2011. február 21., hétfő

2002 vs. 2009: A támadók 2.

Új sorozatunk első részében a QB-k és az RB-k 2002-es és 2009-es keresetét vetettük össze, folytatjuk ezt a többi támadóposzttal, az elkapókkal, a tight endekkel és a támadófal játékosaival. Továbbra is fontos figyelembe vennünk az elemzés során az inflációt, amelynek megfelelően minden 2002-es 1 dollár 2009-re 1,19 dollárt ért, pontosabban, amit 2002-ben 1 dollárért tudtunk megvásárolni, az 2009-ben már 1,19 dollárba került. A pénzromlás mértéke 19,3 %-os, tehát az egyes szerződések esetében ilyen emelkedés az a mérték, amely elegendő a bérek vásárlóértékének fenntartásához.











Az elkapóknál szinte QB szintű emelkedést figyelhetünk meg. A top 5 fizetése 90 %-kal, a top 10-é 90,6 %-kal emelkedett. Ez az infláció 4,6-szorosa. Az adatokból látható, hogy a passzjáték fontossága előtérbe került. Terrell Owenst 2002-ben a játéka alapján már-már az új Jerry Ricenak tekintették, így nem meglepő, hogy ilyen magas volt a fizetése a liga többi elkapójához képest. Másik két leendő Hall of Famer van a listán, Tim Brown és Marvin Harrison, és találunk csapatszintű legendákat, akik bár NFL szinten nem voltak elsőrangú klasszisnak elkönyvelve, csapatuk arcai voltak egy időben (Muhammad, J. Smith és McCaffrey). Curtis Conway esetében kicsit, Frank Sandersnél és főleg Jermaine Lewisnál viszont nagyon meglepődünk. Lewis, aki inkább special teamerként tette le a névjegyét, elsősorban a Ravens Super Bowl menetelése kapcsán nyújtott teljesítménye miatt jutott ilyen összeghez (ebben az évben alakult meg a Texans, és az expansion drafton őt is kiválasztották maguknak a nem védett NFL játékosok listájáról). A mai neveket többnyire jogosnak véljük. Antonio Bryant és Deion Branch nevén merengünk el egy kicsit. Bryant remek Bucsos éve után franchise taggel érdemelte ki a nagy pénzt, míg Branch a 2006-os 6 éves 39 milliós seattlei szerződésével vívott ki ennyit.











A TE poszt hatalmas evolúciója látszik meg nagyon a 2002-es és 2009-es fizetések összehasonlításakor. A főleg elkapásban használt TE-ek közül 2002-ben csupán Tony Gonzalez és Freddie Jones voltak jelen, a többiek szinte kivétel nélkül mind legalább olyan, ha nem jobb blokkolók, mint elkapók, és szerepük többnyire a blokkolás irányába tolódott el, elkapásban a többség maximum 500 yardig jutott. Olyan kiváló kezekkel rendelkező TE-ek, mint Heap vagy Shockey azért nincsenek a listán, mert még pályájuk első éveiben jártak. Frank Wycheckről pedig egészen biztosan leginkább a Music City Miracle, és a passzoló képessége jut a többség eszébe. Ezzel szemben a 2009-es listán már szinte csak olyan TE-ek szerepelnek, akik elsősorban elkapóként megbízhatóak, és éves szinten akár 800-1200 yardot hoznak csapataiknak. Természetesen szerepelnek olyan TE-ek, akik egyenrangú blokkoló-elkapó feladatokkal rendelkeznek (Heap, Miller elsősorban), de a blokkoló TE-eket már csupán egy játékos, Daniel Graham képviseli. A top 5 fizetése 94, a top 10-é pedig 122 %-kal emelkedett, és ebben a poszt passzjátékbeli fontosságának a növekedésének óriási szerepe van.











A falemberek fizetése is nagy változásokon ment át, különösen a kiemelkedő LT-k és a legjobb guardok körében. A top 5 átlagfizetése 80, a top 10-é 70 %-kal nőtt, ami szintén nagy változás. A 2002-es legjobban fizetett játékos, Boselli nem is játszott a szezonban, a 90-es évek egyik legjobb LT-je pályafutása 7. évében súlyosan megsérült, így kerülhetett a nem védett játékosok közé, és a Texans első körben ki is választotta az expansion drafton. Az egészségesen domináns, állandó Pro Bowler és All-Pro Boselli soha többet nem játszott az NFL-ben. Olyan kiválóságok díszítik még a listát, mint a biztos HOF tag Larry Allen, Jon Ogden vagy éppen Orlando Pace és Jon Runyan. A 2009-es lista tökéletes bizonyítéka annak, hogy mennyire fontos ma a QB-k életének biztosítása. A harmadik évében járó, és friss hosszabbítást aláíró Staley és a másodéves Long előkelő helye a kimagasló draftkor aláírt szerződésüknek köszönhető (Staley esetében a hosszabbítás előtti szerződés sem kis összegről szólt). A szintén garantálható HOF reményekkel rendelkező Walter Jones és Hutchinson mellett itt is jól fizetettek a klasszisok, Faine, a friss szerződéssel rendelkező Faneca vagy Dielman. Az ekkor a Billstől Philadelphiába tradelt Jason Petersen, az őt körülvevő hype-on (mindegy hogy játszik, Pro Bowler), illetve a magas fizetésén viszont valószínűleg már sohasem fogok tudni napirendre térni. Még talán a 2010-es szezonja volt az első olyan, amely miatt ekkora fizetést jogosnak érzünk, de idén is sok zászlót dobtak rá.

A top 5 fizetés növekedésének mértéke a támadók esetében 2002 és 2009 között %-os viszonylatban:

1. Quarterback 97,5 %
2. Tight End 94 %
3. Wide Receiver 90 %
4. Offensive Line 80 %
5. Running Back 22 %


A top 10 fizetés növekedésének mértéke a támadók esetében 2002 és 2009 között %-os viszonylatban:

1. Tight End 122 %
2.
Quarterback 105 %
3. Wide Receiver 91 %
4. Offensive Line 70 %
5. Running Back 43 %

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése