2011. február 23., szerda

Egy ügynök vallomása 2. - Ryan Leaf

Folytassuk Josh Luchs visszaemlékezéseit ügynökként eltöltött éveiről. Az első részben megismerhettük az ügynököt, múltját, és eljutottunk addig, amikor már első körös tehetségeket képviselt. Egy dolog azonban még hiányzott a palettáról...

Doc és én nagyon sok jó játékost képviseletét harcoltuk ki, de azt mindketten tudtuk, hogy ahhoz, hogy igazán nagy pénzt keressünk, meg kell szereznünk egy franchise QB-t. Nagyon hosszú ideig tartott, amíg a Washington State egyetemre "beküzdöttem" magamat. Az 1990-es évek elején fizettem pár játékost, három defensive backet, Torey Huntert, Singor Mobleyt és John Rushingot, valamint a falember Leon Bendert. Elterjedt a hírem a játékosok körében, és megtudták, ha gyors pénzre van szükségük, hozzám fordulhatnak. Az egyik játékos, akinek pénzre volt szüksége, Ryan Leaf, az irányító volt. Tudtam, ha ő a kliensem lesz, akkor megváltozik az életem. Mikor először találkoztunk 1996-ban egy campushoz közeli hotelben, éppen pénzre volt szüksége. Komoly hitelkártya-adóssága volt, mint kiderült, és azonnal kért volna 5.000 dollárt. Tudtam, hogyha kifizetem neki a pénzt, akkor azonnal elfelejt, talán soha többet nem látom. Tanulva első éveim hibáiból, más módszert kellett alkalmaznom. Megkérdeztem tőle, mennyi pénzt adhatok neki havonta, amivel könnyebbé tehetem az életét. 500 dollárt mondott, ami határozottan kevés volt ahhoz képest, amekkora lehetőségeket Ryan tartogatott. Azon az estén aláírt velem egy nem dátumozott ügynöki szerződést és egy kölcsönszerződést. Ezek után hamarosan megindultak a havi fizetések a számára, általában 300-700 dollár közötti tételben.

Nagyon hamar barátok lettünk, ő akkor 20 éves volt, én 26, úgy tekintett rám, mintha a bátyja lettem volna. Heti két-három alkalommal minimum beszéltünk és együtt partiztunk. Olyan közel kerültem hozzá, mint Sean LaChapellehez. Vettem egy "nyaralót" Studio Cityben, ahol állandóan be volt hűtve a sör, és minden videojáték rendelkezésre állt. Mikor Ryan és a haverjai Dél-Kaliforniában jártak, mindig itt szórakoztak. Örült, hogy együtt partizhat a kaliforniai lányokkal.
1997-ben egyedül Ryanre fókuszáltam. Nem is nagyon tudtam volna másra, mert 1996 decemberében meghalt anyám, majd két hónap múlva apám megtudta, hogy operálhatatlan agydaganata van. Ryan tudott mindenről és egy napon még apámat is meglátogatta velem. Apám belekezdett szokásos témájába, hogy mennyire gyűlöli, hogy az állapota miatt nem tehetem rendesen a dolgomat, nem győzhetem meg a sok ügynökre váró fiatalt. Erre Ryan a következőt mondta neki: "Ne aggódjon. Joshnak nem kell toboroznia több játékost, itt vagyok neki én." Apám májusban meg is halt, fél éven belül eltávoztak a szüleim, és teljesen magam alatt voltam, össze voltam zavarodva.

Ebben az állapotban kiszámíthatatlan lettem, és egy vegasi túra során elkövettem egy megbocsáthatatlan hibát. Eredetileg Ryannel akartam menni, de a két cseréje becsatlakozott. Mit kezdjek én a Washington State csereirányítóival, nekem ugyan nem kellettek, nem voltak NFL tehetségek. Két napot töltöttünk el Las Vegasban, és amikor kijelentkeztünk a hotelből, nem akartam kifizetni a magát túl jól érző QB-k szobáinak költségét. Nevetséges összeg volt, csak 500 dollár, megengedhettem volna magamnak, de egyszerűen annyira mérges voltam ezekre a srácokra, hogy nem akaródzott. Itt veszítettem el a játszmát. Hazafele úton alig szólalt meg valaki az autóban. Még a pár napos partizás az arizonai Havasu tónál sem segített a dolgon. Ryan innentől kezdve hidegen bánt velem. Amikor az 1998-as Rose Bowl előtt találkoztunk, és pénzt adtam neki, arra képtelen volt, hogy a szemembe nézzen. Január 2-án bejelentette, hogy profinak áll, egy évvel idő előtt, és helyettem Leigh Steinberg állt mellette a TV kamerák kereszttűzében...


Ryan - aki végül a második helyen kelt el a drafton Peyton Manning mögött - elvesztését sohasem tudtam feldolgozni, az elkövetett hiba egyszerűen felőrölt. Ilyen lehetőségem sem korábban, sem azóta nem volt, egy korszakos tehetségről volt szó, egy franchise QB-ről! Hamarosan azonban tett valami olyat, ami jól esett. Amikor újonc évében meglátogattam a training campben, kikísért az autóig, és a kezembe nyomott 10.000 dollárt, jelezve, hogy nem felejtette el, amit érte tettem. Sohasem mondta el, hogy miért nem szerződött le velünk, vagy miért szegte meg a haldokló apámnak tett ígéretét, de legalább visszafizetett valamit abból, amit tőlem kapott.


Nagy fordulatot hozott a szülők halála és a Ryan Leaf ügy, és az az igazság, hogy már ki is nőttem abból, hogy college játékosokkal partizzak. Tudtam, hogy változás kell.
Az 1999-es drafton még együtt dolgoztam Doc-kal, és a fő célpontunk R. Jay Soward, a USC elkapója volt. Az 1999-es szezon kezdetétől minden hónapban kapott tőlünk 1.500 dollárt. Jól megvoltunk, de év végén minden megváltozott. Az apja átvette az irányítást. Mérges volt a fiára, hogy hagyta, hogy gondoskodjanak róla, és nem akarta, hogy velünk írjon alá. Korábban az ügynökök a pénz elfogadása miatt lebukott játékosoktól visszakövetelhették a "befektetett" összeget, de ez megszűnt 1999-re. Az apja nagyon is tudatában volt ennek, és meg is említette Doc-nak, hogy nem kell ezt visszafizetni, ha lebukunk. Innentől tudtuk, hogy ő sem lesz az ügyfelünk. A dolgok hatására a többség kivonult volna az egészből, de még mindig szerettem játékosokkal foglalkozni, a sport közelében lenni. Azonban ahhoz, hogy a válságomon túllépjek, kellett egy újfajta ügynök, szükségem volt egy új partnerre...

Az 1998-as draft classban az elemzők szerint a két irányító, Peyton Manning és Ryan Leaf a mezőny fölé magasodott. Peyton, akinek apja NFL QB volt, négy évet húzott le a Tennessee egyetemen, érettebb, kiforrottabb játékosnak tűnt. Sokan azonban a három évet egyetemen töltő Leaf mellett tették le a voksukat, mert benne több fejlődési lehetőséget láttak. Az első helyen választó Colts is sokáig döntésképtelen volt, de végül, szerencséjükre Manning mellett tették le voksukat. A Chargers mindenképpen meg akarta szerezni valamelyik korszakos tehetségnek számító QB-t, így az első kör harmadik helyéről feltradeltek a másodikra. Két első körös pick, egy második körös pick és a Pro Bowler returner, Eric Metcalf volt ennek az ára. Azért volt ilyen magas az ár, mert nagyon sokan akarták maguknak a két tehetség valamelyikét. Leaf az akkori legnagyobb rookie szerződést írta alá (4 év, 31,25 millió dollár, 11,25 millió dollár garantált) a Chargershez. Aztán elkezdődött a pokoljárás. Leaf nem volt készen fejben a profi futballra. Állandó balhék, rossz teljesítmények, elmulasztott edzések, sérülések kísérték Chargersnél töltött éveit. Talán a leghíresebb incidense, amikor az öltözőben nekirontott egy riporternek, és Junior Seaunak kellett lefognia. A teljes második évét kihagyta sérülés miatt. Vitába keveredett a GM-mel, mert nem akarta, hogy IR-re helyezzék. Miután felépült, egy kézsérülésre hivatkozva ki akart bújni az edzés alól, hogy helyette elmehessen golfozni. A továbbiakban nem sok lehetőséget kapott, a 2001-es szezon előtt elbocsátották. 2002-ben, egy három csapatos kitérő után bejelentette a visszavonulását, minden idők addigi legnagyobb draft bustjaként (JaMarcus Russell azóta utolérte és talán felül is múlta), miközben Peyton Manning a Hall of Fame lépcsőit mássza jelenleg, három MVP címen, Super Bowl győzelmen, és passzrekordokon van túl.

Később Leaf azt nyilatkozta, hogy nem tudta elviselni a rá nehezedő nyomást, ez volt a legnagyobb gond. A futball után próbálta helyretenni életét, 2005-ben elvégezte az egyetemet, majd 2008-ban a West Texas A&M golf és QB edzője lett. Ennek a "kalandnak" azonban hamar vége szakadt, mert azután, hogy fájdalomcsillapítót lopott az egyik hallgatójától, kiderült Vicodin függősége (Brett Favre is küzdött ezzel, megannyi NFL játékos mellett). 2009-ben lopásért, vényköteles fájdalomcsillapítók birtoklásáért tartóztatták le. Függősége miatt
segítségre szorult és 2010-ben Texasban 10 év próbaidőre ítélték, miután bűnösnek vallotta magát nyolc felony vádjában. Ma Kanadában él, és leginkább könyvek írásával foglalkozik, amelyek katasztrofális pályafutását, élete romba dőlését foglalják össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése