2011. március 5., szombat

Egy ügynök vallomása 4. - Hollywood és bukás

Utolsó részéhez érkezett sorozatunk, amely Josh Luchs, minden idők legfiatalabb játékosügynökének pályafutását követi végig az SI tavalyi cikke alapján. Korábban beszámoltunk Luchs kezdeti éveiről és Doc Daniels-szel kibontakozó együttműködéséről, a Ryan Leaf-kalandról és a Gary Wichard cégénél töltött pár évről. Ezúttal betesszük a lábunkat a világ show businessének központjába, Hollywoodba.

Hogy milyen volt a csúcson lenni? 2006-ot írtunk, az irodámban ültem egy beverly hillsi épületben, és az egész emelet a sportügynöki részlegnek volt kialakítva. A falakon olyan kliensek portréi sorakoztak, mint Corey Dillon vagy Rodney Harrison.
Éppen a Dallas Cowboys defensive endjével, Marcus Spears-szel beszélgettem telefonon és próbáltam meggyőzni arról, hogy váltson ügynököt, bízzon meg minket a képviseletével. Megkértem, hogy jöjjön el Los Angelesbe, majd kinyitottam az ablakot és kinyújtottam a telefont. "Hallod ezt Marcus?" - kiáltottam. "Tudod mi ez? Ez Hollywood nyüzsgése. Hollywood vár rád. A kérdés csak az, hogy te válaszolsz-e hívó szavára." Egy héttel később Marcus ott volt az irodámban és aláírta az új szerződését hozzánk.
A 2000-es évek ügynöki világának evolúcióját Hollywood sportba való berobbanása indította el. A kezdő lökés az volt, amikor a CAA ügynökség elcsábította az egyik legnevesebb játékosügynököt, Tom Condont az IMG-től 2005-ben. A vállalkozás, amely Tom Cruiset vagy Angelina Joliet képviselte, összefogott azzal az emberrel, akinek a fő kliensei Peyton és Eli Manning voltak. A nagy bejelentés árnyékában Steve Feldman és én csatlakoztunk egy másik neves hollywoodi ügynökséghez, a Gershhez. Miután elhagytam Gary Wichard cégét, a Pro Tectet, összefogtam Feldmannal, akinek egy kicsi, de komoly játékosbázisa volt, köztük az említett Dillon és Harrison. Amint elkezdtünk együtt dolgozni, szinte azonnal lettek új klienseink, köztük az Ohio State running backje, Maurice Clarett. Vele karrierem legjobb draft előtti munkáját végeztem, egy olyan játékos értékét sikerült harmadik körig feltornázni, akit egyetlen csapatnak sem kellett volna leigazolnia.

Kicsit szakítsuk meg Josh mondandóját, és térjünk ki a sokak által feltehetően nem ismert Clarettre. Maurice Clarett zseniális RB volt egyetlen egyetemi évében. 1237 futott yarddal és 18 TD-vel zárt
a National Championship győztes Buckeyes csapatában. Ezek után 2002-ben megtámadta a bíróságon az NFL azon rendelkezését, amely szerint legalább három évet kell középiskola után futballal töltenie egy játékosnak ahhoz, hogy az NFL-ben szerepelhessen. 2003-ban elbocsátották az egyetemről és Los Angelesbe költözött, ahol kapcsolatba kerül rapperekkel, és alvilági figurákkal. Úgy élt éveken keresztül, mint egy milliárdos. Hiteleket vett fel kétes személyektől és biztosítékként a jövőbeli NFL-es karrierjéből származó pénzét ajánlotta fel. 2004-ben megnyerte a pert a kerületi bíróságon, így mehetett volna a draftra, ha másodfokon nem másítják meg a döntést... 2005-ben lett Luchs és Feldman kliense, és a harmadik körben elvitte a Broncos. A túlsúlyos, lezüllött játékost a többség draftolásra sem tartotta érdemesnek addigra, azonban Feldmanék csodát tettek. A training campben incidensek követték egymást, Clarett nem volt józan az esetek többségében, és állandóan hordozta magával a drillek között palackját, amelyben a kedvenc itala, Grey Goose vodka volt. Clarett függő volt minden értelemben, az alkohol és drog rabja, így ne is csodálkozzunk, hogy egy hónappal később már nem volt csapata, és azóta se tette be a lábát az NFL-be.

A szomorú fordulat azonban még csak ezután következett. Clarettet los angelesi "barátai" megkeresték a felvett hitelekkel kapcsolatban. A helyzet egyre rosszabbra fordult, egyre több pénz kellett, és már a saját és barátnője élete is veszélyben forgott. Nem látott más megoldást, megpróbált rablással pénzhez jutni. Fegyverrel kényszerítette pénz és értékeik átadására két vagyonos embert egy columbusi bár közelében, de mindössze 150 dollárral és egy mobiltelefonnal távozott. A kétségbeesett játékos minden vagyonos ismerősét hívogatta telefonon segítségért, többek között egyik akkori legjobb barátját, LeBron Jamest. Augusztusban aztán véget ért a dal. Ismerősei, akik féltették attól, hogy valami őrültséget követ el, bejelentést tettek, ennek következtében egy televízió által is közvetített autós üldözés folyamán megállította a rendőrség a volt játékos SUV-ját.
Az autóban egy üveg Grey Goose vodka mellett találtak egy szamuráj kardot, három pisztolyt, és egy töltött AK-47-est. Clarett egyes információk szerint egy nagyszabású bankrablásra készült, mások szerint az őt fenyegető kétes hírű hitelezőin akart elégtételt venni. Szeptemberben hét és fél év börtönbüntetésre ítélték, de elengedhették három és fél év letöltése után jó magaviselet esetén. A börtön megváltoztatta Clarettet, elvégezte az egyetemet közben távoktatásban, blogot írt az interneten a benti életről, és visszatért a földi halandók szintjére a szupersztárok sokszor visszás világából. Három és fél év után feltételekkel szabadon bocsátották, és ma az Omaha Nighthawksban játszik a UFL-ben. A kis kitérő után adjuk vissza a szót Josh Luchsnak.
Az ügynökségünknek volt egy speciális kártyája, amit ki tudtunk játszani, celebbé tehettünk bárkit. A Gersh révén Marcus Spears TV pilotban szerepelt, a volt Pro Bowler special teamer, Kassim Osgood a Jericho című sorozatban vendégszerepelt, és amikor próbáltam leigazolni Steve Smitht, a Giants jelenlegi, a USC volt WR-ét, akkor bejuttattam egy MTV pilotba. TV és filmszerepeket árultunk a játékosoknak, és ez olyan volt számunkra, mint a bibliai aranyborjú. Bármely játékossal találkozhattunk, akivel csak akartunk. Dustin Keller, a Purdue TE-je például saját költségén utazott el hozzánk. 2005. novemberében Santonio Holmest, az Ohio State egyetem WR-ét kerestük fel az egyetemen. A focirészleg főépülete előtt a következőket mondta nekünk: "Figyeljetek, szeretnék nektek időt és pénzt spórolni. Nem kell találkoznunk. Több éve kapok pénzt egy másik ügynöktől, aki nemcsak rólam, de a családomról is gondoskodik." Tíz évvel ezelőtt még biztos azt mondtam volna neki, hogy "Santonio, bármennyit is fizet neked, én megduplázom!" Azonban a Gershnél volt egy olyan segítségem, ami addig még soha, Hollywood, mint "áru". Fizesse csak a többi ügynök a játékosokat, nekem van egy jobb fegyverem.
A Gershnél töltött első évem volt karrierem legjobb esztendeje. Hatszámjegyű keresetem volt, és ehhez még jöttek a bónuszok. Először volt egészségbiztosításom. A feleségem boldog volt, és ez volt a legfontosabb. Aztán hirtelen minden összeomlott.

Egy évvel azután, hogy elhagytam Gary Wichard cégét, bepereltem Garyt, mert megszegte a szerződésünket, amelynek értelmében a 25 %-ot továbbra is utalnia kellett volna az általam toborzott ügyfelek után. Mielőtt bepereltem volna, egy volt kliensemtől, az elkapó Keenan Howrytól kaptam egy 5.320 dollárról szóló csekket. Nem tudtam mit kezdjek vele, Wichardnak nem adhattam oda, végül úgy döntöttem, hogy az ügyvédemnél jó helye lesz. 2007-ben elvesztettem a pert Gary ellen. A per folyamán kaptam egy levelet az ügyvédjétől, amelyben az állt, hogyha nem egyezek meg 50.000 dolláros kártérítésben az ügyben, akkor kihasználják a Keenan Howry által nyitva hagyott kaput. Ez így is történt, Keenan ellen panaszt nyújtott be, aki természetesen azt vallotta, hogy nálam keressék a csekket. Meg is találták, és bebizonyították, hogy mivel nem adtam tovább a csekket Garynek, így megszegtem a Keenannel kötött megállapodásomat. Az NFLPA eltiltott egy évre, és megbüntetett 25.000 dollárra. Semmi rosszat nem akartam, de annak ellenére, hogy én voltam a sértett, engem tiltottak el és büntettek meg. Úgy állítottak be, mint egy tolvajt. Valószínűleg sokan nem hisznek nekem, és az eseményekről megvan Gary és az NFLPA külön véleménye is, de jogtalannak érzem a döntést. Száz dolog miatt eltilthattak volna, de hogy éppen egy ilyen dolog miatt történt, azt nem tudtam megemészteni.

Az eltiltás miatt két év után véget ért a Gershnél a munkám. Semmit nem ért nekik egy olyan ügynök, aki el van tiltva 12 hónapra, és a múltját befeketíti egy ilyen esemény. Ahhoz, hogy ezután tudjak tovább dolgozni a szakmában, újra játékosokat kellett volna fizetnem a túléléshez, amiből nem kértem. Minden ellenfelem ellenem használhatta volna az eltiltást. Amikor 2008. január 28-án az NFLPA elutasította a fellebbezésemet, végleg felhagytam a játékosügynöki munkával (kivéve annak a két játékosnak az esetében, akik kitartottak mellettem az eltiltás után is, de új ügyfeleim már nem lesznek). Hamarosan beiratkoztam egy ingatlankereskedői tanfolyamra, és ezen a téren kezdtem új pályát.

Hogy miért teszem ezt? Miért mondtam el mindent? Sok kis oka van, és egy nagy. Az embereknek tudniuk kell, hogyan is működik az ügynök szakma, milyen elterjedt a játékosoknak való fizetés, és hogy sokszor maguk a játékosok kérik azt. Az az általános képzet is hamis, hogy az NFLPA folyamatosan ellenőrzi az ügynököket, erőtlen próbálkozások ezek. Emellett tudniuk kell az embereknek, hogy egy ügynök miket tesz a játékosokért, az igényeiknek való megfelelés egy felemésztő munka. Ezek azonban csak kis okok, van egy ennél nagyobb is. A gyermekeim hamarosan abba a korba érnek, amikor elkezdenek ismerkedni az internettel, és ha rákeresnek az apjukra, csak azt találják majd meg, hogy eltiltottak. Jó ügynök voltam, gondoskodtam a játékosaimról. Nem akarom, hogy a karrieremet ez az egyetlen esemény határozza meg. Ha nem számoltam volna be mindenről, akkor senkit sem érdekelne az, hogy mit akarok mondani Keenan Howryról és a csekkről. Ezek után, ha a lányaim rákeresnek a nevemre, tudni fogják, hogy keményen dolgoztam azért, hogy jó életet biztosítsak nekik.

Azoknak pedig, akik csalónak neveznek engem amiatt, mert játékosokat fizettem és NCAA szabályok tucatjait szegtem meg, azt üzenem, amit mindig hallottam a pénzt elfogadó, de másokkal aláíró játékosoktól: "Sajnálom, azt kellett tennem, ami a legjobb nekem és a családomnak."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése