2011. március 22., kedd

Brady vs. NFL: A liga memoranduma a lockout megszüntetése ellen

A tegnapi nap folyamán az NFL részéről beérkezett a bíróságra az állásfoglalás, amelyben válaszol a liga a játékosok által benyújtott, lockout megszüntetésére irányuló kérvényre. A beadvány tartalmát próbáltam összefoglalni ennek a bejegyzésnek a keretében.

Célja: Az alperesek (az NFL és csapatai) arra kérik a bíróságot, hogy ne hozza meg a döntést a felperes játékosok által kezdeményezett lockoutot megszüntető határozatról, hanem a lockoutot tartsa fenn.

Tartalma:
A felperesek arra kérik a bíróságot, hogy a Sherman Act megszegése miatt akadályozzák meg az NFL-t abban, hogy lockoutot vezessen be és tartson fenn. A lockout azonban a munkajog értelmében jogos és engedélyezett gyakorlat. A felperesek azt állítják, hogy a szakszervezetként való feloszlásuk - amely egyébként az FMCS székházban kollektív egyeztetések SORÁN következett be - trösztellenes törvényszegéssé alakítja át azt a rendelkezést, ami a munkajog értelmében a csapatokat megilleti. A jogot azonban nem lehet ilyen egyszerűen kiforgatni. Az egyik fél a kollektív egyeztetésekben taktikai megfontolásból, egyoldalúan és azonnali hatállyal nem bújhat ki a munkajog alól vagy szüntetheti meg ezáltal a másik fél vagy felek munkajog keretében fennálló jogait (ilyen például a lockoutra való jog). Ennek megfelelően a szakszervezet taktikai célzattal nem alakíthatja át a tulajdonosi oldalt megillető jogot, a lockoutot trösztellenes törvényszegéssé, és ezáltal nem kérheti a károk háromszoros megtérítését és a bírósági beavatkozást.


A bíróság három különálló ok miatt nem mondhatja ki a határozatot a lockout megszüntetését illetően, amelyek a következők:

1. A Norris-LaGuardia Act nem engedélyezi ennek a bíróságnak azt, hogy a kért beavatkozást megtegye. A törvény 4. szakasza megtiltja ezen bíróság számára a lockout megszüntetését. Ez él akkor is, ha az NFLPA szakszervezet vagy sem. A tiltás mindaddig fennáll, amíg érvényben van az a kitétel, hogy az "ügyben benne foglaltatik munkaügyi vita, vagy az ügy amiatt áll fenn". Ez a pont esetünkben érvényben van.

2. A felperesek által benyújtott per anyaga felveti azt a kérdést, hogy mi is jelenleg az unió státusza, vajon a munkajog értelmében a szakszervezet feloszlatása jogszerűnek, érvényesnek tekinthető-e. Ezeknek a kérdéseknek az ügyében az NLRB az a szervezet, amely elsődleges hatáskörrel rendelkezik. Ez azért fontos pont, mert ha nem érvényes a feloszlás, akkor az NFL csapatok fel vannak mentve a lockout trösztellenes támadhatósága alól, és a munkajog értelmében jogszerűen vezetik be a lockoutot. Az NLRB jelenleg vizsgálódik, hogy az NFLPA csak taktikai szempontból vagy jóhiszeműen oszlatta-e fel magát. Mivel említettük, hogy az elsődleges hatáskörrel rendelkező szerv az NLRB, így a bíróság addig nem tárgyalhatja meg az ügyet, amíg nem válik ismertté az NLRB döntése.

3. Ha a bíróság hatáskörébe tartozna az ügy, a felperesek akkor sem tudnák bebizonyítani, hogy a bíróságnak meg kellene szüntetnie a lockoutot. Ennek okai:

-A felperesek nem szerepelnek jó eséllyel az érdemi ügyben ("trösztellenes per"). A munkajogi kivétel (non-statutory labor exemption) ugyanis védi a csapatokat a trösztellenes támadástól.

-A munkajogi kivétel addig él, amíg időben és körülményekben kellően messze nem jutnak a felek a kollektív egyeztetésektől, és a trösztellenes beavatkozás nem zavarná azt meg. Ez a tétel az ismert tények figyelembevételével érvényben hagyja a munkajogi kivételt.

-A felperesek azt állítják, hogy az NFL lemondott arról, hogy "csalásként" támadják a decertifikációt. Az állítás figyelmen kívül hagyja a CBA szövegezését, amely csak arra az állapotra vonatkozóan hozza magával a támadásról való lemondást, ha a CBA lejárat UTÁN kerül sor a decertifikációra. Ebben az esetben a CBA hat hónapig nem engedélyezte volna a trösztellenes pereskedést. Csakhogy az NFLPA nyolc órával a CBA lejárta ELŐTT oszlatta fel magát.

-A felperesek ezen kívül nem tudják bebizonyítani azt, hogy azonnali és helyrehozhatatlan károk érik őket. Mi több, az NFL-re nézve a károk sokkal súlyosabbak.

-A közérdek emellett az egyeztetéseket preferálja a bírósági beavatkozással szemben.


Utalás van arra emellett, hogyha a bíróság a lockoutot megszünteti, azzal további trösztellenes támadási felületeket nyit meg a liga ellen, arra kényszeríti az NFL-t, hogy versenykorlátozó intézkedéseket fektessen le.


A háttér leírása során kijelentik, hogy az NFLPA 2011. március 11-én délután 4 órakor decertifikált, majd egy órával később beperelték a ligát. A felperesek között szerepel két NFLPA bizottsági tag (Brees és Vrabel), ráadásul a pert az NFLPA finanszírozza és ugyanazok az ügyvédek képviselik a szervezetet, amelyek pár órával korábban a kollektív egyeztetésekben is részt vettek. Beadványukban a felperesek a Sherman Act 1. szakasza szerint támadták a lockoutot, és a korábban az ő beleegyezésükkel elfogadott szabályozásokat a tagekkel, a drafttal és az újoncok fizetési sapkájával kapcsolatban. A felperesek nem ezek jövendőbeli bevezetésének tiltására vonatkozó határozat kimondását kezdeményezik, hanem egy olyan határozatot, amely által a játék folytatódik és olyan helyzetbe kényszeríthetik a ligát, ahol háromszoros kártérítés kifizetésére kötelezhetőek a szabályok esetleges leendő bevezetése miatt.


1987-ben egy hatéves folyamat követte az előző CBA lejártát, amelynek menetrendje a következő volt: 1. "trösztellenes per" az NFL ellen (Powell vs. NFL), 2. decertifikáció, 3. további "trösztellenes perek", 4. egyezség megkötése (White SSA), 5. az NFLPA szakszervezetként való feltámasztása, 6. az egyezség beépítése az új CBA-ba. A felperesek semmi mást nem akarnak, mint ennek a folyamatnak a megismétlődését. Amikor a Powell perben 1989-ben megállapították, hogy a munkajogi kivétel él, az unió decertifikációval válaszolt, és fenntartotta azt, hogy állandó és visszafordíthatatlan ez az állapot, nem csupán egy taktika a kedvezőbb helyzet kivívására a vitában. 1990-ből több idézet kerül említésre Jeff Kesslertől és Gene Upshawtól arra nézve, hogy nem lesz többé szakszervezet az NFLPA, ezek után pedig a beadvány kimondja, hogy mindezek ellenére három év múlva már ismét létezett a szakszervezet és a kollektív szerződés is megköttetett. Ezek után több idézet következik NFLPA bizottsági tagoktól, játékos reprezentánsoktól arra nézve, hogy a decertifikáció egy jó döntés és jó stratégia, ami segítheti a szakszervezetet a jobb CBA kiharcolásában. A játékosoknak kiküldött NFLPA Guide to the Lockout dokumentum tartalmazza a helyzet leírását jóval a döntés bekövetkezése előtt, annak stratégiai előnyeivel egyetemben. Mindezek fényében az NFL előzetesen megtámadta a decertifikációt február 14-én az NLRB-nél arra hivatkozva, hogy az NFLPA nem jóhiszeműen vesz részt az egyeztetésekben és előre tervezi a decertifikációt. Az NLRB-nél a folyamatok jelenleg is tartanak.


Bővebben a korábban említett három pontről


1. Norris-LaGuardia Act:

A 4. szakasznak megfelelően a Kongresszus elvette a jogot a szövetségi bíróságtól, arra nézve, hogy bármiféle munkabeszüntetés esetén megszüntető határozatot hozzon, amennyiben a szituáció munkaügyi vitából származik. Az 5. szakasz szerint a "trösztellenes perekben" is érvényesül ez a megkötés. Az NFL próbálja azt bizonyítani, hogy a lockout munkaügyi vita következménye, az NFLPA feloszlása nem hat a helyzetre, hiszen ha létezik unió, ha nem, a szabályozás érvényesül, illetve azt, hogy nem csupán a sztrájkok esetén érvényesül a törvény ezen passzusa, hanem a vele ellentétes lockout esetén is.


2. Az NLRB vád:

A bíróságnak a döntés kimondása előtt tekintettel kell lennie arra, hogy az NFLPA feloszlása érvényben van-e, nem minősül-e "csalásnak", illetve ha nem "csalás", akkor a munkajogi kivétel azonnal megszűnik-e. Az első kérdésben az NLRB döntését a bíróságnak meg kell várnia, az elsődleges hatáskörre vonatkozó szabályozásoknak megfelelően. A második kérdés sem válaszolható meg az első megválaszolása nélkül. A felperesek beadványának fő pontja a kérdéskör, egyrészt állítják azt, hogy délután 4 órakor feloszlott a szakszervezet, másrészt azt, hogy a munkajogi kivétel abban a pillanatban megszűnt létezni, és ezáltal a lockout a munkajog szerint fair gyakorlatból trösztellenes törvényszegéssé változott. Ha nem kerül a döntés kivárásra, és a lockout megszüntetése megtörténik, ezután később az NLRB a decertifikációt érvényteleníti, akkor minden érintett fél meglehetősen kellemetlen szituációba kerül. Az NFL szerint az NLRB végeredményben be fogja látni a rosszhiszeműséget, a taktikázást az unió részéről, amely még ma is szakszervezetként működik szerintük, és a jövőben, ha a taktika működne, úgyis újjá fog alakulni, akárcsak korábban. Ahhoz is, hogy megállapításra kerüljön a felperes érdemi ügyben való ("trösztellenes per") esélyességének mértéke, elengedhetetlen a döntés ismerete. Az NFL szerint emellett az NLRB abban a kérdésben is hatáskörrel rendelkezik, amennyiben jogosnak találja az NFLPA decertifikációját, hogy megállapítsa a munkajogi kivétel lekerülésének idejét, amely nem feltétlenül a decertifikáció időpontjával egyezik meg.

3. A bizonyítással kapcsolatos problémák:
A játékosok beadványában is említett négy tényezőt veszi sorra a beadvány: (1) a helyrehozhatatlan veszteség veszélye, (2) a károknak és a kimondott végzés másik félre gyakorolt hatásának mérlege, (3) annak esélye, hogy az indítvány benyújtója jó eséllyel szerepel az érdemi ügyben (trösztellenes vád), és a (4) közérdek.

Az NFL beadványa szerint a felsoroltak egyike sem kedvez a játékosoknak. A harmadik pont a legfontosabb az elbírálás folyamán, így ezzel kezdik a kifejtést. Egyszerűen az az ügyben a játékosok rossz esélyeinek az oka, hogy a még fennálló munkajogi kivétel védi a támadást a trösztellenes törvény ellen. Mivel ez fennáll, így a lockout jogilag szabályos gyakorlatnak tekinthető. A munkajogi kivétel addig él, amíg időben és körülményekben kellően messze nem jutnak a felek a kollektív egyeztetésektől, így az NFLPA decertifikációjával a kivétel nem került azonnal hatályon kívül. A Legfelsőbb Bíróság a Brown vs. Pro Football ügyben kimondta, hogy a Kongresszus megállapításának megfelelően a legmegfelelőbb mód a munkajogi viták rendezésében a kollektív egyeztetésekben rejlik, nem pedig a "trösztellenes perben", a bíróságon. A munkajogi kivétel célja az, hogy megvédje az egyeztetéseket a bizonytalanságot hozó bírósági úttal szemben. Azért állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy fennáll a munkajogi kivétel egészen addig, amíg időben és körülményekben messze nem kerülünk az egyeztetésektől, hogy az azonnali bírósági támadás és bizonytalanság ellen védve legyenek a felek. És utalt arra is a perben, hogy ebben a kérdésben az NLRB részletes állásfoglalása a mérvadó. A kivétel megvédi a lockoutot is a trösztellenes támadástól. Azonban, ha ez nem él, akkor az az érdekes helyzet áll fenn, hogy a lockout fenntartása trösztellenes, a lefektetett szabályozás is trösztellenes, sőt, a tulajdonosok együttes részvétele a további tárgyalásokban is trösztellenes. A lockout megszüntetésével a játékosok abba akarják belekényszeríteni az NFL-t, hogy a jelenleginél is több fronton legyen támadható a Sherman Act keretében. Azonban, mivel sem a játékosok, sem az unió nem tudja azt bebizonyítani, hogy a munkajogi kivétel már nem él, így a lockout trösztellenes törvény elleni védelme továbbra is fennáll. Emellett a felperesek által felvetett lemondás a decertifikáció támadásáról mindenféle jogalapot nélkülöz. A CBA szövegezése egyértelmű a kérdésben, és csupán a CBA lejárat utáni decertifikációra vonatkozik.

Az NFL tagadja azt, hogy a játékosok helyrehozhatatlan kárt szenvednének el, minden elmaradt fizetés és bónusz pénzben megtéríthető, így az nem meríti ki ezt a pontot. Ami az elmaradt edzéseket illeti, szintén nem áll fent az NFL szerint ennek esete, hiszen a training camp még nagyon messze van, két felperes, Mankins és Jackson tavaly szándékosan hagyta ki a felkészülést, sőt, sok újonc alá sem ír a training campig és sok játékos egyedül edz az offseasonben. Mi több, az NFLPA maga szervez a játékosoknak edzéseket az Athletes' Performance-szel kötött friss szerződésüknek megfelelően.

A következő fejezet azt igyekszik bizonyítani, hogy a lockout felfüggesztése az NFL-nek nagyobb károkat okoz, mint a játékosok számára a lockout fenntartása. Természetesen visszatér az a gondolat, hogy egy esetleges bevezetett szabályozás azonnali támadás tárgyát képezné a játékosok részéről. Itt jelenik meg ezek után a leendő érdemi ügy elsőszámú érve, amire valószínűleg az egész NFL védelem támaszkodni fog majd a "trösztellenes perben", ha arra kerül a sor, a "competitive balance" kifejezés. A jelenlegi NFL modell éppen azért van így kialakítva, versenyellenes korlátozásokkal egyetemben, hogy minden együttesnek közelítőleg egyenlő esélye legyen a sikerre, ezt szolgálja az egész rendszer felépítése. Ha a lockout megszűnik, és a játékosok a lefektetett szabályozást megtámadják, valamint a trösztellenes ügyet elveszíti az NFL, akkor egy olyan szabályozás alakul ki, amely a csapatok közötti mesterségesen előállított versenyegyensúlyt megszünteti. Ezáltal a gazdagabb klubokkal többé nem versenyezhetnek azonos szinten a szegényebbek, és ez előidézi a játékosok elvándorlását a kiscsapatoktól. Hosszútávon nézőket vonna el a sporttól egy ilyen szabályozás, és tönkretenné a liga által nyújtott szórakoztatás minőségét.

Az utolsó pont azt mondja el, hogy a közérdek azt diktálja, hogy az egyeztetések által oldják meg a felek a vitájukat, ne bírósági úton. A sztrájkok és a lockoutok hosszútávon eredményre vezetnek önmagukban, azért mert mindkét félnek van veszítenivalója. A lockout, mint törvényes fegyver elősegíti a közérdek érvényesülését, a pereskedés viszont nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése