2011. június 3., péntek

BCS-DOJ egyeztetés, harc a rájátszásért

Sokak örömére az igazságügyi minisztérium (DOJ) nem állt le a BCS iránti érdeklődéssel azt követően, hogy Mark Emmert, az NCAA elnöke minden felelősséget hárítva a BCS megkeresésére biztatta a szervezetet. A DOJ trösztellenes ága felvette a kapcsolatot a BCS-sel, és a nyár folyamán ennek eredményeként egyeztetésre kerül sor Bill Hancock és a DOJ képviselője között a college football utószezonjának lebonyolításával kapcsolatban.

Korábban írtam már arról, hogy mi a gond a jelenlegi rendszerrel, a BCS-sel. Röviden összefoglalva a hat nagy konferencia és a Notre Dame egyetem kirekeszti a kisebb konferenciák csapatait a nagy bowl mérkőzésekből és az ezzel járó anyagi előnyökből. Íme egy 2010-es szezon előtt készült videó is a témáról:



Nem minden csapat azonos eséllyel pályázik a BCS Bowl szereplésre, és a National Championship Game részvételre és az ezekkel járó bevételekre. Ennek köszönhetően kezdeményeznék sokan a BCS rendszer trösztellenes vizsgálatát. Egyelőre vizsgálat még nem indult, csupán "érdeklődnek", de ha már idáig eljutottunk, hogy Emmert levele után is kitart a DOJ, akkor nézzünk kicsit bele abba, hogy mi történhet, ha a BCS-t megtámadják a Sherman Act értelmében.

Tegyük fel, hogy a hat BCS konferencia és a Notre Dame küzd a BCS rendszer fenntartásáért a bíróságon a DOJ-vel szemben. A pereskedés költségei hatalmasak lennének. Amennyiben a bíróság a "rule of reason" elv értelmében versenyellenesnek nyilvánítja a rendszer működését, akkor azt felszámolják, és a károsultak háromszoros kártérítésre jogosultak. Ebből az következik, hogy a college focinak egy kötelezettsége lesz, felszámolni a BCS rendszert. Ebben az esetben nincs előírva a playoffra való áttérés, arra a bíróság nem kötelezheti az NCAA-t és az egyetemeket sem. Választási lehetősége van az egyetemi foci közösségnek, hogy visszaszalad a régi bowl rendszerhez, vagy a playoff felé lép, esetleg valami más, kreatív struktúrát vezet be.
A régi bowl rendszer maga lenne a tragédia, annál a BCS is jobb ugyanis. Nem lenne National Championship Game, nem feltétlenül jönnének össze olyan párosítások, amelyekre a nézők vágynak. Egyetlen ténylegesen kötött mérkőzés lenne, ami talán minden évben a legjobb párosítássá válna, a Rose Bowl, amely eredetileg is a Big Ten és a Pac-10 győztesét hozta össze, a többi bowl szinte szabadon versenghetne a csapatokért, és a jelenlegi BCS Bowloktól "ellophatnák" a kisebb, de erőteljes bowlok (például Cotton Bowl vagy Capitol One Bowl) a legjobbakat. Ebben a rendszerben a kisebb konferenciák még nehezebb helyzetbe kerülhetnének, sőt, a kevésbé felkapott BCS konferenciák (ACC, Big East) győztesei akár az SEC harmadik-negyedik, más BCS konferenciák második-harmadik helyezettje mögé szorulnának a képzeletbeli, bowlok által kialakított prioritási rangsorban. A legjelentősebb pénzeket a top négy konferencia és a Notre Dame osztaná el egymás között ebben az esetben. Ugyan a TV-s szerződései a konferenciáknak nem lennének érintve, de az utószezon értéke a TV társaságok számára eleinte alig érzékelhetően, idővel jelentősebben csökkenne, mert ez a rendszer nézőket vonna el. Elég csupán annyi, hogy elvegyék a sokszor nem fair módon kiválasztott csapatokkal megrendezett National Championship Game-et, és a szurkolók egy illúzióval szegényebbek lesznek. Nagy probléma, hogy vannak olyan makacsok a mostani rendszer irányítói, hogy még akár az előző rendszerhez is visszalépjenek, ha alulmaradnak.

Ami sokkal jobb lenne mindenki számára, ha egy esetleges vereséget követően bármilyen rendszerben lebonyolított playoffot vezetne be az NCAA. Legyen ez a legegyszerűbb, a Mike Slive (SEC komisszár) által kezdeményezett plusz egy modell (négycsapatos playoff, két elődöntőt tartalmazó kör a Nat. Champ. Game előtt), legyen 8, vagy 16 csapatos playoff. Ennél tovább viszont nem igazán érdemes menni számokat tekintve. Egy 16 csapatos playoffban, ha a 11 konferenciagyőztest mellett lenne 5 választott tag, akkor biztosan előfordulnának olyan összecsapások, amelyek például SEC elsőt hoznak össze Sun Belt elsővel, ez a mérkőzés nem sokakat érdekelne a TV-ben. Viszont a későbbi körök mérkőzései helyrehoznák a képet, és végeredményben több bevételt hozna bármely playoff lebonyolítás mint a régi bowl struktúra, vagy a jelenlegi, amely a BCS rendszert foglalja magában. Tehát jobban járnának az érintettek is, mint most. A playoff elutasítására jobbnál jobb érveket hoznak fel, amelyek közül elsődleges a tradíció, valahogy mégis sikerült a legszentebbnek tartott Rose Bowl tradícióját leépíteni azzal, hogy ma már nem a Big Ten és a Pac-10 győztes csap össze rajta (1962 óta volt ez a helyzet), illetve összecsaphat, de ehhez jelenleg már szerencse kell. A valóságban attól félnek a BCS tagjai, hogy a most kezükben levő hatalmat elveszítik egy playoff jellegű lebonyolítás esetén, és az összes elérhető pénzmennyiségből a %-os részesedésük csökken, még ha az összeg nő is, mert nő a torta, amiből szeletet lehet vágni. A BCS egy növekvő torta esetén azt akarja, hogy ugyanolyan %-kal kapjon részesedést, amit nem feltétlenül lehetne elérni, ha a non-BCS csapatok esélyei megnövekednének a kvalifikációra.

Sokkal jobban járnának a BCS részéről, ha a trösztellenes pereskedés helyett a DOJ ellen, azonnal meghátrálnának és megpróbálnának kiegyezni abban, hogy önként bevezetik a playoff valamely formáját. Nem jelentkezne olyan jelentős perköltség, és nem lenne háromszoros kártérítés sem vereség esetén. Ennek az esélyeiről azonban addig nem tudunk nyilatkozni, amíg tényleges fenyegetéssé nem válik a DOJ érdeklődése, ha egyáltalán válik valaha... Nem tudjuk jelenleg megítélni, hogy a BCS mennyire félne egy esetleges kormányzati vizsgálattól, vagy a per fenyegetésétől.
Összességében elmondható, hogy egy BCS vereséggel járó trösztellenes pernek nem feltétlen lenne következménye a playoff bevezetése, ott van ugyanis a régi bowl rendszer fenyegetése a háttérben. Sor kerülhet azonban playoffra akár a per következtében (ha vereség után választani kell, akkor jobb lenne a playoff bevezetése, mint a régi bowl rendszer), akár kiegyezés által.

Egyéb hírek:
-A Big Ten Network megváltoztatta nevét BTN-re, és logójuk is megújult.
-A Big Ten után a Big12 konferencia találkozóján is szóba került az ösztöndíjak kibővítése egy intézményfüggően 2.000 és 5.000 dollár közé terjedő összeggel, ezzel legálisan honorálnák a játékosokat.
-Az SEC találkozóján Steve Spurrier, a South Carolina HC-ja vetette fel a Big Ten javaslathoz hasonló ötletét. Eszerint mérkőzésenként 70 játékos kaphatna 300 dolláros térítést. Spurrier tervei szerint a tételt maguk az edzők finanszíroznák, azonban ez problémákat okozhatna a Title IX. szabályozás miatt, illetve az egyes edzők fizetése között is vannak jelentős különbségek még az SEC-ben is. Mindenesetre, ha 14 mérkőzéssel számolunk (12 alapszakasz mérkőzés + 1 konferenciadöntő + 1 bowl mérkőzés), akkor ez egy 300*70*14=294.000 dolláros tétel lenne, ha ezt a 85 fős ösztöndíj limitre kiterjesztenék, akkor pedig 357.000 dollár.
-Az SEC döntést is hozott a sokak által csak a konferenciának tulajdonított oversigning kérdésében. Nézzük meg először, hogy mit is jelent ez. Azt, hogy az iskola több játékos számára ajánl ösztöndíjat, mint amennyi helye van a 85 fős ösztöndíj limit alatt. Ennek célja, hogy az egyetem bebiztosítsa magát az iskolából kihullott, vagy a végül magát az egyetemre kvalifikálni nem tudó játékosokra. Tegyük fel, hogy a négyéves egyetemi focival tölthető periódus alatt senkivel nem fordul elő hasonló probléma (és a redshirtöktől, az egyetemről kihulló, vagy idő előtt az NFL-be távozó játékosoktól most eltekintünk), akkor egy évben lehetne 22, háromban 21 játékos számára ösztöndíjat kiosztani, így jönne össze a 85 fő. Azonban ha megnézzük a listavezető Auburn egyetem LOI-át aláíró játékosok számát a 2007 és 2010 közötti periódusban, akkor 30, 29, 28 és 32 főt látunk. Ennek összege 119 fő, ami köszönőviszonyban nincs a 85-ös limittel, amit ennek ellenére tartani kell, úgyhogy előfordulhat, hogy a kevés probléma esetén egyeseket el is engednek az egyetemről a későbbiekben. Sőt, a 25 fős limit - amit irányadónak szoktak tekinteni - is 100 főt prognosztizál egy négyéves periódusban... Az SEC csapatainak fele (hat csapat) az elmúlt évtizedben 25-ös átlag alatt maradt, a Big12-ben hárman lépték túl átlagban ezt az "etikailag elfogadott" limitet, a Big Eastben csak a West Virginia és a Louisville volt ezen számok felett, a Pac-10-ben pedig csupán az Oregon State. A 25 fős limitet csupán a Big Ten és az ACC csapatai, valamint a Notre Dame tartották be az elmúlt évtized átlagát figyelembe véve a BCS tagjai közül, de éves szinten ott is voltak túllépések. Tehát általánosabb probléma ez, minthogy az SEC-re lehetne általánosítani, az kétségtelen, hogy ott a legjellemzőbb, viszont nem egyedi. A döntésre visszatérve, ugyan a 25 fős limitet terjesztették be az előzetes jelentések szerint, végül mégis 28 főt szavaztak meg, méghozzá egyhangúlag. Ez négy év alatt 112 főt jelent a 85 helyett. Ennek a döntésnek hatása lehet az egész egyetemi focira, feltehetőleg arra kényszeríti majd a többi konferenciát is, hogy alkalmazkodjanak az SEC szabályozásához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése