2011. március 29., kedd

Brady vs. NFL: A játékosok válasza a liga beadványára

Célja: Választ adni az NFL által március 21-én benyújtott memorandumban felvetett pontokra, bővíteni érvelésüket a lockout megszüntetése mellett.

Tartalma:
A dokumentum kezdetén kiemelik, hogy az NFL beadványa, ahelyett, hogy a lockout és az árrögzítés játékosok által felvetett vádja ellen védekezne, csupán amögé bújik, hogy a trösztellenes vád ellen védve van az NFL. Emellett azt állítják a liga részéről a játékosok szerint, hogy a bíróság és az NLRB arra kényszerítheti a munkavállalókat, hogy szakszervezetet alakítsanak. (Megjegyzés: Kissé kifordított értelmezés ez, de valljuk be, ha a szakszervezet nem szüntetheti meg magát azért, mert akár a bíróság, akár az NLRB szerint az nem "jogos", akkor arra kényszerítik őket, hogy unióként folytassák működésüket továbbra is.) Ezt és az összes NFL által felvetett érvet a bíróságok már korábban elutasították. Az NLRB szabályozásának 7. szakasza kimondja - ahogy Judge Doty is megállapította a McNeil vs. NFL perben - hogy a munkavállalók joga arra nézve, hogy ne alakítsanak szakszervezetet, abszolút. Azzal, hogy a felperesek megszüntették szakszervezetüket, lemondtak több munkajog által nekik fenntartott jogról (sztrájk, kollektív egyeztetések, unió képviselet panaszokkal és juttatásokkal kapcsolatos ügyekben, ügynökök tevékenységének szabályozása), annak érdekében, hogy hozzáférjenek trösztellenes jogaikhoz. Ezt azért tették, hogy a trösztellenes korlátozásokat megtámadhassák. Minden egyes bíróság, amely korábban NFL-lel kapcsolatos jogvitában ítéletet hozott, kimondta, hogy amennyiben a játékosok megszüntetik a szakszervezetet, az azonnal hatályos, és abban a pillanatban a munkajogi kivétel hatályon kívül kerül, ezáltal pedig támadható lesz az NFL a trösztellenes jog értelmében.

Fő érvek az NFL beadványa ellen:


1. Elfogadott jogi gyakorlat, hogy az unió lemondhat kollektív jogairól annak érdekében, hogy meg tudja adni a munkavállalóknak a lehetőséget arra, hogy megvédjék magukat a trösztellenes törvényszegésekkel szemben.

2. A Norris-LaGuardia Act nem akadályozza meg a bíróságot abban, hogy végzést mondjon ki a szóban forgó ügyben. Ahogy ezen bíróság megítélte a Jackson vs. NFL perben, nincs lehetőség arra, hogy egy munkajogi elv engedélyezze a továbbiakban a trösztellenes törvény megszegését a játékosok piacán.

3. Az alperesek (NFL és csapatai) arra kérik a bíróságot, hogy hagyjon figyelmen kívül egy trösztellenes törvényszegést addig, amíg az NLRB döntést hoz egy olyan ügyben, amelyben még nem is kezdeményezett lépéseket. Nem az NLRB, hanem ezen bíróság joga eldönteni azt, hogy érvényben van-e a munkajogi kivétel, vagy elérhető-e a trösztellenes jog, és hogy betartassa a korábbi CBA-t megalapozó White egyezmény azon pontját, amelyben az alperesek lemondtak arról, hogy a munkajogi kivételt fennállását illetően fellépjenek.

4. A felperesek (a játékosok) helyrehozhatatlan kárt szenvednek, minden bíróság korábban hasonlóan látta ezt a kérdéskört. Az alperesek azon panasza, hogy további trösztellenes támadásoknak lennének kitéve, amennyiben a jelenlegi trösztellenes törvényszegést (lockout) megszüntetnék, nem minősül bíróság által előidézett kiemelkedő "nehézségnek".

5. Az elmúlt három évtizedben a bíróságok következetesen elutasították azokat az álláspontokat, amit az alperesek felvetnek, semmiféle indoka nincs annak, hogy ez a bíróság máshogy ítéljen az ügyben.


Részletesebben:


A.
A felperesek kérése kimeríti az előzetes végzés kimondásának feltételeit, így kérvényük megalapozott. Az alperesek lockoutja illegális, és nincs védve munkajogi kivétellel. Ennek több oka is van.
1. Nincs érvényben munkajogi kivétel, ha nincs unió, amely kollektív egyeztetési partner lenne. Ezt a Powell vs. NFL és a McNeil vs. NFL is kimondta, sőt az NFL által hivatkozott Brown vs. Pro Football per során is megállapításra került, hogy a kollektív egyeztetések végéig áll fenn a kivétel. Ugyanerre a következtetésre jutott a White vs. NFL, valamint a Williams vs. NBA per is. Ezen felül a Powell vs. NFL perben az alperesek is elismerték, hogy a Sherman Act elérhető, amennyiben az unió nem létezik. Az NFL érvelésben feltüntetett pontja, amely arra utal, hogy a "munkajogi kivétel addig él, amíg időben és
körülményekben kellően messze nem jutnak a felek a kollektív egyeztetésektől" a szövegezés kiforgatása. Ugyanis, a Brown per ezen passzusa olyan helyzetre vonatkozik, amikor az unió még fennáll.
2. A decertifikáció véget vetett az uniónak. Teljesen hasonló szituáció következett be 1989-ben és a McNeil perben a decertifikáció érvényesnek találtatott annak ellenére, hogy az NFL akkor is megtámadta a szakszervezet feloszlását. Ezen felül a munkaadók nem kényszeríthetik arra a munkavállalókat, hogy szakszervezetbe tömörüljenek (NLRB 7. szakasz). Emellett az NFL által "lényegtelen változásnak" elkönyvelt decertifikáció - szerintük az NFLPA továbbra is gyakorlatilag ugyanaz a szervezet - a játékosokat az őket megillető, korábban említett munkajog értelmében fennálló jogaiktól megfosztotta. Így a szervezet decertifikáció előtti és utáni státusza egyértelműen más. Ezekért a lemondásokért cserébe kapták meg a trösztellenes jogokat. Az jogilag nem releváns, hogy a játékosok milyen mögöttes céllal mondtak le kollektív jogaikról, vagy az, hogy milyen szándékaik vannak a jövőben. Így az sem releváns, hogy ez egy jogi stratégia, vagy sem (Powell vs. NFL). Az NFLPA vagy szakszervezet, vagy nem az, köztes állapot nincs. Az egy abszurd vád, hogy az unió rosszhiszeműen szűnt volna meg. Az alperesek maguk kérték a White settlementben, hogy az NFLPA alakuljon újjá, mint szakszervezet, nekik nem állt szándékukban maguktól. Több mint 20 éven át maradt meg ez az akkor felvett szakszervezeti státusz, és csak a kétéves eredménytelen tárgyalásokat követően került sor a feloszlatásra. Az alperesek néhány, főleg játékosoktól kiragadott idézete szintén nem releváns jogilag, vagy ha az is lenne, akkor is csupán az NFLPA tanácsadói tevékenységének tekinthetőek a bírósági eljárással kapcsolatban.

3. Az alperesek lemondtak a decertifikáció támadásáról a White SSA értelmében. Mégpedig a CBA lejáratkor vagy azt követően történő decertifikáció támadásáról mondtak le. Pontosan ez történt esetünkben. Hiszen az NFLPA nyolc órával a CBA lejárat előtt megszűnt szakszervezetnek lenni, és a státusza a lejárat pillanatában és azt követően is egyértelműen és folyamatosan fennállt. (Megjegyzés: Így szól az játékosok álláspontja pontosan, de a két dolog nem igazán ugyanazt jelenti...) Emellett a lejárat után a játékos reprezentánsok újra megszavazták megerősítésként a decertifikációt. A melléklet tartalmazza a 32 reprezentáns aláírásával ellátott decertifikációt megerősítő iratot. Így, ennek megfelelően két ízben került sor arra, hogy a játékosok kinyilvánítsák az unió decertifikációját a CBA lejáratkor és azt követően. Emellett az alperesek azzal érvelnek, hogy az "5. a" pontban feltüntetett CBA lejárat utáni decertifikáció esetén fennálló hat hónapos perbenyújtási tiltás azért járt cserébe, hogy az "5. b" pontba beépítették a támadásról való lemondást. A valóságban a két pont között nincs összefüggés, az összefüggést a CBA szövegezése nem említi, hiszen a "b" pont támadásról való lemondása azért járt cserébe, hogy az NFLPA hajlandó volt újraalakulni 1993-ban, mint szakszervezet. Annak az eldöntése, hogy az NFL NLRB vádja kimeríti-e ennek a pontnak a megszegését, ennek a bíróságnak a feladata.
(A játékosok ennek a kritikus pontnak a további értelmezésére még egy beadványt benyújtottak, amely Richard Berthelsen vizsgálódásait és nyilatkozatát tartalmazza a témában. Berthelsen 1974 óta az NFLPA magas rangú tisztségviselője, és közeli szemlélője volt az elmúlt közel 40 év eseményeinek. Azonban szerintem a további finomítgatások/ferdítgetések és a plusz anyag is kevés ahhoz, hogy ennek a pontnak sikerüljön bebizonyítani a valóságtartalmát.)

B.
Ez a bíróság már többször elutasította a Norris-LaGuardia Act túlzó értelmezését
Amennyiben a kollektív egyeztetési partnerség véget ért (ezáltal nem a munkajog van érvényben), akkor lehetőség van arra, hogy a trösztellenes törvényszegések miatt kimondják az előzetes végzést a Norris-LaGuardia Act ellenére is (Jackson vs. NFL). A White per keretében pedig sor került hasonló végzés kimondására az antikompetitív korlátozások eltörlése okán, hasonlóan ehhez a helyzethez. Amennyiben a munkajogi kivétel nincs érvényben, akkor a Norris-LaGuardia Act nem érvényesül trösztellenes törvényszegéssel kapcsolatos határozat kimondásával szemben. Emellett a játékosok beadványa megkérdőjelezi szinte minden, az NFL által felvázolt precedens létjogosultságát. A Norris-LaGuardia Act hivatkozott "4. a" pontja azon személyek ellen mondja ki a végzés kimondásának tiltását, akik "megszüntetik vagy megtagadják a munkavégzés bármely formáját". Jelen helyzetben a játékosok éppen azért kérik a végzést, hogy dolgozhassanak. Végül pedig kijelentik, hogy a Jackson vs. NFL - az NFL álláspontjával szemben - érvényes precedens, mivel, bár nem tartalmaz sztrájkra vagy lockoutra való utalást, ugyanúgy trösztellenes törvénysértésre irányult.


C.
Az NLRB panasz ügye és az elsődleges hatáskör kérdése
Az NLRB elsődleges hatáskörével kapcsolatban felmerülő probléma elsősorban a jog hiánya arra nézve, hogy határozzanak a munkajogi kivételről a trösztellenes jog alatt. A szakszervezet megszüntetése semmilyen intézkedést nem kíván az NLRB-től, és az NLRB hatáskörébe az sem tartozik, hogy az említett White SSA értelmében támadást tiltó passzust értelmezze vagy érvénybe léptesse. A White perben az NLRB szerepével kapcsolatban ezek a problémák megállapításra kerültek. A McNeil perben emellett Judge Doty nem várt az NLRB-re, annak ellenére, hogy az NFL kérte azt. Éppen ezért nincs oka arra a bíróságnak, hogy várjon a végzés kimondásával addig, amíg az NLRB visszajelez, miközben a játékosok helyrehozhatatlan kárt szenvednek. Az NLRB döntése eltarthat hónapokig-évekig is, ha egyáltalán megszületik. (Megjegyzés: Ha nem tartja az NLRB megalapozottnak az NFL vádját, akkor egyszerűen nem jelez vissza, tehát nincs nemleges visszajelzés.)


Az esetleges veszteségek és hátrányok az illegális lockout megszüntetése mellett szólnak


A felperesek helyrehozhatatlan kárt szenvednek. Soha egyetlen bíróság sem adott igazat az alperesek azon állításának egyetlen profi sportoló esetében sem, hogy bármely esetleges sérelem pénzzel kiváltható lenne. Minden bíróság úgy döntött, hogy a pénz önmagában nem képes megtéríteni az elszenvedett kárt, különös tekintettel a játékosok karrierhosszának rövidségére. A játékosok már akkor is kárt szenvednek, amikor még mérkőzések sem maradtak el. Az offseason elmaradása már önmagában is megfosztja attól a lehetőségtől a játékosokat, hogy bizonyítsanak, megmérettessenek a piacon, csapatot találjanak, kivívják a kezdőcsapatban való szereplést, részt vegyenek az offseason workoutokon, megtanulják a csapat játékrendszerét, a training camp előtt is küzdjenek a csapatba kerülésért. Egy azonnali végzés nélkül az elvesztett időt nem lehet visszaforgatni semmilyen formában, az elvesztett lehetőségekért nem lehet pénzben kárpótolni őket.

Az alperesek nem néznek szembe bíróság által előidézett kiemelkedő "nehézséggel". Azzal érvelnek az NFL részéről, hogy a lockout megszüntetése újabb trösztellenes támadásoknak tehetné ki őket. Azonban semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy egy törvényes rendszert fektessenek le, amely a trösztellenes szabályok alapján támadhatatlan. A trösztellenes jog által előidézett "bizonytalansággal" minden vállalkozásnak szembe kell néznie, különösen olyan visszaeső bűnösöknek, mint az alperesek. (Megjegyzés: Ez a mondat kissé erős lett Kessleréktől.)

Végezetül deklarálásra kerül, hogy a közérdek azt diktálja, hogy szűnjön meg a lockout, ez a Jackson vs. NFL perben kimondottaknak megfelelően elősegíti a Sherman Act érvényesülését és nem ássa alá a munkajog irányelveit, valamint eléri, hogy a futballban tevékenykedő alkalmazottak és közösségek ne szenvedjenek gazdasági károkat, és a szurkolók élvezhessék a sportot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése