2011. január 19., szerda

A harmadik év – állóháború, készülődés a lockoutra

A 2010-es év első fele során nem közeledtek egymás felé az álláspontok, a felek egyeztetései állóháborúvá váltak. Az NFLPA sorra vette azokat a projekteket, amelyeket az NFL a jövőben meg akar valósítani. Sokkal azonosulni tudtak, de nem láttak mögötte kidolgozott terveket (pl.: a visszavonult játékosok segítése szimpatikus dolog, csak a kivitelezés nem annyira egyértelmű), vagy nem is értettek vele egyet (pl.: a játékos-szakszervezet is tudja, hogy a nemzetközi terjeszkedés mennyire fontos, de a játékosok ha publikusan nem is, de annyira nem lelkesednek azért, hogy Európába, bővítés esetén ne adj Isten Ázsiába kell repkedniük szezon közben). A stadionépítésnél pedig kiemelték, hogy az önerő mellett bizony az államok is besegíthetnek, 1990 óta nem kevesebb mint 28 stadiont építettek vagy újítottak fel, és a beruházás költségeinek átlagosan 65 %-a állami forrásból származott. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy ezen a téren csökkenő trendeket tapasztalunk, egyre kevésbé vonódnak be hasonló projektekbe az állami szektorból. A New Meadowlands Stadium építési munkálatai során szinte nem is tapasztaltunk ilyet, de azt érdemes megemlíteni, hogy a játékosok az NFLPA-n keresztül 800.000 dollárral hozzájárultak a projekthez, míg az új Cowboys Stadium esetében 300.000 dollárral. A két új stadion építése azonban a többi franchiset is erre sarkallja, a történelem folyamán láthattuk már, hogy pár korszerű stadion felhúzása stadion építési lázat indított be.

Szeptemberben döntött végül úgy az NFLPA, hogy a nem haladó egyeztetések miatt hangnemet vált, mindezt annak ellenére, hogy a játékosok minden eszközzel ragaszkodnak állítólag ahhoz, hogy 2011-ben is legyen szezon, ne kerüljön sor az NFL működésének megszakítására. DeMaurice Smith szeptemberben felhívta a
csapatok figyelmét arra, hogy milyen előnyei vannak az NFLPA decertifikációjának egy esetleges lockout esetén. A decertifikáció lényegében a szakszervezet feloszlatását jelenti, méghozzá jelen esetben a játékosok részéről, erre március 4-én kerülne sor. A feloszlás után is megmarad azonban az NFLPA szervezeti felépítése, csupán elveszti jogai nagy részét és mint egyszerű vállalkozás viselkedik a továbbiakban. A jogok elvesztése érinti a játékosok képviseleti jogának elvesztését a ligával szemben, a marketing és liszensz jogok elvesztését, a kollektív alkuban való részvétel lehetőségét. Ha elvesztik a kollektív alkuban való részvételt, akkor ennek mi értelme van, adódhat a kérdés... Az NFLPA mint szervezet minden egyes egyoldalú NFL tervezetet megtámadhat a bíróságon, méghozzá a tulajdonosok összejátszása miatt. A jelenlegi CBA szabályozása tiltja, hogy az NFL tulajdonosokat az NFLPA beperelje az Antitrust Law (trösztellenes törvény) értelmében kartell jellegű összejátszás miatt. Ha az NFLPA feloszlatása megtörténik a játékosok részéről, akkor viszont a szervezet beperelheti március 4-ével kezdődően a tulajdonosokat ilyen tevékenységért. Ha addigra minden csapat úgy dönt, hogy beleegyezik a decertifikációba, a feloszlatás megtörténik, és a tulajdonosok perelhetőek lesznek. Ha nem kerül sor erre, akkor legalább fél évet csúszhat a jogi lépések sora a játékosok részéről, de ne féljünk, ez biztosan nem következik be.

Legutóbb 1987-ben decertifikálták az NFLPA-t, akkor 1993-ig tartott ez az állapot, amikor ismét szakszervezetté váltak. Akkor hatalmas bírósági csatározások árán (Reggie White vs. NFL settlement - No. 4-92-906 (D. Minn.)) sikerült kiharcolni az 1993-as CBA-t, amely mindkét fél számára hozott jót, a játékosok megkapták a free agencyt, a tulajdonosok pedig a salary capet. 1993-ban David Doty, federal judge állt a megegyezés mögött, aki valószínűleg a mostani CBA vitában is betölti majd a döntnöki szerepet. 2008. februárjában Doty úgy döntött, hogy CBA ellenes lenne, ha Michael Vicktől visszakövetelnék a kifizetett roster bónuszokat (roster bónusz akkor jár egy játékosnak, ha adott időpontban a rosteren tartózkodik, és mivel Vick rosteren volt a kérdéses időpontokban, így jogosan hozta ezt az ítéletet), ellenben az aláírási bónuszok visszakövetelhetőek (hiszen azokat előre kifizetik, és a szerződés hosszában érvényesek, magyarul ha még a játékosnak x éve hátra van a szerződéséből, és azt nem tudja kitölteni, akkor azokat a bónuszokat visszakövetelheti a csapat, az egy másik kérdés, hogy a Falcons ezeket nem tudta behajtani Vick anyagi helyzete miatt). Dotyt az ítélet után részrehajlással vádolta meg az NFL az NFLPA felé, és felkérte, hogy mondjon le CBA vitákkal kapcsolatos döntéshozó pozíciójáról. Miután Doty nemet mondott, az NFL bírósági úton kezdeményezte megbuktatását, immár második alkalommal, de ezúttal sem jártak sikerrel a tulajdonosok, Doty maradt a helyén. Az ő jelenléte mindenképpen pozitívnak tekinthető, ha a játékosok szemével nézzük a dolgokat, Doty ugyanis az évek során bizonyította, hogy az ésszerű döntések híve, a hatalmi befolyásolási törekvésekkel, nyomással nála nem sokra mennek a tulajdonosok.


Szintén jó hír a játékos-szakszervezet számára az American Needle vs. NFL vitában született tavalyi döntés. Az American Needle elsősorban sapkákat, egyéb fejfedőket értékesített egyes csapatok emblémáival a 2000-es éveket megelőzően. Erre a csapatoktól kapott engedélyt. Amikor az NFL a Reebokkal megegyezett, az egyezmény megtiltotta minden más gyártónak a csapatok jelképeivel ellátott felszerelések, ruházati cikkek előállítását. Ezáltal az American Needle kiszorult a piacról, már ami az NFL-lel kapcsolatos termékek értékesítését illeti. A vállalkozás nem fogadta el a helyzetet, District Courtra (kerületi bíróság) vitte az ügyet, és azzal érvelt, hogy az NFL maga nem köthet ilyen szerződést, mert 32 versengő franchiseból áll. Magyarra fordítva megtámadták, hogy az NFL felléphet-e egy entitásként, ha nem, akkor trösztnek minősül, és érvényesíthető rá az Antitrust Law. Az NFL kifelé azt hangoztatja, hogy a 32 franchise csak a pályán verseng, a piacon nem, ezért nem tekinthető trösztnek, és ezért járhat el minden téren egy entitásként. A District Court úgy döntött, hogy az NFL egy entitás, nem is kellett több a tulajdonosoknak, amikor meghallották, hogy az American Needle fellebbezne, ők maguk szorgalmazták azt, hogy az ügyet a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) vegye napirendre. Ennek értelme az volt, hogyha a legfelsőbb bíróság is úgy dönt, hogy az NFL egy entitás, akkor semmire sem megy az NFLPA a decertifikációval a CBA tárgyalások során, az NFL nem támadható az Antitrust Law értelmében. A Supreme Courton az NFL 2010. májusában 9-0-ás szavazati aránnyal vereséget szenvedett, így megmaradt az NFLPA esélye a decertifikáció révén történő befolyásolásra. Az ügy így visszakerült a District Courtra, de a lényeg az, hogy a legfelsőbb bíróság egyöntetűen megmondta a világ legnagyobb sportligájának, hogy nem tehet egyoldalúan azt, amit akar.


A decertifikáció volt az első jele annak, hogy az NFLPA nem annyira bízik a megegyezésben, sőt, előre készíti a játékosokat arra, hogy mit is kell tenniük lockout esetén. Ekkor kezdett el kirajzolódni először előttünk egy NFL és NFLPA közötti jogi procedúra képe.


Októberben az NFL lépett a decertifikációra, három lépcsős tervet juttatott el alkalmazottaihoz, amely egy esetleges elmaradó vagy csonka szezon esetén történő bérezésükről szól. Pontos részleteket erről nem tudunk, nem szivárogtak ki, csupán nem hivatalos forrásokból van információnk. Ezek szerint csökkentett alkalmazotti fizetésekről van szó egyes körökben, mások esetében fizetés nélküli távollétet tartalmazott, míg harmadik opcióként csonka szezon esetén mérkőzésarányos bérezés lehetőségét vetette fel. Érdekesség, hogy az NFLPA szerint már a kilépés előtt másfél évvel, 2007. februárjában építettek az edzők és alkalmazottak szerződésébe olyan kitételeket, amelyek egy esetleges hosszú lockout esetén 50%-ra mérséklik a fizetést, adott nappal a lockout kezdete utána automatikus jogviszony megszűnést jelentenek, és még sorolhatnánk. Mi több, az NFL előkészületeit jelzi Bob Batterman 2008. márciusi tanácsadói kinevezése is, Batterman volt a 2004-2005-ös NHL lockout értelmi szerzője és elsőszámú problémamegoldója. 2010. februárjában ezután pozícióhoz juttatták azt a Troy Vincentet, aki elvesztette az NFLPA elnökválasztást, hogy jobban ismerjék az NFLPA-ben nagyon járatos Vincent révén az ellenfelet. Sőt, a tavalyi újoncjátékosok szerződései is úgy vannak időzítve, hogy a bónuszok a szokásos március helyett az első alapszakaszmeccshez vannak kötve, tehát ha nem lesz idény, nem is kell őket kifizetni.


Az NFL novemberben bejelentette, hogy egy esetleges lockout esetén két évig tudja finanszírozni a stadionokra felvett hitelek törlesztését, és egy éves szünet áthidalására 900 millió dollárt halmozott fel, ami csapatonként 28 millió dolláros hozzájárulást jelent. A 28 millió dollár két részből tevődik össze, egyrészt 10 millióból amely amiatt jelentkezik, hogy cap nélküli évben az NFL-nek nincs kötelezettsége arra, hogy a játékosok nem egészség irányultságú biztosításait finanszírozzák (pl.: életbiztosítás), 18 millió pedig a ki nem osztott bevételekből (revenue). Ezzel szemben a játékosok sem állnak üres kézzel, hiszen az NFLPA 200-250 milló dollárt halmozott fel elsősorban a játékosok tagdíjaiból, és egyéb levonandó tételekből, amelyet a csapatoknak a játékosok fizetése után kell az NFLPA számlájára átutalni. Érdemes kiemelni azt is, hogy az NFL úgy hosszabbította meg tv szerződéseit a DirecTV-vel, a Fox és CBS társaságokkal, illetve legújabban az ESPN-nel, hogy azok kifizetéseket garantálnak akkor is, ha nem rendeznek idényt. Ez körülbelül 6,5 milliárd dollár bevételt jelent 2011-re az NFL számára, még szezon nélkül is. Ezt meg is támadta az NFLPA független szakértő előtt, mert bizonyíthatónak találták, hogy az NFL tudatosan dolgoz ki ilyen szerződéseket, amelyek könnyítik a helyzetét lockout esetén. Végső célként úgy vélik, hogy ezek a tv-s szerződések is arra szolgálnak, hogy a játékosok legyenek hamarabb türelmetlenek, és alkudjanak meg, a hosszú távra jobban tartalékoló tulajdonosokkal szemben. Smith korábban bizakodott, hogy esetlegesen ki lehetne azt harcolni, hogy ezeket a bevételeket is megosszák a felek, de ebben az irányban eddig számukra pozitív döntést nem hoztak.


December elején DeMaurice Smith levelet intézett a játékosokhoz, amelyben kérte őket, hogy az egyre nyilvánvalóbb lockout miatt utolsó három mérkőzésre jutó gamecheckjüket ne költsék el, és konzultáljanak tanácsadókkal a kieső bevételek miatti esetleges nehézségeikkel kapcsolatban. Egyúttal Smith felhívta a játékosok figyelmét arra, hogy egy esetleges lockout esetén a liga megszünteti a játékosok egészségbiztosítását. Ez azt jelenti, hogyha a lockout időtartamában valamilyen egészségügyi problémájuk merül fel, nekik kell kifizetni a költségeket. Nagy felháborodást keltett a dolog a játékosok körében, különösen azoknál, akiknek várandós felesége várhatóan az esetleges lockout alatt ad majd életet gyermekének. Az NFLPA emellett hozzátette, hogy a probléma felülvizsgálatát kéri, mert a CBA egy pontjában utalás van a biztosítás fenntartására annak az évnek a végéig, amikor az adott játékost elbocsátották vagy más okból nem tudott dolgozni.

Az egészségbiztosítási rendszerrel igen sokrétű a probléma egyébként ezen kívül is, több játékos kijelentette, hogy hatalmas gond, hogy legalább három aktív év kell ahhoz, hogy a karrier után öt évig járjon az ingyenes orvosi ellátás. Különösen akkor felháborító ez, ha belegondolunk, hogy 3,6 év átlagosan egy NFL karrier hossza.

A játékos-szakszervezetnek a szezon kezdetét követő 90 napon belül van lehetősége arra, hogy a tulajdonosok viselkedése miatt esetleges collusion claimet (összejátszási panasz) nyújtson be, amelyet egy független döntéshozó vizsgál felül. Ez azt jelenti, hogy összejátszással vádolják a tulajdonosokat egy konkrét kérdésben. Az NFL engedélyt adott az NFLPA-nek, hogy december 8-a után, a 90 nap elteltét követően is lehetősége legyen erre. Január közepén éltek is ezzel Smithék, és meg nem erősített hírek szerint a tulajdonosokat az előző free agencyben való összejátszással vádolják. A vád az eseménytelen RFA piaccal kapcsolatos. Mint ismert, salary cappel rendelkező évben
RFA-nak (korlátozott státuszú szabadügynök) az minősül, akinek lejárt a szerződése és három NFL szezonon van túl. Cap nélküli évben a három, négy és öt év NFL rutinnal rendelkező játékosok is RFA-k. Ha belegondolunk, hogy egy NFL rookie 21-23 éves általában, akkor láthatjuk, hogy a 24-28 éves, még kiforrás időszakában levő, vagy a franchise jövőjét jelentő játékosokat igyekszik a rendelkezés kivonni a szabad licitek alól és egy évre korlátozza fizetését egy adott összegben. Az RFA játékosok egy éves szerződésajánlatot (tendert) kaphatnak csapatuktól, de emellett tárgyalhatnak más csapatokkal is. Négyféle tender van jelenleg az NFL-ben. Beszélünk első és harmadik körös tenderről, első körös tenderről, második körös tenderről, és draftolásfüggő tenderről. A körök ezekben az ajánlatokban arra utalnak, hogy az adott csapat milyen kompenzációt kaphat a játékosért, ha a másik csapat ajánlatát nem matcheli (nem tesz hasonló ajánlatot). Az NFLPA arra építi álláspontját, hogy a szokásosnál jóval több, 216 RFA játékosból csak egy játékost próbáltak meg elcsábítani másik csapattól, és írattak vele alá offer sheetet (amit végül nem matchelt csapata, így került Mike Bell New Orleansból Philadelphiába). 2009-ben sokkal szegényesebb piac mellett 55 játékosból 7 írt alá offer sheetet, igaz egyikük sem váltott csapatot. A passzivitás a piacon - annak ellenére, hogy sok kiváló játékos elérhető volt - azt mutatja Smithék szerint, hogy a tulajdonosok összejátszottak azt illetően, hogy a játékosok fizetései alacsony szinten maradjanak. Nem jelentkeztek olyan játékosokért, akik Pro Bowlerként egészen nevetséges pénzért játszottak. Nem jelent meg senki például a kiváló WR-ért, Vincent Jacksonért, vagy az NFL egyik legjobb guardjáért, Logan Mankinsért, akik a tender alapján 3,268 millió dollárt kerestek (volna) idén. Az egész egyszerűen hihetetlen, hogy 31 csapat gondolta úgy, hogy Jackson vagy Mankins nem érne számára ennél többet (az offer sheet keretében a tender értéknél többet kell ajánlani), plusz egy első és egy harmadik körös picket. Az RFA kérdésen kívül még egyéb, nem ismert témakörök is felmerülnek a collusion claimben.

Az elmúlt fél év eseményei mind a hosszútávú jogi csata képét vetítik elénk, és elveszik annak lehetőségét, hogy megegyezés szülessen a felek között március 4-ig. A collusion claim kapcsán kiderült, hogy a felek nem találkoztak novembertől január végéig. A lockout elkerülése jelenleg csodának tűnik, és a jelek arra mutatnak, hogy egyik fél sem úgy áll hozzá a dolgokhoz, hogy itt rövid időn belül megegyezés születhessen. Egy dolog gyorsíthatja fel az egyeztetéseket, ez pedig a határidő közelsége, de mivel mindkét fél viszonylag jól bebiztosította magát egy esetleges lockoutra, így túlságosan nem bizakodhatunk. A legújabb hírek szerint sor kerülhet a Kongresszus bevonására is az ügyben, ami tovább bonyolíthatja az eddig sem politikamentes folyamatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése