2011. július 14., csütörtök

Közel a megegyezéshez, vagy mégsem

Azt már megszokhatták a CBA vitát követő olvasók, hogy ahány cikk, annyiféle változat jelenik meg az egyeztetések állásáról. A tegnapi napon remény volt arra az első hírek után, hogy végre ténylegesnek mondható információt kapjunk a jelenlegi helyzetről. Ennek a folyamatnak az első lépése az volt, amikor a Brady vs. NFL per három felperese, az NFL legjobb irányítói közé tartozó Tom Brady, Peyton Manning és Drew Brees közleményt juttatott el a legnagyobb hírügynökségekhez és médiumokhoz, amely a következőképpen hangzott: "Úgy gondoljuk, hogy a játékosok oldalának ajánlata mindkét oldal számára fair és elfogadható, itt az idő, hogy megszülessen az egyezség. Ez az év azon szakasza, amikor a mi figyelmünk, a játékosok figyelme a pályán nyújtott játékra szegeződik. Reméljük, hogy a tulajdonosok is hasonlóan éreznek." Rövid időn belül érkezett Greg Aiello válasza az NFL részéről: "Mi is úgy gondoljuk, hogy itt az idő a megegyezésre, és ennek következtében mindannyian visszatérhessünk a futballhoz, és teljes szezonra kerülhessen sor 2011-ben. Minden nap keményen dolgozunk a játékosok tárgyalócsapatával annak érdekében, hogy minél hamarabb egyezségre jussunk." A két PR közlemény után még nem volt senki optimista, ahhoz kellett Drew Brees rádióinterjúja is. A Saints irányítója a következőt mondta: "Nagyon közel a megegyezés, pár kérdéses pont van még. Többet haladtak a tárgyalások az elmúlt két hétben, mint (addig) az egész folyamatban." Mindezt azok után, hogy tegnapelőtt a felperes játékosok videokonferencián tájékoztatva voltak a tárgyalások állásáról, természetesen a sajtó azonnal felkapta a sorokat, és jöttek a megegyezésre sarkalló hozzászólások a szurkolóktól.

Előkerült az ESPN által hétfőn publikált tervezet is, ami egy lehetséges forgatókönyvet tartalmazott. Az ESPN szerint a cél az, hogy a héten megegyezzenek, július 19-én Arthur Boylan előtt elfogadtassák a kiegyezés szövegét, majd július 21-én a tulajdonosok megszavazzák a tervezetet egymás között (a 32 tulajdonosból 24 szavazata szükséges az elfogadáshoz). Innentől pedig a következőképpen néz ki ez a bizonyos tervezet:
Július 25. UDFA igazolások és egyeztetések a csapatok saját FA-ivel
Július 28. Új szezon és FA kezdete
Augusztus 2. Roster duzzasztás max. 90 játékosra és a campek kezdete
Augusztus 3. RFA tender aláírási határidő

Augusztus 7. RFA matchelési határidő

Augusztus 12. Rookiek aláírási határideje

Augusztus 16. RFA-k, taggel ellátott játékosok aláírási határideje
Augusztus 29. Játékra jelentkezési határidő, ezen túl jelentkező játékos nem jogosult arra, hogy a szezonja beleszámítson a free agency során figyelembe vett teljesített évek számába (magyarul jelentkezés hiányában a játékos elveszít egy évet, ha játszik, ha nem)
Ez a terv pontosan jó lenne arra, hogy csupán a Hall of Fame Game megrendezése legyen kérdéses. A legérdekesebb talán az újoncok aláírási határideje, ami eddig nem volt szabályozva, ezáltal kiiktatnák a rendszerből a holdoutokat azon nyomban, nem kellene még újonc bértábla sem hozzá. Ha már bértábla, az ESPN hétfői jelentése szerint ez a kérdéskör, illetve a korábban említett összes idei FA esetleges matchelése (ROFR) a lezáratlan kérdés
a felek között, és a bevételmegosztás már rendezve van. Hihetetlennek tűnt már akkor is ez a tétel...

Amint megemlítette a megegyezés közelségét Brees, több forrás megerősítette, hogy az újoncszerződések kérdése, ezen keresztül az ott spórolt összegekből is segítendő visszavonultak ügye, és ez a bizonyos idei free agencyre vonatkozó matchelési jog a fő nyitva maradt kérdések. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy megegyeztek abban, hogy a bevételek mely körét osztják meg a játékosokkal, majd megegyeztek abban is, hogy a bevételmegosztás milyen rendszerben történik (jövőbeli bevételnövekedések kérdésének szabályozása), és milyen arányban, és ilyen viszonylag kis részletek hátráltatják csak a folyamatot... Nézzük meg közelről a rookie modelleket jelen állás szerint. Gyakorlatilag az ötödik éven megy a vita. A játékosok oldala azt szerette volna mindvégig, hogy négyéves szerződéseket kapjon minden újonc, a tulajdonosok pedig ragaszkodtak az ötödik évhez az elsőkörös játékosok esetében. Magyarul kontrollálni akarják az előrébb elkelt játékosokat egy évvel tovább, és a piac által diktált árak alatt akarták őket foglalkoztatni plusz egy éven át. Ez azért is furcsa, mert a mai NFL-ben nagyon kevés olyan játékos van, aki sztárrá válik, és eközben kitölti az újoncszerződését, annak számai alapján. A berobbanó játékosok szerződése általában módosításra kerül két-három kimagasló év után. Míg a másik oldalon a reménytelennek tűnő, magasan elkelt játékosokat idő előtt elküldik (JaMarcus Russell, Vernon Gholston az elmúlt évekből). A játékosok oldala végül beleegyezett abba, hogy lehetőség legyen ötödik évre, de opciós formában, bizonyos feltételekkel. Ők azt szeretnék, ha az ötödik évben az 1. és 16. pick között elkelt játékosok esetében az adott pozíció top 10 fizetéssel rendelkező játékosának átlagos bérét kapná meg a játékos (ez a transition tag formula lényegében), míg a fennmaradó elsőkörösök a top 15-20 legjobban kereső veterán játékos átlagbérét kapnák. Ezzel szemben a tulajdonosok az opcionális évben az 1. és 8. hely között elkeltek bérét az adott pozícióban kezdő játékosok átlagbére alapján adnák meg (annak 150 %-át véve), minimum 6, de maximum 12 millió dollár értékben. A 9. és 16. pick esetében az adott pozícióban kezdő játékosok átlagbérének 125 %-a illetné meg a játékost, minimum 5, maximum 10 millió dollár értékben. Míg a 17. és 32. pick között az átlagbér járna mindenféle minimum nélkül. Jelentős különbség van a kezdőjátékosok átlagbére, és a top 10-15-20 játékos átlagbére között, és azt is vegyük figyelembe, hogy egy Pro Bowler QB esetében (4 év alatt válhat Pro Bowler szintűvé egy QB) még a 12 millió dollár is valószínűleg az elit QB-k átlaga alatt maradna... Emellett a tulajdonosok maximum 840 millió dollárt költenének évente az összes újonc szerződtetésére, míg a játékosok 884 millió dollárt szeretnének. Illetve a tulajdonosok büntetnék fizetésmegvonással az újoncszerződések időszakában új szerződésért holdoutoló játékosokat, természetesen ebbe a játékosok nem mennének bele. A játékosok javaslata 157 millió dollárt spórolna évente, a tulajdonosoknak azonban ez nem elég. Arról már megegyezés született állítólag, hogy az 1/1-es fizetése a korábbi 75 millió lehetséges, 50 millió garantált mértékről (ez Sam Bradford szerződése, ami hat évre szól) visszaessen a négy év alatt elérhető 22-24 millió dolláros szintre, megharmadolnák-megfeleznék az elől, elsősorban a top 8-ban draftolt játékosok fizetését.

Pár órával az optimizmus bekövetkezte után elkezdtek szivárogni a negatív hírek és a cáfolatok, amelyre Mike Silver, a Yahoo Sports riportere tette fel a pontot egy játékosoldali forrást idézve. Valamivel valósabbnak tűnik az általa idézett forrás álláspontja a kérdésekről. A Silver cikk szerint még mindig nem dőlt el az, hogy mi is tartozik pontosan az összes megosztásra kerülő bevételbe, nyilván a tulajdonosok minél többet szeretnének kivonni ebből a körből. Nem volt még szó komolyabban a játékosok egészségbiztosításáról és az egészség védelmével kapcsolatos intézkedésekről (jelenlegi játékosok ellátása karrier után csupán öt évig van biztosítva, a 2000-es évek előtt még ez sem állt). A tulajdonosok emellett szeretnék a salary capből kivonni azt a pénzmennyiséget, ami a visszavonult játékosoknak jár, ebbe pedig a játékosok nem mennének bele, valamint Silver is idézi az ROFR problémát. Mindezek kétségbe vonják Brees szavait, akit egyébként az egyik legértelmesebb, legőszintébb játékosnak ismerhettünk meg. Valószínűleg arról van szó, hogy a QB kisebb nyomást akar gyakorolni a felekre, és bár tényleg gyorsult a folyamat, voltak előrelépések, még mindig nincs közel annyira a probléma lezárulta, hogy biztosra lehessen venni a közeljövőben a pont felkerülését az ügyre.

Az egyeztetések tartanak majd csütörtökön és pénteken is New Yorkban, és nem elképzelhetetlen az sem, hogy a hétvégén is sor kerül rájuk, a felek érzik azt, hogy a tét emelkedik, közel a tényleges anyagi veszteségek realizálásának időszaka. A fokozott várakozást jelzi, hogy most már a szokásos négy helyett hat tulajdonos egyeztet a tíztagú bizottságból a helyszínen (Jerry Richardson, Robert Kraft, Jerry Jones, Art Rooney II., John Mara, Clark Hunt), és egyre több játékos is jelenik meg, új arc a héten Tyson Clabo (aki valószínűleg az idei free agencyvel kapcsolatos pletykák miatt jelent meg az egyeztetéseken), illetve a ma csatlakozó Drew Brees. Viszont nem biztos, hogy a több résztvevővel előrébb lehet lépni, lehet, hogy a több hang csak tovább kuszálja a folyamatokat és fokozza a bizonytalanságot...


Ne feledjük azt sem, ha meg is egyeznének a közeljövőben, akkor a keveset említett kérdéskör, a tulajdonosok közötti bevételmegosztás rendezetlensége még mindig akadályozhatja a folyamatokat. Mint arról korábban írtam, a jelenleg érvényben levő rendszer szerint a liga 15 legtöbb bevételt termelő csapata járul hozzá a hátsó 17 egyesület finanszírozásához a bevételek megosztása révén. A legnagyobb a hozzájárulása a top 5-nek, majd jön egy kisebb részlettel a következő 5 csapat, és végül a legkevesebbel az ezután jövő 5. Ez évente körülbelül 100-220 millió dollárnyi segítséget ad a piacon gyengébben teljesítő csapatoknak összességében. A rendszeresen top 15-be tartozó tulajdonosok ezt határozottan nem szeretnék ebben a formában fenntartani. A 2006-os CBA hosszabbítás folyamán ezen kérdés miatt csúszott a megegyezés heteken át. Andrew Brandt (NFP) felhívja arra a figyelmet, hogy ez a rendszer már magában visszás, hiszen a bevétel maga nem garantálja azt, hogy egy csapat jó gazdasági helyzetben van. Nem mérlegeli azt a formula, hogy egyes csapatoknak, amelyek magas bevétellel rendelkeznek, esetleg jelentős stadionépítés miatti kötelezettségei lehetnek. Fontos lenne a bevételek mellett a költségek, a fennálló adósságok és a stadionnal kapcsolatos feltételek figyelembevétele egy új modell kialakítása során. Emellett érdemes azt is kiemelni, hogy míg egyes csapatok 300 millió dollár bevételt termelnek még megosztás után is, mások csak a megosztás révén nyert pluszokkal kerülnek 200 millió dollár fölé. Ha el kell költenie a csapatoknak tegyük fel 140 millió dollárt a salary capnek megfelelően, az arányaiban eléggé más egyik vagy másik csoportba tartozó franchise esetében. Brandt kiemeli azt is, hogy már 1999 óta (amikor elkezdte látogatni a tulajdonosi találkozókat) a legnagyobb probléma az, hogy a tulajdonosok különböző szinten elkötelezettek a futballon kívül más eseményeken keresztül realizálható pluszbevétel "termelése" iránt. Éppen az előző bejegyzésben írtam a Cowboys mini-Las Vegasáról, eközben egyes, egyébként is fukarnak számító tulajdonosok nem igyekeznek pluszbevételt termelni, miközben arra várnak, hogy a maguk alacsony bevételéhez még a Cowboys adjon egy jelentős tételt annak érdekében, hogy versenyképesek maradhassanak a pályán... Jelzi azt is Brandt, hogy az a furcsa helyzet, hogy ezen a téren a játékosok a Jerry Jones-féle csoporttal szimpatizálnak, hiszen esetlegesen a pluszbevétel is bevonható lenne a megosztandó bevételek körébe (bár megítélésem szerint ebbe biztosan nem egyeznének bele a tulajdonosok).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése