2011. január 28., péntek

Lockout 2011 - kiegészítés (UFL, CFL, AFL)

Fontos, mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy mi lesz a játékosokkal. Mielőtt azonban velük foglalkoznánk, meg kell említeni azokat az alkalmazottakat, akik a csapatoknál tevékenykednek. Bizony sokuknak a lockout egyenlő lenne a munkanélküliséggel, és ők nem is keresnek olyan jól, mint a sportolók... A játékosok egészen addig, amíg van remény az NFL szezon megtartására, valószínűleg nem fognak lépni. Ha a határidőt átléptük, akkor viszont a felmerülő lehetőségeiket kell értékelniük, ezek között szerepelhet az, hogy más ligákban próbálnak meg játszani, vagy pihennek és/vagy más jellegű vállalkozásaikra/munkájukra építve vészelik át az időszakot.

Két olyan utat tartok igazán járhatónak a játékosok számára, amelyek ténylegesen jó lehetőségeket tudnánk teremteni megélhetésük finanszírozására, az egyik kevésbé körülményes (UFL), a másik kreativitást igénylő (saját liga felállítása). Olyan dolgokra ne nagyon számítsunk, hogy majd Európába jönnek játszani a játékosok, mint az NHL lockoutnál és nehezen tudom elképzelni, hogy tömegével áramoljanak Kanadába (CFL) és az Aréna ligába (AFL), mivel ott a szabályozások és/vagy a jelenlegi nehézségek útjában vannak egy NFL lockout esetén kibontakozó átfogó változásnak, fizetések terén történő jelentős előrelépésnek.

A legnagyobb esélye annak van, hogy a kevésbé körülményes utat választva a 2009-ben alakult UFL-ben játszanak majd a sportolók. Ugyan kevés a csapat a jelenlegi játékosmennyiség befogadására, de alakulhatnak addig még gárdák a helyzetre való tekintettel. Sokan úgy is gondolják, hogy a UFL létrehozása mögött végső soron az NFL lockoutból való profitálás állt. Ezt támasztja alá az a váz, amely alapján a kezdetekkor a UFL-t felépítették. Ennek értelmében a UFL első éveiben megvalósíthatónak tartották azt, hogy a játékosokra a csapatok 12-20 millió dollárt költsenek, csapatonként tíz játékos érjen el 1 millió dolláros fizetést. A jelen persze még nem tart ezen a szinten, talán éppen a lockout kell ahhoz, hogy ezek a számok realizálódjanak. 2009-ben az átlagos kereset a UFL játékosok körében 35.000 dollár volt, ami 2010-re 50.000 dollárra változott. Ezzel együtt növekedett a liga győzelméért járó prémium 10.000 dollárról 20.000 dollárra, és a második helyen záró csapatok játékosai is kaptak 10.000 dollárt 2010-ben. A legjobban kereső játékosok bére (ezek többnyire a QB-k) 200.000 dollár körül mozog jelenleg. Ezek a számok még mindig messze vannak a 2010-es NFL fizetési minimumoktól (az 320.000 dollár és 855.000 dollár között mozog a játékosok idényben kifejezett tapasztalatának függvényében), de itt legalább megvan a bővülés esélye, mivel nincs CBA, ami adott esetben határt szabjon a lehetőségeknek a következő szezonokban. A Versus és HDNet (utóbbi mögött a milliárdos NBA franchise tulajdonos, Mark Cuban áll) csatornákkal meglevő szerződések, és a liga kapcsolatai lehetővé teszik az egy szinttel feljebb lépést. A másik, kevésbé valószínű, és nagy kreativitást igénylő terv lehet, hogy a játékosok saját ligát kreáljanak. Az NFLPA ennyi remek játékossal, egy kis képzelőerővel akár meg is teremheti az alapokat. Nagyon sok olyan stadion van az USA-ban, amit fel lehetne használni, és sok tv társaság is, amelynek nem partnere az NFL (ezek közül pl. a TNT biztos sokaknak eszébe jut).

Nézzük meg közelebbről a másik két alternatívát, a CFL-t és AFL-t is. Mindkét liga szabályrendszerét tekintve jelentősen különbözik az NFL világától, de nem is ez a legnagyobb gond. A CFL (Canadian Football League), mivel csapatai Kanadában székellnek, így nem igazán tudja azokat a piacokat elérni, amelyek egy lockoutkor kihasználatlanul maradnak. Erre természetesen jöhet az a kérdés, hogy miért ne lehetne az USA-ba terjeszkedni? Ezt a CFL nem tenné meg, próbálkoztak ilyennel, de hatalmas bukás lett belőle. 1992 és 1995 között próbáltak belépni az amerikai piacra, az akkor NFL nélküli, de futballszerető közönségéről híres helyeken próbálták megvetni lábukat, de egyszerűen veszítettek a college focival szemben és majdnem belebukott a liga a projektbe. A viszonylag sikeres vállalkozásaik között szerepelt a baltimore-i franchise, a Baltimore Stallions (a Colts 1984-ben hagyta el a várost, a Ravens 1996-ban érkezett), amely két évig élt, jogutódjuk, a Montreal Alouettes a jelenlegi kétszeres Grey Cup címvédő (a Grey Cup a CFL döntője, illetve a liga győztesének díja). A CFL-NFL viszony is kicsit útjában áll annak, hogy itt tömeges vándorlás kezdődjön meg, bár az utóbbi években csökkent a függőség. 1997-ben, miután kiderült, hogy a CFL nem tud az NFL vetélytársa lenni az Egyesült Államokban és pénzügyi gondba is került, az NFL segítette ki őket. 4 millió dolláros hitelt adott nekik az NFL, és segített abban, hogy a CFL a lehető legelőnyösebb tv-s szerződéseket harcolja ki. Mindkét liga CBA-jába bekerült a másikra vonatkozó rész, amely kizárta a CFL szerződéssel bíró játékosok leigazolását az NFL-be és viszont, de engedélyezte, hogyha a CFL játékosok szerződésében egy opciós kitétel van, akkor az opció évében ingyenesen az NFL-be távozhassanak (ez az opciós lehetőség 2012-től megszűnik).

És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami megnehezíti a CFL helyzetét a UFL-lel szemben a földrajzi akadályok mellett. A CFL CBA-ja ugyanis 2013-ig limitálja a liga lehetőségeit. A salary cap 2011-re rögzítve van 4,3 millió kanadai dollárban, a játékosoknak fizetendő minimális bér pedig 42.000 kanadai dollárban (a kanadai dollár és az amerikai dollár árfolyama között minimális a különbség). Az átlagos fizetés (50.000 kanadai dollár) és legmagasabb fizetések (150.000 kanadai dollár) terén nincs jelentős különbség a UFL és a CFL között, de a CBA sajnálatosan behatárolja a csapatok lehetőségeit. Ehhez jön még a meglévő tv-s szerződés és a játékoskeret limit. A CFL 2008-ban állapodott meg a TSN kanadai csatornával egy 5 éves 80 millió kanadai dollár összértékű szerződésről, amely kizárólagos jogot ad ebben az időszakban a CFL mérkőzések közvetítésére a csatornának. A csomag 72 alapszakasz-, és 4 playoff mérkőzést, valamint a Grey Cupot tartalmazza. A népszerűségben az NHL mögött fényévekkel kullogó CFL a csatornának 1,5-2,5 millió közötti nézettséget hozott a playoff időszakában összecsapásonként az elmúlt évben. A CBA-ba épített játékoskeret limit egy másik nehezítő tényező. A 46 fős roster tagjai közül a mérkőzésen 42-en aktívak. A rosteren 3 QB szerepelhet, és ők származhatnak akár mind külföldről (a szabálykönyv szerint lehetnek ún. import játékosok), de csak ezen a poszton nyitott ennyire a liga. A játéknapon nevezett további 39 játékosból csupán 19 lehet import, tehát a 42 aktív főből csupán 22 lehet külföldi. A 24 kezdőjátékosból pedig legalább 7-nek kanadainak kell lennie.

Az AFL (Arena Football League) az elmúlt két és fél évben nem akármilyen folyamaton ment át. 2009-ben csődbe ment és új ligát kellett alapítani, hogy a játék tovább folytatódhasson 2010-től. 2009-et megelőzően a játékosok bérei hasonló szinten mozogtak, mint a CFL és UFL fizetések. Sőt, az átlagos fizetés egyenesen magasabb volt, a maga 80.000 dollárjával. A minimális kereset 31.000 dollár volt, míg a legjobban fizetett játékos, a volt Oregon QB, Tony Graziani 2005-ben három évre 1 millió dollárért írt alá a Philadelphia Soulhoz. A 2010-es újjáalakulás azonban mindent megváltoztatott. A csapatok helyett az AFL fizette a játékosokat, és a legtöbben úgy érezhették, mintha egy fél-profi ligában szerepelnének. Mérkőzésenként a játékosok 400 dollárt kaptak, kivéve a három, csapatonként kiemelt „sztárt”, akik 1.000 dollárt kereshettek meccsenként, de ezért azzal „fizettek”, hogy részt kellett venniük a liga promótálásában. A viszonylag alacsony keresetek mellett azonban még egy érdekességre felhívjuk a figyelmet, mégpedig arra, hogy az AFL televíziós partnere 2010-ben és 2011-ben nem más, mint az NFL Network, amely az NFL televíziója. Pontosan nem ismerjük a részleteket, de ne lepődjünk meg, hogyha szerepel egy olyan kitétel a szerződésben, amely az egyezség felbontását eredményezi, ha az AFL NFL játékost szerződtetne lockout esetén... Természetesen az AFL sem a legrosszabb megoldás még a játékra, van nagyon sok fél-profi liga is az Egyesült Államokban, amelyek legalább a kiemelkedő sportolókat díjazzák annyira, hogy a játékosok nagy nehezen meg tudjanak belőle élni.

Lesznek olyan játékosok is, akik megtehetik, hogy egy idényt pihennek, az NHL lockoutkor is sokan voltak, akik azt mondták, hogy végre annyi év hajtás után pihenhetnek kicsit, jobb ez, mintha valahol megsérülnek, vagy éppen olyan pozitív a meggyőződésük a közeljövőbeli megegyezést illetően, hogy nem is gondolnak át ilyesmit. Illetve lesznek olyanok is, akik más tevékenységek révén tartják el magukat és családjukat. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy az offseasonökhöz hasonlóan, sőt még nagyobb számban találkozunk majd rendőrségi ügybe keveredett játékosokkal... Sajnos, sok profi játékos, ha nem néznek a körmére, ha nincs semmi határidős dolga, ami lekösse, képes akármilyen butaságot elkövetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése