2011. május 1., vasárnap

Az UDFA tárgyalások titkai

Úgy döntöttem, eltolom hétfőre a bírósági beadványok tartalmazását, mert egy érdekes témáról még szeretnék írni a drafttal és az ügynökökkel kapcsolatban, ez pedig a nem draftolt szabadügynökök, az UDFA-k kérdése. Ők azok, akik draftolhatóak lennének, de végül nem választják ki őket a drafton, így bárki szabadon licitálhat rájuk. Azonban ez a licit idén elmaradt, az UDFA játékosok számára a lockout megszűnte, és a szabályozások lefektetése kell ahhoz, hogy sor kerüljön ezekre az eseményekre. Magyarul, mondhatjuk azt, hogy jelenleg ezek a játékosok azok, akikkel leginkább kiszúrt a CBA-val kapcsolatos vita, hiszen a csapatok még jogaikat sem foglalhatják le. A drafton elkelt játékosok tudják, hogy melyik csapatban fognak játszani, igaz szerződésük még a levegőben lóg. Az UDFA-k, mint például Mark Herzlich, Derrick Locke vagy Joe LeFeged viszont teljesen fogalmatlanok ezen a téren, jövőjük kérdéses.

Ezúttal a rendes körülmények között zajló folyamatot szeretném bemutatni az olvasóknak, mégpedig Jack Bechta (újságíró NFP; játékosügynök JBSports (idén többek között Ricky Stanzi és Tyler Sash ügynöke)) egy 2009-es, témába vágó cikkén keresztül.

1996-ban Bechta négy Texas A&M-Kingsville játékost képviselt. Az egyetem nem keverendő össze Von Miller egyetemével, hiszen az A&M-Kingsville az NCAA Division II-ban, a harmadosztályban szerepel. A négy kliens között szerepelt Jermane Mayberry (OT), aki első körös prospect volt, és három nem sokra tartott játékos, Jorge Diaz (OG), Kevin Dogins (C) és Karl "The Truth" Williams (KR/PR/WR). Mayberryt az első kör végén, a 25. pickkel vitte el az Eagles, és később Pro Bowler és All-Pro játékossá is vált. Ő volt Bechta első, első körben választott kliense. Másnap sokkal komolyabb kihívásokkal nézett szembe, ugyanis három játékosát kellett csapathoz juttatnia még. A negyedik körben jártak, és Kirk Ferentz, a Ravens akkori támadófal edzője, az Iowa egyetem jelenlegi HC-ja már akkor érdeklődött a potenciális UDFA Jorge Diaz iránt! Ferentz már három héttel a draft előtt Bechta "nyakára járt" a játékos ügyében, pedig egy abszolút nem fontosnak tűnő láncszem lett volna a Ravens gépezetében. A segédedző lelkesedése miatt az ügynök szinte garantálta neki Diazt már az első hívásakor, ha nem draftolnák. Mire a hetedik körhöz értek, Diazért 12, Doginsért négy, Williamsért két csapat érdeklődött, de végül egyiküket sem draftolták. Ilyen helyzetben azokat viszik el leginkább, akikre nagy a kereslet, kérdezik is az ügynököket, hogy hány érdeklődő van még rajtuk kívül. Ha sok, több esély van arra, hogy a játékost draftolják a kései körökben. Mire véget ért a draft, Diazért már 14-es álltak sorban. A Vikings Bechtát megkerülve, közvetlenül a játékossal beszélt telefonon, még aláírási pénzt is ígért neki a csapat egyik segédedzője. Diaz úgy tűnt, a Vikings mellett voksolt, akik az előző két napban is felhívták. Közben Williamsért is befutott egy hívás, a Bucs egyik scoutja volt, aki személyesen tesztelte a nevesincs játékost az egyetem campusán. A másik érdeklődő a Dallas volt, de ők nem érdeklődtek annyira Williams iránt. Így Bechta megegyezett a Bucs-szal egy viszonylag jelentéktelen aláírási pénzben. Egy játékos helye tehát megvolt.

Diaz közben türelmetlenné vált, pedig csak 20 perccel a draft után jártak, izzottak a vonalak. Bechta nyugtatta a játékost, azt tanácsolva neki, hogy aki csak egy training campbe akarja elvinni, az úgyis elpárolog hamarosan, tovább lép egy másik guardra. Akik viszont igazán akarják, és ahol tényleg hosszabb távon is van esélye, azok ki fognak várni. Ferentz telefonált, és Bechta megkérte, hogy várjon kicsit türelemmel, mert szeretné a csapatok listáját lentebb szűkíteni. Közben a Dallas jelentkezett Diazért és Doginsért is. Diazt nem akarta oda küldeni, mert két sztár volt a kezdőben akkor a Cowboysnál, és megfelelő mély is volt a poszt. Doginson gondolkodott, de mivel úgy emlékezett, hogy draftoltak egy centert a harmadik körben, így türelemre kérte őket. Ekkor érkezett a Bucs és Jerry Angelo hívása. Angelo elmondta, hogy a guard posztjuk annyira nem erős jelenleg, és az egyik kezdő játékos FA is lesz a következő évben. Ráadásul a center poszton még cseréjük sem volt. Így Bechta azonnal döntött, a center Dogins is ide került. Két játékos elkelt, már csak Diaz volt hátra.

Bechta nem tudott kiigazodni Diaz sok ajánlata között, így felhívta Juan Castillot, az Eagles új támadófal-edzőjét (és a Texas A&M-Kingsville korábbi HC-ját), akinek nagy szerepe volt abban, hogy Mayberryt első körben vitte a Phily. Két órája volt vége ekkor a draftnak, és még mindig megvolt a 14 jelentkező. Castillo elmondta, hogy nem tud helyet biztosítani a játékosnak, elsőéves edzőként erre nem vállalkozna, de szerinte Jorge Diaz már első évében képes lehet pályára lépni az NFL-ben. Bechtának tetszett a válasz, gyorsan kihúzott hat csapatot a jelentkezők közül, akiknek túl zsúfolt volt a depth chartja és Diaznak nem kedvezett a blokkolási séma. Négy órával a draft után már ott jártak, hogy lassan lezárul a piac, de még mindig nem volt meg a döntés. Ekkor már a csapatok fő döntéshozói voltak a telefonnál, és próbálták meggyőzni az ügynököt és a guardot. Végül négyen maradtak, a Bucs, a Vikings, a Bears és a Ravens. Az összes csapat depthjét elemezték, és a Ravensnél, bár Ferentz nagyon igyekezett, nem nagyon találtak helyet. A csapat abban az évben draftolta Jonathan Ogdent, a leendő Hall of Famer OT-t, és a free agencyben is igazolt két falembert. Ferentz azonban továbbra is kitartott, pedig már az ötödik óra közeledett. Ezután Bechta megkérdezte az edzőt: "Kirk, mindenkinél több időt öltél abba, hogy Jorge Diazt megszerezd, tudom, hogy még mindig szeretnéd. De ha a fiadról, vagy a kliensedről lenne szó, és választanod kellene a Ravens zsúfolt fala és a Bucs foghíjas fala között, akkor hova küldenéd játszani?" 30 másodpercnyi csend után Ferentz azt mondta: "Jack, a Tampát választanám, ismerve a mi helyzetünket, de ennek ellenére még mindig szeretném, ha nálunk kötne ki." Bechta válasza: "Köszönöm, hogy őszinte vagy. A Bucshoz fogom küldeni."


Bechta ezután felhívta Rich McKayt, a Bucs akkori GM-jét (a Falcons jelenlegi elnökét), és megegyeztek egy szokásosnál magasabb aláírási pénzben és a szerződés aláírásában. Hat órával a draft után mind a három UDFA kliens Tampában kötött ki. Másnap hajnalban Jorge Diaz felhívta ügynökét, a következőt mondta: "Azt hiszem, hibáztunk. A Vikings folyamatosan hívogat, és megtripláznák a 15.000 dolláros aláírási pénzemet. Tényleg nagyon akarnak. Így meg is mondtam nekik, hogy nem írtam még alá szerződést, majd csak holnap fogom." Azonban már késő volt, amikor egy hírnevére valamit is adó ügynök kimondja, hogy az egyik csapaté a kliens, onnan már nincs visszaút. Bechta felhívta a Vikingst, és megmondta nekik, hogy jobban teszik, ha békén hagyják a kliensét a továbbiakban. A kezdeti bónusz kevés volt a maximális ajánlathoz képest, de Jorge Diaz a szezon hatodik meccsén már kezdett, és öt évig kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból. Természetesen ez jobb szerződést is hozott számára hamarosan. Williams is eljutott a kezdőig rövid időre, Dogins pedig csereként volt sokat használva.


Ez történik általában a draft után, nem ritka az sem, hogy a leírtaknak megfelelően, öt-hat óráig csúsznak az események, és ebből a szurkolók mit sem látnak. Az ügynökök az év legrosszabb időszakának tartják ezt, ami káoszt, kész őrületet szabadít el. Minden követhetetlenné válik, folyton csörögnek a telefonok, és alig van idő nyugodtan végiggondolni a helyzetet. Ilyenkor derül ki, hogy egy ügynök mennyire jó, itt dőlhet el az, hogy egy-egy peremjátékosnak mennyi esélye lesz a ligában maradni. Az első óra természetesen a legrosszabb, amikor általában 450 játékosért versengenek a csapatok azok után, hogy a drafton ennek kicsivel több, mint fele kel el. Csapatonként általában 8-15 UDFA szerződtetésére kerül sor. Miután három napot töltenek kb. 250 játékos kiválasztásával a drafton, átlagosan jön egy-két óra, amikor elkel a 450, NFL-re taksált UDFA nagyobbik része.


Nézzünk még példákat Bechta cikkéből. Aaron Boone, a Kentucky WR-e volt a JBSports kliense, aki iránt senki sem érdeklődött, pedig a draft már véget ért több mint 20 perce. Végül a Cowboystól befutott egy hívás, és Bechta hallotta a háttérben Bill Parcells HC beszédét. Kérte a hívást lebonyolító alkalmazottat, hogy adja Parcellst. A főedző átvette a telefont és gyorsan elmondta, hogy mennyire szeretné Boonet. Ekkor Bechta visszakérdezett, hogy látta-e egyáltalán játszani a játékost. Parcells elkezdett sorolni playeket a Louisville elleni rangadóról, és az ügynök meg is volt győzve. Garantálta a Cowboysnak a WR-t, miután megegyeztek egy 10.000 dolláros aláírási pénzben két évre. Később még egy csapat érdeklődött, de ők nem adtak volna aláírási pénzt.


Ha egy csapatnak van egy speciális szükséglete az adott poszton, akkor általában több kliensre hajtanak rá. Hívják az egyes ügynököket sorban, a GM, a cap felelős, az edzők, sőt még a tehetségkutatók is. A céljuk az, hogy megszerezzék a lehető legjobb játékost a poszton. Ha a GM hív, az általában azt jelenti, hogy te vagy az első opció, ha a területi scout, akkor valószínűleg csak sokadik tartalék, de sokszor nem ilyen egyértelmű a helyzet. És ez sok problémához vezet. Ha az ügynök nem tudja becsülni, hol áll a prioritást tekintve, akkor az történhet vele, hogy a nála befutónak gondolt csapat hirtelen eltűnik, mert megszerzi első célpontját. Se szó, se beszéd kámforrá válik, még a szóbeli ajánlat visszavonásával sem foglalkozik. Így ezt fontos valahogy megtudnia az ügynöknek minél hamarabb. Van aki már nyíltan megkérdezi, a visszahívási ajánlatok és a "jajj, nem tudom mennyi aláírási pénzt engedhet meg a csapat magának" jellegű válaszok egyértelmű jelei annak, hogy a játékos csak sokadik opció. Sok kezdő ügynök itt esik kelepcébe, mert ennek köszönhetően, az elpárolgó üzletfelek ahhoz vezethetnek, hogy a játékosa nem kap szerződést, vagy pedig lehetetlen helyzetbe kerül, ahol még lehet a campig sem jut el.


Van olyan eset is, hogy a későbbi jobb ajánlat miatt visszamond az ügynök egy korábban már elfogadott üzletet. A csapatnak azt mondja, hogy a játékos a tudta nélkül fogadott el egy másik ajánlatot. Akár igaz ez, akár nem, az ügynöknek ártani fog a helyzet. Hatványozottan igaz ez akkor, ha a játékos sokra viszi.


Todd Mortensen, San Diego State QB esetében Bechta nagyot hibázott. Hagyta a játékost beszélni Steve Mariuccival, a Lions akkori főedzőjével. Mind a játékos, mind az ügynök tudta, hogy jobb lenne neki Baltimoreban, mert a Lions akkor draftolta Dan Orlovskyt a hátsó körökben. Mortensen azonban el volt ragadtatva attól, hogy a HC beszélt vele, míg a Ravenstől csak a QB edző hívta Bechtát. Természetesen Detroitban akart játszani és rosszul is járt döntésével. Az irányító nem játszott a Lionsnél még a preseasonben sem, és alig fogta kezében a labdát edzésen is. A camp után elengedték, soha többet nem kapott lehetőséget az NFL-ben. Ez arra remek példa, hogy nem szabad a játékost hagyni beszélni senkivel a folyamatban, pláne nem egy HC-val, akinek már az érdeklődése is lenyűgözi az UDFA-kat. Az edzők, tulajdonosok egy ilyen helyzetben sokszor már azzal, hogy szóba álltak a játékossal, képesek eldönteni mindent, és sokszor a játékos érdekei ellen cselekszik ilyen esetben.

A példák sora után adódhat a kérdés, hogy miért is foglalkozok ennyit ezzel a témával. Egyrészt érdekes, kevéssé ismert terület NFL és üzleti szempontból is, továbbá meg lehet belőle ismerni a folyamat trükkjeit. Másrészt ott van az a döbbenetes szám, ami tegnap engem is meglepett. A 2011-es Pro Bowlra - több módosítás után - meghívott összesen 113 játékos között 23 korábbi UDFA szerepelt, ami a Pro Bowlerek több mint 20 %-a!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése