2011. március 14., hétfő

Brady vs. NFL: Csoportos per az NFL ellen

A tegnapi nap folyamán jelentkeztünk a mindenkit jobban érdeklő bírósági irat összefoglalójával, amelynek a célja az, hogy a lockoutot megszüntesse, és a tulajdonosok által érvénybe léptetett feltételekkel újraindítsa a liga működését. Ha ez megtörténne, a szurkolók többségnek már nem lenne panasza, azonban a háttérben folyik majd egy sokkal nagyobb csata, a csoportos per, amelyről ma lesz szó.

Célja:
A felperesek (Tom Brady, Drew Brees, Vincent Jackson, Ben Leber, Logan Mankins, Peyton Manning, Von Miller, Brian Robison, Osi Umenyiora, Mike Vrabel egyenként, a hasonló szituációban levők érdekében) kezdeményezik azt, hogy az alperesek (az NFL és a 32 NFL csapat egyenként) számára megtiltsa a bíróság a trösztellenes jog passzusainak, az állami, szerződésekkel kapcsolatos szabályozásoknak és a kötelmi jognak a megsértését. Így szól a per anyagának első mondata. A valóságban ezt úgy fordíthatjuk le, hogy a játékosok a jogi úton keresztül szeretnének jobb feltételeket kiharcolni saját maguk számára annál, amit az egyeztetések révén valaha is elérhettek volna. Úgy gondolják, az út sikerrel járhat, ezért is mennének bele még abba is, hogy a tulajdonosok a per lezárultáig lefektessék saját feltételeiket (ami a várakozásoknak megfelelően azonos lenne a 2010-es cap nélküli év szabályozásával).

Tartalma:
Az alperesek - amelyek különböző tulajdonosokkal rendelkeznek és 32 csapatként különállóan működnek és gazdálkodnak - közös megegyezéssel tagadták meg a felperesek számára a munkavégzési és mozgási lehetőséget egy jogtalan csoportos bojkott és árrögzítés bevezetésével, vagy másként tekintve egyoldalúan vezettek be olyan antikompetitív korlátozásokat, amelyek sértik a játékosok szabad mozgását, a piac szabadságát. Az alperesek versenyellenes megegyezése magában foglal egy úgynevezett lockoutot, amely nem teszi lehetővé a szabadügynökök piacának megnyitását (hiába járt le egyes játékosok szerződése), az újonc játékosok számára az első szerződéskötés lehetőségét, és a szerződés alatt álló játékosok számára lehetetlenné teszi, hogy a szerződéseik értelmében nekik járó juttatásokhoz hozzáférjenek és munkát végezzenek. Ezeknek az intézkedéseknek a célja nem más, minthogy rávegyék a felpereseket, hogy egy olyan szabályozást fogadjanak el, amely nem versenybarát, és végeredményben a béreik csökkenéséhez vezet. A bojkott és az árrögzítés a Sherman Act 1. szakaszának értelmében önmagában is illegális, de a rule of reason alapján is bizonyítható a törvény megszegése. Emellett a lockout a 2011-re szerződéssel rendelkezők esetében szerződésszegés és a kötelmi jog megsértése is. Semmi sem igazolhatja jogilag azt, hogy a szerződések ne legyenek érvényben és ne járjon kompenzáció a játékosoknak azok értelmében.

A bevezetés után bemutatásra kerülnek egyenként a felperesek, külön kiemelve a lejáró szerződésű játékosokat (Manning, Vrabel, Leber, Jackson, Mankins), azokat, akik friss szerződéshosszabbítást kötöttek és annak értelmében bónuszokat kapnának a 2011-es szezon első napjaiban (Brady, Robison, Umenyiora), valamint az újonc Von Millert. Az NFL és csapatainak bemutatása arra épít, hogy 32 önállóan működő és gazdálkodó csapatról van szó. Deklarálásra kerül, hogy az NFL az egyetlen, tehát monopolhelyzetben levő major fociliga az USA-ban.
A felperesek egy csoportot képviselnek, amelynek tagjai: (1) 2011. március 4-én túl, egészen a döntés meghozásáig, vagy azon túlnyúlóan fennálló szerződéssel rendelkeznek, (2) nem rendelkeznek szerződéssel, de szerződnének az NFL-lel adott időszakban, (3) egyetemi játékosok, vagy nem azok, de korábban még nem álltak a liga alkalmazásában, azonban szeretnének ott munkát vállalni. A felperesek a csoport érdekeit a lehető legjobban igyekeznek képviselni és védeni.
A csoport összes tagjára hatni fognak azok a korlátozó szabályozások, amelyeket az alperes egyoldalúan bevezet (pl. ilyen a lockout, a franchise tag vagy a rookie fizetési sapka). A csoport tagjai a perben a kártérítéssel szemben preferálják a végzés vagy határozat kimondását, ahogy erre a White vs. NFL per kapcsán is sor került.


A következő fejezet kitér arra, hogy az NFL hogyan szegte meg a trösztellenes törvényt. Már a monopólium akaratlagos fenntartása a profi major futballigák piacán is megszegi a Sherman Act 2. szakaszát (USFL vs. NFL, McNeil vs. NFL). A játékosok szolgálataiért való piacon is monopol helyzetben vannak, ahogy azt a McNeil vs. NFL, a Mackey vs. NFL és a Clarett vs. NFL per is megállapította. Az NFL a piacon az egyetlen résztvevő, így versenytársak a játékosok szolgálataiért csupán annak csapatai lehetnének. Azonban azok összefogtak egymással annak érdekében, hogy bojkottot vezessenek be, és ne tegyék lehetővé a játékosok számára azt, hogy a szabad piacon megmérettessenek, illetve felkínálják szolgálatukat az alpereseknek. Az NFL-nek ezen kívül jól dokumentált a múltja a versenyellenes korlátozásának bevezetése terén, amelyeket a játékosok folyamatosan megtámadtak, mivel azok a kereseti lehetőségeiket visszafogták.

Az első eset az 1963-as Rozelle Rule volt, amely szerint a lejárt szerződésű játékosok csupán átigazolási díj ellenében kerülhettek másik csapathoz, ez korlátozta szabad mozgásukat és megmérettetésüket a szabad piacon, a játékosokat egész karrierjük során egy csapathoz kötve. 1972-ben a játékosok ezt megtámadták a bíróságon
(Mackey vs. NFL), a csata eredményeként kimondták, hogy a szabályozás sérti a trösztellenes törvényt. Hasonló esetre került sor 1990-ben, amikor nyolc játékos az NFL által egyoldalúan bevezetett Plan B free agency szabályozást támadta meg, mert szerintük az sértette a Sherman Act 1. szakaszát. Miután a bíróság megállapította, hogy unió híján (az NFLPA 1989. december 9-én decertifikált) az NFL nem védekezhet a munkajogi kivétellel, és ezáltal perbe fogható a trösztellenes törvény értelmében, 1992. szeptember 10-én meghozta végső ítéletét, amelyben a Plan B free agencyt a Sherman Act 1. pontjának megszegéseként értékelte. Még ugyanebben az évben, 1992-ben, ugyanezzel a váddal újabb pert indítottak az NFL ellen (Jackson vs. NFL), amely ideiglenes korlátozó végzés kimondásával zárult. 1993-ban megszületett a White vs. NFL egyezség, amely véget vetett a több évtizede húzódó vitának a felek között. Ez kártérítést is megállapított a játékosok javára, de a liga szabályainak megváltoztatásához is vezetett, valamint megengedte azt, hogy az NFLPA újraalakuljon szakszervezeti formában. A White settlement (SSA a továbbiakban) emellett kimondta, hogyha a játékosok 30 napon belül nem alakítanak szakszervezetet, akkor egyoldalúan felmondhatja az egyezményt a liga. Ezért cserébe a játékosok megkapták, hogyha valaha a szakszervezet feloszlana a CBA lejártakor, vagy az követően, akkor az NFL nem alkalmazhatja a munkajogi kivételt trösztellenes védelemként, magyarul nem támadhatja az NFLPA feloszlását, mint "csalást", vagy nem fair magatartást.

A CBA 2008-as felmondását leíró részben kiemelésre kerül, hogy a tulajdonosok a játékosok kárára akarják az új rendszert kialakítani, és új típusú korlátozó intézkedéseket akarnak bevezetni (pl.: az újonc bértábla). Az NFL többször felhívta a figyelmet arra, hogy addig nem szünteti meg a lockoutot, amíg a felperesek el nem fogadják ajánlatukat, és nem mennek bele fizetéseik jelentős csökkentésébe, illetve nem fogadnak el új, antikompetitív korlátozásokat. Bebizonyítható, hogy az alperesek 2007 óta tudatosan készültek a lockoutra.

Versenyellenes korlátozások:

1. A lockout: Az alperesek összejátszottak abban, hogy március 12-étől lockoutot vezetnek be. Ezzel megszüntették a versenyt a játékosokért, a szerződéskötéseket és az alkalmazást, több korlátozást bevezettek a játékosok mozgására, fizetésekre, és szerződések aláírására vonatkozólag, valamint a létező szerződések értelmében járó juttatásokat is visszatartják. A lockout alatt megtiltották a csapatoknak, hogy tárgyaljanak vagy akárcsak beszéljenek a játékosokkal, és alkalmazásukat is megszüntették, ezáltal ők maguk számolták fel a versenyt a piacon. A lockout nem más, mint egy illegális bojkott és árrögzítés, amely megszegi a Sherman Actet, önmagában is, és a rule of reason elv szerint is.

2. A draft és az újonc fizetési sapka: Az NFL bejelentette azt, hogy a 2011-es draftot megtartják még a lejárt CBA ellenére is. A college draft az egyik legrégebbi korlátozás, ami az NFL szabályozásában létezik. Korlátozza a csapatok lehetőségeit, hogy az összes egyetemi játékosért versenyezzenek, illetve azáltal, hogy megszabja a játékosokra elkölthető maximális pénzmennyiséget (újonc fizetési sapka). Nincs sem az idei draftra, sem a továbbiakra lefektetett újonc sapka, azonban a bojkott révén az alperesek egy ahhoz hasonló korlátozás elfogadására akarják kényszeríteni a felpereseket.

3. Egyebek (fizetési sapka és free agency): Amennyiben az alperesek mégsem lockoutot deklarálnak, hanem egyoldalúan bevezetik saját szabályozásukat, akkor is találkozni fogunk versenyellenes elemekkel. Ebben az esetben a salary capre, illetve a lejárt szerződésű játékosok mozgásával kapcsolatos korlátozásokra (gondoljunk itt a kiosztott tagekre - amilyet a perben név szerint szereplő Manning, Jackson és Mankins is kapott - illetve a 3-5. év után kiosztott RFA tenderekre). Bár a franchise és transition tagek kiosztását engedélyezte a CBA és az SSA, a lejárat utáni időszakra azonban nincs megegyezés a felek között ilyen versenyellenes korlátozások alkalmazására.

A helyrehozhatatlan kár, amit a felperesek elszenvednek: Információk alapján úgy tudjuk, hogy az alperesek a lockoutot el akarják kezdeni és fenn akarják tartani, a franchise és transition tageket, a draft gyakorlatát a rookie fizetési sapkával vagy más versenyt korlátozó tétellel a későbbiekben is alkalmaznák. Így sok olyan gyakorlat maradna fenn, ami antikompetitív hatást kelt a major ligás játékosok piacán. Ezek nélkül a felperesek végezhetnék dolgukat az offseasonben is és azon túl is, és felajánlhatnák szolgálataikat csapatoknak. A felperesek azonban helyrehozhatatlan kárt szenvednek el, ha kimaradnak az offseason munkálatok, a szezon elmarad, és/vagy nem ajánlhatják fel szolgálataikat a csapatoknak. A felperesek által elszenvedett károk pénzzel ki nem válthatóak, elsősorban az NFL karrierek rövidsége miatt.

Egyesével a felperesek által elszenvedett károk:
Tom Brady: szerződés alatt álló felperes, 5,75 millió dollárt keresne alapfizetés formájában, és megilletné március elején 4 millió dollár roster bónusz, ezt azonban nem kapja meg. Az alperesek ebben az esetben szerződésszegést követnek el.
Drew Brees:
szintén szerződés alatt álló játékos, 7,4 millió dollárt keresne, és emellett megilletné 200.000 dollárnyi workout bónusz, amit nem kap meg a QB a lockout miatt. Szintén szerződésszegésről van szó.
Vincent Jackson: szabadügynök lenne, február 15-én franchise taggel látták el, amivel megtagadták tőle, hogy a szabad piacon kivívható bért kapja meg a későbbiekben.
Ben Leber: szintén szabadügynök lenne, a lockout miatt nem méretheti meg magát a szabadügynökök piacán.
Logan Mankins:
szabadügynök lenne, február 14-én franchise taggel látták el, amivel megtagadták tőle, hogy a szabad piacon kivívható bért kapja meg a későbbiekben.
Peyton Manning: szintén szabadügynök lenne, február 15-én franchise taggel látták el, amivel megtagadták tőle, hogy a szabad piacon kivívható bért kapja meg a későbbiekben. A csapat tulajdonosa minden idők legjobb szerződését akarta neki kínálni, de erre nem kerülhet sor a lockout miatt.
Von Miller:
újoncjátékos, aki az egyik legjobb védő a 2011-es NFL draft classban, és az előrejelzések szerint az első kör elején kel majd el. A lockout miatt nem írhat alá szerződést, de egyéb esetben is limitálttá válnak kereseti lehetőségei az újonc fizetési sapka, vagy hasonló korlátozás bevezetése miatt.

Brian Robison: szerződés alatt álló felperes, 4,5 millió dollárt keresne alapfizetés formájában, és megilletnék egyéb bónuszok is, azonban ezeket nem kapja meg. Az alperesek ebben az esetben szerződésszegést követnek el.
Osi Umenyiora: szerződés alatt álló játékos, 3,125 millió dollárt keresne alapfizetés formájában, és megilletné 31.250 dollár bónusz mérkőzésenként, ezt nem kapja meg. Az alperesek ebben az esetben is szerződésszegést követnek el.
Mike Vrabel: szabadügynök lenne, a lockout miatt nem méretheti meg magát a szabadügynökök piacán.
Emellett minden játékos esetében kifejtésre kerülnek a pénzben nem kifejezhető károk.

A játékosok külön-külön értékelését követően kifejtik, hogy a lockout, a draft az újonc fizetési sapkával egyetemben, sőt, akár anélkül is, a salary cap és a free agency mind megsértik a Sherman Act 1. szakaszát, valamint fennáll a szerződésszegés, a kötelmi beavatkozás a szerződéssel nem rendelkező, de a piacra belépni kívánó játékosok esetében (szabadügynökök és újoncok), valamint a kötelmi beavatkozás a szerződéssel rendelkezők esetében.

Ezután kitérnek arra, hogy az SSA és CBA szerint a munkajogi kivétellel nem élhetnek az alperesek, és nem védhetik magukat vele a trösztellenes törvénnyel szemben. Ezáltal a decertifikációt sem állíthatják be, mint "csalást" vagy nem fair gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban az SSA és CBA adott pontjára vonatkozó megállapítási ítéletet kérnek azért, hogy mondja ki a bíróság, hogy az NFL és csapatai már nem élhetnek a munkajogi kivétellel, és az, hogy a decertifikációt megtámadták, mint nem fair magatartást, a CBA tényleges megszegése volt.
Ha van logikailag gyenge pont ebben az egész beadványban, akkor ez az, mert az SSA és CBA szövegezése arról szól, hogy az NFL nem támadhatja a decertifikációt, így nem él a munkajogi kivétel sem, ha az NFLPA szakszervezetként való feloszlására a CBA lejártakor vagy azt követően kerül sor. A probléma az, hogy a dokumentum szerint hivatalosan március 11-én délután 4 órakor decertifikáltak, a CBA pedig éjfélkor járt le, tehát a folyamat a CBA lejárta előtt zajlott le.

(Ez az a tényezője a szakszervezet döntésének, amelyben több szakértő is a legnagyobb kockázatot látja. Nagyon fontos a CBA értelmében az, hogy mikor decertifikál az NFLPA a CBA lejártához képest. Ha előtte, akkor azonnal perelhető az NFL a trösztellenes jog értelmében, de a decertifikáció támadható (és ezt az NFL már meg is tette, az NLRB-nél, mint többször utaltunk rá, de akár megtehetik ezt a bíróságon is). Ha utána, akkor a decertifikáció nem támadható, de hat hónapig nincs "trösztellenes per".)

Utolsó pontként szó esik a jóvátételről is, azok a pontok kerülnek felsorolásra, amelyet a felperesek elvárnak, amennyiben nekik adnak igazat. Ezek közé tartoznak a következők:

-a lockout megszüntetése,

-a drafttal kapcsolatos korlátozások megszüntetése és az újonc fizetési sapka eltörlése,

-a többi versenyellenes szabály eltörlése (pl.: salary cap, tagek),

-az alperesek számára annak megtiltása, hogy megakadályozzák a játékosokat a munkavállalásban, illetve abban, hogy a piacon alkudják ki béreiket,

-az alperesek számára annak megtiltása, hogy visszatartsanak szerződés szerint járó juttatásokat,

-a felperesek számára a káraik háromszorosának megtérítése,

-a szerződéssel rendelkező játékosok esetében vagy a szerződésszegésből származó károk megtérítése, vagy a fennálló szerződések érvénytelenítése a játékos döntése alapján,

-a szerződéssel nem rendelkező játékosok számára a károk megtérítése
,
-a szerződéssel rendelkező játékosok esetében vagy a kötelmi beavatkozásból származó károk megtérítése, vagy a fennálló szerződések érvénytelenítése a játékos döntése alapján,

-az alperes kötelezése arra, hogy minden szerződésben szabályozott bér és juttatás kifizetése folyamatosan történjen meg, ellenkező esetben a szerződések érvénytelenítődnek,
-annak deklarálása, hogy nem érvényes a szituációban a munkajogi kivétel, és nem támadható a decertifikáció nem fair gyakorlatként, "csalásként",
-a felperesek bírósági költségeinek megtérítése,
-egyéb tételek, amit a bíróság megítélendőnek tart.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése