2011. február 27., vasárnap

TV-s szerződések, ügynökök és decertifikáció március 4. előtt?

Az NFL által megkötött TV-s szerződésmódosítások (a Burbank-féle nyilvánosságra hozott Special Master döntés alapján) több helyen utalnak arra, hogy az NFL tudatosan építette be utólag a szerződésekbe azt a pontot, amelynek alapján a lockout esetén is járnak nekik a TV-s pénzek. A dokumentum tartalmazza Roger Goodell (NFL komisszár) és Steve Bornstein (az NFL Media alelnöke és az NFL Network elnöke) vallomásait az ügyben, amelyek arra céloznak, hogy kitüntetett eleme volt a módosításoknak a "lockout biztosítás". Emellett utalás van egy 2009. márciusában, a módosítás előtt a tulajdonosoknak megmutatott dokumentumra, amely kijelenti, hogy "a jelenlegi TV-s szerződések nem engedik meg az NFL-nek, hogy lockout esetén is pénzhez jussanak". Ez a pont cáfolni látszik az NFL által hangoztatott azon álláspontot, amely szerint évtizedek óta mindig eleme a szerződéseknek a "lockout biztosítás". Bornstein vallomása az ügyben tartalmazza a következő mondatokat: "Az igazat megvallva, az NFL tudta azt, hogy a szerződések lényegesen eltérnek a korábban megszokottaktól. Az unió álláspontja szerint a liga engedett a pénzmennyiségből annak érdekében, hogy a "lockout biztosítást" beépítsék. A CBA rendelkezése szerint a liga feladata azonban az, hogy maximalizálja a bevételt."

Mindezek figyelembevételével nem igazán érthető, hogy Stephen Burbank hogyan adhatott igazat az NFL-nek az NFLPA-vel szemben. Burbank döntése egyrészt utal a gazdasági nehézségekre és arra, hogy "az NFL remek üzleti döntést hozott azzal, hogy feláldozott valamit azért, hogy biztosítsa működését akkor is, amikor lockout folyik". Az NFLPA és Daniel Kaplan, a Sports Business Journal újságírója szerint viszont a döntés figyelmen kívül hagyja a CBA és a Reggie White vs. NFL egyezség rendelkezéseit, és a tényleges, szerződésekben lefektetett kritérium helyett gazdasági, üzemeltetési szintű szemléletet hordoz. Ennek következtében nagy esélye van annak, hogy David Doty ismét szembe menjen a Special Master döntésével, és megvonja az NFL-től a TV-s szerződéseknek megfelelően járó kifizetéseket. Természetesen, várhatóan ez esetben az NFL még magasabb szintre viszi az ügyet. A 48 oldalas, nyilvánosságra hozott döntés megtekinthető
itt, illetve elérhető az ügyben az NFLPA 63 oldalas beadványa is.

DeMaurice Smith az NFLPA vezetője megtartotta az ügynökök előtt beszédét a Combine-on. A találkozóról ellentétes információk szivárogtak ki. Voltak olyanok, akik szerint Smith arra biztatta az ügynököket, hogy készítsék fel játékosaikat a szeptemberig tartó túlélésre, mások szerint Smith később utalt arra, hogy akár az egész szezon is elmaradhat, így nemcsak szeptemberig, hanem egy egész évre kell tekintettel lenniük a játékosoknak. Akármelyik is igaz, a lényeg az, hogy az NFLPA vezetője továbbra is a játékmegszakításra készít, megbeszélések ide vagy oda. A találkozó után négy neves ügynök - Drew Rosenhaus, Joel Segal, Tom Condon és Ben Dogra - a sajtó rendelkezésére állt, és kijelentették, hogy feltétel nélkül támogatják a játékos-szakszervezetet.
Az egység azonban kérdéses. A bizonytalan újonc modell, amely csökkentheti, vagy meg is szüntetheti az ügynökök szerepét az első szerződéskötéseknél komoly érdekkülönbséghez vezethet ügynök fronton. A kisebb vállalkozások, kevésbé neves ügynökök az új modell áldozatai lehetnek, míg a nevesebbek akár jobban is kijöhetnek egy esetleges új rendszerből. Az új modell a piacra való bejutást is nagyon limitálhatja.
Egy nappal később megtartották a legnevesebb ügynökök privát találkozóját is, ami az összes ügynök találkozója előtti napra volt tervezve, de elmaradt a mediáció miatt.

A Combine-on szombaton a tulajdonosok zártkörű egyeztetést tartottak, amelyen csupán Roger Goodell és 9 CBA ügyekben illetékes tulajdonos vett részt (Jerry Richardson (CAR), Mike Brown (CIN), Clark Hunt (KC), Jerry Jones (DAL), Robert Kraft (NE), Mark Murphy (GB), John Mara (NYG), Art Rooney II (PIT), Dean Spanos (SD)). Az egyetlen hiányzó a tizedik tag, a Broncos tulajdonosa, Pat Bowlen volt.


Az NFLPA azt tervezi a legújabb hírek szerint, hogy még a szerződés lejárta, március 4. előtt decertifikál, ezáltal megakadályozza a lockout lehetőségét. Erre a szituációra vonatkozóan, mindenki figyelmébe ajánlom a
Gabriel Feldman féle decertifikációról szóló írás 13. és 14. pontját.

A Washington Post pénteki számában Jay Rockefeller szenátor, a sportügyekért is felelős szenátusi bizottság elnöke emelte fel hangját a CBA szituációval kapcsolatban. Kiemelte, hogy milyen gazdasági hatása lehet egy esetleges lockoutnak a kisemberek világában és az egész gazdaság szintjén. Biztatta a tulajdonosokat arra, hogy mutassák meg kimutatásaikat legalább az érintetteknek, vagy alkalmazzanak külső, harmadik felet, amely csak a kérdéses pontokat értékel ki, és hoz nyilvánosságra. Alapvető problémának nevezte azt, hogy a tulajdonosok oldaláról hiányzik a jóhiszeműség ezen a téren. Érdekesség, hogy a játékosokat nem is említette a szenátor, pedig az NFLPA is elmarasztalható lenne a CBA szituáció jelenlegi állása miatt.


Egyéb hírek:


-Julio Jones a második játékos az idei draft classban, aki hosszútávú szponzori szerződést írt alá az Under Armourral. Az Alabama egyetem WR-e Cam Newtont követi a sorban. Az Under Armour új kliensei közé tartozik mellettük többek között Tom Brady, Miles Austin és Anquan Boldin is.
-Paul Soliai, a Dolphins franchise taggel ellátott NT-je aláírta a tendert.
-A Colts kissé átszervezte a vezetését. Bill Polian, team presidentet vice chairmanné léptették elő, és ennek köszönhető fia, Chris Polian átvette régi posztját. Chris fokozatosan veszi majd át a mindennapi ügyek vitelét apjától.
-Az NBC nyilvánosságra hozta, hogy a 2012-es Super Bowl esetében 30 másodpercnyi reklámért 3,5 millió dollárt kell majd fizetni.

Egy ügynök vallomása 3. - Wichard gameplanje

A sorozat első két részében megismerhettük Josh Luchs kezdeti éveit Doc Daniels mellett, majd pedig végig követtük a vele való munka leggyümölcsözőbb eredményének, egy potenciális franchise QB-nek az elbukását. Az ügynök visszaemlékezéseinek harmadik részében a North Carolina egyetem tavalyi botrányának főszereplőjével való együttműködéséről lesz szó.

Ha egy egyetemista megkérdez arról, hogy hogyan lehetne játékosügynök, mindig azt mondom neki, hogy alakítson ki jó viszonyt egy NFL tehetséggel, majd keressen meg egy ügynökséget, és ajánlja fel nekik a játékost. Ez elengedhetetlen, mert senki sem fog alkalmazni, bevezetni az ügynökök világába, ha nem tudsz letenni semmit az asztalra.
Volt egy képességem, a nyugati parton bármely nagy iskola tehetségeihez hozzáfértem, meg tudtam őket szerezni, csak egy olyan embert kellett találnom az ügynökségek világában, aki értékeli ezt. Gary Wichard cége, a Pro Tect Management volt az egyik legnagyobb, amely szóba jöhetett. Wichard ekkor képviselte többek között Keith Brookingot, Brian Boswortht, Jason Taylort és még sorolhatnánk... Egy dolog azonban hiányzott, hiába volt a Pro Tect központja Kaliforniában, nagyon kevés nyugati parti kliensük volt. A 2000-es Senior Bowlon vettem fel vele a kapcsolatot először. Gary hamar realizálta, hogy mit is tudok neki adni, és meg is egyeztünk. 25 %-ot kaptam minden, a nyugati parton és a hegyi időzóna (Mountain time zone) területén beszervezett játékos után, kivéve a University of Utaht, ahol Wichardnak belső embere volt. Az anyagi rész rosszabb volt, mint annak idején Doc-kal, nála 50-50 %-ban egyeztünk ki anno, de mivel megházasodtam, és növekedtek ennek következtében a költségek, így nem nagyon volt választásom.

Elsőként Gary elmondta, hogy véget kell vetni annak a módszernek, amit eddig alkalmaztam, nem lehetett mindenkit megvásárolni, óriási rizikó volt ez a cége számára. Újra kellett programozni elmondása szerint. Nem volt több partizás a játékosokkal, nem volt pénz juttatás sem, és ez zene volt a füleimnek (Wichard inkább ajándékokat osztogatott bőszen, nem készpénzt, de az ugyanúgy NCAA szabályszegés). Visszatértem a régi útra, jöttek a hideg telefonhívások, iskolába mentem a játékosok után, bemutatkoztam nekik, közel kerültem hozzájuk és a családjukhoz. A különbség az volt, hogy volt egy speciális árum, amit "eladhattam", mégpedig Gary és az ő klienseinek névsora.

Gary zseniális volt a fiatalok előtt. Ha egy szobába zártam egy játékossal és elő tudta adni a mondókáját, akkor nagyon jó esélyünk volt arra, hogy a tehetség aláírjon hozzánk. Minden egyes játékoshoz külön gameplant állított össze. Minden gameplan egy nagy kötött könyv volt, amely többek között tartalmazta azon játékosok névsorát, akiknek a draft értékét Gary megnövelte. Természetesen azok valahogy kimaradtak, akiknek az értéke esett, de az volt a lényeg, hogy az egyetemisták haraptak a csalira.
Egy ponton feltartott két gameplant, egyet-egyet a két kezében, az egyikben egy játékosé volt, aki velünk szerződött le, és előrébb kelt el a drafton, a másikban egy, aki végül nem minket választott, és ennek (is) a következtében esett az értéke draft napjára. Ezután megkérdezte az előtte ülő tehetségtől: "A következő évben melyik kezemben legyen a gameplaned?" Briliáns volt.

Gary előszeretettel használta a toborzás során a médiakapcsolatait. 2000-ben, mielőtt találkoztunk volna Willie Howarddal, a Stanford védekező falemberével, megbeszélt egy telefonhívást az ESPN draft szakértőjével, Mel Kiperrel. Éppen beszélgettünk Gary szobájában, amikor csörgött a telefon. Kiper volt a vonal másik végén. "Viper, hogy vagy? - kérdezte Gary. (Így hívta Melt többnyire, vagy Vipe-ot, vagy Vipert használt.) "Viper, képzeld, az egyetemi foci legjobb védekező falembere ül itt mellettem. Tudod, ki ő?" Kiper válaszolt: "Valószínűleg Willie Howardról van szó." Gary mindig így használta Kipert, az ügynökök világában mindenki tudja, hogy Gary és Mel milyen közeli barátságot ápol, és sokan azt is feltételezik, hogy Gary klienseit rendszeresen előrébb rangsorolja Kiper, hogy kedvezzen neki.
Első Garyvel töltött évemben kliensünkké vált Willie, és mellette két Arizona State sztár, Adam Archuleta és Todd Heap. A két ASU játékos első körös lett, Willie pedig a második kör elején kelt el. Hiába volt rosszabb a szerződésem, mint Doc-kal, jobban kerestem a több magasan elkelő játékos miatt. És nagyon is kellett a pénz, pár hónappal a draft után megszületett az első gyermekem, és ekkor Gary azt mondta a feleségemnek, hogy nagyon kiváló ügynök vagyok, és remek jövő áll előttünk, szóval sok jóra számíthat még a család.

Gary a média mellett felhasználta az edzői körökben meglevő kapcsolatait is. Ezek közül az egyik a figyelem középpontjába került az utóbbi időben. John Blakeről, a North Carolina egyetem alkalmazásában álló segédedzőről van szó, akit azzal vádoltak, hogy játékosokat szervezett be Wichardnak és ezért pénzt kapott tőle. Nevettem, amikor Gary kiállt a média elé, és azt mondta, hogy sohasem dolgozott Blake a Pro Tectnek. Mikor a Pro Tectnél voltam, John velünk dolgozott, és Wichard partnernek nevezte. John a Dallas Cowboys Super Bowl győztes csapatainak védőfal-edzője volt 1992-ben és 1993-ban, majd az Oklahoma egyetem főedzője 1996 és 1998 között. Az egyik legjobban toborzó edző volt azok közül, akiket valaha láttam. 2002-ben a két legnevesebb kliensünket nagy részben Johnnak köszönhettük. Garyvel és velem együtt jött a Fresno State egyetemre, hogy felvegyük a kapcsolatot Alan Harper védekező falemberrel, és később a UCLA-s Kenyon Colemannal. Mindkét esetben John vezette le a fizikai felmérőket és pozíciós gyakorlatokat, amelyek NCAA szabályszegések voltak, de mégsem olyanok, mintha pénzt adtunk volna a srácoknak. Amire azonban szomorúbban emlékszem vissza a 2002-es draftról, azon játékosok köre, akiket nem sikerült leigazolnunk. Jeremy Shockeyt, a Miami Hurricanes TE-jét elvittem Gary westlakei házába a 2002-es bowl meccse előtt, ahol nem más fogadott minket, mint Brian Bosworth. Az Oklahoma egyetem korábbi LB-je kitűnő csali volt az Adában, Oklahomában felnőtt Shockeynak (nem mellesleg a személyiségük is igen hasonló). Az ebéd kitűnően sikerült, de végül Jeremy Drew Rosenhaushoz írt alá. Szintén megszerveztem egy találkozót a Cal defensive backjével, Nnamdi Asomughával, és a Washington DT-jével, Larry Tripplettel. Gary azonban nem akart velük találkozni. Miért akarna Gary elmulasztani két potenciális első körös picket? Érthetetlen, legalábbis elsőre. Ebben az időben történt, hogy az egyik legnevesebb ügynök, Leigh Steinberg társa, David Dunn kilépett a közös vállalkozásukból, és magával vitt jó pár klienst. Ezek után minden nevesebb ügynök gyanakvóbban tekintett fiatalabb beosztottaira. Azt hiszem, Gary is így nézett rám, mert egyszer a következőt mondta: "Ami Steinberggel történt, az sohasem fog velem megtörténni. Muszáj rendet tartanom a saját házam körül."

2003-ban segítettem Garynek megszerezni az Arizona State defensive endjét, Terrell Suggst, illetve a USC futóját, Justin Fargast. A probléma az volt, hogy egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy limitálja a mozgásteremet, és egyre kevésbé számít rám. Megkért, hogy egyes játékosokkal ne találkozzak, valamint nélkülem találkozott azokkal, akiket én toboroztam. És ez még nem volt semmi, a nyilvánosság előtt többször utalt arra, hogy nincs egyetemi diplomám se, és semmi sem lennék nélküle. Közben megszületett a második lányom, jól kerestem, de egyre inkább pokol volt Garyvel dolgozni. Még egy évig tartott az ügynöki kapcsolatunk, de 2004. augusztusában betelt a pohár, benyújtottam a felmondásomat, és azután egy órán keresztül hallgattam, amint azt próbálja bemagyarázni nekem, hogy új szakmát kellene tanulnom. Tudtam azonban, hogy a történet csak arról szólt, hogy nem akarja, hogy velem kelljen versenyeznie egy tehetségért. Ahogy kisétáltam az irodából, megköszöntem neki az együttműködést. Bár úgy érzem, hogy többet tettem érte, mint ő értem, bármennyire is nehéz elismerni, igaz az, hogy nagyon sokat tanultam tőle.

2011. február 25., péntek

A végleges tag lista és az RFA tenderek ügye

Ma lezárult a franchise és transition tagek kiadásának időszaka. Összesen 15 játékost vontak ki teljesen vagy korlátozottan a jövőben sorra kerülő szabadügynök-piac szabad licitei alól. Nézzük meg, kik kaptak taget csapataiktól.

Franchise tag


exkluzív:

-Peyton Manning (QB, Indianapolis Colts)

-Michael Vick (QB, Philadelphia Eagles)


nem-exkluzív:
-Vincent Jackson (WR, San Diego Chargers)
-Marcedes Lewis (TE, Jacksonville Jaguars)
-Logan Mankins (OG, New England Patriots)
-Ryan Kalil (C, Carolina Panthers)
-Haloti Ngata (DT, Baltimore Ravens)
-Paul Soliai (NT, Miami Dolphins)
-LaMarr Woodley (OLB, Pittsburgh Steelers)

-Tamba Hali (OLB, Kansas City Chiefs)
-Chad Greenway (OLB, Minnesota Vikings)

-Kamerion Wimbley (OLB, Oakland Raiders)
-David Harris (ILB, New York Jets)
-Phil Dawson (K, Cleveland Browns)

Transition tag
-David Akers (K, Philadelphia Eagles)

Többen úgy döntöttek (Kalil, Woodley és Harris), hogy azonnal aláírják a szerződést. Ez azt eredményezi, hogy amennyiben jogfolytonosak lesznek a szerződések az új CBA keretében (ha megegyezés születik március 4-ig, akkor mindenképpen, ha nem, akkor feltehetőleg lesz ez a helyzet), akkor ha nem is tudnának megegyezni csapatukkal hosszútávú szerződésről, a tag értelmében kapott pénz megilleti őket, amint elkezdődik a következő szezon. Ennek az aláírásnak elsősorban akkor van jelentősége, ha az új CBA nem tartalmazza majd a franchise tag fogalmát, és csupán a március 4. előtt aláírt szerződések esetében lesz fenntartva a jogfolytonosság, tehát az új kollektív szerződés nem engedélyezi majd a kiosztott tagek esetén csak a már aláírt szerződések továbbvitelét. Valljuk be, azért ennek elég kicsi az esélye.

Az NFL csapatok egy része a tegnapi nap folyamán elkezdte kiosztani az RFA tendereket is. Mégpedig a salary cap nélküli évre való tekintettel a három, négy és öt év rutinnal rendelkező, lejáró szerződésű játékosok kaptak tendert. Állítólag azért nem tagelte a Panthers DeAngelo Williamst vagy Charles Johnsont (bár ilyen alapon a negyedik éves Ryan Kalilt se kellett volna), mert RFA-ként akarják őket megtartani. Az, hogy a négy szezonnal rendelkező Kalil vagy Soliai taget kapott, azt vetíti előre, hogy nem annyira bíznak az NFL csapatok abban, hogy az RFA tender benne lesz az új CBA-ben, vagy ha benne is lesz, akkor csak rendes évnek megfelelően a három szezonosokra vonatkozik majd, és azok továbbvitelét engedi meg. Nagy viták lesznek még ebből az NFL és NFLPA között.

Ügynököktől származó információk szerint a csapatok legalább fele nem tervez semmilyen komoly mozgást a szabadügynök-piacon, a tulajdonosok többsége ugyanis spórol, ahogy tette az előző FA periódusban is. A Combinet évről évre kísérő, szokásosnak mondható FA érdeklődések száma is visszaesett. Természetesen a dolog hátterében a CBA kérdés problémája áll.

Egyéb hírek:

-A Bears meghosszabbította főedzője, Lovie Smith szerződését két évvel, akinek kontraktusa így 2013-ig él, akárcsak a GM-é, Jerry Angeloé.

-A Raiders tovább folytatta nagy pénzköltését. Azok után, hogy Richard Seymour (DT) kapott történelmi szerződést, franchise taget helyeztek Kamerion Wimbleyre (OLB), Stanford Routt (CB) és John Henderson (DT) is új szerződést kapott. Routt három év alatt 31 millió dollárt kereshet, és az első két évben ebből 20 millió jár, míg Henderson két évre, 8 millió dollárért írt alá.

-A Titans meghosszabbította puntere, Brett Kern szerződését négy évvel. A punter a szerződés időszaka alatt 5,2 millió dollárt kereshet, amiből 2,1 millió garantált.

-A Vikingsnak most már nem is kettő, hanem öt lehetséges stadion építési terve van, amelyek Minneapolisban, Ramsey megyében vagy Anoka megyében valósulhatnak meg. Az alternatívák közül a Ramsey megyei terv a legkidolgozottabb jelenleg. A Pioneers Press térképen is szemléltette a jelenleg elképzelhetőnek tartott öt helyszínt (bal oldalon).

-Santa Clara képviselőtestülete létrehozta a Santa Clara Stadium Authorityt annak érdekében, hogy felgyorsulhasson az évek óta tervezett stadionépítési projekt. Az előzetes tervek szerint a 49ers új stadionja épülne fel Santa Clarában, azonban kisebb-nagyobb nehezítő tényezők állnak/álltak a terv útjában. A legújabb hírek szerint egy privát forrásból származó 40 millió dolláros hozzájárulást vontak meg a projekttől, amit egyelőre a testület nem tud honnan pótolni. Reményeik szerint azonban záros határidőn belül lesz megoldás a problémára.

Folytatás március 1-jén, Cohen közleménye

Lezárultak az FMCS székházában folyó egyeztetések az NFL és NFLPA között. Az egy hét igen hamar eltelt, és továbbra sem tudtak kicsikarni egyetlen mondatot sem a felektől. A kollektív szerződés március 4-én hatályát veszíti, így nagyon nagy szükség van a felek álláspontjának közeledésére a következő egy hétben, hiszen már csak ennyi idejük maradt. Pozitívum, hogy az egyeztetések március 1-jén folytatódnak majd a felek között, de ne feledjük, hogy onnantól már csak három nap áll rendelkezésükre, és a tulajdonosok március 2-án már megtartják a várhatóan lockoutról döntő találkozójukat. Az egyeztetésekről George Cohen, a felek között közvetítő mediátor egy közleményt bocsátott ki. A közlemény a következőképpen hangzik:

Egy héttel ezelőtt az NFL és NFLPA elfogadták az FMCS meghívását arra vonatkozólag, hogy az egyeztetéseket az én, illetve az igazgatóhelyettes, Scot Beckenbaugh vezetése alatt folytassák. A megoldatlan kérdések száma és fontossága miatt, azt javasoltam a feleknek, hogy múlt péntektől hét napon át folytassanak egyeztetéseket az FMCS égisze alatt, egészen a mai napig. A felek elfogadták ajánlatomat.
Az együtt töltött időt arra szenteltük, hogy kialakítsunk egy érdemleges egyeztetéseket elősegítő közeget, előrelépjünk a folyamat és a tényleges tartalom terén. Az egy hét alatt konstruktív beszélgetéseket folytattak nagyon sok dologról, főleg a gazdasági és a játékosok állapotával összefüggő problémákkal kapcsolatban. A tárgyalóasztal mindkét oldalán a kölcsönös tisztelet volt jellemző. A felek vagy teljes létszámban, vagy kisebb csoportban voltak jelen akadályoztatás esetén. Kisebb előrelépések történtek, de a felek között nagyon erős ellentétek maradtak a legfontosabb témákban, és ezek továbbra is közéjük állnak. Javasoltam és a résztvevők elfogadták, hogy a mediáció folytatódjon az irodámban jövő hét keddtől (Március 1.). A feleket megkértem, hogy a fennálló vitás témákban értékeljék jelenlegi pozíciójukat a köztes hétvégén. A közleményben foglaltakat megosztottam a résztvevőkkel, és feljogosítottak arra, hogy kijelentsem azt, hogy a közlemény a mai napig tartó mediátori folyamat pontos leírása. Az egyeztetések rendkívül érzékeny mivoltára tekintettel az FMCS a továbbiakban tartózkodik a folytatódó mediátori tevékenység nyilvános kommentálásától, és a felek a kérésemnek megfelelően szintén eleget tesznek ennek.

Időközben Minneapolisban David Doty szövetségi bíró meghallgatta az NFL (Gregg Levy) és az NFLPA (Thomas Heiden, Jeffrey Kessler) álláspontját is a TV-s pénzekkel kapcsolatban. Az NFLPA a Special Master, Stephen Burbank döntését támadta meg magasabb szinten, amely arról ítélkezett, hogy az NFL hozzáférhet az elmaradó idény esetén a TV-s szerződésekből származó kifizetéseknek. Amennyiben Doty úgy dönt, hogy egyetért Burbank döntésével, akkor az NFL, ha úgy dönt, hogy nem ért vele egyet, akkor az NFLPA kerül előnybe a CBA tárgyalások folyamán. Akármikor is születik meg a döntés, március 3-ig vagy azután, nagyon komoly befolyása lesz a CBA tárgyalásokra, mert az egyik félt jobb pozícióba juttatja. Mint ismert, Doty korábban egy alkalommal már szembe ment Burbank döntésével, amikor úgy határozott, hogy Michael Vicktől az Atlanta Falcons nem követelheti vissza összes bónuszát. A döntést követően az NFL bírósági úton akarta megszüntetni a szövetségi bíró szerepét a CBA vitákkal kapcsolatban, amelyet nem sikerült kiharcolniuk.

Doty döntött egy másik kérdésben, amelynek értelmében a Special Master döntése és a TV-s szerződéseknek bizonyos részletei nyilvánosságra hozhatóak. A DirecTV próbálta megakadályozni, hogy szerződésük közzétételére sor kerüljön, méghozzá olyan indokkal hogy az megnehezítené a szerződések 2014-es újratárgyalását, így még ezt a kérdést is felül kell vizsgálnia Dotynak. Amint lesz érdemleges információ a dokumentumokról, a legfontosabb részleteket megpróbálom majd közzétenni a blogban.

A Combine-on a 32 csapat vezetőinek, edzőinek részvételével folytatott találkozó során a források szerint nem került sor a CBA szituáció elemzésére, és a résztvevők semmilyen friss információt nem kaptak a tárgyalásokról.

Egy fontos hír azonban nyilvánosságra került. Lockout esetén a csapatok vezetői és az edzők nem tarthatnak fenn semmiféle kapcsolatot a játékosokkal. Ennek megszegése büntetést vonhat maga után, amely lehet pénzbeli szankció, vagy draftpick elvétel.

2011. február 23., szerda

Többfrontossá váló csata és játékosmozgások

Pozitív és negatív híreink is vannak a CBA egyeztetésekkel kapcsolatban. Jó hír az, hogy továbbra is zökkenőmentesen haladnak a tárgyalások a felek között az FMCS székházában. Az eddigi hat nap során az NFLPA fő döntéshozó bizottságának már 8 tagja tiszteletét tette, csak Kevin Mawae, Drew Brees és Brian Waters nem jelent meg még a helyszínen.

Időközben az NFLPA lemondott egy fontos, Indianapolisban a legnevesebb ügynökökkel folytatandó, mára tervezett megbeszélést, hogy Washingtonban maradhassanak tárgyalni. Végül is érthető az NFLPA döntése, hiszen a szakszervezetnek most éppen háromfelé kellene szakadnia. Jeff Kessler, az NFLPA ügyvédje elutazott már Minneapolisba, ahol csütörtökön zajlik majd a meghallgatás David Doty előtt a TV-s szerződések ügyében. Ezzel kapcsolatos új információ, hogy az NFL nyilvánosságra hozná a TV-s szerződések dokumentumainak egyes NFLPA által elvárt részleteit, de természetesen most éppen arról megy a vita, hogy mennyivel többet várna el az unió ezekből. Mivel Kessler a bíróságon van, Smith pedig Washingtonban, így nem tudnak megjelenni jelenleg "vezetői szinten" Indianapolisban. Azt azonban érdemes megjegyeznünk, hogy az újoncoknak tartott rövid NFLPA tájékoztatókat majd megtartják a Combine-on és pénteken is sor kerül az összes ügynök találkozójára, amelyen való részvétel idén kötelező ahhoz, hogy egy ügynök "engedélyét" megújítsák. Valószínűleg ez a több mint 800 ügynök részvételével megrendezett esemény sem lesz zökkenőmentes, mivel az ügynököknek nem igazán tetszik az NFL rookie terve, amely gyakorlatilag az újoncszerződések tárgyalásából kizárná őket, és az NFLPA modell sem, amely a magas draftpickek fizetése után járó nyereségük jelentős csökkenését eredményezné.

A nem túl jó hírek közé tartozik, hogy az NFL csütörtökre a Combine helyszínére összehívta az összes csapat GM-jét, edzőit, magas beosztású tisztségviselőit, hogy a bizonytalan jövőről felvilágosítást adjanak nekik. Ha jól haladnának a felek, nem valószínű, hogy erre sor kerülne. Vagy erről a megbeszélésről, vagy az ügynökök pénteki találkozójáról remélhetjük, hogy kiszivárog pár tényleges hír arról, hogy hogyan is állnak az egyeztetések Washingtonban. A másik negatívum, hogy George Atallah, az NFLPA szóvivője időközben bejelentette azt, hogy bármilyen pozitív hírt közölnek a médiák, az merő spekuláció, amely mögött semmiféle tény nincs. Azt azonban érdemes megemlítenünk, hogy ő például nem vesz részt az egyeztetéseken jelenleg.

Egyéb hírek röviden:

-Champ Bailey (CB) nem lesz szabadügynök, mivel kedden 4 éves 43 millió dollár összértékű szerződést írt alá a Denver Broncos-szal. Bailey elmondta, hogy szívesen kiment volna a piacra, de a jelenlegi helyzetben biztosabbnak érezte, ha nem kockáztat, és még most megújítja szerződését.

-A Browns kiosztotta a tizedik franchise taget idén. Phil Dawson, a csapat kickere nem-exkluzív taget kapott. Hozzá csatlakozott a Carolina Panthers, amely Ryan Kalilt tagelte. 1993 óta Kalil csak a második center, aki franchise taget kapott.

-A Saints elengedte Jeremy Shockeyt. A korábban a Giantstől trade keretében megszerzett TE cutjával körülbelül 4,5 millió dollárt spórol csapata. A kérdés már csak az, hogy mi lesz a jövőre papíron 11,8 millió dollárt kereső Reggie Bush sorsa.

-Minneapolis polgármestere, RT Rybak péntekre ülést hívott össze a Vikings új stadionjával kapcsolatosan. Mint már jeleztük, Ramsey megyében már készen van egy terv, amelyhez már lassan a források is tisztázódnak. Így Rybak próbálkozása az egyeztetések felújítására kétségbeesett próbálkozásnak tűnik, a csapat jelenleg a már tervekkel alátámasztott projekt mellett áll.

-A Jets is emeli jegyárait, méghozzá átlagosan 2,3 %-kal. A PSL helyek ára 5 dollárral növekszik. Emellett bejelentették, hogy a bérleteseknek az bérlet árának 50 %-át be kell fizetniük április 1-jéig. Amennyiben elmaradnának a hazai mérkőzések, vagy csupán egy részük is, a csapat visszafizeti a kérdéses részt.

Egy ügynök vallomása 2. - Ryan Leaf

Folytassuk Josh Luchs visszaemlékezéseit ügynökként eltöltött éveiről. Az első részben megismerhettük az ügynököt, múltját, és eljutottunk addig, amikor már első körös tehetségeket képviselt. Egy dolog azonban még hiányzott a palettáról...

Doc és én nagyon sok jó játékost képviseletét harcoltuk ki, de azt mindketten tudtuk, hogy ahhoz, hogy igazán nagy pénzt keressünk, meg kell szereznünk egy franchise QB-t. Nagyon hosszú ideig tartott, amíg a Washington State egyetemre "beküzdöttem" magamat. Az 1990-es évek elején fizettem pár játékost, három defensive backet, Torey Huntert, Singor Mobleyt és John Rushingot, valamint a falember Leon Bendert. Elterjedt a hírem a játékosok körében, és megtudták, ha gyors pénzre van szükségük, hozzám fordulhatnak. Az egyik játékos, akinek pénzre volt szüksége, Ryan Leaf, az irányító volt. Tudtam, ha ő a kliensem lesz, akkor megváltozik az életem. Mikor először találkoztunk 1996-ban egy campushoz közeli hotelben, éppen pénzre volt szüksége. Komoly hitelkártya-adóssága volt, mint kiderült, és azonnal kért volna 5.000 dollárt. Tudtam, hogyha kifizetem neki a pénzt, akkor azonnal elfelejt, talán soha többet nem látom. Tanulva első éveim hibáiból, más módszert kellett alkalmaznom. Megkérdeztem tőle, mennyi pénzt adhatok neki havonta, amivel könnyebbé tehetem az életét. 500 dollárt mondott, ami határozottan kevés volt ahhoz képest, amekkora lehetőségeket Ryan tartogatott. Azon az estén aláírt velem egy nem dátumozott ügynöki szerződést és egy kölcsönszerződést. Ezek után hamarosan megindultak a havi fizetések a számára, általában 300-700 dollár közötti tételben.

Nagyon hamar barátok lettünk, ő akkor 20 éves volt, én 26, úgy tekintett rám, mintha a bátyja lettem volna. Heti két-három alkalommal minimum beszéltünk és együtt partiztunk. Olyan közel kerültem hozzá, mint Sean LaChapellehez. Vettem egy "nyaralót" Studio Cityben, ahol állandóan be volt hűtve a sör, és minden videojáték rendelkezésre állt. Mikor Ryan és a haverjai Dél-Kaliforniában jártak, mindig itt szórakoztak. Örült, hogy együtt partizhat a kaliforniai lányokkal.
1997-ben egyedül Ryanre fókuszáltam. Nem is nagyon tudtam volna másra, mert 1996 decemberében meghalt anyám, majd két hónap múlva apám megtudta, hogy operálhatatlan agydaganata van. Ryan tudott mindenről és egy napon még apámat is meglátogatta velem. Apám belekezdett szokásos témájába, hogy mennyire gyűlöli, hogy az állapota miatt nem tehetem rendesen a dolgomat, nem győzhetem meg a sok ügynökre váró fiatalt. Erre Ryan a következőt mondta neki: "Ne aggódjon. Joshnak nem kell toboroznia több játékost, itt vagyok neki én." Apám májusban meg is halt, fél éven belül eltávoztak a szüleim, és teljesen magam alatt voltam, össze voltam zavarodva.

Ebben az állapotban kiszámíthatatlan lettem, és egy vegasi túra során elkövettem egy megbocsáthatatlan hibát. Eredetileg Ryannel akartam menni, de a két cseréje becsatlakozott. Mit kezdjek én a Washington State csereirányítóival, nekem ugyan nem kellettek, nem voltak NFL tehetségek. Két napot töltöttünk el Las Vegasban, és amikor kijelentkeztünk a hotelből, nem akartam kifizetni a magát túl jól érző QB-k szobáinak költségét. Nevetséges összeg volt, csak 500 dollár, megengedhettem volna magamnak, de egyszerűen annyira mérges voltam ezekre a srácokra, hogy nem akaródzott. Itt veszítettem el a játszmát. Hazafele úton alig szólalt meg valaki az autóban. Még a pár napos partizás az arizonai Havasu tónál sem segített a dolgon. Ryan innentől kezdve hidegen bánt velem. Amikor az 1998-as Rose Bowl előtt találkoztunk, és pénzt adtam neki, arra képtelen volt, hogy a szemembe nézzen. Január 2-án bejelentette, hogy profinak áll, egy évvel idő előtt, és helyettem Leigh Steinberg állt mellette a TV kamerák kereszttűzében...


Ryan - aki végül a második helyen kelt el a drafton Peyton Manning mögött - elvesztését sohasem tudtam feldolgozni, az elkövetett hiba egyszerűen felőrölt. Ilyen lehetőségem sem korábban, sem azóta nem volt, egy korszakos tehetségről volt szó, egy franchise QB-ről! Hamarosan azonban tett valami olyat, ami jól esett. Amikor újonc évében meglátogattam a training campben, kikísért az autóig, és a kezembe nyomott 10.000 dollárt, jelezve, hogy nem felejtette el, amit érte tettem. Sohasem mondta el, hogy miért nem szerződött le velünk, vagy miért szegte meg a haldokló apámnak tett ígéretét, de legalább visszafizetett valamit abból, amit tőlem kapott.


Nagy fordulatot hozott a szülők halála és a Ryan Leaf ügy, és az az igazság, hogy már ki is nőttem abból, hogy college játékosokkal partizzak. Tudtam, hogy változás kell.
Az 1999-es drafton még együtt dolgoztam Doc-kal, és a fő célpontunk R. Jay Soward, a USC elkapója volt. Az 1999-es szezon kezdetétől minden hónapban kapott tőlünk 1.500 dollárt. Jól megvoltunk, de év végén minden megváltozott. Az apja átvette az irányítást. Mérges volt a fiára, hogy hagyta, hogy gondoskodjanak róla, és nem akarta, hogy velünk írjon alá. Korábban az ügynökök a pénz elfogadása miatt lebukott játékosoktól visszakövetelhették a "befektetett" összeget, de ez megszűnt 1999-re. Az apja nagyon is tudatában volt ennek, és meg is említette Doc-nak, hogy nem kell ezt visszafizetni, ha lebukunk. Innentől tudtuk, hogy ő sem lesz az ügyfelünk. A dolgok hatására a többség kivonult volna az egészből, de még mindig szerettem játékosokkal foglalkozni, a sport közelében lenni. Azonban ahhoz, hogy a válságomon túllépjek, kellett egy újfajta ügynök, szükségem volt egy új partnerre...

Az 1998-as draft classban az elemzők szerint a két irányító, Peyton Manning és Ryan Leaf a mezőny fölé magasodott. Peyton, akinek apja NFL QB volt, négy évet húzott le a Tennessee egyetemen, érettebb, kiforrottabb játékosnak tűnt. Sokan azonban a három évet egyetemen töltő Leaf mellett tették le a voksukat, mert benne több fejlődési lehetőséget láttak. Az első helyen választó Colts is sokáig döntésképtelen volt, de végül, szerencséjükre Manning mellett tették le voksukat. A Chargers mindenképpen meg akarta szerezni valamelyik korszakos tehetségnek számító QB-t, így az első kör harmadik helyéről feltradeltek a másodikra. Két első körös pick, egy második körös pick és a Pro Bowler returner, Eric Metcalf volt ennek az ára. Azért volt ilyen magas az ár, mert nagyon sokan akarták maguknak a két tehetség valamelyikét. Leaf az akkori legnagyobb rookie szerződést írta alá (4 év, 31,25 millió dollár, 11,25 millió dollár garantált) a Chargershez. Aztán elkezdődött a pokoljárás. Leaf nem volt készen fejben a profi futballra. Állandó balhék, rossz teljesítmények, elmulasztott edzések, sérülések kísérték Chargersnél töltött éveit. Talán a leghíresebb incidense, amikor az öltözőben nekirontott egy riporternek, és Junior Seaunak kellett lefognia. A teljes második évét kihagyta sérülés miatt. Vitába keveredett a GM-mel, mert nem akarta, hogy IR-re helyezzék. Miután felépült, egy kézsérülésre hivatkozva ki akart bújni az edzés alól, hogy helyette elmehessen golfozni. A továbbiakban nem sok lehetőséget kapott, a 2001-es szezon előtt elbocsátották. 2002-ben, egy három csapatos kitérő után bejelentette a visszavonulását, minden idők addigi legnagyobb draft bustjaként (JaMarcus Russell azóta utolérte és talán felül is múlta), miközben Peyton Manning a Hall of Fame lépcsőit mássza jelenleg, három MVP címen, Super Bowl győzelmen, és passzrekordokon van túl.

Később Leaf azt nyilatkozta, hogy nem tudta elviselni a rá nehezedő nyomást, ez volt a legnagyobb gond. A futball után próbálta helyretenni életét, 2005-ben elvégezte az egyetemet, majd 2008-ban a West Texas A&M golf és QB edzője lett. Ennek a "kalandnak" azonban hamar vége szakadt, mert azután, hogy fájdalomcsillapítót lopott az egyik hallgatójától, kiderült Vicodin függősége (Brett Favre is küzdött ezzel, megannyi NFL játékos mellett). 2009-ben lopásért, vényköteles fájdalomcsillapítók birtoklásáért tartóztatták le. Függősége miatt
segítségre szorult és 2010-ben Texasban 10 év próbaidőre ítélték, miután bűnösnek vallotta magát nyolc felony vádjában. Ma Kanadában él, és leginkább könyvek írásával foglalkozik, amelyek katasztrofális pályafutását, élete romba dőlését foglalják össze.

2011. február 22., kedd

Érdekességek a combineról

Mint azt már sokan tudhatják, ahogy a bowl.hu-n is beharangoztuk, a holnapi napon kezdetét veszi a nagy draft előtti felmérő, a Scouting Combine Indianapolisban. Ezzel kapcsolatban pár érdekességről számolnék be:

-A Combine megszervezésére csapatonként 75.000 dollár kerül befizetésre, az esemény összköltsége ennek megfelelően 2,4 millió dollár.


-Átlagosan napi 5,2 millió néző látta a 2010-es Combinet az NFL Networkön úgy, hogy mindössze 57 millió amerikai háztartásba jut el a műsor. Ez más sportokban megfelel egy alapszakasz-mérkőzés nézettségének pl. a 100 millió nézőhöz eljutó ESPN-en.


-Ma már óriási üzlet a játékosok felkészítése is. Különböző vállalkozások alakultak erre a munkára. Nem csupán a 40 yardra vagy a pozíciós drillekre készítik fel a játékosokat, de speciális edzésprogramot, jógát, különböző lazító gyakorlatokat is tartalmaz programjuk, emellett megtanulják a játékosok az interjún való szereplést, betekintést kapnak a várható kérdésekbe, és még a játék stratégiájára is oktatnak. Vannak különösen QB-k számára fenntartott programok, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeznek az interjúkra, a pro style QB-kal szembeni speciális elvárásokra. Ezeknek a költségeknek a finanszírozását az ügynökök állják, és Jack Bechta szerint nem ritka, hogy 4-8 játékos kapcsán egy ügynök 100.000 dollárt költ ilyen célra. A 600, draftra valamilyen eséllyel pályázó játékos felkészítésére Bechta becslése szerint körülbelül 7,7 millió dollárt költenek el az ügynökök.

27 órányi egyeztetés után

Péntek óta tartanak a CBA egyeztetések Washingtonban az NFLPA és a tulajdonosok képviselete között. A négy nap alatt összesen 27 órán át zajlottak a megbeszélések. Már maga a kitartó tárgyalás is pozitívum, George Cohen jelenléte sokat segített abban, hogy a felek végre beszélgetnek egymással. Minden nap legalább hat órát tárgyaltak. Charlie Batch az NFLPA végrehajtó bizottságának tagja mondta azt, hogy szerinte jól haladnak az egyeztetések, de sajnos ez volt a legtöbb információ, ami kikerült a falak mögül. A média legfeljebb azt tudja közölni, hogy kik érkeztek meg, és kik mentek el az ülésről és mikor. Ami sokaknak feltűnt, az a végrehajtó bizottság elnökének, Kevin Mawae-nak a hiánya, aki egyik nap sem volt jelen személyesen. Rajta kívül elsősorban a bizottság tagjai képviselték a játékosokat DeMaurice Smith és az NFLPA ügyvédje, Jeff Kessler mellett. A tulajdonosok közül senki sem jelent meg személyesen, részükről csak a "lockout ügyvéd" Bob Batterman volt a helyszínen, kiegészítve Jeff Pash-sel és Roger Goodellel.

Daniel Kaplan a Sports Business Journal szerkesztője belső forrásokból azt tudta meg, hogy egyetlen olyan pont van, ami igazán döntő az új CBA szempontjából. Ez pedig a szövetségi felügyelet kérdése. A liga semmi esetre sem ír alá olyan dokumentumot, amely ezt biztosítja. Ez a pont túlmutat azon, amit eddig tudtunk, hogy David Dotyt, a minnesotai kerületi bíróság szövetségi bíróját el szeretnék távolítani a CBA-val kapcsolatos ügyekből. Nemcsak ő a kiszemelt, de meg szeretne szabadulni az NFL a fentebb említett Kesslertől is, aki mindegy 25 éve képviseli az NFLPA-t az NFL-lel való jogvitákban.

Kiszivárgott a Jets lockout terve is. A nem foci részlegnél dolgozó alkalmazottak a CBA megegyezésig egy hétig inaktívak lennének havonta, amely időszakra nem kapnának fizetést sem. A többi alkalmazott helye és fizetése legalább a draftig biztos.

Andrew Brandt szokásos írásában a National Football Poston kiemelte, hogy a 18 mérkőzéses alapszakasz 500 millió dollár plusz bevételt jelenthet, ezért annyira fontos pont ez a tulajdonosok és Roger Goodell számára.


Egyéb hírek röviden:

-Az NFL két új média szakembert nevezett ki két újonnan kreált pozícióba. Jim Cohen az NFL Network helyettes senior producere, David Eaton az NFL Media hírek szerkesztője lett.


-A Rams bejelentette, hogy négy év után emelik a jegyárakat, leginkább a PSL helyeké drágul, 4-7 dollárral. A legolcsóbb jegyek (25 dollár) ára viszont nem növekszik.


-A Vikings nem-exkluzív franchise taget helyezett LB-jére, Chad Greenwayre. A tag azért érdekes, mert Sidney Rice, a gárda WR-e is szabadügynök lesz, sokan inkább az elkapót várták tag befutónak. A Vikings játékosai emellett bejelentették - a Bucs után másodikként - hogy lockout esetén is szerveznek majd együttes edzéseket.


-A korábban említett Ramsey megye előre láthatóan a legjobb hely lesz a Vikings új stadionjának megépítésére. Már pénzforrást is találtak a projekt finanszírozására. A forgalmi adó minimális emelésével körülbelül 300 millió dollár folyhatna be, amit a stadion építésének támogatására fordíthatnának.


-Az NFL 3 éves szerződést kötött a híradástechnikai piacról közismert Bose vállalattal, így újabb ligaszintű kizárólagos szponzort szereztek a lockout fenyegetése ellenére.

2011. február 21., hétfő

Egy ügynök vallomása 1. - Kezdetek és tanulóévek Doc Daniels alatt

Az ügynökökkel foglalkozó első írásunkból sokan levonhatták azt a következtetést, hogy ez a szakma bizony nem a becsületes emberek világa. Nem is az a nehéz, hogy az ügynök megtárgyalja a kliensei szerződéseit, hanem, hogy a klienst megszerezze, mikor sok más ügynök is azért küzd, hogy hozzá írjon alá a tehetséges játékos. És ilyenkor sokak számára nincs más lehetőség, illegálisnak minősített eszközökhöz kell nyúlni. A továbbiakban négy részben közöljük rövidítve Josh Luchs, minden idők legfiatalabb ügynökének tavaly az SI-ban megjelent visszaemlékezéseit.

Mint sokakat, a 80-as években, a 90-es évek elején, engem is a szakma talált meg. Még jóval a Jerry Maguire film előtt álltunk, ahonnan az ügynökök már-már olyan sztárok lettek, mint a klienseik.

Brooklynban születtem, apám orvos volt, aki a New York Knicks játékosait kezelte. A játékosok sokszor megfordultak nálunk, néha még kosaraztak is egy kicsit velem. Betekintést nyertem általuk a sportolók varászlatos világába, és tudtam ezek után, hogy egy olyan pályára vágyom, ahol közel lehetek hozzájuk.
10 éves voltam, amikor Beverly Hillsbe költöztünk, és apám a Raiders bérletese lett. Innentől kezdve az lett az álmom, hogy ennek a csapatnak a tagja lehessek valamilyen szinten. 1985 őszén a Beverly Hills Highba jártam, és sikerült Bud Furilloval megismerkednem, aki annak idején egy sport talk showt vezetett a KABC-AM-en. Ingyen dolgoztam neki a következő hónapokban, és egyszer megkérdezte, hogyan hálálhatná meg a munkámat. Azt kértem tőle, hogy beszéljen Al Davis-szel, hogy valamilyen úton-módon a Raiders alkalmazásába kerülhessek. Furillo meg is kereste Al-t, és a következő három évben a csapat training campjeit látogathattam, mint mindenes. Ott ismerkedtem meg a Raiders sztár DE-jével, Greg Townsenddel, akivel nagyon hamar baráti viszonyba kerültem. Mindent megtettem, amit kért, hurcoltam a poggyászait, sört és nőket csempésztem a szobáiba, bármire megkérhetett. Sőt, egy alkalommal még abban is segítettem, hogy Greg kijátszhassa a doppingvizsgálatot. Az én vizeletemmel próbálta a sajátját kicserélni, de nem jött össze a dolog, eltiltották, mivel saját mintát kellett produkálnia. Utána meglátogattam a házában, és akkor vetette fel, hogy illene hozzám az ügynök szerep. "Josh, tudsz bánni a játékosokkal, fontosak neked. Te is new yorki zsidó gyerek vagy, mint Al (Davis). Tudod mit, lehetnél az ügynököm." - mondta. Jó ötletnek tűnt, azonnal ki is töltöttem pár NFLPA-s papírt, kifizettem a 300 dollárt, és bár semmit sem tudtam az egyeztetésekről, a tárgyalásokról, hivatalosan is ügynök lettem. Mindössze 19 éves voltam ekkor.

Naívan azt hittem, hogyha megismernek a játékosok, akkor ki is neveznek ügynöküknek. Kb. annyi idős voltam ebben az időszakban, mint ők. Szerintem a többségükkel jól kijöttünk, de mégsem nevezett ki egy sem ügynökének. 1990-ben fizettem először játékosnak. Denverbe repültem, ahol a Colorado Egyetem pass rusher LB-jével, Kanavis McGheevel találkoztam. Még egy év tapasztalatom sem volt, amikor megkerestem, és úgy éreztem, hogy van nála esélyem. Nem volt otthon, négy órát várakoztam a háza előtt, mire felbukkant. Azonnal lerohantam, és bemutatkoztam. A beszélgetés tovább folyt, és egyszer csak átváltottunk a családja helyzetére. A következő párbeszéd zajlott le köztünk:
Kanavis McGhee: "Josh, te egy jó srácnak tűnsz, megoszthatok veled valamit?"
Josh Lucks: "Persze."
KM: "Szükségem van egy kis segítségre. Anyám elvesztette a munkáját, beteg és nem tudja kifizetni a bérleti díjat. Ha nem fizetjük ki a 2500 dollár tartozást, akkor kidobják a lakásból."
JL: "Nem tudom. Hadd gondolkozzak rajta egy kicsit. Eljövök holnap és megmondom, hogy döntöttem."
Végül azt a döntést hoztam, hogy kifizetem neki a pénzt, hiába volt NCAA szabályszegés (mai pénzben körülbelül 850.000 forintról van szó). Nagyon örült a döntésnek, én pedig örültem, mert azt hittem, hogy sikerült megnyernem magamnak. Ez egészen addig tartott, amíg nem érkezett egy telefonhívás. Kanavis egy csapattársa telefonált, és a következőt mondta: "Hé, ember, Kanavis mondta, hogy milyen jó srác vagy. Van egy kis problémám, és kellene egy kis segítség. Apám nagyon beteg, és kellene 2500 dollár, mert különben kidobják a lakásából." Letettem a telefont és teljesen össze voltam törve. Tudtam mi történt, és a hazaút borzasztó volt. Hogy lehettem ennyire buta?

A McGhee fiaskó után elindultam lefelé, és ez sem vette el a kedvemet attól, hogy játékosokat fizessek. Az első évemben fizettem még a Tennessee egyetem futójának, Chuck Webbnek, és az Illinois védekező falemberének, Mel Ageenak. Egyikük sem lett a kliensem. Ageehoz jártam a legközelebb, de ő azt kérte, hogy a barátnőjének vegyek egy gyémánt eljegyzési gyűrűt, amit sajnos nem engedhettem meg magamnak.
Ezekből leginkább azt tanultam meg, hogy így tovább nem folytathatom, kell valaki, aki elmagyarázza nekem a dolgok működését. Ez az ember Harold "Doc" Daniels lett. Doc egyike volt a kor rettegett ügynökeinek, akitől féltek riválisai. Egyrészt arról volt híres, hogy pénzt és ajándékokat juttatott a játékosainak, másrészt, ha megláttak egy college játékost Datsunnal közlekedni, akkor tudták, elfelejthetik, mert ő már Doc kliense (Docnak volt egy Datsun márkakereskedése Los Angelesben). Két fontos dolgot tanultam meg tőle. Egyrészt nem szabad egy összegben fizetni és várni a csodát, szépen adagolni kell a pénzt. Másrészt egy iskolánál kell kezdenem, ahol belső ember lehetek. Napjaink nagyjai is úgy kezdték, Drew Rosenhaus például akkor járt a Miami egyetemre, amikor Ray Lewis, Warren Sapp és a többi nagy sztár az egyetem hallgatója volt. Az én "bázisom" a UCLA lett.


Az első UCLA-s kliensem Sean LaChapelle volt, akit nem kellett fizetnem. Az elkapó nagyon közeli barátom lett, sokszor még a szüleimet is meglátogatta és még egy kutyát is kaptam tőle. Nem tudta, hogy mindvégig az volt a szándékom, hogy az ügynöke lehessek (egyidősek voltunk). Amikor visszatért végzős évére, elkezdtem aggódni, és odaadtam neki a számomat, hogy azt adja az ügynököknek, akik hívták volna. Így lényegében minden ügynök engem hívott helyette. Sean megszerzése sokat jelentett abban, hogy a UCLA-n közismert legyek. Egyre több UCLA-s ügyfelem lett, akik közül mindet fizettem, általában havonta egyszer. Közéjük tartozott az 1994-es drafton 10. helyen elkelt LB, Jamir Miller. Bruce Walkernek például nemcsak fizettem, de amikor börtönbe került lövöldözés miatt, én tettem le az óvadékot is. Megpróbálkoztam Jonathan Ogdennel, a korszakos LT-vel is, de ő nem fogadott el pénzt. Ehelyett Janet Jackson koncertjegyeket kért tőlem. A havi egy alkalommal adott pénz, az óvadék és a koncertjegyek mind megszegték az NCAA szabályozását.
1990 és 1996 között körülbelül 30 játékost fizettem, és tudtuk Doc-kal mindketten, hogy a játékosok, ha tőlünk nem is fogadtak el pénzt, megkapták azt mástól, hiszen ez bevett gyakorlat volt évtizedek óta. A különbség az, hogy az ügynökök ma már nem személyesen fizetnek, hanem külön erre a célra kinevezett emberek közvetítésével.

Chris Mimst, a Tennessee egyetem DE-jét, akit az 1992-es drafton az első körben vittek el, Doc-kal együtt nyertük meg magunknak. Havi 500 dollárt kapott tőlünk utolsó évében, és emellett fizettünk még egy másik embert is, aki közel állt hozzá. Tony Banks, az 1996-os drafton elkelt első QB szintén ügyfelünk volt, havi több száz dollárt kapott tőlünk. Szintén fizettük Greg Thomast (Colorado), Delon Washingtont (USC), Phalen Poundst (USC) és Darick Holmest (Portland State), akik mind klienseink lettek. Joel Steed (Colorado), Rob Waldrup (Arizona) és Travis Claridge (USC) mind kaptak pénzt, de máshoz írtak alá. A válaszuk ennyi volt, mint mindig, hasonló helyzetben: "Bocs, azt kell tennem, ami a legjobb nekem és a családomnak."


Amikor Nick Saban, az Alabama edzője arról beszél, hogy az ügynökök mindent tönkretesznek az egyetemi foci körül, akkor nem beszél egy fontos dologról. Mégpedig, hogy legtöbbször a játékosok vagy szüleik, rokonaik keresnek meg minket azért, hogy pénzt kapjanak. Amint meglátja egy játékos, hogy egy csapattársa pénzt kapott, a többiek is azonnal megjelennek. Ritka az a játékos, aki nem fogadja el a pénzt. Ilyen volt a kansasi Dana Stubblefield, akinek hiába helyeztem az asztalára 10.000 dollárt, nem kellett neki az összeg. JJ Stokes (UCLA) és Keyshawn Johnson (USC) sem fogadta el a pénzt. Minden ilyen emberre jut azonban egy tucat, aki maga kezdeményezi azt, hogy az ügynökök fizessék.

2002 vs. 2009: A támadók 2.

Új sorozatunk első részében a QB-k és az RB-k 2002-es és 2009-es keresetét vetettük össze, folytatjuk ezt a többi támadóposzttal, az elkapókkal, a tight endekkel és a támadófal játékosaival. Továbbra is fontos figyelembe vennünk az elemzés során az inflációt, amelynek megfelelően minden 2002-es 1 dollár 2009-re 1,19 dollárt ért, pontosabban, amit 2002-ben 1 dollárért tudtunk megvásárolni, az 2009-ben már 1,19 dollárba került. A pénzromlás mértéke 19,3 %-os, tehát az egyes szerződések esetében ilyen emelkedés az a mérték, amely elegendő a bérek vásárlóértékének fenntartásához.











Az elkapóknál szinte QB szintű emelkedést figyelhetünk meg. A top 5 fizetése 90 %-kal, a top 10-é 90,6 %-kal emelkedett. Ez az infláció 4,6-szorosa. Az adatokból látható, hogy a passzjáték fontossága előtérbe került. Terrell Owenst 2002-ben a játéka alapján már-már az új Jerry Ricenak tekintették, így nem meglepő, hogy ilyen magas volt a fizetése a liga többi elkapójához képest. Másik két leendő Hall of Famer van a listán, Tim Brown és Marvin Harrison, és találunk csapatszintű legendákat, akik bár NFL szinten nem voltak elsőrangú klasszisnak elkönyvelve, csapatuk arcai voltak egy időben (Muhammad, J. Smith és McCaffrey). Curtis Conway esetében kicsit, Frank Sandersnél és főleg Jermaine Lewisnál viszont nagyon meglepődünk. Lewis, aki inkább special teamerként tette le a névjegyét, elsősorban a Ravens Super Bowl menetelése kapcsán nyújtott teljesítménye miatt jutott ilyen összeghez (ebben az évben alakult meg a Texans, és az expansion drafton őt is kiválasztották maguknak a nem védett NFL játékosok listájáról). A mai neveket többnyire jogosnak véljük. Antonio Bryant és Deion Branch nevén merengünk el egy kicsit. Bryant remek Bucsos éve után franchise taggel érdemelte ki a nagy pénzt, míg Branch a 2006-os 6 éves 39 milliós seattlei szerződésével vívott ki ennyit.











A TE poszt hatalmas evolúciója látszik meg nagyon a 2002-es és 2009-es fizetések összehasonlításakor. A főleg elkapásban használt TE-ek közül 2002-ben csupán Tony Gonzalez és Freddie Jones voltak jelen, a többiek szinte kivétel nélkül mind legalább olyan, ha nem jobb blokkolók, mint elkapók, és szerepük többnyire a blokkolás irányába tolódott el, elkapásban a többség maximum 500 yardig jutott. Olyan kiváló kezekkel rendelkező TE-ek, mint Heap vagy Shockey azért nincsenek a listán, mert még pályájuk első éveiben jártak. Frank Wycheckről pedig egészen biztosan leginkább a Music City Miracle, és a passzoló képessége jut a többség eszébe. Ezzel szemben a 2009-es listán már szinte csak olyan TE-ek szerepelnek, akik elsősorban elkapóként megbízhatóak, és éves szinten akár 800-1200 yardot hoznak csapataiknak. Természetesen szerepelnek olyan TE-ek, akik egyenrangú blokkoló-elkapó feladatokkal rendelkeznek (Heap, Miller elsősorban), de a blokkoló TE-eket már csupán egy játékos, Daniel Graham képviseli. A top 5 fizetése 94, a top 10-é pedig 122 %-kal emelkedett, és ebben a poszt passzjátékbeli fontosságának a növekedésének óriási szerepe van.











A falemberek fizetése is nagy változásokon ment át, különösen a kiemelkedő LT-k és a legjobb guardok körében. A top 5 átlagfizetése 80, a top 10-é 70 %-kal nőtt, ami szintén nagy változás. A 2002-es legjobban fizetett játékos, Boselli nem is játszott a szezonban, a 90-es évek egyik legjobb LT-je pályafutása 7. évében súlyosan megsérült, így kerülhetett a nem védett játékosok közé, és a Texans első körben ki is választotta az expansion drafton. Az egészségesen domináns, állandó Pro Bowler és All-Pro Boselli soha többet nem játszott az NFL-ben. Olyan kiválóságok díszítik még a listát, mint a biztos HOF tag Larry Allen, Jon Ogden vagy éppen Orlando Pace és Jon Runyan. A 2009-es lista tökéletes bizonyítéka annak, hogy mennyire fontos ma a QB-k életének biztosítása. A harmadik évében járó, és friss hosszabbítást aláíró Staley és a másodéves Long előkelő helye a kimagasló draftkor aláírt szerződésüknek köszönhető (Staley esetében a hosszabbítás előtti szerződés sem kis összegről szólt). A szintén garantálható HOF reményekkel rendelkező Walter Jones és Hutchinson mellett itt is jól fizetettek a klasszisok, Faine, a friss szerződéssel rendelkező Faneca vagy Dielman. Az ekkor a Billstől Philadelphiába tradelt Jason Petersen, az őt körülvevő hype-on (mindegy hogy játszik, Pro Bowler), illetve a magas fizetésén viszont valószínűleg már sohasem fogok tudni napirendre térni. Még talán a 2010-es szezonja volt az első olyan, amely miatt ekkora fizetést jogosnak érzünk, de idén is sok zászlót dobtak rá.

A top 5 fizetés növekedésének mértéke a támadók esetében 2002 és 2009 között %-os viszonylatban:

1. Quarterback 97,5 %
2. Tight End 94 %
3. Wide Receiver 90 %
4. Offensive Line 80 %
5. Running Back 22 %


A top 10 fizetés növekedésének mértéke a támadók esetében 2002 és 2009 között %-os viszonylatban:

1. Tight End 122 %
2.
Quarterback 105 %
3. Wide Receiver 91 %
4. Offensive Line 70 %
5. Running Back 43 %

2011. február 20., vasárnap

Az ügynök-gate

Az ügynökök az amerikaifutball világának nagyon fontos szereplői, ők azok, akik képviselik a játékosokat a szerződéskötések alkalmával. Fontos azt tudni, hogy ma az NFL a legkevésbé profitáló liga ügynökszemmel. A jelenlegi szabályozások szerint csupán a szerződések összegének 3 %-a illeti meg az ügynököt, sőt, ez még csökken is, ha RFA tendert aláíró vagy franchise vagy transition taggel ellátott játékosról beszélünk (2 %), a másodszor tagelt játékosok esetén csupán 1,5 %, a harmadszor tageltek után pedig csak 1 % jár. Ahhoz, hogy valaki ügynök legyen, legalább diplomával kell rendelkeznie, és egy, az alapvető NFL szabályokkal és tárgyalási technikákkal kapcsolatos vizsgán is részt kell vennie (ezek általában 70 %-ban sikerrel járnak). Emellett be kell fizetni 1650 dollárt az NFLPA-nek, plusz 1200 dollárt kilenc vagy annál kevesebb, és 1700 dollárt tíz vagy annál több kliens esetén. Ehhez jön még az egy évre vonatkozó 1750 dolláros kötelező biztosítás.

A befutott ügynököknek és ügynökségeknek könnyű dolguk van, áramlanak hozzájuk a kliensek. A kevésbé ismert, piacra betörni vágyó szereplők viszont nincsenek könnyű helyzetben. Rutinos, NFL-ben szereplő játékos nem fogja őket választani, nekik ott vannak a nagyobb ügynökségek, például a Rosenhaus Sports (Drew Rosenhaus), a CAA (Tom Condon), vagy
a Maximum Sports Management (Eugene Parker). Azonban hihetetlen sokan tevékenykednek a piacon, összesen 825-en vannak az NFLPA-nél regisztrálva. Ahhoz, hogy egy kezdő, vagy nem túl neves agent előre jusson, be kell vetnie minden eszközt. Általában a leendő újonc játékosok a megfelelő prédák erre. Nem ritka, hogy már egyetemi pályafutásuk elején megpróbálják magukhoz kötni a játékosokat, sokszor illegális ajándékok, szolgáltatások nyújtásával (NCAA szabályszegés). A játékosok sem akármit kockáztatnak ilyen esetben, hiszen egy lebukás akár az egyetemi pályafutásuk végét is jelentheti. Az ügynökökre pedig eltiltás várhat (engedélyt az NFLPA ad tevékenységükre, így ők is szankcionálnak), illetve az államok citálhatják őket bíróság elé (az NCAA nem büntetheti őket, mert nem alkalmazottaik).

Az utóbbi kérdéskör a figyelem középpontjába került a tavalyi év során, több eset derült ki, ahol játékosok nem megengedett juttatásokat kaptak. Ezek közül is kiemelkedik a North Carolina egyetem botránya, amely közvetlenül a 2010-es college szezon előtt robbant ki. Az ügy középpontjában John Blake a Tar Heels védőfalának edzője (korábbi Oklahoma HC), a védőfal sztárja, Marvin Austin, valamint Gary Wichard ügynök álltak. Wichard és Blake barátsága eléggé jól dokumentált, ez a kapcsolat az, amely ahhoz vezetett, hogy a UNC focicsapata darabokra hullott. Július 21-e óta, amikor Elaine Marshall (North Carolina Secretary of State) elkezdte a vizsgálódást, a következő események történtek:
-14, többnyire nagyon tehetséges játékost tiltottak el a 2010-es szezontól kisebb-nagyobb időre, de legalább egy mérkőzésre

-Marvin Austint kirúgták a csapatból

-Greg Little (WR) és Robert Quinn (DE) határozatlan idejű eltiltást kaptak azért, mert 5.000 dollár értékű ajándékot kaptak ügynököktől, elsősorban ékszer formájában

-John Blake lemondott posztjáról
-Több száz telefonhívást vizsgáltak ki Blake és Wichard között
-A Yahoo! Sports pénzmozgásokat dokumentált az edző és az ügynök között

-Gary Wichardot az NFLPA 9 hónapra eltiltotta

És a történetnek még ma sincs vége, elképzelhető, hogy csak akkor zárul le végleg, amikor az említett játékosok már rég ünnepelt NFL sztárok lesznek.
Hasonló események zajlottak South Carolinában is, ahol Weslye Saunders, az NCAA egyik legtehetségesebb TE-je látta kárát az ügynökök tevékenységének, őt is kirúgták csapatából. Azt azonban látnunk kell, hogy hasonló dolog ez, mint a dopping. Itt is csak nagyon kevés embert kapnak el azok közül, akik gyakorlatilag megvásárolják a játékosokat. Fontos azonban azt is kiemelnünk, hogy nem minden esetben az agent a hibás kizárólag, sokszor a játékos kezdeményez és várja el azt, hogy fizessék.

Az államok tesznek azért, hogy ne lehessen csupán eltiltással megúszni a hasonló tevékenységeket. Járta korábban is egy mondás ügynökberkekben Alabamára vonatkozólag, amely most ismét nagyon igaznak mutatkozott. Eszerint, ha kedves az életed, nem képviselsz Alabama államban játszó, vagy ott született játékost! A szigorú alabamai szabályozás az oka ennek, és az állam ügynöküldözése. Az assistant attorney general, Don Valeska például olyan kijelentéseket tesz folyamatosan, amelyeket olvasva az ember azt hinné, hogy egy ügynök rosszabb, mint egy gyilkosság miatt bíróság előtt álló vádlott. Kijelentette többek között, hogy előbb-utóbb valamelyik ügynök beindítja a folyamatot, amelynek következtében egyre többen kerülnek majd rács mögé. Úgy tűnik, elértünk erre a pontra...

A Virginia egyetem volt All-American linebackere, a Savage Sports Management volt CEO-ja és elnöke, Raymond Savage volt az, akin a példastatuálás kezdetét vette. Savage olyan dolog miatt került a börtönbe, amit nem is ő követett el, és egyszerű adminisztrációs hibaként is felfoghatjuk a történést. Savage ügynökségének egyik tagja 2005-ben illegálisan vette fel a kapcsolatot az Alabama egyetem elkapójával Tyrone Prothroval. A játékos neve sokaknak valószínűleg nem ismerős, elsősorban azért, mert a 2005-ös szezon végén olyan súlyos lábtörést szenvedett, hogy soha többé nem tudott sportolni. A probléma az volt, hogy Savage alkalmazottja nem volt regisztrálva, mint olyan személy, aki Alabama államban ügynökként tevékenykedhet. Emiatt pedig a vállalkozás vezetőjét vették elő. Savage nem vette komolyan a vádakat, pedig az első vádpont egy felony* volt (játékosügynök tevékenység végzése engedély nélkül), a második viszont enyhébb misdemeanor** (az illegális kapcsolatfelvétel). Utóbbi vádpontot törölték, előbbit viszont meghagyták, miután a vádlott (egészségügyi okok miatt) nem jelent meg a bíróságon. Nem is kellett több az államnak, szerdán meghozták döntésüket és Savagenek börtönbe kellett vonulnia.


Nem Alabama az egyetlen, ahol hasonló szabályozások vannak. Az ellentétet csak nyolc állam képviseli jelenleg, ahol nincs komolynak mondható jogszabály a sportügynöki tevékenységekkel kapcsolatban. Közülük Arkansas államban folynak jelenleg nagy erővel a jogszabály-változtatások. A beterjesztett javaslat szerint bárki, aki egyetemi játékosoknak pénzt vagy valamilyen ajándékot ad, felonyt követ el az eddigi misdemeanor helyett és maximum hat évig tartó szabadságvesztéssel és 250.000 dollár pénzbüntetéssel sújtható.

A közeljövőben visszatérünk még erre a témára, amikor egy tetteit beismerő ügynök visszaemlékezésein keresztül szemléltetjük az ügynökök világában megjelenő korrupciót.


* Súlyos bűncselekmény
** Kevésbé súlyos bűncselekmény

Tranzakciók és egyéb események

A Colts elbocsátotta safetyjét, Bob Sanderst. A kétszeres Pro Bowler, kétszeres All-Pro, és az egy ízben az év védőjátékosának választott Sanders 2007-ben írt alá 5 éves szerződést a csapattal, amelynek értelmében 37,5 millió dollárt keresett volna. A hihetetlenül tehetséges, de sérülékeny Sanders azonban az elmúlt három szezonban csak 9 mérkőzésen tudott pályára lépni, 39 találkozót mulasztott. Sőt, hétéves pályafutása alatt még nem volt olyan idénye, ahol minden találkozón pályára tudott volna lépni. Sanders tudta, hogy valószínűleg le kell mondania a fizetése egy részéről, ha Indianapolisban akar maradni, de végül a felek nem tudtak megegyezni a kérdésben. Az így megspórolt pénz a "Manning-alapba" vándorolhat.

Egy másik jó nevű safety is távozott csapatától, a Rams ugyanis elengedte OJ Atogwet, akinek február 21-én 8 millió dolláros roster bónusz járt volna, ha a csapat keretében tartózkodik. A ligaszinten nem annyira kiemelkedő, de St. Louisban körülrajongott játékos elképzelhető, hogy így is visszatér a Ramshez, hiszen a csapat fokozatosan túlfizette eddig is, tavaly is olyan szerződést adtak neki, amely más csapatok fejében valószínűleg meg sem fordult.

A Texans is úgy határozott, hogy rutinos játékosain próbál spórolni. A kezdő FS, Eugene Wilson, és a WR/returner Andre Davis elküldésével 8,27 millió dollárt takarékoskodtak. További három peremember elküldésével ez az összeg 9,7 millióra nőtt.


A Pittsburgh Steelers is döntött a franchise tag kiosztásáról, a kedvezményezett nem túl nagy meglepetésre az OLB, LaMarr Woodley lett. Woodley tagje nem-exkluzív.


Nagy reménykedés indult meg a szurkolók körében a CBA egyeztetések folytatását követően. Az elmúlt két napban a felek találkoztak, de semmi sem szivárgott ki az egyeztetésekről. Egyelőre az NFL és az NFLPA is kínosan ügyel arra, hogy minden a színfalak mögött játszódjon.

Rick Maase és Mike Jones Washington Postban megjelent elemzése szerint egy esetleges lockout elsősorban a segédedzőket érintené meg. Szerintük a főedzők szerződése többnyire garantált lockout esetén is, de a náluk alacsonyabb szinten levők nagy része pénzt veszít valamilyen formában, egyesek pedig a munkájukat is. A 32 csapatból 20-21 esetében jellemző a kevés elbocsátás, és az, hogy csupán a lockout 30-60. napja után kezdődik meg a bércsökkenés, de vannak olyan csapatok is, amelyek azonnal meglépik ezt, sőt az alkalmazottak többségét azonnal elküldik.


Az Atlanta Business Chronicle közölte egy vállalkozás terveit, amelyek szerint kivitelezhető az Arthur Blank által annyira vágyott nyitott stadion építése a városban. A terv részleteit 22-én hozzá nyilvánosságra, egyelőre annyit lehet tudni, hogy az új stadion a Georgia Dometól északra, de meglehetősen közel épülhetne fel.


A Super Bowl győztes Green Bay Packers megemelte jegyárait. A legdrágább tikettek 83-ról 87 dollárra emelkedtek (még így is az egyik legjobb ár az NFL-ben), a 73 dolláros konstrukciók értéke 76-ra nőtt, míg a 67 dolláros jegyekért 69 dollárt kell fizetni a továbbiakban.

2011. február 18., péntek

2002 vs. 2009: A támadók 1.

Felmerült egy olyan kérés az olvasók részéről, hogy próbáljam meg egyes időszakok kereseteit összevetni egymással. Nagyon nehéz azonban olyan listákat találni, amelyek hivatalosak, és a tényleges béreket tartalmazzák, amit egy játékos az adott szezonban megkeresett. Azonban sikerült egy olyan kimutatást találnom, amely a 2002-es szezon top kereseteit összegzi, ezt fogjuk most összehasonlítani a legfrissebb, 2009-es hivatalos rangsorokkal. Első írásunkban az irányítók és a futók béreit vetjük össze.

Az inflációnak megfelelően, minden 2002-es 1 dollár 2009-re 1,19 dollárt ért, pontosabban, amit 2002-ben 1 dollárért tudtunk megvásárolni, az 2009-ben már 1,19 dollárba került. A pénzromlás mértéke 19,3 %-os, tehát az egyes szerződések esetében ilyen emelkedés az a mérték, amely elegendő a bérek vásárlóértékének fenntartásához.











Az irányítók esetében azonnal feltűnik, hogy Peyton Manning az első mindkét helyen. Peyton 2002-ben rookie szerződése utolsó előtti évében járt, hasonlóan 2009-ben - a 2004-ben aláírt 99,2 millió dollár összértékű szerződése 2010-ben járt le. Egy pillantás elég ahhoz, hogy levonjuk azt a következtetést, hogy az irányítók bére hét év alatt gyakorlatilag megduplázódott. A top 5 fizetés átlaga 97,5 %-kal nőtt, a top 10-é pedig 105 %-kal, ami az infláció öt-öt és félszerese... Természetesen ez összefügg a pozíció értékének, illetve a liga bevételeinek növekedésével. Mindannyiunknak feltűnhet, hogy Manning mellett csupán Favre és McNabb őrizte meg a helyét, akik 2002-ben már a korábban említett 100 millió dollár összérték feletti szerződésükben jártak. A két bust, Tim Couch, illetve JaMarcus Russell jelenléte sem kerüli el figyelmünket. Furcsállhatjuk Kordell Stewart, illetve Matt Cassel előkelő helyezését. A Slash becenévre hallgató Stewart szerződése utolsó évében volt Pittsburghben, míg Cassel a Patriotsnál taget kapott, és úgy került a KC-hez, ahol új szerződést kötöttek vele.











Az RB-kre furcsa ránézni azok után, amilyen emelkedést a QB-knél észleltünk. A top 5 átlagának esetében 22,3 %-os emelkedést realizálunk, ami éppen csak infláció feletti növekedés, és a top 10 43,3 %-os emelkedése sem mérhető ahhoz, amit az irányítóknál tapasztaltunk. A 2002-es listát a szerződésének utolsó évében járó, az azóta a Hall of Famebe is beválasztott Emmitt Smith vezeti, aki ma is az egyik legjobban fizetett RB lenne a ligában ezzel a szerződéssel. A leendő HOF tag, Curtis Martin is elit RB bért kapna ma is, csupán a lista harmadik Hall of Fame kaliberű (és idén beválasztott) futója, Marshall Faulk szorulna ki még inflációval korrigálás esetén is (5,178 millió) a top 10-ből. A fizetések visszafogott növekedéséből is jól láthatjuk, hogy az RB pozíció értéke visszaesett mára. Westbrook és Tomlinson jelenlétén csak a friss NFL néző lepődik meg, Reggie Bush és Sproles viszont már más kategória. Előbbi újonc szerződése, utóbbi a 2009-ben kapott franchise tag miatt található ennyire elől. Érdekesség, hogy a Chargers 2009-ben két RB-vel képviseltette magát a top 5-ben.

Hétnapos egyeztetési sorozat mediátori közreműködéssel

Megtört a csend a CBA vitában, hivatalosan is újrakezdődtek az egyeztetések a felek között. Az NFLPA és az NFL együttes beadványban fordult a Federal Mediation and Conciliation Servicehez azzal kapcsolatban, hogy vegyenek részt a felek vitáján mediátori szerepkörben. A mediátor jelenléte nem garancia a megegyezésre, de általa a sértődések, személyes viták száma minimalizálódik, és végre esély lesz tényleges párbeszédre a felek között. A szövetségi szervezetet vezetője, George H. Cohen fogja képviselni a tárgyalásokon. Cohennek nagyon komoly tapasztalat van a területen, korábban tagja volt az MLB és az NBA játékos-szakszervezetének, volt az NHLPA tanácsadója és tavaly pedig felügyelte az MLS CBA vitáját is. Annak ellenére, hogy Cohen főleg játékos oldalon dolgozott a korábbiakban, a tulajdonosok is elfogadják, mint független harmadik felet. Nem sokkal a hírek után bejelentette az NFL és az NFLPA is, hogy a továbbiakban nem kommunikálják az eseményeket a sajtó felé. Ezek után pár órával kiszivárgott, hogy a két fél hét napos egyeztetéssorozatot beszélt meg Washington D.C.-ben, amely ma veszi kezdetét. A hírek bejelentése után már nem néz ki olyan jól a tulajdonosok beadványa az NLRB felé, igaz, az eddig is inkább a decertifikáció megakadályozásáról szólt, nem arról, hogy a játékosok miatt nincsenek egyeztetések. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a március harmadikára Floridába tervezett "lockoutról döntő" ülésüket előrehozták egy nappal, és a helyszín Washington D.C.-re változott.

Időközben David Doty, a minnesotai kerületi bíróság szövetségi bírója február 24-ére meghallgatásokat hagyott jóvá az NFLPA és az NFL TV szerződésekkel kapcsolatos vitájának rendezésére. Az NFLPA azok után vitte kerületi bíróságra az ügyet, hogy Stephen Burbank Special Master úgy döntött, a tulajdonosok hozzáférhetnek a TV-s pénzmennyiséghez lockout esetén, és csupán 6 millió dolláros kártérítést ítélt meg a szervezetnek arra való tekintettel, hogy kirekesztették őket a szerződésmódosítási folyamatokból. A szakszervezet szeretné elérni ennek a döntésnek a módosítását magasabb szinten, illetve kötelezni az NFL-t arra, hogy nyilvánosságra hozza a Special Master döntésének és a TV szerződéseknek bizonyos elemeit. Az NFLPA azt nehezményezi, hogy nélkülük módosították a kontraktusokat és nem történt meg a bevételek maximalizálása ezek keretében. Márpedig erre kötelezve van az NFL a CBA, illetve a White vs. NFL egyezség értelmében. Emellett utaltak arra is, hogy a szerződések szövegezése egyértelműen utal az NFLPA által "lockout biztosítás" néven emlegetett jelenségre, mégpedig, hogy az NFL szándékosan halmozott fel pénzmennyiséget annak érdekében, hogy a lockout esetén biztosítsa hosszútávú pénzügyi előnyét az NFLPA-vel szemben. Az NFLPA beadványa tartalmaz olyan nyilvánosság előtt kiszivárogtatott részletekről szóló idézeteket is, amelyeket tulajdonosok szájából hangoztak el (pl. Robert Kraft) annak ellenére, hogy a döntés nem publikus dokumentumban került rögzítésre. Az unió azt is bejelentette, hogy szerintük nem jelenti azt a CBA lejárta, hogy David Doty CBA ügyekben való döntési joga véget érne.

A tegnapi nap nem volt egyszerű DeMaurice Smith számára. Az NFLPA első embere előbb az NFL játékosokat hívta össze (nemcsak játékos képviselők, de bármely játékos bekapcsolódhatott a konferenciabeszélgetésbe). A téma az egészségbiztosítás volt. Smith beszámolt mindenkinek a lockout esetén fellépő COBRA biztosításról, amelyért a játékosoknak maguknak kell fizetni. A kiszivárgott hírek szerint két felnőtt és egy gyerek havi biztosítási költsége 1.521,71 dollár lesz hivatalosan. Smith ezek után az újoncokkal beszélt, akiknek felhívta figyelmét arra, hogy a draftra mindenképpen sor kerül, de ő a jelenlegi helyzetben úgy érzi, hogy 100 % a lockout esélye, így kell nekik is készülniük.


Bob Batterman, az NFL tanácsadója beszélt a CBA szituációról a tegnapi nap folyamán. A "lockout lawyer" becenéven emlegetett Batterman főként az NFL csapatok beszámolóinak kérdését érintette. Ennek kapcsán megemlítette, hogy a szakszervezet még mindig szeretné valamilyen úton kivívni azt, hogy beletekinthessen a kimutatásokba. Batterman egyelőre nem valószínűsíti azt, hogy a játékosok az információhoz férés esetén azonnal a csalásokat, a fals információkat kutatnák a beszámolókban, de egyszerűen nem tud arra gondolni, hogy a távlati cél ne az lenne, hogy a tulajdonosokat vélt és téves következtetések alapján csalással vádolják, rágalmazzák. Beszélt arról is, hogy mennyire nem tipikus az NFL CBA problémája. A szokványos vitákban kivétel nélkül a játékosok akarnak többet, a tulajdonosok pedig védik azt, amijük van. Itt pedig éppen fordított a szituáció, de az állapotok változása elengedhetetlen ahhoz, hogy a következő 15 évben is hasonló fejlődésen menjen át a liga, mint az elmúlt 15-ben. Batterman kiemelte, hogy a CBA tárgyalások kezdete óta megváltozott a szemléletük, jelenleg, a játékos-szakszervezet miatt ők is a teljes felosztható nyereséget tekintik alapnak, nem az 1 millió dollárral csökkentett mennyiséget, mint korábban.

A Wall Street Journal egy érdekes cikket közölt, amelynek középpontjában az NFL bevételeinek megrekedése áll. Matthew Futterman írása szerint jól bizonyítható, hogy a trendek a tulajdonosoknak adnak igazat a CBA vitában. A liga csak akkor tud növekedni, ha a revenue is növekszik. Ez a múltban remekül működött, 1997 és 2007 között a jegybevételek megduplázódtak, 1993 és 2005 között az államok átlagosan évi 500 millió dollárral járultak hozzá a stadionok építéséhez. Azonban mára a folyamat megváltozott. 2008 óta a jegybevételek nem növekedtek, stagnálnak, elsősorban a gazdasági válság következményeként. 2006 óta csupán egy stadion projekt, az Arrowhead stadion felújítása kapott jelentős állami hozzájárulást (ez a pont vitára adhat okot). A tendencia a TV-s bevételek terén is hasonló szerinte. 2005-ről 2010-re 46 %-kal emelkedett a befolyó pénzösszeg a TV-s szerződésekből, de a következő három évben csupán 9 %-kal fog.
A növekedés ilyen feltételek mellett nem tartható fenn hosszútávon, ami a tulajdonosok és Roger Goodell komisszár nagyra törő terveivel ellentétes, ezért szükséges a bevételelosztási modell módosítása.










Az írást több fórumon is negatívan fogadták, Daniel Kaplan a Sports Business Journal szerkesztője érthetetlennek és félrevezetőnek nevezte a cikket. A jegybevételek stagnálását a jelenlegi gazdasági helyzetben természetesnek tartja, a TV-s pénzek alacsony növekedését viszont kétségbe vonta, hiszen nem is olyan régen jelentették be az ESPN leendő MNF szerződését, amely minden idők legnagyobb sportszerződése a médiában. A 2023-ig tervezett megállapodás évi 40 %-os emelkedést hoz a jelenlegi MNF kontraktushoz képest. Emellett kiemelte az egyéb forrásból áramló jelentős szponzori bevételek kihagyását a WSJ elemzéséből, akárcsak az NFL Network által generált profitot.

2011. február 17., csütörtök

A decertifikáció jogász szemmel

Akik régóta követik a blogot és a CBA szituációt, már egy ideje ismerhetik a címünkben is szereplő szót, tudják azt, hogy a decertifikáció mikor következhet be, de érdemes a dolgot közelebbről is szemügyre vennünk. A decertifikáció egy olyan eszköz, amely a játékos-szakszervezet rendelkezésére áll akkor például, ha érvénybe lép a lockout. A bővebb értelmezéshez a Tulane egyetem jogászprofesszorát, a trösztellenes jog specialistáját, Gabriel Feldmant hívtuk segítségül.

1. Mi a decertifikáció?
Decertifikáció akkor történik, amikor a munkavállalók hivatalosan megvonják az uniótól (szakszervezet) azt a jogot, hogy a kollektív érdekeik képviseletében fellépjen. Más szavakkal, a decertifikáció feloszlatja az uniót (hasonlatos folyamat a "disclaimer of interest", amikor az unió kezdeményez, és ők mondanak le a játékosok képviseletéről).

2. Hogyan zajlik a decertifikáció?
Több lépésből áll a folyamata. Először is a játékosok 30 %-ának be kell nyújtania egy petíciót, amelyben arról nyilatkoznak, hogy nem szeretnék, ha az NFLPA a továbbiakban is képviselné őket (ez a folyamat hónapokkal ezelőtt elkezdődött). Második lépésként el kell küldeni a petíciókat a munkaügyekben illetékes szövetségi szervhez (NLRB). Az NLRB megbizonyosodik a petíció hitelességéről és ezután egy választást kezdeményez. Ha ezen a játékosok minimum 50 %-a a decertifikáció mellett szavaz, akkor megtörténik az unió feloszlatása.

3. Miért érné meg egyáltalán az unió feloszlatása?
Az unió a decertifikációt egy végső cél érdekében választhatja. Ez a cél nem más, mint az NFL perbe fogása a trösztellenes törvény megszegésével kapcsolatban. Ennek során minden olyan NFL által alkalmazott szabály támadható, amely a játékosok kereseti lehetőségeit visszafogja, vagy valamilyen szinten befolyásolja a játékosok munkavégzési feltételeit. Példának okáért, a játékosok megtámadhatják az NFL fizetési sapkáját, a draftot, a franchise tageket, és minden más játékosokra vagy szabadügynök-piacra vonatkozó korlátozást.

4. Miért kell a játékosoknak felbontani az uniót ahhoz, hogy a trösztellenes jog értelmében perbe fogják a tulajdonosokat?
A játékosoknak választaniuk kell, hogy a munkajog (kollektív egyeztetések) vagy a trösztellenes jog (egyéni egyeztetések és pereskedés) alapján próbálják a helyzetet kezelni. Ha a munkajog alapján próbálják a szituációt megoldani, akkor nem tudják megtámadni az érvényben levő szabályozásokat a bíróságon. Ahhoz, hogy ezt megtegyék, szükséges a kollektív képviselet megszüntetése, és a trösztellenes jog alkalmazása. A decertifikáció annak a módszere, hogy megszűnjön a kollektív képviselet, és a trösztellenes jog választható legyen a munkajog helyett.

5. Történt már decertifikáció a múltban?
Igen. 1989. november 6-án az NFLPA tájékoztatta az NFLMC-t (a tulajdonosok tömörülése), hogy minden kollektív képviseleti jogáról lemond. 1989. december 5-én az akkori 24 NFL csapat játékos képviselője egyöntetűen megszavazta az NFLPA decertifikációját, ezáltal megszüntetve a szervezet kollektív képviseleti jogát. Az NFLPA ennek következtében újraalakult, mint önkéntes szakmai szervezet. Az új szabályozás szerint lemondott saját maga és tagjai kollektív képviseleti jogáról.

6. Mennyire volt sikeres az 1989-es decertifikáció?
Nagyon. A decertifikációt követően a játékosok egy kis csoportja megtámadta az NFL által az impasset követően egyoldalúan - az utolsó, legjobb ajánlatként - érvénybe léptetett "Plan B Free Agencyt", a CBA lejárta után (Freeman McNeil vs. NFL). Az esküdtszék úgy döntött, hogy a Plan B ésszerűtlen "kereskedelmi" korlátozás volt, és a négy játékosnak 50.000 és 240.000 dollár közötti kártérítést ítélt meg. Ezek után a játékosok egy csoportos pert (class action lawsuit) kezdeményeztek az NFL ellen (Reggie White vs. NFL), támadva a Plan B által érvénybe léptetett free agency és draft korlátozásokat. Ezen a ponton a játékosok hatalmas előnybe kerültek, és a tulajdonosok rákényszerültek arra, hogy egyezséget kössenek. Az egyezség pontjait - amely létrehozta a ma is ismert free agency alapjait - belefoglalták az új CBA-ba.

7. Mennyi ideig tartott az NFLPA-nek a győzelem kivívása a decertifikációt követően?
A szakszervezet 1989. decemberében decertifikált, az esküdtszék 1992. szeptemberében hozott döntést a McNeil ügyben. Az új CBA 1993. februárjában született meg.

8. Sokan kiemelkedő fegyvernek tartják a decertifikációt, valóban annyira hatékony?
Igen, és nem. Igen, mert a tulajdonosok a trösztellenes jognak megfelelően támadhatóak lesznek és érvényesül a háromszoros büntetés elve (a jogi terminus szerint a tényleges kár háromszorosa kiszabható a fél szándékos magatartását büntetendően). Már maga a decertifikáció fenyegetése is megváltoztathatja az egyeztetések folyamán az erőviszonyokat a játékosok javára.
A nemre két indok is van. Először is, az NFL megpróbálja majd támadni a decertifikációt, mint csalást, nem fair magatartást. (Erre a napokban sor került.) Röviden, ez arról szól, hogy a decertifikáció nem "igazi" - csupán azért történik meg, hogy javítsa a játékosok helyzetét a fennálló vitában ("valós" decertifikáció oka pl. a játékosok bizalmatlansága lehet az NFLPA felé), és a valóságban az NFLPA még mindig unióként viselkedik a háttérben (és utalni fognak az 1989-es decertifikációt követő recertifikációra, mint korábban alkalmazott, csupán játékos pozíciót erősítő taktikára). Az NFL azt fogja bizonygatni, hogy emiatt az NFLPA továbbra is képviseli a játékosokat, és ez továbbra is kollektív magatartás, ezért a munkajog mentessége továbbra is fennáll (nem támadhatóak a trösztellenes jog értelmében).
Másrészt az NFL azt is felveti majd, hogy az NFLPA "hamis" decertifikációja megsérti a jóhiszemű alku követelményét az NFL-lel való egyeztetések folyamán.

Tegyük hozzá, amikor 1989-ben az NFL ezeket felvetette, mindkét érvük sikertelennek bizonyult.

És, ha mégiscsak sikerült a decertifikáció, ez csupán egy kis lépés egy hosszú folyamatban. Az csak megnyitja az utat a támadhatóságra. A játékosoknak valószínűleg finanszíroznia kell majd a hosszú és költséges pereskedést, egy olyan pereskedést, amelyből akár vesztesen is kikerülhetnek.

9. Van más rizikó is a decertifikációban?
Igen. A játékosok el fogják veszíteni minden jogukat, amelyet a jelenlegi CBA biztosít számukra. A különböző juttatások, biztosítások mellett ez érinti az egészségügyi ellátást is. Az unió ügynök elismerési jogai és a játékosokkal kapcsolatos jogok is veszendőbe mennek.

10. Mit támadnak majd a játékosok a "trösztellenes perben"?
A Sherman Act első szakasza tiltja a korábban is említett
ésszerűtlen "kereskedelmi" korlátozást. Egy megállapodás akkor minősül ésszerűtlen korlátozásnak, ha versenyellenes hatásai felülmúlják versenyt támogató előnyeit. A játékosok azt támadhatják, hogy mindazok a szabályok, amelyek korlátozzák a kereseti és mozgási (csapatváltási) lehetőségeiket - salary cap, draft, free agency - mind ésszerűtlenek.

11. Ha odajutunk, meg fogják nyerni a játékosok a "trösztellenes pert"?
Talán, de közel sem biztos. A trösztellenes ügyek komplexek és kiszámíthatatlanok, sport területen különösen. Mindkét oldalnak van pár olyan érve, amely kedvező helyzetet teremthet számukra. Egyrészt a bíróságok már nagyon sok esetben kimondták, hogy az egyes játékosokra vonatkozó korlátozások ésszerűtlenek, és ezáltal illegálisak a Sherman Actnek megfelelően. (Példának okáért Sherman Actet sértőnek minősítettek életkorral kapcsolatos megkötéseket, draft szabályokat, free agency korlátozásokat. Azonban ezek újra és újra megjelentek a CBA-kben a sportligákban, a trösztellenes jog értelmében való támadással szembeni védelem mellett.) Másrészt a mai verziói ezeknek kevésbé korlátozóak, mint elődjeik, amelyeket törvénysértőnek minősítettek annak idején. És a számok sem állnak a játékosok oldalán, 1999 és 2009 között 222 trösztellenes ügyből 221-ben az alperes (akit támadnak, esetünkben a tulajdonosok) győzedelmeskedett.

12. Mikor decertifikálhat az unió?
Amikor csak akar, de itt kezd érdekessé válni a dolog. A jelenlegi CBA szabályozása szerint (Article LVII, Section 3), ha a játékosok megvárják a decertifikációval a CBA lejártát, akkor két dolog történik: először is, a játékosok hat hónapon belül nem perelhetik be a tulajdonosokat (vagy amíg impasse nem következik be), másrészt a tulajdonosok nem támadhatják meg a decertifikációt. (Utóbbiból most már érthetjük, hogy az NFL miért a napokban támadta a decertifikációt az NLRB-nél.)

13. Ha a decertifikáció megtörténik, a tulajdonosok akkor is kizárhatják szerződésükből a játékosokat?

Ezzel a kérdéssel teljesen feltérképezetlen területre tévedtünk. Amint a játékosok decertifikálnak, minden próbálkozás a tulajdonosok részéről arra, hogy lockoutot léptessenek életbe, támadhatóvá válik a trösztellenes jog értelmében. Az érvük az lehet, hogy a tulajdonosok indokolatlanul korlátozzák őket. Mégpedig azzal, hogy megegyeznek abban, hogy a játékosok összességét kirekesztik szerződésükből.
Emellett a játékosok érvelhetnek azzal is, hogy a lockout egy nem fair munkaügyi gyakorlat. Hiszen ez összetűzésbe kerül azzal a jogukkal, amely arra vonatkozik, hogy eldöntsék, alakítanak-e szakszervezetet, vagy sem. Lényegében a játékosok azt állíthatják, hogy nem történik más, minthogy a tulajdonosok arra akarják kényszeríteni őket, hogy uniót alakítsanak. (Miért kényszerítené egy munkaadó a munkavállalóit arra, hogy szakszervezetet alakítsanak? Azért, mert így a munkajog alapján védettek lennének a trösztellenes joggal szemben.)

14. Ha a tulajdonosok nem alkalmazhatnak lockoutot a decertifikált játékosokra, akkor mi történik?

A tulajdonosok valószínűleg megegyeznek az alapszabályokban, amely alapján a liga működése folytatódik, és eközben a játékosok a bíróságon megtámadják az egyes szabályokat, mivel szerintük azok a trösztellenes törvényt sértik.

15. Mi történt akkor, amikor más területeken az unió decertifikált?
Jó kérdés. Ez is egy feltérképezetlen terület. Nincs sok (ha van egyáltalán) precedens erre a szituációra, más iparágakban az uniók azért küzdenek, hogy valahogy összefogás alakuljon ki, nem azzal foglalatoskodnak, hogy feloszoljanak.