2012. február 15., szerda

Andrew Brandt interjú

A héten az a megtiszteltetés ért, hogy elkészíthettem egy interjút Andrew Brandttel. Brandt elsősorban arról lehet közismert, hogy a Green Bay Packers alelnöke volt 1999 és 2008 között, ő volt a felelős a fizetési sapka menedzseléséért, illetve az összes tárgyalásért, amit a csapat a játékosok és az edzők ügynökeivel folytatott. Pályája azonban ennél sokrétűbb, ezért mielőtt rátérnénk az interjú kérdéseire, mindenképpen érdemes az életpályáját röviden felvázolni.

Andrew Brandt a Stanford egyetemen szerezte meg első diplomáját, majd ezek után jogászként végzett a Georgetown egyetem jogi fakultásán. Sportbeli pályafutása során hatalmas rutint szerzett, foglalkozott játékosok képviseletével és betöltött fontos pozíciókat sportszervezetek vezetésében is, megismerte mindkét oldalt. Washington DC-ben ügynöksegédként dolgozott a ProServnél, majd Bostonban már teljes jogú ügynök volt a Woolf Associatesnél. Minden idők legfiatalabb GM-jévé vált, amikor a Barcelona Dragons, akkor még a World League tagjaként (későbbi NFL Europe csapat) kinevezte a pozícióba. Ahogy már jeleztem, 1999 és 2008 között a Packersnél töltött be nagyon fontos pozíciókat, majd a 2009-es offseasonben, már visszavonulva a sportvezetői tevékenységtől elvállalta az Eagles cap helyzetének rendbetételét. Mióta nem aktív szereplője a mindennapi sportvezetői életnek, elsősorban a médiában találkozhatunk vele. Létrehozta korunk egyik legérdekesebb amerikai futball oldalát, a National Football Postot, amely volt játékosok, edzők, tehetségkutatók, ügynökök, sportvezetők segítségével próbál egyedi betekintést engedni a profi és egyetemi futball belső életébe. Az ESPN alkalmazásában is áll, mint business analyst, emellett állandó vendége az ESPN TV- és rádióműsorainak, és rendszeresen publikál a Forbes Magazine számára is. A leginkább keresett szakértő napjainkban NFL gazdasági témákban. Emellett oktatási tevékenységet is végez, a University of Pennsylvaniához kötődő Wharton Schoolban oktat sportjogot és tárgyalástechnikát.

A legfontosabb információk megismerése után már következzen maga az interjú:

Hogyan kerültél kapcsolatba a sportokkal? Futballhoz kötődő pályára készültél?

Andrew Brandt: Teniszező voltam fiatalon, és mint a legjobb teniszezők az országban, én is a Stanford egyetemen kötöttem ki. Amikor a jogra jártam Washington DC-ben - ahol felnőttem - sikerült meggyőznöm a ProServ nevű cég vezetőségét arról, hogy érdemes gyakornokként alkalmazniuk. Az volt a reményem, és azt is ígértem nekik, hogy segítek majd a Stanford egyetemről kikerülő teniszezőkkel való kapcsolatvételben.
Amint a ProServhez kerültem, és egy keveset már bizonyítottam, a teniszről a csapatsportokra váltottam, elsődlegesen kosárlabdára és focira. David Falk alatt dolgoztam, aki arról híres, hogy olyan kiemelkedő NBA játékosokat képviselt, mint például Michael Jordan, Patrick Ewing, Alonzo Mourning vagy Allen Iverson.

Fiatalon az amerikai foci lelkes rajongója voltam, minden évben jártam a Washington Redskins mérkőzéseire, de igazán sohasem készültem futballhoz kötődő pályára. Történnek váratlan dolgok az életben.

A Barcelona Dragons általános igazgatója (GM) voltál és jelentős időt töltöttél Európában. Mi volt a benyomásod az európai szurkolókról, tudnál mesélni pozitív és negatív tapasztalatokról?

Andrew Brandt: Nem csupán egy munka volt ez, hanem egy kisebb kaland is. A szurkolók akkoriban még rossz időben éljeneztek, szurkoltak a játék szempontjából nem éppen arra érdemes szituációkban és egész mérkőzés alatt hullámoztak. Realizáltam, hogy nem igazán fog működni, ha az amerikaiságot próbáljuk eladni; inkább az élmény és az esemény eladásával kell foglalkoznunk. A szurkolók élvezték a közeget és az atmoszférát, megpróbáltunk erre építeni.

Európa jelenleg az NFL "terjeszkedésének" fő célpontja. Roger Goodelltől hallhattunk arról, hogy szóba kerülhet egy Super Bowl Európában, egy csapat Európában, és még egy európai divízió is kialakulhat a jövőben. Mennyire komolyak ezek a tervek szerinted? Van-e reális esély rájuk a közeljövőben?

Andrew Brandt aláírása
Scott Wells (C, Packers) 2006-os
szerződésén
Andrew Brandt: Nem sok tényről hallottam ezzel kapcsolatban. Az évenkénti londoni mérkőzés nyilvánvalóan egy kezdet. A mi ligánk - a World League 20 évvel ezelőtt - volt az első kezdeményezés a futball Amerikán kívüli terjeszkedésére, vegyes eredményekkel. Természetesen a közönség Angliában és Németországban, egyéb országok mellett sokkal kiemelkedőbb ismeretekkel rendelkezik és képzettebb, befogadóbb már, mint Spanyolországban volt. Az európai terjeszkedés kis lépésekben fog megvalósulni, de ebben az évtizedben nem tudok elképzelni nagyobb áttörést.

Játékosügynökként dolgoztál a ProServnél és a Woolf Associatesnél. Kik voltak a legnevesebb klienseid?

Andrew Brandt: A ProServnél nagyon kimagasló játékosokkal dolgozhattam, de az talán túlzás, hogy az ügynökük voltam, inkább az a pontos megfogalmazás, hogy Falk alatt dolgoztam segítőként. Néhányan azok közül, akikkel ilyen értelemben dolgoztam: Michael Jordan, Patrick Ewing, Alonzo Mourning, Boomer Esiason, Willie Gault, Chris Doleman, stb. Pár játékos, akik esetében a felelősségem sokkal nagyobb volt: Reggie Lewis, Muggsy Bogues, David Wingate és Danny Ferry.
A Woolf Associatesnél többek között Ricky Williams, Matt Hasselbeck és Adam Vinatieri ügynöke voltam.

A kliensek elvesztése minden ügynök életének része, és pár kiemelkedő elvesztése közülük hosszú időn át hat negatívan egy játékosügynökre. Kit tartasz ügynöki karriered legnagyobb veszteségének?

Andrew Brandt: Ricky Williams az egyetemi foci történetének egyik legnagyobb játékosa volt, nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy megpróbáljam leigazolni, és dolgozzak vele azok után, hogy aláírt hozzám. Azonban nem szerette a cégünket, a Woolfot, és szerette volna, hogyha együtt dolgozok az ügynökként is tevékenykedő rapperrel, Master P-vel. Nehéz döntés volt, de végül úgy döntöttem akkor, hogy inkább továbblépek a Packershöz a versengés helyett.
Ricky a vízválasztó kliensem lehetett volna, aki felemelhette volna a karrieremet, nagyon kedveltem a személyiségét is, de akkor már tudtam, hogy ott akarom hagyni azt a világot. Nagyon nehéz volt megélni a tevékenységből, és a családom is nehezen viselte az ügynök karrieremet.

Tárgyaltál az asztal mindkét oldalán ülve, egyrészt játékosügynökként, másrészt alelnökként és később tanácsadóként. Melyek voltak a karriered legnehezebb tárgyalásai?

Andrew Brandt: Nagyon nehéz lenne egyet-egyet kiemelni, de kategóriákat lehet. A legnehezebbek azok voltak, amikor (1) a játékosnak nem nagyon volt más lehetősége, és mindenképpen munkát kellett találnom neki, (2) vezetői szempontból pedig, amikor minden áron meg kellett kötnöm egy üzletet a feletteseim kérésére, legyen az a GM, az elnök, vagy akár az edző. Ezekben a helyzetekben mindig olyan szilárdnak, keménynek és határozottnak kellett lennem, amennyire csak lehet, és mégsem volt szabad elbukni az ügyletet.

A Packers modellje nagyon sikeres. A draftra építeni és játékosokat nevelni igen hatásos stratégia, az elmúlt években sok sikert hozott ez a modell (nemcsak a Packers esetében, de például a Steelersnél és a Coltsnál is). Miért nem követi több csapat ezt az utat?

Andrew Brandt: Szerintem egyre nyitottabbak, egyre többen indulnak el ezen az úton. A csapatok kezdenek távolodni a gyors megoldásoktól (a nagy igazolások), és egyre inkább nyitottak lesznek a türelmes nevelés stratégiájára. Nem minden csapat, de a többség kezdi ezt az utat követni.

A 2005-ös NFL drafton aktívan részt vettél Aaron Rodgers kiválasztásában a Packers számára. Röviden össze tudnád foglalni a döntést, és hogy hogyan hatottak a nap eseményei arra, hogy Aaron lett a 24. választott?

Andrew Brandt: Mindenképpen védőjátékost szerettünk volna draftolni, azonban a kiszemeltjeinkre egymás után csaptak le az előttünk húzó csapatok. Így esett meg, hogy amikor a saját választásunk volt soron, már csak egyetlen olyan játékos szerepelt a rangsorunkban, akinek első körös besorolást adtunk, ő volt Aaron Rodgers. Felhívtam, de még várattuk 10 percen át, közben ugyanis arra vártunk, hogy valamelyik csapat esetleg visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a 24. pickért. Érdekes belegondolni, hogy milyen hatása lehetett volna a történelemre, ha kapunk egy ilyen ajánlatot.

Fordítsuk figyelmünket az idei offseason talán legfontosabb kérdése felé. Szeretnélek megkérdezni a Peyton Manning szituációról is. Szerinted mi lesz a Colts irányítójának sorsa?

Andrew Brandt: Minden jel arra mutat, hogy elválnak a Colts és Peyton Manning útjai. A lehetséges kimenetelekkel foglalkoztam az NFP-n megjelent cikkeimben. (Andrew három részes Manning cikksorozata elérhető a következő linkeken: 1. rész, 2. rész, 3. rész, a Manning döntéssel foglalkozó írásommal kapcsolatban magam is konzultáltam vele a számításaim helyességéről.) 

Az elmúlt napok egyik legnagyobb híre Randy Moss visszatérési kísérlete. 2007-ben majdnem sikeres trade-et hajtottál végre érte, de végül a Patriotsnál kötött ki, és történelmi rekordokat állított fel Tom Brady segítségével. Min bukott meg a csere, miért nem sikerült azt a Packersnek keresztülvinnie?

Andrew Brandt: Az egyértelmű volt, hogy Moss el fogja hagyni a Raiderst, csak az volt a kérdés, hogy hová szerződik. Ő és az ügynöke azt szerették volna, ha csak egy évre ír alá az új helyen, azért, hogy felkészüljenek egy, a következő évben jelentkező hatalmas szerződésre. Mi ilyenre nem voltunk hajlandóak, azt szerettük volna, ha minimum két évre ír alá, nem akartuk megkockáztatni, hogy elveszítsük a következő évben egy neki hatalmas összeget adó csapattal szemben. Amikor a Patriots belement az egyéves szerződésbe, akkor vége volt, ők lettek a befutók. Hat hónappal később Mossék tervének megfelelően érkezett a nagy pénzmennyiség is, 3 évre 27 millió dollár, szintén a Patstől.


Záró gondolatként álljon itt még egy érdekesség, amit szintén Andrew Brandttől tudtam meg a Randy Moss-Packers ügyletekről. Brett Favre a 2007-es, illetve a 2008-as offseasonben mindent megadott volna azért, hogy Randy Green Bayben játsszon. Andrew Brandt 2008 januárjában visszavonult pozíciójából, de a csapat ismét harcba szállt Mossért az említett hároméves kontraktus aláírása előtt. Randy Moss március 3-án írt alá a Patriotshoz. Brett Favre első visszavonulását március 4-én jelentette be. Véletlen lenne? Nem hiszem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése