2011. augusztus 2., kedd

Al világa

Nem tudom, hogyan lehetne Al Davis és az Oakland Raiders igazolások terén végzett tevékenységét értékelni. Egyszerűen azért, mert amikor a Raiders bejelent egy nagy szerződést, vegyes érzések kerítik hatalmába az embert, egyrészt sokkolják a számok, másrészt pozitívan is reagál, mert képes megragadni az emberek fantáziáját egy több tízmilliós szerződés egy olyan játékosnak, aki nem feltétlen érdemelné azt meg a közvélemény szerint. Éppen ezért egy-egy szerződést ma már nem is "Úristen!" felkiáltásokkal fogadok, hanem inkább csodálkozással és szinte várom a következő nagy "sokkot".
A legújabb ilyen szerződést Al Davisék tegnap kötötték meg Kamerion Wimbleyvel. A lejáró szerződésű OLB nem-exkluzív franchise taget kapott februárban, ami alapján 11,3 millió dollárt keresett volna az idényben, és ennyi helyet foglalt volna a salary capből is. Emiatt várható volt egy hosszabb távú szerződés megkötése, és ezáltal a capben foglalt hely csökkentése. Wimbley 5 esztendőre 48 millió dollárt kaphat majd az új megállapodás értelmében, és közben 29 millió dollárnyi garantált tétel illeti meg. A játékos annak idején pályafutását a Brownsban 3-4 OLB-ként kezdte, Oaklandben már 4-3 SLB-t játszik, de fel-feltűnik DE pozícióban is, nagyon változatos helyeken képes produktív teljesítményt nyújtani.
Ahhoz, hogy be tudjuk kategorizálni ezt a szerződést, összegyűjtöttem az elmúlt évek legnagyobb LB szerződéseit. Igaz, a táblázat kicsit csalóka, hiszen nem mindegy, hogy egy 3-4-es premier pass rusher OLB-ről beszélünk, vagy egy 4-3-as külső LB-ről. Ezért is tüntettem fel a játékosok posztjait a táblázatban.


















Nézzük meg egy kicsit közelebbről azt a nagy költekezést, amit Davisék az elmúlt öt évben elkövettek. Az újoncok szerződéseit külön rendszereztem, ott nem feltétlenül a Raiders miatt olyan magasak az összegek, egyszerűen sokszor draftoltak elől, és a rendszer okolható elsősorban a jelentős pénzáramlásért. Bár kissé itt is érezhető, hogy csak azért is olyan számokat foglaltak a szerződésbe, amitől mindenkinek leesik az álla.









A szerződéshosszabbítások és FA mozgások az igazán érdekesek. 2008-ban a csapat nagy bevásárlása a pályán nem hozott előrelépést, mi több, az igazolások nagyobbik részét már szezon közben megbánták. A 7 évre 70 millió dollárért szerződtetett DeAngelo Hall már idény közben elbocsátásra került, a Giants-szel Super Bowlt nyerő Gibril Wilson is alulteljesített, majd sérülések tönkr
etették a pályafutást. Javon Walker pedig nem tért vissza 2004-es Packersben, és 2006-ban a Broncosban nyújtott játékához. Testi és lelki sérülések álltak Walker karrierjének megtörése mögött, amik közül én az egyik legfontosabbnak tartom azt a pillanatot, amikor 2007. január 1-jén a karjai között hunyt el meggyilkolt barátja, Darrent Williams. Hogy 2008 ne legyen teljes katasztrófa, arról Tommy Kelly gondoskodott, igaz, ez nem abban az évben derült ki, hanem csak később, egy-másfél év kellett Kellynek, hogy lemossa magáról a túlfizetett, lusta játékos jelzőt.













2009 meghozta a mai napig kedvenc NFL szerződésemet. Nnamdi Asomugha sporttörténeti szerződése három évre szólt eredetileg, de azért írtam be a táblázatba két esztendős megállapodásként, hogy érzékeltessem azt, mennyire fantasztikus kontraktus is volt ez. És emellett azért is, mert a szerződés harmadik évét sohasem érte el. Idén gyakorlatilag önmagát mondta fel amiatt, mert Nnamdi nem múlta felül bizonyos teljesítmény mutatóit 2010-ben 2009-hez képest, kevesebbet játszott, nem növekedett interceptionjeinek, kivédekezett passzainak, és kiharcolt fumble-jeinek száma például. Legalább egy kategória növekedése magával hozta volna a harmadik évet.
A szerződés alapjában akár 3 év alatt 45,3 millió dollárt vagy ennél többet is garantálhatott volna a CB-nek. Az első két évben garantáltan megkereste a táblázatban feltüntetett 28,5 millió dollárt. 2011 opciós év lett volna a Raiders számára, amennyiben élnek vele, a játékos bére garantálttá válik erre az évre is. Ennek az évnek a bére vagy 16,8 millió dollár lett volna, vagy pedig a QB-k franchise tenderének összege, amelyik a magasabb. Ma már tudjuk, hogy ez az összeg 16,8 millió dollár lett volna számára, de a Raiders, bár szeretett volna az opcióval élni, a korábban említett számbeli növekedések elmaradása miatt kénytelen volt kiengedni a piacra Nnamdit.


2009-ben és 2010-ben a Raiders letudta a rúgójátékosait is, mind Shane Lechler, mind Sebastian Janikowski posztja legjobb szerződését kapta az NFL történetében. Idén pedig még a lockout előtt állapodtak meg Richard Seymourral és Stanford Routtal hatalmas pénzekről. Ezeket a szerződéseket már korábban elemeztem. Illetve most jött a Wimbley megaszerződés. Egy biztos a számokat nézve, a csapat nem aprózza el a dolgokat ezúttal sem, és személy szerint már most várom a következő nagy dobást. Erre esetleg a napokban is sor kerülhet, amennyiben hajlandó és képes a Raiders Zach Millernek a liga történetének legjobb TE szerződését adni. Ehhez Vernon Davis tavaly kötött szerződéshosszabbítását kellene felüllicitálni (5 év, 36,75 millió dollár, 23 millió garantált).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése