2012. november 2., péntek

Könyvajánló: Next question

Nagyon sok hihetetlenül intelligens embert ismertem, aki sohasem lett sikeres. Számos olyat is, aki szintén nem vitte semmire, pedig nagyon tehetséges volt.  Sohasem ismertem azonban olyan embert, aki keményen dolgozott és nem vitte semmire. A legfontosabb, amit a Harvardot végzettek sokszor nem értenek meg, nem elég, hogy okosabb és tehetségesebb vagy egy másik embernél, a való világban csak akkor lehetsz sikeres, ha keményen dolgozol. Ezt teszem én is minden nap, ez éltet és ezért vagyok az NFL legjobb játékosügynöke. 
(Drew Rosenhaus)

2008-ban jelent meg a Berkley Books (New York) gondozásában Drew és Jason Rosenhaus második könyve, amelynek címe Next question. Korunk legellentmondásosabb ügynökének mindennapjaiba csöppenhetünk bele, azonban aki belép az ajtón, az ne lepődjön meg, ha szinte csak sikersztorik fogadják és Drew híresen nagy egójával is szembetalálkozik. Mint minden valamirevaló ügynök, Drew is furcsa személyiség, de sok szituáció menedzseléséből, történeteiből megismerhetjük emberi oldalát is. Meglepő módon van neki olyan is.

A könyv 2005-be repít vissza minket, Terrell Owens még a Philadelphia Eagles csapatában játszik. Az első két fejezet azt mutatja be, hogyan sikerült Drewéknak egy lehetetlen szituációból (új szerződés iránti vágy, problémák a csapattársakkal, csapatvezetéssel, médiafelhajtás, végül eltiltás) kimenekítenie Owenst és megaszerződést aláírni Dallasban. A Next question cím Rosenhaus híres sajtótájékoztatójára utal, amelyen szinte minden őt vagy Owenst támadó kérdésre ez a két szó volt a válasza.

Hamarosan visszacsöppenünk Drewék gyermekkorába, a karateedzésekre, az egyetemre, és a kezdetekre Mel Levine játékosügynök mellett. Már itt nyilvánvalóvá válik Rosenhaus terve, amelynek részben köszönhető is felemelkedése, beépülni a Miami Hurricanes mindennapjaiba, majd ugyanezt megtenni a Miami Dolphinsnál. A 2000-es évek fordulóján sztárgyárként működő Canes lett Drew Rosenhaus bázisa és otthona.

A következő történet a második legérdekesebb Drew karrierje alatt. Willis McGahee útját mutatja be a karrierveszélyeztető térdsérülésétől kezdve a Rosenhausékkal való kapcsolatáig és a draftig. McGahee karrierveszélyeztető sérülése ellenére lett első körben kiválasztott játékos, és ez nagy részben Drewnak köszönhető. Hasonló csodára lenne szüksége majd valószínűleg Marcus Lattimorenak, a South Carolina fantasztikus RB-jének is, aki McGahee-éhez hasonló sérülést szenvedett a múlt héten.
Megismerhetjük Robert Baileyt, aki Rosenhaus egyik fő promótere és marketingese lett, valamint Drew felvázolja Sean Taylor szerződtetésének nehézségeit, a lassan alakuló baráti viszonyt, valamint a váratlan és sokkoló halálhírt és a gyilkosság napját Drew szemével.

Az 1989-es év nagy berobbanásáról is beszél, amikor is sikerült elintéznie, hogy végre kibújjon Mel Levine árnyékából, rávette az ESPN-t, hogy a draft napján kameráik egyetlen drafton szereplő klienséről és róla tudósítsanak, valamint a Saints GM-jével, Jim Finks-szel való, TV által közvetített (!) tárgyalásáról is ír.
A múltba való visszatérés folytatódik a nagy bukással, amikor is addigi egyetlen első körben elkelt kliensét, Randal Hillt a Drew által menedzselt holdout miatt elcserélte a Miami Dolphins anélkül, hogy a WR valaha pályára lépett volna a csapat színeiben. Drew karrierjének addigi legmélyebb válságát eredményezte ez a lépés, a következő évben egy draftolt játékost sem képviselt, és sokan már el is felejtették. Michael Irvin, a Dallas sztárja sietett segítségére csak azért, hogy pár hét múlva elbocsássa. Az ügynök visszatértét a piacra meglepő módon a Dolphins játékosai segítették elő, miután többen aláírtak Rosenhaushoz, majd sokat segített az FSU játékosa, Marvin Jones is, aki később a negyedik helyen kelt el 1993-ban.

1995-ben már Warren Sapp szerződtetésére került sor, majd jött Ray Lewis, aki azonban hamar továbbállt. Innentől egymást követték a Pro Bowler kliensek. Jeremy Shockey kalandos úton történő megszerzéséről is érdemes olvasni, de ami igazán lenyűgöző, az a Clinton Portis-Champ Bailey trade és a megaszerződés Portisnak csupán a második teljes szezonját követően. Ez Drew Rosenhaus karrierjének legnagyobb húzása. Portis Denverben nem kapott volna a vezetőségtől új kontraktust, így Drewék előálltak az ötlettel, hogy mi lenne, ha Champ lenne az ellenérték... Dan Snyder vevő volt az ötletre, és megszületett az NFL történetének egyik legérdekesebb játékoscseréje.

A könyv hátralevő részében olvashatunk az Adewale Ogunyele traderől, és arról, hogy mennyire fontos az egy ügynök karrierjében, ha elégedett kliensei vannak. Sok játékosa akár kérés nélkül is hirdeti ügynökét, aki ezáltal új klienseket szerezhet. Fontos az is, hogy az ember méltósággal fogadja azt, ha másik ügynök "ellopja" kliensét, vagy elveszít egy újoncért való csatát. Aki felháborodik, kikel magából, az már biztos, hogy örökre elfelejtheti a játékost, és annak barátait is... Érdemes még említeni a Lance Briggs és Greg Olsen tárgyalásokat, amelyek során Rosenhausék kiváló munkát végeztek a pénzzel mindig csínján bánó Bears front office-szal tárgyalva. A könyvet záró történet Frank Gore-ról szól, egészen pontosan az útjáról az NFL-be két karrierveszélyeztető térdsérülésen át a 2007-es nagy szerződéséig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése