2011. február 14., hétfő

A bevételek és a salary cap összefüggése, és a bevétel megosztási modell

Nehéz téma ez, erre utal kedvenc idézetem is, amely Ralph Wilsontól (tulajdonos, Buffalo Bills) származik, aki a 2006-os CBA egyeztetések alkalmával mondta a következőket: "Azért szavaztam a CBA hosszabbítás ellen, mert nem értettem a dolgokat. Túl komplikált téma ez, és túl hamar szaladtunk végig rajta, nem volt idő megvitatni. És még mindig nem értem... Nem hullottam ki az iskolából, nem vagyok buta... Vagy lehet mégis az vagyok... De akkor sem értem ezt az egészet..."

Sokszor halljuk az NFL-lel kapcsolatban, hogy bevétel megosztás, vagy angolul, revenue sharing, mégsem látunk igazán mögé, hogy miről is van szó. Arról már beszámoltunk, hogy ez volt a probléma a tulajdonosok között 2006-ban, de azt kevesen tudják, hogy mi a probléma gyökere, és hogyan kötődik mindez az NFL rendszeréhez. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy lerántsuk a leplet erről az érdekes témáról, amely gyakorlatilag mindenkit lázban tart az NFL szabályozásának kezdete óta.

Először azonban nem a megosztás, hanem maga a CBA által figyelembe vett "összbevétel" lesz a témánk. Azért fontos ez a kérdés, mert a liga által generált Total Revenue (összbevétel) százalékában van meghatározva a játékos fizetések összességének maximuma (salary cap) és abból ered a minimuma (minimum team salary). Nézzük, miket vesz figyelembe a Total Revenue viszonylatában a 2006-ban elfogadott CBA:
-jegypénztári bevételek preseason, alapszakasz és playoff mérkőzések esetén (az adók levonása után, korrigálva a stadion üzemeltetőjével kötött szerződés feltételeivel (pl. láthattuk, hogy a Forbes lista kapcsán, hogy a Jaguars mindet odaadja Jacksonville városának), és a luxus részlegek és prémium helyek is csupán átlagjegyként számítanak be a legtöbb csapat esetében, kivéve pár kivételes helyzetet)

-minden helyi, országos és nemzetközi TV és rádió közvetítésért fizetett jogdíj (kivéve a mérkőzés után 72 órán túl leadott csúsztatott közvetítések díja), és egyéb ehhez kötődő bevétel

-engedélyek kiadásából, parkolásból, helyi hirdetésekből és promóciókból, magazinokból, Internetes és helyi szponzori megállapodásokból származó bevétel

-az NFL Ventures LP által generált bevétel (pl. ide tartozik az NFL Films)

-barterügylet bevétele a piaci ár 90 %-án

-a stadionnal kapcsolatos harmadik féltől származó bevétel (pl. névhasználat értékesítéséből származó bevétel)

-biztosításokból a csapatok vagy az NFL számára befolyó bevétel
-állami szervvel kötött szerződés alapján (elsősorban stadionok kapcsán) járó bevétel


Nem tartozik a Total Revenueba:

-NFL-hez kerülő bevételek egy létező NFL csapat eladásából, befolyó alapok egy új NFL csapat felállítására, épületek eladásából származó és cheerleaderekhez köthető bevétel
-NFL-hez nem köthető, az adott stadionban lebonyolított más események, pl. koncertek, NCAA kosárlabda tornák, válogatott futballmeccsek bevétele

-a televíziós szerződésekben az NFL-nek garantált promóciós lehetőségekből származó bevétel

-az NFL Attractions által generált bevétel
-az ingyenesen kiosztott jegyek árai (1700 jegy a preseasonben és alapszakaszban vagy 1250 jegy az alapszakaszban és 3500 a preseasonben)

-a játéknapi kiadások fedezésére az állami szervektől kapott pénzegységek (lásd Raiders)
-étkezéssel és egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos stadionbeli értékesítési jogért kapott bevétel

-a luxus részleg azon részének bevétele, amely a tulajdonos, az ellenfél tulajdonosa, a tulajdonos egyéb üzletfelei, állami tisztségviselők, és bármely NFL főedző rendelkezésére vannak bocsátva
(tehát mind, egy kis ügyeskedéssel)

Minden egyéb bevétel kérdésében az NFLPA és az NFLMC (a tulajdonosok tömörülése) megvitatja a felmerült bevétel beszámításának létjogosultságát. A PSL és prémium helyek beszámítására speciális szabályokat hoztak, amely függ attól, hogy szó van-e stadion építéséről vagy felújításáról.


A salary cap akkor lép életbe, ha a játékosoknak kifizetett összes bérköltség és személyi jellegű ráfordítás meghaladja a Total Revenue 56,074 %-át, és fennáll egészen addig, amíg a mutató 46,868 % alá csökken. Ha 50 % alá esne a mutató salary cappel szabályozott év esetén, az NFL köteles azt 50 %-ra kiegészíteni, arányos juttatásként az összes alkalmazásban levő játékos számára. A CBA rendelkezése szerint 2006-ban 102 millió dollár, 2007-ben 109 millió dollár volt a salary cap, 2008-ban és 2009-ben a Total Revenue 32-ed részének 57,5 %-a, 2010-ben és 2011-ben pedig 58 %-a lett volna, ha nem cap nélküli év van, illetve törlődik a szabályozás. A minimum team salary 2006-ban a salary cap 84 %-a, 2007-ben 85,2 %-a, 2008-ban 86,4 %-a, 2009-ben 87,6 %-a volt, 2010-ben 88,8 %-a, 2011-ben pedig 90 %-a lett volna. Amennyiben a csapat ez alatt marad, köteles az arányt helyrehozni, játékosainak biztosított arányos kifizetésekkel.

Mivel az egyes csapatok különböző mennyiségű bevételt termelnek, így könnyedén kialakulhatnának a Manchester Unitedok és West Bromwichok, de a bevétel megosztási modell ezt megakadályozza, egyenesen vezet ez a salary caphez, és a sokak által "félig szocialista-félig piacgazdasági" modellként nyilvántartott rendszerhez. A történet az 1960-as években kezdődött, amikor Pete Rozelle, akkori NFL komisszár felvetette, hogy a csapatok az összes befolyó TV szerződésekből származó bevételt egyenlően osszák meg egymás között. Ma is ez a tétel a legfontosabb összetevő, de csatlakozott hozzájuk még pár, igen jelentős dolog. A nemrég taglalt Total Revenue, illetve a liga egyéb bevételeinek (liszensz jogok elsősorban, pl. EA szerződés, mezek, stb...) körülbelül 80 %-a megosztásra kerül. A TV-s pénzek például egyenlő arányban, a jegybevételek viszont nem (60 % a hazai csapaté, 40 % pedig a többi csapat között kerül megosztásra), a többi tétel esetében hivatalos számok nem ismertek, mivel ezt nem a CBA szabályozza, hanem a tulajdonosok közötti nem publikált megállapodás. Sok olyan bevétel van, ami nem kerül megosztásra, ezek közül is legfontosabb jelenlegi világunkban a luxury boxok kérdése, amelyek építése az új stadionok esetében (Dallas, New York) elsődleges volt.

A tulajdonosok egyre több olyan lehetőséget keresnek és találnak, amellyel kibújhatnak a megosztás alól. Különösen azért fontos ez az NFL top csapatai számára, mert működik az ún. supplemental revenue sharing is. Ennek a célja az, hogy azok a csapatok is versenyképesek legyenek, amelyek a modell ellenére, kis felvevőpiacuk, kedvezőtlen stadion használati lehetőségeik miatt nem tudnának kompetitív csapatot kialakítani. A jelenleg érvényben levő rendszer szerint a liga 15 legtöbb bevétellel rendelkező csapata finanszírozza a hátsó 17 egyesületet. A legnagyobb a hozzájárulása a top 5-nek, majd jön egy kisebb részlettel a következő 5 csapat, és végül a legkevesebbel az ezután jövő 5. Ez évente körülbelül 100-220 millió dollárnyi segítséget ad a piacon gyengébben teljesítő csapatoknak összességében.


Azonban a legnagyobb befizetők egyre kevésbé türelmesek. Jerry Jones és Dan Snyder nem akarja tovább finanszírozni a Jaguarst, a Vikingst, a Billst, és még sorolhatnánk. Úgy érzik ezek a tulajdonosok, hogy éppen elég a bevételek elosztása, nem hiányzik nekik még az is, hogy ingyen pénzt juttassanak riválisaik működésére. Viszont enélkül a kiscsapatok nem tudnák tartani a lépést a nagyokkal, nem tudtak volna megfelelni évről évre a minimum team salary szabályának, és nem lehettek volna versenyképesek a szabadügynök-piacon sem. Amint kiderült, hogy 2010-ben nem lesz salary cap, a gazdagabb csapatok azonnal bejelentették, hogy felmondják a supplemental revenue sharinget, ezt azonban a Special Master nem engedélyezte. Ha megszületik az új CBA, akkor utána még sokáig nem lesz béke, mert akkor valószínűleg majd a tulajdonosok esnek egymásnak ebben a témában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése