2011. május 22., vasárnap

8th Circuit: A játékosok válasza az NFL fellebbezési beadványára (05.20.)

A játékosok nevében pénteken Ted Olson beadta 125 oldalas válaszát az NFL fellebbezési dokumentumára, ennek rövidített tartalmát ismertetem ebben a bejegyzésben.

A bevezető részben Olson máris nekiugrik a másik félnek, a bíróságok korábbi megállapításainak megfelelően kartellnek nevezi az NFL-t. Közli, hogy a CBA-t, aminek léte védte az NFL-t a trösztellenes támadástól egyoldalúan mondta fel a liga (2008-as kilépés 2011-gyel), majd mikor a kilépési dátumot elérték, akkor illegális csoportos bojkottot vezetett be (lockout). És mint minden csoportos bojkott, ez is a Sherman Actbe ütköző törvénysértés. A játékosok ezzel a helyzettel szembenézve szüntették meg a szakszervezetüket (később beadásra került az a levél is, amit az NFL írt DeMaurice Smithnek a lejáratig történő megegyezés hiányában érvénybe lépő lockoutról, attól függetlenül, hogy mit tesz az NFLPA). A lockout minden egyes napján helyrehozhatatlan kár éri a játékosokat. Emellett a bevezetés végén Olson kimondja, hogy a Norris-LaGuardia Act nem szabályoz olyan helyzeteket, amikor nem létezik a szakszervezet, de ha mégis megtenné, akkor a Mackey vs. NFL perben szinte teljesen hasonló helyzetben kimondható volt megszüntető határozat. Az NFL álláspontjai a kérdésben ellentmondanak mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az 8th Circuit korábbi döntéseinek, amelyek között olyan ügyek is szerepelnek, amelyben az NFL a mostanival tökéletesen ellentétes álláspontot képviselt.

A négy NFL által felvetett fellebbezésben vizsgálandó pontra (lásd NFL beadvány) egyenként felsorolásra kerülnek korábbi precedensek, amelyek között több új is található.

Kijelentésre kerül, hogy a kerületi bíróság nem lépte túl hatáskörét, amikor megszüntette a lockoutot, mivel a Norris-Laguardia Act itt nem érvényes annak köszönhetően, hogy ez nem egy munkajogi vita. A bíróságok korábban megállapították, hogy munkajogi vitának az minősül, amikor a munkavállalók kollektíven vesznek részt munkához kötődő folyamatokban, és azzal kapcsolatosan kerül sor nézeteltérésre. Az NFL egyetlen olyan precedenst sem tud felvonultatni, amely szerint a munkaadó és a nem szakszervezetbe tömörült munkavállalók viszonyának esetében érvényes lenne a Norris-LaGuardia Act. A 1st, a 7th, és a 9th Circuit megállapította korábban, hogy a törvény csupán a sztrájkokra vonatkozik, lockoutokra nem.

A munkajogi kivétel fennállásával kapcsolatban kijelentésre kerül, hogy az megszűnik létezni, ha a kollektív egyeztetések szakasza lezárul. A bíróságnak nem kell kivárnia azt, amíg az NLRB dönt, már ez korábban egy teljesen hasonló helyzetben megtörtént, sőt, az NFL az előző CBA-ban vállalta azt is, hogy a decertifikáció támadásáról lemond. Emellett arra sincs garancia, hogy az NLRB egyáltalán kezd valamit az NFL panaszával. Az elszenvedett károk aránya és a közérdek is a lockout bírósági megszüntetése mellett áll.

Az érvelési rész legfontosabb megállapításai:
1. A Norris-LaGuardia Act nem tiltja meg a kerületi bíróság számára az NFL illegális csoportos bojkottjának a megszüntetését. Az NFL állításaival szemben, ez nem egy munkajogi vita, mivel nem tartalmaz kollektív egyeztető feleket a játékosok oldalán. Az a kitétele a törvénynek, hogy a konfliktus munkaügyi vitából nő ki, szintén nincs érvényben, mert az egyik oldali egyeztető fél hiányában ez már nem munkajogi vitának minősül. Ha nincs ilyen vita, akkor teljesen mindegy, hogy honnan származik, ezt részletesen kifejti a törvény 13. szakasza, amit az NFL "elfelejtett" megemlíteni. Másrészt egy trösztellenes ügy esetében sohasem állapították még meg, hogy munkajogi vitából származna, a játékosok képviselete hasonló döntésről nem tud. A törvény 2. szakasza kimondja, hogy a törvény kifejezetten kollektíven képviselt munkavállalók vs. munkaadó konfliktusok esetén tiltja a bírósági beavatkozást. Az NFL 4. szakaszra vonatkozó értelmezése teljesen ellent mond a törvény előző 80 évben használt értelmezésének, három fellebbviteli bíróság is megállapította, hogy a Norris-LaGuardia Act nem vonatkozik lockoutokra. A Mackey perben ez a bíróság állapította meg, hogy nem áll útjában a törvény a játékospiaci megkötések bírósági határozat útján történő megszüntetésének. Emellett az NFL felveti, hogy hibázott akkor is a kerületi bíróság, amikor nem tartott meghallgatást az illetékesség ügyében, ezt azonban sohasem kérvényezték.

2. A munkajogi kivétel nem védi az NFL csoportos bojkottját a Sherman Act "támadásától". Három korábbi NFL-t érintő ügyben is megállapításra került, hogy a kivétel már nincs érvényben, amikor már nincs kollektív egyeztetési kapcsolat. Ismét, immár sokadik alkalommal cáfolásra kerül az NFL Brown és Powell precedense, amelynek NFL általi értelmezését annak idején Nelson bírónő is kétségekkel fogadta, hiszen az ügyek keretében jogi patthelyzet (impasse) állt fenn létező szakszervezet mellett. Azért élt a munkajogi kivétel a kollektív egyeztetések után is egy adott ideig, itt azonban nem létezik a szakszervezet, így a helyzet teljesen más. A Powell perben megállapításra került, hogy a decertifikáció esetén azonnal hozzáférhető a trösztellenes törvény. Ismét említésre kerül az is, hogy a játékosok a feloszlatással fontos jogaikról mondtak le.

3. A kerületi bíróság nem lépte túl hatáskörét, amikor nem várta ki az NLRB válaszát. Ez egy trösztellenes ügy, így az NLRB szakhatósági hatáskörének érvényesítésére nincs szükség. A bíróságnak megengedi, de nem teszi számukra kötelezővé a szabályozás ennek az útnak az igénybevételét. Az 8th Circuit is megállapította korábban, hogy ilyen esetben, még akkor is, ha nagyon indokolt lenne, a pluszköltségek vagy a hosszú döntési folyamat elengedhetetlenné teszik a szakhatóságok hatáskörétől való elvonatkoztatást. A kerületi bíróságok, a fellebbviteli bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság is eltekintett több esetben (NFL ügyben is) az NLRB-re való várakozástól és saját hatáskörben hozott döntést a kérdésben. A decertifikáció "csalás" voltát is cáfolja a beadvány, egyszerűen azért, mert az NFLPA semmi olyat nem tett a megszűnés óta, ami szakszervezetre jellemző, lemondtak jogaikról és azokat újra nem alkalmazták. Az NFL részéről csak játékosok nyilatkozataiból való kiragadott mondatok állnak rendelkezésre, amelyek nem jelentik azt, hogy az NFLPA ismét szakszervezetként működne. Kiemelésre kerül az is, hogy az NFL lemondott már a decertifikáció támadásáról a CBA-nak megfelelően. (Ebben a kérdésben fontos az NFL szerint, hogy mikor decertifikáltak, ha CBA lejárat előtt, akkor jogos a támadás, ha CBA lejárat után, akkor nem lehetne csak támadni. Olson ezt a pontot is kivédi azzal, hogy ezt a CBA pontot nem így kell értelmezni.)

4. Az összes többi faktor a játékosok oldalán áll. A lockout jelenleg is helyrehozhatatlan kárt okoz nekik, ezt egy bizonyos szinten az 8th Circuit is elfogadta már a felfüggesztés kapcsán. A bírósági végzés kimondásának feltétele azonban nem is a jelenlegi kár, hanem csak annyi, hogy annak veszélye fennálljon a közeljövőben. Az NFL két kategóriába tartozó helyrehozhatatlan kárról tesz megállapítást, de egyiknek sincs alapja. Az, hogy a folyamat megzavarja a kollektív egyeztetéseket, nem igaz, mert azok nem zajlanak, mivel nincs szakszervezet. Másrészt azt vetik fel, hogyha le kellene fektetniük szabályozást és megindulnának a tranzakciók, akkor az később számukra visszaállíthatatlan lenne, ha a bíróság mégis nekik kedvezően dönt. Ezzel az NFL azt állítja, hogy helyrehozhatatlan kárt szenved, hogyha működik, ami nem igaz. Emellett, ha olyan szabályozást fektetnek le, amelyben nincsenek trösztellenes per keretében támadható pontok, akkor trösztellenes fenyegetésnek sincsenek kitéve. Ezen károk összességében jóval a játékosok által elszenvedett károk alatt maradnak a lockout fenntartása esetén. Végül a közérdek, ahogy már ez a bíróság is megállapította a felfüggesztés kapcsán, azt kívánja meg, hogy a 2011-es szezon ne maradjon el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése