2011. július 26., kedd

Endgame, búcsú a CBA vitától

Hat hónappal ezelőtt kezdtem el ezt a projektet, először csak a bowl.hu-n, azután a blog létrehozásával, az volt a cél, hogy a magyar szurkolók, amerikai futball kedvelők minél naprakészebbek lehessenek a CBA vitával kapcsolatban. Azt hiszem, ezt sikerült teljesítenem, és sokak örömére szolgált, hogy kicsit beleláthattak közelebbről az alkufolyamatba. Többek kérdése januárban még csak annyi volt, hogy lesz-e szezon, vagy sem, akik kicsit közelebb kerültek a történtekhez, valószínűleg megértették, hogy az elmúlt hat hónap küzdelme ennél sokkal többről szólt a két fél számára.
A magam részéről nagyon élveztem, hogy erről a témáról írhatok, és bár néha nekem is frusztráló volt (különösen az elmúlt pár hétben, amikor már minden nap megegyezést vizionált a sajtó), de összességében egy jó időszak volt ez, egy olyan folyamat, amihez hasonlóról feltehetőleg már nem fogok tudósítani életemben, bár ki tudja...

Sokan kérdezték tőlem, hogy most akkor ki is nyerte ezt a csatát. Az a véleményem, hogy szinte mindenki nyert, a tulajdonosok, a játékosok és a szurkolók is örülhetnek végül. Kezdjük az utolsó körrel, a szurkolók frusztrációjuknak adtak hangot, minél távolabb kerültünk a márciusi CBA lejárattól, annál több volt az elkeseredett hang. A végeredmény azonban szerintem mindenkit kárpótol. Egyetlen preseason mérkőzés elmaradásáért cserébe kaptak a szurkolók tíz év békét CBA fronton. Gyakorlatilag ez semmilyen ár egy olyan szurkolónak, akinek az NFL-t a szeptembertől a Super Bowlig terjedő időszak, a TV által közvetített mérkőzések követése jelenti. A 135 napos lockout a szurkolók számára egy olyan időszaknak marad majd meg, ami semmi érdemlegestől nem fosztotta meg őket.
A tulajdonosok fő céljukat elérték, a bevételből való részesedésük növekedett. Korábban írtam arról, hogy 60-40 %-os arány érvényesült a 2006-os CBA értelmében a játékosok javára, most pedig 47-53 % lesz a minimális megosztási arány. Nagy győzelem lenne ez, ha valóban 13 % átcsoportosításáról beszélnénk, valójában 5 %-ról beszélünk, ami így is jelentős összeg. Ennek oka, hogy a 60-40 %-os arány úgy érvényesült, hogy a tulajdonosok már 1 milliárd dollárt kivontak a megosztandó bevételek közül, így ha az összes bevételre korrigáljuk az arányt, akkor 52-48 %-os mutatót kapunk. Ezt kell a mostani 47-53 %-os arányhoz hasonlítani.
A játékosok a fő kérdésben engedtek, de emellett több területen előrébb léptek, leginkább a sok kicsi sokra megy elvvel lehet jellemezni, ami az ő eredményeiket illeti. Ezekre nem kerülhetett volna sor a bírósági vonal érvényesítése nélkül, még ha nem is minden a tervezettek szerint alakult számukra az 8th Circuiten. Nagy siker játékosszemmel a TV bevételekből való magas részesedés, a capből elköltendő tényleges pénzmennyiség szabályozása, a játékosok egészségével és épségével kapcsolatos nem mindennapi előrelépés, amely a játékosok karrier utáni életét könnyítheti meg elődjeikkel szemben. És végül az, hogy elérték, hogy az újonc modellből spórolt szinte minden tétel a múlt vagy a jelen játékosaihoz forogjon vissza. Mint emlékszünk, ezen a téren azonos volt az irány a két fél között, a horribilis újonc fizetéseket el akarta söpörni a tulajdonosi kör is, és a jelenlegi játékosok is. Így végül, a legnagyobb vesztesek az idei és a jövőbeni újoncok lettek a csatában, igaz, ez már a kezdet kezdetén sejthető volt.

A vita végéhez érve, készítettem a bowl.hu-ra egy összefoglaló cikket, amelyben a menetrend, és a CBA várható fő pontjai szerepelnek. Az írás a Nemzeti Sport Online-on is megjelent.

Végezetül szólnék pár szót a blog jövőjéről. Természetesen kevesebb bejegyzést tervezek a közeljövőben, közeledik a szezon, és más projekteken is kell majd dolgoznom feltehetőleg a Bowl.hu és a Patriots.hu oldalakon. Azonban a vita vége és az egyéb elfoglaltságaim mellett is igyekszem majd cikkekkel jelentkezni. Témáink egészen biztosan lesznek. Tervezem a CBA tartalmának magyar nyelvű tálalását, kielemzek majd egy-két érdekes szerződést (például Nnamdi Asomugha leendő szerződése szerintem mindenkit érdekelni fog), a stadionokkal kapcsolatos sorozat is befejezésre vár, lehet írni bővebben a nemzetközi terjeszkedésről, bérekről, hamarosan elérhető lesz a Packers előző üzleti évre vonatkozó beszámolója is (remélhetőleg sikerül megszereznem, és akkor azt is elemzem), augusztusban várhatóan érkezik a 2011-es Forbes lista, több portré tervem is van, és ha szerencsém van, egy-két interjú is összejöhet az NFL gazdasági szférájából. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy a college foci gazdasági világában is el lehetne merülni mélyebben. Így nem túlzás azt állítani, hogy érdekes bejegyzések várhatóak a jövőben is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése