2011. április 13., szerda

Érdekességek a capről, a tehetségkutatásról és a nemzetközi terjeszkedésről

Két hónappal ezelőtt bemutattam azt, hogy milyen kapcsolat áll fenn a bevételek és a fizetési sapka között, illetve hogy is néz ki napjainkban a bevétel megosztási modell. Ezúttal, Andrew Brandtnak köszönhetően a salary cap belső szerkezetébe nézünk bele, és megvizsgáljuk a tulajdonosok utolsó ajánlatának megfelelő cap számokat is.

A salary cap, vagy magyarul fizetési sapka az NFL bevételeinek azon része, amelyet a játékosok fizetésére használnak fel. Ez két tételből épül fel. Egyrészt létezik a Team Salary (csapatfizetés), illetve a Benefits (egyéb juttatások) összetevő. A juttatások szintén több részből épülnek fel, közéjük tartozik például a Minimum Salary Benefit és a Player Performance Benefit. Előbbi a rutinos játékosokhoz juttat a cap számon felüli juttatásokat, utóbbi az alulfizetett játékosokat igyekszik kompenzálni. Amikor legtöbbször a salary capről beszélünk, akkor az a csapatfizetést jelenti. Mint arról beszámoltam korábban, a sapka 2006 óta a Total Revenuehoz, a módosított összbevételhez volt kötve, ezt megelőzően egy hasonló módosításon átesett bevétel tétel, a kiemelt bruttó bevétel volt az alap (DGR). A 2005-ös, szerződéshosszabbítás előtti utolsó cap összege 85,5 millió dollár volt, amely azonnal 19 %-kal nőtt az új modell értelmében 2006-ra (102 millió dollár). 2009-ben, amikor utolsó alkalommal volt életben a fizetési sapka, 148 millió dollárra rúgott a sapka, amiből a tényleges fizetésre használt rész 128 millió dollár volt azok után, hogy az utolsó cappel szabályozott évre vonatkozó szabályozás további 5 millió dollárt engedélyezett erre a célra (eredetileg 123 millió lett volna a cap). Ennek ellenére a csapatok továbbra is az eredeti összeggel, az említett 123 millió dollárral számoltak. Átlagosan a csapatok ebből 116 millió dollárt költöttek a játékosokra, így együttesenként 7 millió dollárt, összesen 224 milliót spóroltak.

A tulajdonosi ajánlat 141 millió dolláros capről szólt 2011-re, amelyből 114 millió lett volna a csapatfizetés és 27 millió dollár a juttatások része. Tehát a 2009-es évhez képest ez 7 milliós visszaesés a két tényezőt tekintve, illetve 9 milliós a tényleges fizetések terén. A további évekre emelkedő, de nem a módosított összbevételhez kötött számokat tartalmazott a javaslat, amely így a növekvő bevételekből kihagyta volna a játékosokat. (Persze ez igaz arra vonatkozóan is, hogyha csökkennek a bevételek, de a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy jelentősen növekedni fognak. Említettem már a blogban korábban, hogy Goodell tervei szerint az NFL bevételei a mostani 9 milliárd dollárról 25 milliárdra növekednének hosszútávon.) Módosítható volt egyébként még ez a javaslat is, megváltozhatott volna a 141 millión belüli arány a 114-27-ről 121-20-ra, de még akkor is 2 millióval kevesebbet kaptak volna a játékosok, mint 2009-ben. A lényeg azonban a tényleges költött pénz a játékosok számára. Érdekes Brandt azon megjegyzése, hogy más a cap minimum (vagy minimum team salary, ami eddig is a cap %-ában volt megállapítva), és más a cash minimum, ami a ténylegesen pénzben kifizetett tételeket tartalmazza. Előbbi technikákkal kijátszható a Packers volt cap szakértője szerint. Utóbbi nem szerepelt az előző CBA-ban, de az újban mindenképpen benne kellene legyen az NFLPA terveinek megfelelően. Mindezek után jön több olvasónál a következő kérdés: Nem az volt a játékosok egyik pontja a Brady vs. NFL perben, hogy ne legyen salary cap? De, ez volt, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez így is lesz még a játékosok "győzelme" esetén sem. Hiszen a munkajogi kivétel felhúzása mellett (az NFLPA szakszervezeti újraalakulásával) már nem ütközik ez a szabályozás jogszabályba. A cash minimum ajánlat tulajdonosi részről 90 %-os volt, Brandt szerint egy 92-93 %-os érték már elfogadható lenne az NFLPA-nek.

Ha már szóba került a csapatok által költött pénzmennyiség, akkor térjünk át Jack Bechta szintén az NFP-n megjelent írására, amely a játékosokra elköltött pénzmennyiséget, valamint kismértékben a draftok sikerességét állította szembe a csapatok sikerességével. A konzekvencia nem meglepő, azok a csapatok, amelyek keveset költenek, kevésbé képesek sikeres szereplése, amelyek többet, azok inkább, de a több pénz sem garancia a sikerre. Az elmúlt öt évet vizsgálta, ahol kiemelte az átlagosan legtöbb (DAL, WAS, SEA, IND, SD, PIT, MIN), és legkevesebb pénzt költő csapatokat (TEN, CIN, BUF, JAC, TB, KC, ATL). Elemezte a legjobban működő franchise-ok közül a jól draftoló, és átlagosan nem sokat költő csapatokat, amelyek a pályán is sikeresek. Mintaként az Eaglest és a Steelerst említi főként, a szabadügynök-piacon is okosan működő csapatok közül a Saintset, valamint a nagyon keveset költő csapatok közül a Patriotstól elcsábított GM-ekkel előretörő Falcons és Chiefs gárdáit. Talán a Falcons a legérdekesebb ezen a téren, hiszen a 2000-es évek első felében a Vick-érában is csúcson voltak, aztán jött két gyenge év, és a Ryan-érában most megint a liga legjobb együttesei között vannak. Ennek ellenére itt is láthatjuk, hogy átlagosan elképesztően keveset költöttek, valamint a Forbes listán is csupán 26-ak voltak. Talán most, hogy a 2010-es Forbes lista felénél járunk, ez eddig a legnagyobb meglepetés az olvasók számára is. Érdekesség, hogy a korábban modell franchiseként emlegetett és lemásolt Patriots ma már annyira nem kimagasló minta a ligában. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Bill Belichick a 2000-es évek első felében akihez nyúlt, az kis túlzással arannyá vált, az évtized második felében viszont jöttek nagyon gyenge draftok, amelyekre nem nagyon lehetett építeni hosszútávon. A másik tényező ebben a viszonylatban, hogy a remekül draftoló csapatok előbb-utóbb rászorulnak arra, hogy megfizessék játékosaikat piaci áron, ez pedig felfelé tolja a bérköltségeket. Ez vár majd a Falconsra, a Chiefsre és a Tampára is majd. Green Bayben pedig már be is következett, tavaly ők költötték a bérekre a legtöbb pénzt. Korábban már bemutattam a Super Bowl győztes Packers építésének modelljét, amely elsősorban a draftra épít. A Packers mellett még hiányolom az elemzésből egy kicsit a Coltsot is, nem is az elköltött pénz (ott általában eléggé elől tartózkodnak), hanem a draftra épített modell miatt. Gondolom az mindenkinek egyértelmű, hogyha egy csapat a draftra helyezi a hangsúlyt, akkor sokkal kevésbé jellemző rá a szabadügynök-piaci mozgás, és ezáltal az árversenyben egyes játékosok túlfizetése. Illetve a draft a top 10-es játékosok kivételével eddig is hosszabb távon elég jól menedzselhető fizetéseket biztosított a cap guruk számára.

Lassan két éve írtam meg a tehetségkutatásról szóló cikkemet a bowl.hu jogelődjén, amely segített mindenkinek abban, hogy jobban mögé lásson a tehetségkutatók munkájának, és megtudják az olvasók, hogy mindössze hét csapat épít kizárólagosan saját belső scoutingjára. A napokban - elsősorban a Brady 6 dokumentumfilmnek köszönhetően - ismét előtérbe került az a kérdés, hogy miért vannak hatalmas bustok az első körökben és miért kelnek el Tom Bradyk, Marques Colstonok a hatodik-hetedik körökben. Bechta a kérdést a pénz oldaláról közelíti meg, szerinte, ha többet költenének a csapatok a tehetségkutatásra, akkor kevesebb hasonló "hiba" lenne. Azzal persze nem feltétlenül értek egyet, hogy ezek meg is szűnnének, vagy arányaiban kellően hatékony lenne a további pénzbefektetés, de csökkenteni lehetne őket. Ettől függetlenül még mindig az lenne a draft, aminek két éve leírtam: nem egzakt tudomány, szerencsejáték. Bechta érdekes összehasonlítást tesz a nagyvállalatok K+F (kutatás-fejlesztés) részlege és az NFL csapatok scoutingja között. Most, hogy ezzel egyetértünk, vagy sem, az egy másik történet. Van-e akkora hatása a scoutingnak az NFL csapatok profitjára, mint a K+F-nek egy nagyvállalat esetében? A kérdésre valószínűleg nem a válasz kicsit hosszabb gondolkodás után, de kétségtelen, hogy érdemes ezen elmerengni. Bechta 15-20 %-ra becsüli egy cég K+F költségeit a bevétel százalékában, és ezt várná az NFL csapatoktól is. Ezzel szemben azt kapja meg, hogy a 15 %-kal számolás esetén esedékes csapatonkénti 37,5 millió dollár helyett a becsült számok szerint az NFL együttesei ennek még tizedét sem költik tehetségkutatásra. Becslése szerint 2 és 3 millió dollár közötti költsége van átlagosan csapatonként a scouting munkának. 1,8 millióra becsüli a béreket összességében, 300.000-600.000 dollárra az utazási költségtérítést. Csupán pár dolgot felejt ki az elemzésből, a BLESTO és National scouting szervezetek éves díját, a számukra biztosított scout éves bérét, illetve az általuk publikált kiadványok költségeit.

Bérköltségek Jack Bechta szerint:


Játékosügyekkel foglalkozó igazgató: $455.000

Egyetemi tehetségkutatásért felelős igazgató: $275.000

Profi játékosokkal foglalkozó személyzeti igazgató: $250.000

Profi játékosokkal foglalkozó személyzeti igazgatóhelyettes: $75.000
Hét területi scout: $95.000/fő, összesen: $665.000

Adminisztrátori személyzet: $60.000
Egyéb asszisztensek: $45.000

Éves összfizetés: $1.835.000

Kiemeli még a pénz mellett annak szerepét, hogy elkészülnek a rangsorok, de a scoutok nem kapnak helyet a draft napján a döntéshozók asztalánál, vagy ha helyet is kapnak, nincs elég tekintélyük. Ez is hozzájárul a rossz döntésekhez. Én emellett még kiemelnék kettőt a sok egyéb tényező mellett. Egyrészt, a scoutok is tévedhetnek, és nem is akármekkorákat szoktak. Ha kívülről belülről, A-tól Z-ig megismered a játékost, akkor sem tudod, mit hoz a jövője. Ki tudja mikor jöhet egy olyan esemény, ami örökre megváltoztatja a jövőt (pl.: egy rosszul sikerült party, ahol fegyverek sülnek el, vagy egy sérülés, amely tönkreteszi a pályafutást a teljes kiforrás előtt). Kérdezek még. Honnan tudja a scout azt, hogy egy játékos milyen hamar veszi fel az NFL ritmusát? Nem tudja, csak tippel, aztán lehet teljesen más történik. Lehet, hogy valaki, akit semmire sem tartottak, tízszer annyit dolgozik majd, és kiszorítja tehetségesebb vetélytársait, sőt, az aluldraftoltság is motiválhatja. És még visszatérve a sérülésre, jöjjön a kedvenc példám. Mi történik akkor, ha Drew Bledsoe nem sérül meg 2001-ben? Tom Brady játéklehetőség nélkül hogy lenne Hall of Famer várományos, sok-sok díj nyertese, hogy keresne annyit, amennyit ma? Mi történik, ha 2008-ban nem sérül meg Brady? Matt Cassel még mindig New Englandben koptatná a padot minimumfizetésért, miközben ma a Chiefs kezdő irányítója, kb. 25-ször annyit keres és még Pro Bowler is. Az egyetemen nem is kezdő Cassel lehetett volna első körös tehetség attól, hogy a scoutok többet keresnek? Nem hinném. Tom Brady lehet, hogy hamarabb kelt volna el, ha többet költenek scoutingra, de hogy top QB prospect legyen, az elképzelhetetlen lett volna. Nagyon sok függ tehát attól is, kinek milyen szerencséje van, vagy a HC mennyire bízik benne, ezekre pedig a scoutoknak nincs befolyása. Játéklehetőség nélkül nem leszel senki, márpedig addig is el kell jutni, hogy ezt valaki kiérdemelje az NFL-ben.

Tegnap bejelentették, hogy az idei évben (ha lesz idény) a Tampa Bay Buccaneers és a Chicago Bears játssza az NFL londoni mérkőzését. Ennek apropóján nézzünk kicsit bele az NFL "globális stratégiájába". Az NFL régóta próbálkozik azzal, hogy új piacokat nyisson meg, amelyeken meghódíthat új szurkolókat, és amelyek által növelheti a sport népszerűségét világszerte. Az 1980-as években kezdődött az egész próbálkozás, amikor angol csatornák adni kezdték a Super Bowlt, a közvetítések később elérték Németországot (ki ne emlékezne az akkori nézők közül a Sat1 SB közvetítései) és Spanyolországot is. Ezek azonban már kötődtek ahhoz, hogy a felsorolt országokba betette a lábát az NFL játékosokat fejlesztő ligája, amely 1991-ben jött létre, akkor még World League néven. Kezdetben még kanadai és amerikai csapatok is szerepeltek a ligában, amely két év játék után két évre szünetelt. 1995-ben indult a csak európai liga NFL Europe néven. Angliából a London Monarchs és a Scottish Claymores, Spanyolországból a Barcelona Dragons, Hollandiából az Amsterdam Admirals kapcsolódott be a küzdelmekbe, Németországban pedig Berlinnek, Düsseldorfnak, Kölnnek, Frankfurtnak és Hamburgnak is volt csapata több-kevesebb ideig. A liga azonban hosszútávon nem hozott profitot, kitermelt pár jó játékost a 90-es években (Jake Delhomme vagy Kurt Warner pályafutásához nagyban hozzájárult a ligabeli szereplés), de a 2000-es évekre felesleges nyűggé vált az NFL számára. Emiatt döntöttek úgy, hogy 2007-ben megszüntetik a liga működését. Az NFL Europe története folyamán sohasem sikerült igazán megnyerni a közönséget, többet jelentett volna a nézőknek, ha az elit jelenik meg a pályákon, nemcsak az amolyan "töltelékjátékosok", átlagosan 10.000 és 35.000 közötti nézőszám volt jellemző a meccseken. 2005-ben tesztként új stratégia vette kezdetét, amelynek keretében egy alapszakasz mérkőzést rendeztek meg Mexikóban az Azték Stadionban és 103.467 néző látta a gyengélkedő Cards és 49ers divízió rangadóját. A következő lépés az Európa és Ázsia felé nyitás lett volna. Kínába vittek volna el egy preseason mérkőzést 2007-ben (SEA-NE), de törölni kellett a meccset a H1N1 járvány miatt. Azóta az ázsiai terjeszkedés nem került napirendre. Októberben aztán megkezdődött a londoni sorozat, amelynek ötödik mérkőzését rendezhetik meg idén (MIA-NYG, SD-NO, TB-NE, SF-DEN, TB-CHI).

Az kiderült a londoni jelenléttel kapcsolatosan, hogy az igazi sztárok arra sarkallják az európai célközönséget, hogy megtöltsék a Wembley lelátóit, a kérdés azonban továbbra is az, hogy ennél több kihozható-e ebből. Az NFL Europe-pal kicsit túltervezett a liga, a londoni meccsel vajon alultervez-e? Roger Goodell szereti hangoztatni, hogy szeretne NFL csapatot Londonban, sőt, 2010-ben azt is mondta, hogy egy egész európai divíziót el tudna képzelni. Én azonban ezt mindig üres PR üzenetnek gondoltam, mert mindig akkor beszél erről, amikor Londonban jár, vagy a kollektív egyeztetések alkalmával merült fel a nemzetközi terjeszkedés, de még ott sem esett szó európai csapatról. Nem lenne jó ez a folytonos Európa és USA közötti repkedés a játékosoknak, avagy van szerintem olyan földrajzi határ/akadály, amelynek átlépése gondot jelenthet az érdekeltek számára. Az évi egy vagy pár mérkőzés jó, de ennél többet jelenleg és a közeljövőben nem tudok elképzelni.

Ezzel párhuzamosan 2008-ban a Bills megkezdte ötéves torontói mérkőzéssorozatát, amely 3 preseason és 5 alapszakasz meccset vitt, illetve visz majd el a kanadai városba. Ralph Wilsonék 78 millió dollárt kaptak a vendégszereplésért, és a Bills kis helyi szurkolói bázisa és szűk piaca fel is veti annak a lehetőségét, hogy egyszer a Buffalo esetleg Torontóba költözzön, és ezzel az első külföldi NFL franchise legyen. Sokkal nagyobb a realitása ennek, mint az európai franchisenak. Egy azonban biztosnak tűnik, amíg Wilson a Bills tulajdonosa, addig maradnak nyugat-New Yorkban.

Visszakanyarodva a Bucs-Bears összecsapáshoz, gondolom sokaknak feltűnt az, hogy a Tampa már másodszor vesz részt a mérkőzésen. Ez köszönhető annak is, hogy tavaly mindössze 75 %-os volt a hazai stadionjuk kihasználtsága, de sokkal nagyobb szerepet tulajdoníthatunk a Glazer család angliai érdekeltségeinek. Glazerék a Manchester United tulajdonosai, és ha már itt járunk, és ez tényező, akkor hamarosan - a Ramst és az Arsenalt összekötő Kroenke miatt - a St. Louis is bejelentkezhet a londoni derbikre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése