2012. augusztus 21., kedd

Adatok a múltból - NFL 1964

1964 novemberében született meg Stephen Mahoney Pro Football’s Profit Explosion című jegyzete a Fortune Magazine-ban. Ezt a cikket tartják az első, országos jelentőségű írásnak, amely a profi amerikai futball gazdasági fellendülését elemezte egy felkapott magazin hasábjain. Elsősorban pár érdekes adat miatt került elő ez az írás, amelyeket csak érdekességként osztok meg az olvasókkal.
1964-ben az NFL már rendelkezett első, a liga által megtárgyalt TV-s szerződésével, amelyet 1962-ben írt alá Pete Rozelle komisszár az ABC-vel. Az 1962-es szerződés négy évvel az első, országos adón közvetített NFL mérkőzés, a hosszabbításban eldőlő Baltimore Colts-New York Giants NFL döntő után született meg. Azt a mérkőzést 30 millió amerikai TV néző követte. 
1964-ben még csak 14 csapat alkotta a ligát. A keleti csoportban szerepelt a legendás Jim Brown vezette Cleveland Browns, a Dallas Cowboys, a New York Giants, a Philadelphia Eagles, a Pittsburgh Steelers, a St. Louis Cardinals és a Washington Redskins. A nyugati csoportot pedig a Baltimore Colts, a Chicago Bears, a Detroit Lions, a Green Bay Packers, a Minnesota Vikings, a Los Angeles Rams és a San Francisco 49ers alkotta. A liga nagy versenyben állt az AFL-lel, amelyet ekkor nyolc franchise alkotott, amelyek ma már mind az NFL csapatai (Bills, Patriots, Jets, Oilers (a Titans elődje), Chiefs, Broncos, Chargers, Raiders). Az NFL TV-s szerződése ebben az időszakban 16 millió $-t fizetett évente a ligának, a jegypénztárak bevétele még meghaladta ezt az értéket, a maga 18 millió $-jával. A reklámárak már ekkor is a legmagasabbak voltak a sportligák közül, 75.000 $-ba került egy percnyi reklám az NFL mérkőzések alatt. A jegyek átlagosan 4,5 $-ba kerültek, a csapatok egyenkénti éves költsége 1.115.000 $ volt, az átlagos bérköltség ligaszinten 750.000 $ körül alakult, míg az edzői stáb átlagbére 125.000 $ körül mozgott. A csapatok éves szinten átlagosan 800.000 $-os pozitívummal zártak, ami a tulajdonosoknak adózás után 415.000 $-t jelentett átlagosan. A liga sztárjai természetesen ekkor is az irányítók voltak, akik általában 20.000-25.000 $-t kerestek. Voltak kiemelkedő bérek is, Johnny Unitas, a Baltimore Colts QB-je kapta kézhez a legtöbbet. Unitashoz hasonlóan Jim Brown, a Browns RB-je is 50.000 $ fölött keresett éves szinten. A kor legtöbbre értékelt csapatai a New York Giants és a Baltimore Colts voltak, előbbi értékét 10, utóbbiét 9 millió $-ra becsülték.

2012. augusztus 18., szombat

NFL franchise értékek 1991-2011

Többször foglalkoztam már a Forbes Magazine által készített sorozattal, amely 1998 óta próbálja megbecsülni a csapatok értékeit. Nehéz dolga van az újságíróknak, hiszen csupán egy csapat, a Green Bay Packers teszi elérhetővé beszámolóit évről évre, a többiek adatai nem nyilvánosak. Az elmúlt pár hónapban próbáltam ezeket az adatsorokat összegyűjteni, és akkor fedeztem fel, hogy a Forbes sorozatát megelőzően is készültek hasonló elemzések. 1991-től a később csődbe ment, de nagy múltra visszatekintő lap, a Financial World készítette az elemzéseket. Ezúttal, táblázatos formában közlöm az adatsorokat, amelyeknél a 2011-es legfrissebb adatok szerint szerepelnek sorban a csapatok, de színskála segítségével jeleztem azt, hogy mely csapat volt évente az első, második és harmadik legértékesebb, valamint a legértéktelenebb csapat. Az értékek millió $-ban vannak feltüntetve.



Érdekességek:
-A Dallas Cowboys az egyetlen, amely mind a 21 évben a három legértékesebb csapat között szerepelt. A 2000-es évek sikertelensége következtében a Cowboys elkezdett lefelé szorulni, de az új stadion ismét élre repítette őket.
-A Washington Redskins stabilan tartja első-második helyét a Snyder éra kezdete óta, annak ellenére, hogy a csapat sikeressége nem közelíti a Joe Gibbs éra csapatait, és akkor még finoman fogalmaztunk.
-A New England Patriots az első három évben az NFL legértéktelenebb csapata volt. Az együttest 1993-ban megvásárló Robert Kraft vezetésével a csapat 2005-re a legértékesebb franchise-ok közé emelkedett, azóta pedig nem szorult le a dobogóról. A nagy előrelépés mögött nem csupán a sikereket és Tom Bradyt kell sejteni, hanem jelentős szerepe van a Gillette Stadium megépítésének és Kraft remek üzleti érzékének is.
-Az Indianapolis Colts a legértéktelenebb csapat volt a Peyton Manning érát megelőzően. Ugyan a Colts sohasem került top 3-ba, mégis stabil középcsapattá vált érték szempontjából, nem kis részben az irányítónak köszönhetően. 
-A Carolina Panthers az első évében még az NFL legértéktelenebb csapata volt, két év múlva viszont már a harmadik legértékesebb, és még ezután fél évtizedig a legértékesebb csapatok közé tartozott. Köszönhető ez annak, hogy felépült a Bank of America Stadium és hogy Jerry Richardson a stadionban keletkezett bevételek nagyobbik részét zsebre teheti.
-Az új, 1999-ben alapított Cleveland Browns első három évében dobogóra tudott állni, köszönhetően a szurkolók elkötelezettségének és az új stadionnak. (Megjegyzendő, hogy a régi Cleveland Brownst a Baltimore Ravens során találjuk meg 1996-ot megelőzően, a Browns abban az évben költözött Baltimoreba, és vált Ravens-szé.)
-Hasonlóan remekül debütált a Houston Texans, amely két éven keresztül volt dobogós, de ők azóta sem szorultak ki a hat legértékesebb csapat közül. Bob McNair 2002-ben induló csapata tavaly jutott be először a rájátszásba, ennek ellenére még nem volt olyan mérkőzés Houstonban, amire ne sikerült volna minden jegyet eladni.

2012. augusztus 16., csütörtök

Szabadügynök-piaci szerződések: OG, TE

Folytatva a szabadügynök-piaci szerződésekkel foglalkozó sorozatot, ezúttal a támadójátékosok utolsó két, eddig még nem tárgyalt posztjára kerül sor, a guardokkal és a tight endekkel foglalkozunk. A guardok a centerekhez hasonlóan nagyon felkapottak voltak az FA időszakban, míg a tight endekről szinte el is feledkeztek a csapatok, egyetlen kiemelendő pénzmennyiséget tartalmazó szerződés született, igaz, az is hatalmas meglepetésre.

A guardoknál hihetetlen választék volt, hiszen elérhető volt az NFL legjobb guardjai közé tartozó Carl Nicks, Evan Mathis és Ben Grubbs is, valamint kiemelendő a remek Texans fal ígéretes FA-je, Mike Brisiel és a Vikingstól elbocsátott állandó Pro Bowler, Steve Hutchinson is. 

Mivel Nicks célkitűzése az volt az FA periódus előtt, hogy az NFL történelem legjobban fizetett guardjává avanzsáljon, így a Marques Colston és Drew Brees megtartását is fontosnak tartó Saints nem igazán tudott a legjobb ajánlatokkal versenyezni. Megpróbáltak ugyan ajánlatokat tenni guardjuknak, de azok nem voltak elég jók a játékosnak és ügynökének. Nicks végül így kötött ki Tampában, a divízióriválisnál, olyan éves átlagos kifizetésért, amilyet még NFL guard nem kapott a történelemben. Nicks négy év alatt 47,5 millió $-t kereshet, amiből 31 millió garantált. A szerződés a Tampától megszokottaknak megfelelően nem tartalmaz aláírási bónuszt. A 31 millió $-nyi garantált pénzmennyiség a 2012-es 6 milliós megjelenési bónuszból, a 6,5 milliós alapfizetésből, a 2013-as alapfizetés teljes összegéből (12,5 millió $), és a 2014-es 7 milliós alapfizetés 6 milliós részletéből kerül ki.

Amint Nicks kikerült a piacról, a Saintsnek alternatívákat kellett keresnie. Hatalmas licitháborúba kezdtek a Ravens-szel Ben Grubbsért. A Baltimore vissza akarta vinni 28 éves guardját, de nem minden áron. Az utolsó pillanatban nem bírták már a versenyt a New Orleans-szal, így Jahri Evans társa ezután Nicks helyett Grubbs lesz, aki 5 évre írt alá 36,1 millió $-ért, amiből 15,9 millió garantált. A garantált tartalom a 10 millió $-os aláírási bónuszból és az első év, valamint második év garantált alapfizetéséből - összesen 5,9 millió $ - áll össze. A szerződés következtében Grubbs az NFL 6. legjobban fizetett guardja lett.

Grubbs elbukása után a Ravens Evan Mathisre helyezte figyelmét, még Baltimoreba is ellátogatott a guard, aki akkor már szerződésajánlattal rendelkezett korábbi csapatától, az Eaglestől. A tavalyi év talán legjobb guard teljesítményét bemutató Mathis az utat arra használta fel, hogy kicsit feljebb tornássza a Phily ajánlatát. A Ravens kész volt valamivel többet adni neki, mint amit Andy Reidék első ajánlata tartalmazott. Így az Eaglesnek még tovább kellett emelnie a 31 éves játékosnak szóló ajánlatát. A guard végül az Eaglesnél kötött ki. 5 év alatt 25,5 milliót kereshet, amiből mindössze 7 millió $ garantált. Mathis kicsúszott a top 10-ből a szerződések átlagos kifizetéseit tekintve, jelenleg az NFL 14. legjobban fizetett guardja. A garantált tartalom az 5 milliós aláírási bónuszból, az első év 1 milliós béréből, valamint a második év alapfizetésének feléből áll (további 1 millió $). A szerződés összértéke 6,25 millió $-ral emelkedhet az elérhető teljesítményösztönzőknek köszönhetően.

A Ravens így hoppon maradt, annál is inkább, mert mire Mathis döntött, Brisiel és Hutchinson már nem volt a piacon. Előbbire a Raiders, utóbbira a Titans csapott le, akik kikerülték a Nicksre, Grubbsra és Mathisre hajtó csapatokat, a kezdetektől célpontjukra fókuszálva. Brisiel Oaklandben 5 év alatt 20 millió $-t kereshet, amiből 4,1 millió garantált. Utóbbi a 3,4 milliós aláírási bónuszból és a 700.000 $-os elsőéves fizetésből áll. Brisiel az NFL 17. legjobban fizetett játékosa lett posztján. A hét Pro Bowl részvétel és az elmúlt évtized dominanciája sokat segített Hutchinsonnak abban, hogy Tennesseeben korához képest meglehetősen jó szerződést kapjon, amely a 10. helyre jó posztján átlagot tekintve. Hutchinson 3 év alatt 16,75 millió $-t kereshet, amiből 6,5 millió garantált (4,5 millió $ aláírási bónusz+az első év 2 milliós alapbére).



A tight endeknél az egyetlen csapat, amely mélyen a zsebébe nyúlt, a Vikings volt. Ez kisebb meglepetés azok után, hogy draftolták Kyle Rudolphot, és őt tartják a jövőben a csapat elsőszámú elkapó TE-jének. A csapat már valószínűleg ekkor eldöntötte, hogy nem akarják visszavinni, a szabadügynökké váló Visanthe Shiancoet. Azonban ez sem indokolja azt, hogy 5 évre 25 millió $-os szerződést adjanak a Rudolphhoz hasonlóan korábban a Notre Damere járó John Carlsonnak. Gondolhatnánk azt még esetleg, hogy blokkoló TE-nek igazolták Carlsont a visszavonuló Jim Kleinsasser helyére. Carlson blokkolóként azonban eddig meglehetősen gyengén teljesített NFL pályafutása során, és a bér, amit adnak neki, az NFL 14. legjobb TE szerződése éves átlagot tekintve... A nagy pénzmennyiség azonban könnyedén 9,1 millióvá változhat, ami a szerződés garantált tartalma. 5 millió $ aláírási bónusz, 2,9 milliós idei fizetés, és a 2013-as alapfizetésből egy 1,2 milliós részlet alkotja a garantált pénzmennyiséget.


Nevesebb TE-ek, akik szerződést kaptak az FA időszakban: Martellus Bennett (NYG) 1 év, 2,5 millió $ (1,5 millió garantált), Dallas Clark (TB) 1 év,  2,7 millió $ (1 millió $ garantált), Kevin Boss (KC) 3 év, 9 millió $ (3,95 millió $ garantált), Joel Dreessen (DEN) 3 év, 8,5 millió $ (2,5 millió garantált), Jacob Tamme (DEN) 3 év, 9 millió $ (3,5 millió garantált), Daniel Fells (NE) 3 év 5,25 millió $ (2 millió garantált), Visanthe Shiancoe (NE) 1 év, 1,2 millió $ (400.000 $ garantált).

2012. augusztus 12., vasárnap

A charlotte-i RB kollekció, Rice, Forte' és az FA szerződések

A Carolina Panthers tartsuk meg értékeinket a (játékosoknak) legkedvezőbb áron című tavalyi akciója után (Charles Johnson, DeAngelo Williams, Jon Beason, Ryan Kalil, stb.) ismét hallatott magáról. Azok után, hogy tavaly megkötötték Williams-szel az 5 évre szóló, 43 millió $ összértékű és neki 21 millió $-t garantáló szerződést, most másik futójátékosuknak, Jonathan Stewartnak adtak hasonló értékű szerződést. Stewart 5 év alatt 36,5 millió $-t kereshet, amiből az első hírekkel szemben nem is 22,5, hanem 23 millió garantált. Mi több, a szerződés maximális értéke 42,5 millió $-ra is emelkedhet. Mindezt a legkevésbé produktívabb szezonja után, és akkor, amikor megjelent faktorként a futószekcióban a DeWill-Stewart páros mellett az irányító, Cam Newton is. Sőt, az offseasonben szerződtették Mike Tolbertet is, aki a rövid yardos szituációkban akár mindhárom korábban említett játékosnál nagyobb szerepet kaphat. Jelenlegi állás szerint a Panthers az utóbbi két évben három RB-nek (Williams, Stewart, Tolbert) 89,5 millió $ kifizetésére vállalta, amiből garantált 46,7 milliót!

Az egyik fő kérdés az, hogy minek ekkora befektetés, ha a futójátékosok egyenként kb. annyit futnak az offenseben, mint az irányító (tavaly a két futó és a QB is 700 yard felett zárt, Williams volt a listavezető 836 yarddal). 700-800 yardos RB-ket a draftok kései köreiben, vagy akár UDFA-ként is találhatnak csapatok... Ez a két szerződés viszont olyan RB kontraktus, amilyet azok a futók kaptak, akik képesek akár egyedüli RB-ként is dominálni hosszútávon. Természetesen ott állnak olyan adatok, minthogy Williams a Panthers történetének legeredményesebb futója (5047 yarddal) és Stewart a második (3500 yard). Illetve ki ne emlékezne DeWill zseniális 2008-as évére (1515 futott yard, 18 futott TD), valamint Stewart franchise rekordjára 2009 decemberében (206 futott yard a Giants ellen). Tudjuk, hogy a páros volt az egyetlen az NFL történetében, amelynek mindkét tagja elérte az 1100 yardot egy szezonban (szintén 2009). Azonban mégis kérdéses, hogy van-e szükség két ilyen jól fizetett játékosra, mikor egy ilyen tehetséges QB van előttük, mint Cam Newton. Ami az egyik ok lehet az újabb nagy szerződésre, az Williams kora, aki már 29 éves, amelyet a futóknál vízválasztó életkornak tartanak. Egy-két kivételtől eltekintve ettől kezdve jön a gyors visszaesés. Stewart csak 25 éves, benne még ilyen szigorú szemmel nézve is vannak lehetőségek, sőt, továbbra is az NFL egyik legnehezebben megállítható futója (az elmúlt három évben ő késztette a legtöbb hibára az őt szerelni vágyó védőket). Ebből a szempontból közelítve azonban a 2011-es Williams hosszabbítás lehet kérdéses.

Ha a szerződésekre rápillantunk, kicsit könnyebb lesz kiigazodni. Williams tavaly egy jelentős aláírási bónuszt kapott (16 millió $), emellett csupán 5 millió $ alapfizetés a szerződés garantált tartalma, ami azt eredményezi, hogy az idei szezonon túl nincs DeWill szerződésében garantált tartalom! Tehát ha lelassulna, utolérné őt az RB-k előbb-utóbb beköszönő elhasználódása, akkor akár 2013-ban távozhat úgy, hogy a csapat nem kötelezett további kifizetésekre. A magas aláírási bónusz azonban itt visszaüt, hiszen 2013-ban az elengedés miatti "cap költség" 9,6 millió $, 2014-ben 6,4 millió $, míg 2015-ben 3,2 millió $. Stewart esetében csak 9 millió $ az aláírási bónusz, azonban ezt egy 2013-as 9 millió $-os option bónusz követi, ami könyvelési szempontból az aláírási bónuszokhoz hasonlóan működik. Stewart garantált tartalma teljesen a második év végére fut ki. 

Ebből a struktúra elemzésből az adódik, hogy 2013-at követően legalább az egyik játékos biztosan a csapat tagja marad. Az esély szerintem mindkettőre kisebb, 2014-ben már elviselhetőbb a Williams cut miatti büntetés. Érdekes az is, hogy Williams esetében nincsenek olyan szintű ösztönzők a szerződésben, mint Stewartnál, és ezek a fiatalabb futónál akkor jelennek meg, amikor jó eséllyel Williams már nem lesz a csapat tagja. 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben tartalmaz 1,5 milliós bónusz lehetőséget Stewart szerződése arra az esetre, ha előző évben eléri az 1200 futott vagy 1600 kombinált (futott+elkapott) yardot, illetve ha ezek a mennyiségek elérik az 1400 és 1800 yardot, akkor további 500.000 $ jár. Így, hogy Stewart most aláírta ezt a szerződést, még kevésbé lenne érthető a Williams kontraktus magas összege tavalyról, ha nem ismernénk annak szerkezetét. Így talán találtunk egy olyan pontot, ami racionálisabbá teheti számunkra a Panthers tetteit.

Viszont, ha már kicsit megnyugtattuk a Panthers szurkolókat, ki kell emelnünk, hogy DeAngelo Williams jelenleg az NFL 5., Jonathan Stewart pedig a liga 11. legjobban fizetett RB-je. Olyan játékosok kaptak összértéket tekintve rosszabb szerződést idén Williamsénél, mint Ray Rice, Matt Forte', vagy LeSean McCoy. McCoy szerződését már tárgyaltam korábban, így ezúttal, ennek a bejegyzésnek a keretében nézzük meg kicsit közelebbről Rice és Forte' tag után kapott hosszabbításainak számait.

A két Panthers RB szerződése kapcsán nem véletlenül maradt el az a következő kérdés: Statisztikák tucatjai bizonyítják, hogy a futójáték szerepe visszaesett az NFL-ben, hát mit csinál ez a csapat?! Valami megindult a futóknál Adrian Peterson és Chris Johnson tavalyi kimagasló szerződéseivel, és a 2006 óta tartó pangás után idén (és Williams esetében már tavaly) a jobb RB-k bére elkezdett egyre feljebb kúszni. Azonban azokkal az RB-kel szemben, akik belépnek a 7-8 millió $/éves átlagbér sávjába, elvárható az, hogy egyedül legyenek képesek cipelni az igát, vagy legalábbis minimális segítséggel. Ebbe a csoportba tartozik Ray Rice és Matt Forte' is.

Rice Baltimoreban egy olyan kontraktust kapott, amely első jelentések szerint 5 évre 40 milliót fizet, amiből 24 millió garantált. Ez kicsit Stewarté felé értékelte volna a szerződést, és valamivel Williams alá. Azonban, a valóságban az 5 év alatt a 35 millió a reálisabb érték 24 millió garantálttal. Az alapfizetés 5 milliós "visszaesésének" oka, hogy az csak akkor jár, ha a Ravens a top 10 csapat között végez a támadók rangsorában és eközben Rice egy meghatározott számú futott és kombinált yard érték felett teljesít. Az 5 millió eloszlása: 1 millió aktuális évben, 4 millió egyenletesen elosztva a fennmaradó években. Nem mondom, hogy nehéz elérni ezt, de sajnos nem ismerem a yardmennyiségeket, azok nélkül pedig nehéz jósolni. A 24 millió garantált része 15 millió $ aláírási bónusz, 2 millió $ 2012-es garantált alapfizetés és a 7 milliós jövő évi option bónusz (illetve az azt helyettesítő egyszeri kifizetés súlyos sérülés esetén). A szerződés lebontva könyvelési szempontból az 5 milliós tétel nélkül:


Matt Forte' esetében megszámolni sem lehet hány szerződésváltozatot láthattunk az elmúlt napokban-hetekben. Értesüléseim szerint a következőképpen alakul a szerződése: A 32 millió $ 4 év alatt, és a 18 millió garantált csak közelítőleg igaz ezúttal is. Valójában közel 31 millió az érték, és 1 millió $ érhető el Ricéhoz hasonlóan teljesítményfüggő tételként. A garantált mérték trükkös, hiszen csak 4 millió $ aláírási bónusz, 5 millió $ idei roster bónusz és a 2012-es 800.000 $-os alapfizetés garantált a 2013-as offseasonbeli 4 milliós roster bónusszal egyetemben, ami azt jelenti, hogy a teljes egészében garantált tartalom csak 13,8 millió $. Ez feljebb kúszhat, ha súlyosan megsérül, és emiatt elküldik. Ebben az esetben garantált a 2013-as 1,7 milliós alapfizetésének és a 2014-es bér 1,6 milliós részletének kifizetése. Így a maximális garantált tartalom 17,1 millió $ lehet. A szerződés évről évre a cap szempontból:


A Forte' szerződés számomra egyik legérdekesebb pontja az, hogy Adisa Bakari, a játékos ügynöke végül csak igent mondott a mérkőzésenként járó roster bónuszokra. Ezeket nem kapja meg Forte', ha IR-re kerül sérülés miatt. Kétségtelen, hogy az RB-vel kapcsolatban a Bears kérdéseket vetett fel sérülékenység terén, de a 2,415 millió $-os, mondjuk úgy, egészségfüggő tétel meglehetősen sok (500.000 $ 2013-ban - 31.250 $/mérkőzés; 865.000 $ 2014-ben - 54.062 $/mérkőzés; 1.050.000 $ 2015-ben - 65.625 $/mérkőzés).

Térjünk át a szabadügynök-piacra, ahol már kézzelfoghatóbb volt az, hogy nem igazán a futóké ez a mai profi foci. Alig volt hosszabb távra szóló szerződés, többségében az egyéves kontraktusok voltak népszerűek, és általában minimálbér közelében kerestek a játékosok. Még a Brownsnál 1000 yard fölé, és Madden borítóig jutó Peyton Hillis is csak egy évre szóló szerződést kapott Kansas Cityben. Hillis szerződése azonban magasabb összegről, 2,8 millió $-ról szól egy évre, ebből pedig 2,4 millió garantált (1,4 millió alapfizetés, 1 millió roster bónusz), további 400.000 $ jár mérkőzésenkénti roster bónusz (25.000 $/mérkőzés) formájában a sérülékeny játékosnak. A legjobb átlagú szerződést azonban nem ő kapta, hanem a Forte' ijesztgetésére megszerzett Michael Bush, aki négy évre szerződött a Bears-szel. Ő éves szinten 3,5 millió $-t kereshet. Négy évre jutó potenciális 14 milliós keresetéből 6 millió $ garantált, az első két év alapbéréből 2 millió és a 4 milliós aláírási bónusz.


Busht nem kezdőnek szerződtették, ellentétben a Cedric Benson helyére a Bengalsba kerülő BenJarvus Green-Ellis-szel. Ő három év alatt 9 milliót kereshet, amiből 3,8 millió $ garantált (1,5 millió aláírási bónusz+1,5 millió roster bónusz+800.000 $ 2012-es alapfizetés). További, összesen 350.000 $-nyi teljesítményfüggő tétel elérhető a szerződés időszakában.


A harmadik kiemelendő szerződés pedig a korábban már említett Mike Tolbert-Carolina Panthers egyezség. A játékos kevesebbért írt alá a Carolinához, mint amennyit a Chargers fizetett volna neki a maradása esetén. Így is 10 milliót kereshet azonban 4 év alatt, amiből garantált a 2 milliós aláírási bónusz és a 2012-es 700.000 $-os bére. Érdekesség, hogy Stewartéhoz hasonlóan ez a szerződés is tartalmaz opciót 2013 elején, 1,5 millió $ értékben.


Furcsa ennyire alacsony összegű szerződésekről beszélni, mint a fő FA megállapodásokról, de ennyire nem volt érdeklődés a piacon. A csapatok inkább bíznak az olcsó újoncokban, mint a csapatuk által nem marasztalt rutinos és sokszor már elhasználódott futókban.

Végezetül foglalkozzunk még kicsit az NFL jelenlegi egyetlen tényleges holdoutjával, amely a Jaguars RB-jét, Maurice Jones-Drewt illeti. MJD 2009-ben írt alá 5 évre a csapathoz 30,95 millió $-ért, amiből 17,5 millió volt garantált. Ezzel jelenleg Jones-Drew még mindig a 15 legjobban fizetett RB között van a ligában, pedig nem ma született az egyezség. A szintén Adisa Bakari által képviselt játékost a Jaguars 30.000 $-ra büntetheti a training camp minden elmulasztott napjáért, de az RB-t ez nem zavarja. Sőt, az sem, hogy Shahid Khan tulajdonos megmondta, nem fog új szerződést kapni. Emiatt elképzelhető, hogy a holdout a szezonba is igencsak belenyúlik majd. A 27 éves játékos szerződése utolsó két évében, idén és jövőre 4,45 és 4,95 millió $-t keresne.

2012. augusztus 9., csütörtök

Mezeladások - 2012.04.01-2012.07.31.

Az NFLShop.com ismételten nyilvánosságra hozta aktuális mezeladási toplistáját. Ez az első, hosszabb időszakot felölelő statisztika, amely pontosan attól az időponttól követi az eladások alakulását, amikortól az NFL hivatalos mezgyártója már a Nike lett, ez április 1-jén következett be.

1. Peyton Manning, QB, Denver Broncos
2. Robert Griffin III, QB, Washington Redskins
3. Tim Tebow, QB, New York Jets
4. Andrew Luck, QB, Indianapolis Colts
5. Eli Manning, QB, New York Giants
6. Aaron Rodgers, QB, Green Bay Packers
7. Patrick Willis, LB, San Francisco 49ers
8. Tom Brady, QB, New England Patriots
9. Cam Newton, QB, Carolina Panthers
10. Troy Polamalu, S, Pittsburgh Steelers
11. Victor Cruz, WR, New York Giants
12. Drew Brees, QB, New Orleans Saints
13. Tony Romo, QB, Dallas Cowboys
14. Rob Gronkowski, TE, New England Patriots
15. Clay Matthews, LB, Green Bay Packers
16. Ray Lewis, LB, Baltimore Ravens
17. Calvin Johnson, WR, Detroit Lions
18. Marshawn Lynch, RB, Seattle Seahawks
19. DeMarcus Ware, LB, Dallas Cowboys
20. Brian Urlacher, LB, Chicago Bears
21. Jason Witten, TE, Dallas Cowboys
22. Darren McFadden, RB, Oakland Raiders
23. Michael Vick, QB, Philadelphia Eagles
24. Ben Roethlisberger, QB, Pittsburgh Steelers
25. Von Miller, LB, Denver Broncos

A top 25-ös listán érdeklődve kerestük a Seahawks mezét, hiszen azon történt a legnagyobb változtatás a Nike belépésének köszönhetően. Marshawn Lynch elsősorban ennek köszönheti előkelő helyét, hiszen bár remek idénye volt, a tavalyi év toplistáiba nem tudott ennyire előre kerülni. Talán érdekes Calvin Johnson, Michael Vick és Ben Roethlisberger hátra szorulása szokásos helyeikhez képest. Az élen levő QB-k neve nem túl meglepő, az első négy csapatot váltott az offseasonben vagy pedig újonc, legfeljebb sorrendjük lehet érdekes. Eli Manning a Super Bowlnak is köszönheti előkelő szereplését, Rodgers pedig standard top 10-es az elmúlt két évben. Patrick Willis tartja a védőjátékosok között az első helyét, amelyet Troy Polamalutól a 2011-es évben vett át.

2012. augusztus 8., szerda

Az újoncok szerződésének titkai: az offset, az eltiltások és a roster bónuszok



Justin Blackmon aláírásával már minden drafton elkelt játékos rendelkezik élő szerződéssel, így mindannyiuk játékra jelentkezett a csapatok edzőtáborában. Azt már a szerződéseket figyelemmel követők többsége tudja, hogy idén a top 16 draftpick kapott olyan szerződést, amelynek értelmében a benne szereplő pénzmennyiség teljes egészében garantált, míg az első kör többi játékosa legalább három évre garantált szerződést kapott. Ezen kívül azonban nagyon sok lehetőséget rejtenek ezek a megállapodások, és éppen ezért érdemes pár érdekes kontraktust szemügyre is vennünk.

Kezdjük a sort Ryan Tannehill szerződésével, aki a draftoltaknál 1/1-től lefelé haladva az első játékos, akinél alkalmazásra került az úgynevezett offset kitétel. Az offset egy olyan speciális rendelkezés a szerződésekben, amely megvédi a csapatot pénzügyi szempontból abban az esetben, ha a játékost elbocsátják, és új csapatnál kerül alkalmazásra. Tannehill szerződése négy év alatt 12,668 millió $-t fizet, amelyből 7,653 millió $ az aláírási bónusz. Éves alapfizetése 2012-től 2015-ig: 390.000 $, 480.000 $, 570.000 $ és az utolsó évben 660.000 $. Roster bónusz is megilleti a játékost, amelynek értéke 2013-ban 486.000 $, 2014-ben 972.000 $, 2015-ben pedig 1.457.000 $. Az offset megmagyarázásához egy feltevéssel élünk. Tegyük fel, hogy 2015 nyarán, amikor az adott évi roster bónusz már kifizetésre került, Tannehillt valami miatt elbocsátja a Dolphins. Ekkor még az adott évi alapfizetése, a 660.000 $ nem került kifizetésre. Lecsap rá egy másik NFL csapat, köt vele egy egyéves megállapodást, amely 1 millió $-t garantál neki 2015-re. Ha Tannehill szerződésében nem szerepelne offset, ez azt jelentené, hogy a Dolphins utal neki 660.000 $-t, hiszen az garantált tétel volt, és emellett jár neki az új csapat által kiutalt pénz is, tehát 1.660.000 $-t keres összesen.

Mivel azonban Tannehill szerződésében offset szerepel, így a Dolphinsnak nem kell fizetnie, csak új csapatától kapja meg az 1.000.000 $-t. Ergo, ha offset van a szerződésben, akkor, ha az új csapat által adott pénz meghaladja a régi csapat által garantált pénzmennyiséget, a régi csapat mentesül a fizetés alól. Tegyük fel, hogy csak 500.000 $-t fizetne az új csapat, ami kevesebb, mint a 660.000, ami Miamiban járt volna. Így az elmaradás mértékében felelős a kifizetésért a Miami, tehát 160.000 $-t fizet, az új csapat pedig az 500.000 $ kifizetéséért felel. Ha még egyszer áttekintjük a helyzetet, megérthetjük, hogy az offset lényegében azt teszi lehetővé, hogy a játékost maximum az adott évben a két csapat által ígért tételek közül a magasabb illesse meg. Offset hiányában viszont a két szerződés garantált tartalmának összegére jogosult. A Tannehill szerződés segítségével tehát újabb olyan fontos pontot találtunk, amely alku tárgya, és így már tudjuk, hogy nem csupán a garantált tartalom mértéke a megtárgyalandó tétel az elsőkörösök szerződéseinek esetében.

Nézzük meg Justin Blackmon szerződését is. Mint ismert, a játékosok rendőrségi ügyeit nem igazán toleráló jacksonville-i vezetés nagyon rosszul vette, amikor Blackmont az offseason folyamán alkoholos befolyásoltság alatti vezetésen kapták (továbbiakban: DUI). Ennél is elszomorítóbb tény, hogy véralkoholszintje nagyon megközelítette a halálos mértéket. Ezek után nem csoda, hogy a Jaguars mindent megtett volna azért, hogy valamilyen úton-módon bebiztosítsa magát az elkapó esetleges további törvénnyel kapcsolatos problémái esetére. 1/5-ösként, bármennyire is szerette volna a Jaguars, azt nem tudta keresztülvinni, hogy csökkentsék a szerződés garantált mértékét, hiszen ezen a tájon még a szerződések teljes egésze garantált. Tavaly az 1/5-ös, Patrick Peterson 18,43 millió $-ért ít alá 5 évre, amely teljes egészében garantált volt. Blackmon esetében a Jax 18,5 milliót fizet, szintén mindent garantálva. Mégis akkor hol itt a biztosíték? Több ilyen is van, de a legfontosabb és leginkább élre kívánkozó mindenképpen az a passzus, amely az elkapó potenciális eltiltása esetén minden, szerződésből hátralevő garantált tételt nem garantált tétellé alakít. Tehát ha Blackmont eltiltja Goodell, akkor azzal búcsút is mondhat biztos 18,5 milliójának, és ha elbocsátják, az onnantól hátralevő pénzmennyiség már nem jár automatikusan. Nem általános, de a legtöbb elsőkörös játékos szerződésében szereplő tétel ez a biztosíték. Sőt, vannak még ennél keményebb megkötések is. Az 1/7-es Mark Barron szerződése esetében például nem csupán az eltiltás szünteti meg a garantált tételeket, hanem egy esetleges kiszabott pénzbüntetés is, származzon az a csapattól vagy Roger Goodelltől. Mivel Barron egy meglehetősen keményen ütköző safety, így könnyen el is veszítheti a kifizetések garantált voltát igen hamar…

Visszatérve Blackmonra, talán ennél jobban akkor lehetne bebiztosítva a csapat, ha nevesítve is szerepelne az újabb letartóztatás, vagy újabb DUI, mint amely a garantált jelleget megszünteti.
 

A második Blackmon biztosíték az aláírási bónusszal kapcsolatos. Az elkapó hasonló aláírási bónuszt kaphatna, mint Patrick Peterson tavaly, azaz 11,9 millió $-t. Ez azonban nem fog megtörténni, a csapat ugyanis ennek csak 60 %-át, 7,11 millió $-t fizeti ki idén. A fennmaradó 40 %-ot roster bónuszokként építették be 2013-ba, 2014-be és 2015-be. 2013-ban jár 700.000 $ márciusban, 1 millió $ pedig az edzőtábor előtt öt nappal. 2014-ben és 2015-ben a TC előtt jár 1,7 és 1,39 millió $. Ez is egy védekezési forma, hiszen ha akkor, amikor járna az összeg, Blackmon már nincs a csapatnál, és a garantált tartalom is megszűnt már, a csapat megszabadul az alapfizetések és a roster bónuszok kifizetésétől is. Blackmon szerződésében a következő összegek szerepelnek egyébként alapfizetésként: 2012 – 390.000 $, 2013 – 1,23 millió $, 2013 – 2,07 millió $, 2013 – 2,91 millió $.

Más a helyzet egy olyan balhés játékos esetében, ahol lehet játszani a garantált mértékkel is. Nem kétlem, hogy a Jaguars szerette volna ezt meglépni Blackmon esetében is, de valószínűleg ha ehhez tartják magukat hosszútávon, akkor még ma sincs egyezség. A Rams rákényszerült erre a tehetség alapján NFL érett és potenciális Pro Bowler CB, Janoris Jenkins esetében. A minden létező tehetséggel megáldott játékos sajnálatos módon azonban egy lepke szellemi kapacitásaival sem rendelkezik, vonzza a baj minden létező formáját. Emiatt csúszott a top 5-ös tehetség a 39. választásig. Szerződése garantált értékét a Rams a 4,99 millió $-os összérték esetében egészen 2,964 millió $-ig szorította le, ami azt jelenti, hogy a szerződésnek csupán 59,4 %-a garantált. Ez nagyon alacsony mérték ahhoz képest, hogy a játékos második körös volt. Példának okáért, a szintén Rams által, hat hellyel korábban elvitt Brian Quick esetében a garantált tartalom a szerződés 71 %-a! Jenkins garantált tartalmának felépítése: 2,069 millió $ aláírási bónusz, az első és második év teljes alapfizetése (390.000 $, illetve 480.000 $), valamint 25.000 $ a harmadik év fizetéséből. 2014-ben és 2015-ben roster bónuszokat helyeztek a szerződésbe, annak év eleji kifizetésének elmulasztása és Jenkins elküldése esetén már nem kell további kifizetéseket eszközölnie a csapatnak (leszámítva a 2014-es 25.000 $-t, ha a 2014-es roster bónusz kifizetése előtt bocsátják el).

2012. augusztus 7., kedd

The concussion litigation II. - Interview with Péter Rippel-Szabó

After the popular interview with Paul D. Anderson, we are continuing our journey in the world of law, we will focus on the concussion lawsuits against the NFL again. This time my guest is a Hungarian sports lawyer, Péter Rippel-Szabó.

Péter is a dedicated researcher in sports law and has special expertise in the field of commercial agreements and functioning of sports governing bodies. He graduated ‘summa cum laude’ from the University of Pécs before going on to obtain a Magister LL.M. degree focusing on sports law at University Erlangen-Nuremberg. Currently, Péter works for the Bird & Bird Law Firm where he provides advice on sports law, competition law and general corporate and commercial matters.  He is a guest lecturer at the Faculty of Law of University ELTE Budapest, co-authored the textbook 'Sports Law - The Civil Law of Sport' and has publications in law journals and on other prominent sports websites on a regular basis. His Facebook page: www.facebook.com/sportjog.

Sándor Gaál: What are the most effective arguments of the players and the NFL in your opinion?

Péter Rippel-Szabó: The players’ most effective argument can be that the NFL deliberately concealed the possible health risks (such as post-traumatic symptoms caused by concussions) associated with playing football and, as a result of this failure of the NFL, the players suffered damage to health (so called ‘damage caused by incitement’ under Hungarian law). In order to be awarded damages the existence of damage, the unlawfully conduct of the tortfeasor (NFL), the related causation and the fact that the players suffered damage to health acted in good faith and in a reasonable manner all have to be proven.
The existence of damage (concussions, other damage to health, post-traumatic symptoms and deaths) is beyond doubt, however, the unlawfully behavior of the NFL (i.e. the NFL failed to appropriately inform the players about possible health risks connected to playing football), and the fact that players acted in good faith and in a reasonable manner is subject to the outcome of taking of evidence. In this context the key question is causation, i.e. the players have to show that NFL’s failure was the cause of suffering concussions and any further related damage to health.
Expectedly, in its defense the NFL will also put strong emphasis on the lack of some elements necessary for awarding damages. It is important to highlight that collisions or strikes are inherent part of the game and it can be questioned whether the NFL can be held liable for the fact that one player fouls or incidentally hits or crashes the other one, or the coach of a team explicitly encourages the players to play ‘hard’. From the medical point of view it is not entirely clear if the players’ post-traumatic symptoms are diagnosed because they had previously played in the NFL. Finally, it can be that some players suffer post-traumatic symptoms because of different illnesses or collisions happened prior to playing in the NFL.
It must also be noted here that the NFL may successfully come up with the argument that the lawsuits are not subject to the jurisdiction of ordinary state courts since injury issues are covered by the collective bargaining agreement.

Sándor Gaál: How hard it is to represent the position of the plaintiffs and the defendants?

Péter Rippel-Szabó: Concerning cases being in media spotlight it can be said that legal representatives are under more increased pressure. So there may be no difference in the representatives’ position from this point of view. In lawsuits the burden of proof lies primarily on the plaintiffs, consequently the position of the plaintiffs’ representatives seems to be more difficult. The legal counsels of the NFL may find themselves in a more favorable position as they must only prove in the first place that the NFL had done everything in its power to prevent any damage and no precondition for awarding damages is fulfilled. Of course, the parties’ situation and the burden of proof can significantly change in some lawsuits because of the different legal issues which can arise in procedural and substantial law.

Sándor Gaál: How dangerous is this situation for the helmet manufacturers, can this lawsuit ruin them?

Péter Rippel-Szabó: Although Riddell, as NFL’s official helmet manufacturer, had been named in some of the individual suits as defendant, it seems rather unlikely that Riddell or any other helmet manufacturers would be condemned in the lawsuits. The only significant risk to which helmet manufacturers could be exposed is if it can be proven that they intentionally or negligently (i.e. unlawfully) failed to inform the players that they can suffer damage to health in spite of wearing helmets. However the likelihood of this scenario is also rather low.
From another point of view helmet manufacturers could be affected if, due to the lawsuits and the negative media publicity, the number of future athletes playing football would decrease what could lead to reduction in the sales volume of football helmets. 
The positive image of helmet manufacturers could even grow if they can prove in the lawsuits that the helmets manufactured by them had had and maintained the highest safety standards possible from the outset.

Sándor Gaál: How dangerous are these lawsuits for amateur sports (NCAA, High School football, etc.)? Do these endanger their future?

Péter Rippel-Szabó: Regarding the amateur sports the primer question is whether amateur players, encouraged by the developments in NFL lawsuits, would file actions against the amateur sports leagues based on the same legal arguments. It can also be possible that parents will not allow their children to play football what could affect grassroots development. Consequently, popularity and income of amateur sports, similarly to the NFL's, may drop. Their future however should not be directly compromised for a while.

Sándor Gaál: What could be the effect of these lawsuits on the future of the NFL?

Péter Rippel-Szabó: Regardless the outcome of the lawsuits there are more aspects of the cases which negatively affect the public perception of the NFL. In the first place such aspects are the deaths, concussions and post-traumatic symptoms already associated with the NFL brand as well as the rumours on the NFL’s failure to provide proper information about the risks of playing football.
Moreover any change in the rules of the game may reduce the popularity of the NFL as the appeal of the NFL for many supporters is its certain grade of aggression. It is doubtful whether it is possible to change the rules of the game and simultaneously preserve its original roots. The question can also arise whether players will be deterred from playing?
The media campaign started by the NFL may not be sufficient in order to offset the above negative impacts. As per the future revenue generating ability of the NFL it might be that sponsors and media companies will not provide the same amount of money as earlier to the NFL. In the light of the above, reduction of the popularity of football and certain decrease in income of the NFL can be expected the extent of which partially depends on the outcome and length of the lawsuits. In the end, the future of the NFL should not be compromised.

Sándor Gaál: What will be the verdict of this litigation in your opinion? Will there be a settlement?

Péter Rippel-Szabó: There may be different decisions in some lawsuits depending on the specific matters of fact of the given case. As a result, it is possible that in some lawsuits damages will be awarded in part or to full extent to plaintiffs. However, expectedly in the vast majority of the cases, the plaintiffs will not be able to put forward proper evidence in order to prove all necessary facts what will result in dismissing their claims. 
Even so, it can be expected in more class action lawsuits that, even if the NFL is in a more favourable position from a legal point of view, there will be some settlements, as the continuous reduction of the NFL’s positive public perception resulting from the ‘never-ending’ lawsuits can cause much grater damage to the NFL than the advantages deriving from the non-payment of damages.

Sándor Gaál: Thank you very much.

Péter Rippel-Szabó: Thank you for the opportunity.

Az agyrázkódásokkal kapcsolatos perek II. - Interjú Rippel-Szabó Péterrel

A Paul D. Andersonnal készített népszerű interjú után tovább folytatjuk utazásunkat a jog világában, ismét az NFL ellen indított agyrázkódásokkal kapcsolatos perekkel foglalkozunk. Ezúttal a magyar sportjogász, Rippel-Szabó Péter a vendégem egy interjúra.

Péter évek óta kutat a sportjog területén és kiemelkedő ismeretekkel rendelkezik a kereskedelmi szerződésekkel és a sportszövetségek működésével összefüggésben. Summa cum laude jogi oklevelét a Pécsi Tudományegyetemen szerezte, melyet követően sportjogi irányultságú Magister LL.M. diplomát kapott az Erlangen-Nürnbergi Egyetemen. Jelenleg a Bird & Bird Ügyvédi Irodában dolgozik, ahol jogi tanácsot nyújt sport- és versenyjogi, valamint általános társasági és kereskedelmi jogi ügyekben. Emellett meghívott előadó az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, társszerzője a „Sportjog II. – A sport civiljoga” c. tankönyvnek, valamint rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban és egyéb ismertebb sportjogi internetes oldalakon. Facebook oldala: www.facebook.com/sportjog .

Gaál Sándor:
Melyek szerinted a játékosok és az NFL leghatásosabb érvei a perekben?

Rippel-Szabó Péter: A játékosok elsősorban azzal érvelhetnek, hogy az NFL szándékosan eltitkolta előlük a futballal együtt járó maradandó egészségkárosodási kockázatokat (mint pl. az agyrázkódás következtében jelentkező poszt-traumatikus tüneteket) és a játékosokat ennek következtében érte az egészségkárosodás (ún. „biztatási kár”). Ebben az esetben kártérítés megítéléséhez bizonyítani szükséges a kár meglétét, a károkozó (NFL) jogellenes és felróható magatartását, valamint a kettő közötti okozati összefüggést, illetve a kárt szenvedett játékosok jóhiszeműségét és önhibájuk hiányát is. 
A kár megléte (agyrázkódások, egyéb egészségkárosodások, poszt-traumatikus tünetek és halálesetek) egyértelmű, az NFL jogellenes és felróható magatartása (tehát hogy a játékosokat nem megfelelően tájékoztatta a futballhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokról), valamint a játékosok önhibájának hiánya és jóhiszeműsége már a bizonyítási eljárás kimenetelétől függ. Ebben a kontextusban a legnehezebb azonban az okozati összefüggés meglétének bizonyítása – azaz hogy azért szenvedtek el a játékosok agyrázkódásokat és ehhez kapcsolódó egészségkárosodásokat, mert az NFL erről nem tájékoztatta őket.
Minden bizonnyal az NFL is a kártérítés megítéléshez szükséges egyes elemek hiányára fekteti a hangsúlyt védekezése során. Fontos kiemelni, hogy az ütközések, ütések a futballal együtt járó kockázat részei, illetve tulajdonképpen igencsak kérdéses az is, hogy terhelheti-e felelősség az NFL-t azért, mert az egyik játékos a másikat szabálytalanul vagy véletlenül megüti, ütközik vele, vagy pl. a csapat edzője kifejezetten bátorítja csapatát a „kemény” játékra. Továbbá orvosilag sem teljes mértékben bizonyított az, hogy a poszt-traumatikus tünetek a futballistáknál az NFL-ben való játék következtében jelentkeznek. Végül az is előfordulhat, hogy egyes játékosok betegség vagy már az NFL előtt elszenvedett ütközések miatt szenvednek későbbi poszt-traumatikus tünetekben.
Megemlítendő, hogy az NFL eljárásjogi szempontból akár sikerrel hivatkozhat arra is, hogy a jogviták a kollektív szerződés rendelkezései szerint nem tartoznak bírósági hatáskörbe.

Gaál Sándor:
Mennyire nehéz egyik vagy másik fél álláspontját képviselni?

Rippel-Szabó Péter: Általánosságban elmondható, hogy nagy médianyilvánosságot kapó esetekben az eljáró jogi képviselők nagyobb nyomás alatt állnak, ebből a szempontból a képviselők helyzete között talán nincs különbség. Peres eljárásokban a bizonyítási teher elsődlegesen a felpereseken van, így a felperesek jogi képviselői nehezebb helyzetben lehetnek. Az NFL tanácsadóinak helyzete annyiban egyszerűbb lehet, hogy nekik elsősorban csak azt kell bizonyítaniuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a káresetek elhárítása érdekében, valamint hogy a kártérítés megítéléshez szükséges együttes feltételek nem állnak fenn. Természetesen az egyes perekben a felmerülő különböző eljárási és anyagi jogi kérdések miatt a felek perbeli helyzete és a bizonyítási teher kötelezettsége jelentősen változhat.

Gaál Sándor: Mennyire veszélyeztetettek a sisakgyártók, elbukhatnak a per miatt?

Rippel-Szabó Péter: Bár néhány keresetlevélben a Riddell, mint az NFL hivatalos sisakgyártója is megnevezésre került mint alperes, kevéssé valószínű, hogy a sisakgyártókat elmarasztalnák a perekben. Az egyetlen jelentősebb kockázat a sisakgyártókra nézve az lehet, ha bizonyításra kerül, hogy szándékosan vagy gondatlanul (azaz jogellenes módon) nem tájékoztatták a játékosokat arról, hogy a sisak viselésének ellenére is egészségkárosodást szenvedhetnek el. Azonban e szcenáriónak csekély az esélye.
Más szempontból a sisakgyártók talán annyiban lehetnek érintettek, amennyiben a perek és a negatív médiavisszhang miatt a jövőben kevesebben űznék a sportot, és ennek következtében kevesebb sisakot tudnának eladni. 
A sisakgyártók közmegítélése akár még pozitív irányban is nőhet, amennyiben az eljárások során bizonyítják, hogy ők már a kezdetektől fogva a tőlük telhető legbiztonságosabb sisakokat gyártották.

Gaál Sándor: Mennyire veszélyeztetettek az amatőr sportligák (NCAA, High school foci, stb.)? Veszélyeztetik a perek a jövőjüket?

Rippel-Szabó Péter: Az amatőr sportligákkal kapcsolatban elsősorban az lehet a kérdés, hogy az NFL perek hatására a jelenleg itt játszó futballisták hasonló jogi alapon dömpingszerűen pereket indítanak-e az amatőr ligákkal vagy esetleg az egyes csapataikkal szemben. Másodsorban elképzelhető, hogy a szülők eltiltják a gyerekeiket a futballtól, ami csökkentené a futball utánpótlásbázisát. Összességében az amatőr sportligák népszerűsége és bevételei – hasonlóan az NFL-éhez – várhatóan vissza fognak esni, jövőjük azonban egyelőre közvetlenül nem veszélyeztetett.

Gaál Sándor: Milyen hatása lehet a pereknek az NFL jövőjére?

Rippel-Szabó Péter: Nyilvánvaló, hogy bármi is lesz a perek kimenetele, az ügyeknek már most több olyan aspektusa van, amelyek rontják az NFL megítélését. Ilyenek elsősorban az NFL branddel, elnevezéssel már közvetlenül összekapcsolódott halálesetek, agyrázkódások és egészségkárosodások, valamint a játékosok nem megfelelő tájékoztatásával kapcsolatos hírek.
Továbbá a játékszabályok már bekövetkezett, ill. tervezett megváltoztatása is csökkentheti az NFL népszerűségét, hiszen sok szurkoló éppen az agresszív stílusa miatt kedveli a futballt. Ráadásul kérdéses az is, hogy lehet-e olyan szabályváltozást hozni, mellyel egyidejűleg a játék eredendő lényege is megőrzésre kerül? Felvetődhet továbbá, hogy a fejlemények elrettentik-e a játékosokat a játéktól?
E hatások ellensúlyozására az NFL az utóbbi időben jelentős kampányt indított, kérdés, hogy ez mennyiben vezet eredményre. Végül a liga bevételeit tekintve kérdéses, hogy a szponzorok és a médiatársaságok továbbra is hajlandóak-e ugyanazon összegeket megfizetni, mint korábban. Fentiek tükrében számolni kell a futball népszerűségének és bevételeinek csökkenésével, melynek mértéke a perek kimenetelétől és elhúzódásától is függ. Mindazonáltal nem valószínű, hogy az NFL jövője veszélyben forogna.

Gaál Sándor: Mi lesz a döntés a pereskedés végén szerinted? Lesz-e kiegyezés?

Rippel-Szabó Péter: Az egyes perekben eltérő döntések születhetnek az azok alapjául szolgáló eltérő tényállások miatt. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy bizonyos esetekben néhány játékos kártérítési igényét részben vagy egészben jóváhagyja a bíróság, azonban a perek döntő többségében a felperesek valószínűsíthetően teljes egészében nem tudják bizonyítani a szükséges tényeket, mely a keresetük elutasításához vezet. 
Fentiek ellenére több csoportos kereset esetén reálisan várható kiegyezés, hiszen bár jogi szempontból az NFL kedvezőbb helyzetben van, azonban ezzel együtt az eljárások elhúzódásával járó pozitív megítélés-csökkenés jóval nagyobb kárt okozhat az NFL-nek, mint az esetlegesen ki nem fizetendő kártérítésekből eredő anyagi előny.

Gaál Sándor: Köszönöm az interjút!

Rippel-Szabó Péter: Én köszönöm a lehetőséget.

2012. augusztus 3., péntek

Haslam Clevelandben - az 1 milliárd dolláros üzlet

Tegnap éjszaka hivatalosan is bejelentették, hogy a Cleveland Browns tulajdonosa, Randy Lerner megegyezett a Tennessee államból származó milliárdos üzletemberrel, Jimmy Haslam III.-mal arról, hogy a Browns többségi részesedése Haslam kezébe vándorol. Ahhoz, hogy a tranzakció véglegesíthető legyen, Haslamnak értékesítenie kell a Pittsburgh Steelersben meglevő 10 %-ot meghaladó részesedését. 

A Pilot Travel Centers LLC révén meggazdagodó Haslam, Tennessee állam kormányzójának bátyja a Brownsban való többségi részesedésért valamivel több, mint 700 millió dollárt fizet Lernernek. Lerner a franchise 30 %-át megtartja, és amint rendezi a csapat (rész)tulajdonosváltásig felgyülemlett adósságait, a 30 %-ért további, 300 millió dollárt közelítő összegre tehet szert. Így a tranzakció összértéke meghaladja majd az 1 milliárd dollárt. 

A korábban Pittsburghhöz való hűségét bizonygató Haslam így jelentősen többet fizet a franchise 100 %-áért, mint Shahid Khan tette azt Jacksonville (725 millió dollár) esetében. A különbség, Andrew Zimbalist, az USA egyik legnevesebb sportközgazdásza szerint abból adódik, hogy Cleveland sokkal jobb és nagyobb NFL market, mint Jacksonville, valamint sokkal több profitot termelő stadionja is van a csapatnak. Ehhez még hozzájön az elmúlt évek katasztrofálisan gyenge szereplése ellenére is kitartó, lojális szurkolótábor, a Browns jó viszonya Cleveland várossal, illetve az NFL egyik legtöbbet fizető rádióállomásokkal kötött szerződése. Emellett vannak kihasználatlan lehetőségek is, hiszen például a Browns stadionjának nincs névadó szponzora. Haslam sajtótájékoztatóján a jog várható értékesítéséről is beszélt.

Mint minden tulajdonosváltás esetén, a fennmaradó 31 NFL franchise többségi tulajdonosainak meg kell szavazniuk a tulajdonosváltást ahhoz, hogy az lezártnak legyen tekinthető. Haslam esetében nincs szükség a szokásos "átvilágításra", vagyis szándékainak, hátterének vizsgálatára, hiszen az már megtörtént akkor, amikor a Steelersben részesedést szerzett. A tranzakció véglegesítése így leginkább attól függ, hogy mikor sikerül a Pittsburghben való kisebbségi részesedését értékesítenie, amelynek meghirdetésére már sor került, és a Steelers többségi részesedését birtokló Rooney család is asszisztál a folyamathoz. Ha gyorsan találnak vevőt, a tranzakciót akár már az októberi tulajdonosi találkozón is véglegesíthetik.

Haslam ígéretet tett arra, hogy a Brownst Clevelandben tartja, nem költözteti el a csapatot. A csapat vezetőségében bekövetkező változásokról még sok mindent nem tudunk, annyi bizonyos, hogy Haslam egyik fő bizalmasa Clevelandben az Eagles volt elnöke, Joe Banner lesz. Az új tulajdonos még csak tegnap találkozott a Browns jelenlegi elnökével, Mike Holmgrennel és jelenlegi főedzőjével, Pat Shurmurral. Haslam sajtótájékoztatóján elmondta, már beszélt más csapatok tulajdonosaival is, akik örömmel fogadták körükben. Az első tulajdonos, aki felhívta, a Patriots tulajdonosa, Robert Kraft volt.

2012. augusztus 2., csütörtök

The concussion litigation - Interview with Paul D. Anderson

Last year the NFL had another magnificent season with excellent TV ratings and the incredible excitement of fans, who were not even bothered by the NFL’s long lasting lockout. In this joyful environment a process has been started concerning a serious problem, the dark side of the game. A process, which may lead to a long legal battle between former players and the NFL. This battle may also have an effect on amateur football and globally known companies. The fight between the former players and the NFL is not about the post-career benefits like the Eller vs. NFL case, it concerns more serious problems like concussions, brain damage, dementia, constant lifelong pain, death and suicide… Sad stories are part of this process, stories that must be heard by everyone who wants to be associated with the game of football and every parent who has to make a decision about letting his/her child participate in this sport on any level. This time we will not try to make some kind of judgement, we will only discuss the lawsuits and their possible effects on the game of football. As of today, 3,236 former players have been named plaintiffs in 124 lawsuits overall. 24 of the 3,236 former NFL players are the members of the Pro Football Hall of Fame (overall members of the HOF: 267, members alive: 196). 

To get the readers close to this exciting topic, I have invited an expert in this field, the editor of the NFL Concussion Litigation blog, Paul D. Anderson to an interview.

Anderson’s work is frequently cited by the american media, and he’s been considered the “go-to guy” on the NFL concussion litigation. He graduated summa cum laude from the University of Missouri-Kansas City School of Law. He focused on Sports Law, Class Actions, Labor & Employment Law, and Business Litigation. He clerked with the law firm of Monaco, Sanders, Gotfredson, Racine and Barber, and last summer, interned with Senior U.S. District Judge Ortrie D. Smith at the United States District Court of the Western District of Missouri. He spent his final semester of law school interning at the Department of Labor, and devoted the remainder of his time covering the NFL concussion litigation.

After introducing Paul, let’s turn our attention to the questions and the answers:

Sándor Gaál: What are the most effective arguments of the players and the NFL in your opinion?

Paul D. Anderson: Both sides have strong arguments. The players’ best argument arises in the time period in which the Mild Traumatic Brain Injury Committee was in place (e.g. 1994 – 2009). During this time, there were several independent scientific studies that linked repeated blows to the head and long-term brain damage. The MTBI Committee, throughout this period, created its own studies directly refuting the link. The players will argue that instead of embracing the studies and building upon them, the NFL and the MTBI Committee acted as roadblock, creating “junk science” that made current and former players believe their cognitive decline was not the result of concussions and sub-concussive blows.
Conversely, the NFL’s first argument will be one that it uses often, and with much success: the lawsuits do not belong in court because they are preempted by the Collective Bargaining Agreement (CBA).
A federal judge in Philadelphia, Judge Anita Brody, will soon hear arguments from both sides to determine if the lawsuits belong in court. If she rules in favor of the players, discovery will begin and we are likely in for a long litigation battle, probably several years. If she rules in favor of the NFL, the lawsuits will be kicked out of court and pursued, if at all, through the dispute provisions of the CBA.

Sándor Gaál: How dangerous is this situation for the helmet manufacturers?

Paul D. Anderson: Riddell Helmets has been named a defendant in several of the lawsuits. The claims against Riddell are primarily based on a product liability theory. The players are arguing that the helmets were 1) defective and 2) that Riddell failed to warn the players that no helmet can prevent concussions.
In regard to the first argument, I don’t think the players have a strong argument. Riddell, and other leading helmet manufacturers, has created a helmet with a superior design. The players will have an extremely difficult time arguing that the helmets could have been made safer. The players have a much stronger argument regarding the failure to warn. To this day, players around the world believe that a helmet can prevent concussions. That simply is not true. No helmet can prevent a brain from rattling around in one’s skull. A helmet was created to prevent the skull from fracturing, not to prevent concussions.

Sándor Gaál: How dangerous are these lawsuits for amateur sports (NCAA, High School football, etc.)? Do these endanger their future?

Paul D. Anderson: The NCAA is currently facing a similar class action lawsuit that could cost it millions. There are also several lawsuits at the high school level brought by individual students who were severally injured after a coach returned a student to play after failing to notice the signs of concussions.
Though they have the potential to scare parents away, I think they actually will create change for the better. The lawsuits have brought on a new sense of awareness about the dangers of head injuries in sports. It has allowed parents, coaches, health care providers and administrators to get educated about concussions. Contact sports can continue to thrive as long as there are responsible and educated people around to supervise the game.

Sándor Gaál: What could be the effect of these lawsuits on the future of the NFL?

Paul D. Anderson: I really think the NFL is too big to fail. The NFL is a $9 billion industry and it is projecting $20 billion of revenue by 2020. Even if a multi-billion dollar judgment was rendered against the NFL, I don’t think it would bring the NFL to its knees.

The game cannot be fundamentally changed. It is, and will always remain, inherently violent. The players today – post 2009 -- are assuming the risk of long-term brain damage. And now, they can either choose to take on those risks while getting compensated handsomely, or they can walk away from the game and enjoy a better quality of life.

Sándor Gaál: What will be the verdict of this litigation in your opinion? Will there be a settlement?

Paul D. Anderson: That’s a tough call. The NFL is not looking good in the court of public opinion. As more tragic stories materialize about former players committing suicide and suffering from cognitive decline, the NFL may decide to reassess its legal strategy and start talking a global settlement.
If the players survive the motion to dismiss/preemption argument, I think the NFL will consider discussing a reasonable settlement.
A settlement would likely consist of a medical monitoring program that is created to allow former players to get baseline testing and cognitive therapy. I don’t think a settlement would include a massive amount of compensation (i.e. money in the player’s pocket).
On the other hand, the NFL could grind it out over the next 15-20 years. The NFL’s lawyers are getting paid on an hourly basis. Meanwhile, the plaintiffs’ lawyers are bank rolling this lawsuit on a contingent fee basis, which means the lawyers don’t get paid for their legal services unless a settlement or judgment is rendered in their favor.
In either event, I don’t see a quick resolution in the foreseeable future.

Sándor Gaál: Thank you very much for the interview.

Paul D. Anderson:  It was a real joy, thank you for the opportunity.

Az agyrázkódásokkal kapcsolatos perek - Interjú Paul D. Andersonnal

Az elmúlt évben az NFL ismét egy nagyszerű szezont zárt, kimagasló TV-s mutatókkal, hihetetlen izgalomban tartva a szurkolókat, akiket a hosszan elnyúló NFL lockout sem zavart meg. Ebben az örömteli környezetben kezdődött el egy komoly problémához kötődő folyamat, amely a játék sötét oldalához kapcsolódik. Egy olyan folyamat, amely hosszú jogi csatározáshoz vezethet a volt játékosok és az NFL között. A csatának hatása lehet az amatőr futballra és világviszonylatban ismert vállalatokra is. Ez a harc a volt játékosok és az NFL között nem a karrier utáni juttatásokról szól, mint ahogy azt az Eller vs. NFL perben láttuk, hanem sokkal súlyosabb problémákkal kapcsolatos, mint az agyrázkódások, agykárosodások, szellemi leépülés, élethosszon át tartó állandó fájdalom, halál és öngyilkosság... A szomorú történetek részei ennek a folyamatnak, olyan történetek ezek, amelyeket meg kell hallgatnia mindenkinek, aki szeretne a játékkal kapcsolatba kerülni; illetve azon szülőknek is, akiknek dönteniük kell, hogy engedik-e gyermeküket sportolni ezen a területen bármely szinten. Ezúttal nem próbálunk meg valamiféle ítéletet hozni, csak a perekről, illetve azok amerikai futballal kapcsolatos hatásairól beszélgetünk. A mai napig 3.236 volt játékos lett megnevezve felperesként összesen 124 perben ebben az ügyben. 24 fő a 3.236-ból a Hírességek Csarnokának tagja (az összes tagok száma: 267 fő; az élő tagok száma: 196 fő).

Annak érdekében, hogy az olvasókhoz közel tudjam hozni ezt az izgalmas témát, felkértem Paul D. Andersont  – a terület szakértőjét, az NFL Concussion Litigation blog szerkesztőjét – egy interjúra.

Andersont nagyon sokszor idézi az amerikai média, olyan szakértőnek tartják, akit mindenképpen fel kell keresni, ha az agyrázkódásokkal kapcsolatos perek felmerülnek. Paul summa cum laude-val végzett az Missouri-Kansas City Egyetem Jogi Karán. Tanulmányai során sportjogra, csoportos perekre, munkajogra és gazdasági jogvitákra specializálódott. Jogi gyakornokként dolgozott a Monaco, Sanders, Gotfredson, Racine és Barber ügyvédi irodában, majd szakmai gyakorlatát Ortie D. Smith kerületi bíró mellett töltötte a Nyugati Kerületi Bíróságon Missouriban. Utolsó félévét a Munkaügyi Minisztériumban töltötte gyakorlaton, emellett figyelmét az NFL ellen indított, agyrázkódásokkal kapcsolatos pereknek szentelte.

Paul rövid bemutatása után fordítsuk figyelmünket a kérdésekre és a válaszokra.

Gaál Sándor: Melyek szerinted a játékosok és az NFL leghatásosabb érvei a perekben?

Paul D. Anderson: Mindkét oldalnak erős érvei vannak. A játékosok legjobb érve abból az időszakból származik, amikor az NFL agysérülésekkel kapcsolatos bizottsága, a Mild Traumatic Brain Injury Committee létezett (1994 és 2009 között). Ebben az időszakban számos olyan független tudományos kutatás jelent meg, amely összekapcsolta egymással a fejet ért ismételt ütközéseket és a hosszútávú agykárosodást. A bizottság azonban ebben az időszakban elkészítette saját tanulmányait, egyenesen megcáfolva a kapcsolatot a két dolog között. A játékosok azzal fognak érvelni, hogy ahelyett, hogy az NFL és a bizottság elismerték volna más tanulmányok eredményeit és arra építettek volna a továbbiakban, inkább akadályt képeztek, "hamis tanokat" hirdetve, és elhitetve azt a jelen és a múlt játékosaival, hogy leépülésükhöz nincs, vagy nem volt köze az agyrázkódásoknak és az agyrázkódásokat követő ütközéseknek.

A másik oldalon az NFL első érvelése az lesz, amit már oly sokszor és oly nagy sikerrel alkalmaztak: a perek nem tartoznak a bíróságok illetékességi körébe, hiszen a kollektív szerződés (CBA) minősül elsődleges jogforrásnak ebben az esetben. 
Anita Brody bírónő Philadelphiában hamarosan meghallgatja a feleket ebben az ügyben, és dönt, hogy a pereknek van-e helye a bíróságokon, vagy sem. Ha a játékosok javára dönt, akkor a feltárás (discovery) folyamata megkezdődik, és várhatóan hosszú éveken átnyúló jogi procedúrára készülhetünk. Ha az NFL javára dönt, akkor a pereket visszadobják a bíróságról és a CBA vitákkal kapcsolatos előírásainak megfelelő eljárásban folytatódik az ügy, ha egyáltalán sor kerül erre.

Gaál Sándor: Mennyire veszélyeztetettek a sisakokat gyártó vállalkozások?

Paul D. Anderson: A Riddell Helmets számos perben említésre kerül, mint alperes. A Riddell elleni vádak elsősorban a termékfelelősséggel kapcsolatosak. A játékosok azzal érvelnek, hogy 1) a sisakok hibásak, selejtek voltak, 2) hogy a Riddell nem tájékoztatta arról a játékosokat, hogy a sisak önmagában nem képes az agyrázkódások megelőzésére.
Nem hiszem, hogy az első érv elég erősnek bizonyul majd a játékosok esetében. A Riddell és más sisakot gyártó vállalkozások a sisakokat magas színvonalon készítik el. Rendkívül nehéz lesz azt bizonyítaniuk a játékosoknak, hogy a sisakokat biztonságosabbra is lehetett volna tervezni. Sokkal erősebb érv lehet a figyelmeztetés elmaradása. Világszerte a mai napig azt hiszik a játékosok, hogy a sisak megóvja őket az agyrázkódásoktól. Ez egyszerűen nem igaz. Semmilyen sisak nem védheti meg az agyat attól, hogy a koponyán belül zötyögjön. A sisak azért készült el, hogy megvédje a játékost a koponyasérülésektől, koponyatörésektől, nem pedig azért, hogy megvédje az agyrázkódásoktól. 

Gaál Sándor: Mennyire veszélyeztetettek az amatőr sportligák (egyetemi futball, középiskolás foci, stb.)? Veszélyeztetik-e a perek a jövőjüket?

Paul D. Anderson: Az NCAA jelenleg egy hasonló csoportos perrel néz szembe, amely milliókba kerülhet számára. Több olyan per is van, amit középiskolás hallgatók nevében indítottak, mivel súlyosan megsérültek amiatt, mert az edzőjük - nem felismerve az agyrázkódás jeleit - visszaküldte őket játszani a pályára.
Bár ezeknek a pereknek van egy olyan potenciális hatása, amely elriaszthatja a szülőket, úgy gondolom, hogy az lesz az eredményük, hogy a dolgok jó irányba változnak. A perek egy újfajta tudatosságot alakítanak ki a sportokban elszenvedett fejsérülésekkel kapcsolatban. Lehetővé teszik a szülők, az edzők, az egészségügyi szolgáltatók és az adminisztrátorok (értsd: iskolai alkalmazottak) számára, hogy ismereteket szerezzenek az agyrázkódásokról. A kontakt sportok mindaddig virágozhatnak, amíg felelősségteljes és ismeretekkel rendelkező emberek felügyelik a játékot.

Gaál Sándor: Milyen hatása lehet a pereknek az NFL jövőjére?

Paul D. Anderson: Úgy gondolom, hogy az NFL túl nagy ahhoz, hogy elbukjon. Az NFL egy 9 milliárd dolláros iparág, 2020-ra a bevétel a várakozások szerint 20 milliárd dollárra nőhet. Még akkor sem kényszerül szerintem térdre az NFL, ha egy több milliárd dolláros kártérítési kötelezettséget ró ki rájuk a bíróság.

A játékot nem lehet alapjaiban megváltoztatni. Az jelenleg is és mindig is eredendően erőszakos lesz. Napjaink játékosai - 2009 óta - vállalják a hosszútávú agykárosodás kockázatát. Jelenleg eldönthetik, hogy vállalják-e ezt a kockázatot és ebben az esetben jelentősen kompenzálják őket (fizetés formájában), vagy pedig elfordulnak a sporttól és jobb életminőségnek örvendnek.

Gaál Sándor: Mi lesz szerinted a döntés a pereskedés végén? Lesz-e kiegyezés?

Paul D. Anderson: Ez egy nehéz kérdés. Az NFL nem áll jól a közvélemény szemében. Minél több tragikus történet kerül napvilágra volt játékosok öngyilkosságáról, kognitív hanyatlásáról, annál inkább valószínű lehet, hogy az NFL újraértékeli jogi stratégiáját és elkezd egy mindent átfogó kiegyezésről tárgyalni.
Ha a perek túlélik a bíróságról való visszadobatás folyamatát, úgy gondolom, az NFL el fog gondolkodni egy méltányos kiegyezésről. 
A kiegyezés várhatóan tartalmazza majd egy egészségügyi monitoring program felállítását, amely lehetővé teszi a volt játékosok alapvető vizsgálatainak lebonyolítását és kognitív terápiáját. Nem hiszem, hogy nagyobb összegű kompenzáció (azaz pénz a játékosok pénztárcájában) a kiegyezés része lesz.
Másrészt viszont az NFL akár 15-20 éven keresztül is elhúzhatja a pereskedést. Az NFL ügyvédei óradíj fejében dolgoznak. Ezzel szemben a felperesek oldalán a játékosok ügyvédei egy feltételes díjazás fejében végzik munkájukat, addig nem fizetik őket, amíg nincs kiegyezés, vagy nem döntenek a javukra a perben.
Bármelyik változat is következzen be, nem látok lehetőséget gyors, a közeljövőben bekövetkező döntésre.

Gaál Sándor: Nagyon köszönöm az interjút.

Paul D. Anderson:  Igazán örömmel álltam rendelkezésre, köszönöm a lehetőséget.