2011. április 26., kedd

Brady vs. NFL: Susan Nelson döntése a lockout megszüntetéséről

Susan Nelson bírónő a tegnapi napon megszüntette az NFL és csapatai által bevezetett lockoutot. A bírónő azonnali végrehajtást rendelt el, ami azt jelentené, hogy az NFL-nek el kellene kezdeni a működést, pár napon belül be kellene indulnia a szabadügynök-piacnak is. A liga most első körben kérvényezi majd Nelsonnál a fellebbezési procedúra lezajlásáig a végzés végrehajtásának felfüggesztését, majd ha az sikertelen, akkor ugyanezt teszi másodfokon, a st. louisi 8th Circuit Court of Appeals-en. Amennyiben valahol megadják nekik erre az esélyt, akkor az NFL nem kényszerül a lockout azonnali megszüntetésére. Ezzel párhuzamosan befut majd fellebbezésük St. Louisba. A beadvány várhatóan legfontosabb pontja az lesz, hogy kétségbe vonja Nelson bírónő illetékességét hasonló végzések kimondását illetően a Norris-LaGuardia Actnek megfelelően.

A döntésről részletesen

Az illetékesség kérdéséről:
Az NFL fő érvei arra építenek, hogy a konfliktust a National Labor Relations Act és a Norris-LaGuardia Act alatt kell értelmezni. Ezeknek a munkajog területén alkalmazott jogszabályoknak az említése azt feltételezi, hogy a játékosokat továbbra is a volt szakszervezetük képviseli, amely kollektív egyeztetésekre képes a nevükben. Ez felveti azt a problémát, hogy vajon érvényes volt-e a szakszervezet feloszlatása, és azt érvényesnek ítélheti-e a bíróság, vagy továbbítania kell-e az ügyet az NLRB-nek. Az NLRB-vel kapcsolatban Nelson az NFL hivatkozott precedensét nem helytállónak minősíti és kijelenti, hogy ez a trösztellenes ügy - precedensként megnevezve egy Legfelsőbb Bírósági döntést - nem tartozik az NLRB elsődleges joghatósága alá. Szakhatósági hatáskörük van, de ez az ügy komplex volta miatt nem utalható a kezükbe. Ennek oka többek között az is, hogy csak egy kis része ez egy olyan ügynek, amelyben a további várakozás az NLRB decertifikáció jogosságával kapcsolatos döntésére csak fokozná a játékosok által folyamatosan elszenvedett és az idő múlásával növekvő mértékű helyrehozhatatlan kárt. Nelson emellett kijelenti azt is, hogy az NLRB valószínűleg nemet mondana egyébként is az NFL vádjaira a decertifikáció érvénytelenségét, "csalás" voltát illetően. Ennek oka, hogy az NLRB-nek nincs olyan feladata, hogy egy unió felbomlását engedélyezze, azt akármikor megteheti a szakszervezet maga. Nelson felhívja arra is a figyelmet, hogy a decertifikációval a játékosok fontos jogaikról mondtak le, ezért sem lehet szimpla taktikai húzásnak nevezni az unió feloszlatását, ugyanis túl komoly áldozatokkal jár. Ráadásul korábbi NFL ügyeket sorol fel precedensként, amelyekben említésre kerül az is, hogy a bírósági stratégia volta a szakszervezet feloszlatásának irreleváns. A bírónő elismeri azt, hogy mindkét oldal tettei (decertifikáció, lockout) a stratégiájuk részei, de úgy érzi, hogy a jogokról való lemondás és a korábbi ügyek megállapításai miatt kijelenthető az, hogy a decertifikáció érvényesen végrehajtódott. Kiemeli azt is, hogy az NLRB többnyire elveti azokat az ügyeket, amelyek a feloszlatással kapcsolatosak, hiszen azok szakhatósági feladatkörük határán túlnyúlnak a szakszervezeti megszűnéstől kezdődően. Végezetül ismét megemlíti, hogy az NLRB-re való várakozás esetén a növekvő helyrehozhatatlan kár mértéke is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az NLRB szerepét az ügyben "felülbírálja". Az NFL azon pontjára, hogy a volt unió kollektív egyeztető státusza mikor szűnik meg, Nelson kiemeli, hogy az NFL által hivatkozott ügyben impasse (jogi patthelyzet) állt fent, nem pedig a szakszervezet megszüntetése, amely itt megtörtént, így az időben való távolság a kollektív egyeztetésektől nem szempont, a feloszlatással azonnal megszűnt az NFLPA egyeztető partnernek lenni. A Norris-LaGuardia Act kapcsán Nelson közölte, hogy szerinte a lockoutokra nem alkalmazható, de ha ez nem is lenne így, a törvény akkor is munkaügyi vitákra vezethető vissza, amelyek a korábbi értelmezések szerint feltételezték a szakszervezet és a tulajdonosi kör létét. Mivel az unió nem létezik, Nelson szerint a Norris-LaGuardia Act nem érvényesül, több precedenst hozott fel erre, többek között több olyat, amelyben korábban az NFL ellen ítéltek. Az NFL összes adott törvény alkalmazását támogató precedensét elégtelennek ítélte, részben azért, mert még fennálló szakszervezet esete állt fenn, részben pedig az ügy jelen helyzetben való alkalmazhatatlansága miatt. Ezzel a dokumentum 68. oldalára értünk, ameddig tartott az illetékesség kérdésének elemzése. Ez, annak tükrében, hogy az egész döntés 89 oldalas, mutatja, hogy mennyire fontos az egész ügy szempontjából az illetékesség. Utaltam korábban arra, hogy alig esett szó a tényleges, lockout felfüggesztését befolyásoló érvekről a 6-ai meghallgatáson, ott is főleg az illetékesség témakörét feszegette a két fél.

A lockout megszüntetéséről: Nelson szerint szükséges a lockout megszüntetése, mert meg kell óvni a játékosokat a helyrehozhatatlan károk elszenvedésétől. Mind a négy fő kérdésben a játékosoknak ad igazat. A bírónő szerint a játékosok kellően bebizonyították, hogy nemcsak a jövőben, hanem jelenleg is helyrehozhatatlan károk érik őket. Pénzzel nem válthatóak ki ezek a károk, elsősorban azért, mert a játékosok karrierjének hosszúsága limitált, és az sem megállapítható, hogy milyen pénzbeli térítéssel lehetne őket kiváltani, egy kompetitív piac hiányában. Szintén igazat ad abban a bírónő a játékosoknak, hogy a képességeik megkophatnak azzal, hogy távol tartják őket az edzésektől. Ha egy egész szezon elmaradna, ez akár olyan mértékű képességromláshoz is vezethetne, amely egyes játékosok karrierjének végét okozhatná. Az egyes játékosok esetében is megalapozottnak látta a helyzetet Nelson, a szabadügynököknél a csapat hiányát, az újoncok esetében a drafton való részvétel utáni szerződés nélküli állapotot, a szerződéssel rendelkezőknél pedig az elmaradt bónuszokat hozta fel érvként. Különös figyelmet szentelt a szabadügynökké váló öt játékosnak és közülük Logan Mankinsnek és Vincent Jacksonnak, akiknek szabadügynök státuszát megváltoztatta a 2010-es szabályozás és emellett most nem-exkluzív franchise taget kaptak. A bírónő szerint a játékosok által a lockout során elszenvedett károk meghaladják azt a kárt, amit az NFL szenved akkor, ha a lockoutot megszüntetik. Ennek alátámasztására Nelson többször említi azt, hogy az NFL azon állítása, mely szerint a lockout megszüntetésével trösztellenes törvényszegésekre kényszeríti őket, nem elég meggyőző. Az egész ügy tekintetében nem akart jósolni a bírónő, csak a lockout szempontjából ítélte meg az ügyben való sikerességre vonatkozó kérdést, és megalapozottnak tartotta a pontot. Végül megállapította, hogy a közérdek számára is fontos a lockout megállítása, hiszen a TV társaságoktól a helyi vállalkozásokig mindenkit érint gazdaságilag, illetve a szurkolók érdekeit is figyelembe vette.

Gyakorlatilag alig szerepelt az egész döntésben pozitív mondat az NFL és a tulajdonosi oldal számára, csupán annyi, hogy a trösztellenes csoportos per első pontján kívül a többi pontot majd egy másik napon fogják megvitatni, nem ezúttal dönt róla Susan Nelson.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése