2012. augusztus 12., vasárnap

A charlotte-i RB kollekció, Rice, Forte' és az FA szerződések

A Carolina Panthers tartsuk meg értékeinket a (játékosoknak) legkedvezőbb áron című tavalyi akciója után (Charles Johnson, DeAngelo Williams, Jon Beason, Ryan Kalil, stb.) ismét hallatott magáról. Azok után, hogy tavaly megkötötték Williams-szel az 5 évre szóló, 43 millió $ összértékű és neki 21 millió $-t garantáló szerződést, most másik futójátékosuknak, Jonathan Stewartnak adtak hasonló értékű szerződést. Stewart 5 év alatt 36,5 millió $-t kereshet, amiből az első hírekkel szemben nem is 22,5, hanem 23 millió garantált. Mi több, a szerződés maximális értéke 42,5 millió $-ra is emelkedhet. Mindezt a legkevésbé produktívabb szezonja után, és akkor, amikor megjelent faktorként a futószekcióban a DeWill-Stewart páros mellett az irányító, Cam Newton is. Sőt, az offseasonben szerződtették Mike Tolbertet is, aki a rövid yardos szituációkban akár mindhárom korábban említett játékosnál nagyobb szerepet kaphat. Jelenlegi állás szerint a Panthers az utóbbi két évben három RB-nek (Williams, Stewart, Tolbert) 89,5 millió $ kifizetésére vállalta, amiből garantált 46,7 milliót!

Az egyik fő kérdés az, hogy minek ekkora befektetés, ha a futójátékosok egyenként kb. annyit futnak az offenseben, mint az irányító (tavaly a két futó és a QB is 700 yard felett zárt, Williams volt a listavezető 836 yarddal). 700-800 yardos RB-ket a draftok kései köreiben, vagy akár UDFA-ként is találhatnak csapatok... Ez a két szerződés viszont olyan RB kontraktus, amilyet azok a futók kaptak, akik képesek akár egyedüli RB-ként is dominálni hosszútávon. Természetesen ott állnak olyan adatok, minthogy Williams a Panthers történetének legeredményesebb futója (5047 yarddal) és Stewart a második (3500 yard). Illetve ki ne emlékezne DeWill zseniális 2008-as évére (1515 futott yard, 18 futott TD), valamint Stewart franchise rekordjára 2009 decemberében (206 futott yard a Giants ellen). Tudjuk, hogy a páros volt az egyetlen az NFL történetében, amelynek mindkét tagja elérte az 1100 yardot egy szezonban (szintén 2009). Azonban mégis kérdéses, hogy van-e szükség két ilyen jól fizetett játékosra, mikor egy ilyen tehetséges QB van előttük, mint Cam Newton. Ami az egyik ok lehet az újabb nagy szerződésre, az Williams kora, aki már 29 éves, amelyet a futóknál vízválasztó életkornak tartanak. Egy-két kivételtől eltekintve ettől kezdve jön a gyors visszaesés. Stewart csak 25 éves, benne még ilyen szigorú szemmel nézve is vannak lehetőségek, sőt, továbbra is az NFL egyik legnehezebben megállítható futója (az elmúlt három évben ő késztette a legtöbb hibára az őt szerelni vágyó védőket). Ebből a szempontból közelítve azonban a 2011-es Williams hosszabbítás lehet kérdéses.

Ha a szerződésekre rápillantunk, kicsit könnyebb lesz kiigazodni. Williams tavaly egy jelentős aláírási bónuszt kapott (16 millió $), emellett csupán 5 millió $ alapfizetés a szerződés garantált tartalma, ami azt eredményezi, hogy az idei szezonon túl nincs DeWill szerződésében garantált tartalom! Tehát ha lelassulna, utolérné őt az RB-k előbb-utóbb beköszönő elhasználódása, akkor akár 2013-ban távozhat úgy, hogy a csapat nem kötelezett további kifizetésekre. A magas aláírási bónusz azonban itt visszaüt, hiszen 2013-ban az elengedés miatti "cap költség" 9,6 millió $, 2014-ben 6,4 millió $, míg 2015-ben 3,2 millió $. Stewart esetében csak 9 millió $ az aláírási bónusz, azonban ezt egy 2013-as 9 millió $-os option bónusz követi, ami könyvelési szempontból az aláírási bónuszokhoz hasonlóan működik. Stewart garantált tartalma teljesen a második év végére fut ki. 

Ebből a struktúra elemzésből az adódik, hogy 2013-at követően legalább az egyik játékos biztosan a csapat tagja marad. Az esély szerintem mindkettőre kisebb, 2014-ben már elviselhetőbb a Williams cut miatti büntetés. Érdekes az is, hogy Williams esetében nincsenek olyan szintű ösztönzők a szerződésben, mint Stewartnál, és ezek a fiatalabb futónál akkor jelennek meg, amikor jó eséllyel Williams már nem lesz a csapat tagja. 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben tartalmaz 1,5 milliós bónusz lehetőséget Stewart szerződése arra az esetre, ha előző évben eléri az 1200 futott vagy 1600 kombinált (futott+elkapott) yardot, illetve ha ezek a mennyiségek elérik az 1400 és 1800 yardot, akkor további 500.000 $ jár. Így, hogy Stewart most aláírta ezt a szerződést, még kevésbé lenne érthető a Williams kontraktus magas összege tavalyról, ha nem ismernénk annak szerkezetét. Így talán találtunk egy olyan pontot, ami racionálisabbá teheti számunkra a Panthers tetteit.

Viszont, ha már kicsit megnyugtattuk a Panthers szurkolókat, ki kell emelnünk, hogy DeAngelo Williams jelenleg az NFL 5., Jonathan Stewart pedig a liga 11. legjobban fizetett RB-je. Olyan játékosok kaptak összértéket tekintve rosszabb szerződést idén Williamsénél, mint Ray Rice, Matt Forte', vagy LeSean McCoy. McCoy szerződését már tárgyaltam korábban, így ezúttal, ennek a bejegyzésnek a keretében nézzük meg kicsit közelebbről Rice és Forte' tag után kapott hosszabbításainak számait.

A két Panthers RB szerződése kapcsán nem véletlenül maradt el az a következő kérdés: Statisztikák tucatjai bizonyítják, hogy a futójáték szerepe visszaesett az NFL-ben, hát mit csinál ez a csapat?! Valami megindult a futóknál Adrian Peterson és Chris Johnson tavalyi kimagasló szerződéseivel, és a 2006 óta tartó pangás után idén (és Williams esetében már tavaly) a jobb RB-k bére elkezdett egyre feljebb kúszni. Azonban azokkal az RB-kel szemben, akik belépnek a 7-8 millió $/éves átlagbér sávjába, elvárható az, hogy egyedül legyenek képesek cipelni az igát, vagy legalábbis minimális segítséggel. Ebbe a csoportba tartozik Ray Rice és Matt Forte' is.

Rice Baltimoreban egy olyan kontraktust kapott, amely első jelentések szerint 5 évre 40 milliót fizet, amiből 24 millió garantált. Ez kicsit Stewarté felé értékelte volna a szerződést, és valamivel Williams alá. Azonban, a valóságban az 5 év alatt a 35 millió a reálisabb érték 24 millió garantálttal. Az alapfizetés 5 milliós "visszaesésének" oka, hogy az csak akkor jár, ha a Ravens a top 10 csapat között végez a támadók rangsorában és eközben Rice egy meghatározott számú futott és kombinált yard érték felett teljesít. Az 5 millió eloszlása: 1 millió aktuális évben, 4 millió egyenletesen elosztva a fennmaradó években. Nem mondom, hogy nehéz elérni ezt, de sajnos nem ismerem a yardmennyiségeket, azok nélkül pedig nehéz jósolni. A 24 millió garantált része 15 millió $ aláírási bónusz, 2 millió $ 2012-es garantált alapfizetés és a 7 milliós jövő évi option bónusz (illetve az azt helyettesítő egyszeri kifizetés súlyos sérülés esetén). A szerződés lebontva könyvelési szempontból az 5 milliós tétel nélkül:


Matt Forte' esetében megszámolni sem lehet hány szerződésváltozatot láthattunk az elmúlt napokban-hetekben. Értesüléseim szerint a következőképpen alakul a szerződése: A 32 millió $ 4 év alatt, és a 18 millió garantált csak közelítőleg igaz ezúttal is. Valójában közel 31 millió az érték, és 1 millió $ érhető el Ricéhoz hasonlóan teljesítményfüggő tételként. A garantált mérték trükkös, hiszen csak 4 millió $ aláírási bónusz, 5 millió $ idei roster bónusz és a 2012-es 800.000 $-os alapfizetés garantált a 2013-as offseasonbeli 4 milliós roster bónusszal egyetemben, ami azt jelenti, hogy a teljes egészében garantált tartalom csak 13,8 millió $. Ez feljebb kúszhat, ha súlyosan megsérül, és emiatt elküldik. Ebben az esetben garantált a 2013-as 1,7 milliós alapfizetésének és a 2014-es bér 1,6 milliós részletének kifizetése. Így a maximális garantált tartalom 17,1 millió $ lehet. A szerződés évről évre a cap szempontból:


A Forte' szerződés számomra egyik legérdekesebb pontja az, hogy Adisa Bakari, a játékos ügynöke végül csak igent mondott a mérkőzésenként járó roster bónuszokra. Ezeket nem kapja meg Forte', ha IR-re kerül sérülés miatt. Kétségtelen, hogy az RB-vel kapcsolatban a Bears kérdéseket vetett fel sérülékenység terén, de a 2,415 millió $-os, mondjuk úgy, egészségfüggő tétel meglehetősen sok (500.000 $ 2013-ban - 31.250 $/mérkőzés; 865.000 $ 2014-ben - 54.062 $/mérkőzés; 1.050.000 $ 2015-ben - 65.625 $/mérkőzés).

Térjünk át a szabadügynök-piacra, ahol már kézzelfoghatóbb volt az, hogy nem igazán a futóké ez a mai profi foci. Alig volt hosszabb távra szóló szerződés, többségében az egyéves kontraktusok voltak népszerűek, és általában minimálbér közelében kerestek a játékosok. Még a Brownsnál 1000 yard fölé, és Madden borítóig jutó Peyton Hillis is csak egy évre szóló szerződést kapott Kansas Cityben. Hillis szerződése azonban magasabb összegről, 2,8 millió $-ról szól egy évre, ebből pedig 2,4 millió garantált (1,4 millió alapfizetés, 1 millió roster bónusz), további 400.000 $ jár mérkőzésenkénti roster bónusz (25.000 $/mérkőzés) formájában a sérülékeny játékosnak. A legjobb átlagú szerződést azonban nem ő kapta, hanem a Forte' ijesztgetésére megszerzett Michael Bush, aki négy évre szerződött a Bears-szel. Ő éves szinten 3,5 millió $-t kereshet. Négy évre jutó potenciális 14 milliós keresetéből 6 millió $ garantált, az első két év alapbéréből 2 millió és a 4 milliós aláírási bónusz.


Busht nem kezdőnek szerződtették, ellentétben a Cedric Benson helyére a Bengalsba kerülő BenJarvus Green-Ellis-szel. Ő három év alatt 9 milliót kereshet, amiből 3,8 millió $ garantált (1,5 millió aláírási bónusz+1,5 millió roster bónusz+800.000 $ 2012-es alapfizetés). További, összesen 350.000 $-nyi teljesítményfüggő tétel elérhető a szerződés időszakában.


A harmadik kiemelendő szerződés pedig a korábban már említett Mike Tolbert-Carolina Panthers egyezség. A játékos kevesebbért írt alá a Carolinához, mint amennyit a Chargers fizetett volna neki a maradása esetén. Így is 10 milliót kereshet azonban 4 év alatt, amiből garantált a 2 milliós aláírási bónusz és a 2012-es 700.000 $-os bére. Érdekesség, hogy Stewartéhoz hasonlóan ez a szerződés is tartalmaz opciót 2013 elején, 1,5 millió $ értékben.


Furcsa ennyire alacsony összegű szerződésekről beszélni, mint a fő FA megállapodásokról, de ennyire nem volt érdeklődés a piacon. A csapatok inkább bíznak az olcsó újoncokban, mint a csapatuk által nem marasztalt rutinos és sokszor már elhasználódott futókban.

Végezetül foglalkozzunk még kicsit az NFL jelenlegi egyetlen tényleges holdoutjával, amely a Jaguars RB-jét, Maurice Jones-Drewt illeti. MJD 2009-ben írt alá 5 évre a csapathoz 30,95 millió $-ért, amiből 17,5 millió volt garantált. Ezzel jelenleg Jones-Drew még mindig a 15 legjobban fizetett RB között van a ligában, pedig nem ma született az egyezség. A szintén Adisa Bakari által képviselt játékost a Jaguars 30.000 $-ra büntetheti a training camp minden elmulasztott napjáért, de az RB-t ez nem zavarja. Sőt, az sem, hogy Shahid Khan tulajdonos megmondta, nem fog új szerződést kapni. Emiatt elképzelhető, hogy a holdout a szezonba is igencsak belenyúlik majd. A 27 éves játékos szerződése utolsó két évében, idén és jövőre 4,45 és 4,95 millió $-t keresne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése