2011. március 15., kedd

Április 6-án kerül sor az első meghallgatásokra

Richard Kyle után Patrick Schiltz is lemondott a Brady vs. NFL perről összeférhetetlenség miatt, így a harmadik bíró asztalára kerültek a papírok. Susan Nelson mindössze 2009 óta szövetségi bíró, de van rutinja korábbról futballal kapcsolatos ügyekben. Nelson nem adta tovább az ügyet így David Doty várhatóan nem működik közre a csoportos per tárgyalása folyamán. Bármekkora meglepetés is ez, nem szabad elfelejtenünk egy dolgot, a játékosok esküdtszéki tárgyalást kértek, tehát a bíró szerepe sokkal kisebb lesz ebben az esetben. A döntést az esküdtszék tagjai hozzák meg vagy tesznek ajánlást, és azt a bíró lépteti életbe. Az 1992-es McNeil vs. NFL per is esküdtszék előtt zajlott, és annak eredményeit használta fel Doty az 1993-as White SSA során. Egészen biztosan lesznek majd speciális feltételek az esküdtekre vonatkozólag, valószínűleg megkövetelik majd a trösztellenes jog valamilyen szintű ismeretét, esetleg valamilyen ismeretet más iparágban zajlott Antitrust ügyekben, és hogyha azt mondják nekik, hogy draft vagy franchise tag, tudják, mire kell gondolni, és hasonlóak. Tesztelik a függetlenségüket is, illetve azt, hogy mindkét fél álláspontjára elég nyitottak-e. Ami biztos, hogy csak minnesotai emberek kerülhetnek szóba az esküdtszék tagjaiként.

Susan Nelson április 6-án 9:30-ra írta ki az előzetes meghallgatásokat a lockout megszüntető végzés ügyében, az NFL-nek március 21-ig van ideje arra, hogy a saját álláspontját a bíróságra benyújtsa. Az előzetes meghallgatások után körülbelül egy héttel lehet döntés az ügyben, de esetleges fellebbezésekkel még számolhatunk. A leglényegesebb azonban az, hogy a draftra valószínűleg kiderül, hogy megszűnik-e a lockout állapot, és ezáltal biztossá válik-e a 2011-es szezon megrendezése. Érdekesség, hogy akár a végzés meghozása után is átkerülhet még Dotyhoz a csoportos per, abban az esetben, ha kezdeményezik azt arra hivatkozva, hogy Doty a jelenlegi helyzethez kapcsolható ügyben már hozott döntést (ez pedig fennáll).


A közel egy hónapos szünet "kihirdetése" után sokan elgondolkodtak azon, hogy mi lenne, ha a köztes időben leülnének beszélgetni a felek, hogy közeledjenek egymáshoz az álláspontok, de ennek esélye igen kicsi. Bár a bíróság kényszerítheti a köztes időben is a feleket a mediáció folytatására, önszántukból viszont biztosan nem fognak egyeztetni. Különösen igaz ez azok után, ami az elmúlt napokban történik. Az NFL és a tulajdonosok nyíltan mutogatnak a játékosokra, csalást, hazugságot, nem fair egyeztetéseket, és kezdetektől preferált jogi utat emlegetnek. Kevés a higgadt tulajdonosi reakció, a többség csupán a játékosokra mutogat. Tegnap az NFLPA megelégelte a másik oldal PR hadjáratát, és Kevin Mawae, illetve Drew Brees révén válaszolt a vádakra. Elhangoztak párszor a csaló és hazug tulajdonosok szavak a játékosok részéről is, nyilvánvaló mára, hogy a két oldal eljutott addig, hogy nem túlzás azt leírni, gyűlölik egymást. Az NFLPA sajtótájékoztatójának hozadéka továbbá pár érdekes adat kikerülése. Brees szerint 1,66 milliárd dollárt akart elvonni az NFL a játékosoktól négy év alatt, és annak ellenére, hogy a liga összbevételei 7,5 %-kal emelkedtek 2009-ről 2010-re, amikor még javában érezhetőek voltak a gazdasági válság hatásai. Mawae pedig azt jelentette ki, hogy a 18 mérkőzéses alapszakaszba az NFLPA sohasem egyezne bele, és megerősítette DeMaurice Smith korábbi szavait, amelyek szerint lekerült az asztalról a téma. A lényeg azonban marad az, hogy mindkét oldal a másikat hibáztatja a szituáció kialakulása miatt, a kölcsönös bizalmatlanság, a gyűlölet jellemző a felek között.
Az NFLPA a sajtótájékoztató mellett arra buzdította az újoncokat, hogy ne jelenjenek meg a drafton, legalábbis az ESPN erről számolt be. Ezt a volt szakszervezet nem erősítette meg, bár több forrás szerint szó van róla, azonban csak ajánlás szintjén.

Az április 6-ai meghallgatásig is lesznek azonban események, az NFL NLRB-nek benyújtott decertifikációt vitató panasza ugyanis elbírálásra vár. Bármennyire is kis dolognak tűnik ez, talán a legfontosabb pont az egész jogi procedúra szempontjából. Ha itt kimondják, hogy az NFLPA decertifikációja "csalás", jogtalan, nem fair magatartás, akkor nem kerül le a munkajogi kivétel és az NFL nem támadható a trösztellenes jog értelmében. Tehát ebben az esetben az egész csoportos per semmit sem ér, és a felek visszakerülnek a tárgyalóasztalok mellé, és bizony a játékosok sokkal rosszabb alkupozícióba kerülnének ezzel a döntéssel. Mi több, Bob Batterman (NFL "lockout tanácsadó") szerint még arra is esély van, ha ez bekövetkezik, hogy a lockout is fennmaradjon. Ne feledjük, a lockoutot is a trösztellenes jog értelmében támadták a játékosok.


Ha azonban az NLRB nem az NFL javára ítél, akkor a játékosok nagyon jó helyzetbe kerülhetnek. Amennyiben végül megnyernék a pert, akkor valószínűleg a bíróság hosszútávon megajánlana egy olyan CBA-t, ami letisztult a versenyellenes korlátozásoktól, ezt tette 1993-ban Doty is. Azonban a felek rájöttek, hogy nekik az úgy nem igazán felel meg, ahogy a bíró elgondolta, és mivel a tulajdonosok a vereség miatt sokkal rosszabb alkupozícióban voltak, felajánlották a free agencyt bizonyos megkötésekkel, a játékosok pedig megadták nekik a salary capet. Na de vajon hogy lehet az, hogyha ezek (free agency megkötések, salary cap) versenyellenes megkötések, hogy mégis bekerültek akkor a CBA-ba? A válasz egyszerű, mivel közös megegyezéssel tették ezeket bele, így a munkajogi kivételt "felhúzhatták", és így nem lehet ezeket a szabályozásokat támadni a Sherman Act keretében.


Mindezek után láthatjuk azt, hogy a jog kreálta lehetőségek teremtenek ilyen-olyan "kibúvókat", amelyek révén egyik vagy másik fél kerülhet előnybe. Skip Oliva tökéletesen fogalmazta meg a helyzetet, az egész szituációért nem feltétlenül a játékosok vagy a tulajdonosok felelősek - hiszen ők csak a saját érdekük kivívása érdekében csatáznak egymással - hanem az amerikai kormányzat. A munkajog támogatja az egyeztetéseket, de ami a munkajog értelmében legális (pl. a bérek rögzítése) az a trösztellenes jog értelmében már egyáltalán nem az. A munkajog szerint pl. a lockout is legális eszköz, ami megint csak furcsa, hiszen ha megadod a jogot a tulajdonosoknak arra, hogy kollektíven kirekesszék a szerződésükből a játékosokat, az akárhogy is gondolkodunk, szerződésszegés. Ha a lockoutot trösztellenes szemmel nézzük, akkor az is illegális. A helyzet megítélése csupán attól függ, hogy egyik vagy másik jogág alatt értelmezzük-e a szituációt. A tulajdonosoknak kedvez a munkajog, a játékosoknak a trösztellenes jog, aki az egyik, vagy másik irányába tudja terelni a szabályozásoknak megfelelően a bíróságon az eljárást, az döntő előnybe kerül a CBA vitában. Ennek a döntő előnynek a kivívásáról szól majd lényegében a csatározás a továbbiakban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése