2012. március 28., szerda

Nike vs. Reebok - A "Tebow-per"

A Nike Inc. és a Nike USA Inc. a mai napon pert indított New Yorkban a Déli Kerületi Bíróságon a Reebok International Ltd. ellen. A vita a riválisok között a Tim Tebow mezek miatt robbant ki. A Nike szerint a Reebok Tebow Jets mezét érvényes licenc nélkül árusítja, arra kérik a bíróságot többek között, hogy a Reebokot kényszerítsék magatartása azonnali felfüggesztésére. 

A Reebok Tebow elcserélése, március 21-e óta árulja a mezeket, mindezt úgy, hogy nem jogosult Tim Tebow nevének, és mezszámának használatára. Egy mez forgalomba hozatalához két licencre van szükség, az egyik az NFL Properties licence (ezzel április 1-ig rendelkezik a Reebok), a másik a játékos nevének és mezszámának használatára vonatkozó licenc. Utóbbi megszerzése kétféleképpen lehetséges: 1. megszerezni magától a játékostól, 2. az NFL Players Incorporated csoportos licencének megszerzésével. A Reebok nem rendelkezik jelenleg a NFL Players csoportos jogaival, mivel azok március 1-jén lejártak, és azok a Nike-ra szálltak át. Emellett a Nike 2010. március 24-én megegyezett Tim Tebow-val arról, hogy exkluzív jogokat ad a társaságnak a személyéhez kötődő termékekre. Ennek következtében a Reebok 2012. március 21-én, és azt követően sem volt jogosult arra, hogy Tim Tebow mezeket áruljon. Az NFLPA is megerősítette, hogy a társaság nem kapott engedélyt az új Tebow mezek piacra dobására. A Reebok feltétel nélkül árulhat Tebow nevével Denver mezeket, mert a készletei kifutásáig erre engedélye van, de új terméket nem jelentethet meg a piacon a játékos beleegyezése nélkül március 1-jét követően.

Március 23-án Tim Tebow ügynöke azzal a kéréssel fordult a Reebokhoz, hogy hagyják abba Tebow nevének és mezszámának használatát a termékeken, mert erre nem jogosultak. Az ügynök március 26-áig kért visszajelzést a cégtől, de választ a mai napig nem kapott. A Nike, amely április 3-án mutatja be új NFL mezeit, úgy gondolja, hogy a Reebok egyedülálló marketing és bevétel realizálási lehetőségtől fosztja meg azzal, hogy a piacot licenc nélkül ellátja Tebow új, Jetses mezével.

A bíróságot arra kéri a Nike, hogy kötelezze a Reebokot a magatartás megszüntetésére (gyártás, árusítás, marketing, reklámozás, rendelések fogadása, illetve szállítás, kivéve a mezek esetleges megsemmisítése esetét). Arra is kéri, hogy kötelezze a céget partnereinek értesítésére arról, hogy esetleg ők is jogi következményekkel néznek szembe, amennyiben a per indítása után is tovább árusítják a Reebok termékeket. Kérik, hogy a Reebok vásárolja fel az összes, kereskedőknek eladási célból elküldött Tebow Jets mez készletet, és pusztítsák el az összes ilyen mezt, illetve emellett minden, Tebow nevét és/vagy mezszámát tartalmazó Jets jelképekkel is rendelkező terméket.
Amennyiben bebizonyosodik a Reebok rosszhiszeműsége, akkor akár háromszoros kártérítésre és a perköltségek megtérítésére is kötelezhetőek, mi több, a teljes Reebok által realizált bevétel megtérítését is kéri a Nike.

A Nike beadványa letölthető a következő linken: Nike vs. Reebok.

Ne feledjük, Tim Tebow rendelkezett az előző szezonban a második legtöbb eladott mezzel Aaron Rodgers (QB, GB) mögött, annak ellenére, hogy csak 11 mérkőzésen át volt kezdő. Illetve, hogy még nagyobb lehetőségeket tartogat új csapata mezeladási szempontból, Denver New York közelében sincs felvevőpiac szempontjából.

Szerkesztve: New York-i idő szerint este 9 órakor a bíróság megtette első lépését, és ideiglenes korlátozó végzés keretében kötelezte a Reebokot arra, hogy hagyjon fel a Tebowhoz kötődő Jets termékek gyártásával és értékesítésével, és hívja vissza a kereskedőknek már eljuttatott készleteket. Ezért természetesen a kereskedőket kártalanítás illeti meg. Ez a döntés még nem jelenti az ügy lezárultát.

Könyvajánló: Illegal procedure

Második ajánlómban egy olyan könyvről lesz szó, amely tegnap jelent meg. Történetünk főszereplője, Josh Luchs, aki 1990 és 2008 között játékosügynökként dolgozott. Luchs pályafutása nagyon sikeres volt, több első körben elkelt játékost képviselt, azonban a szoros elithez, a Condonokhoz, Rosenhausokhoz vagy Dográkhoz nem ért fel. Elmondhatja viszont magáról, hogy minden idők legfiatalabb ügynöke volt és marad is az idők végezetéig és dolgozott többek között Doc Daniels-szel, Gary Wicharddal és Steve Feldmannal, akik, ha nem is tartoznak a szűk elitbe, de elismert, és sokra tartott játékosügynökök voltak. 2010 őszén Luchs úgy döntött, hogy az SI rendelkezésére áll, és beszámol arról, milyen is az ügynökök világa belülről. Az ügynök az újonc játékosok megszerzésének volt a mestere, a legtisztátalanabb folyamatnak a szakmában. Luchs pályafutása alatt egyetemistákat fizetett NCAA szabályokat sértve, adatokat hamisított, hamis ígéretekkel, luxusnyaralásokkal, pénzzel győzött meg szülőket, játékosokat, fizetett közvetítőket alkalmazott egy-egy játékos meggyőzésére (lehettek ezek barátok, edzők, de még családtagok is), Wonderlic teszteket és annak megoldásait szerzete meg illegális módon, és megannyi olyan tettet hajtott végre, amely milliók felháborodását váltotta ki az SI cikk megjelenésekor. A volt ügynök fő célja az volt, hogy felhívja a figyelmet ennek a területnek a visszásságaira, és elindítson egy folyamatot, amelynek végeredménye egyszer a rendszer megreformálása lehet.

Luchs-szal már több alkalommal foglalkoztam a blogban, annak idején a nagyszámú olvasói kérésre lefordítottam az SI-ban megjelent cikket is. Álljon itt annak négy, tanulságos része, amelynek segítségével a blog újabb olvasói is betekinthetnek egy játékosügynök életének mindennapjaiba:


Számomra a könyv olvasása során Luchs reformelképzelései voltak a legérdekesebbek, hiszen pályafutása már a cikkekből is megismerhető volt. Különösen érdekes volt az egyetemistáknak nyújtott hitelek ötlete, amely a játékosok ügynökök általi, NCAA által tiltott fizetésének visszaszorításához vezethetne. Luchs egy olyan rendszert javasol, amelynek során szerződésbe foglalnák a játékosokkal az ügynöktől kapott pénzeket, így legális formát nyerne a juttatás. A szerződés alapján jogosult lenne az ügynök arra, hogy a játékos első profi szerződéséből visszafizesse az infláció alatti kamattal rendelkező hitelt, és emellett ezek nyilvánossága (legalább az, hogy ki melyik ügynöktől vett fel hitelt) garantálná, hogy ne legyen más ügynököknek érdeke a játékosnak pénzt juttatni. Eltűnne a gyakorlatból az, hogy egy-egy játékos 8-10 ügynöktől is elfogad pénzt... Ha azonban egy ügynök úgy érzi, hogy igény esetén tudna több pénzt adni az adott játékosnak (abból adódóan, hogy a játékos értékét többre, leendő draftpozícióját magasabbra becsüli), akkor juttathat a játékosnak összeget, de csak az előző ügynök kártalanítása után. Ebben a rendszerben az ügynökök akkor szenvednének csak kárt, ha az adott játékost többre becsülik, mint ahol el fog kelni, vagy amilyen pályafutásuk lesz, nem éri őket kár amiatt, hogy egy játékosba befektettek, de az mást választ. A játékosok életének nem lesznek állandó velejárói az ügynökök, azok közvetítői, vagy a nevükben pénz reményében eljáró barátok, családtagok... Az intézmények sem szenvednének kárt, hiszen nem kerülne sor a futballnak köszönhető bevételek elvonására annak érdekében, hogy a játékosokat fizessék, mint a profi sportolókat. Számukra a rendszer mit sem változna, ugyanúgy elég lenne a játékosok számára az oktatás megtérítése, mint manapság. Azzal valószínűleg a többség egyetért, hogy a bevételekből való közvetlen kifizetés amúgy sem oldaná meg a problémát az ügynökök és játékosok viszonyát tekintve, ugyanúgy elfogadnák a pénzt az ügynököktől. Azonban, a Luchs féle rendszerben eltűnhetnének az illegális fizetések, hiszen sokkal kevesebbek érdeke lenne, hogy egy-egy játékosnak fizessenek, lényegében akik fizetnek, biztosak lennének benne, hogy meg is szerzik a játékost, aki ugyanúgy hozzáférne ösztöndíjon felüli plusz tételekhez egyetemi tanulmányaival és játékával párhuzamosan. Azt kell mondjam, számomra ez eddig a legéletképesebb megoldás az egyetemi futball ügynökproblémájának rendezésére.

A könyv megrendelhető a következő linken mind papír alapon, mind elektronikus formátumban:

2012. március 23., péntek

Elkapók szerződései

Calvin Johnson szerződésének elemzésére már sor került, most Vincent Jackson (TB), DeSean Jackson (PHI), Brandon Lloyd (NE), Pierre Garcon (WAS), Laurent Robinson (JAC), Robert Meachem (SD) és Mario Manningham (SF) kerül sorra.

Vincent Jackson kapta az első napok legnagyobb szerződését a free agency pediódusban. A rendszeresen kevésbé komplikált szerződéseket kötő Tampa vezetés most sem cáfolta meg magát. Ezúttal is aláírási bónusz nélküli szerződést ajánlottak és csak mutatóban találkozunk bónusz értékkel. A szerződés gyakorlatilag alapfizetés értékekből épül fel, hogy mégis keressen valamit szeptemberig Jackson (alapfizetés csak mérkőzésnapokon jár), azért érkezik számára a 2 milliós kifizetéssel a roster bónusz. A 2 millió mellett feltétel nélkül garantált az első év alapfizetés értéke, a 11 millió $, illetve a második év alapfizetése, 13 millió $ is. A szerződés teljes garantált tartalma így 26 millió $, és a struktúrából következően nincs bennragadt tétel, akármikor is küldjék el Jacksont, a játékos alkoholproblémái miatt ez fontos lehet.


DeSean Jackson új szerződése Philadelphiában 5 évre 47 millió $-t fizet, de az összeg 51 millió $-ra is emelkedhet az eszkalátorok lehívásával. Jackson kapott egy 10 milliós aláírási bónuszt, emellett teljesen garantált a 2012-es 750.000 $-os alapfizetése, és a 2013-as 6,75 milliós alapfizetéséből 4 millió $, vagyis összesen 14,75 millió $ az aláíráskor garantált tartalom, a korábban közölt 14 millióval szemben. Érdekes része a szerződésnek a harmadik év garantált tartalma, amely 250.000 $ teljesen garantált és 250.000 $ sérülés esetén garantált összegből áll, de ez a tétel semmissé válik, ha DeSean lehívja 2012-ben és 2013-ban is a workout bónuszait. Mivel a workout bónuszok valószínűleg lehívandó járandóságnak minősülnek, a garantált tartalmakhoz nem számít be a 250.000 $-os teljes garantált rész sem. Az eszkalátorok a Pro Bowl szerepléshez, az elkapott yard- és TD mennyiséghez és a Super Bowl győzelemhez vannak kötve. Az elküldés költsége 2013-ban 8 millió, 2014-ben 6 millió, 2015-ben 4 millió, 2016-ban pedig 2 millió $-nak megfelelő cap hit.


A Patriots nagyon alacsony összegért kapta meg az előző két játékoshoz képest az idősebb korosztályba tartozó Brandon Lloydot. A WR-t motivációs/pszichés problémái miatt a csapatok többsége valószínűleg nem merte volna több évre magához láncolni, a Patriots viszont ezt megtette. A csapat természetesen óvatos volt, ezt jelképezi az első év végére időzített 3 millió $-os option bónusz, ha az nem kerül lehívásra, Lloyd szerződésének utolsó két éve nem válik érvényessé. A szerződés garantált része 3,9 millió $, a 3 milliós aláírási bónusz és a 900.000 $-os elsőéves alapfizetés összege. Az elküldés költsége 2013-ban 2 millió $, 2014-ben 2,5 millió $ cap hit.


Pierre Garcon volt az első csapatot váltó játékos a piacnyitást követően, de ki ne írta volna alá azt a szerződést, amit a Redskins elé tett?! A kontraktus 11 millió $-nyi aláírási bónuszt tartalmaz, többet kap ilyen címen Garcon, mint a három eddig ismertetett elkapó. Emellett garantált számára az első év 2,1 milliós alapfizetése is. Az 2013-as és 2014-es alapfizetés jelenlegi állapot szerint csak sérülés esetére garantált, de mindkét évben a szezon harmadik napján teljes garantált tétellé válik. A roster bónusz mérkőzésenkénti részletekben kerül kifizetésre, akkor kapja meg Garcon, ha a 46 fős aktív rosterre van nevezve az adott találkozón, találkozókon. A játékos 2013-as elbocsátása esetén 8,8 millió, 2014-es elküldés esetén 6,6 millió, 2015-ben 4,4 millió, 2016-ban pedig 2,2 millió $ cap hit keletkezik.


Laurent Robinson egy remek, Dallasban töltött szezon után kapott a Jaguarstól hatalmas pénzt. Vicces statisztika Robinsonnal kapcsolatban, hogy míg ő 11 elkapott TD-vel zárt tavaly a Cowboysban, a Jacksonville egész csapata együttvéve tudott 12 elkapott TD-t összehozni. Ennek ellenére a 32,5 milliós összérték és a 13,6 milliós garantált tétel kicsit soknak tűnik. A szerződés teljes összegéből garantált a 8 milliós aláírási bónusz, a 2 milliós roster bónusz, és az első két év alapfizetése, összesen 3,6 millió $. Robinson elbocsátásának bennragadó tételei adott évbeli elbocsátás esetén: 2013 6,4 millió $, 2014 4,8 millió $, 2015 3,2 millió $, 2016 1,6 millió $.


A Chargers Vincent Jackson helyére Robert Meachemet szerződtette. Ami az árat illeti, a San Diego jól járt, de kérdés, hogy Meachem, akinek karrierje elején a playbookokkal nagyon meggyűlt a baja, képes-e játékát egy szinttel magasabb fokozatra juttatni. A négy év alatt a viszonylag magas 7,5 milliós aláírási bónusz, és az elsőéves 1,5 millió alapbér garantált teljes mértékben, de a második év 5,6 milliós bére is garantált sérülések esetére és a Garconnál látottakhoz hasonlóan az új szezon kezdetén teljes garantált tétellé alakulhat, ha Meachem rosteren van. Az elbocsátás cap költsége: 2013 5,625 millió $, 2014 3,75 millió $, 2015 1,875 millió $.


Végezetül jöjjön Mario Manningham, a Giants volt harmadik számú elkapója, a Super Bowl egyik hőse. Ezúttal nem mutatkozott meg annyira a jó SB szereplés -> nagy szerződés ok-okozati összefüggés, nem igazán lehet Manningham szerződését kimagaslónak nevezni. Második elkapói bér lehet a kategória, ahová ezt a megállapodást beilleszthetjük. A kétéves kontraktus időszakában 7,374 milliót kereshet Manningham, amelyből garantált 3,2 millió $, a 2 milliós aláírási bónusz és az 1,2 milliós elsőéves alapfizetés formájában. A roster bónuszok itt is mérkőzésenkénti tételek, hasonlóan működnek, mint Garcon esetében. A második évben nincs garantált tétel, csak 1 millió $ cap hitet eredményez a WR potenciális elküldése.


2012. március 21., szerda

Sanchez, Tebow és a Saints büntetések első fele

Ezúttal Mark Sanchez még a szabadügynök-piac nyitása előtt kötött szerződését, Tim Tebow New York-i kalandját, a Saints bounty ügyének büntetéseit, és pár érdekes szerződésszámot veszünk szemügyre.

Az egész FA periódus felvezetésének a Manning elbocsátáson kívüli legfurcsább eseménye Mark Sanchez új szerződése volt, amit a Jets-szel kötött. Három évvel hosszabbították meg a két év múlva lejáró újoncszerződését. Az összesen 5 évre szóló kontraktus papíron 58,25 millió $-t fizethet Sancheznek, illetve elérhető még 10 millió $ eszkalátorok formájában. Nézzük először a szerződés lényegi részét.

Annak az ára, hogy a szerződéshez még hozzácsapjanak három évet, az volt, hogy a Jetsnek garantálnia kellett Sanchez 2012-es és 2013-as alapfizetését, ami együttesen 11,5 millió $-t tesz ki. Ez 2,75 millió $-nyi új pénzt jelent az előző szerződéshez képest. Emellett jelentkezik 8 millió $ aláírási bónusz, amit a QB szintén kézhez kap. Összesen tehát 19,5 millió $ a szerződés garantált tartalma a korábban jelzett 20,5 millióhoz képest. A szerződés ezt követő összes tartalma függ a beépített roster bónuszoktól. Ha a bónusz lehívási napokon Sanchez már nem tagja a csapatnak, azok nem kerülnek kifizetésre. Két éve van tehát az irányítónak arra, hogy bizonyítson, 2014-től hiába van élő szerződése még három évig, a csapat bármikor mondhatja azt, hogy elég volt. 2014-ben az elbocsátás költsége 4,8 millió $ cap hit, 2015-ben 3,2 millió $, míg 2016-ban 1,6 millió $ a bennragadó aláírási bónusz tételek miatt.

 
Ezután jön az érdekesség, amely az eszkalátorok 10 milliós tételével kapcsolatos. Ezekre minden körülmények között csak akkor jogosult Sanchez, ha az adott szezonban legalább a támadóoldali snapek 60 %-ának esetében a pályán szerepelt. Ha ez teljesült, minden Super Bowl részvétel 500.000 $-t hoz Sancheznek a szerződés időtartama alatt a részvételt követő években. További 500.000 $-t jelentenek a Super Bowl győzelmek. 2012-es szezont követő Super Bowl győzelem esetén például jár a részvétel és a győzelem bónusza is a következő 4 évben, így egy idei SB siker 4 milliót hoz Sancheznek. Egy 2015-ös szezonbeli siker csak a 2016-os idényben érvényesül, 1 milliót hozva. Sanchez akkor tudja mind a 10 millió $-t lehívni, ha a New York Jets nyeri a Super Bowlt 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is, és ő aktív résztvevője ennek.


Tim Tebow azért aktuális Sanchez kapcsán, mert a New York Jets hivatalosan is bejelentette délután, hogy megszerezte az irányítót Denverből. A tranzakció folyamán Denverbe került a Jets idei 4. körös és 6. körös draft választási joga, míg New Yorkba érkezett Tebow mellett a Broncos 7. körös pickje. A bejelentés után nem sokkal azonban probléma támadt, amelyért a Jets okolható. Anélkül tradeltek ugyanis Tebowért, hogy elolvasták volna a szerződését... A szerződés egyedi szerkezetű, mégpedig az először Calvin Johnson újonc szerződése esetében alkalmazott "advanced contract" struktúráról van szó, amelyet a jelenlegi CBA már nem engedélyez az új újonc modell miatt. Az ilyen szerződések esetében a játékos előre megkapja a szerződése következő éveiben járó fizetésének bizonyos részét. A struktúra lényege, hogy aláírási bónuszokként működő tételek nélkül (pl. option bónusz) védje a csapatot arra az esetre, ha az elől választott újonc hatalmas bukás lenne. Ebben az esetben az elbocsátást, játékra való alkalmatlanságot, stb. követő évekre kifizetett járandóságot a csapat vissza tudja követelni, míg a szerződés időszakában egyenletesen elosztott bónusztételeket nem. Tebow 2011-ben kézhez kapott 6.277.000 $-t. Ebből 2011-re csak 1.213.750 $ jutott, a többi a további évek fizetéséből csoportosítódott át. 2012-ből 1.425.000 $, 2013-ból 1.691.250 $, 2014-ből pedig 1.920.000 $ került kifizetésre. Amikor a Jets tradelt Tebowért, akkor egyúttal jelentkezett azon kötelezettsége, hogy a már Tebow által felvett 2012 és 2014 közé eső tételeket (5.036.250 $) kifizesse a Broncosnak. Ez sokként érte a Jets vezetését, akik azon nyomban cáfolták a játékoscsere megtörténtét. A New York-i csapat ennek ellenére nem szállt ki a versenyből, de a helyzetet kihasználva a Jaguars is bekapcsolódott a tárgyalásokba. Ez a két együttes maradt esélyes az irányítóra.

Szerkesztve: Az éjszaka folyamán a Broncos és a Jets egyezségre jutott. A Jets az ismertetett összeg felét fizeti ki a Broncosnak a következő két évben, és az ellenértékek nem változtak. Tim Tebow hivatalosan is a New York Jets irányítója.

Térjünk át a nap másik nagy eseményére, a Saints büntetéseire a bounty ügyben. A New Orleans Saints csapatát 500.000 $ megfizetésével és az idei, valamint a jövő évi második körös pick elvételével büntették. 

A csapat vezetéséből érintett személyek büntetése:

HC - Sean Payton - egy évre szóló eltiltás 
Payton egy éven keresztül (2012.04.01-2013.03.31) nem kapja meg 7 millió $ körüli bérét, és nem vehet részt a csapat mindennapi munkálataiban, gyakorlatilag egyéves fizetés nélküli kényszerszabadságról van szó.

Korábbi DC - Gregg Williams - határozatlan időre szóló eltiltás
A Rams jelenlegi DC-je rosszabbul járt, mint a főedző, ő ugyanis még az egy éven túl is szankciókra számíthat, egyelőre annyi bizonyos, hogy a 2012-es szezont követően döntenek arról, feloldják-e büntetését, vagy sem. A Rams természetesen új DC-t fog kinevezni idénre, Williams körülbelül 2 millió $-tól esik el a döntés következtében.

GM - Mickey Loomis - 8 mérkőzésre szóló eltiltás, és 800.000 $-os pénzbüntetés
Loomis a jelenlegi állapot szerint az alapszakasz kezdetéig dolgozhat szerepkörében, azt követően azonban fizetés nélküli kényszerszabadságra vonul az alapszakasz közepéig.

HC helyettes - Joe Vitt - 6 mérkőzésre szóló eltiltás
Vitt szintén dolgozhat az offseasonben, de az első hat alapszakasz mérkőzésen nem kap fizetést, és nem működhet közre a csapat mindennapi életében.

Az ügyben érintett játékosok büntetéséről az NFL később határoz, Roger Goodell kiemelte, hogy 22-27 játékos szankcionálására kerülhet sor jelenlegi információk alapján.
A döntések ellen a Saints és alkalmazottai fellebbezhetnek, de erre az eljárásra is Roger Goodell előtt kerülne sor.

Végezetül nézzük meg táblázatos formában pár olyan érdekesebb szerződésszámot, amelyekről még nem esett szó a blogban:

2012. március 20., kedd

Peyton Manning denveri szerződése

Peyton Manning ma délután aláírta szerződését a Denver Broncos-szal, amely 5 évre szól. Manning ezalatt összesen 96 millió $-t kereshet, amelyből aláíráskor 18 millió $ garantált. A Broncos meglehetősen jól bebiztosította magát egy potenciális Manning nyaksérülés esetére, mint tudjuk, nyakcsigolya problémája miatt négy műtéten esett már át az irányító. Nézzük meg a szerződést éves bontásban.

2012: 18 millió $ garantált alapfizetés
Peyton garantáltan megkapja az erre az évre esedékes alapfizetést, ami 18 millió $. Mivel a szerződés nem tartalmaz aláírási bónuszokat, így minden egyes évben megegyezik az alapfizetés a fizetési sapkában elfoglalt hely nagyságával, a cap számmal is. A bónuszok elmaradása miatt Peyton elküldése egyetlen szezonban sem jár cap hittel a csapat számára.

2013: 20 millió $ alapfizetés
2014: 20 millió $ alapfizetés
Tíz nappal a 2013-as szezon kezdete előtt, február végén vagy március elején Peytonnak át kell mennie a Broncos egészségügyi/fizikai vizsgálatán. Ha erre sor kerül, akkor garantálttá válik 2013 és 2014 20-20 millió $-os, együtt tehát 40 millió $-os tétele. Ha nem kerül sor erre, és Peytont elküldik, akkor a Denver semmilyen cap hitet nem szenved el, és a szerződés megmarad 1 éves, 18 millió $-os kontraktusnak. Hogy a Broncos védve legyen a 2013-2014-es periódusban is a nyaksérülés esetleges következményei ellen, beépítettek egy olyan tételt, amely szerint, ha Peyton 6. vagy 7. nyakcsigolyája megsérül 2013-ban, és emiatt játékra alkalmatlan lesz, akkor a 2014-es fizetés garantálása semmissé válik.

2015: 19 millió $ alapfizetés
Tíz nappal a 2015-ös szezon kezdete előtt, február végén vagy március elején Manningnek ismételten át kell mennie a Broncos orvosi vizsgálatán. Ha erre sor kerül, garantálttá válik a 2015-ös évre a 19 millió $.

2016: 19 millió $ alapfizetés
2015 ismétlődik meg még egyszer, a 2016-os szezon kezdete előtt tíz nappal Peytonnak át kell mennie a vizsgálaton, és a 19 milliója ekkor garantálttá válik.

A szerződés éves átlagot tekintve az NFL történelem legjobb kontraktusa. Tom Brady 2010-es és Peyton Manning 2011-es, ki nem töltött szerződése fizet, illetve fizetett volna 18 millió $-t évente. Ha Manning kitölti a szerződés 5 évét, akkor évente átlagosan ennél nagyobb összeget, 19,2 millió $-t kereshet.

2012. március 17., szombat

Könyvajánló: Field of schemes

Időről időre ajánlok majd az olvasók figyelmébe egy-egy gazdasági szemmel érdekes, amerikai futballal foglalkozó, vagy ahhoz kötődő írást. Az első ilyen könyv nem másról szól, mint a stadionok finanszírozásáról az amerikai major sportokban. A könyv kiemelt figyelmet szentel az MLB és NFL stadionoknak, de említésre kerülnek benne az NBA arénák is. 


Alapmű ez a könyv azok számára, akiket érdekelnek a stadionok finanszírozásának visszásságai, és kíváncsiak arra, hogyan lehetséges az, hogy szinte minden stadion építésének költségét valamilyen részben a franchise tulajdonosai áthárítják az államokra, városokra, amelyek közpénzt juttatnak a projektbe. Mindezt azok ismeretében, hogy a stadionok építése általában nem térül meg a közpénzt rendelkezésre bocsátók számára, hiszen a bevételek nagyobbik része mindig a csapat tulajdonosaihoz áramlik. Allen Sanderson, a University of Chicago közgazdász professzora mondta a következőket a stadion projektekkel kapcsolatban az állam szemével: "Két dolog van, amit nem érdemes tenned egy értékes földterületen. Az egyik egy temető létesítése, a másik egy stadion építése."

A közpénzek kisarcolása igazi művészet, amiben előbb-utóbb minden franchise tulajdonosa megméretteti magát. Megtudhatjuk, hogy Bud Selig, MLB komisszár hogyan harcolta ki azt még csapattulajdonosként, hogy Milwaukee egy olyan stadiont építsen neki, ahol rá szinte semmi költség nem hárult. Hogy Pat Bowlen, a Broncos tulajdonosa milyen ügyeskedéssel szabadult meg kellemetlen bérleti szerződésétől a régi Mile High Stadiumban és kapott új létesítményt, vagy azt is, hogy a jobb ígéretek miatt hogyan költöztette el majdnem Robert Kraft a Patriotsot Foxboróból Connecticutba (miközben a költözési fenyegetéssel sakkban tartotta Foxboro és Boston lakosságát). Megismerhetjük, hogyan zajlott le az NFL két nagy költözése, a leghíresebb, amikor a Baltimore Colts egy 1984 márciusi estén felpakolta teherautóit, és meg sem állt Indianapolisig, illetve amikor Clevelandet otthagyta az eredeti Browns és Baltimoreba költözött Ravens néven új életet kezdve (sokan nem is tudják, hogy a mai Cleveland Browns egy 1999-es expansion csapat, amely megkapta a jogutód státuszt a ligától). Olvashatunk új stadionokért való kampányokról, régi stadionok felújítását preferáló helyi közösségekről, és a két fél harcáról sok-sok példán keresztül. A legfrissebb könyvben említett példák a 2000-es évekbeli New York-i csatákat vázolják fel a város olimpiai kampányának előterében (potenciális új stadionok: Yankees, Mets, Jets, Giants, Madison Square Garden felújítás, stb.), illetve a legendás bostoni Fenway Park egy szurkolói csoport általi megmentését mutatják be.

Az igazán sokkoló és formabontó olvasmány azonban az a része a könyvnek, amely bemutatja a major sportok csapatainak egyedülálló forgatókönyvét, avagy a playbookot ahhoz, hogy új stadiont kapj, lehetőleg minél több közpénzből és minél kevesebb magántőkéből, majd ennek köszönhetően jelentős magánprofitra tegyél szert. A stadionért való harc folyamán a franchise tulajdonosok a legrafináltabb politikusok játszmáit játsszák a közpénzekért.

Az első lépés mindig a kampány, elültetik annak a magját a közvéleményben, hogy a régi stadion majd összedől, felújítani egyáltalán nem éri meg. Hamarosan a korszerűtlenségre hivatkoznak. Nem tudunk lépést tartani a többi csapattal, nem vagyunk kompetitívek, mondják. A valóságban arról van szó általában, hogy másoknak újabb, több luxushelyet tartalmazó stadionja van, ergo több a profitja. Ha ez nem kerül meghallgatásra, érkezik a "non-threat threat", avagy a tulajdonos fenyegetése arra vonatkozóan, hogy a csapat költözni fog. Amikor ebben a szakaszban járunk, már mindig érkezik a csapatközeli média támogatása, a tulajdonos szavait zengik a legnagyobb újságok hasábjai. Elenyésző azon csapatok száma a történelemben, amelyek be is váltották a költözési fenyegetést, a közelmúltban a leghangosabb esemény a Seattle SuperSonics Oklahoma Citybe távozása volt. Hogy maradjunk a friss példáknál és az NBA-nél, a Sacramento Kings addig fenyegetett költözéssel, hogy a jelek szerint megkapják az új arénát a városban, legalábbis a tervezet már elkészült a finanszírozásról.

A csapatok előszeretettel felkérnek gazdasági elemző cégeket arra, hogy nagy számokkal támasszák alá a stadion igény jogosságát. A lényeg ekkor nem a valóság, hanem, hogy minél meggyőzőbbek legyenek a számok. Rendszeresen találkozunk 13.000 új munkahely teremtésével tanulmányokban, több mint 200 millió $-os gazdasági hatással. Arról azonban elfeledkeznek, hogy a munkahelyek, ha még a századáról is beszélünk az említett számoknak, maximum az építkezés végéig állnak, és általában létminimum alatt fizetnek. Illetve, hogyha egy városon belüli fogyasztást vizsgálunk, akkor lehet az majd az új stadion környékére koncentrálódik, de máshonnan az a fogyasztás eltűnik, a városba érkező turisták száma egy-egy mérkőzés miatt pedig nem hozza össze ezt a 200 millió $-t, különösen olyan ligákban, ahol kétnaponta vannak mérkőzések.

A tulajdonosok mindig siettetnek, határidőket szabnak, hogy lehetőleg elkerüljék a hosszas vita közepette a népszavazás kiírását, vagy a komolyabb törvényhozási vitanapokat. Ha pedig elkészült a megállapodás, sokan kényelmesen hátradőlhetnek. Nem egy olyan stadion épült a múltban, ahol az előre becsült költség közel kétszerese szerepelt a végső elszámolásokban. Bármennyire is biztosítják be magukat az államok, városok, amikortól elkezdődik a projekt, nekik is ugyanolyan érdekük lesz a stadion felépítése, és ha időközben a tulajdonos elkezdi őket zsarolni további közpénzekért a túllépett költségtervek miatt, akkor általában az államok engednek... Egy félkész stadion számukra egyrészt haszontalan, másrészt egy félbehagyott milliárdos beruházás a döntéshozók politikai jövőjét is tönkreteszi. Ilyenkor a csapatok előszeretettel állnak elő ismét a költözés színlelésével, addig, amíg meg nem kapják a vágyott forrásokat.

Sokszor a liga komisszárja is beáll a fenyegetőzők közé, határidőket szab, hamis ígéreteket tesz (nem egyszer hiteti el Super Bowl vagy All Star mérkőzés rendezésének lehetőségét). Baseballban a tulajdonosok már olyan záradékokat is alkalmaztak sztárjátékosok szerződésében, amely lehetővé tette a játékos szabadügynökké válását abban az esetben, ha a csapat nem kap új stadiont egy adott határidőig. Gondoljunk csak bele, mekkora szurkolói nyomás fojtogatná most a minnesotai döntéshozókat, ha a Minnesota Vikings bejelentené, hogy Adrian Peterson szabadügynök lesz a szerződése értelmében jövőre, ha a Vikings stadionról idén nem egyeznek meg...
Minden idők legnagyobb trükkje megint csak Bud Selig nevéhez kötődik. 2002-ben, a játékosokkal való kollektív szerződés vita közepén, amikor elég sok csapat nem kapott még új stadiont, bejelentette, hogyha a játékosok nem engednek, akkor 2-4 MLB csapatot felvásárol a liga, és utána megszünteti működésüket. Ez egyrészt fenyegetést jelentett a játékosoknak (munkahelyek megszűnése), másrészt a stadionépítésre nem nyitott városoknak (ha nem kap új stadiont a csapat, megszüntetik). Nem lehet ennél az ember okosabb ligavezető, mindkét felet egy fenyegetéssel tartotta sakkban.
És akkor még a döntési folyamatban a megvett képviselőkről nem is beszéltünk. Nem kell itt feltétlenül illegális juttatásokra, feketepénzekre gondolni, elég a törvényhozási alkukat felhozni. Gondoljunk bele, ha egy állam fő döntéshozói támogatják a projektet, de azt még meg is kell szavaztatni több tucat, több száz képviselő előtt, akkor a fő döntéshozók által adományozott plusz források egy adott várost/városrészt képviselő reprezentáns által tervezett/előterjesztett potenciális projektre igen meggyőzőek lehetnek. Azonban általában a stadionra hajtó csapatok és ellenfeleik is jelentős lobbitevékenységet folytatnak. A Jets első (sikertelen) harca az új stadionért, illetve a Cablevision ellenkampánya összesen 50 millió $-nak megfelelő költséget emésztett fel, és ez csak a lobbitevékenység...

A másik oldalon pedig ott vannak a régi időkben nem ismert bevételforrások, amelyekhez még ma is limitált az "adakozó" városok, államok hozzáférése: luxus részlegek, névadó szponzori bevételek, PSL-ek. Megjelentek a közpénzek juttatását elfedő alternatív finanszírozási konstrukciók, a TIF és a PILOT, és még nagyon sok minden, amiből a tulajdonos profitál. A legújabb stadionok esetében "State of Art" záradékkal találkozunk, amelynek keretében a felépült stadionok korszerűvé tételének költsége az esetek többségében a városokra, az államokra, vagy az általuk felállított, stadion üzemeltető szervezetekre hárul. És a legokosabb tulajdonosok már nem csupán a stadion építését próbálják eladni a közvéleménynek, hanem a potenciális stadiont körülölelő egész terület fejlesztését, amiből természetesen végeredményben szintén ők kerülnek ki győztesen. Mindezekről, és sok más érdekességről olvashat a könyvben az, aki veszi a fáradtságot, és nekilát a 424 oldalas angol nyelvű olvasmánynak.

Végezetül álljon itt a könyv elején található egyik idézet: "Ha ez a könyv létezett volna az ókori görög időkben, a görögök megtanulhatták volna, hogy számlázni is kellett volna a trójaiaknak a falóért."

2012. március 16., péntek

Calvin Johnson és Mario Williams szerződése

Calvin Johnson szerződése után megszületett a másik 100 millió dolláros összértéket elérő kontraktus is az idei offseasonben, amelyet Mario Williams kötött a Bills-szel. Nézzük meg közelebbről a két szerződést.

Elsőként kezdjük az offseason eddigi legnagyobb összegű szerződésével, amit Calvin Johnson írt alá a Detroit Lions vezetésével. Olvashattunk már különböző számokat, de eddigi egyik nem hivatalos közlemény sem nevezhető pontosnak. A szerződés 7 év 132 milliós volta azért nem pontos, mert átírták a 2012-es számokat is, így végeredményben 8 év alatt jelentkezik a pontosan 131,95 millió $-os összeg. Ha eltekintünk a 2012-es, már előző szerződésben is szabályozott évtől, akkor viszont nem pontos a másik közzétett szám, a 113,45 millió $, mert azt úgy nyerték, hogy nem a cap számmal korrigálták a kontraktus, hanem az előző szerződés 18,5 milliós számát vonták le. A szerződés struktúrája a következőképpen épül fel:
 

Az első évben sérülés, salary cap vonzatok és képességromlás esetére is garantált az 1,25 milliós alapbér, illetve a roster bónusz. Ezen tételek mellett 16 milliót szintén kézhez kap aláírási bónuszként, amelyet öt évre könyvelnek be évi 3,2 milliós tételként. Alapesetben a 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os bér is garantált Johnson számára minden esetben, de ha a Lions lehívja a 20 millió $-os opciót 2013-ban, akkor ez módosul. Az opció lehívása esetén a cap számok 4 millióval nőnek 2013 és 2017 között, és az alapfizetések csak sérülés esetére lesznek garantáltak, viszont a kontraktus ekkor válik 2019-ig érvényessé. Az elbocsátás esetén bennragadó tételek 2017-re kifutnak, így 2018-ban és 2019-ben Megatron minden költség nélkül elbocsátható lenne. Ennek megakadályozására Calvin ügynöke okos húzással élt, ha a WR-t "ki akarja vásárolni" szerződéséből a csapat az utolsó két évben, akkor mind a két évre garantálttá válik egy 3,5 milliós tétel, tehát ha Johnson nem is játszik a Lionsben 2018-ban és 2019-ben, akkor is kap tőlük 7 millió $-t.
Fontos még megemlítenünk az első és első két évben kézhez kapott pénzmennyiséget is. Az első évben Johnson 21,75 milliót keres valójában (1,25 millió alapfizetés+4,5 millió roster bónusz+16 millió aláírási bónusz). A második évben ehhez még hozzájön a 20 milliós option bónusz és az 5 milliós alapbér, tehát összesen az első két évben Megatron 46,75 millió $-t kap kézhez!

A Lions sztárja után jöjjön Mario Williams, akinek esetében szintén sejthető volt a 100 millió $ körüli szerződés, amely azonban csupán eszkalátorokkal éri el ezt a határt Adrian Peterson tavalyi szerződéséhez hasonlóan. Az alapszerződés értéke 96,5 millió dollár, a teljesítményfüggő tételek lehívásával azonban ez 101,3 millióra nőhet.


Williams 19 millió $-os aláírási bónuszt kapott, amely öt éven át 3,8 milliós tételként jelenik meg a könyvekben. Emellett feltétel nélkül garantált számára a 2012-es alapbére, ami 5,9 millió $. A kihirdetett 50 millió $-hoz képest "csak" ez a 24,9 millió $ az, ami feltétel nélkül garantált. A további garantált tételek elérik a meghirdetett számokat, azonban minden a 2013-as 8 milliós option bónusz kifizetésén áll vagy bukik. Ezt szintén öt évre leosztva könyvelik be. Újabb vízválasztó a kontraktusban a 2014-es roster bónusz, amely meghaladja a 10 milliós értéket. A további évek roster bónuszai szintén lehetőséget teremtenek Williams elbocsátására, azonban ettől eltántoríthatja a csapatot a majdnem végig bennragadó aláírási bónusz tétel, illetve a végig bennragadó option bónusz. A Billst ezúttal felmenthetjük az alól, hogy mesterségesen duzzasztotta volna az értéket csakis nem garantált alapfizetéssel rendelkező évek (0 $ cap hit elbocsátás esetén) hozzáadásával. Láthattunk, Johnsonnál két ilyen év is van, igaz, az ügynök okos volt a 7 milliós "buyout" elhelyezésével. Williams esetében találkozunk még évente sack számhoz és csapatteljesítményhez kötött eszkalátorokkal is, amelyek összértéke 4,8 millió $.
Mario Williams az első évben megkeresi a teljes, feltétel nélkül garantált tartalmat, ami az említett 24,9 millió $, illetve a 100.000 $-os workout bónuszt, tehát összesen 25 millió $-t. A második évben ehhez még hozzájöhet a 8 milliós option bónusz, a 6,5 milliós alapfizetés és egy 500.000 $-os workout bónusz, együtt 15 millió $. Tehát Williams az első két évben 40 milliót kaphat kézhez a teljes értékből még akkor is, ha az összesen 1,6 milliós teljesítményfüggő tételét nem tudja lehívni. Ha sikerül neki, az összeg 41,6 millió $-ra nő.

2012. március 15., csütörtök

A WR-ekről szólt a szabadügynök-piac első két napja

A hét első felében kilenc olyan szerződés is született az NFL-ben, amelyeknek következtében az elkapók jelentős összeget tehetnek majd zsebre, a tizedik érdekes WR kontraktus pedig Randy Mossé. Kezdjük azonban azzal a játékossal, akivel tehetségben csak Moss vetekedhet, Calvin Johnsonnal, a Lions elkapójával. A Megatron becenévre hallgató játékos szerződéshosszabbítást írt alá a Detroittal. Johnsonnak még van hátra egy év a szerződéséből, de a Lions nem tétlenkedhetett, egyedülálló tehetségét meg kellett óvnia a piacra való kikerülésnek még a lehetőségétől is. Az új kontraktus 2019-ig él, és az első jelentések szerint 132 millió $-ról szólt, amelyből 60 millió $ garantált. Mindkettő rekordösszeg (lenne) az NFL történelemben. Később azonban jöttek a hírek, hogy valójában a hosszabbítás értéke "csupán" 113,45 millió $, amiből 53,25 millió garantált. Ez így az NFL történelem negyedik legmagasabb összértékű szerződése, viszont a garantált tartalom még mindig első helyet jelent. Amikor Peyton Manning aláírta tavaly szerződését, abban az option bónuszt gyakorlatilag garantált tartalomként tartották nyilván, senki sem gondolt arra, hogy jönnek a műtétek, és Luck elérhető lesz a Colts számára, pláne nem Peyton elküldését, így az ő szerződésében 54,5 milliót tekintettek garantáltnak, a valóság tartalom azonban csupán 26,4 millió $ volt. Calvin Johnson így az első helyre került, mögötte a sorrend: Sam Bradford (az utolsó nagy 1/1-es szerződés keretében) 50 millió, Tom Brady 48,5 millió, Larry Fitzgerald 47 millió, Joe Thomas 44 millió, Julius Peppers 42 millió, Matt Stafford 41,8 millió, Albert Haynesworth (már nem élő szerződése) 41 millió, DeMarcus Ware és Ndamukong Suh 40 millió. Ők tízen írtak alá az NFL történetében olyan szerződést, amelynek garantált tartalma meghaladta a 40 millió $-t. A franchise taggel ellátott Eagles elkapó, DeSean Jackson is hosszútávú szerződést kapott, amely meglehetősen magas összértékkel (47 millió $), de alacsony garantált tartalommal (14 millió $) rendelkezik. További 4 millió $ elérhető eszkalátorok formájában. Érdekesség, hogy az első éven túl mindössze 4 millió $ garantált tételt tartalmaz a szerződés, ez lehet a biztosíték a fejben kisebb-nagyobb gondokkal rendelkező játékos kisiklása esetére.

A szabadügynök-piacon Vincent Jackson fogta ki a legjobb szerződést az első napon. 5 évre írt alá 55.555.554 $-ért Tampába, amelyből 26 millió garantált. A franchise tagek felhasználása révén Jacksonnak nem igazán volt vetélytársa a top WR címért a piacon, így nem meglepő a magas összeg. A Redskins valami olyat tett, ami még a tavaly aláírt Santonio Holmes szerződésnél is nagyobb meglepetés. 42,5 millió $-t adnak annak a Pierre Garconnak, akinél kevés kiszámíthatatlanabb elkapó van az NFL-ben, ráadásul a garantált tartalom is igen magas. Garcon számai meghaladják a Saints-szel a piacnyitás előtti percekben megállapodó Marques Colston szerződésének összegeit... Laurent Robinsont is nagyon megfizette a Jaguars, a kérdés csak az, hogy vajon a WR-ekkel rendszeresen bukó franchise nem tudott volna biztosabb játékosra licitálni?! Robert Meachem lett Vincent Jackson utódja San Diegoban, de hogy ez vezet-e majd a játékos berobbanásához, arra legalább egy idényt várnunk kell. Végül is a csapat töredékéért szerezte meg a WR-t, mint amennyibe Jackson megtartása került volna. Reggie Wayne kedvezményes összegért maradt a Coltsnál három évre, amely sokakat meglepett, hiszen úgy gondolták, Wayne ott fog kikötni, ahol Peyton Manning. Randy Moss egy évre kötelezte el magát a 49ers mellett. Esetleges elküldésének költsége 0 $ Jed Yorkék számára, hiszen nem tartalmaz a kontraktus bennragadó tételt. 1,75 milliós alapfizetés mellett 0,75 millió $ roster bónuszból és 1,5 milliós teljesítményfüggő tételből épül fel a járó összeg. Szintén kiemelendő Brandon Marshall Chicagóba érkezése. Az elkapó ismét Jay Cutlerrel játszhat egy csapatban, de a meglehetősen olcsó cserét (a Miami mindössze két harmadik körös picket kapott cserébe) beárnyékolja, hogy Marshall a trade előtti estén állítólag ismét verekedésbe keveredett egy bárban, ahol megütött egy nőt (ügynöke ezt cáfolta, jelezve, hogy Marshall felesége sérült meg egy tőlük független incidens következtében). Állítólag a Bears annak ellenére végrehajtotta a cserét, hogy tudott az esetről. 

Nézzük az említett WR szerződések számait:


Az Eagles esetében már említésre került DeSean Jackson új kontraktusa, de mellette Evan Mathisért is minden létezőt megmozgatnak. Hogy cap helyet nyerjenek, hosszabbítottak Trent Cole-lal és Todd Herremans-szal is. Cole, az NFL egyik legjobb 4-3-as DE-je négy új évet kapott szerződéséhez, amely így 2017-ig él. 2014 és 2017 között a pass rusher 53 millió $-t kereshet, amiből 15 millió garantált. Herremans három évet kapott még pluszban, amely időszakban 21 milliót kereshet, ebből 11 millió garantált.
Az egyéb FA igazolások közül kiemelendő Cortland Finnegan és Carl Nicks szerződése. Finnegan a Ramstől magasabb garantált összeget kapott, mint egy éve Nnamdi Asomugha Philadelphiában! Míg a Nnamdi dealben csak 25 millió szerepel, Cortland 26,5 milliót kap meg egyetlen mozdulat nélkül. Nicks Tampába igazolása fájhat a Saints szurkolóinak, de ha egyszer a divíziórivális az NFL történelem legmagasabb guard szerződését teszi elé, akkor nehéz lett volna nemet mondania. A Nicks kontraktus éves átlagos értéket tekintve meghaladja Logan Mankins tavaly kötött szerződését, amely ugyan nagyobb összegről szólt, de több évre terjedt ki, illetve a kontraktus garantált értékben is 1 millióval felülmúlja a Pats guardjának számait. A Tampa tehát elvitte a piac legjobb elkapója mellett a legjobb guardot is, és mellette még egy tehetséges CB-t is igazolt Eric Wright személyében. Ez a három játékosmozgás a következő öt évben 140,5 millió $-jába kerül majd a csapatnak... Kiemelendő még Red Bryant szerződése, amit a Seahawks-szal kötött, és meglehetősen magas összegről szól ahhoz képest, amennyire egyoldalú játékosról van szó. Szintén igen magas az az összeg, amit a Minnesota kifizetett ebben a pocsék TE kínálatban John Carlsonért. Paul Soliai Miamiban maradása kisebb meglepetés, ügynöke úgy strukturálta a szerződést, hogy Soliai akkor legyen ismét FA, amikor bekövetkezik majd a nagy salary cap emelkedés. Érdekesebb nem WR szerződések az elmúlt napokból:


Nem szerepel a táblázatban két CB szerződése, akikről nem tudjuk, hogy mekkora garantált tartalommal rendelkezik szerződésük. Brandon Carr, a Chiefs cornere állítólag 5 évre 50,1 millióért szerződött a Dallas Cowboyshoz, a 49ers pedig 3 évre tartotta meg 29,3 millióért Carlos Rogerts, akinek szerződése 31,3 millióra nőhet eszkalátorok lehívásával.

Bár már sok nagynevű FA elkelt, még mindig olyan játékosok elérhetőek, mint a Bills-szel szappanoperát játszó Mario Williams, a tegnap a Titansnél vendégeskedő Peyton Manning, Evan Mathis, John Abraham, Ben Grubbs, vagy a ma Seattleben vizitáló Matt Flynn. Meglepőnek eddig az nevezhető, hogy milyen kevés mozgás van az LB és RB piacon. Utóbbin volt egy kis mozgás, hiszen Peyton Hillis a Chiefshez szerződött egy évre 3 millióért, a FB/RB LaRon McClain pedig a Chargershöz igazolt három évre. Ők azonban könnyedén nevezhetőek FB-nek, hiszen Hillisnek is az az eredeti posztja, tradicionális futójátékos még nem írt alá az FA periódus első két napján. Az LB piacon pedig még a nagyobb nevek esetében is csak érdeklődésekről olvashattunk.

2012. március 12., hétfő

Jelentős cap büntetés Dallasban és Washingtonban

Alig vagyunk túl a Saints bounty ügyén, itt az újabb botrány az NFL-ben. A free agency kezdete előtt egy nappal az NFL elvont 10 millió $-nyi cap helyet a Dallas Cowboystól és 36 millió $ cap helyet a Washington Redskinstől. Mindkét csapat bűne az, hogy a cap nélküli, 2010-es évbe csoportosítottak át nagy tételeket, és így lecsökkentették a további évek cap számait játékosaik esetében. A Redskinsnél a liga Albert Haynesworth (DT) és DeAngelo Hall (CB) szerződése miatt lépett, a Dallasnál Miles Austin (WR) kontraktusával volt gond. A két csapat a cap büntetést két részletben írhatja le, 2012-ben és 2013-ban, de 2012-ben minimum a büntetések felét el kell számolniuk. A 46 millió $-t 28 csapat között osztják el, amelyek mindegyike 1,643 millió $-nyi cap többletet kap a ligától. Ezt a csapatok tetszőlegesen oszthatják el 2012 és 2013 között. Az adakozásból kimaradó két csapat a Saints és a Raiders, akik kisebb rendű "szabálysértést" követtek el.
A csapatokat a cap nélküli év előtti tulajdonosi találkozókon figyelmeztették, hogy esetleges hasonló húzásoknak komoly következményei lehetnek. Az említett csapatokat ez nem zavarta. 

Magyarázat a Washington büntetésének okára és mértékére:  36 millió $-nyi (Haynesworth 21 millió $, Hall 15 millió $) option bónuszt aláírási bónuszként könyveltek el, majd beillesztettek egy olyan tételt, amely alapján a szerződés önmagát mondta volna fel 2010-ben. Ezáltal az említett 36 millió $ a cap nélküli évbe áramlott, és egy összegben kivezethették a nyilvántartásokból 2010-ben. A büntetés oka itt az egyösszegű leírásra tett kísérlet.

Magyarázat a Dallas büntetésének okára és mértékére: Miles Austin 6 éves 51,4 millió $-os szerződést írt alá, amely úgy volt strukturálva, hogy az első évben, 2010-ben 17,078 millió $ alapfizetés formájában járt az elkapónak, a szerződés nem tartalmazott évekre leosztandó tételeket, így aláírási bónuszt sem. A 17,078 millió $-ból 10 millió kifizetésre került 2010-ben, a fennmaradó 7,078 milliót pedig 2011-ben, halasztott kifizetésként kapta meg. A büntetés mértéke a 2010-ben kézhez kapott 10 millió $. A büntetés oka a szerződés strukturálása.

2012. március 11., vasárnap

Hivatalos cap szám és tender értékek

Az NFL ma nyilvánosságra hozta a salary cap játékosokra költhető értékét, amely 2012-ben 120,6 millió $ lesz. Ez minimális, 225.000 $-os emelkedés a tavalyi 120,375 millió $-os értékhez képest. A 120,6 milliós érték növekedhet további 1,5 millió $-ral, amit a csapatok a 2014 és 2017 közötti évek salary capjéből vehetnek kölcsön.

Vasárnap hivatalos cap helyek a PFT szerint a már kiosztott RFA tenderek, franchise tagek és a továbbgörgetett cap mennyiség figyelembevételével, de eltekintve a 1,5 milliós "kölcsöntől":

CIN -49,9 millió $
DEN -44,7 millió $
TB -42,7 millió $
JAC -40,6 millió $
KC -32,5 millió $
WAS -31,1 millió $
BUF -30,8 millió $
SEA -29,8 millió $
TEN -28,1 millió $
CHI -22,6 millió $
SF -21,8 millió $
CLE -17,4 millió $
NE -16,2 millió $
SD -14,9 millió $
BAL -14,45 millió $
MIA -11,8 millió $
IND -11,6 millió $
PIT -10,5 millió $
PHI -9,6 millió $
MIN -7,9 millió $
NYJ -7,1 millió $
ATL -5,8 millió $
GB -5,4 millió $
NO -5,2 millió $
DAL -4,7 millió $
STL +1,2 millió $
NYG +3,8 millió $
HOU +4,7 millió $
CAR +5,3 millió $
OAK +7,4 millió $
DET +11,5 millió $
ARI +16,4 millió $

A csapatoknak március 13-án délután 4 órakor (este 10 óra közép-európai idő szerint) kell a salary cap alatt lennie, mivel minden csapat átstrukturálások sorát hajtja végre, így az értékek addig még jelentősen változnak. Így lehet az, hogy az elméletileg legrosszabbul álló Cards is könnyedén találhat helyet Peyton Manning leigazolására, csak önmagában Levi Brown elküldése vagy átstrukturálása rögtön 12-15 millió $ cap helyet hozhat.

Az RFA tenderek minimális értéke:
Csak matchelési jog: $ 1.260.000
Matchelési jog és draftolásfüggő kompenzáció: $ 1.260.000
Matchelési jog és második körös kompenzáció: $ 1.926.750
Matchelési jog és első körös kompenzáció: $ 2.741.550

A franchise tag értékek:
QB: $14,436 millió $
RB: $7,742 millió $
WR: $9,515 millió $
TE: $5,446 millió $
OL: $9,383 millió $
DE: $10,605 millió $
DT: $7,960 millió $
LB: $8,856 millió $
CB: $10,281 millió $
S: $6,212 millió $
K/P: $2,654 millió $

A Vikings közelebb a célhoz, de távol a megoldástól

Zygi és Mark Wilf, a Vikings tulajdonosai, Mark Dayton, Minnesota állam kormányzója és RT Rybak, Minneapolis polgármestere március elején megegyezett a Minnesota Vikings új stadionjáról. Ezzel a Vikings nagy lépést tett, de az igazi harc csak most kezdődik. A csapat és a város lobbijának ugyanis meg kell győznie az állami döntéshozókat arról, hogy mennyire jó ez az egyezség és stadionépítés a városnak, az államnak, és mennyire éri meg az államnak a Vikings megtartása. Eközben Rybak polgármester is bajban lehet egy érvényes jogszabály kijátszása miatt, amit a választópolgárok nem fognak tétlenül nézni... Mielőtt azonban erre rátérnénk, nézzük meg a tényeket a stadionnal és annak potenciális finanszírozásával kapcsolatban.


A 65.000 néző befogadására képes, és mobil ülőhelyek elhelyezésével akár 72.000 fősre is bővíthető új Vikings stadion a Metrodome helyén épülne fel (a mellékelt ábrán szaggatott vonallal körülhatárolva látható a jelenlegi Metrodome). A stadionba 150 luxus részleg és 7.500 club seat kerül beépítésre. A stadion körül egész szórakoztatónegyed épülne ki, melynek központja egy pláza lenne. A parkolóhelyek a pláza alatt, illetve a stadion környékén lennének elérhetőek, 2.000 hely közvetlenül a stadion környezetében, 500 kicsit távolabb. A pláza mellett megvásárlásra kerülne egy Star Tribune által birtokolt terület, amely a tailgatingnek adna otthont a mérkőzések előtt. 

A stadion üzemeltetését az újonnan felállított Stadium Authority látná el, amelynek tulajdonában is lenne a létesítmény. A Stadium Authority irányítását három állami és két városi megbízott látná el, tehát a Vikingstól teljesen független lenne. A Vikings 30 éves bérleti szerződést kötne az Authorityvel. A projekt összköltsége 975 millió $ lenne, amelyből 828 millió $ a stadion építési költsége, 147 millió $ pedig az infrastruktúra kialakításának költsége. A finanszírozásból a csapat mellett részt vállalna a város és az állam is. A Vikings hozzájárulása a projekthez 43,8 %-os, míg a teljes felmerülő költséghez (építés+üzemeltetés) 50,6 %-os lenne, de ebben már benne van a potenciális NFL-től származó G4 forrás is. Nézzük a finanszírozás megoszlását táblázatos formában a projekttel, illetve a jövőbeni üzemeltetéssel kapcsolatban:


Az állam amellett, hogy hozzájárulását törvénymódosítás után felállított szerencsejáték automaták bevételéből finanszírozná, adómentessé teszi az építkezéshez kapcsolatos eszközök és alapanyagok beszerzését, valamint az építkezés területén felmentést ad minden egyes ingatlan esetében az adózás alól (ez hasonló ahhoz, amikor Magyarországon egy önkormányzat iparűzési és építményadó alóli mentességet ad egy betelepülő multinacionális vállalatnak az adott üzemre x évig). A város hozzájárulása pedig az úgynevezett Convention Center adó (ennek összetétele: a forgalmi adó 0,5 %-a, az éttermekre kivetett adó 3 %-a, az alkoholtartalmú italokra kivetett adó 3 %-a és a szállásadó 2,625 %-a) átcsoportosításával lenne megoldva, így papíron nem kell új adókat bevezetni. Természetesen a projekt ellenzői megkérdőjelezik ezt az álláspontot, hiszen, ha elvonják az adott adót a Convention Centertől, akkor jogosan felmerül a kérdés, hogy az nem fog hiányozni? Illetve ha nem fog, akkor eddig minek kellett évente a Convention Centernek utalni ezt a forrást? A legtöbb ellenző szeretné, ha a "felesleges" forrásokat inkább az oktatásra, az infrastruktúrára, a szociális ellátásra költenék el, nem pedig a stadionra. Amennyiben a projekt költségei magasabbak lennének a tervezettnél, akkor első körben a Stadium Authority felelős azokért. Ha a Wilf család értékesítené a csapatot a bérleti szerződés időszakában, akkor a realizált profitból maximum 18 %-ban részesedik a Sports Authority. A %-os mérték évről évre csökken 1,2 %-kal az idő előrehaladtával és 15 éven belül eléri a 0 %-ot. A Vikingsnak garantálták, hogy a csapatnak maximum egy évet kell a Minnesota egyetem pályáján játszania. A szerződés része egy potenciális MLS csapat városba csábítása, amely Wilfék felelőssége, mindent meg kell ezért tenniük. A Vikings által fizetendő bérleti díj be van építve a csapat által fizetendő üzemeltetési költségekbe. A bevételek megosztása érdekes kérdés még, hiszen jelenlegi formában a Vikings elképesztően jól jár, aminek köszönhetően a projektnek több ellenzője lesz, mint szimpatizánsa. Minden mérkőzésnapi és a Vikingshoz, vagy a leendő MLS csapathoz kötődő bevétel a Vikingst illeti, ahogy a névadó szponzori szerződések teljes bevétele is, akár a stadiont tekintve, akár más épületek, parkolók vonatkozásában az építési területen. A Sports Authorityt illetnék meg a nem csapathoz kötődő bevételek, amelyek például koncertek szervezéséből adódhatnak, illetve a PSL értékesítésekből befolyó tételek. 

Ez a bevételmegosztási modell az, ami leginkább feldühíti jelenleg a döntéshozókat, illetve az is a projekt ellen szól, hogy a képviselők szerint az állami forrás biztosításához kevés lesz a szerencsejáték automaták bevétele. Ha most rendeznék meg a szavazást, az valószínűleg bukással végződne. 
Visszatérve a Rybak vonalra, a probléma az a polgármester számára, hogy létezik egy rendelet, amely szerint Minneapolis városnak minden olyan projektet népszavazásra kell bocsátania, amely sporthoz kötődő projektekhez kapcsolódik és ahhoz/azokhoz a város hozzájárulása meghaladja a 10 millió $-t. Rybak nem hajlandó kiírni szavazást a kérdésben, mert fél, hogy a város lakossága elutasítja a stadion építéséhez való hozzájárulást. A szavazás kikerülésére kitalálta, hogy a rendelet erre a helyzetre nem érvényes, hiszen nem új adókat vetnek ki, hanem csak amúgy is befolyó forrásokat csoportosítanak át, az állami szintű szerencsejáték bevételekhez pedig Minneapolis városnak nincs köze, hiszen azt az állam szedi be, nem a város. Az utóbbi pontnak még csak-csak igazat ad a lakosság egy része, de az előbbire csak csóválják a fejüket. Elképzelhető, hogyha Rybak kikerüli a szavazást, bírósági ügy lesz a dologból, ahol a város nem indulna jó eséllyel. Rybak kijelentette: "Hogyha nem tetszik a lakosságnak a népszavazás elmaradása, akkor akár vissza is hívhatnak a pozíciómból!"

Mindezek következtében látható, hogy még mindig hosszú az út addig, amíg a Vikings elmondhatja, hogy megoldotta stadion problémáját...

2012. március 10., szombat

Nagytakarítás Indianapolisban, harc Manningért, a Redskins trade és Sanchez

Az Indianapolis Colts nem állt meg az elbocsátásokkal Peyton Manningnél, az irányítót a mai napon öt játékos követte. A legnevesebb távozó Dallas Clark (TE), Gary Brackett (LB), valamint Joseph Addai (RB), de kezdett a csapatban az elmúlt években Melvin Bullitt (S) és Curtis Painter (QB) is. A nagytakarítás érdekessége, hogy idénre mindössze 5 millió $ cap helyet nyert a mozgásokkal a csapat és eközben 18,9 millió $ cap hit keletkezik. Manninggel együtt a nyert cap hely kb. 15 millióra tehető, a felmerült költség viszont már közel 30 milliós. Utóbbi azt jelenti, hogy egy potenciális 120 milliós capből idén a Colts csak 90 milliót költhet el, ami nagyon limitálja lehetőségeiket. Jövőre viszont minden megváltozik, hiszen mindössze 32 millió $-nyi cap helyük foglalt, igaz, ez csupán 34, 2013-ban szerződés alatt álló játékosnak köszönhető.
A Colts még jelentőset nyerhet pénzügyileg Dwight Freeney (DE) elküldésével vagy elcserélésével. A játékos 19,035 milliós cap számmal rendelkezik idén, elmozgatása esetén 5 milliós $ ragad bent a capben, miközben 14,035 milliós cap hely keletkezik. Freeney potenciális távozásával a Colts elmúlt 10 évének franchise arcai eltűnnek, Robert Mathis és Antoine Bethea marad már csak a nevesebb játékosok közül, és ők sem igazán számítanak az említett kategóriába...

Eközben Peyton Manning este elkezdte körútját. A Chiefs már ajánlott neki szerződést, de velük nem találkozott még személyesen. Tegnap a Broncosnál járt, amely mindent megtesz a leigazolásáért. Peyton több mint nyolc órát tárgyalt a csapattal és az éjszakát is a városban töltötte. A Denver nagy aktivitása mindent elmond arról, hogy mit gondol a vezetés Tim Tebow jövőjéről az NFL-ben... Manning állítólag a későbbiekben, még a döntése előtt ellátogat a Cardinalshoz és a Dolphinshoz is, hacsak a Denver elő nem áll egy visszautasíthatatlan ajánlattal. A Denver jó helyzetét a Manningért való csatában jelzi két lépés is, aminek köszönhetően a Redskins és a Jets ki is szállt a versenyből. A Washington feltrade-et hajtott végre, megszerezték a Rams 1/2-es pickjét, így ők választanak a Colts után, és feltehetőleg Robert Griffin III-t viszik el. Az 1. kör 2. pickjének ellenértéke a Redskins idei 1. és 2. körös pickje volt, valamint a 2013-as 1. körös pick és a 2014-es 1. körös pick. Legutóbb ehhez hasonló pick sokaságot a Chargers adott 1998-ban az 1/2-ért, és Peyton Manning mögött Ryan Leafet választották vele. Az a lépés nagyon nem jött be, meglátjuk, hogyan járnak Washingtonban... A Jets pedig egy őrült szerződéssel látta el Mark Sanchezt. A QB élő szerződéséhez hozzácsaptak még 3 évet, így 5 évig marad a csapatnál. A 3 év alatt plusz 40,5 milliót kereshet Sanchez, az 5 év alatt összesen 58,25 milliót, amiből 20,5 millió garantált. Mi több, a szerződésbe be van építve 10 millió dollárnyi eszkalátor is, így az összérték akár 68,25 millió $ is lehet...

A Broncosnál a Manning események mellett rosszabb hírek is vannak, három játékos néz szembe eltiltással tiltott teljesítményfokozók használata miatt. DJ Williamset és Ryan McBeant hat, Virgil Greent négy mérkőzésre tiltotta el a liga. Williams jelezte, hogy nem használt tiltott szereket, és eljárási hiba áldozata lett. Ezzel szemben a pletykák arról szólnak, hogy az NFL azért tiltotta el, mert a produkált vizeletmintája nem embertől származik... Virgil Green nem kért engedélyt egy betegségével kapcsolatos gyógyszer használatára, azt a teszt előtt sem jelezte, ezért bukott meg a vizsgálaton. Szintén eltiltották Brett Hartmannt, a Texans punterét, aki négy mérkőzést pihen. Williams 1,765 millió $-t, Green és Hartmann 109.452 $-t bukik az eltiltások miatt. McBean RFA, de nem kapott tendert a Broncostól, így ő UFA lesz március 13-án.

Az NFL-ben több csapatnál átstrukturálások sora zajlik annak érdekében, hogy a csapatok csökkentsék legnagyobb cap számmal bíró játékosaik értékeit. Könyvelési módosításokról van csupán szó, a játékosok többsége nem kap kézhez kevesebbet az átstrukturálások következtében. Nézzük a főbb módosításokat:

-Kezdjük a Super Bowl MVP-vel a sort, Eli Manning 10,75 milliós idei alapfizetését 1,75 millió $-ra csökkentette, a 9 milliót aláírási bónusszá alakították, amit Eli azonnal kézhez kapott. Eli cap száma így idénre 9,6 millióra csökkent, a Giants a módosítással 6,75 millió $-nyi cap helyet nyert. Ezzel szemben a későbbi cap számok jelentősen emelkedtek, Eli 2013-ban 20,85 millió $-t, 2014-ben 20,7 millió $-t, 2015-ben pedig 20,05 millió $-t foglal majd a capből. A Giants szintén spórolt RB-je, Brandon Jacobs elbocsátásával.

-Korábban történt, de érdemes megemlíteni Ben Roethlisberger (QB) szerződésmódosítását is, amellyel 8,025 millió $ cap helyet nyert a Steelers, viszont Big Ben cap számai szintén jelentősen emelkedtek a következő évekre. A Steelers nagy salary cap hadművelete, amelyhez hozzájárult a korábbi bejegyzésben említetteken kívül Chris Kemoeatu (OG), Aaron Smith (DE) és Hines Ward (WR) elbocsátása is, 32,91 millió $-ral csökkentette a Pittsburgh cap számát, amely eredetileg több mint 25 millióval lett volna a potenciális salary cap fölött.

-A Raidersnél volt még nagyüzem az elmúlt napokban, előbb Richard Seymour (DE) és Michael Huff (S), majd Carson Palmer (QB) esett át átstrukturáláson. Seymour esetében 5,98 millió $-t nyertek, de ennek ára az volt, hogy Seymour szerződése még 2016-ig él, cap számai 2013 és 2015 között 19,133 milliósak lesznek, 2016-ban pedig 16,315 millió $-t foglal a sapkából. Huffon 5,84 milliót nyert a csapat, de az ő szerződése is meghosszabbodott 2016-ig. 2013-ban és 2014-ben 11,289 milliót foglal majd a sapkából, 2015-ben és 2016-ban pedig 9,46 milliót. Carson Palmer esetében a Raiders 7,717 millió $-nyi cap helyet nyert, de a QB cap száma szintén gigantikussá vált a következő két évben. 2013-ban 16,858 milliót, 2014-ben 18,858 milliót foglal majd a capből. Az összesen 19,537 milliós spórolás ellenére azonban a Raiders még mindig a potenciális cap felett volt 5,6 millióval. Ennek csökkentése érdekében elküldték Chris Johnsont (CB) és Hiram Eugenet (S), valamint érik Kamerion Wimbley (OLB) elbocsátása is.

-A Saints összesen 7 millió $-t nyert Jahri Evans (OG) és Will Smith (DE) szerződésének átstrukturálásával 2012-re, míg a Dallas 960.000 $-t spórolt Dez Bryant (WR), a Falcons pedig 1,75 milliót nyert idénre Dunta Robinson (CB) szerződésmódosítása miatt.

A pár napja elbocsátott Demorrio Williams már talált is magának csapatot, az egykori Chiefs LB a Chargershez írt alá 1 évre. Korábbi csapataikkal hosszabbító játékosok: Kroy Biermann (DE, ATL, 3 év), Jason Snelling (RB, ATL, 3 év), Chris Pressley (FB, CIN, 2 év), Scott Chandler (TE, BUF, 2 év), Ruvell Martin (WR, BUF, 2 év), Will Tukuafu (DE, SF, 2 év), Guy Whimper (OT, JAC, 2 év), Will Robinson (OT, JAC, 2 év), Turk McBride (DE, NO, 1 év).

Zárásként nézzünk meg két érdekes szerződést, előbb Rashean Mathisét, a korábbi Pro Bowler cornerét, majd pedig Marshawn Lynch kontraktusát.

Mathis esetében a Jaguars nagyon jól bebiztosította magát, a CB, ne feledjük, hogy ACL szakadásból tér vissza, és már egy ideje nem a tőle megszokott szinten játszik. Az egy évre szóló szerződés 950.000 $-nyi nem garantált alapfizetés mellett 1 millió $-os aláírási bónuszt tartalmaz. A fennmaradó 3,05 millió $ teljesítményfüggő tétel, amely játékidőhöz van kötve. Összességében tehát 5 millió $-t kereshet Mathis, de abból csak 1 millió garantált.

Lynch esetében olvashattunk már 30, 31 és 32 millió dolláros összértékről és 17, valamint 18 millió $-os garantált tételről is, nézzük meg, mi az igazság:


A szerződés várható összértéke 30 millió $, amiből 17 millió garantált, de a 30 millió 31 millióra emelkedhet, ha Lynch le tudja hívni a teljesítményfüggő tételeit 2014-ben és 2015-ben. Ehhez nem kell mást tennie, mint 1500 yard felett futnia az említett szezonokban. A garantált tétel a 6 milliós aláírási bónusz, illetve az első két év fizetése, együttesen 11 millió $. A 2014-es alapfizetés csak sérülés esetére garantált, így nem számítható be, mint garantált tétel. Összességében elmondható, hogy a magas garantált tartalommal a játékos múltját figyelembe véve a Seahawks nagy rizikót vállal.

2012. március 7., szerda

Vége a Manning-érának Indianapolisban

A hónapok óta elkerülhetetlennek tűnő döntést meghozta Jim Irsay, és ma délben (közép-európai idő szerint 18:00-kor) elbocsátották Peyton Manninget. Manning a mai naptól szabadügynök, szabadon igazolható bármely csapat számára. A sajtótájékoztatón Irsay újjáépülő csapatról beszélt, illetve salary cap problémákról. Peyton valamivel emocionálisabb volt, mint a Colts tulajdonosa, de könnyekben nem volt hiány. A QB különösen akkor érzékenyült el, amikor azokról az emberekről beszélt, akik a háttérből segítették a csapatot. Bármennyire is emelte ki mindkét fél, hogy a döntés nem a pénzről szólt, tudjuk, hogyha ezt mindenki hangsúlyozza, akkor pontosan arról szól a történet. Manning már ma is az NFL történetének legtöbb pénzt kereső játékosa, amelyhez valószínűleg a következő szerződése keretében még egy vagyont gyűjthet, akárhol is kössön ki. 
A 18-as - akinek számát a Colts visszavonultatja - ismeretlen területre lép, sohasem volt még ugyanis elérhető a szabadügynök-piacon, 1998-ban 1/1-es volt, utána többször tagelték, illetve hosszútávú szerződéseket kapott. Peyton első szerződése keretében 48 millió $-t keresett, majd érkezett a 2004-es második szerződés, amelynek keretében 99,2 millió $-ra tett szert. A 2011-ben kötött 5 éves 90 millió $-os szerződéséből végül 26,4 milliót kapott kézhez. Eddigi keresete a pályán nyújtott teljesítményéért a playoff és a Pro Bowl kifizetéseket leszámítva 173,6 millió $.
A Colts 2012-ben 10,4 millió $ cap hitet realizál, ez azt jelenti, hogy egy potenciális 120 milliós salary capből csak 109,6 millió $-t költhet el. A másik elszámolási lehetőség, hogy Manninget megjelölik, mint Június 1. után elküldött játékost (korábbi elbocsátás esetén a csapatok két ilyen játékost jelölhetnek meg évente). Ebben az esetben a 10,4 millió $ két év alatt, 2012-ben és 2013-ban írható le, két részletben. 
Liz Mullen, a SportsBusiness Journal riporterének értesülései szerint máris tíz NFL csapat érdeklődött Peyton Manning iránt.

2012. március 6., kedd

A Manning döntés II. és Arian Foster, valamint Steve Johnson szerződése

A Peyton Manning döntés a következő érdemleges esemény az idei offseasonben. Március 8. az opció lehívásának utolsó napja, ekkor a Colts két dolgot tehet, vagy lehívja az opciót és ezzel érvényesíti Manning szerződésének hátralevő részét, valamint garantálja 28 millió $ kifizetését, vagy nem hívja le az opciót és több helyről származó információk szerint Peyton Manning szerződése ennek következtében lejár március 13-án. Azonban itt jön a csavar. Amennyiben a Colts nem él az opcióval és vasárnap Peyton még a rosteren szerepel, akkor is jár a 28 millió $, mint opció le nem hívási tétel, de akkor már ennek kifizetése nem jár a szerződés meghosszabbodásával. Ha Jim Irsay nem akar 28 millió $-t kifizetni Manningnek ebben az esetben, akkor a játékos nem szerepelhet vasárnap a rosteren, vagyis péntek délután 4 óráig (közép-európai idő szerint péntek este 10 óráig) el kell küldeniük, ezáltal pedig 2012-re 10,4 millió $ cap hitet realizál a csapat. A szerződésmódosítás nem hivatalos határideje is péntek délután 4 óra, ha megállapodnak, akkor minden kiváltásra kerül.

Térjünk át a szerződésekre, és nézzük meg előbb közelebbről a Houston Texans RB-jének, Arian Fosternek, majd pedig a Buffalo Bills elkapójának, Steve Johnsonnak a szerződését.

Foster idén RFA tenderre lett volna jogosult, de a csapat inkább hosszútávú szerződést adott neki. Nem mindennapi útjáról az NFL-be, illetve eddigi nagyon alacsony keresetéről már korábban írtam. A szerződés fő számainak megismerése után már érezhető volt, hogy Ariant egy kissé alulfizették ahhoz képest, hogy immár két éve az NFL talán legjobb futójátékosa. Természetesen ebben a fal érdemei is elévülhetetlenek. Fosternek elit fizetést kellett volna kapnia, de a kapott szerződés jelentősen elmarad attól az elit státusztól, amit a jelenlegi NFL-ben Adrian Peterson vagy Chris Johnson szerződése testesít meg. Ami még érdekesebb, hogy a szintén a napokban szerződést kapó Marhawn Lynch évre jutó garantált összegben megelőzi Fostert. Nézzük a jelenleg 10 legtöbb pénzt garantáló szerződést az NFL-ben az RB-k körében:


Nézzük a Foster szerződést közelebbről. Alapvetően nem egy bonyolult kontraktus. A 12,5 millió $-nyi aláírási bónusz leosztódik a szerződés 5 éve alatt évi szinten egyenlő, 2,5 millió $-os mértékben. Emellett jelentkezik a szerződés teljes időszakában évi 500.000 $-nak megfelelő roster bónusz, ami mérkőzésenként érvényesül, Foster minden mérkőzésen való részvételért kap ennek értelmében 31.250 $-t. Természetesen ez nem jár, ha a játékos nincs a mérkőzésre nevezett keretben. Érdekesség még, hogy a viszonylag kevés csavar és leegyszerűsített séma miatt a szerződés alapfizetés tartalma igen magas. Az aláíráson felüli fennmaradó garantált pénzmennyiséget a 2012-es 5 millió $-os alapfizetés, és a 2013-as fizetésből 3,25 millió $-nyi teszi ki.


Steve Johnson szerződése már kicsit bonyolultabb. A legérdekesebb része a szerződésnek egy 2013-as option bónusz, amelynek érvényesítése teszi öt évessé az alapvetően négy évre szóló szerződést. A 2013-as 4,5 milliós option bónusz érvényesítés esetén évi 1,125 millió $-ként jelenik meg a capben a hátralevő négy évben. Érvényesítés esetén Johnson alapfizetése 2,55 millió $, de ha elmarad az opció lehívása, akkor ez felszökik 7,05 millió $-ra. Táblázatos formában nézzük összehasonlítva a két esetet, felül az opció lehívása esetén érvényes, alul annak elmaradása esetén fellépő elszámolások láthatóak:


Két szerződés szám a bejegyzés végére az elmúlt egy napból:
-Robert Mathis (DE, IND) 4 év, 36 millió $, 15 millió $ aláírási bónusz, 17 millió $ az első évben, 24 millió $ az első két évben
-Thomas DeCoud (S, ATL) 5 év, 17,5 millió $, 4 millió garantált

2012. március 5., hétfő

Franchise és transition játékosok 2012-ben

A 2012-es offseasonben az NFL csapatok rekordnak számító 21 tag-et osztottak ki (az eddigi rekord 14 volt), a csapatok több mint fele, közel kétharmada élt a lehetőséggel. Egyetlen játékos, Drew Brees kapott exkluzív franchise tag-et, a többiek mind nem-exkluzív franchise tag-et kaptak. A transition tag-ek kiosztásának lehetőségével egyetlen csapat sem élt. Nézzük a 21 játékost, illetve becsült keresetüket, amelynek megállapítása során maradtunk a 120,375 millió $-os fizetési sapkánál, amelyet a liga az előző szezonban alkalmazott. A keresetek, Phil Dawsont (rá a 120 %-os szabály mérvadó), illetve Drew Breest (akinek száma majd az RFA periódus után lesz csak hivatalos) leszámítva minden esetben függnek a fizetési sapka nagyságától, amely még mindig nem ismert.


Az utolsó napokban három nagyobb jelentőségű szerződés is született, amelyeket potenciális tag kandidánsokkal kötött csapatuk:
-Marshawn Lynch (RB, SEA) 4 év, 31 millió $, 17 millió $ garantált
-Arian Foster (RB, HOU) 5 év, 43,5 millió $, 20,75 millió garantált, 30 millió jár az első 3 évben, 18 millió jár az első évben
-Steve Johnson (WR, BUF) 5 év, 36,25 millió $, 19,5 millió garantált, 24 millió jár az első 3 évben

A táblázatból és az aláírók közül hiányoznak olyan nagynevű játékosok, mint Vincent Jackson (WR, SD), Mario Williams (DE/OLB, HOU), Chris Myers (C, HOU), Ben Grubbs (OG, BAL), Cortland Finnegan (CB, TEN), Reggie Wayne (WR, IND), Paul Soliai (NT, MIA), Sione Pouha (NT, NYJ), Brandon Lloyd (WR, STL), John Abraham (DE, ATL), Curtis Lofton (LB, ATL), Carl Nicks (OG, NO), Marques Colston (WR, NO), vagy Evan Mathis (OG, PHI). Ők március 13-áig való megegyezés hiányában UFA státuszúak lesznek.

Mike Wallace, a Steelers elkapója végül nem tag-et kapott, hanem matchelési jogot és első körös draft választási kompenzációt garantáló RFA tenderrel látják majd el Kevin Colberték. A Packers sem játszotta meg a Cassel stratégiát, nem tagelték Matt Flynnt, aki így UFA lesz.
Egy érdekes történet: A Colts csak azért tagelte Robert Mathist, mert a DE-vel való egyeztetések jól haladtak ugyan, de féltek, hogy az egyezség ellenére a tag határidő után tudják csak lebonyolítani a szükséges adminisztrációt. Így a Colts kénytelen volt őt taggel ellátni. Mathis másfél órával a tag határidő lejárta után aláírta a hosszútávú szerződését, így úgy tűnik, ez volt minden idők legrövidebb franchise tag periódusa egy játékos számára.