak biztosított hatalmas vagyon, és végül, de nem utolsó sorban volt Nnamdi Asomugha. Az akkor karrierje csúcsán levő szupersztár CB-vel kötött 2009-es szerződés mai napig az egyik kedvenc kontraktusom. Két év alatt 28,5 millió dollárt fizetett Davis neki, mindet garantálva, ez irányítónak járó kereset volt akkoriban. Túlfizetés volt ez is, de becsülendő kontraktus volt egy egyedi tehetség számára. A drafton ebben az időszakban négy első körben választott pickje volt a csapatnak, mindegyikük hatalmas csalódást keltett az elvárásokhoz képest. JaMarcus Russellt (QB, 2007, 6 év, 61 millió dollár, 32 millió garantált), Darrius Heyward-Beyt (WR, 2009, 5 év, 38,25 millió dollár, 23,5 millió garantált) és Rolando McClaint (LB, 2010, 5 év, 40 millió dollár, 23 millió garantált) idő előtt elbocsátották, annyira rosszul teljesítettek. Egyedül Darren McFadden (RB, 2008, 6 év, 60 millió dollár, 26 millió garantált) töltötte ki szerződését, de ő sem lett klasszis futó. Négy év, négy rossz választás. Ami azonban ennél is elkeserítőbb, az Davis free agencyben mutatott teljesítménye, illetve ide tartoznak még a csapat saját játékosaival kapcsolatos hosszabbítások is. Utóbbi körből mindenképpen érdemes kiemelni, hogy 2009-ben Shane Lechler (P, 4 év, 16 millió dollár, 9 millió garantált), 2010-ben pedig Sebastian Janikowski (K, 4 év, 16 millió dollár, 9 millió garantált) kapta meg posztján a liga történetének legjobb szerződését. Ezzel volt azonban a legkisebb baj. A 2008-ban leigazolt DeAngelo Hall (CB, 7 év, 70 millió dollár, 24,5 millió garantált), Javon Walker (WR, 6 év, 55 millió dollár, 16 millió garantált) és Gibril Wilson (S, 6 év, 39 millió dollár, 16 millió garantált) vitte a prímet, mindegyikük hatalmas bust lett. 2008 nagy szerződéseiből még talán egyedül Tommy Kelly (DT, 7 év, 50,5 millió dollár, 18,1 millió garantált) jött be valamennyire. A periódus utolsó évében, 2011-ben megint érkeztek a kérdőjeles kontraktusok. Stanford Routt (CB, 3 év, 31,5 millió dollár, 20 millió garantált) és Kamerion Wimbley (DE/OLB, 5 év, 48 millió dollár, 29 millió garantált) óriási csalódást okozott, és Richard Seymour (DE/DT) sem érte meg a rá költött pénzmennyiséget (2 év, 30 millió dollár, 22,5 millió garantált) jó időszakai ellenére sem. Bár több csapatnak voltak rossz döntései, több rossz szerződése, de ilyen sorozata egy csapatnak sem, mint az Oakland Raidersnek.

3. Albert Haynesworth 100 millió dolláros szerződése - Washington Redskins
Dan Snyder, a Redskins tulajdonosa mindig is híres volt arról, hogy a szabadügynök-piacon nem tétlenkedett. Sőt, a pénzt sem sajnálta, nem volt olyan offseason abban az időszakban, amikor Vinny Cerrato volt felelős a csapat keretének kialakításáért, hogy a Washington ne adjon megaszerződést legalább egy játékosnak. És ezek többnyire hatalmas bukásokkal jártak. Soha nem bukott azonban akkorát a Redskins, mint Albert Haynesworth-szel, aki az NFL történelem első, védőjátékosnak adott 100 millió dolláros szerződését kapta, amely hét évre szólt, 41 milliós garantált tartalommal. Haynesworth 2008-ban úgy játszott, mint aki a következő 5 év domináns defensive tackleje lesz, ezért lépett a Washington 2009. február 27-én. Azonban sokan óvták a csapatokat attól, hogy hosszútávon elkötelezzék magukat a hihetetlenül tehetséges, de emellett önfejű, lusta, motivációs problémákkal küzdő és mérkőzéseken playeket mulasztó játékos mellett. A Titansnél igazán csak akkor talált magára Haynesworth, amikor új szerződéséért kellett játszania. Később, Snyder nagy bánatára a félelmek be is bizonyosodtak, a DT-t a pénz érdekelte, nem a játék és a pályán elérhető sikerek. Haynesworth a Redskins történetének legnagyobb FA bustjaként távozott a csapattól 2011 nyarán.

4. Mark Sanchez szerződéshosszabbítása - New York Jets
Vannak meggondolatlan döntések, buta döntések, de az, amit Jeff Tannenbaum 2012. március 10-én tett már olyan kategória, amit egyszerűen szavakkal illetni sem lehet. A Jets a 2011-es szezon folyamán bár látott viszonylagos javulást Mark Sancheztől, de nyilvánvalóan elégedetlenek voltak a QB fejlődésével. Két év volt még Sanchez újonc kontraktusából hátra, garantált tartalom nélkül. Nyugodtan várhattak volna még, ha annyira kételkedtek az irányító képességeiben. Tannenbaum azonban lépett, 40,5 millió dollárnyi új tartalmat adott a QB szerződéséhez és további három évet, amiből ráadásul 19,5 millió garantált is volt. Sanchez 2012-ben totálisan leszerepelt, 2013-ban pedig sérülés miatt nem játszott, de egyébként is draftolta a csapat az utódjának szánt (eddig semmivel sem jobban teljesítő) Geno Smitht. A QB-t 2013-ban nem volt értelme elbocsátani, túl nagy költsége lett volna ennek a csapat számára, jövőre azonban már meg fogják lépni, tíz nappal a szezonkezdet után ugyanis 2 millió dollár értékű roster bónusz járna a QB-nek, ezt már nem fogják kifizetni. Azonban a Jets így is 19,5 millióval többet költött egy játékosra, mint kellett volna, Tannenbaum húzásának köszönhetően.

5. Michael Vick a 2*100 millió dolláros klub első tagja - Philadelphia Eagles
Ki gondolta volna, hogy a mobilis QB lesz az NFL történetében az első játékos, aki két 100 millió dollár összértéket elérő szerződést kap. Ehhez persze elengedhetetlen volt az, hogy az első, még Falcons-szal kötött szerződés (2004, 10 év, 130 millió dollár, 37 millió garantált) megszakadjon Vick bebörtönzése miatt. A szabaduló játékos az Eaglestől kapott lehetőséget a bizonyításra, kétéves, 2009-ben kötött szerződése révén 8,775 millió dollárt keresett. Az NFL nem volt felkészülve Vickre, aki 2010-ben robbantott, és 12 mérkőzésen szerepelve kimagasló teljesítményt nyújtott. Ezután döntöttek úgy Howie Rosemanék, hogy Vick kapjon franchise taget, majd hosszútávú új szerződést (6 év, 100 millió dollár, 35,5 millió dollár garantált). Az Eagles ebből a tranzakcióból megtanulta, hogy sokkal, de sokkal nagyobb minta kell ahhoz, hogy egy játékost meg lehessen ítélni, mint 12 mérkőzés. A szerződés aláírása után Vick teljesen visszaesett, kiismerhetőbb lett a játéka, és két éven belül a kezdő szerepköre is kérdésessé vált. A QB még ma is a Phily keretének tagja - természetesen a szerződés összegének töredékéért - , de ezt annak köszönheti, hogy hajlandó volt a szerződése keretében járó összeget jelentősen csökkenteni, és az alacsony aláírási bónusz összeg lehetőséget teremtett a szerződésből való viszonylag fájdalommentes kihátrálásra. Azonban a csapat így is kifizetett 35,5 millió dollárt Vicknek a több mint felejthető teljesítményéért.

2013. december 23., hétfő

Előzetes információk a free agencyről

A 2014-es szezon kezdete, a szabadügynök-piac megnyitása: 2014. március 11. 22:00.
Előtárgyalási időszak: 2014. március 8-11.
A tagek kiosztásának időszaka: 2014. február 17-2014. március 3.
A tulajdonosokkal közölt előzetes szám a 2014-es fizetési sapka összegéről: 126,3 millió dollár (hivatalos érték nem lesz, csak tavasszal)

A nem-exkluzív franchise tagek potenciális értéke 126,3 milliós fizetési sapka mellett:
QB: 16,06 millió dollár
RB: 9,06 millió dollár
WR: 11,52 millió dollár
TE: 6,7 millió dollár
OL: 11,07 millió dollár
DE: 12,45 millió dollár
DT: 9,16 millió dollár
LB: 10,88 millió dollár
CB: 11,23 millió dollár
S: 8 millió dollár
K/P: 3,38 millió dollár

RFA tenderek értékei, amennyiben a fizetési sapka összege 126,3 millió dollár:
-kompenzáció nélküli és draftolásfüggő tender: 1,389 millió dollár
-2. körös tender: 2,124 millió dollár
-1. körös tender: 3,023 millió dollár
(Ezek az értékek csak akkor változnak, ha a fizetési sapka hivatalos értéke meghaladná a 129,15 millió dollárt.)

A legjobb cap helyzetben levő csapatok 2014-re (126,3 milliós fizetési sapka esetén) az átvitt sapka mennyiséggel is kalkulálva:
1. Oakland Raiders 63.550.126 dollár cap hely
2. Jacksonville Jaguars 54.324.476 dollár cap hely
3. Cleveland Browns 46.584.334 dollár cap hely
4. Chicago Bears 41.832.799 dollár cap hely
5. Indianapolis Colts 31.715.488 dollár cap hely
6. Buffalo Bills 28.667.038 dollár cap hely
7. Miami Dolphins 28.130.859 dollár cap hely
8. Washington Redskins 28.055.889 dollár cap hely
9. Green Bay Packers 26.503.352 dollár cap hely
10. Cincinnati Bengals 22.360.530 dollár cap hely
(Forrás: CBS)

A legrosszabb
cap helyzetben levő csapatok 2014-re (126,3 milliós fizetési sapka esetén) az átvitt sapka mennyiséggel is kalkulálva:
1. Dallas Cowboys 25.084.217 dollárral a cap felett
2. New Orleans Saints 16.653.767 dollárral a cap felett
3. Pittsburgh Steelers 10.528.419 dollárral a cap felett
(Forrás: CBS)

2013. december 10., kedd

A 2011-es draft és az ötödik opciós év - előrejelzés

A 2013-as szezont követően megkezdődik az az időszak, amikor az NFL csapatok először élhetnek az első körben választott játékosok ötödik évre vonatkozó opciójával, mégpedig a 2011-es drafton választott játékosok esetében. A bejegyzés keretében közelebbről ismertetem ennek a folyamatát, illetve egyenként elemzem a 2011-ben az első körben kiválasztott játékosokat abból a szempontból, hogy milyen esélyeik vannak az opcióra, illetve az esetleges szerződéshosszabbításra.

A kollektív szerződés szabályozása szerint 2011-től minden drafton elkelt újonc szerződése négy évre szól, de az első körben elkelt játékosok esetében a csapat élhet egy ötödik évre vonatkozó opcióval. 
A szabályozás szerint a csapat egyoldalúan élhet ezzel, nem kell mást tennie, mint írásban tájékoztatni a játékost ennek tényéről a harmadik szezonjának utolsó alapszakaszbeli mérkőzése és a következő év május 3-ai napja között. Ebből adódóan a 2011-ben első körben elkelt játékosok esetében az érvényesítési periódus 2013. december 30. és 2014. május 3. között húzódik.
A draft során az első tíz helyen választott játékosok esetében az ötödik opciós év Paragraph 5 bérének meg kell egyeznie az újoncszerződés negyedik évében aktuális, a játékosok pozíciójában a Transition játékosoknak adott bér összegével (az adott pozícióban szereplő 10 legjobban fizetett játékos átlagbére). A többi első körben választott játékos esetében az ötödik opciós év Paragraph 5 bérének meg kell egyeznie az újoncszerződés negyedik évében aktuális, a 3. és 25. közötti legmagasabb bért kereső játékosok fizetésének alkalmazásával kialakított átlagbérrel, a játékossal azonos poszton játszók esetében. A játékosnak azt a posztját kell figyelembe venni az összeg megítélésekor, amelyen a harmadik évében a legtöbbet játszott. Az ötödik év teljes Paragraph 5 bére csakis sérülések miatti elbocsátás esetére garantált az opció érvényesítésétől kezdődően. A teljes Paragraph 5 bér képességromlás, sérülések és salary cap menedzselés miatti elbocsátás esetére garantálttá válik akkor, ha a játékos a csapat keretének tagja az ötödik ligában töltött évének kezdetén. Tehát, ha az opció érvényesítése és az ötödik szezon első napja között elküldik és az indok nem sérüléssel kapcsolatos, a csapatnak semmilyen kötelezettsége nincs a játékossal szemben.

Nézzük meg egyesével a 2011-es drafton az ötödik éves opcióra jogosult játékosokat.

1. Carolina Panthers: Cameron Newton (QB, Auburn)
Newton egyedülálló tehetség, akire a Carolina a jövőben is építeni akarja majd csapatát. Jelenleg a legjobb passzoló képességekkel rendelkező atletikus, futásokra is építő irányító az NFL-ben. Nem kétséges, hogy a Panthers mindent meg fog tenni azért, hogy még a 2014-es szezon előtt megkezdje a tárgyalásokat a szerződéshosszabbításról Newtonnal. Ha nem sikerül időben nyélbe ütni az üzletet, akkor az ötödik éves opció lehívásra kerül majd.

2. Denver Broncos: Von Miller (OLB, Texas A&M)
Miller első két évére nem lehet panasz, kimagasló teljesítményt nyújtott a pályán, azonban az idei eltiltása miatt kérdések merülhetnek fel. Ha a Broncos fél attól, hogy az LB esetleg újabb problémába ütközne eltiltás vonalon, akkor érdemes az ötödik éves opciót favorizálni, mivel az nem jelent hosszútávú elkötelezettséget. Amennyiben azonban a vezetésben nincsenek kérdések, akkor egy jól bebiztosított, opciós tételeket tartalmazó hosszú távra szóló szerződés lesz a megoldás.

3. Buffalo Bills: Marcell Dareus (DE, Alabama)
Dareus csendben tevékenykedik Buffalóban, teljesítményére nem lehet panasz annak ellenére, hogy viszonylag keveset foglalkoznak vele. Cél a hosszútávú szerződés, de ha nem sikerül azt időben kivitelezni, nem kérdés az opció lehívása.
 
4. Cincinnati Bengals: AJ Green (WR, Georgia)
Számomra Green ennek a draftnak a legjobb támadójátékosa. Ennek megfelelően egyértelmű, hogy a Bengalsnak hosszabbítania kellene vele. Azonban a Cincinnatiről beszélünk, és bár Geno Atkins kapott a csapattól egy igen komoly szerződést, nem lepődnék meg, ha Greennel Mike Brown visszatérne a régi módszerhez. Minden más franchisenál azonnal a hosszútávú szerződést mondanám, de az ötödik éves opció olcsóbb Brownnak, és utána még tagelni is lehet Greent...

5. Arizona Cardinals: Patrick Peterson (CB, LSU)
Peterson az NFL egyik legérdekesebb jelensége. Sokan nyilatkoznak meg róla úgy, hogy ő az egész liga legtehetségesebb CB-je, mások pedig a legtúlértékeltebb CB-nek tartják az ilyen megjegyzések miatt. Véleményem szerint tehetséges játékos, de még van hová fejlődnie. Ez természetesen nem akadálya a hosszútávú szerződésnek, vagy az egyezség hiányában az opció lehívásának.

6. Atlanta Falcons: Julio Jones (WR, Alabama)
Jonesért nagyon sokat áldozott a Falcons annak idején, de megérte a befektetés. Elit WR-ré vált a játékos az NFL-ben is, az egyetlen kérdés vele kapcsolatban, hogy visszatér-e domináns formájához az idei sérülése után. Az óvatosság az opciót támogatja, de szinte biztos vagyok benne, hogy az Atlanta meg fogja kötni Jones új többéves szerződését a 2014-es offseasonben.
 
7. San Francisco 49ers: Aldon Smith (OLB, Missouri)
Smith domináns játékos, amikor fejben rend van nála. Az idei huzavonája, tartós pályán kívüli problémái miatt szinte biztos, hogy csapatvezetőként az opciót favorizálnám egy hosszabb távú elkötelezettség helyett, aztán ha Aldon az ötödik év végéig nem kerül bajba, elgondolkodnék azon a megaszerződésen, amelyet teljesítménye alapján megérdemelne.
 
8. Tennessee Titans: Jake Locker (QB, Washington)
Az első igazi kérdőjel Locker, aki idén, amíg játszott hihetetlenül produktív volt. 2013-ban ő lépett előre talán a legtöbbet az irányítók közül, de ennek ellenére kérdéses, hogy a Titans rá tudja-e majd építeni a jövőt. Ha a 2014-es szezon is hasonlóan jó lesz, van értelme a megtartásának, de az opció lehívása nagyon drága az esetében, így racionálisabb kivárni.
 
9. Dallas Cowboys: Tyron Smith (OT, USC)
Smith túlértékelt játékosból vált alulértékelt játékossá az évek során. A hatalmas upside még mindig megvan, de a USC volt játékosa fokozatosan kezdi kiaknázni a benne levő lehetőségeket, folyamatosan fejlődik.  Keveset beszélnek róla ahhoz képest, amilyen szinten játszik. Az új szerződés, és hiányában az opció lehívása garantált.

10. Jacksonville Jaguars: Blaine Gabbert (QB, Missouri) 
Az első garantált nem a listán Blaine Gabberté. Gabbert nem érdemel hosszútávú szerződést és a top 10 QB átlagos bérének megfelelő ötödik éves opciót teljesítménye alapján. Nem kezdő NFL irányító.

11. Houston Texans: JJ Watt (DE, Wisconsin)
A draft legjobb védőjátékosa, aki valami egészen hihetetlen szerződést fog kötni az idei offseasonben sejtésem szerint. Nem jutunk el addig, hogy a csapat az opcióról döntsön, nem lesz szükséges, a Texans megfizeti korszakos egyéniségét.
 
12. Minnesota Vikings: Christian Ponder (QB, Florida State)
Bár a 12. helyen már valamivel olcsóbb lenne az az ötödik éves opció, nem hiszem, hogy a Vikings továbbra is erőltetné a játékos maradását, hiszen a legdrágább a QB-k megtartása. Az ötödik éves opció itt is még 10 millió dollár feletti keresetet eredményezne Pondernek 2015-re. A QB jelenlegi állapotában nem képes arra, hogy rá egy csapatot építsenek, a kezdő és csere irányító szintje között ingadozik.
 
13. Detroit Lions: Nick Fairley (DT, Auburn)
Fairley annyira nem lett egyelőre domináns játékos az NFL-ben, mint az egyetemen volt a 2010-es szezonban. Nagyon lassan kezdett, sok probléma volt vele pályán, és azon kívül is. Ennek ellenére egy szerződéshosszabbításnak van racionalitása, és preferált a csapat számára az opcióval szemben.

14. St. Louis Rams: Robert Quinn (DE, North Carolina)
A mindössze 23 éves játékos elit DE-vé érett, és nem kérdés, hogy a Ramsnek meg kell tartania. Jobb pass rusher Chris Longnál, akinek a csapat megaszerződést adott. Van egy olyan érzésem, hogy egy nagyon nehéz egyeztetéssorozat vár a St. Louisra, amikor Quinn hosszabbítása felmerül. Jelenleg nagy esélyét látom annak, hogy nem lesz egyezség, de az biztos, hogy ebben az esetben az opció lehívásra kerül.
 
15. Miami Dolphins: Mike Pouncey (C, Florida)
Amikor egy centert ilyen magasan visz el egy csapat, azt várja tőle, hogy kimagasló játékos legyen posztján. Pouncey ezt a szintet nem éri el, elfogadhatóan teljesít, de nem tartozik posztja elitjébe. Meg fog egyezni a Dolphins-szal egy új szerződésről szerintem, és az opció nem kerül lehívásra.
 
16. Washington Redskins: Ryan Kerrigan (OLB, Purdue)
Nem lehet sok panasz Kerriganre Washingtonban. A kérdés az, hogy kész-e a csapat Brian Orakponak és neki is új, hosszútávú szerződést adni. Ha igen, meg fogja kapni, ha nem, marad az opció, a piacra szerintem nem engedik ki.
 
17. New England Patriots: Nate Solder (OT, Colorado)
Solder elfogadható teljesítményt nyújtott első két évében, azután tovább emelte teljesítményének szintjét. A Patriots meg fogja tartani. A csapatot ismerve nagyobb esélyét látom annak, hogy piaci érték alatt leszerződjenek vele, minthogy az opció alatt játssza végig a 2015-ös évet.

18. San Diego Chargers: Corey Liuget (DE, Illinois)
Liuget nem rossz játékos, produktív, de kicsit sok olyan periódusa van, amikor a játéka hullámzik. Új szerződést kötnék vele a Chargers helyében, maradásra érdemes, de azon jelentősen elgondolkodnék, ha nincs más lehetőség, hogy az opcióval éljek-e.

19. New York Giants: Prince Amukamara (CB, Nebraska)
Amukamara nagyon mélyre zuhant újonc évében, az elmúlt két évben azonban már voltak jobb időszakai. A Giants legjobb CB-je jelenleg, de ez inkább mond sokat a csapat keretének erősségéről, mintsem Amukamara képességeiről. Kivárnék a döntéssel, de egy új, viszonylag alacsony értéket fizető szerződésnek több értelmét látom, mint az opció lehívásának.
 
20. Tampa Bay Buccaneers: Adrian Clayborn (DE, Iowa)
Bár Clayborn túl van egy kihagyott szezonon ACL szakadás miatt, és ez nehezíti az értékelését, de eddigi játéka alapján sohasem fog a gyengén teljesítő kezdő játékos szintjén többre jutni. A Bucsnak komoly segítségre van szüksége a poszton. Az opciót nem hívnám le, azonban Clayborn megtartása olcsón racionális lehet.
 
21. Cleveland Browns: Phil Taylor (DT, Baylor)
Taylor kezdő játékos szinten játszik, de igazán kiemelkedőt még nem alkotott. Új szerződést adnék neki, de nem az opció szintjének megfelelő éves átlaggal. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a Browns élne az opcióval, ha nincs egyezség.
 
22. Indianapolis Colts: Anthony Castonzo (OT, Boston College)
Castonzo teljesítménye sokszor volt megkérdőjelezhető első másfél évében a ligában. Az elmúlt másfél évben azonban jelentőset lépett előre, de ez is kevés ahhoz, hogy az opció szintjének megfelelő összeget kapjon. Jelen állás szerint inkább az opció ellen döntenék, és megpróbálnék megegyezni a játékossal egy olcsóbb hosszabb távú szerződésről.
 
23. Philadelphia Eagles: Danny Watkins (OG, Baylor)
A szerződés már nem él, Watkinst elbocsátotta az Eagles. A guard jelenleg a Dolphinsnál próbál rosteren maradni egy új, minimálbért fizető egyéves szerződés aláírása után.

24. New Orleans Saints: Cameron Jordan (DT, California)
Jordant annak idején akár top 3-as picknek is el tudtam volna képzelni, de meglepett, amikor 4-3-ba került 3-4 helyett. A DE 4-3-ban katasztrofálisan szerepelt, különösen az első évében. A Saints új, 3-4-es sémájában játszva azonban idén az NFL egyik legjobb 3-4-es DE produkcióját nyújtja. Rizikós az opció lehívása Jordan teljesítményének kétarcúsága miatt, de élnék vele, mert végre megtalálták az igazi posztját. De nem kizárt egy hosszú távra kötött egyezség sem.

25. Seattle Seahawks: James Carpenter (OT, Alabama)
A draft meglepetés pickje Seattleben guardként elfogadható, de nem kimagasló teljesítményt nyújt. Megtartása valószínű, hosszútávú szerződés keretében, de nem az opció értékén.
 
26. Kansas City Chiefs: Jonathan Baldwin (WR, Pittsburgh)
A Chiefs feladta a Baldwin projektet, amikor elcserélte a WR-t a 49ershez. A San Francisco megörökölte a szerződést, élhetne az ötödik éves opcióval, de nem fog. Baldwin jelenleg nem tud az aktív rosterre kerülni Friscoban.
 
27. Baltimore Ravens: Jimmy Smith (CB, Colorado)
Smith csak idén vált állandó kezdő CB-vé Baltimoreban. Eddigi teljesítménye felemásnak értékelhető, pár remek play, gyenge időszakok és sok sérülés. Így az opciót nem hívnám le. Egy új szerződésnek azonban van értelme, megfelelő áron.
 
28. New Orleans Saints: Mark Ingram (RB, Alabama)
A Saintsnek nincs szerencséje a Heisman győztes RB-kel. Ingram messze elmaradt attól a szinttől, amit vártak tőle a múltja alapján. Egy teljesen átlagos és szürke játékossá vált, aki könnyedén helyettesíthetnek bárkivel. Sem a hosszabbítás, sem az opció lehívásának esélyét nem látom.
 
29. Chicago Bears: Gabe Carimi (OT, Wisconsin)
A Bears hamar megszabadult Carimitól, akit a Bucshoz cseréltek, amely megörökölte a szerződést. Az OT a liga leggyengébb kezdői között volt posztján chicagói időszakában. Carimi a jövőben inkább fog azért küzdeni, hogy Tampában rosteren maradjon, mintsem opció lehívásról, vagy új szerződésről beszéljünk.

30. New York Jets: Muhammad Wilkerson (DE, Temple)
A Jets védőfala jelenleg a legjobb 3-4-es D-Line a ligában, és ez nagy részben köszönhető Mo Wilkersonnak, aki ennek a draftnak JJ Watt mellett a legjobb választása volt védő oldalon. Wilkersonnak érkezni fog a Jetstől a nagy szerződés, ha a határidőig nem sikerülne megegyezni, akkor pedig lehívják az opciót.
 
31. Pittsburgh Steelers: Cameron Heyward (DE, Ohio State)
Heyward csak idén, szezon közben vált kezdővé, így a döntést a lehető legtovább lenne érdemes halasztania a Steelersnek. Jelenlegi helyzetben az opció értéke túl magas ár érte, de a szerződéshosszabbítás lehetőség a csapat számára.
 
32. Green Bay Packers: Derek Sherrod (OT, Mississippi State)
Sherrod az egyik legpechesebb játékos a ligában. Az újonc éve nem sikerült fényesre, csalódást okozott az, hogy nem sikerült kivívnia a kezdő helyet. 2011 decemberében aztán súlyos sérülést szenvedett, és csak idén novemberben tért vissza, majdnem két év kihagyás után. Az opciót nem fogja lehívni a Green Bay, jelenleg az új szerződésnek sincs reális esélye.