2011. január 18., kedd

A második év – az álláspontok kialakulása és berögződése

Smith kinevezésével megindulhattak a tényleges egyeztetések a felek között, de ne higgyük azt, hogy minden simán ment a kezdetektől. Az első fél évben gyakorlatilag egy szám körül ment a vita a két fél között, amely végül ahhoz vezetett, hogy a tulajdonosok megváltoztatták/kibővítették kicsit a CBA felmondásának okait, hogy legalább ezt a kérdést át lehessen lépni és út nyíljon a konstruktív viták elé. Az NFLPA hangoztatta, hogy nem értik ezt az 59-41-es arányt, ami a jövedelmek elosztását illeti. Ők 50-52 %-ot látnak a játékosok oldalán az elmúlt 10 évben és 48-50 %-ot tulajdonosi részen. A különbség oka, hogy a tulajdonosok egy közel 10 %-os tételt még játékosokhoz tartozó költségként tartanak számon, az NFLPA pedig ezt tagadja, ők úgy gondolják, hogy az egy külön költség kategória. A játékos-szakszervezet természetesen azért találta meg magának ezt a számot, mert nekik alapvetően nagyon is jó az, ha a jelenlegi CBA feltételei szerint kötik meg újra a szerződést, és gyakorlatilag semmi sem módosul (egy tétel van, amellyel kapcsolatban módosítást terjesztettek be, erre még visszatérünk). Az NFL és a tulajdonosok erre átfogalmazták az okokat. A jövedelemelosztás alapú megközelítést felváltotta a költségszintű megközelítés.

A szemléletváltás után is maradt azonban a fókuszpont az a durván 1-1,5 milliárd dollárnyi pénzmennyiség, amellyel az NFL számításai szerint a játékosok többet kapnak a csapatoknál a bevételekből (több tanulmány 2-2,5 milliárd dollárról beszél, ez annak köszönhető, hogy a szétosztott revenueban már nincs benne egy 1 milliárd dolláros tétel, amit a tulajdonosok alapból kivonnak a szétosztásra szánt mennyiségből). Az NFL megközelítése alapvetően a növekvő költségeket hangsúlyozza. Hiába nőnek konstansan a bevételek, a fenntartási költségek növekedésének mértéke még nagyobb. Hivatkoztak a stadionok fenntartására, építtetésére (ezen a téren érveik egyik fő pontja a Giants Stadium 1976-os építési költsége (78 millió dollár) vs. a 2010-ben átadott New Meadowlands Stadium építési költsége (1,6 milliárd dollár)), a 2008-as gazdasági válság következményeire, és a bennragadó játékosfizetésekre (pl. amikor Michael Vick börtönbe vonult, akkor a hátralevő szerződésére eső aláírási bónuszok már kifizetésre kerültek, és a Falcons a fizetésképtelen Vicktől nem tudta őket behajtani) és természetesen a növekvő működési költségekre. Ha belegondolunk abba, hogy mely tételek azok, amelyekhez hozzá tud nyúlni egy NFL franchise tulajdonos, ha költséget akar csökkenteni, akkor egyértelműen a személyi jellegű ráfordítások és a működési költségek azok, amelyek nem feltétlenül függnek olyan arányban külső tényezőktől. A fenntartási, építési költségek mind-mind olyanok, amelyeknél az NFL franchise-oknak diktálnak más vállalkozások, és a felmerülő költségek nagy része hasonlóan működik. A működési költségek csökkentése eléggé nehézkes, és közel sem akkora tétel, mint a játékosoknak és alkalmazottaknak kifizetett bérköltség. Az NFL tulajdonosok éppen ezek miatt próbálnak mindent megtenni azért, hogy a játékosoknak kifizetett juttatásokat csökkentsék (ezáltal a játékosoknak jutó bevétel részt). A csapatok a gazdasági válság időszakában a jelek kezdeti érzékelésekor közel 300, később egyes jelentések szerint további 700 alkalmazottat küldtek el. Ők voltak az első áldozatok. A legmagasabb köröket sem kímélték azonban, Roger Goodell komisszár szerződés szerinti járandósága is 25 %-kal csökkent, és a liga alkalmazottainak fizetéseit is befagyasztották. Mindeközben a játékosok fizetéséhez nem nyúltak hozzá, hiszen nem is tehették meg a CBA rendelkezései miatt, ott az elmúlt évben, annak ellenére, hogy megváltoztak a free agency szabályai a cap nélküli év miatt, és visszafogták a játékosok nagyrészét a piacról, 6 %-os béremelkedés következett be ligaszinten, miközben az infláció éves szinten 1,1 % körül alakult. A 6 % nem tűnik drasztikusnak, de ha belegondolunk, hogy mennyivel kevesebb mozgás volt a 2010-es FA piacon, és mennyivel kevesebb játékos került új csapathoz (erre még visszatérünk a következő pontban), akkor már kicsit máshogy fest a kép.

Az NFL és a tulajdonosok azt szeretnék, ha a most általuk 59-41-nek mért arány 41-59-re változna. Ez annak a korábban említett körülbelül egy-másfél milliárd dollárnak az átcsoportosítását jelentené a játékosok pénztárcájából a tulajdonosokéba. Indokként azt hozzák fel, hogy ehhez a tételhez tudnak csak hozzányúlni igazán, és ez is a legjelentősebb költségük. Ezáltal egy sokkal kivitelezhetőbb, jól működő gazdasági modell teremtődne meg, amely az NFL hosszútávú fenntarthatóságát garantálná. Fontos tényezőként tekint az NFL ebből a szempontból a rookiek fizetésének jelentős csökkentésére, amellyel az NFLPA is egyetért. Miért lesz évről évre az 1/1-esként elkelt játékos a posztja legjobban fizetett játékosa, mikor még semmit sem tett le az asztalra a profik között? Sam Bradford többet keres mint Drew Brees vagy Aaron Rodgers? Jake Long a történelem legjobban fizetett OT-je lesz játék nélkül? Ugyanmár... Jogos kérdés ez mind játékosok, mind tulajdonosok szemével nézve. A megközelítésben azonban jelentős különbségek vannak. Mindkét fél csökkentené a rookiek béreit, ez a közös pont. A csapatok azt szeretnék, ha egyszerűen csökkenne a költség, és így kevesebbet költenének az újoncokra, javaslatuk alapján az első felszabadult 100 millió dollárt a visszavonult játékosok egészségügyi ellátására költenék. Az NFLPA ezzel szemben egyetlen igazán jelentős javaslatában azt terjesztette be, hogy igen, csökkenjenek ezek a rookieknak adott összegek, de az így megspórolt pénzt az NFL csapatok csoportosítsák át a rutinos, az NFL téren már bevált, sokat bizonyított játékosok számlájára. Tehát azt szeretnék elérni, hogy a veteránok fizetésének növekedése következzen az újoncok fizetésének csökkenéséből, ezáltal pedig az NFL franchise-ok ezen a téren semmit sem tudnának spórolni. A becsült 200 milliós évenként megspórolt összegből 150 milliót kapnának az alulfizetett játékosok, míg 50 milliót a visszavonult játékosok. Annyi lenne a következmény, hogy a rookiek kevesebbet, a bevált játékosok többet keresnének, a béreik közötti különbség pedig egyre tágabb lenne. Az érdekessége az NFLPA tervének az, hogy a rookie szerződések esetén megszabnák, hogy időtartamuk három év lehet, búcsút mondhatnánk a 6-7 éves dollártízmilliókat garantáló megaszerződéseknek. A probléma az, hogy a javaslat szerint ezután UFA (korlátlan státuszú szabadügynök) státuszúak lennének a játékosok, tehát bárki licitálhatna rájuk. Nagy pozitívuma az NFLPA tervének az, hogy ezáltal a három év alatt biztos draft bust kategóriába zuhanó játékosoknak nem kellene 5-6-7 évig fizetni a nagy semmiért. Hátrány a szabad piac nagy árversenye, amit az NFL nem is akar elfogadni, hatalmas segítség és spórolási lehetőség a jelenlegi rendszerben az egy éves RFA (korlátozott státuszú szabadügynök) státusz.

Az NFLPA képviselői elsősorban azért háborodnak fel, mert már a pénz átcsoportosítás is hatalmas érvágás, és emellett az NFL még szeretné, hogyha a játékosok 18 mérkőzést játsszanak az alapszakaszban a jelenlegi 16 helyett, növelve a sérülésveszélyt. Roger Goodell komisszár javaslata alapján ez úgy valósulna meg, hogy két preseason mérkőzés helyett két tétmeccs kerülne a versenynaptárba. A nézők számára érdektelen négy preseason találkozó Goodell szerint felesleges, és nem tart érdeklődésre számot, bőven elég lenne annak a fele. Ne lepődjünk meg, hogy ez nem tetszik a játékosoknak. Ki szeretne többet dolgozni kevesebb pénzért? Kissé túldramatizáltnak tűnhet ez az álláspont, de kétségtelenül van benne igazság, más egy edzőmeccs, és más a tétmérkőzés. Más-más arányban igényel koncentrációt, és a kezdő játékosok szereplésének mértéke is döntő különbség. Az NFLPA egyik tervezetében szerepel egy erre a pontra vonatkozó esetleges javaslat, amely végül ugyan beterjesztődött, de semmi garancia érvényesülésére. A játékosok a 18 alapszakasz mérkőzés, 2 preseason összecsapás modellt elfogadják, ha: a nem kötelező szezonbeli workoutok 14 hétről 5 hetesre vagy 20 naposra (heti 4 nap, napi maximum 4 óra) csökkennek, a training campek során csökkentik az ütközési lehetőségek számát, növelik a felszerelés nélküli edzések számát, két bye weeket építenek be a jelenlegi egy helyett, a rostert a jelenlegi 53 fősről 56 vagy 57 fősre duzzasztják, a fizetések mérkőzésarányos növekedése következik be, és a karriert követő egészségügyi ellátás viszonylatában új modellt dolgoznak ki.

Az NFL új gazdasági modellje alapjául szolgálhatna a liga hosszútávú növekedésének a tulajdonosok szerint. Nagyszabású terveik finanszírozása is az új modellben spórolt pénzmennyiségből következne be. Az NFL olyan dolgokat említett meg ezekben a kérdésekben, mint a játékosok biztonságának fokozása, a visszavonult játékosok kérdése (anyagi problémák és játék miatt kialakult egészségügyi problémák költségeinek átvállalása), a los angelesi franchise létrehozásához szükséges stadion építtetési költségeinek biztosítása, esetleges más városokban hasonló projekt indítása, a nemzetközi terjeszkedés, elsősorban még több Egyesült Államokon kívüli mérkőzés megrendezésével, új technológiák tesztelése, alkalmazása, a szurkolói- és a mérkőzéseket otthonról követőknek nyújtott szolgáltatások körének bővítése.

Az NFLPA pedig görcsösen ragaszkodik ahhoz a bevételhez, amely eddig járt nekik, nem akar engedni, sőt, inkább védekeznek újabb és újabb indokokkal. Ezek közül a legfurcsább az volt, amikor bejelentették, hogy nem látnak bele eléggé a csapatok pénzügyeibe, nem látják ezeket a számokat, és bevételekkel szemben nagyobb arányban növekvő költségeket... Aztán a legtöbb szakértő elgondolkodott, és rájöhetett, hogy nagy igazság rejlik ebben. Amerikai szabályok szerint ugyanis csak a Packers köteles a 32 csapatból nyilvánosságra hozni éves beszámolóit, mert ők az egyetlen részvényesek tulajdonában levő franchise. Egy mérlegből és eredménykimutatásból pedig nem lehet mind a 32 csapatra általánosítani. A fennmaradó 31 csapat tulajdonosai nem akarnak részletes kimutatásokat az érdeklődők rendelkezésére bocsátani, ha már törvényileg nincsenek rá kötelezve.

2010 tavaszára ezek az álláspontok véglegesen berögződtek, minden egyes találkozón ragaszkodott az NFLPA a korábban kiharcolt, jelenleg álló bástyák fenntartásához, az NFL és a tulajdonosok pedig a módosítást szorgalmazták, és melléállítottak bizonyos jövőbeni projekteket is, mint a változtatásokra okot adó érveket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése