2012. február 23., csütörtök

Routt és Finley szerződése, jelentősebb átstrukturálások

Az első nagy szerződést ebben az offseasonben a Raiders által elbocsátott Stanford Routt kötötte meg, aki 3 évre szerződött a Chiefshez. Először Routt szerződését a híradások 20 milliósnak állították be, majd jött a valamivel pontosabb 19,6 milliós szám, azonban ez a szerződés jelenlegi formájában inkább "csak" 18 millió $-ról szól. Nézzük éves bontásban a Brian McIntyre által megszerzett információk alapján a kontraktust:


2012-ben egy 200.000 $-os workout bónusz kifizetésével indul a pénzkeresés a CB számára, amelyet a 4 millió $-os roster bónusz követ. Ezután heti bontásban az összesen 1,8 millió $ alapbér kifizetésére kerülhet sor. A 1,8 millió $-ból 1 millió $ garantált. Így összesen az első évben Routt 6 millió $-t kaphat a KC-től, de a Raidersnél garantált 5 millió $-ját is megkapja, így összesen 11 milliót tehet zsebre. Eddig egyszerűnek tűnik a szerződés könyvelési szempontból is, hiszen az aláírási bónuszként viselkedő tételek hiánya miatt a cap szám megegyezik a tényleges pénzmennyiséggel, plusz ehhez jön még a Raiders kötelezettsége. 2013-ban érkezik egy kis csavar, a 10 $-os (nem tévedés) option bónusz lehívásával a szerződés utolsó két éve is érvénybe léphet. Az option bónusz, mint aláírási bónuszként viselkedő tétel a hátralevő évekre bontva van könyvelve a capben. Jelentkezik emellett egy 4,3 milliós alapfizetés tétel és egy 200.000 $-os workout bónusz. A kifizetett pénzmennyisége 4.500.010 $ lesz, a cap szám pedig 5 $-ral alacsonyabb. Az utolsó évben ismét érkezik egy roster bónusz 1 millió értékben, és közel 6,3 milliós alapfizetés és a szokásos workout bónusz. A cap szám 7.499.995 $, a valós kifizetett pénzmennyiség ennél 5 $-ral kevesebb. Itt érkezik azonban az a pont ami miatt valóban 19,6 millió $-os lehet a szerződés, egy 1,6 millió dolláros alapbér növekmény (eszkalátor) van beépítve ide bizonyos 2013-as teljesítményfüggő tételként. A szerződés alapértékébe azért nem számít ez bele 2014-ig, mert nem minősül a tétel valószínűleg megkeresendő (LTBE) járandóságnak. Amennyiben az 1,6 milliót tudja érvényesíteni Routt, úgy az utolsó évben a cap száma 1,6 millió $-ral emelkedik.


Routt Kansas Citybe szerződése csökkentette Brandon Carr (CB) maradási esélyeit, és növelte Dwayne Bowe (WR) esélyét a franchise tagre.

A másik nagy szerződést Jermichael Finley kötötte. A Packers TE-je két évre írt alá 14 millió $-ért. Az első híradások itt is magasabb összegről, 15 millió $-ról szóltak, amivel Finley minden idők legjobban fizetett TE-je lett volna átlagfizetést tekintve. Így sem sokkal rosszabb azonban a helyzet, hiszen a 7 millió $/éves szerződéssel negyedik a listán holtversenyben.


A szerződés 1 millió $-os aláírási bónuszt tartalmaz, ami a két évben 500.000-500.000 $ értékben számít a capbe. Az első évben Finley cap száma 5,25 millió $, a másodikban 8,75 millió $. A szerződés két nagy tétele a roster bónusz, amely az összérték 50 %-át teszi ki együttvéve. Mindkét évben jár 300.000 $-nyi workout bónusz is.


Adódhat a kérdés, hogy egy 24 éves TE miért nem köt hosszabb szerződést? Az ok leginkább a 2014-es nagy cap emelkedésben keresendő a szakértők szerint. Többen gondolják úgy, hogy a cap emelkedés miatt az idei piacon nagyon sok kétéves megállapodás születik majd, ami FA-vé teszi a játékosokat a "nagy robbanás" előtt. Ha Finley korát nézzük, még akár két nagy szerződést is kaphat pályafutása alatt!

Finley szerződésével a Packers egyúttal újabb nevet emelhet a franchise tag várományos körbe. Matt Flynn mellé Scott Wells center került be, de ne feledjük, Finley szerződése még inkább rontotta a Green Bay cap helyzetét, így mindkettejük esélye elenyésző. Flynn esetében kb. 14,5 millió $, Wells esetében kb. 9,5 millió $ hely kell a tageléshez.

Térjünk át pár nagyobb jelentőségű átstrukturálásra. A Steelershöz és a Raidershez csatlakozott a Jets, az Eagles és a Bills is, mindannyian nagyobb profilú játékosuk szerződését módosították.

A Steelersnél a korábban ismertetett csoporthoz csatlakozott az RT, Willie Colon. Colon tavaly írt alá ötéves szerződést, és idénre 5,7 milliós cap száma lett volna. Ebből az alapfizetés 4,5 milliós tételét felbontották 700.000 $ alapfizetés és 3,8 millió dollár aláírási bónusz összegére. Az új aláírási bónusz 5 éven keresztül jelentkezik évi 760.000 $-ként, növelve az éves cap terhet a további szezonokban. A változással Colon cap száma 2012-re 2,66 millió $-ra csökken, a csapat 3,04 milliót nyert a szerződésmódosítással.

A Jets is a Steelers stratégiáját választotta, amikor átstrukturálta D’Brickashaw Ferguson szerződését. Az LT által foglalt cap hely 2012-ben 11,651 millió $ lett volna. Ebből a fő tétel a 9,985 milliót kitevő alapfizetés volt (1,666 millió volt az egyéb tétel, aláírási és workout bónusz), amelyet felbontottak 9 millió aláírási bónuszra és 985.000 $ alapbérre. Így Ferguson cap száma 2012-re 4,451 millióra csökkent, vagyis 7,2 millió $-t spórol a csapat. Ez a 7,2 millió $ a következő négy évben egyenlő, 1,8 millió részletekben jelentkezik, és minden egyes szezonban ennyivel emelkedik a Ferguson által foglalt hely is. Ez a 7,2 millió $ akár már elég is lehet Sione Pouha megtartására.

Cullen Jenkins tavaly írt alá kiemelkedő DT szerződést az Eagles-szel. A módosítás részletei nem ismertek, annyit azonban tudunk, hogy Jenkins idei cap száma 7,5 millió $ lett volna, ami 2,5 millió $ alapfizetésből és 5 millió $ roster bónuszból állt. Ha a roster bónuszt a csapat átalakította aláírási bónusszá, az éves szinten 1 millió $-ral dobja meg a cap terhet a következő szezonokban, 2012-re pedig 2,5 millió $ (alapfizetés) + 1 millió $ (új aláírási bónusz évre jutó része)=3,5 millió $-ra csökkenthették számát. Ez azt jelentené, hogy az Eagles 4 millió $-nyi cap helyet nyert.

Terrence McGee és a Bills elválaszthatatlanok voltak egymástól az elmúlt évtizedben. A CB azonban az utóbbi időben többet volt sérült, mint egészséges, ez is állhatott annak hátterében, hogy átstrukturálásra kérték a Bills vezetői. Természetesen nem állapot az, hogy egy ilyen sérülékeny játékos, aki túl van karrierje csúcsán a legmagasabb cap számmal szerepeljen a csapatnál. Feltehetőleg McGeenek csökkentenie kellett bérét annak érdekében, hogy Buffaloban maradhasson, emiatt ez az átalakítás eltérhet a korábban ismertetettektől. Csupán a korábbi adatokat ismerjük, mert a Bills nem szokta publikálni még a fő számokat sem. McGee 2012-es cap terhe 6,3 millió $ lett volna, amiből 3,6 millió volt az alapfizetés, 500.000 $ a roster bónusz, 100.000 $ a workout bónusz és 2,1 millió $ a korábban megkapott aláírási bónusz évre jutó része.

2012. február 19., vasárnap

Franchise tag jelöltek 2. - NFC

Folytassuk a franchise tag jelöltek bemutatását az NFC-vel, ahol már vannak olyan csapatok is, amelyeknél még halvány esélyét sem nagyon lehet elképzelni a tageknek, és vannak olyan csapatok is, ahol akár három játékost is érdemes lenne taggel ellátni, már persze, ha lehetne ilyet... Amellett, hogy felsorolom a neveket, próbáltam jósolni is a tagek valószínűségét 1 csillagtól 5 csillagig tartó skálán, illetve a várható összeget is. A skálán az 1 a legkevésbé esélyes, 5 a leginkább esélyes. Franchise tagekkel foglalkozunk, hiszen a transition tagek alkalmazása nem túl elterjedt napjainkban.

DAL: Anthony Spencer (OLB) *
NYG: -
PHI: DeSean Jackson (WR) **** Evan Mathis (OG) **
WAS: Fred Davis (TE) *** London Fletcher (LB) *

A Super Bowl győztes Giantsnél se cap hely, se igazán olyan játékos nincs, akit feltétlenül fontos lenne megtartani. Kareem McKenzie, Mario Manningham, Terrell Thomas, Jonathan Goff, Aaron Ross és Deon Grant lehet az, akiket sokan említenének náluk, de egyikük sem annyira kimagasló játékos, hogy 10 millió $ körül keressen egy évben a tag miatt. Thomas-szal lehet vitatkozni, de egy év sérülés miatti kihagyás után nem racionális egy ilyen lépés. Manningham taggel megtartása helyett pedig valószínűleg preferálja a csapat Cruz szerződtetését hosszútávra. Talán még Steve Weatherford, a punter a leginkább esélyes, de szerintem rá nem fog taget használni a csapat. A Cowboysnál az elmúlt hetekben vetették fel Anthony Spencer tagelését. A játékos, akit leginkább úgy azonosíthatunk be, mint "aki DeMarcus Ware másik oldalán játszik" szerintem nem akkora klasszis, hogy kiérdemelje a 9 millió $-os taget, de a pletykák miatt feltüntettem. A Phily számomra azért érdekes, mert nagyobb prioritásnak tartom számukra Mathist, mint DeSean Jacksont. Egyeztetési szemmel nézve viszont kétségtelen, hogy nehezebb megalkudni Drew Rosenhaus-szal az FA kezdete előtt, így nagyobb az esély a DeSean tagre. A Redkinsnél Cooley gondjaival Fred Davis kiváló fegyverré vált, azonban ügynöke vélhetőleg emiatt Shanahanék szemével nézve túlzott igényekkel áll elő. A tag emiatt esélyes és a viszonylag alacsony költség miatt (5,5 millió $ körül). Davist a pályán kívüli gondjai miatt is érdemesebb tagelni, mint hosszútávút aláírni vele. Feltüntettem még London Fletchert, de az az igazság, hogy mivel ő is nyitott a visszatérésre, sokkal könnyebbnek tűnik esetében a megegyezés, mint Davisnél. LaRon Landry lehetne még jelölt, de benne szerintem túl nagyot csalódott már a csapat.

CHI: Matt Forte (RB) *****
DET: Cliff Avril (DE) **** Stephen Tulloch (LB) *
GB: Jermichael Finley (TE) ** Matt Flynn (QB) *
MIN: -

A divízió legesélyesebbje a tagre Matt Forte, aki az elmúlt szezonban hihetetlenül megnövelte értékét. Szerintem a 8 millió körüli tag összeg elfogadható, az sem biztos, hogy mondjuk a Chicago nyitott lenne egy Chris Johnsonét közelítő szerződésre az RB-vel ehelyett. Mellette Avril az, aki viszonylag biztosnak tekinthető tag szempontból. A Lions nem valószínű, hogy szeretné őt a piacra kiengedni, és Avril bejelentette, hogy nem fog a Detroitnak engedményeket adni, fair ajánlatra vár. Ez pedig sejteti, hogy kénytelen lesz a taget alkalmazni a vezetés. Tulloch lehet még kandidáns, de nem biztos, hogy 9 millió $-t megér a csapatnak, bármekkora stabilitást is jelentett a Lions defensenek tavaly. A Packers esetében kevésbé valószínű az, hogy Matt Flynnt tagelnék. A szurkolók és a csapatvezetés is egészen biztosan elgondolkodott már a 2009-es Matt Cassel ügylet lemásolásán. Akkor a Patriots tagelte Casselt, majd elcserélték Kansas Citybe. Sokak szerint Flynn esetén a Miami lehetne szinte biztos partner, egyrészt a megoldatlan QB poszt, másrészt a Philbin kapcsolat miatt. A probléma az, hogy amíg Flynn a Packers rosterén van taggel, addig a cap száma 14,5 millió $-ra emelkedik, aminek megfelelő helyet nem valószínű, hogy ki tud alakítani a Green Bay. Még Finley tagjének cap hely biztosítása (kb. 5,5 millió $) sem lesz egyszerű, ha nem tudnak addig megegyezni egy hosszútávúról. Minnesotában nincs igazán elsőrangú tag jelölt, talán a két Henderson egyike jöhetne szóba, vagy Shiancoe, de ha teljesen elmarad a tagelés, akkor sem lepődik meg senki.

ATL: Brent Grimes (CB) **** John Abraham (DE) *** Curtis Lofton (LB) **
CAR: -
NO: Drew Brees (QB) ***** Carl Nicks (OG) *** Marques Colston (WR) **
TB: Connor Barth (K) *

Kétpólusú a csoport, a gyengébben szereplő csapatoknak nincs igazi jelöltje, az erősebbeknek pedig nehéz rangsorolnia FA-i között. A Bucsnál talán még Connor Barth tagelésében van a legtöbb ráció, de más csapatoknál valószínűleg ez nem történne meg még a 2,7 millió $ körüli tag mellett sem. A Panthers az elmúlt offseasonben a fő FA-inek új szerződést adott, Jeremy Shockey már nem ér taget, és nem hiszem, hogy Dan Connor vagy Hangartner kapna. A másik két csapatnál azonban nem minden ilyen egyszerű. A Saints, ha nem tudnak Brees-szel megegyezni március 5-ig, akkor egyértelmű, hogy őt fogja tagelni. Ha mégis összejönne, akkor viszont választaniuk kell majd Nicks és Colston között, ahol szerintem előbbi a preferáltabb, és valószínű, hogy Colston kilép a piacra. Azt nem tudom elképzelni, hogy mindhárom játékost meg tudják tartani. A Falcons esetében nagyon nehéz dönteni. A többség Grimes tagelését valószínűsíti, hiszen mégiscsak a CB piac egyik legnagyobb neve, inkább ér ő 10 millió $-nál több pénzt évente, mintsem Lofton 9-et egy évre. Abraham esetében pedig lehet reménykedni, hogy egy kétéves szerződést aláír annak érdekében, hogy a másik két jobb nevű FA esetében lehessen taggel élni. Természetesen a 34 éves Abraham tagelésében is van ráció, de ha ő megkapja, valószínűleg nem is kapna utána hosszútávút, ami azt jelentené, hogy a Falconsnak a 2012-es 12,6 millió $ (Abrahamre a 120 %-os szabály vonatkozik) cap terhét a szezonban végig kellene cipelnie.

ARI: Calais Campbell (DE) *****
SEA: Marshawn Lynch (RB) **** David Hawthorne (LB) *
SF: Dashon Goldson (S) *
STL: Brandon Lloyd (WR) ***

Bizonyosnak tűnik az, hogy a Cards tagelni fogja Calais Campbellt, egyszerűen nem engedhetik ki a piacra, és nem valószínű az sem, hogy márciusig megszületik az egyezség. A tag szám 10,5-11 milliós lesz. A Seahawks esetében lehet szó a Lynch, Hawthorne, Bryant trió valamelyik tagjáról, de talán a legracionálisabb Lynch tagelése. Egyrészt "csak" 8 millió $-ba kerül, másrészt az RB múltja alapján jobban megéri az egyéves szerződés, mintsem a hosszútávú megadása (bár tárgyalnak arról is). Hawthorne 9 millióért maradna egy évre, ha taget kap és nincs hosszútávú, Bryant 10,5-11-et, ami gyakorlatilag kizárja a tagelését. A Rams kapcsán nem lehet hallani a Brandon Lloyd tagről, mindenki azzal van elfoglalva, hogy kihez kerül, számomra ez egy kicsit meglepő. Én egész jelentős esélyt adok rá. Bár nincs jó cap helyzetben a St. Louis, Bradfordnak kell egy hasonló kaliberű elkapó... A költség 9,5 millió $ körül alakulna egy évre és Lloyd motivált is lenne, ha taggel játszana. A 49ers nem fogja tagelni Alex Smitht 14,5 millióért, és valószínűleg Carlos Rogerst sem 10,5-11 millióért. Dashon Goldsonon érdemes elgondolkodniuk a többihez képest alacsonynak várt safety tag (6,3 millió $ körül) miatt.

2012. február 18., szombat

Franchise tag jelöltek 1. - AFC

Hétfőtől lehet kiosztani a franchise és transition tageket a játékosoknak, így kezdjünk egy kétrészes sorozatba, amelyben a különböző csapatoknál próbálom meg összegyűjteni, hogy mely játékosok lehetnek a fő jelöltek arra, hogy megkapják a taget. Amellett, hogy felsorolom a neveket, próbáltam jósolni is a tagek valószínűségét 1 csillagtól 5 csillagig tartó skálán, illetve a várható összeget is. A skálán az 1 a legkevésbé esélyes, 5 a leginkább esélyes. Franchise tagekkel foglalkozunk, hiszen a transition tagek alkalmazása nem túl elterjedt napjainkban.

BUF: Steve Johnson (WR) ***
MIA: Paul Soliai (NT) *
NE: Wes Welker (WR) ****
NYJ: Sione Pouha (NT) **

Az AFC Eastben nagyon nehéz elképzelni, hogy ezen a négy játékoson kívül valaki esetében szóba jöhetne tag. A két WR közül Welker tagelése tűnik valamivel valószínűbbnek, de a Bills is aktívan tárgyal jelenleg Johnsonnal, ha nem egyeznének meg, könnyen sor kerülhet a tag alkalmazására. Mindketten körülbelül 9,5 és 9,8 millió dollár közötti értéket kereshetnének jövőre, ha nem kapnak majd hosszútávút. Sione Pouha lehet, hogy már 33 éves, de nincs a lábában annyi NFL szezon, hogy a kora gondot okozzon. Esetében 7,8 és 8,2 millió közötti tag értékkel találkozhatunk, ha valahogy sikerül ennyi helyet nyernie a sapka alatt a Jetsnek. Paul Soliai azonos poszton játszik mint Pouha, de közel kétszer annyiba kerülne a tagelése. Mivel Soliait tavaly tagelték, így az akkori számok mellett 2011-re 12,476 millió $ illette meg. Mivel az idei érték ezalatt marad több mint 4 millió $-ral, így Soliai esetében a 120 %-os szabály lépne érvénybe, és 14,971 millió $-t kereshetne 2012-ben. Ilyen körülmények között a tagelése nehezen elképzelhető.

BAL: Ray Rice (RB) *****
CIN: Mike Nugent (K) ** Reggie Nelson (S)*
CLE: D'Qwell Jackson (LB) **** Peyton Hillis (RB) ** Phil Dawson (K) *
PIT: Mike Wallace (WR) *

Abban szinte biztos vagyok, hogy Ray Rice nem fog tudni megegyezni a Ravens-szel az FA piac megnyitásáig, így az egyik legbiztosabb tagnek az övét gondolom az NFL-ben. A tag összege 8 millió $ körül alakul majd. Második helyen áll valószínűségben a nagy visszatérő, D'Qwell Jackson, aki körülbelül 9 millió dollárba kerülne a tag évében. A Browns mások irányába is léphet, de sem Hillis 8 millióért, sem az alap 2,7 milliós kicker tag felé árazott Phil Dawson nem lesz akkora valószínűséggel franchise játékos. Dawson esetében a tag 3,81 millió $-os lenne, rá a 120 %-os szabály vonatkozik. A Bengalsnál nincs igazán biztos befutó, tagelhetik a két felsorolt játékost, de ha nem teszik meg egyikkel sem, abban sincs meglepetés. A legnagyobb kérdés az, hogy a Steelers tud-e lépni Mike Wallace megtartása érdekében. Wallace RFA, és mivel megszűnt az 1. és 3. körös tender, így csak egy 1. köröst rátenni hatalmas kockázat (várt fizetés: 2,74 millió $). Ha ebben az esetben adnak neki egy olyan offer sheetet, amely mondjuk garantál neki 12 millió $-t 2012-re, akkor a Steelers azt nem fogja tudni matchelni. Wallace pedig távozik egy első körös pickért. A franchise tag nagyobb biztosíték lenne, hiszen ott két első körös az ellenérték, de ahhoz is kellene egy kb. 9,5 milliós cap hely, hogy egy esetleges exkluzív tagről ne is beszéljünk. Nagyon nehéz ügy ez... A tag biztonságosabb, de egyúttal drágább is cap szempontból, mint az RFA tender. Valószínűbb jelenleg, hogy az RFA tendert engedheti meg magának a Pittsburgh, aztán pedig lehet sűrűn imádkozni...

HOU: Arian Foster (RB) *** Chris Myers (C) ** Mario Williams (OLB) *
IND: Robert Mathis (DE) ** Reggie Wayne (WR) *
JAC: Josh Scobee (K) ****
TEN: Cortland Finnegan (CB) ***

Drew Brees mellett a legértékesebb szabadügynök idén Mario Williams lesz, azonban a Houston kiváló pass rushere szinte tagelhetetlen, annak köszönhetően, hogy rá is a 120 %-os szabály vonatkozik, tagjének értéke 21,99 millió $ lenne, ami szerintem vállalhatatlan a Texans számára. Esélyesebb a tagre Arian Foster, aki RFA idén, de Mike Wallace esetéhez hasonlóan kérdéses, hogy egy 1. körös RFA tender elég lesz-e a megtartására. Szintén érdekes lehetőség lenne a kiváló center, Chris Myers tagelése, bár nagyon magas lesz az OL tender az átlagos center bérhez képest (9,4-9,8 millió $ tagérték). A legnagyobb esélye a tagre a divízióban véleményem szerint Josh Scobeenak, a Jaguars kickerének van, aki szépen csendben az NFL egyik legjobb rugójává emelkedett. Ha lenne a csapatnak egy megbízhatóbb támadójátéka, egészen biztosan sokkal ismertebb volna már, 2,7 millió $ érte nem sok egy évre. A Titans Cortland Finnegant tagelhetné, de nem biztos, hogy ő megér egy évre több, mint 10 millió $-t számukra, mindenesetre az esély megvan a lépésre. A Colts el lesz foglalva Manning helyzetével és Freeney őrült cap számával (több, mint 19 millió $), amíg ott nincs döntés, addig nehéz taget rárakni valakire is. Mathis még karrierje csúcsán van, Wayne már 33 évesen nem biztos, hogy megér 9,4-9,8 millió $-t egy évre.

DEN:  Matt Prater (K) *** Brodrick Bunkley (DT) **
KC: Dwayne Bowe (WR) **** Brandon Carr (CB) ***
OAK: Tyvon Branch (S) *
SD: Vincent Jackson (WR) *

Az AFC Westben a Chiefs szinte biztos tagelni fog valakit, a két jelölt a kimagasló WR, Dwayne Bowe és Brandon Carr, a csapat második CB-je. Úgy gondolom, hogy Bowe nehezebben szerződtethető hosszútávra, mint Carr, ezért nagyobb az esélye a tagre. A Denvernél látok még jelentősebb tag esélyt a divízióban. Matt Prater rúgóteljesítménye miatt kiérdemelne egy elit kicker bért a ligában, így a 2,7 millió körüli tag érték egy évre nem luxus érte. Bunkleyé már érdekesebb helyzet, ő, akármennyire is fontos a Broncos védelmében, nem biztos, hogy megér 8 millió $ körüli pénzmennyiséget. A Raiders elsőszámú jelöltje a safety, Tyvon Branch lehetne, de akármennyire is kedvező a S tag összeg, a csapatnak egyelőre nincs helye arra, hogy éljen a taggel. A Chargers Vincy Jackson esetében a sokadik taggel élhetne, de mivel tavaly is azzal játszott, így bére nem a 9,5-9,8 milliós WR tag lenne, hanem a tavalyi számai 120 %-a, ami 13,709 millió $. Nem biztos, hogy ez kedvező a San Diegonak, ráadásul Jackson évek óta türelmetlenül vár a hosszútávúra...

2012. február 15., szerda

Andrew Brandt interview

This week I had the honor to interview Andrew Brandt. Brandt is best known for his past position with the Green Bay Packers, where he was a vice president from 1999 to 2008, he was also responsible for the management of the salary cap, the negotiations with the players’ and the coaches’ representatives. His career is more diverse than that, so before I start with the interview’s questions, I would like to briefly outline his career steps.

Andrew Brandt received his first degree at Stanford University, after that, he went to Georgetown, where he also graduated and received his law degree. During his sports career, he was able to obtain a great deal of routine, he was a respresentative of clients (agent) and he held important positions at organisation’s management, he got to know both sides. In Washington DC he was an assistant of an agent at ProServ, and after that he was an agent in Boston at Wolff Associates. He had become the youngest general manager of all time, when he was chosen to be the GM of the World League member (future NFL Europe member) Barcelona Dragons. As I mentioned before, between 1999 and 2008 he had important responsibilities at the Packers, and after his retirement from sport management, he consulted as a cap manager for the Eagles in the 2009 offseason. After finishing his executive career, he has shown up in the media on several occasions. He was the founder of the National Football Post, one of the US’s most exciting football related site, which concentrates on the unique aspects of the inside world of professional and college football by past players, coaches, scouts, agents, executives. He is also a business analyst for ESPN, he is a frequent participant of ESPN TV and radio programmes, and a contributor for Forbes Magazine. He is the most sought after expert connected to NFL business matters nowadays. He is also a sports law and negotiations lecturer at the Wharton School of the University of Pennsylvania.

After the most important information, let’s start the interview:

How did you get involved with sports? Did you prepare for a life connected to football?

I was a tennis player growing up, went to Stanford where the top tennis players in the country attended.  While in law school back in Washington, DC – where I grew up – I was able to “sell” a company named ProServ to take me on as an intern. I had the hope and promise that I could help them to meet some Stanford tennis players. Once I got into ProServ and proved myself a bit, I moved from tennis to team sports – primarily basketball and football – and worked under David Falk, known for his representation of top NBA players such as Michael Jordan, Patrick Ewing, Alonzo Mourning and Allen Iverson. I was an avid football fan growing up, going to Washington Redskins games every year, but never really envisioned a life in football. Unexpected things happen in life.

You were the general manager of the Barcelona Dragons and spent some time is Europe. What was your impression about the European fans, can you tell us about positive and negative experiences connected to them?
It was not just a job; it was an adventure. Fans cheered at the wrong times and did The Wave the entire game long.  I realized that we were not going to be successful selling American; rather, we were selling the experience and the event. The fans loved to being a part of something and the atmosphere; we tried to appeal to that.

Europe is the main target right now for the NFL’s “expansion”. From Roger Goodell we have heard about the possibilities of a Super Bowl in Europe, a team in Europe, even a possible European division in the future. How serious are these plans in your opinion? Do they have a real chance in the near future?
Andrew's signature on Scott Wells'
(C, GB) 2006 contract
I haven’t heard much in that regard. The annual games in London are certainly a start. With our league – the World League twenty years ago – we were the first venture to try to sell American football overseas, with mixed results. Of course, the audiences in England and Germany, among other places, are more sophisticated in their understanding than they were in Spain. European expansion will come slowly; I don’t see it in this decade.

You were an agent for ProServe and Woolf Associates. Who were your most notable clients?
At ProServ I worked with high-profile players but to say I was their agent is not exactly accurate; I worked for them under Falk. Some of those players were Jordan, Ewing, Mourning, Boomer Esiason, Willie Gault, Chris Doleman, etc.  Some players that I had more responsibility for: Reggie Lewis, Muggsy Bogues, David Wingate and Danny Ferry. At Woolf I represented Ricky Williams, Matt Hasselbeck and Adam Vinatieri, among others.

Losing a client is part of every agent’s life, and losing some special ones hurt the agent for a long time. Who do you consider the greatest loss of your agent career?
Ricky Williams was one of the great players in the history of college football and I spent a great deal of time trying to sign him and working with him briefly after signing him. However, he did not like the company (Woolf) and wanted me to work with an agent/rapper named Master P.  It was a tough decision, but I decided to move to the Packers at that point, instead of competing. Ricky would have been the watershed client of my career, and I genuinely liked him as a person, but I knew that I wanted to move on from that business. It was a tough way to make a living and hard on my family.

You have negotiated a contract from both sides of the table, as an agent and as a vice president and later consultant. Which were the toughest negotiations of your career as an agent and as an executive?
It’s hard to pick any in particular but the hardest ones are (1) from a player perspective, when there are no other options and I had to get the player a job; and (2) from a team perspective, when I have to come back to my boss – general manager, president, coach, etc. – with a deal. In these cases I had to negotiate as firmly as I can but not lose the deal.

The Packers model is a really successful one. Building on the draft, developing players have their benefits, and lead to success as the past years (especially: Packers, Steelers, Colts) have pointed out. Why aren’t more teams following the “Packers’ way”?
I think more are open and start to think this way. I think teams are getting away from quick fixes (FA deals) and moving towards more patient development.  Not all, but most.

You were present when the Packers have selected Aaron Rodgers in the 2005 draft. Can you sum up the selection process and how the day’s events influenced the Packers decision to pick Aaron with the 24th pick?
We watched the defensive players we had targeted all fall off the board and, when we got to our selection, there was one name up there with a first round grade: Aaron Rodgers.  I got him on the phone then made him wait another excruciating 10 minutes to see if we got an offer we couldn’t refuse. It is interesting how history may have changed, if we did.

Let’s turn our attention to the number one question of this offseason. I would like to ask you about the Peyton Manning situation. What do you think will happen with the Colts’ quarterback?

All indications are that there will be a separation.  I outline all the scenarios in my articles. (The three part Manning series of Andrew is available at the following links: part 1, part 2, part 3. I have consulted with him when I wrote the article about the Manning decision.)

One of the biggest news of the past day is the comeback attempt of Randy Moss. You have almost traded for him just before the 2007 season, but he went to the Patriots, and then broke all-time season records with Tom Brady. What went wrong, why weren’t the Packers able to acquire him?
Moss was going to be traded from the Raiders; the question was where. He and his agent wanted a one-year deal to set him up for a big payday the next year. We were unwilling to do that, wanting him to commit to at least a two-year deal rather than lose him to the highest bidder. When the Patriots agreed to that one-year deal, they signed him. And, as per Moss’s plan, they signed him 6 months later to a three-year $27 million deal.

As a closing thought, I would like to share another detail about the Moss-Packers dealings, what I got to know from Andrew Brandt. Brett Favre would have given everything to get Randy to Green Bay in the 2007 and 2008 offseason. Andrew retired in January, 2008, but the team went into a battle for Moss before he signed his new contract. Randy Moss singed with the Patriots on the 3rd of March. Brett Favre announced his (first) retirement on the 4th of March. Could it be a coincidence? I don't think so... 

Andrew Brandt interjú

A héten az a megtiszteltetés ért, hogy elkészíthettem egy interjút Andrew Brandttel. Brandt elsősorban arról lehet közismert, hogy a Green Bay Packers alelnöke volt 1999 és 2008 között, ő volt a felelős a fizetési sapka menedzseléséért, illetve az összes tárgyalásért, amit a csapat a játékosok és az edzők ügynökeivel folytatott. Pályája azonban ennél sokrétűbb, ezért mielőtt rátérnénk az interjú kérdéseire, mindenképpen érdemes az életpályáját röviden felvázolni.

Andrew Brandt a Stanford egyetemen szerezte meg első diplomáját, majd ezek után jogászként végzett a Georgetown egyetem jogi fakultásán. Sportbeli pályafutása során hatalmas rutint szerzett, foglalkozott játékosok képviseletével és betöltött fontos pozíciókat sportszervezetek vezetésében is, megismerte mindkét oldalt. Washington DC-ben ügynöksegédként dolgozott a ProServnél, majd Bostonban már teljes jogú ügynök volt a Woolf Associatesnél. Minden idők legfiatalabb GM-jévé vált, amikor a Barcelona Dragons, akkor még a World League tagjaként (későbbi NFL Europe csapat) kinevezte a pozícióba. Ahogy már jeleztem, 1999 és 2008 között a Packersnél töltött be nagyon fontos pozíciókat, majd a 2009-es offseasonben, már visszavonulva a sportvezetői tevékenységtől elvállalta az Eagles cap helyzetének rendbetételét. Mióta nem aktív szereplője a mindennapi sportvezetői életnek, elsősorban a médiában találkozhatunk vele. Létrehozta korunk egyik legérdekesebb amerikai futball oldalát, a National Football Postot, amely volt játékosok, edzők, tehetségkutatók, ügynökök, sportvezetők segítségével próbál egyedi betekintést engedni a profi és egyetemi futball belső életébe. Az ESPN alkalmazásában is áll, mint business analyst, emellett állandó vendége az ESPN TV- és rádióműsorainak, és rendszeresen publikál a Forbes Magazine számára is. A leginkább keresett szakértő napjainkban NFL gazdasági témákban. Emellett oktatási tevékenységet is végez, a University of Pennsylvaniához kötődő Wharton Schoolban oktat sportjogot és tárgyalástechnikát.

A legfontosabb információk megismerése után már következzen maga az interjú:

Hogyan kerültél kapcsolatba a sportokkal? Futballhoz kötődő pályára készültél?

Andrew Brandt: Teniszező voltam fiatalon, és mint a legjobb teniszezők az országban, én is a Stanford egyetemen kötöttem ki. Amikor a jogra jártam Washington DC-ben - ahol felnőttem - sikerült meggyőznöm a ProServ nevű cég vezetőségét arról, hogy érdemes gyakornokként alkalmazniuk. Az volt a reményem, és azt is ígértem nekik, hogy segítek majd a Stanford egyetemről kikerülő teniszezőkkel való kapcsolatvételben.
Amint a ProServhez kerültem, és egy keveset már bizonyítottam, a teniszről a csapatsportokra váltottam, elsődlegesen kosárlabdára és focira. David Falk alatt dolgoztam, aki arról híres, hogy olyan kiemelkedő NBA játékosokat képviselt, mint például Michael Jordan, Patrick Ewing, Alonzo Mourning vagy Allen Iverson.

Fiatalon az amerikai foci lelkes rajongója voltam, minden évben jártam a Washington Redskins mérkőzéseire, de igazán sohasem készültem futballhoz kötődő pályára. Történnek váratlan dolgok az életben.

A Barcelona Dragons általános igazgatója (GM) voltál és jelentős időt töltöttél Európában. Mi volt a benyomásod az európai szurkolókról, tudnál mesélni pozitív és negatív tapasztalatokról?

Andrew Brandt: Nem csupán egy munka volt ez, hanem egy kisebb kaland is. A szurkolók akkoriban még rossz időben éljeneztek, szurkoltak a játék szempontjából nem éppen arra érdemes szituációkban és egész mérkőzés alatt hullámoztak. Realizáltam, hogy nem igazán fog működni, ha az amerikaiságot próbáljuk eladni; inkább az élmény és az esemény eladásával kell foglalkoznunk. A szurkolók élvezték a közeget és az atmoszférát, megpróbáltunk erre építeni.

Európa jelenleg az NFL "terjeszkedésének" fő célpontja. Roger Goodelltől hallhattunk arról, hogy szóba kerülhet egy Super Bowl Európában, egy csapat Európában, és még egy európai divízió is kialakulhat a jövőben. Mennyire komolyak ezek a tervek szerinted? Van-e reális esély rájuk a közeljövőben?

Andrew Brandt aláírása
Scott Wells (C, Packers) 2006-os
szerződésén
Andrew Brandt: Nem sok tényről hallottam ezzel kapcsolatban. Az évenkénti londoni mérkőzés nyilvánvalóan egy kezdet. A mi ligánk - a World League 20 évvel ezelőtt - volt az első kezdeményezés a futball Amerikán kívüli terjeszkedésére, vegyes eredményekkel. Természetesen a közönség Angliában és Németországban, egyéb országok mellett sokkal kiemelkedőbb ismeretekkel rendelkezik és képzettebb, befogadóbb már, mint Spanyolországban volt. Az európai terjeszkedés kis lépésekben fog megvalósulni, de ebben az évtizedben nem tudok elképzelni nagyobb áttörést.

Játékosügynökként dolgoztál a ProServnél és a Woolf Associatesnél. Kik voltak a legnevesebb klienseid?

Andrew Brandt: A ProServnél nagyon kimagasló játékosokkal dolgozhattam, de az talán túlzás, hogy az ügynökük voltam, inkább az a pontos megfogalmazás, hogy Falk alatt dolgoztam segítőként. Néhányan azok közül, akikkel ilyen értelemben dolgoztam: Michael Jordan, Patrick Ewing, Alonzo Mourning, Boomer Esiason, Willie Gault, Chris Doleman, stb. Pár játékos, akik esetében a felelősségem sokkal nagyobb volt: Reggie Lewis, Muggsy Bogues, David Wingate és Danny Ferry.
A Woolf Associatesnél többek között Ricky Williams, Matt Hasselbeck és Adam Vinatieri ügynöke voltam.

A kliensek elvesztése minden ügynök életének része, és pár kiemelkedő elvesztése közülük hosszú időn át hat negatívan egy játékosügynökre. Kit tartasz ügynöki karriered legnagyobb veszteségének?

Andrew Brandt: Ricky Williams az egyetemi foci történetének egyik legnagyobb játékosa volt, nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy megpróbáljam leigazolni, és dolgozzak vele azok után, hogy aláírt hozzám. Azonban nem szerette a cégünket, a Woolfot, és szerette volna, hogyha együtt dolgozok az ügynökként is tevékenykedő rapperrel, Master P-vel. Nehéz döntés volt, de végül úgy döntöttem akkor, hogy inkább továbblépek a Packershöz a versengés helyett.
Ricky a vízválasztó kliensem lehetett volna, aki felemelhette volna a karrieremet, nagyon kedveltem a személyiségét is, de akkor már tudtam, hogy ott akarom hagyni azt a világot. Nagyon nehéz volt megélni a tevékenységből, és a családom is nehezen viselte az ügynök karrieremet.

Tárgyaltál az asztal mindkét oldalán ülve, egyrészt játékosügynökként, másrészt alelnökként és később tanácsadóként. Melyek voltak a karriered legnehezebb tárgyalásai?

Andrew Brandt: Nagyon nehéz lenne egyet-egyet kiemelni, de kategóriákat lehet. A legnehezebbek azok voltak, amikor (1) a játékosnak nem nagyon volt más lehetősége, és mindenképpen munkát kellett találnom neki, (2) vezetői szempontból pedig, amikor minden áron meg kellett kötnöm egy üzletet a feletteseim kérésére, legyen az a GM, az elnök, vagy akár az edző. Ezekben a helyzetekben mindig olyan szilárdnak, keménynek és határozottnak kellett lennem, amennyire csak lehet, és mégsem volt szabad elbukni az ügyletet.

A Packers modellje nagyon sikeres. A draftra építeni és játékosokat nevelni igen hatásos stratégia, az elmúlt években sok sikert hozott ez a modell (nemcsak a Packers esetében, de például a Steelersnél és a Coltsnál is). Miért nem követi több csapat ezt az utat?

Andrew Brandt: Szerintem egyre nyitottabbak, egyre többen indulnak el ezen az úton. A csapatok kezdenek távolodni a gyors megoldásoktól (a nagy igazolások), és egyre inkább nyitottak lesznek a türelmes nevelés stratégiájára. Nem minden csapat, de a többség kezdi ezt az utat követni.

A 2005-ös NFL drafton aktívan részt vettél Aaron Rodgers kiválasztásában a Packers számára. Röviden össze tudnád foglalni a döntést, és hogy hogyan hatottak a nap eseményei arra, hogy Aaron lett a 24. választott?

Andrew Brandt: Mindenképpen védőjátékost szerettünk volna draftolni, azonban a kiszemeltjeinkre egymás után csaptak le az előttünk húzó csapatok. Így esett meg, hogy amikor a saját választásunk volt soron, már csak egyetlen olyan játékos szerepelt a rangsorunkban, akinek első körös besorolást adtunk, ő volt Aaron Rodgers. Felhívtam, de még várattuk 10 percen át, közben ugyanis arra vártunk, hogy valamelyik csapat esetleg visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a 24. pickért. Érdekes belegondolni, hogy milyen hatása lehetett volna a történelemre, ha kapunk egy ilyen ajánlatot.

Fordítsuk figyelmünket az idei offseason talán legfontosabb kérdése felé. Szeretnélek megkérdezni a Peyton Manning szituációról is. Szerinted mi lesz a Colts irányítójának sorsa?

Andrew Brandt: Minden jel arra mutat, hogy elválnak a Colts és Peyton Manning útjai. A lehetséges kimenetelekkel foglalkoztam az NFP-n megjelent cikkeimben. (Andrew három részes Manning cikksorozata elérhető a következő linkeken: 1. rész, 2. rész, 3. rész, a Manning döntéssel foglalkozó írásommal kapcsolatban magam is konzultáltam vele a számításaim helyességéről.) 

Az elmúlt napok egyik legnagyobb híre Randy Moss visszatérési kísérlete. 2007-ben majdnem sikeres trade-et hajtottál végre érte, de végül a Patriotsnál kötött ki, és történelmi rekordokat állított fel Tom Brady segítségével. Min bukott meg a csere, miért nem sikerült azt a Packersnek keresztülvinnie?

Andrew Brandt: Az egyértelmű volt, hogy Moss el fogja hagyni a Raiderst, csak az volt a kérdés, hogy hová szerződik. Ő és az ügynöke azt szerették volna, ha csak egy évre ír alá az új helyen, azért, hogy felkészüljenek egy, a következő évben jelentkező hatalmas szerződésre. Mi ilyenre nem voltunk hajlandóak, azt szerettük volna, ha minimum két évre ír alá, nem akartuk megkockáztatni, hogy elveszítsük a következő évben egy neki hatalmas összeget adó csapattal szemben. Amikor a Patriots belement az egyéves szerződésbe, akkor vége volt, ők lettek a befutók. Hat hónappal később Mossék tervének megfelelően érkezett a nagy pénzmennyiség is, 3 évre 27 millió dollár, szintén a Patstől.


Záró gondolatként álljon itt még egy érdekesség, amit szintén Andrew Brandttől tudtam meg a Randy Moss-Packers ügyletekről. Brett Favre a 2007-es, illetve a 2008-as offseasonben mindent megadott volna azért, hogy Randy Green Bayben játsszon. Andrew Brandt 2008 januárjában visszavonult pozíciójából, de a csapat ismét harcba szállt Mossért az említett hároméves kontraktus aláírása előtt. Randy Moss március 3-án írt alá a Patriotshoz. Brett Favre első visszavonulását március 4-én jelentette be. Véletlen lenne? Nem hiszem...

2012. február 12., vasárnap

Új terv Arden Hillsben és Minneapolisban

A Minnesota Vikings stadion drámája tovább gyűrűzik. A jelenlegi helyzet szerint a csapat szabadon mozoghat, nincs olyan létesítmény, ahova szerződés kötné a következő szezonra. A Vikings addig nem ír alá új (a potenciális új stadionba/új városba (?) költözésig tartó) szerződést a Metrodome-mal, amíg nem rendeződött hosszútávon a stadion probléma. Arden Hills (Ramsey megye, Minnesota állam) január vége felé benyújtotta a leginkább kidolgozott pályázati programot a stadion megépítésére, ők voltak az egyetlenek, akik már kézzelfogható lépéseket is tettek a stadion megépítéséért, nem mellesleg megegyeztek a pénzügyi tervben a Vikings-szal, amely (részben NFL G-4 forrásból) 425 millió dollárnyi hozzájárulást garantált az 1,1 milliárd dolláros projekthez. Azonban annak ellenére, hogy ez volt a legjobb pályázat, Mark Dayton kormányzó nemet mondott a tervekre. Ennek elsődleges oka, hogy Dayton szeretné Minneapolisban tartani a csapatot, másodlagos pedig, hogy a pénzügyi tervben a megye hozzájárulásának forrása az ételekre és italokra kivetett forgalmi adó 3 %-os emelkedése lett volna, ami nem tetszett a kormányzónak. A Ramsey megyei projekt felelősei az első ponttal nem igazán tudtak mit kezdeni, a második probléma megváltoztatása érdekében pénteken új javaslatot nyújtottak be a törvényhozásnak és a Vikingsnak. A források biztosítása terén drasztikus módosításokat hajtottak végre, a következő tételek járulnának hozzá a megyei és állami részlet biztosításához:
-a parkoló névadó szponzori szerződésének bevételei,
-parkolódíjak nem mérkőzésnapokon,
-belépőkbe épített pótdíj (3 %-os tétel),
-stadionbeli értékesítésekre kivetett forgalmi adó növelés,
-a stadion körüli területen üzleti céllal felépített épületek ingatlanadója,
-a stadion környékén beszedett egyéb díjak részlete (itt arra kell gondolni, hogy a stadion körül egy teljes szórakozó központot alakítanának ki, és annak bevételéből részesedne a megye),
-a megvásárolt területtel kapcsolatosan befolyó tételek.

A korábbi terv szerint 650 millió dollárt biztosított volna összességében a megye, de az új terv csak 618 millió dollárt foglal magában, tehát elmarad a korábban ígért összegtől. Éves szinten átlagosan 20,6 millió dollárt hoznának az új tervbe épített tételek 30 év alatt. 2016-ban, az első évben 16,3 millió dollár, az utolsó évben, 2045-ben 25,5 millió dollár folyna be.

A Vikings szombaton nemet mondott a tervekre, mert a korábbi változat jobban megfelelt nekik. Annak értelmében hozzájuk folyt volna be az első két tétel bevétele (a parkoló névadó szponzori szerződéséből származó profit és a parkolódíj), illetve nem kellett volna további tételeket beépíteni a jegyárakba. Érdekes módon Lester Bagley, a Vikings stadion ügyekért felelős alelnöke jelezte, hogy jelenleg már inkább a Metrodome mellett felépítendő stadionra fókuszálnak (a terület látható a mellékelt Google Maps segítségével készített ábrán piros határvonallal), mert az állam nem támogatna idén mást, és azt próbálják velük együtt működőképes projektté alakítani. Nem lesz könnyű feladat az sem, hiszen bár RT Rybak polgármesterrel leült egyeztetni a Vikings és Dayton is, a minden jelenleg elérhető forrást figyelembe vevő terv 55 millió dollárral elmarad a stadion minimális költségétől... Az egyik állami döntéshozó szerint a hiány reálisan inkább 100 millió dollár feletti. A fő forrás a szerencsejáték automatákból befolyó 72 millió dolláros bevétel lenne, de ennél többet nem tudtunk meg a még mindig csak részben elkészült finanszírozási modellről. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a Metrodome 2015-ig állna, és a Vikings ott játszana. 2016-ban nyílna meg az új stadion és a Metrodome-ot lebontanák. Helyén egy plázát húznának fel, amely hozzájárulhatna a mérkőzés előtti tailgatinghez. Az új terv szerint a Vikingsnak csak 2-3 mérkőzést kellene a Minnesota egyetem pályáján játszania. Jelenleg a csapat projekthez való pénzbeli hozzájárulása nem ismert. Kiemelendő még, hogy az érintett terület nincs az állam birtokában jelenleg, területén több olyan épület található, amelyeket a földek megvásárlása esetén le kellene bontani.

Ami azonban a sok, de valamiért mindig ötlet szinten maradó terv mellett a legújabb problémát jelenti a Vikings számára: a 13 állami döntéshozóból 7 nyíltan ellenzi azt, hogy az adófizetők valamilyen formában hozzájáruljanak a projekthez, így pedig nagyon nehéz megfelelő állami forrásokat találni. Ráadásul az indulatok is kezdenek elszabadulni, az egyik döntéshozó figyelmeztette Dayton kormányzót, hogy ideje lenne leállni a kampánnyal, mert láthatóan egyik projekt sem megfelelő jelenlegi állapotában. Amiatt is elmarasztalták Daytont, mert nyíltan támogatja a minneapolisi terveket, pedig azok kevésbé kidolgozottak, mint az Arden Hills-i terv.
Mindezeknek az a következménye, hogy a felek még mindig helyben járnak, az idő fogy, és a Vikings egyre inkább türelmetlenebb.

2012. február 10., péntek

NSO publikáció - "Mi lesz veled Peyton Manning?"

A mai napon a Nemzeti Sport Online-on is megjelent a Peyton Manninggel kapcsolatos cap elemzés "Mi lesz veled Peyton Manning?" címmel. Az ott megjelent cikk nem tartalmazza az Andrew Luckkal kapcsolatos utolsó fejezetet, amelyet az NSO-ról idelátogatók itt olvashatnak el (az írás végén), hiszen azóta már publikáltam egy újabb bejegyzést a Raiders és Steelers cap csökkentő lépéseiről.

Az első mozgások a nehéz cap helyzetben levő csapatoknál

A potenciális cap felett levő csapatok közül, a korábban két legrosszabb helyzetben levőnek várt együttes, az Oakland Raiders és a Pittsburgh Steelers megkezdte az első munkálatokat annak érdekében, hogy március 13-án a cap alatt legyenek.

Az Oakland Raiders elsőként a tavaly elit corneri fizetést kapó Stanford Routtot engedte el, aki eddig a legnevesebb elküldött játékos 2012-ben. Routt tavaly első körben egy 3 éves 31,5 milliós szerződést kapott a csapattól, amelyet a cap gondok miatt a lockout után átstrukturáltak. 5 év alatt 54,5 millió $-t kereshetett volna ennek értelmében, amely jobb szerződés csak a fő számokat tekintve, mint az előző, de a valóságban célja csak az volt, hogy a Raiders 2011-es cap terheit csökkentsék. Mivel a restrukturált szerződés részleteit annak idején nem publikálták, így egészen pontos számokat azzal kapcsolatban nem tudok mondani, mennyit spórolt a csapat. Annyi bizonyos, hogy Routt elküldésével egy 5 milliós pénteken garantálttá váló bértétel, valamint a szezonkezdet előtt két nappal esedékes 5 millió $-os roster bónusz kifizetésétől szabadult meg a Raiders, de a capben spórolt rész egyelőre nem ismert. A döntés jelzésértékű lehet a Raiders jól kereső rutinos játékosainak. Az új vezetés a jelek szerint meg akar szabadulni azoktól a kontraktusoktól, amelyek Al Davis utolsó éveiben folyamatosan jelentkeztek a csapatnál. Kamerion Wimbley, Michael Huff és Carson Palmer szerződése is érett lehet egy restrukturálásra. Elküldés várományos Huff lehet, akinek közel 10 milliós capben foglalt helye mellett március 16-án jár még egy 4 millió $-os roster bónusz, illetve szóba kerülhet Curry vagy Henderson elküldése is.

A Pittsburgh Steelers is megkezdte szokásos évi tárgyaljuk újra hadjáratát, de előtte két elbocsátással indítottak. Bryant McFadden CB és Arnaz Battle WR távozott, akiknek elküldésével 3,53 millió $ cap helyet (McFadden 2,5 millió $, Battle 1,03 millió $) nyert a csapat. 
Másik lépcsőként a tavaly nagy szerződést kapó Timmons-Woodley LB duó szerződésének újratárgyalása következett. Lawrence Timmons a tavaly aláírt 5 éves 47,8 milliós szerződés következtében idén 9,125 millió $-t foglalt volna a capből (2,625 millió $ alapfizetés + 4,5 millió $ roster bónusz + 2 millió $ aláírási bónusz). Fogták az alapfizetést és a roster bónuszt, ami együtt 7,125 millió $ és átalakították 700.000 dollárnyi alapfizetéssé és 6,425 millió $ aláírási bónusszá. Míg a roster bónusz adott évben jelentkezik a könyvekben, az aláírási bónusz a Manning cikkben említetteknek megfelelően eloszlik az 5 évre (ne feledjük, még a 2011-es capbe be lehet könyvelni egy részletet az új szezon kezdetéig). Így Timmons 2012-es cap terhe 700.000 $ + 6,425 $ aláírási bónusz/5év + 2 millió $ aláírási bónusz = 3,985 millió $, vagyis a Steelers ezzel a megmozdulással 9,125 millió $ - 3,985 millió $ = 5,14 millió $ cap helyet nyert. Viszont a további évek capjébe átcsoportosításra került az új aláírási bónusz fennmaradó része, évenként 1,285 millió $-ral növelve a cap terhet.
Woodley esetében szintén ugyanezt a taktikát alkalmazta a csapatvezetés. A tavaly aláírt 5 éves 52,5 milliós szerződés következtében idén 11,5 millió $-t foglalt volna a capből (3,4 millió $ alapfizetés + 5,5 millió $ roster bónusz + 2,6 millió $ aláírási bónusz). Fogták az alapfizetést és a roster bónuszt, ami együtt 8,9 millió $ és átalakították 700.000 dollárnyi alapfizetéssé és 8,2 millió $ aláírási bónusszá. Így Woodley 2012-es cap terhe 700.000 $ + 8,2 $ aláírási bónusz/5év + 2,6 millió $ aláírási bónusz = 4,94 millió $, vagyis a Steelers ezzel a megmozdulással 11,5 millió $ - 4,94 millió $ = 6,56 millió $ cap helyet nyert. Viszont a további évek capjébe átcsoportosításra került az új aláírási bónusz fennmaradó része, évenként 1,64 millió $-ral növelve a cap terhet.

Szerkesztve: Ike Taylor (CB) szerződését is átalakította a Steelers. Taylor szerződés szerinti 7,5625 millió dolláros capben foglalt helye 5,75 millió dollár fizetésből és 1,8125 millió dollár évre jutó aláírási bónuszból állt össze. A bért lecsökkentették 825.000 $-ra, a fennmaradó 4,925 millió $-os tételből pedig aláírási bónuszt kreáltak. Így Ike 2012-es cap terhe 825.000 $ + 4,925 $ aláírási bónusz/3év + 1,8125 millió $ aláírási bónusz = 4,2791 millió $, vagyis a Steelers ezzel a megmozdulással 7,5625 millió $ - 4,2791 millió $ = 3,2834 millió $ cap helyet nyert. Viszont a további évek capjébe átcsoportosításra került az új aláírási bónusz fennmaradó része, évenként 1,6416 millió $-ral növelve a cap terhet.

Összességében a Steelers által spórolt tételek:
2,5 millió $ (McFadden elbocsátás) + 1,03 millió $ (Battle elbocsátás) + 5,14 millió $ (Timmons átstrukturálás) + 6,56 millió $ (Woodley átstrukturálás) + 3,2834 millió $ (Taylor átstrukturálás) = 18,5134 millió $

A hírek szerint a csapat dolgozik Troy Polamalu (S, 8,887 millió $ capben foglalt hely) és Ben Roethlisberger (QB, 16,92 millió $) szerződésének átalakításán is. Egyéb kandidánsok lehetnek: Hines Ward (WR, 4,61 millió $), James Harrison (OLB, 9,03 millió $), Willie Colon (OT, 5,7 millió $), Casey Hampton (NT, 8,057 millió $), Chris Kemoeatu (OG, 5,262 millió $) és Heath Miller (TE, 7,07 millió $).

2012. február 9., csütörtök

A Peyton döntés a salary cap szempontjából

A 2012-es offseason egyik legnagyobb kérdése az NFL-ben Peyton Manning sorsa. Minden idők egyik legnagyobb irányítója az elmúlt idényt kihagyta, és műtétek sokaságát hajtották végre rajta. Jövője így elsősorban egészségügyi kérdés, de emellett találkozunk emberi és pénzügyi vetülettel is. Emberivel, hiszen Peyton több, mint egy egyszerű játékos a Colts esetében, Jim Irsay tulajdonosnak csak egyrészt alkalmazottja, másrészt viszont barátja is. És pénzügyi kérdés is, hiszen a különböző Peyton jövőjével kapcsolatos döntéseknek eltérő hatásai vannak az Indianapolis Colts helyzetére a salary cap szempontjából, és a csapat jövőjére hosszútávon.

Az egészségügyi döntést az orvosokra bízzuk, az emberit pedig Jim Irsayre, meglátjuk, hogy a barátságot adott esetben egy üzleti döntés kényszere meg tudja-e törni, mint azt annak idején Joe Montana és a 49ers esetében eléggé hasonló helyzetben láthattuk. Ezúttal pénzügyileg fogunk vizsgálódni, és megnézzük, mi lesz a következménye a csapat fizetési sapkájára az egyes potenciális döntéseknek.

Mielőtt azonban belekezdenék az elemzésbe, fontos megemlíteni három fizetési sapkával kapcsolatos könyvelési szabályt, amit alkalmazni fogunk a továbbiakban:
1. Az alapbér (Paragraph 5 bér NFL “szakkifejezéssel”) mindig teljes egészében beszámít a salary capbe.
2. Az aláírási bónuszok, és hozzá hasonlóan viselkedő tételek (jelen esetben itt még az option bónuszokat fogjuk használni) általában egy összegben jelentkeznek (kivéve pl. a halasztott kifizetések), viszont a fizetési sapkába a szerződés hosszában leosztva, egyenlő mértékben számítanak be. Például: Adott egy 10 millió dolláros aláírási bónusz egy négyéves szerződés esetén. Ekkor az aláírási bónusz évi 2,5 millió dollár értéken kerül beszámításra a capbe mind a négy évben. Idő előtti elküldés/elcserélés vagy visszavonulás esetén ezek az aláírási bónuszként viselkedő tételek bennragadnak a capben, csökkentve az elkölthető pénzmennyiséget.
3. Amennyiben egy aláírási bónusz, vagy hozzá hasonlóan viselkedő tétel mégsem kerül kifizetésre, és azt a csapat elszámolta az adott évre, akkor a csapatot a következő évre cap kedvezmény illeti meg az elszámolt összeg mértékéig. Ez a pont majd a le nem hívott opció esetében kerül megmagyarázásra.

Ezek közül elsősorban a 2. és 3. pontra fogok utalni a későbbiekben.
Fontos az elemzéssel kapcsolatban megjegyezni, hogy a jelenleg a szerződésről rendelkezésre álló információkra épít, így elképzelhető, hogy egyéb, eddig nem publikált részletek akár jelentős változásokat is eszközölhetnek a közölt adatokban.

A Peyton Manning szerződés

Tom Condon, az NFL egyik legtekintélyesebb ügynöke tavaly július végén egyezett meg Bill Poliannal, a Colts akkori GM-jével Peyton Manning szerződéshosszabbításáról. A történelmi szerződés első három éve 23 millió dolláros átlagos kifizetést ígért Peytonnak, a szerződés egész hosszában pedig 18 millió dollár/éves átlagot. A kontraktus 5 év alatt 90 millió dolláros összeget fizetne Manningnek. Ha mindent megfelelő időben megkap Manning akkor a következő kifizetések jelentkeznek számára szezononként:


Nézzük meg, hogyan alakul Peyton helyzete a salary capet tekintve, hogyha azt feltételezzük, hogy minden pénzt megkap abból, amit megkaphat. Tudni kell, hogy a salary capben egy játékos elfoglalt helye úgy kerül megállapításra, hogy az alapfizetés teljes összege bekerül adott évre, viszont az aláírási bónusz és az aláírási bónuszként viselkedő tételek (pl. az option bónusz) az évekre egyenlő arányban leosztva kerülnek beszámításra (lásd 2. pont). Így hiába kapott kézhez Manning 26,4 millió dollárt 2011-ben, salary capben foglalt helye csak 16 millió dollár. Utóbbi értékkel a 120,375 millió dolláros fizetési sapka 13,29 %-át foglalta el a klasszis QB. A táblázatból láthatjuk, hogy a leosztott aláírási és option bónuszok mellett egyenletes éves emelkedést tapasztalunk a Peyton által elfoglalt cap helyet tekintve.


A szerződés és az option bónusz

Térjünk át az option bónuszra, amely jelenleg az egész Manninggel kapcsolatos huzavona középpontjában állt. A 28 millió dolláros bónusz alapvetően a 2011-es idényre van még időzítve, hiszen hivatalosan február 7. és március 8. között hívható le, és a 2012-es szezon hivatalosan csak március 13-án kezdődik. Az opció csúsztatása, vagy a szerződés átalakítása sokat segíthetne a Coltsnak a jövővel kapcsolatos döntés meghozatala szempontjából. A beépített opció ugyanis nem szolgál másra, mint a szerződés utolsó négy évének érvénybe léptetésére, ennek hiányában a kontraktus csupán egy éven át tart. Tehát az Indy döntés előtt áll, vagy lehívja az opciót, és ezzel ötévessé alakítja Manning szerződését, vagy nem, és ebben az esetben szinte biztosan elválnak útjaik.

Először nézzük meg közelebbről azt a helyzetet, amikor a Colts nem hívja le az opciót. Ekkor Manning szerződése csupán a 2011-es szezonra élt, 2012-től nem lesz a gárda rosterén. Viszont a csapat nem menekülhet az alól, hogy a már kifizetett aláírási bónuszok következő négy évre elszámolt részétől megszabaduljon, azok úgynevezett cap hitként, vagy dead moneyként bennragadnak a fizetési sapkában, elkölthetetlen tételt generálva. A bennragadt összeg 4 év*4 millió dollár, azaz 16 millió dollár lenne, viszont találkozunk egy ezt csökkentő tétellel is. Az idei évben ugyanis Manning cap száma 16 millió dollár volt, amiben szerepeltették a 28 millió dolláros option bónusz 5 évre leosztott évre eső részét, az 5,6 millió dollárt. Ez végül nem kerül kifizetésre, aminek köszönhetően a 3. pontnak megfelelően 5,6 millió dolláros kedvezményt tudnak érvényesíteni 2012-ben. Tehát a 16 millió dollár helyett, 16 millió dollár-5,6 millió dollár, vagyis 10,4 millió dollárnyi cap hely lesz Manning elküldésének költsége. A második táblázatban láthattuk, hogy Peyton 2012-ben 17 millió dollárt foglalna a sapkából, ezzel szemben elszámoljuk a 10,4 millió dollár költséget, és végeredményben azt kapjuk, hogy Manning távozásával 17-10,4 millió dollár, azaz 6,6 millió dollárnyi sapka hely felszabadul a Colts számára. Jelenleg ez is fontos összetevő azon elméletek esetében, amelyek valószínűsítik Peyton elengedését. Ha ez megtörténne, és Manning játékra kész állapotban lenne, akkor egy olyan szabadügynök kerülne ki a piacra, amelyhez fogható talán csak Reggie White 1993-as (bíróság által kikényszerített) piacra való kiengedése volt. Peyton lehet, hogy márciusban már 36 éves lesz, de mégis az NFL történelem egyik legmeghatározóbb irányítója.
Hogyha Manning nem kerül elbocsátásra, hanem visszavonul még az új szezon kezdete, és a bónusz lehívása előtt, akkor cap szempontból ugyanez a helyzet jelentkezik.


Amennyiben Jim Irsayék úgy döntenek, hogy Peytonnak kifizetik a 28 millió dollárt március 8-áig, akkor pontosan a második táblázatban szemléltetett szituáció valósul meg. Kialakul 2012 és 2015 között a felsorolt salary cap értékek sora. Peyton 2012-ben a becsült maximális 125 millió dolláros salary cap érték 13,6 %-át foglalja majd el.
Sokakat megmozgató kérdés az, hogy Manning elcserélése hogyan valósulhat meg. Jelenlegi szerződésstruktúra szerint csak úgy, hogyha a Colts lehívta az opciót. Ebben az esetben ugyanis rendelkeznek a Peyton feletti jogokkal akkor is, amikor ismételten lehetővé válik a játékosok cserélése (trade) március 13-án. Akkor nem csupán a szabadügynök-piac nyílik meg, de a tradelési lehetőség is újra elérhető lesz a csapatok számára. Viszont az elcserélésnek, az elküldésnek vagy a visszavonulásnak az opció lehívása után hatalmas költsége lesz.


A táblázatból látható, hogy pontosan mekkora cap hit jelentkezik, hogyha Manninget az opció lehívása után elküldik, elcserélik vagy úgy dönt, visszavonul.
Az első oszlopban szereplő alapfizetés értékek csak azért kerültek feltüntetésre, mert papíron járnak Manningnek, mivel lehívták az opciót. A lényeg az utána található oszlopokban keresendő.

2012-es elküldés, trade vagy visszavonulás esetén a költség (cap hit) 38,4 millió dollár lesz, hiszen bent ragad 4 év az aláírási bónuszból (4*4 millió dollár=16 millió dollár) és 4 év az aláírási bónuszként viselkedő option bónuszból (4*5,6 millió dollár=22,4 millió dollár). Ha ezt összevetjük Manning 17 milliós évre jutó salary cap számával, akkor azt kapjuk, hogy a lépés a 17 millió dollár felett további 21,4 millió dollár elköltését lehetetlenné teszi a fizetési sapkából.

2013-as elküldés, trade vagy visszavonulás esetén a költség (cap hit) 28,8 millió dollár lesz, hiszen bent ragad 3 év az aláírási bónuszból (3*4 millió dollár=12 millió dollár) és 3 év az aláírási bónuszként viselkedő option bónuszból (3*5,6 millió dollár=16,8 millió dollár). Ha ezt összevetjük Manning 18 milliós évre jutó salary cap számával, akkor azt kapjuk, hogy a lépés a 18 millió dollár felett további 10,8 millió dollár elköltését lehetetlenné teszi a fizetési sapkából.

2014-es elküldés, trade vagy visszavonulás esetén a költség (cap hit) 19,2 millió dollár lesz, bent ragad 2 év az aláírási bónuszból (2*4 millió dollár=8 millió dollár) és 4 év az aláírási bónuszként viselkedő option bónuszból (2*5,6 millió dollár=11,2 millió dollár). Ha ezt összevetjük Manning 19 milliós évre jutó salary cap számával, akkor azt kapjuk, hogy a lépés a 19 millió dollár felett további 200.000 dollár elköltését lehetetlenné teszi a fizetési sapkából.

2015-ös elküldés, trade vagy visszavonulás esetén a költség (cap hit) 9,6  millió dollár lesz, bent ragad 1 év az aláírási bónuszból (1*4 millió dollár=4 millió dollár) és 1 év az aláírási bónuszként viselkedő option bónuszból (1*5,6 millió dollár=5,6 millió dollár). Ha ezt összevetjük Manning 20 milliós évre jutó salary cap számával, akkor azt kapjuk, hogy a lépés következtében a Colts 20-9,6 millió dollárral, azaz 10,4 millió dollárral többet költhet a sapkából, mintha Manning a csapatnál marad.

Mindezeket figyelembe véve kijelenthető, hogy opció lehívás utáni elengedés, trade vagy visszavonulás esetén csak akkor nem szenved el fojtogató salary cap terheket a csapat, ha a lépésre 2015-ig nem kerül sor. 2012-ben és 2013-ban a lépések gyakorlatilag teljesen ésszerűtlenek, 2014 terhe is jelentős, 2015 pedig a többihez képest előnyösnek, de még mindig nagy cap hitet generálónak tekinthető.

Andrew Luck és Peyton Manning egy csapatban

Tegyük fel, hogy a Colts az 1/1-es választásával április végén Andrew Luckot, a Stanford egyetem irányítóját választja a drafton és Peyton esetében lehívásra kerül az option bónusz. Ez az a helyzet, amire sokan úgy tekintenek, hogy ésszerűtlen, kivitelezhetetlen mind a játékosok szempontjából, mind cap szempontból. Nézzük meg, mennyire igaz ez. Kétségtelen, hogy két kezdőnek szánt irányítónak nem sok értelme van egy csapat rosterén, ezzel nem nagyon lehet vitatkozni. És azzal sem, hogyha Manning feladata Luck mentorálása, az nem lesz egy többéves folyamat.

Nézzük meg először Luck potenciális szerződését, amit Cam Newton tavalyi szerződésének 1 millió dollárral való megnövelésével generáltam. Ez a valószínűsített szám több szakértő szerint az 1/1-es bérét tekintve. A tételek megosztása során 500.000 dollárral növeltem az összes alapbért $8.007.498-ra és 500.000-rel az aláírási bónuszt $15.018.000-re. Ennek következményeként a szerződés a következő kifizetéseket generálná a szerződés négy évében:


A salary capben elfoglalt hely a szerződés négy évében:


A korábban leírtaknak megfelelően az aláírási bónusz itt is a négy évre leosztva jelenik meg egyenlő tételekként.

Térjünk át arra a helyzetre, amikor a Peyton Manning és Andrew Luck szerződések együtt vannak érvényben. Ekkor együttes elfoglalt összegük a capből fokozatosan növekszik, a kezdeti 21,1 millióról 2015-re 27,3 millióra. Közben a fizetési sapka növekedésével is számolnunk kell, azonban erre is csupán becslések állnak rendelkezésünkre a következő évekre. A táblázatban éves szinten is megtekinthetőek a capből való részesedések, de talán az átlag mutatja meg legjobban, hogy mennyire költséges a két játékos együttes alkalmazása. Manning átlagosan 13,05 %-ot foglalna a capből, ha becsléseink jók, Luck 3,18 %-ot, ketten együtt pedig 16,23 %-ot. Ebből következően, mivel Luck évre jutó részesedése alacsony a négy év alatt, nincs túl nagy %-os különbség Manning megtartása és Manning illetve Luck együttes rosteren tartása között. Természetesen, ha feltételezzük azt, hogy Luck beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor a lehető legjobb döntést Luck egyedüli rosteren tartása jelentené. Az ő befutását azonban senki sem tudja garantálni.


Végezetül, nézzük, hogy a blog olvasói hogyan látják a Peyton Manning kérdést. A 148 szavazóból 68-an érezték úgy, hogy a Colts nem hívja le az opciót, Manning távozik, és Luckot draftolják, ez a válaszadók 45,94 %-a. 50-en gondolták úgy, a válaszadók 33,78 %-a, hogy lehívják az opciót, és Manning, illetve Luck csapattársak lesznek jövőre Indianapolisban. 21-en, a szavazók 14,19 %-a jelezte azt, hogy szerinte lehívják a bónuszt, draftolják Luckot és elcserélik Manninget. 9 fő, a fennmaradó 6,09 % érezte úgy, hogy az opciót lehívják, Peyton marad a Coltsnál, és az Indy nem draftolja Andrew Luckot.

2012. február 7., kedd

Szabadügynök-piac - becsült értékek (salary cap, tagek, RFA tenderek) és minimálbér értékek

Jelenleg még nem állnak rendelkezésre a hivatalos cap számok a következő évre. A legtöbben a jelenlegi 120,375 millió dollár és 125 millió dollár közötti értéket prognosztizálnak. Omar Kelly, a Sun-Sentinel újságírója összeszedte az érdeklődők számára, hogy hogyan is festene a csapatok fizetési sapkája a free agency kezdetekor. Ezek a számok nem tartalmazzák a szabadügynököket, de még tartalmazzák a későbbiekben elküldött (elsősorban piacnyitás előtt bónusz köteles) játékosokat, de arra jók, hogy egyes csapatok piacon való mozgási lehetőségeit előre jelezhessük. Íme a lista:


A bowl.hu-n összeszedtük egy cikkben az olvasók számára a szabadügynökök teljes listáját, amely megtekinthető itt. Hamarosan érkezik a CBA FA-vel kapcsolatos fejezeteinek fordítása, illetve tervezek egy cikket a Peyton Manning döntés pénzügyi következményeiről is.

Térjünk ki még a franchise és transition tag számokra is, amelyek szintén függnek az idei évtől kezdve a salary cap nagyságától. A hivatalos cap szám ismeretének hiánya miatt itt is csak becsülni lehet. A két végletet a 120,375 milliós (cap 1) és a 125 milliós fizetési sapka (cap 2) jelenti, ezeket tüntettem fel. Valahol a két összeg között határozódik majd meg a tagek értéke:


Nézzük meg az RFA tenderek értékét is. Ha 125 millió $-ra is emelkedik a cap, az is csupán 3,84 %-os emelkedést jelent 2011-hez képest. A CBA szabályozása szerint a tenderek minimális összege a cap mértékével emelkedik, de minimum 5 %-kal, és maximum 10 %-kal. Ennek következtében az 5 %-os emelkedés fog érvényesülni 2012-re.

A négy RFA tender várható minimális értékei az idei FA piacon:
1. Kompenzáció nélküli matchelési jog: 1,2 millió $*1,05=1,26 millió $
2. Matchelési jog draftolásfüggő kompenzációval: 1,2 millió $*1,05=1,26 millió $
3. Matchelési jog második körös kompenzációval: 1,85 millió $*1,05=1,9425 millió $
4. Matchelési jog első körös kompenzációval: 2,611 millió $*1,05=2,74155 millió $

Az ERFA tenderek során a csapatok többsége az adott rutin, 1 vagy 2 év melletti minimálbér (Paragraph 5 salaryként értendő bér) értékeket fogja szerződésbe foglalni, ezért, illetve a közismert "veteránminimumos" szerződések miatt is érdemes ismerni az értékeket:
0 év rutin: 390.000 $
1 év rutin: 465.000 $
2 év rutin: 540.000 $
3 év rutin: 615.000 $
4-6 év rutin: 700.000 $
7-9 év rutin: 825.000 $
10 év feletti rutin: 925.000 $

2012. február 6., hétfő

Forbes Sportsmoney: stadionok vs. otthonok

A ma nagy kérdése az NFL és egyéb sportligák számára: hogyan tudnak versenyezni a stadionok a szurkolók kegyeiért az otthonokkal? A jobb minőségű TV-k, a széles körben elérhető közvetítések, az otthon kényelme, a kevesebb költség mind abba az irányba terelik az embereket, hogy otthon tekintsék meg a mérkőzéseket ahelyett, hogy a stadionokban tennék. A csapatok elsősorban a technológia fejlesztésével, a mérkőzésnapi élmény fokozásával tehetnek azért, hogy a szurkolók a stadionokat válasszák. Erről az egyre aktuálisabb témáról volt szó pár percben a Forbes Sportsmoney internetre is feltöltött műsorában:


2012. február 4., szombat

Tulajdonosi találkozó, Goodell, London és a stadion projektek

A Super Bowl kapcsán tulajdonosi találkozóra is sor került Indianapolisban, amely minden idők legrövidebb találkozójaként vonul be a történelembe. A 38 perces meeting tökéletes bizonyítéka annak, hogy az előző évi lockoutkor fellépő pengeváltások után az NFL-ben tökéletes nyugalom uralkodik, minden szép és minden jó. Béke van tíz évre, új TV-s szerződések vannak, kell-e ennél több?

A tulajdonosi találkozó egyetlen szignifikáns döntése a San Francisco 49ers Santa Clarában építendő új stadionjával volt kapcsolatos. Az NFL tulajdonosok ellenszavazat nélkül szavazták meg a 9ers új stadionja számára a kedvezményes, 200 millió dolláros hitelt az új G-4 stadion alapból. 
A 49ers projektje, ahogy említettem már, egy helyi lakossági kezdeményezés, a Santa Clara Plays Fair szervezet ellenállásába ütközött, akik összegyűjtöttek 4.500 aláírást annak érdekében, hogy a városnak újra ki kelljen írnia a szavazást a lakosok körében arról, hogy akarják-e a stadiont a jelenlegi feltételekkel. Santa Clara nem adott helyt a kezdeményezésnek, mivel egyszer már sor került szavazásra a kérdésben. Erre a szervezet beperelte a várost és a 49erst annak érdekében, hogy megállítsa a beruházást, majd a múlt héten a város visszaperelte a szervezetet. Ellesznek egy darabig a bíróságon, de közben úgy néz ki, hogy az NFL hozzájárulásának biztosításával ténylegesen beindul a projekt márciustól. Ha nem lesznek váratlan akadályok, a stadion 2015-ben megnyílhat.

A tulajdonosi találkozó utáni sajtótájékoztatóján Roger Goodell más területeket is említett, amelyek közül kiemelkedik az NFL Network élő mérkőzés kínálatának módosítása. Nő a csütörtök esti mérkőzések száma, amelyekre 2012-től a 2. és 15. hét között kerül sor. Goodell a beszélgetés folyamán nyomást helyezett a Time Warner Cable társaságra, amellyel az NFL évek óta nem tud megállapodni az NFL Network csomagba való felvételéről. Szintén említette azt a komisszár, hogy preferálja azt, hogy ne költözzön együttes Los Angelesbe, viszont Los Angeles kapjon csapatot. Ez azt jelentené, hogy a csapatok száma nőne meg. Goodell jelezte, hogyha expansiont hajt végre a liga, akkor annak úgy kell végbemennie, hogy a létszám ne 33 csapatra, hanem 34 csapatra növekedjen. Ez a jelenlegi tulajdonosoknak is jó pénzt hozna, hiszen, mint említettem korábban, az újonnan indított franchise-ok esetén 1 milliárd dolláros vagy afeletti expansion fee kifizetése valószínűsíthető, ami csapatonként 31,25 millió dollárt jelentene új csapatonként.

Goodell beszélt arról is, hogy szeretne Mexikóba vinni egy újabb mérkőzést, és a londoni jelenlét is szóba került. Twitteren számoltam be korábban arról, hogy a Rams lesz a házigazdája a következő három szezonban a Wembleyben megrendezendő összecsapásnak, és idén a Patriots lesz az ellenfél. A jegyek értékesítése azonban nem zajlik még jelenleg, mivel kisebb vita keletkezett az Edward Jones Dome üzemeltetője, és a Rams között, mivel a szerződésük csupán preseason mérkőzések esetében teszi lehetővé a Ramsnek, hogy a Dome-on kívül rendezzenek mérkőzést. A bérleti szerződés tehát ütközik a tervezett londoni mérkőzéssorozattal. Goodell azonban továbbra is bizakodik, hogy megrendezésre kerül a mérkőzés, a felek megegyeznek a szerződés módosításáról. DeMaurice Smith, az NFLPA vezetője is tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen többek között az is szóba került, első alkalommal publikus keretek között, hogy az NFL játékosok nem repesnek a londoni túrákért, és az NFLPA bár támogatja a nemzetközi terjeszkedést, aggódik az európai túrák játékosokra gyakorolt hatása miatt. Nem nagy hír ez, hiszen eddig is tudtuk, hogy a játékosok többsége ellenzi a londoni mérkőzéseket, de nyilvánosan még kevés szó volt a kérdésről. Smith esetében egyébként még mindig nem került sor szerződéshosszabbításra, de valószínűleg megkapja azt a következő két hónapban, mielőtt lejárna kontraktusa az NFLPA-vel. Goodell ezzel szemben megnyugodhat, az NFL tulajdonosok 2019. március 31-ig meghosszabbították szerződését ellenszavazat nélkül. Goodell 10 millió dolláros éves fizetése is jelentősen növekedett a hírek szerint.

Térjünk ki kicsit a stadionokra, a 49erst már említettem, most kiegészítjük ezt a Rams és a Chargers stadionjával, valamint a Los Angelesben és Minnesotában tervezett projektekkel.

A Rams esetében említettem a szerződésproblémát, amely jelenleg egyeztetések tárgya. Annak érdekében, hogy kikerüljön ez a londoni mérkőzést lehetetlenné tevő pont a szerződésből, valószínűleg engednie kell a csapatnak a város akaratának. St. Louis célja, hogy megelőzze a csapat elköltözését, miután a Rams a bérleti szerződéséből 2014-ben nagy valószínűséggel kiléphet. Akkor nem léphetne ki, ha a stadion elsőosztályú létesítmény lenne 2014-ben az NFL szintjén, több tényező figyelembevételével a top 8 stadion közé tartozna, ami jelenleg álom kategória. Így valószínűleg ahhoz, hogy kikerüljön az a bizonyos pont a megállapodásból, meg kell egyezni egy hosszútávú, fejlesztéseket is tartalmazó bérleti szerződésről. St. Louis elsősorban amiatt aggódik, hogy Stan Kroenke, a Rams tulajdonosa beszállt a Los Angeles Dodgers MLB csapatért zajló versenybe. Ha Kroenke nyerné a licitet, akkor sokak elképzelése szerint egyszerű lenne összepárosítani Los Angelest és a Ramst. Hogy ez mennyire reális, azt nehéz megítélni. Szintén lehetőség London, hiszen Kroenke az Arsenal tulajdonosa is, illetve itt ez a három mérkőzéses Wembley series is a láthatáron.

Az Edward Jones Dome üzemeltetői a héten előálltak egy tervezettel, amely a következő elemeket tartalmazza:
-majdnem akkora méretű kijelző kerülne beépítésre, mint ami a Cowboys stadion található,
-1500-zal nőne a club ülőhelyek száma,
-több ablak kerülne elhelyezésre a stadion oldalán, így nőne a természetes megvilágítás szerepe, és csökkenne a dóm jelleg,
-tailgating terület nyílna meg a szurkolók előtt a stadion és a Convention Centre között,
-egy nagy alapterületű külső épület épülne,
-a stadion állapotát javítanák, illetve a koncessziók fejlesztése is tervben van.

Mindez együttesen 124 millió dollárba kerülne a stadiont üzemeltető St. Louis Convention & Visitors Commission szerint, és ennek 52 %-át finanszírozná a Rams, 48 %-át az adófizetők. A Ramsnek március 1-ig kell igent vagy nemet mondania, de benyújthatnak saját javaslatot is. Jelenleg a Rams évi 500.000 dollárt fizet a CVC-nek, és a szerződés papíron 2025-ig él, de 2014-ben felmondható. A tervezet célja egyelőre nem új szerződés kötése, hanem hogy biztosítsák, hogy a stadion a legjobb nyolc létesítmény közé emelkedjen NFL szinten és ne léphessen ki a csapat a szerződésből 2014-ben. Nehéz feladat lesz ez, hiszen csupán tíz régebben épített létesítmény van az NFL-ben az Edward Jones Domenál...

Los Angelesben közben készül a leendő Farmers' Field környezetvédelmi hatásvizsgálata, emellett leginkább a külső tényezők alakulnak. A Marriott hotellánc két luxusszálloda felépítését indítja be a leendő stadion szomszédságában az AEG-vel karöltve. Los Angeles város megszavazta a terveket és engedélyezte, hogy az AEG a hotelre kivetett adókból közel 270 millió dollárt megtartson 2035-ig. A város és az AEG összefonódása a projekt terén újabb bizonyosságot nyert, tehát kijelenthetjük, hogy az NFL csapat költözése/indulása nem fog megbukni sem az AEG-n, sem a városvezetésen. A hotelekkel kapcsolatos szavazás és a projekt leendő beindítása további pozitívumnak nevezhető a Farmers' Fielddel kapcsolatban. Szintén előrelépés, hogy a város és az AEG előállt a projekt szempontjából kiemelkedő fontosságúnak tekinthető Convention Center (LA-ben Pico Hallnak nevezik az épületet) első képeivel. A vázlatokat Dan Meis a Populous mérnöke készítette, aki annak idején a Staples Centert is tervezte. A Pico Hall 275 millió dollárba kerül majd, és két kötvénykibocsátás finanszírozza, amelyek fedezetéül különböző adóbevételek számítanak majd.
Írnék arról is egy keveset, hogy a blog olvasói hogyan látják Los Angeles és az NFL viszonyát. 115 szavazat érkezett a témában, és 31 %-a a szavazóknak úgy nyilatkozott, hogy sem jelenlegi NFL csapat költözését, sem új csapat indítását nem tudja elképzelni a városban. 13 % nyilatkozott úgy, hogy szerinte majd új csapat indul LA-ben. A költözésre legesélyesebb franchise-oknak sorrendben a következők bizonyultak: San Diego Chargers 16 %, Jacksonville Jaguars 15 %, Oakland Raiders 13 %, Minnesota Vikings 8 %, St. Louis Rams 5 %, Tampa Bay Buccaneers 3 %, Buffalo Bills 2 %.

San Diegoban a város nem profitált kellőképpen abból, hogy a stadiont időlegesen átnevezték Qualcomm Stadiumról Snapdragon Stadiumra, ami kisebb negatívumként jelentkezett a város és a csapat közötti viszonyban. A Chargersnek kidolgozott elképzelése van egy esetleges stadion építéséről, de az elég régóta áll, ami miatt jelentősen bevonták őket is az LA-i költözéssel kapcsolatos pletykákba. Ezúttal azonban kaptak egy tervet, amivel az egyik helyi újság állt elő. Azt gondolná ebből az információból az ember, hogy ez csupán egy vicc, azonban az újság terve több ponton kidolgozottabbnak és racionálisabbnak tűnik, mint az eddig promótált saját elképzelés. Ez önmagában lehet elismerés is a U-T San Diegonak, de kritika is a Chargersnek. A U-T San Diego projektje több mint 1,5 milliárd dollárba kerülne, de nem csupán a stadion építését foglalná magában, hanem kialakításra kerülne egy egész tengerparti sport- és üdülőövezet, amelyhez parkok, hotelek és tengerpart is társulna, maximalizálva a lehetőségeket. Nem csupán a stadion építéséről (800 millió dollárra becsült költség East Villageben) és a Convention Center kibővítéséről (520 millió dollárra becsült költség) lenne szó, mint a másik projektben. Ráadásul ki is emelték, hogy az eddig tárgyalt új Chargers stadion megépülése esetén a legkisebb alapterületű lenne a jelenlegi NFL stadionok közül, megfosztva a szurkolókat a tailgating lehetőségétől. Ezzel szemben az újság által elképzelt projektben felépített sportövezet nagy területet engedélyezne a stadionnak, és semmi oka nem lenne annak, hogy ne lehessen ott Super Bowlokat, NCAA Final Fourokat, vagy világszínvonalú koncerteket megrendezni. A tervben az egyik legmeglepőbb részlet, hogy a finanszírozás esetében nem számolnak nagyarányú adóemeléssel.

Minnesotában időközben Mark Dayton kormányzó bejelentette, hogyha idén akar stadiont a Vikings, akkor annak a Metrodome helyén kellene felépülnie, nem lehet szó Arden Hillsről. Ennyit értek tehát a nyilvános pályázatok, amiket fel is töltöttem a blogba... Az ok a döntés mögött, hogy a Metrodome helyén építkezés a legolcsóbb projekt, és szeretnék a csapatot Minneapolis város határain belül tartani. A Vikings elsőre természetesen nagyon negatívan fogadta a híreket, hiszen nem elég, hogy megfosztják őket a lehető legjobb projekttől, még az építkezés időszakában számolniuk is kell a Minnesota egyetem területének körülbelül 67 millió dolláros bérlési költségével is (később már "csak" 48 millió dollárról volt szó). Az NFL hamarosan közölte, hogy nem szándékozik olyan projektet támogatni, ahol egy NFL csapatnak egy éven túl nem saját vagy nem NFL szabványokra kialakított stadionban kell játszania. Ne feledjük, jelentős bevételek kerülnének ki így a bevételmegosztásból. Erre a város elkezdte vizsgálni annak lehetőségét, hogy a Metrodome szomszédságában építenék fel a stadiont, ott azonban a terület megszerzésével lehetnek gondjaik. A Vikings időközben kicsit lecsendesült, jobban szeretnének megoldást a stadion problémájukra, mint amennyire preferálják Arden Hillst, és úgy néz ki, a végén meg is adják magukat a városnak. Azonban ehhez kidolgozott terv kell, ami továbbra sincs... Arden Hills jelezte, hogy átdolgozza a finanszírozási modellt, amivel a legnagyobb gondja volt Daytonnak, csökkentve az adóemelési kötelezettséget, de várhatóan csak másfél-két héten belül tudnak előállni az új projekttervvel.